Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste

Mi a tiszta Igét hirdetjük. Hiszünk Jézus Szent Nevében!Az Üdvösséget és a Szent Szellem keresztséget hirdetjük az egész világon.Küldjétek mindenkinek tovább a Szent Evangéliumot, amit leírunk az egész világra.Jézust hirdetjük. Abba Atyánk. Ámen.

MÁTÉ ÍRÁSA SZERINT
VALÓ SZENT EVANGÉLIUM

25-28.FEJEZET

Példázat a tíz szűzről

10virgins.jpg

25 Akkor hasonlatos lesz a meny−
nyeknek országa ama tíz szűz−
höz, akik elővevén az ő lámpásaikat,
kimenének a vőlegény elé.
Ef. 5,29. 30. Jel. 19,7. 21,2. 9.
2. Öt pedig közülük eszes volt, és öt
bolond. rész 13,47. 22,10.
3. Akik bolondok voltak, mikor lámpá−
saikat elővették, nem vittek magukkal
olajat; 2Tim. 3,5.
4. Az eszesek pedig lámpásaikkal
együtt olajat is vittek az ő edényeikben.
5. Késvén pedig a vőlegény, mind−
annyian elszunnyadának és aluvának.
1Thess. 5,6.
6. Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jön
a vőlegény! Jöjjetek elébe!
rész 24,31. 1Thess. 4,16.
7. Akkor felkelének mindazok a szü−
zek, és elkészíték az ő lámpásaikat.
Luk. 12,35.
8. A bolondok pedig mondának az
eszeseknek: Adjatok nékünk a ti ola−
jotokból, mert a mi lámpásaink kialusz−
nak.
9. Az eszesek pedig felelének, mond−
ván: Netalán nem lenne elegendő né−
künk és néktek; menjetek inkább az
árusokhoz, és vegyetek magatoknak.
10. Mikor pedig venni járnak vala,
megérkezék a vőlegény; és akik készen
voltak, bemenének ővele a menyegző−
be, és bezáraték az ajtó.
11. Később pedig a többi szüzek is
megjövének, mondván: Uram! Uram!
Nyisd meg minékünk! rész 7,21.
12. Ő pedig felelvén, monda: Bizony
mondom néktek, nem ismerlek titeket.
Zsolt. 5,5. Hab. 1,13. Ján. 9,31.
13. Vigyázzatok azért, mert sem a na−
pot, sem az órát nem tudjátok, amelyen
az embernek Fia eljön. rész 24,42.

Példázat a tálentumokról

parable_talents.jpg

14. Mert éppen úgy van ez, mint az
az ember, aki útra akarván kelni, elé−
hívatá az ő szolgáit, és amije volt, átadá
nékik. Márk 13,34. Luk. 19,12.
15. És ada az egyiknek öt tálentumot,
a másiknak kettőt, a harmadiknak
pedig egyet, kinek−kinek az ő erejéhez
képest; és azonnal útra kelt.
Róm. 12,6. 1Kor. 12,7. Ef. 4,11.
16. Elmenvén pedig aki az öt tálentu−
mot kapta, kereskedék azokkal, és szer−
ze más öt tálentumot. Péld. 3,14. 1Pét. 4,10.
17. Azonképpen akié a kettő volt, az is
más kettőt nyert.
18. Aki pedig az egyet kapta, elmen−
vén, elásta azt a földbe, és elrejtette az ő
urának pénzét. Fil. 2,21.
19. Sok idő múlva pedig megjött ama
szolgáknak ura, és számot vetett velük.
20. És előjövén aki az öt tálentumot
kapta, hozott más öt tálentumot, mond−
ván: Uram, öt tálentumot adtál nékem;
ímé, más öt tálentumot nyertem azo−
kon.
21. Az ő ura pedig monda néki: Jól
vagyon jó és hű szolgám, kevesen
voltál hű, sokra bízlak ezután; menj
be a te uradnak örömébe.

rész 24,47. Luk. 12,44. 22,29.
Csel. 2,28. 2Tim. 2,12. Zsid. 12,2. 1Pét. 1,8.
22. Előjövén pedig az is, aki a két
tálentumot kapta, ezt monda: Uram,
két tálentumot adtál nékem; ímé, más
két tálentumot nyertem azokon.
23. Monda néki az ő ura: Jól vagyon,
jó és hű szolgám, kevesen voltál hű,
sokra bízlak ezután; menj be a te
uradnak örömébe.

24. Előjövén pedig az is, aki az egy
tálentumot kapta, ezt monda: Uram,
tudtam, hogy te kemény ember vagy,
aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és
onnan is gyűjtesz, ahová magot nem
szórtál;
25. Azért félvén, elmentem és elástam
a te tálentumodat a földbe; ímé, megvan
ami a tiéd.
26. Az ő ura pedig felelvén, monda
néki: Gonosz és rest szolga, tudtad,
hogy ott is aratok, ahol nem vetettem,
és onnan is gyűjtök, ahová magot nem
szórtam;
27. El kellett volna tehát helyezned
az én pénzemet a pénzváltóknál; és én,
megjövén, nyereséggel kaptam volna
meg a magamét.
28. Vegyétek el azért tőle a tálen−
tumot, és adjátok annak, akinek tíz
tálentuma van.
29. Mert mindenkinek, akinek van,
adatik, és megszaporíttatik; akinek
pedig nincs, attól az is elvétetik, ami−
je van.
Luk. 8,18. Ján. 15,2. 1Kor. 15,10.
30. És a haszontalan szolgát vessétek
a külső sötétségre; ott lészen sírás és
fogcsikorgatás.

Az utolsó ítéletről

31. Mikor pedig eljön az embernek
Fia az Ő dicsőségében, és Ővele mind
a szent angyalok, akkor beül majd az
Ő dicsőségének királyiszékébe.
Csel. 1,11. 3,21. 17,31. Fil. 2,9. 10.
1Thess. 4,16. 5,9. 2Thess. 1,7. Zsid. 9,28. Jel. 1,7.
32. És elébe gyűjtetnek mind a népek,
és elválasztja őket egymástól, miként a
pásztor elválasztja a juhokat a kecskék−
től. Róm 14,10. Júd. 14. Jel. 20,12.
33. És a juhokat jobb keze felől, a
kecskéket pedig bal keze felől állítja.
34. Akkor ezt mondja a király a jobb
keze felől állóknak: Jertek, én Atyám−
nak áldottai, örököljétek ez országot,
amely számotokra készíttetett a világ
megalapítása óta.
Róm. 8,17. 1Kor. 2,9.
Zsid. 11,16. 1Pét. 1,4. 9. 3,9. Jel. 21,7.
35. Mert éheztem, és ennem adtatok;
szomjúhoztam, és innom adtatok; jöve−
vény voltam, és befogadtatok engem;
Ésa. 58,7. Zsid. 13,2. Jak. 1,27. 3Ján. 5.
36. Mezítelen voltam, és felruházta−
tok; beteg voltam, és meglátogattatok;
fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
37. Akkor felelnek majd néki az iga−
zak, mondván: Uram, mikor láttuk,
hogy éheztél, és tápláltunk volna? Vagy
szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
Jak. 2,15.
38. És mikor láttuk, hogy jövevény
voltál, és befogadtunk volna? Vagy
mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
39. Mikor láttuk, hogy beteg vagy
fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
40. És felelvén a király, azt mondja
majd nékik: Bizony mondom néktek,
amennyiben megcselekedtétek egy−
gyel az én legkisebb atyámfiai közül,
énvelem cselekedtétek meg.

Péld. 14,31. 19,17. Zsid. 6,10.
41. Akkor szól majd az Ő bal keze felől
állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átko−
zottak, az örök tűzre, amely az ördögök−
nek és az ő angyalainak készíttetett.
42. Mert éheztem, és nem adtatok
ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok
innom; rész 13,40. Zsolt. 6,8.
43. Jövevény voltam, és nem fogad−
tatok be engem; mezítelen voltam,
és nem ruháztatok fel engem; beteg és
fogoly voltam, és nem látogattatok meg
engem.
44. Akkor ezek is felelnek majd néki,
mondván: Uram, mikor láttuk, hogy
éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy
jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg,
vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk
volna néked?
45. Akkor felel majd nékik, mondván:
Bizony mondom néktek, amennyiben
nem cselekedtétek meg eggyel eme
legkisebbek közül, énvelem sem csele−
kedtétek meg.
46. És ezek elmennek majd az örök
gyötrelemre; az igazak pedig az örök
életre. Dán. 12,12.
Ján. 5,29. Róm. 2,7. Jel. 3,21. 7,15. 20,10. 15.

Jézus utoljára jelenti szenvedéseit

26 És mikor mindezeket a beszé−
deket elvégezte Jézus, monda az
Ő tanítványainak: Márk 14,1. Luk. 22,1.
2. Tudjátok, hogy két nap múlva a
húsvétnak ünnepe lészen, és az ember−
nek Fia elárultatik, hogy megfeszíttes−
sék. Luk. 22,2. Ján. 13,1.
3. Akkor egybegyűlének a főpapok,
az írástudók és a nép vénei a főpap
házába, akit Kajafásnak hívtak,
Zsolt. 2,2. Ján. 11,47. Csel. 4,25.
4. És tanácsot tartottak, hogy Jézust
álnoksággal megfogják és megöljék.
Ján. 11,47. Csel. 4,25−−28.
5. De azt mondják vala: Ne az ünnepen:
hogy zendülés ne legyen a nép között.
rész 21,26.

Jézus megkenetése Betániában

a_gift_for_jesus_jezus_megkenetese.jpg

6. És mikor Jézus Betániában, a pok−
los Simon házánál volt, rész 21,17.
Márk 14,3. Luk. 7,36. Ján. 11,1. 12,3.
7. Méne hozzá egy asszony, akinél
drága kenetnek alabástrom szelencéje
volt, és az Ő fejére tölté, amint az asztal−
nál ül vala.
8. Látván pedig ezt az Ő tanítványai,
bosszankodának, mondván: Mire való
ez a tékozlás? Ján. 12,4.
9. Mert eladhatták volna ezt a kenetet
nagy áron, és adhatták volna a szegé−
nyeknek.
10. Mikor pedig ezt eszébe vette
Jézus, monda nékik: Miért bántjátok
ezt az asszonyt? Hiszen jó dolgot csele−
kedett énvelem.
11. Mert a szegények mindenkor
veletek lesznek, de én nem leszek
mindenkor veletek. 5Móz. 15,11.
Ján. 12,8. 13,33. 14,19. 16,5. 17,11.
12. Mert hogy ő ezt a kenetet testem−
re töltötte, az én temetésemre nézve
cselekedte azt.
rész 27,60. Luk. 23,53. Ján. 19,30−−42.
13. Bizony mondom néktek: Valahol
az egész világon prédikáltatik az Evan−
gélium, amit ez énvelem cselekedék, az
is hirdettetik az ő emlékezetére. Róm. 1,8.

A harminc ezüstpénz

judastakesmoney-s.jpg

14. Akkor a tizenkettő közül egy, akit
Iskarioti Júdásnak hívtak, a főpapokhoz
menvén, rész 10,4. Ján. 13,2.
15. Monda: Mit akartok nékem adni,
és én kezetekbe adom Őt? Azok pedig
rendelének néki harminc ezüstpénzt.
Zak. 11,12.
16. És ettől fogva alkalmat keres vala,
hogy elárulja Őt. Márk 14,10. Luk. 22,3.

Az utolsó vacsora

909-last-supper-large.jpg

17. A kovásztalan kenyerek első
napján pedig Jézushoz menének a
tanítványok, mondván: Hol akarod,
hogy elkészítsük néked ételedre a
húsvéti bárányt?
Márk 14,12. Luk. 22,7. Ján. 13,1.
18. Ő pedig monda: Menjetek el a
városba ama bizonyos emberhez, és
ezt mondjátok néki: A Mester üzeni:
Az én időm közel van; nálad tartom
meg a húsvétot tanítványaimmal.
19. És úgy cselekedének a tanítvá−
nyok, amint Jézus parancsolta nékik;
és elkészíték a húsvéti bárányt.
20. Mikor pedig beesteledék, letelep−
szik vala a tizenkettővel,
21. És amikor esznek vala, monda:
Bizony mondom néktek, közületek egy
elárul engem.
22. És felettébb megszomorodva,
kezdék mindannyian mondani néki:
Én vagyok−é az, Uram?
23. Ő pedig felelvén, monda: Aki
velem együtt mártja kezét a tálba, az
árul el engem. Ján. 13,26.
24. Az embernek Fia jóllehet elmegy,
amint meg van írva felőle, de jaj annak
az embernek, aki az embernek Fiát
elárulja; jobb volna annak az embernek,
ha nem született volna. Zsolt. 22,1. Ésa. 53,1.
Dán. 9,26. Ján. 17,12. Csel. 26,29. 1Kor. 15,3.
25. Megszólalván Júdás is, aki elárulta
Őt, monda: Én vagyok−é az, Mester?
Monda néki: Te mondád.
26. Mikor pedig evének, vette Jézus
a kenyeret és hálákat adván, meg−
töré és adta a tanítványoknak, és
monda: Vegyétek, egyétek; ez az én
testem.
1Kor. 10,4. 16. 11,23−−25.
27. És vevén a poharat és hálákat
adván, adta azoknak, ezt mondván:

Igyatok ebből mindnyájan;
28. Mert ez az én vérem, az új
szövetségnek vére, amely sokakért
kiontatik bűnöknek eltörlésére.

2Móz. 24,8. Jer. 31,31. Zak. 9,11.
Csel. 20,28. Róm. 5,9. Ef. 1,7. Kol. 1,14. 20.
Zsid. 9,12. 22. 10,19. 1Pét. 1,19. Jel. 1,5.
29. Mondom pedig néktek, hogy:
Mostantól fogva nem iszom a szőlő−
tőkének ebből a terméséből mindama
napig, amikor újan iszom azt veletek
az én Atyámnak országában. Csel. 10,41.
30. És dicséretet énekelvén, kimené−
nek az Olajfák hegyére. Márk 14,26.

Jézus megjelenti
Péter megbotránkozását

31. Akkor monda nékik Jézus: Mind−
nyájan ezen az éjszakán megbotránkoz−
tok énbennem. Mert meg van írva:
Megverem a pásztort, és elszélednek
a nyájnak juhai. rész 11,6.
Zak. 13,7. Márk 14,27. Luk. 22,34. Ján. 16,32.
32. De föltámadásom után előttetek
megyek majd Galileába.
rész 28,7. Márk 16,7. 1Kor. 15,3−−6.
33. Péter pedig felelvén, monda néki:
Ha mindnyájan megbotránkoznak is
tebenned, én soha meg nem botrán−
kozom.
34. Monda néki Jézus: Bizony mon−
dom néked, ezen az éjszakán, mielőtt
megszólal a kakas, háromszor meg−
tagadsz engem.
Márk 14,30. Luk. 22,34. Ján. 13,38.
35. Monda néki Péter: Ha meg kell
is veled halnom, meg nem tagadlak
téged. Hasonlóképpen szólnak vala a
többi tanítványok is.

Jézus gyötrődése
a Gecsemáné kertjében

agony.jpg

36. Akkor elméne Jézus velük egy
helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak,
és monda a tanítványoknak: Üljetek le
itt, míg elmegyek és amott imádkozom.
Márk 14,32. Luk. 22,39. Ján. 18,1.
37. És maga mellé vévén Pétert és
Zebedeusnak két fiát, kezde szomor−
kodni és gyötrődni. rész 4,21.
38. Ekkor monda nékik: Felette igen
szomorú az én lelkem mind halálig!
Maradjatok itt és vigyázzatok énvelem.
Ján. 12,27. 1Pét. 5,8.
39. És egy kissé előremenve, arcra
borult, imádkozván és mondván:
Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem
e pohár; mindazáltal ne úgy legyen,
amint én akarom, hanem amint Te.

rész 20,22.
Ján. 5,7. 30. 6,38. 12,27. Fil. 2,8. Zsid. 5,7.
40. Akkor ment a tanítványokhoz
és alva találá őket, és monda Péternek:
Így nem bírtatok vigyázni velem egy
óráig sem!?

Vigyázzatok és imádkozzatok

41. Vigyázzatok és imádkozzatok,
hogy kísértésbe ne essetek; mert
jóllehet a szellem kész, de a test erőt−
len.
Zsid. 2,14. 4,15.
42. Ismét elment másodszor is, és
imádkozék, mondván: Atyám! Ha el
nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki
ne igyam, legyen meg a Te akaratod.
Márk 14,36. Luk. 22,42. Ján. 5,30. 6,38.
43. És mikor visszatért, ismét alva
találta őket; mert megnehezedtek az ő
szemeik.
44. És otthagyva őket, ismét elméne
és imádkozék harmadszor, ugyanazon
beszéddel szólván. 2Kor. 12,8.
45. Ekkor méne az Ő tanítványaihoz,
és monda nékik: Aludjatok immár és
nyugodjatok. Ímé, elközelgett az óra,
és az embernek Fia a bűnösök kezébe
adatik.
46. Keljetek fel, menjünk! Ímé, elkö−
zelgett, aki engem elárul.

Júdás árulása

scan0023.jpg

47. És még mikor beszél vala, ímé
Júdás, egy a tizenkettő közül, eljöve,
és vele együtt sok nép fegyverekkel és
botokkal, a főpapoktól és a nép véneitől.
Márk 14,43. Luk. 22,47. Ján. 18,3. Csel. 1,16.
48. Aki pedig Őt elárulja vala, jelt
ada nékik, mondván: Akit én majd meg−
csókolok, Ő az, fogjátok meg Őt.
49. És mindjárt Jézushoz lépvén, mon−
da: Üdvöz légy, Mester! És megcsókolá
Őt. 2Sám. 20,9.
50. Jézus pedig monda néki: Barátom,
miért jöttél? Akkor hozzá menvén,
kezeiket Jézusra veték, és megfogák
Őt.
51. És ímé, az egyik azok közül, akik
a Jézussal voltak, kinyújtván kezét,
szablyáját kirántá, és a főpap szolgáját
megcsapván, levágta annak egyik fülét.
52. Akkor monda néki Jézus: Tedd
helyére szablyádat; mert akik fegyvert
fognak, fegyverrel kell veszniük.
1Kor. 4,12.
53. Avagy azt gondolod−é, hogy nem
kérhetném most az én Atyámat, hogy
adjon ide mellém többet tizenkét sereg
angyalnál? 2Kir. 6,17. Zsolt. 91,11. Dán. 7,10.
54. De mi módon teljesednének be az
Írások, hogy így kell lenni?
Ésa. 53,7. Dán. 9,26.
55. Ugyanekkor monda Jézus a soka−
ságnak: Mint valami latorra, úgy jötte−
tek fegyverekkel és botokkal, hogy
megfogjatok engem? Naponként nála−
tok ültem, tanítván a templomban, és
nem fogtatok meg engem.
56. Mindez pedig azért lett, hogy
beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor
elhagyták Őt a tanítványok mind, és
elfutának. JerSir. 4,20. Ján. 18,15.

Jézus elfogatása
Kihallgatás a főpapnál

57. Amazok pedig megfogván Jézust,
Kajafáshoz vitték, a főpaphoz, ahol az
írástudók és a vének egybegyűltek.
Márk 14,53. Luk. 22,54. Ján. 18,3. Csel. 1,16.
58. Péter pedig követi vala Őt távolról
egész a főpap pitvaráig; és bemenvén,
ott ül vala a szolgákkal, hogy lássa a
végét.
59. A főpapok pedig és a vének és az
egész tanács hamis bizonyságot keres−
nek vala Jézus ellen, hogy megölhessék
Őt; Zsolt 27,12.
60. És nem találának. És noha sok
hamis tanú jött elő, mégsem találtak.
Utoljára pedig előjövén két hamis tanú,
61. Monda: Ő azt mondta: Lerontha−
tom az Isten templomát, és három nap
alatt felépíthetem azt. Ján. 2,19.
62. És fölkelvén a főpap, monda néki:
Semmit sem felelsz−é? Micsoda tanú−
bizonyságot tesznek ezek ellened?
63. Jézus pedig hallgat vala. És felel−
vén a főpap, monda néki: Az élő Istenre
kényszerítelek téged, hogy mondd
meg nékünk, ha te vagy−é a Krisztus,
az Istennek Fia? rész 27,12. Ésa. 53,7.
64. Monda néki Jézus: Te mondád.
Sőt mondom néktek: Mostantól fogva
meglátjátok az embernek Fiát ülni
a Hatalmas jobbján, és eljönni az
égnek felhőiben.
Zsolt. 110,1. Dán. 7,13.
Ján. 1,51. Csel. 7,55. Róm. 14,10.
1Kor. 15,23. 1Thess. 4,16. Zsid. 9,28. Jel. 1,7.
65. Ekkor a főpap megszaggatá a
maga ruháit, és monda: Káromlást
szólott. Mi szükségünk van még bi−
zonyságokra? Ímé, most hallottátok az
Ő káromlását. 2Kir. 18,37.
66. Mit gondoltok? Azok pedig felel−
vén mondának: Méltó a halálra.
Ján. 19,7. Csel. 2,23. 3,15. 1Thess. 2,14. 15.
67. Akkor szemébe köpdösének, és
arcul csapdosták Őt, némelyek pedig
botokkal verték, rész 27,30.
Ésa. 50,6. 53,3. Mik. 5,1. Luk. 22,63−−65.
68. Mondván: Prófétáld meg nékünk
Krisztus, kicsoda az, aki üt téged?

Péter megtagadja Jézust

peter_disowns_jesus.jpg

69. Péter pedig kint ült az udvaron,
és hozzá menvén egy szolgálóleány,
monda: Te is a galileabeli Jézussal
voltál. Márk 14,66. Luk. 22,56. Ján. 18,17. 25−−27.
70. Ő pedig mindenkinek hallatára
megtagadta, mondván: Nem tudom,
mit beszélsz.
71. Mikor pedig kiment a tornácra,
meglátta őt egy másik szolgálóleány, és
monda az ott levőknek: Ez is a Názáreti
Jézussal volt.
72. És ismét megtagadta esküvéssel:
Nem is ismerem ezt az embert.
73. Kevés idő múlva pedig az ott áll−
dogálók mentek hozzá, és mondták
Péternek: Bizony te is közülük való
vagy; hiszen a te beszéded is elárul
téged. Márk 14,70.
74. Ekkor átkozódni és esküdözni
kezdett: Nem ismerem ezt az embert.
És a kakas azonnal megszólalt.

biblic22.jpg

75. És megemlékezék Péter Jézus
beszédéről, aki ezt mondotta néki:
Mielőtt a kakas szólana, háromszor
megtagadsz engem; és kimenvén on−
nan, keservesen síra.
2Sám. 12,13. Zak. 12,10.

Jézus Pilátus előtt
Az áruló Júdás vége

27 Mikor pedig reggel lett, tanácsot
tartottak a főpapok mind és a
nép vénei Jézus ellen, hogy Őt megöl−
jék. Zsolt. 2,2. Márk 15,1. Luk. 22,66. Ján. 18,28.
2. És megkötözvén Őt, elvitték, és
átadták Poncius Pilátusnak, a helytar−
tónak. rész 20,19. Csel. 3,13. 1Thess. 2,14.
3. Akkor látván Júdás, aki Őt elárulá,
hogy elítélték Őt, megbánta dolgát,
és visszavitte a harminc ezüstpénzt
a főpapoknak és a véneknek,
rész 26,14. Jób 20,5. 2Kor. 7,10.
4. Mondván: Vétkeztem, hogy elárul−
tam az ártatlan vért. Azok pedig mon−
dának: Mi közünk hozzá? Te lássad.
5. Ő pedig eldobván az ezüstpénzeket
a templomban, eltávozék; és elmenvén
felakasztá magát. rész 18,7. 26,24.
2Sám. 17,23. Ján. 17,12. Csel. 1,18.
6. A főpapok pedig felszedvén az
ezüstpénzeket, mondának: Nem sza−
bad ezeket a templom kincsei közé
tennünk, mert vérnek ára.
7. Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák
azon a fazekasnak mezejét idegenek
számára való temetőnek.
8. Ezért hívják ezt a mezőt vérmeze−jé−
nek mind e mai napig.
9. Ekkor teljesedék be a Jeremiás
próféta mondása, aki így szólott: És
vették a harminc ezüstpénzt, a meg−
becsültnek árát, akit Izrael fiai részéről
megbecsültek, Zak. 11,12.
10. És adták azt a fazekas mezejéért,
amint az Úr rendelte volt nékem.
Jer. 32,6.

Jézus nem felel a vádakra

800px-munkacsy_-_christ_before_pilate.jpg

11. Jézus pedig ott állt a helytartó
előtt; és kérdezé Őt a helytartó,
mondván: Te vagy−é a zsidók királya?
Jézus pedig monda néki: Te mondod.
Márk 15,2. Luk. 23,3. Ján. 18,33. 37. 1Tim. 6,13.
12. És mikor vádolták Őt a főpapok
és a vének, semmit sem felelt. rész 26,63.
Ésa. 53,7. Ján. 19,9. 1Pét. 2,23.
13. Akkor monda néki Pilátus: Nem
hallod−é, mily sok bizonyságot tesznek
ellened? rész 26,62.
14. És nem felelt néki egyetlen szót
sem, úgyhogy a helytartó igen elcsodál−
kozék. Ján. 19,10.

Jézus és Barabás

185608.jpg

15. Ünnepenként pedig egy foglyot
szokott szabadon bocsátani a helytartó
a sokaság kedvéért, akit akarának.
Márk 15,6. Luk. 23,13. Ján. 18,39.
16. Volt pedig akkor egy nevezetes
foglyuk, akit Barabásnak hívtak.
17. Mikor azért egybegyülekezé−nek,
monda nékik Pilátus: Melyiket akar−
játok hogy elbocsássam néktek:
Barabást−é, vagy Jézust, akit Krisztus−
nak hívnak?
18. Mert jól tudja vala, hogy irigy−
ségből adták Őt kézbe. Csel. 7,9.
19. Amint pedig ő az ítélőszékben ül
vala, külde hozzá a felesége, ezt üzen−
vén: Ne avatkozzál amaz igaz ember
dolgába; mert sokat szenvedtem ma
álmomban Őmiatta. Jób 33,15.
20. A főpapok és vének pedig rábeszé−
lék a sokaságot, hogy Barabást kérjék
ki, Jézust pedig veszítsék el. Csel. 3,14.
21. Felelvén pedig a helytartó, monda
nékik: A kettő közül melyiket akarjá−
tok, hogy elbocsássam néktek? Azok
pedig mondának: Barabást.
22. Monda nékik Pilátus: Mit csele−
kedjem hát Jézussal, akit Krisztus−
nak hívnak? Mindnyájan mondának:
Feszíttessék meg!
23. A helytartó pedig monda: Miért,
mi rosszat cselekedett? Azok pedig
méginkább kiáltoznak vala, mondván:
Feszíttessék meg!
24. Pilátus pedig látván, hogy semmi
sem használ, hanem még nagyobb
háborúság támad, vizet vévén, meg−
mosá kezeit a sokaság előtt, mondván:
Ártatlan vagyok ez igaz embernek
vérétől; ti lássátok! 5Móz. 21,6.
25. És felelvén az egész nép, monda:
Az Ő vére mirajtunk és a mi magza−
tainkon.
5Móz. 19,10. Józs. 2,19.
2Sám. 1,16. 1Kir. 2,32. Csel. 5,28.
26. Akkor elbocsátá nékik Barabást;
Jézust pedig megkorbácsoltatván, ke−
zükbe adá, hogy megfeszíttessék.

Jézus megkorbácsolása

munkacsy_ecce_homo.jpg

27. Akkor a helytartó vitézei elvitték
Jézust az őrházba, és odagyűjték hozzá
az egész csapatot. Márk 15,16. Ján. 19,2.
28. És levetkeztetvén Őt, bíbor palás−
tot adának reá. Luk. 23,11.
29. És tövisből font koronát tettek a
fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és
térdet hajtva előtte, csúfolják vala Őt,
mondván: Üdvöz légy, zsidóknak kirá−
lya! Zsolt. 69,19.
30. És mikor megköpdösék Őt, elve−
vék a nádszálat, és a fejéhez verdesik
vala. Ésa. 50,6. 53,3. 7. Luk. 18,32.

Jézus megfeszítése és halála

golgota.jpg

31. És miután megcsúfolták, levették
róla a palástot és a maga ruháiba öltöz−
tették; és elvitték, hogy megfeszítsék
Őt. Márk 15,20. Luk. 23,26. Ján. 19,16.
32. Kifelé menve pedig találkozának
egy cirénei emberrel, akit Simonnak
hívtak; ezt kényszeríték, hogy vigye az
Ő keresztjét. 4Móz. 15,35.
1Kir. 21,13. Csel. 7,58. Zsid. 13,12.
33. És mikor eljutának arra a helyre,
amelyet Golgotának, azaz koponya
helyének neveznek,
34. Méreggel elegyített ecetet adának
néki inni; és megízlelvén, nem akara
inni. Zsolt. 69,21.
35. Miután pedig megfeszíték Őt, el−
oszták ruháit, sorsot vetvén; hogy betel−
jék a próféta mondása: Megosztozának
az én ruháimon, és az én köntösömre
sorsot vetének. Zsolt. 22,18.
36. És leülvén, ott őrzik vala Őt.
37. És feje fölé illeszték kárhoztatá−
sának okát, oda írván: Jézus, a zsidók
királya.
Márk 15,26. Luk. 23,38. Ján. 19,19.
38. Akkor megfeszítének vele együtt
két latrot, egyiket jobb kéz felől, és a
másikat bal kéz felől. Ésa. 53,9. 12.
Márk 15,27. Luk. 23,32. Ján. 19,18.
39. Az arramenők pedig szidalmazzák
vala Őt, fejüket hajtogatván.
Zsolt. 22,7. 109,25.
40. És ezt mondván: Te, aki lerontod
a templomot és harmadnapra fölépíted,
szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia
vagy, szállj le a keresztről!
rész 26,61. Ján. 2,19.
41. Hasonlóképpen a főpapok is csúfo−
lódván az írástudókkal és a vénekkel
egyetemben, ezt mondják vala:
42. Másokat megmentett, magát nem
tudja megmenteni. Ha Izrael királya,
szálljon le most a keresztről, és majd
hiszünk néki.
43. Bízott az Istenben; mentse meg
most Őt, ha akarja; mert azt mondta:
Isten Fia vagyok. Zsolt. 22,8.
44. Akiket vele együtt feszítének meg,
a latrok is ugyanazt hányják vala sze−
mére. Luk. 23,39.
45. Hat órától kezdve pedig sötétség
lett mind az egész földön, kilenc óráig.
Ésa. 50,3. Ámós 8,9.
46. Kilenc óra körül pedig nagy fenn−
szóval kiálta Jézus, mondván: ELOI,
ELOI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én
Istenem, én Istenem! Miért hagytál
el engem?
Zsolt. 22,1. Zsid. 5,7.
47. Némelyek pedig az ott állók közül,
amint ezt hallották, mondának: Illést
hívja ez.
48. És egy közülük azonnal odafuta−
modván, fogott egy szivacsot, és meg−
töltvén ecettel és egy nádszálra tűzvén,
inni ád vala néki. Zsolt. 69,21. Ján. 19,29.
49. A többiek pedig ezt mondják vala:
Hagyd el, lássuk eljön−é Illés, hogy
megszabadítsa Őt?
50. Jézus pedig ismét nagy fennszóval
kiáltván, kiadá szellemét.

veil_.jpg

51. És ímé, a templom kárpitja a tete−
jétől az aljáig kettéhasadt; és a föld
megindula, és a kősziklák megrepede−
zének; 2Móz. 19,18. 26,31. 2Krón. 3,14.
Zsolt. 18,7. Ef. 2,14. Zsid. 6,19. 10,19.
52. És a sírok megnyílának, és sok
elhunyt szentnek teste föltámada.
Zsolt. 68,20.
53. És kijövén a sírokból, Jézus fel−
támadása után bementek a szent város−
ba, és sokaknak megjelenének.
54. A százados pedig és akik ővele
őrizték Jézust, látván a földindulást és
amik történtek, igen megrémülének,
mondván: Bizony, ez Isten Fia volt!
55. Sok asszony volt pedig ott, akik
távolról szemlélődnek vala, akik Gali−
leából követték Jézust, szolgálván néki;
56. Ezek közt volt Mária Magdaléna,
és Mária, a Jakab és József anyja, és
a Zebedeus fiainak anyja.
Márk 15,40. Luk. 8,2.

Jézus temetése

burialofjesus.jpg

57. Mikor pedig beesteledék, eljött
egy gazdag ember Arimatiából, név
szerint József, aki maga is tanítványa
volt Jézusnak;
Márk 15,42. Luk. 23,50. Ján. 19,38.
58. Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a
Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus,
hogy adják át a testet.
59. És magához vévén József a testet,
begöngyölé azt tiszta gyolcsba,
60. És elhelyezé azt a maga új sírjába,
amelyet a sziklába vágatott: és a sír
szájára egy nagy követ hengerítvén,
elméne. Ésa. 53,9.
61. Ott volt pedig Mária Magdaléna
és a másik Mária, akik a sír átellenében
ülnek vala.

A farizeusok őrséget állítanak

62. Másnap pedig, amely péntek után
következik, egybegyűltek a főpapok és
a farizeusok Pilátushoz,
63. Ezt mondván: Uram, emlékezünk,
hogy az a hitető még életében azt mon−
dotta volt: Harmadnapra föltámadok.
Zsolt. 2,1−−6. Hós. 6,2.
Márk 8,31. 10,34. Ján. 2,19. Csel. 4,27. 2Kor. 6,8.
64. Parancsold meg azért, hogy őriz−
zék a sírt harmadnapig, nehogy az Ő ta−
nítványai odamenvén éjjel, ellopják Őt
és azt mondják a népnek: Feltá−madott
a halálból; és az utolsó hitetés gono−
szabb legyen az elsőnél.
65. Pilátus pedig monda nékik: Van
őrségetek; menjetek, őriztessétek,
amint tudjátok.
66. Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet
alá helyezték, lepecsételvén a követ az
őrséggel. Dán. 6,17.

jesus3.jpg

Jézus feltámadása

28 A szombat végén pedig, a hét
első napjára virradólag, kiméne
Mária Magdaléna és a másik Mária,
hogy megnézzék a sírt. rész 27,56.
Márk 16,1. Luk. 24,1. Ján. 20,1.
2. És ímé, nagy földindulás lett; mert
az Úrnak angyala leszállván a menny−
ből, és odamenvén, elhengeríté a követ
a sír szájáról, és ráüle arra.
3. A tekintete pedig olyan volt, mint a
villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó.
Csel. 1,10.
4. Az őrizők pedig tőle való féltükben
megrettentek, és olyanokká lettek,
mint a holtak.

2648105300015114614s600x600q85.jpg


5. Az angyal pedig megszólalván,
monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek;
mert tudom, hogy a megfeszített Jézust
keresitek. Jel. 1,7.
6. Nincs itt, mert feltámadott, amint
megmondotta volt. Jertek, lássátok a
helyet, ahol feküdt az Úr.
7. És menjetek gyorsan és mondjátok
meg az Ő tanítványainak, hogy feltáma−
dott a halálból; és ímé, előttetek megy
Galileába; ott meglátjátok Őt, ímé meg−
mondottam néktek. rész 26,32. Márk 16,7.
8. És gyorsan eltávozván a sírtól féle−
lemmel és nagy örömmel, futnak vala,
hogy megmondják az Ő tanítványainak.
9. Mikor pedig mennek vala, hogy
megmondják az Ő tanítványainak, ímé
szembejöve ővelük Jézus, mondván:
Legyetek üdvözölve! Azok pedig hozzá−
járulván, megragadák az Ő lábait, és
leborulának előtte. Jel. 1,17. 18.
10. Akkor monda nékik Jézus: Ne
féljetek; menjetek el, mondjátok meg
az én atyámfiainak, hogy menjenek
Galileába, és ott meglátnak engem.
11. Amialatt pedig ők mennek vala,
ímé, az őrségből némelyek bemenvén
a városba, megjelentének a főpapoknak
mindent ami történt.
12. És egybegyülekezvén a vénekkel
együtt, és tanácsot tartván, sok pénzt
adának a vitézeknek,
13. Ezt mondván: Mondjátok, hogy:
Az Ő tanítványai odajövén éjjel, ellopták
Őt, mikor mi aludtunk.
14. És ha ez a helytartó fülébe jut,
mi elhitetjük őt, és kimentünk titeket
a bajból.
15. Azok pedig fölvevén a pénzt, úgy
cselekedének, amint mondták nekik.
És elterjedt ez a hír a zsidók között
mind e mai napig.

jesus-ascension-08.jpg

16. A tizenegy tanítvány pedig el−
ment Galileába, a hegyre, ahová Jézus
rendelte őket. rész 26,32.
17. És mikor meglátták Őt, leborulá−

nak előtte; némelyek pedig kételkedének.

18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla
nékik, mondván: Nékem adatott min−
den hatalom mennyen és földön.
Dán. 7,13. Ef. 1,21. Fil. 2,9. 1Pét. 3,22. Jel. 17,14.

A nagy küldetés parancsa

19. Elmenvén azért, tegyetek tanít−
ványokká minden népeket, megke−
resztelvén őket az Atyának, a Fiúnak
és a Szent Szellemnek nevében,
Zsolt. 22,27. Ésa. 49,6. 22. 52,10. Hós. 2,23.
Mal. 1,11. Márk 16,15. 16. Kol. 1,25. 1Tim. 2,5. 6.
20. Tanítván őket, hogy megtartsák
mindazt, amit én parancsoltam nék−
tek: és ímé, én tiveletek vagyok min−
den napon a világ végezetéig. Ámen!

ÁMEN.

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 135
Tegnapi: 123
Heti: 135
Havi: 5 189
Össz.: 785 207

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: 123. Máté Evangéliuma 25-28. 2009.04.07.
Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste - © 2008 - 2017 - szeretet.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: az igét jelek és csodák - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »