Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste

Mi a tiszta Igét hirdetjük. Hiszünk Jézus Szent Nevében!Az Üdvösséget és a Szent Szellem keresztséget hirdetjük az egész világon.Küldjétek mindenkinek tovább a Szent Evangéliumot, amit leírunk az egész világra.Jézust hirdetjük. Abba Atyánk. Ámen.

LUKÁCS ÍRÁSA SZERINT
VALÓ SZENT EVANGÉLIUM

5-8.FEJEZET

Péter csodálatos halfogása

fish.jpg

dsc04424.jpg

5 És lőn, hogy mikor a sokaság
hozzátódult, hogy hallgassa az
Isten beszédét, Ő a Genezáret tavánál
áll vala; Mát. 4,18. Márk 1,16.
2. És látott két hajót állani a vízen: a
halászok pedig, miután azokból kiszál−
lottak, mossák vala az ő hálóikat.
3. És Ő bemenvén az egyik hajóba,
amely a Simoné volt, kérte őt, hogy
vigye egy kissé beljebb a földtől: és
mikor leült, a hajóból tanítá a sokasá−
got.
4. Mikor pedig megszűnt beszélni,
monda Simonnak: Evezz a mélyre, és
vessétek ki hálóitokat fogásra. Ján. 21,6.
5. És felelvén Simon, monda néki:
Mester, jóllehet az egész éjszaka fárad−
tunk, mégsem fogtunk semmit: mind−
azáltal a Te parancsolatodra kivetem a
hálót.
6. És ezt megtévén, halaknak nagy
sokaságát keríték be; szakadoz vala
pedig az ő hálójuk.
7. Intének azért társaiknak, akik a
másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és
segítsenek nékik. És eljövén, megtölték
mind a két hajót, annyira, hogy csak−
nem elsüllyedének.
8. Látván pedig ezt Simon Péter,
Jézusnak lábai elé esék, mondván:
Eredj el éntőlem, mert én bűnös ember
vagyok, Uram! 2Sám. 6,9.
9. Mert félelem fogta körül őt és
mindazokat, akik vele voltak, a halfogás
miatt, amelyet fogtak;
10. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost
is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak tár−
sai voltak. És monda Simonnak Jézus:
Ne félj; mostantól fogva embereket
fogsz.
Ezék. 47,9. 10.

s1030629.jpg

11. És a hajókat a szárazra vonván,
elhagyták mindenüket és követték Őt.
Mát. 4,20. 19,27. Márk 1,18. Fil. 3,7. 8.

A bélpoklos meggyógyítása

12. És lőn, hogy mikor az egyik város−
ban volt, ímé volt ott egy poklossággal
teljes ember: és mikor meglátta Jézust,
arcra borulva kéré Őt, mondván: Uram,
ha akarod, megtisztíthatsz engem!
1Móz. 18,14. Jer. 32,17. 27.
Mát. 8,2. Márk 1,40. Zsid. 7,25.
13. Jézus pedig kinyújtván kezét, illeté
azt, mondván: Akarom, tisztulj meg.
És azonnal eltávozék tőle a bélpoklos−
ság. 2Móz. 23,25. 26. Jer. 33,6.
14. És Ő megparancsolá néki, hogy
azt senkinek se mondja el; hanem eredj
el, úgymond, mutasd meg magad a
papnak, és vígy áldozatot a te megtisz−
tulásodért, amint Mózes parancsolta,
bizonyságul őnékik.
3Móz. 14,2−−10. Ján. 6,2. 13,1.
15. A hír azonban annál inkább ter−
jedt Őfelőle; és nagy sokaság gyűlt
egybe, hogy Őt hallgassák, és hogy
általa meggyógyuljanak az ő betegsé−
geikből.
Mát. 4,25. Márk 3,7. Róm. 10,17.
16. De Ő félrevonult a pusztákba,
és imádkozék.

A gutaütött meggyógyítása

jesusforgivesparalyticsuj0.jpg

17. És lőn egy napon, hogy tanít vala:
és ott ülének a farizeusok és a törvény−
nek tanítói, akik jöttek Galileának és
Júdeának minden faluiból és Jeruzsá−
lemből: és az Úrnak ereje volt Ővele,
hogy gyógyítson
. Csel. 10,38. 1Kor. 12,8. 9.
18. És ímé, valami férfiak ágyon
egy embert hoztak, aki gutaütött volt;
és igyekezének azt bevinni és elébe
tenni. Mát. 9,1. Márk 2,3.
19. De nem találván módot, hogy a
sokaság miatt miképpen vigyék őt be,
felhágának a háztetőre, és a cseréphé−
jazaton át bocsátották őt alá ágyastól
Jézus elé a középre.
20. És látván azoknak hitét, monda:
Ember, megbocsáttattak néked a te
bűneid. Csel. 14,9. Jel. 1,5.
21. Az írástudók pedig és a farizeu−
sok elkezdtek tanakodni, mondván:
Kicsoda ez, aki ily káromlást szól?
Ki bocsáthatja meg a bűnt, hanemha
egyedül az Isten?
Zsolt. 32,5. 103,3. Ésa. 1,18. 43,25. Dán. 9,9.
22. Jézus pedig észrevévén az ő ta−
nakodásukat, felelvén, monda nékik:
Mit tanakodtok a ti szívetekben?
23. Melyik könnyebb, azt mondani:
Megbocsáttattak néked a te bűneid;
vagy azt mondani: Kelj fel és járj?

Zsolt. 103,3. 1Pét. 2,24.
24. Hogy pedig megtudjátok, hogy
az ember Fiának van hatalma e föl−
dön megbocsátani a bűnöket, monda
a gutaütöttnek: Néked mondom, kelj
fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj
haza!
Csel. 5,31. Kol. 3,13.
25. És az rögtön felkelvén azok sze−
meláttára, fölvevé amin feküdt, és elmé−
ne haza, dicsőítvén az Istent. Zsolt. 103,1.
26. És az álmélkodás elfogta mind−
nyájukat, és dicsőíték az Istent, és be−
teltek félelemmel, mondván: Bizony
csodadolgokat láttunk ma! Zsolt. 103,1.

Lévi elhívatása

27. Ezekután pedig kiméne, és láta
egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál
ül vala, és monda néki: Kövess engem!
Mát. 9,9. Márk 2,13.
28. És az mindeneket elhagyván, fel−
kele és követé Őt.
29. És Lévi nagy lakomát készíte néki
az ő házánál; és volt ott nagy sokasága
a vámszedőknek és egyebeknek, akik
ővelük letelepedtek.
30. És köztük az írástudók és farizeu−
sok zúgolódtak az Ő tanítványai ellen,
mondván: Miért esztek és isztok a
vámszedőkkel és a bűnösökkel?
31. És felelvén Jézus, monda nékik:
Az egészségeseknek nincs szükségük
orvosra, hanem a betegeknek.
32. Nem azért jöttem, hogy az iga−
zakat hívjam, hanem a bűnösöket a
megtérésre.
1Tim. 1,15.

Jézus példázata az ó− és újborról

newine2.gif

33. Azok pedig mondának néki: Mi az
oka, hogy a János tanítványai gyakorta
böjtölnek és könyörögnek, valamint a
farizeusokéi is; a te tanítványaid pedig
esznek és isznak? Mát. 9,14. Márk 2,18.
34. Ő pedig monda nékik: Avagy tehe−
titek−é azt, hogy a lakodalmasok böjtöl−
jenek, amíg a vőlegény velük van?
2Kor. 11,2. Jel. 19,7. 21,2.
35. De eljönnek a napok, és mikor a
vőlegény elvétetik őtőlük, akkor majd
böjtölnek azokban a napokban.
Zak. 13,7. Mát. 6,16. Ján. 7,33.
Csel. 13,2. 3. 1Kor. 7,5. 2Kor. 6,4. 5. 11,27.
36. És monda nékik példabeszédet is:
Senki nem toldja az új posztó foltot az
ó posztóhoz; mert különben az újat is
megszakasztja, és az ó posztóhoz nem
illik az újból való folt. Mát. 9,16. Márk 2,21.
37. És senki sem tölti az újbort ó töm−
lőkbe; mert különben az újbor megsza−
kasztja a tömlőket, és a bor kiömöl, és
a tömlők is elvesznek.
38. Hanem az újbort új tömlőkbe kell
tölteni, és mind a kettő megmarad.
39. És senki, aki óbort iszik, mindjárt
újat nem kíván, mert azt mondja: Jobb
az ó.

A szombatnapi kalásztépés
és a sorvadt kezű meggyógyítása

thedisciplespluckingcornonthesabbath.jpg

6 Lőn pedig a húsvét szombatját
követő második szombaton, hogy a
vetések között ment által, és az Ő tanít−
ványai gabonafejeket szaggatván és
azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek.
2. Némelyek pedig a farizeusok közül
mondának nékik: Miért cselekszitek
azt, amit szombatnapokon nem szabad
cselekedni? Mát. 12,1. Márk 2,23.
3. És felelvén Jézus, monda nékik:
Nem olvastátok−é, mit cselekedett Dá−
vid, mikor megéhezett ő és akik vele
voltak? 1Sám. 21,6.
4. Mi módon ment be az Úrnak házá−
ba és vette el a szent kenyereket, és ette
meg, és adott azoknak is, akik vele
voltak, amelyeket pedig nem szabad
megenni, hanem csak a papoknak?
2Móz. 29,23. 3Móz. 24,5.
5. És monda nékik: Az embernek Fia
ura a szombatnak is.

jesus_man_withered_hand.jpg

6. Lőn pedig más szombaton is,
hogy Ő a zsinagógába ment és tanított,
és volt ott egy ember, akinek a jobb
keze sorvadt volt. Mát. 12,9. Márk 3,1.
7. Az írástudók és farizeusok pe−
dig leselkedtek Őutána, ha vajon
gyógyít−e majd szombatnapon, hogy
vádat találjanak ellene.

8. Ő pedig tudván azoknak gondolata−
it, monda a sorvadt kezű embernek:
Kelj fel és állj elő! És felkelvén, előálla.
1Sám. 16,7. Ján. 2,24. 6,64. Csel. 1,24. Jel. 2,23.
9. Monda azért nékik Jézus: Valamit
kérdek tőletek: Szabad−é szombaton
jót tenni, vagy rosszat tenni? Az életet
menteni, vagy elveszteni? Ján. 7,23.
10. És körültekintve mindnyájukon,
monda az embernek: Nyújtsd ki a
kezedet! Az pedig úgy cselekedék,
és keze oly éppé lett, mint a másik.

11. Azok pedig elteltek esztelenség−
gel és beszélgetnek vala egymás közt,
hogy mit cselekedjenek Jézussal?

Tizenkét apostol választása

12apostles.jpg


12. És lőn azokban a napokban, kimé−
ne a hegyre imádkozni, és az éjszakát
az Istenhez való imádkozásban tölté el.
13. És mikor megvirradt, előszólítá
az Ő tanítványait és kiválasztott azok
közül tizenkettőt, akiket apostoloknak
is nevezett: Mát. 10,1. Márk 3,13.
14. Simont, akit Péternek is nevezett,
és Andrást, annak testvérét, Jakabot és
Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
15. Mátét és Tamást, Jakabot, az Al−
feus fiát, és Simont, aki Zelotának
nevezteték,
16. Júdást, a Jakab fiát és az Iskarióti
Júdás
t, aki árulóvá is lett; Csel. 1,13.

Jézus mezei prédikációja

dsc04498.jpg

Boldog mondások hegye

17. És alámenvén ővelük, megálla a
síkságon, és az Ő tanítványainak serege
és a népnek nagy sokasága egész Júde−
ából és Jeruzsálemből és Tírusznak
és Szidónnak tengermelléki határából,
akik jöttek, hogy hallgassák Őt és
meggyógyíttassanak betegségeikből.

rész 5,15. Zsolt. 107,20. Róm. 10,17.
18. És akik tisztátalan szellemektől
gyötrettek, meggyógyulának.

19. És az egész sokaság igyekezik
vala Őt illetni: mert erő származék
belőle, és mindeneket meggyógyíta.

Mát. 4,23. Márk 3,10. 5,30. Csel. 10,38.
20. Ő pedig felemelvén szemeit az
Ő tanítványaira, monda: Boldogok
vagytok ti szegények: mert tiétek az
Isten országa.
Mát. 5,3. Jak. 2,5.
21. Boldogok ti, kik most éheztek:
mert megelégíttettek. Boldogok ti,
kik most sírtok: mert nevetni fogtok.

Zsolt. 30,5. 11.
Ésa. 55,1. 61,3. Jel. 7,14−−17.
22. Boldogok lesztek, mikor titeket
az emberek gyűlölnek, és kirekesz−
tenek, és szidalmaznak titeket, és
kivetik a ti neveteket, mint gonoszt
az embernek Fiáért.
1Pét. 2,19. 3,14. 4,14.
23. Örüljetek azon a napon és örven−
dezzetek; mert ímé, a ti jutalmatok
bőséges a mennyben; hiszen hasonló−
képpen cselekedtek a prófétákkal az
ő atyáik. Csel. 5,41. Kol. 1,24. Jak. 1,2.
24. De jaj néktek, gazdagoknak, mert
elvettétek a ti vigasztalástokat. Jak. 5,1.
25. Jaj néktek, kik beteltetek; mert
éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most
nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok.
Péld. 14,13. Ésa. 65,13. Ámós 6,1.
26. Jaj néktek, mikor minden ember
jót mond felőletek; mert éppen így
cselekedtek a hamis prófétákkal az ő
atyáik. Ján. 15,19. 1Ján. 4,5.
27. De néktek mondom, kik engem
hallgattok: Szeressétek ellenségeite−
ket, jól tegyetek azokkal, akik titeket
gyűlölnek,

2Móz. 23,4. 5. Mát. 5,44. Róm. 12,20.
28. Áldjátok azokat, akik titeket
átkoznak, és imádkozzatok azokért,
akik titeket háborgatnak.
rész 23,34.
Mát. 5,44. Csel. 7,60. Róm. 12,14−−17.
29. Aki egyik orcádat megüti, fordítsd
néki a másikat is; és attól, aki felső ruhá−
dat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat
se. Mát. 5,39. 1Kor. 6,7.
30. Mindennek pedig, aki tőled kér,
adj; és attól, aki elveszi a tiédet, ne kérd
vissza. 5Móz. 15,7. Péld. 3,27.
31. És amint akarjátok, hogy az
emberek veletek cselekedjenek, ti
is akképpen cselekedjetek azokkal.

Fil. 4,8.
32. Mert ha csak azokat szeretitek,
akik titeket szeretnek, mi jutalmatok
van? Hiszen a bűnösök is szeretik
azokat, akik őket szeretik. Mát. 5,42. 46.
33. És ha csak azokkal tesztek jól,
akik veletek jól tesznek, mi jutalmatok
van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt
cselekszik.
34. És ha csak azoknak adtok köl−
csönt, akiktől reménylitek, hogy vissza−
kapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen
a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnö−
söknek, hogy ugyanannyit kapjanak
vissza. Mát. 5,42.
35. Hanem szeressétek ellenségeite−
ket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt,
semmit érte nem várván; és a ti jutalma−
tok sok lesz, és ama Magasságos Isten−
nek fiai lesztek: mert Ő jóltévő a hálá−
datlanokkal és gonoszokkal. Zsolt. 37,26.
Csel. 14,17. Róm. 13,10. Zsid. 13,16. 1Ján. 3,1.

Adjatok, néktek is adatik


36. Legyetek azért irgalmasok, amint
a ti Atyátok is irgalmas.

Mik. 7,18. 19. Mát. 5,48. Ef. 5,1. 2.
37. Ne ítéljetek és nem ítéltettek;
ne kárhoztassatok és nem kárhoztat−
tok; megbocsássatok, néktek is meg−
bocsáttatik;
Mát. 7,1. Jak. 4,14.
38. Adjatok, néktek is adatik; jó
mértéket, megnyomottat és megrá−
zottat, színig teltet adnak az emberek
a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel
mérnek néktek, amellyel ti mértek.

Zsolt. 79,12. Péld. 11,25. 19,17.
Mát. 7,2. Márk 4,24. Jak. 2,13. 4,8.
39. Példabeszédet is mondott nékik:
Vajon a vak vezetheti−é a világtalant?
Avagy nem mindketten a verembe
esnek−é? Ésa. 42,19. 20. Mát. 15,14.
40. Nem feljebbvaló a tanítvány az ő
mesterénél; hanem mikor tökéletes
lesz, mindenki olyan lesz, mint a mes−
tere. Mát. 10,24. Ján. 13,16. 15,20.
41. Miért nézed pedig a szálkát, amely
a te atyádfia szemében van, a gerendát
pedig, mely a te saját szemedben van,
nem veszed észre? Mát. 7,3.
42. Avagy mi módon mondhatod a te
atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki
a szálkát a te szemedből, holott te a
te szemedben lévő gerendát nem látod.
Te képmutató, vesd ki először a geren−
dát a te szemedből és azután gondolj
arra, hogy kivesd a szálkát, amely a te
atyádfia szemében van. Péld. 18,17.
43. Nem jó fa az, amely romlott
gyümölcsöt terem; és nem romlott fa
az, amely jó gyümölcsöt terem.
Mát. 7,16. 17. Gal. 5,19. 23. 2Tim. 3,1−−9.
44. Mert minden fa az ő tulajdon
gyümölcséről ismertetik meg; mert a
tövisről nem szednek fügét, sem a
szederindáról nem szednek szőlőt.
45. A jó ember az ő szívének jó kin−
cséből hoz elő jót; és a gonosz ember
az ő szívének gonosz kincséből hoz
elő gonoszt: mert a szívnek teljessé−
géből szól az ő szája.
Mát. 12,33. Róm. 8,5.
46. Miért mondjátok pedig nékem:
Uram! Uram! Ha nem teszitek, amiket
mondok? Mal. 1,6. Róm. 2,13. Jak. 1,22.
47. Valaki énhozzám jön és hallgatja
az én beszédemet és azokat megtartja,
megmondom néktek, mihez hasonló.
Mát. 7,24. Csel. 14,22.
48. Hasonló valamely házépítő ember−
hez, aki leásott és mélyre hatolt, és kő−
sziklára vetett fundamentumot: mikor
aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz
abba a házba, de azt meg nem mozdít−
hatta: mert kősziklára épült.
Zsolt. 125,1. 2Tim. 2,19. 1Pét. 1,5. Júd. 1.
49. Aki pedig hallgatja, de nem tartja
meg, hasonló ahhoz az emberhez, aki
csak a földön építette házát fundamen−
tum nélkül: amelybe beleütközvén a
folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy
lett annak a háznak romlása.
Zsid. 10,28−−31. 2Pét. 2,20. 21.

A kapernaumi százados hite

centurion_of_capernaum.jpg

7 Mikor pedig minden Ő beszédeit
a nép hallatára elvégezte, bement
Kapernaumba. Mát. 8,5.
2. Egy századosnak szolgája pedig,
aki annál nagy becsületben volt, igen
rosszul lévén, már halófélben volt.
3. Az pedig, mikor hallott Jézus felől,
hozzáküldé a zsidók véneit, kérvén Őt,
hogy jöjjön el és gyógyítsa meg az ő
szolgáját.
4. Azok pedig Jézushoz menvén,
igen kérték Őt, mondván: Méltó, hogy
megtedd néki;
5. Mert szereti a mi nemzetünket, és a
zsinagógát is ő építtette nékünk.
6. Jézus tehát elment velük. Mikor
azonban már nem messze volt a háztól,
eléje küldé a százados néhány jó barát−
ját, üzenvén néki: Uram, ne fáraszd
magad; mert nem vagyok méltó, hogy
hajlékomba jöjj;
7. Amiért is magamat sem tartottam
érdemesnek arra, hogy hozzád menjek:
hanem csak szóval mondd, és meg−
gyógyul az én szolgám.
Zsolt. 107,20.
8. Mert én is hatalom alá vetett em−
ber vagyok, és vitézek vannak alat−
tam; és ha az egyiknek azt mondom:
Eredj el, elmegy; vagy a másiknak:
Jövel, eljön; és ha szolgámnak szó−
lok: Tedd ezt, azt teszi.

9. Jézus pedig ezeket hallván, elcso−
dálkozék őrajta; és hátrafordulván mon−
da az Őt követő sokaságnak: Mondom
néktek, ilyen hitet Izraelben sem
találtam!
Róm. 3,1. 2. 9,4. 2Thess. 1,3.
10. És a küldöttek visszatérvén a ház−
hoz, a beteg szolgát már egészségben
találták.

A naini özvegy fiának feltámasztása

11. És lőn másnap hogy méne Nain
nevű városba; és az Ő tanítványai sokan
mentek Ővele, és nagy sokaság.
12. Mikor pedig a város kapujához
közelített, ímé egy halottat hoznak vala
ki, egyetlenegy fiát az anyjának, és az
özvegyasszony volt; és a városból nagy
sokaság volt ővele.
13. És látván őt az Úr, megkönyörü−
le rajta, és monda néki: Ne sírj.

JerSir. 3,32. Zsid. 4,15.
14. És odamenvén, illeté a koporsót;
a vivők pedig megállának. És monda:
Ifjú, néked mondom, kelj föl!
15. És felült a megholt, és kezdett
szólni; és adta őt anyjának.
16. És elfogta mindazokat a félelem,
és dicsőítették az Istent, mondván:
Nagy próféta támadt miköztünk; és:
Az Isten meglátogatta az Ő népét.

Ján. 4,19. 6,14. 9,17.
17. És kiméne Őfelőle e hír az egész
Júdeába, és a körülötte lévő tartomá−
nyokba.

Keresztelő János követei

18. És Jánosnak mindezeket elmond−
ták a tanítványai. És János az ő tanít−
ványai közül kettőt előszólítván,
Mát. 11,2−−19.
19. Elküldé őket Jézushoz, mondván:
Te vagy−é az, aki eljövendő vala, vagy
mást várjunk? Ezék. 34,23. 29.
Dán. 9,24−−26. Mik. 5,2. Agg. 2,7. Zak. 9,9. Mal. 3,1.
20. Mikor azért azok a férfiak hozzá
mentek, mondának: Keresztelő János
küldött minket tehozzád, mondván:
Te vagy−é az, aki eljövendő vala, vagy
mást várjunk?
21. Azon órában pedig sokakat
gyógyított meg betegségekből, csa−
pásokból, tisztátalan szellemektől, és
sok vaknak adta meg szeme világát.

Ésa. 32,3. 4. 35,5. Mát. 11,5.
22. És felelvén Jézus, monda nékik:
Elmenvén mondjátok meg Jánosnak,
amiket láttatok és hallottatok: hogy a
vakok szemeik világát veszik, a sán−
ták járnak, a poklosok megtisztul−
nak, a süketek hallanak, a halottak
feltámadnak, a szegényeknek az
Evangélium prédikáltatik.

Ésa. 29,18. 35,5. 42,6. 61,1.
Mát. 15,31. Márk 7,37. Jak. 2,5.
23. És boldog, valaki énbennem
meg nem botránkozik.

24. Mikor pedig elmentek a János
követei, kezdte mondani a sokaságnak
János felől: Mit látni mentetek ki a
pusztába? Szélingatta nádszálat−é?
Mát. 11,7.
25. Hát mit látni mentetek ki? Puha
ruhákba öltözött embert−é? Ímé, akik
drága öltözetben és gyönyörűségben
vannak, a királyok palotáiban vannak.
26. Hát mit látni mentetek ki? Prófé−
tát−é? Bizony mondom néktek, prófétá−
nál is nagyobbat.
27. Ő az, aki felől meg van írva: Ímé,
én elküldöm követemet a te orcád előtt,
ki elkészíti előtted a te utadat.
Ésa. 40,3. Mal. 3,1. 4,5.
28. Mert mondom néktek, hogy
azok között, akik asszonytól szület−
tek, egy sincs nagyobb próféta Ke−
resztelő Jánosnál; de aki legkisebb
az Isten országában, nagyobb őnála.

2Kor. 5,17. 1Ján. 4,4.
29. És mikor ezt hallotta az egész
nép és a vámszedők, igazat adtak az
Istennek, megkeresztelkedvén a János
keresztségével; Mát. 3,5.
30. A farizeusok pedig és a törvény−
tudók az Isten tanácsát megvetették ön−
magukra nézve, nem keresztelkedvén
meg őtőle. Csel. 13,46. 20,27.
31. Monda pedig az Úr: Mihez hason−
lítsam azért e nemzetségnek embereit?
És mihez hasonlók?
32. Hasonlók a piacon ülő gyerme−
kekhez, kik egymásnak kiáltanak, és
ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem
táncoltatok; siralmas énekeket éne−
keltünk néktek, és nem sírtatok.
Mát. 11,16.
33. Mert eljött Keresztelő János, aki
kenyeret sem eszik, bort sem iszik,
és ezt mondjátok: ördög van benne.
34. Eljött az embernek Fia, aki eszik
és iszik, és ezt mondjátok: Ímé, a falánk
és borivó ember, a vámszedők és bűnö−
sök barátja.
35. És igazoltatik a bölcsesség min−
den ő fiaitól. 1Kor. 1,23. 24.

Jézus tanít a megbocsátásról

a_gift_for_jesus_jezus_megkenetese.jpg

36. Kérte pedig Őt egy a farizeusok
közül, hogy ővele egyék; annakokáért
bemenvén a farizeus házába, leült enni.
Mát. 26,7. Ján. 12,3.
37. És ímé, a városban egy asszony
aki bűnös volt, mikor megtudta, hogy
Ő a farizeus házában leült enni, hoza
egy alabástrom szelence drága kenetet.
38. És megállván hátul az Ő lábainál
sírva, könnyeivel kezdé öntözni az
Ő lábait, és fejének hajával törlé meg,
és csókolgatá az Ő lábait, és megkené
drága kenettel. Zak. 12,10.
39. Mikor pedig ezt látta a farizeus,
aki Őt meghívta, monda magában:
Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle
asszony az, aki Őt illeti: hogy bűnös.
40. És felelvén Jézus, monda néki:
Simon, van valami mondanivalóm né−
ked. És az monda: Mester, mondjad.
41. Egy hitelezőnek két adósa volt: az
egyik adós volt ötszáz pénzzel, a másik
pedig ötvennel. Mát. 18,28.
42. És mikor nem volt nékik miből
megadni, mind a kettőnek elengedé.
E kettő közül azért, mondd meg, me−
lyik szereti őt jobban? Ésa. 1,18. 43,25. 44,22.
43. Felelvén pedig Simon, monda:
Azt gondolom, hogy az, akinek többet
engedett el. És Jézus monda néki:
Igazán ítéltél.
44. És az asszonyhoz fordulván, mon−
da Simonnak: Látod−é ez asszonyt?
Bejövék a te házadba, az én lábaimnak
vizet nem adtál: ez pedig könnyeivel
öntözte az én lábaimat, és fejének hajá−
val törlé meg. 1Tim. 5,10.
45. Engem meg nem csókolál: ez
pedig az időtől fogva, hogy bejöttem,
nem szűnt meg az én lábaimat csókol−
gatni. 1Kor. 16,20. 2Kor. 13,12.
46. Olajjal az én fejemet meg nem
kented: ez pedig drága kenettel kente
meg az én lábaimat. Zsolt. 23,5. Préd. 9,8.
47. Minekokáért mondom néked: Né−
ki sok bűne bocsáttatott meg; mert
igen szeretett; akinek pedig kevés
bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
Mát.
9,2. 1Tim. 1,14.
48. És monda annak: Megbocsáttat−
tak néked a te bűneid.
49. És akik együtt ültek vele az asztal−
nál, kezdték magukban mondani: Ki ez,
hogy a bűnöket is megbocsátja?
rész 5,21. Ésa. 53,3. Mát. 9,3. Márk 2,7.
50. Monda pedig az asszonynak: A
te hited megtartott téged. Eredj el
békességgel!
rész 8,48. 17,19. 18,42.
Mát. 9,22. Márk 5,34. 10,52.

Jézust követő asszonyok

900178783_21df53db56.jpg

8 És lőn ezután, hogy Ő jár vala váro−
sonként és falunként, prédikálván
és hirdetvén az Isten országát, és vele
a tizenkettő,
2. És némely asszonyok, akiket
tisztátalan szellemektől és betegsé−
gekből gyógyított meg, Mária, aki
Magdalénának neveztetik, kiből hét
ördög ment ki,

Mát. 27,56. Márk 16,9. Ján. 19,25.
3. És Johanna, Kúzának, a Heródes
gondviselőjének felesége, és Zsuzsán−
na, és sok más asszony, kik az ő va−
gyonukból szolgálának néki.

Példázat a magvetőről

kesower2.jpg

4. Mikor pedig nagy sokaság gyűlt
egybe, és minden városból mentek
vala Őhozzá, monda példázat által:
Mát. 13,1−−23. Márk 4,1−−20.
5. Kiméne a magvető, hogy elvesse az
ő magvát: és magvetés közben némely
esék az útfélre; és eltapostaték, és az
égi madarak megevék azt.
6. És némely esék a kősziklára; és
mikor kikelt, elszáradt, mert nem volt
nedvessége.
7. Némely esék a tövisek közé; és a
tövisek vele együtt növekedvén, meg−
fojták azt.
8. Némely pedig esék a jó földbe; és
mikor kikelt, százannyi hasznot hoza.

Ezeket mondván, kiált: Akinek van füle
a hallásra, hallja.
9. És megkérdék Őt az Ő tanítványai,
mondván: Mi lehet e példázat?
10. Ő pedig monda nékik: Néktek
adatott, hogy az Isten országának tit−
kait értsétek; egyebeknek példázatok−
ban, hogy látván ne lássanak, és hallván
ne értsenek. Ésa. 6,9. Márk 4,12.
11. A példázat pedig ez: A mag az
Isten beszéde.

Csel. 20,27. 32. Jak. 1,18. 1Pét. 1,23.
12. Az útfélen valók pedig azok, akik
hallják; aztán eljön az ördög, és kikapja
az Igét az ő szívükből, hogy ne higgye−
nek és ne üdvözüljenek. 2Kor. 2,11. 4,3.
2Thess. 2,10. Jak. 1,23. 24. 1Pét. 5,8.
13. És a kősziklán valók azok, akik,
mikor hallják, örömmel veszik az Igét;
de ezeknek nincs gyökerük, akik egy
ideig hisznek, a kísértés idején pedig
elszakadnak.
14. És amelyik a tövis közé esett, ezek
azok, akik hallották, de elmenvén, az
élet gondjaitól, és gazdagságától és
gyönyörűségeitől megfojtatnak, és gyü−
mölcsöt nem teremnek.
Mát. 19,23. 1Tim. 6,9. 10. 2Tim. 4,10.

A jó földbe esett mag

15. Amelyik pedig a jó földbe esett,
ezek azok, akik a hallott Igét tiszta és
jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt
teremnek állhatatossággal.

Ján. 15,8. 16. 2Pét. 1,5−−10.
16. Senki pedig, ha gyertyát gyújt,
be nem fedi azt valami edénnyel, sem
az ágy alá nem rejti; hanem a gyertya−
tartóba teszi, hogy akik bemennek,
lássák a világot. Márk 4,21. Fil. 2,15. 16.
17. Mert nincs oly titok, mely nyilván−
valóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett
dolog, mely ki ne tudódnék, és világos−
ságra ne jönne. rész 12,2. Mát. 10,26.
18. Meglássátok azért, mimódon
hallgatjátok: mert akinek van, annak
adatik;
és akinek nincs, még amijét
gondolja is, hogy van, elvétetik tőle.
rész 19,26. Mát. 25,29. Márk 4,25. Ján. 15,2.

Kik a Krisztus atyjafiai

19. Jövének pedig hozzá az Ő anyja
és atyjafiai, de nem tudtak hozzájutni a
sokaság miatt. Mát. 12,46. 13,55. Márk 3,31
Ján. 7,5. Csel. 1,14. 1Kor. 9,5. Gal. 1,19.
20. És tudtára adták néki, mondván:
A te anyád és atyádfiai kint állnak,
téged akarván látni.
21. Ő pedig felelvén, monda nékik:
Az én anyám és az én atyámfiai ezek,
akik az Isten beszédét hallgatják, és
megcselekszik azt.
Mát. 7,24.

A háborgó tenger lecsendesítése

jesus-calms-the-storm_1_.jpg

22. Lőn pedig egy napon, hogy be−
méne a hajóba Ő és az Ő tanítványai;
és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó
partjára. És elindulának.
Mát. 8,18. Márk 4,35
23. De hajózásuk közben elszende−
redék; és szélvész csapott le a tóra,
és megmerülének, és veszedelemben
voltak.
24. És hozzámenvén, felkölték Őt,
mondván: Mester, Mester, elveszünk!
Ő pedig felserkenvén, megdorgálá a
szelet és a víznek habjait; és megszű−
nének, és lett csendesség.
Jób 28,11. 38,11. Zsolt. 29,10. 46,3. 65,7.
89,9. 93,4. 107,29. 135,6. Náh. 1,4. Fil. 2,9. 10.
25. És monda nékik: Hol van a ti hite−
tek? És félelemmel csodálkoznak vala,
mondván egymásnak: Ugyan ki ez,
hogy a szeleknek is, a víznek is pa−
rancsol, és engednek néki?
Zsolt. 33,8.

A gadarai megszállott megszabadul

26. És evezének a gadarénusok tar−
tományaiba, mely Galileával átellenben
van. Mát. 8,28. Márk 5,1.
27. És mikor Ő kiment a földre, jött
elébe a városból egy ember, akiben
ördögök voltak sok időtől fogva, sem
ruhába nem öltözött, sem házban nem
lakott, hanem a sírboltokban.
28. És mikor meglátta Jézust, felkiál−
tott és lábai elé esett néki, és fennszóval
monda: Mi közöm van nékem teveled,
Jézus, felséges Istennek Fia? Kérlek
téged, ne gyötörj engem. Fil. 2,10.
29. Mert azt parancsolá annak a tisz−
tátalan szellemnek, hogy menjen ki az
emberből. Mert gyakran elragadta őt:
annakokáért láncokkal és béklyókkal
megkötözve őrizteték; de a kötelékeket
elszaggatván, az ördögtől a pusztákba
hajtaték. Csel. 16,16. 17.
30. Megkérdé pedig őt Jézus, mond−
ván: Mi a neved? És ő monda: Légió;
mert sok ördög ment bele.
31. És kérték Őt, hogy ne parancsolja
nékik, hogy a mélységbe menjenek.
32. Vala pedig ott egy nagy disznó−
nyáj, legelészve a hegyen; és kérték Őt,
hogy engedje meg nékik, hogy azokba
menjenek. És megengedte nékik.
33. És minekutána kimentek az ördö−
gök az emberből, bemenének a disz−
nókba; és a disznónyáj a meredekről a
tóba rohant, és megfulladt.
34. A pásztorok pedig látván, mi tör−
tént, elfutottak, és elmenvén, hírül
adták a városban és a falukban.
35. Kimenének azért megnézni mi
történt; és mentek Jézushoz, és ülve
találták az embert, akiből az ördögök ki−
mentek, felöltözve és eszénél, a Jézus
lábainál; és megfélemlének.
Ján. 10,10. Róm. 16,20. 1Ján. 3,8.
36. Elbeszélék pedig nékik azok is,
akik látták, mimódon szabadult meg
az ördöngös.
37. És kéré Őt a gadarénusok körül
való tartományok egész sokasága, hogy
közülük menjen el, mert felette igen fél−
nek vala: Ő pedig beülvén a hajóba,
visszatére. 1Sám. 16,4.
38. Kéré pedig Őt az az ember, akiből
az ördögök kimentek, hogy Ővele le−
hessen; de Jézus elbocsátá őt, mond−
ván: Zsolt. 103,1. 116,12. Márk 5,18.
39. Térj vissza házadhoz, és beszéld
el, mely nagy dolgokat tett az Isten
veled.
Elméne azért, hirdetvén az egész
városban, mely nagy dolgokat cseleke−
dett Jézus ővele.

Jairus leánya 

A vérfolyásos asszony

40. És lőn, hogy mikor Jézus vissza−
tért, a nép örömmel fogadá; mert mind−
nyájan várják vala Őt. Mát. 9,18. Márk 5,21.
41. És ímé, eljött egy ember, akinek
Jairus volt a neve, aki a zsinagógának
feje volt; és Jézus lábai előtt leesvén,
kérte Őt, hogy menjen be az ő házába;
42. Mert a leánya egyetlen volt néki,
mintegy tizenkét esztendős, és halálán
volt. Mikor pedig Ő méne, a sokaság
szorongatá Őt.
43. És egy asszony, ki vérfolyásban
volt tizenkét esztendőtől fogva, és bár
minden vagyonát az orvosokra költötte,
senki meg nem tudta gyógyítani,
3Móz. 15,25. Csel. 5,15.
44. Hátulról hozzájárulván, illeté az
Ő ruhájának peremét; és azonnal elállt
vérének folyása.
45. És monda Jézus: Ki az, aki engem
illetett? És mikor mindnyájan tagadták,
mondta Péter és akik Ővele voltak:
Mester, a sokaság nyom és szorongat
téged, és azt kérdezed: Ki az, aki en−
gem illetett?

220jesus_woman.gif

46. Jézus pedig monda: Illetett en−
gem valaki; mert én észrevettem,
hogy erő származék ki tőlem.

Mát. 9,20. Márk 5,30. Csel. 10,38.
47. Mikor pedig látta az asszony, hogy
nem maradt titokban, reszketve előjött
és előtte leesvén, megjelentette néki
az egész sokaság előtt, miért illette Őt,
és hogy azonnal meggyógyult.
48. És Ő monda néki: Bízzál leá−
nyom, a te hited megtartott téged;
eredj el békességgel!
rész 7,50. 17,19.
Mát. 9,22. Márk 5,34. 10,52.
49. Mikor még a szó a szájában volt,
eljött egy ember a zsinagóga fejének
házától, mondván néki: Meghalt a leá−
nyod; ne fáraszd a Mestert!
50. Jézus pedig amikor ezt hallotta,
felele néki, mondván: Ne félj; csak
higgy, és megtartatik.

2Krón. 20,20. Márk 9,23.
51. Bemenvén pedig a házba, senkit
nem bocsáta be, csak Pétert, Jakabot,
Jánost és a leány atyját és anyját.
52. Sírtak pedig mindnyájan, és gyá−
szolták azt; Ő pedig mondta: Ne sír−
jatok; nem halt meg, hanem aluszik.
53. És kinevették Őt, tudván, hogy
meghalt. Ján. 11,11. 13.

jesus_blessing_the_daughter_of_jairus.jpg

54. Ő pedig mindenkit kiküldvén,
és a leány kezét megfogván, kiálta,
mondván: Leányzó, kelj fel!
55. És visszatért annak szelleme, és
azonnal fölkelt; és Ő parancsolá, hogy
adjanak néki enni. Zsolt. 33,9.
56. És elálmélkodának annak szülei;
Ő pedig megparancsolá, hogy senkinek
ne mondják, ami történt. Márk 5,43.

ÁMEN.

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 139
Tegnapi: 94
Heti: 570
Havi: 4 492
Össz.: 797 741

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: 108. Lukács Evangéliuma 5-8. 2009.03.23.
Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste - © 2008 - 2017 - szeretet.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: jános evangéliuma 14-17 fejezet - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »