Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste

Mi a tiszta Igét hirdetjük. Hiszünk Jézus Szent Nevében!Az Üdvösséget és a Szent Szellem keresztséget hirdetjük az egész világon.Küldjétek mindenkinek tovább a Szent Evangéliumot, amit leírunk az egész világra.Jézust hirdetjük. Abba Atyánk. Ámen.

 

ftp://www.krisztusszeretete-egyhaz.hu/Konyvek/


SZENT BIBLIA
azaz
ISTENNEK
Ó ÉS ÚJ SZÖVETSÉGÉBEN
FOGLALTATOTT EGÉSZ
SZENT ÍRÁS
magyar nyelvre fordította
KÁROLI GÁSPÁR
MEGJELENT
A KRISZTUS SZERETETE EGYHÁZ
GONDOZÁSÁBAN

AJÁNLÁS
„Szép ajándoka az Úr Istennek, hogy sok nyelvekre fordíttatott
a Biblia, és egy nyelven sok rendbéli fordítások vannak.” Így
örvendezett Károli Gáspár az általa kimunkált magyar nyelvû
bibliafordítás kiadásának ajánlójában. Kéri az olvasót: „Ne
gondoljad, hogy az én munkám egyebeknek munkájokat kárhoztatná…
De mindazonáltal kicsoda tilthat meg minket, hogy a
kútfõbõl ne igyunk, azaz hogy az Ótestamentom könyvein a zsidó
betût, az Újtestámentomén a görögöt meg ne tekintsük, ha valami
igéknek erejének, vagy jegyzésének jobban végére akarunk
menni? Vagy ki tilthat meg minket, hogy ne kövessük azt, aki
jobban és igazban fordította másnál a Bibliát.”
Ezen kiadás munkatársait is egészen hasonló indítékok
vezették, amikor például az eredetinek megfelelõen megkülönböztették
a ‘szellem’ és ‘lélek’ szavakat a maguk helyén,
vagy amikor a nyelvileg és gondolatilag is nehezen gördülõ
igehelyeken segítségül hívtak pontosabb, érthetõbb fordításokat.
Legfõképpen a King James-féle megújított angol fordítást.
A könnyebb eligazodáshoz és az Ige szellemi megértéséhez
szükségessé vált az Újszövetség utalásrendszerének megújítása
is.
Egy ezerötszázharmincnyolcas királyi rendelet Angliában
elõírta, hogy a papságnak gondoskodnia kell nemzeti nyelvû
Bibliáról, „amelyet a templom valamely alkalmas részén kell
elhelyezni, hogy a hívek igen kényelmesen odamehessenek, és
olvashassák… Isten legélõbb üzenetét, amelyet minden keresztény
köteles elfogadni, átgondolni és követni, ha gondja van az
üdvözülésre.” Az a szándék vezetett bennünket, hogy a vizsolyi
Bibliát szellemi és nyelvi értelemben ilyen kényelmesen
olvashatóvá tegyük anélkül, hogy az eredetinek ihletettségét
és szépségét megsértenénk. E munkára maga Károli bátorítja
az utána következõket, bíztatván, hogy jobbítsák meg az õ fordítását
„mindaddig, mígnem igen szép és jó lészen.”


AZ ÓSZÖVETSÉG KÖNYVEI


Mózes I. könyve, a teremtésrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
Mózes II. könyve, a kivonulásról . . . . . . . . . . . . . . . . 61
Mózes III. könyve, a léviták szolgálatáról . . . . . . . . 107
Mózes IV. könyve, a nép megszámlálásról . . . . . . . 141
Mózes V. könyve, a törvény summája . . . . . . . . . . . 188
Józsué könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229
Bírák könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 257
Ruth könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 284
Sámuel I. könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 288
Sámuel II. könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 325
Királyok I. könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 356
Királyok II. könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 393
Krónikák I. könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 427
Krónikák II. könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 459
Ezsdrás könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 499
Nehémiás könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 510
Eszter könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 527
Jób könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 535
Zsoltárok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 565
Példabeszédek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 640
A prédikátor könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 666
Énekek éneke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 675
Ésaiás próféta könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 680
Jeremiás próféta könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 734
Jeremiás siralmai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 796
Ezékiel próféta könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 801
Dániel próféta könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 855
Hóseás próféta könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 871
Jóel próféta könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 879
Ámós próféta könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 882
Abdiás próféta könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 889
Jónás próféta könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 890
Mikeás próféta könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 892
Náhum próféta könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 896
Habakuk próféta könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 898
Sofóniás próféta könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 900
Aggeus próféta könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 903
Zakariás próféta könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 904
Malakiás próféta könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 914

AZ ÚJSZÖVETSÉG KÖNYVEI

Máté Evangéliuma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6
Márk Evangéliuma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51
Lukács Evangéliuma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78
János Evangéliuma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127
Az apostolok cselekedetei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162
Pál apostol levelei:
a rómabeliekhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 208
a korinthusbeliekhez I. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 226
a korinthusbeliekhez II. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 244
a galatákhoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 255
az efézusiakhoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 261
a filippibeliekhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 268
a kolossébeliekhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 273
a thessalonikabeliekhez I. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277
a thessalonikabeliekhez II. . . . . . . . . . . . . . . . . . 281
Timótheushoz I. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 283
Timótheushoz II. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 288
Titushoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 292
Filemonhoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 294
A zsidókhoz írt levél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 295
Jakab apostol levele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 308
Péter apostol I. levele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 313
Péter apostol II. levele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 318
János apostol I. levele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 321
János apostol II. levele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 326
János apostol III. levele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 327
Júdás apostol levele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 327
János apostol könyve a jelenésekrõl . . . . . . . . . . . .329


MÓZES ELSÕ KÖNYVE
A TEREMTÉSRÕL

A világ teremtése
1 Kezdetben teremté Isten (Elohim) az
eget és a földet. Ésa. 44,24. Ján. 1,1. 3.
Róm. 1,20. Kol. 1,16. Zsid. 1,10. 11,3. Jel. 4,11.
2. A föld pedig kietlenné és pusztává
vált, és sötétség volt a mélység színén,
és az Isten Szelleme lebegett a vizek
felett. Ésa. 40,13. 14. Jer. 4,23.
3. És monda Isten: Legyen világosság:
és lett világosság. Zsolt. 33,9.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság;
és elválasztá Isten a világosságot a sötétségtõl.
Zsolt. 74,16.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak,
és a sötétséget nevezé éjszakának;
és lett este, és lett reggel: elsõ nap.
6. És monda Isten: Legyen mennyezet
a vizek között, hogy elválassza a vizeket
a vizektõl. Jób 37,18. Zsolt. 33,6. 136,5. Jer. 10,12.
7. Teremté tehát Isten amennyezetet, és
elválasztá a mennyezet alatt való vizeket a
mennyezet felett való vizektõl. És úgy lett.
8. És nevezé Isten a mennyezetet
égnek; és lett este, és lett reggel:második
nap.
9. És monda Isten: Gyûljenek egybe
az ég alatt való vizek egy helyre, hogy
kitûnjék a száraz. És úgy lett.
Jób 26,10. 38,8. Zsolt. 33,7. 95,5.
10. És nevezé Isten a szárazat földnek;
az egybegyûlt vizeket pedig tengernek
nevezé. És látá Isten, hogy jó.
11. Azután monda Isten: Hajtson a föld
zsenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát,
amely gyümölcsöt hozzon az õ neme
szerint, amelyben legyen néki magva e
földön. És úgy lett. Luk. 6,44. Zsid. 6,7.
12. Hajta tehát a föld zsenge füvet,
maghozó füvet az õ neme szerint, és
gyümölcstermõ fát, amelynek gyümölcsébenmag
van az õ neme szerint. És látá
Isten, hogy jó.
13. És lett este, és lett reggel: harmadik
nap.
14. És monda Isten: Legyenek világító
testek az ég boltozatán, hogy elválasszák
a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek,
és meghatározói ünnepeknek, napoknak
és esztendõknek.
5Móz. 4,19. Zsolt. 74,16. 136,7.
15. És legyenek ezek világító testek
az ég mennyezetén, hogy világítsanak a
földre. És úgy lett.
16. Teremté tehát Isten a két nagy világító
testet: a nagyobbik világító testet,
hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik
világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és
a csillagokat.
17. És helyezteté Isten azokat az égmenynyezetére,
hogy világítsanak a földre;
18. És hogy uralkodjanak a nappalon és
az éjszakán, és elválasszák a világosságot
a sötétségtõl. És látá Isten, hogy jó.
19. És lett este, és lett reggel: negyedik
nap. Jer. 31,35.
Az állatok teremtése
20. És monda Isten: Pezsdüljenek a
vizek élõ állatok nyüzsgésétõl; és madarak
repdessenek a föld felett, az ég
mennyezetének színén. Zsolt. 104,25.
21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat,
és mindazokat a csúszómászó állatokat,
amelyek nyüzsögnek a vizekben az õ
nemük szerint, és mindenféle szárnyas
repdesõt az õ neme szerint. És látá Isten,
hogy jó.
22. És megáldá azokat Isten, mondván:
Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek
be a tenger vizeit; amadár is sokasodjék
a földön.
23. És lett este, és lett reggel: ötödik
nap.
24. Azután monda az Isten: Hozzon a
föld élõ állatokat nemük szerint: barmokat,
csúszómászó állatokat és szárazföldi
vadakat nemük szerint. És úgy lett.
25. Teremté tehát Isten a szárazföldi
vadakat nemük szerint, a barmokat
nemük szerint, és a földön csúszómászó
mindenféle állatokat nemük szerint. És
látá Isten, hogy jó.
MÓZES ELSÕ KÖNYVE
A TEREMTÉSRÕL
Az ember teremtése
26. Ésmonda Isten: Teremtsünk embert
ami képünkre és hasonlatosságunkra; és
uralkodjék a tenger halain, az ég madarain,
a barmokon, mind az egész földön
és a földön csúszómászó mindenféle állatokon.
Zsolt. 8,6. 100,3. Ján. 4,24. Ef. 4,24. Jak. 3,9.
27. Teremté tehát az Isten az embert az
Õ képére, Isten képére teremté õt: férfiúvá
és asszonnyá teremté õket. Mal. 2,15.
Mát. 19,4.Márk 10,6. 1Kor. 11,7. Kol. 3,10.
28. És megáldá Isten õket, és monda
nékik Isten: Szaporodjatok, és sokasodjatok,
és töltsétek be a földet, és hajtsátok
birodalmatok alá; és uralkodjatok a
tenger halain, az ég madarain és a földön
csúszómászómindenféle állatokon.
Zsolt. 127,3. 128,3–4.
29. És monda Isten: Ímé, néktek adok
minden maghozó füvet az egész föld
színén, és minden fát, amelyen maghozó
gyümölcs van: az legyen néktek eledelül.
30. A föld minden vadainak pedig és
az ég minden madarainak és a földön csúszómászómindenféle
állatoknak, amelyekben
életnek lehelete van, a zöld füveket
adom eledelül. És úgy lett. Zsolt. 145,15.
31. És látá Isten, hogy minden, amit
teremtett, ímé igen jó. És lett este és lett
reggel: hatodik nap. Zsolt. 104,24. 1Tim. 4,4.
A teremtés hetedik napja
2 És elvégezteték az ég és a föld és
azoknak minden serege.
2.Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon
az Õ munkáját, amelyet alkotott,
megszûnék a hetedik napon minden
munkájától, amelyet alkotott.
2Móz. 31,17. Zsid. 4,4.
3. És megáldá Isten a hetedik napot, és
megszentelé azt, mivelhogy azon szûnt
megmindenmunkájától,melyet teremtve
szerzett Isten. 2Móz. 16,22–30.
4. Ez az égnek és a földnek eredete, amikor
teremtettek.
Az elsõ ember az Éden kertjében
5.Mikor az Úr Isten a földet és az eget
teremté, még semmiféle mezei növény
semvolt a földön, smég semmifélemezei
fû sem hajtott ki, mert az Úr Isten még
nembocsátott esõt a földre; és ember sem
volt, aki a földet mûvelje;
6. Azonban pára szállott fel a földrõl, és
megnedvesíté a föld egész színét.
7. És formálta az Úr Isten az embert a
földnek porából, és lehelt az õ orrába életnek
leheletét. Így lett az ember élõ lénnyé.
1Kor. 15,45. 47.
8. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben,
napkelet felõl, és abba helyezteté az
embert, akit formált.
9. És nevele az Úr Isten a földbõl mindenféle
fát, tekintetre kedvest és eledelre
jót, az élet fáját is a kertnek közepette, és
a jó és gonosz tudásának fáját.
Ezék. 31,8. Jel. 22,2. 14.
10. Folyóvíz jön vala pedig ki Édenbõl
a kert megöntözésére; és onnét elágazik
és négy fõágra szakad vala.
11. Az elsõnek neve Pison: ez az, amely
megkerüli Havila egész földjét, ahol az
arany terem.
12. És annak a földnek aranya igen jó;
ott van a Bdelliom és az Ónix-kõ.
13. A második folyóvíz neve pedig Gihon:
ez az, amely megkerüli az egész Kús
földjét.
14. És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel:
ez az, amely Asszíria hosszában
folyik. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátesz.
Dán. 10,4.
15. És vevé az Úr Isten az embert, és
helyezteté õt az Éden kertjébe, hogy
mûvelje és õrizze azt.
A tiltott fa
16. És parancsola az Úr Isten az embernek,
mondván: A kert minden fájáról bátran
egyél.
17. De a jó és gonosz tudásának fájáról,
arról ne egyél; mert amely napon eszel
arról, bizony meghalsz. Róm. 5,12.
18. És monda az Úr Isten: Nem jó az
embernek egyedül lenni; szerzek néki
segítõ társat, hozzá illõt. Préd. 4,9.
19. És formált az Úr Isten a földbõl
mindenféle mezei vadat, és mindenféle
égi madarat, és elvitte az emberhez, hogy
lássa, minek nevezze azokat; mert amely
nevet adott az ember az élõ állatnak, az
annak neve. Zsolt. 8,6–8.
6 MÓZES I. KÖNYVE 1. 2.
20. És nevet ada az ember minden
baromnak, az ég madarainak, és minden
mezei vadnak; de az embernek hozzá illõ
segítõtársat nem talált.
21. Bocsáta tehát az Úr Istenmély álmot
az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivett
egyet annak oldalbordái közül, és hússal
tölté be annak helyét.
22. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát,
amelyet kivett az emberbõl,
asszonnyá, és vitte az emberhez.
Péld. 18,22. Zsid. 13,4.
23. És monda az ember: Ez már csontomból
való csont, és testembõl való
test: ez asszonyembernek neveztessék,
mert emberbõl vétetett. Bír. 9,2. Ef. 5,30.
24. Annak okáért elhagyja a férfiú az
õ atyját és az õ anyját, és ragaszkodik
feleségéhez: és lesznek egy testté.
Zsolt. 45,10.Mát. 19,5.Márk 10,7. 1Kor. 6,16.
25. Valának pedig mindketten mezítelenek,
az ember és az õ felesége, és nem
szégyenlik vala. 2Móz. 32,35. Ésa. 47,3.
A bûnbeesés
3 A kígyó pedig ravaszabb volt minden
mezei vadnál, melyet az Úr Isten
teremtett, ésmonda az asszonynak: Csakugyan
azt mondta az Isten, hogy a kertnek
egy fájáról se egyetek? Jel. 12,9. 20,2.
2. És monda az asszony a kígyónak: A
kert fáinak gyümölcsébõl ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcsébõl,mely
a kertnek közepette van, aztmondá Isten:
abból ne egyetek, azt meg se illessétek,
hogy meg ne haljatok.
4. És monda a kígyó az asszonynak:
Bizony nemhaltokmeg; 2Kor. 11,3. 1Tim. 2,14.
5. Hanem tudja az Isten, hogy amely
napon esztek abból, megnyilatkoznak a
ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az
Isten: jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre,
s hogy kedves a szemnek, és kívánatos
az a fa a bölcsességért: szakaszta
azért annak gyümölcsébõl, és evett, és
adott vele levõ férjének is, és az is evett.
Róm. 5,12.
7. És megnyilatkozának mindkettõjüknek
szemei, s észrevevék, hogy mezítelenek;
fügefalevelet aggatának azért össze,
és körülkötõket csinálának maguknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, aki
hûvös alkonyatkor a kertben jár vala; és
elrejtõzék az ember és az õ felesége az
Úr Isten elõl a kert fái között.
Zsolt. 139,1–12. Jer. 23,24. Ámós 9,3.
Az Úr Isten keresi Ádámot
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert
és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben,
és megfélemlém, mivelhogy mezítelen
vagyok, és elrejtezém. 1Ján. 3,20.
11. És monda Õ: Ki mondá néked, hogy
mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról,
melytõl tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12. Ésmonda az ember: Az asszony, akit
mellém adtál, õ ada nékem arról a fáról,
úgy evém. Péld. 28,13.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak:
Mit cselekedtél? Az asszony pedig
monda: A kígyó ámított el engem, úgy
evém.
Isten büntetése
14. És monda az Úr Isten a kígyónak:
Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy
minden barom és minden mezei vad között;
hasadon járj, és port egyél életed
minden napjaiban. Ésa. 65,25.Mik. 7,17.
15. És ellenségeskedést szerzek közötted
és az asszony között, a te magod
között és az õ magva között: Õ neked
fejedre tapos, te pedig annak sarkát
mardosod.
4Móz. 21,6. 7. Róm. 16,20. Zsid. 2,14. 1Ján. 3,8.
16. Az asszonynak monda: Felette igen
megsokasítom viselõsséged fájdalmait,
fájdalommal szülsz magzatokat; és epekedel
a te férjed után, õ pedig uralkodik
terajtad. Ján. 16,21. 1Tim. 2,15.
17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy
hallgattál a te feleséged szavára, és
ettél arról a fáról, amelyrõl azt parancsoltam,
hogy ne egyél arról: Átkozott legyen
a föld temiattad, fáradságos munkával élj
belõle életednek minden napjaiban.
18. Tövist és bogáncskórót teremjen
tenéked; s egyed a mezõnek füvét.
19. Arcod verítékével egyed a te kenyeredet,
míglen visszatérsz a földbe, mert
abból vétettél: mert por vagy te s ismét
porrá leszel. 1Kor. 15,21. 22.
MÓZES I. KÖNYVE 2. 3. 7
Kiûzetés a Paradicsomból
20. Nevezte pedig Ádám az õ feleségét
Évának, mivelhogy õ lett anyja minden
élõnek.
21. És csinála az Úr Isten Ádámnak és
az õ feleségének bõr ruhákat, és felöltözteté
õket.
22. És monda az Úr Isten: Ímé, az ember
olyanná lett, mint miközülünk egy,
jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy
ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon
az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké
éljen:
23. Kiküldé õt az Úr Isten az Éden kertjébõl,
hogy mûvelje a földet, amelybõl
vétetett.
24. És kiûzé az embert, és odahelyezteté
az Éden kertjének keleti oldala felõl a
kerubokat és a villogó pallos lángját, hogy
õrizzék az élet fájának útját.
Ján. 14,6. Zsid. 1,7.
Kain és Ábel
4 Azután ismeré Ádám az õ feleségét,
Évát, aki fogad valaméhében, és szüli
vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az
Úrtól.
2. És ismét szülé annak atyjafiát, Ábelt.
És Ábel juhok pásztora lett, Kain pedig
földmûvelõ.
3. Lõn pedig idõ múltával, hogy Kain
ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcsébõl.
4. És Ábel is vive az õ juhainak elsõ
fajzásából és azoknak kövérségébõl.
És tekinte az Úr Ábelre és az õ ajándékára.
2Móz. 13,12. 34,9. 4Móz. 18,17. Péld. 3,9.
5. Kainra pedig és az õ ajándékára nem
tekinte, miért is Kain haragra gerjede, és
fejét lecsüggeszté. Zsid. 11,4.
6. És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél
haragra? És miért csüggesztéd le
fejedet?
7. Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fõvel
járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel,
a bûn az ajtó elõtt leselkedik, és
reád van vágyódása; de te uralkodjál
rajta. Ef. 6,12. Jak. 4,7. 1Pét. 5,8. 9.
8. És szól s beszél vala Kain Ábellel, az
õ atyjafiával. És lõn, mikor a mezõn voltak,
támada Kain Ábelre, az õ atyjafiára,
ésmegölé õt. Mát. 23,35. 1Ján. 3,12. Júd. 11.
Isten megátkozza Kaint
9. És monda az Úr Kainnak: Hol van
Ábel, a te atyádfia? Õ pedig monda: Nem
tudom, avagy õrizõje vagyok-é én az én
atyámfiának?
10.Monda pedig az Úr:Mit cselekedtél?
A te atyádfiának vére kiált hozzám a földrõl.
Zsid. 12,24. Jel. 6,10.
11.Mostan azért átkozott légy e földön,
mely megnyitotta az õ száját, hogy befogadja
a te atyádfiának vérét a te kezedbõl.
12.Mikor a földet mûveled, ne adja az
többé néked az õ termõ erejét, bujdosó és
vándorló légy a földön.
13. Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb
az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám.
14. Ímé, elûzöl engem ma e földnek színérõl,
és a Te színed elõl el kell rejtõznöm;
bujdosó és vándorló leszek a földön, és
akkor akárki talál reám, megöl engem.
15. Ésmonda néki az Úr: Sõt inkább, aki
megöli Kaint, hétszerte megbüntettetik.
És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki
meg ne ölje, aki rátalál. Ezék. 9,4. 6.
Kain utódai
16. És elméne Kain az Úr színe elõl, és
letelepedék Nód földjén, Édentõl keletre.
17. És ismeré Kain az õ feleségét, az
pedig fogadaméhében, és szülé Hánókot.
És építe várost, és nevezé azt az õ fiának
nevérõl Hánóknak. Zsolt. 49,11.
18. És lett Hánóknak fia, Irád: És Irád
nemzéMehujáelt:Mehujáel pedig nemzé
Metusáelt, ésMetusáel nemzé Lámeket.
19. Lámek pedig vett magának két feleséget:
az egyiknek neve Háda, a másiknak
neve Cilla.
20. És szülé Háda Jábált. Ez volt atyjuk a
sátorban lakóknak, és a barompásztoroknak.
21. Az õ atyjafiának pedig Jubál volt a
neve: ez volt atyja minden lantosnak és
síposnak.
22. Cilla pedig szülé Tubálkaint, mindenféle
réz- és vasszerszámok kovácsolóját:
és Tubálkain húgát, Nahamát.
23. Akkor monda Lámek az õ feleségeinek:
Oh, Háda és Cilla, hallgassatok
8 MÓZES I. KÖNYVE 3. 4.
szómra, Lámek feleségei, halljátok beszédem:
embert öltem, mert megsebzett;
ifjat öltem, mert megütött.
24. Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres
az Lámekért.
Sét és Énós születése
25. Ádám pedig ismét ismeré az õ feleségét,
és az szüle néki fiat, és nevezé
annak nevét Sétnek:mert adott úgymond,
énnékem az Isten más magot Ábel
helyett, kit megöle Kain. rész 5,3.
26. Sétnek is született fia, és nevezé
annak nevét Énósnak. Akkor kezdték
segítségül hívni az Úrnak nevét.
1Kir. 18,24. Zsolt. 116,4. Jóel 2,32. Sof. 3,9.
Ján. 1,12. Csel. 15,17. Róm. 10,13. 1Kor. 1,2.
Sét utódai Noéig
5 Ez az Ádám nemzetségének könyve.
Amely napon teremté Isten az
embert, Isten hasonlatosságára teremté
azt. 1Krón. 1,1–4.
Mát. 1,1. Luk. 3,38. Ef. 4,24. Kol. 3,10.
2. Férfiúvá és asszonnyá teremté õket,
és megáldá õket és nevezé az õ nevüket
Ádámnak, amely napon teremtetének.
3. Élt pedig Ádám százharminc esztendõt,
és nemze fiat az õ képére és hasonlatosságára,
és nevezé annak nevét Sétnek.
4. És telének Ádám napjai, minekutána
Sétet nemzette, nyolcszáz esztendõre, és
nemze fiakat és leányokat.
5. És lõn Ádám egész életének ideje
kilencszázharminc esztendõ; és meghala.
6. Éle pedig Sét százöt esztendõt, és
nemzé Énóst.
7. És éle Sét,minekutána Énóst nemzette,
nyolcszázhét esztendeig; és nemze fiakat
és leányokat.
8. És lõn Sét egész életének ideje kilencszáztizenkét
esztendõ; és meghala.
9. Éle pedig Énós kilencven esztendõt,
és nemzé Kénánt.
10. És éle Énós, minekutána Kénánt
nemzette, nyolcszáztizenöt esztendeig, és
nemze fiakat és leányokat.
11. És lõn Énós egész életének ideje
kilencszázöt esztendõ; és meghala.
12. Éle pedig Kénán hetven esztendõt,
és nemzéMahalálélt.
13. És éle Kénán, minekutána Mahalálélt
nemzette, nyolcszáznegyven esztendeig;
és nemze fiakat és leányokat.
14. És lõn Kénán egész életének ideje
kilencszáztíz esztendõ; és meghala.
15. Éle pedigMahalálél hatvanöt esztendõt,
és nemzé Járedet.
16. És éle Mahalálél, minekutána Járedet
nemzette, nyolcszázharminc esztendeig,
és nemze fiakat és leányokat.
17. És lõn Mahalálél egész életének
ideje nyolcszázkilencvenöt esztendõ; és
meghala.
18. Éle pedig Járed százhatvankét esztendõt,
és nemzé Énókot.
19. És éle Járed, minekutána Énókot
nemzette, nyolcszáz esztendõt; és nemze
fiakat és leányokat.
20. És lõn Járed egész életének ideje kilencszázhatvankét
esztendõ; és meghala.
21. Éle pedig Énók hatvanöt esztendõt,
és nemzéMetuséláht.
22. És járt Énók az Istennel,minekutána
Metuséláht nemzette, háromszáz esztendeig;
és nemze fiakat és leányokat.
Zsolt. 16,8.Mik. 6,8.Mal. 2,6. 1Thess. 2,12.
23. És lõn Énók egész életének ideje
háromszázhatvanöt esztendõ. 2Kir. 2,11.
24. És mivel Énók Istennel járt, eltûnék,
mert Isten magához vette. Zsid. 11,5.
25. Éle pedig Metusélah száznyolcvanhét
esztendõt és nemzé Lámeket.
26. És éle Metusélah, minekutána Lámeket
nemzette, hétszáznyolcvankét esztendõt;
és nemze fiakat és leányokat.
27. És lõn Metusélah egész életének
ideje kilencszázhatvankilenc esztendõ; és
meghala.
28. Éle pedig Lámek száznyolcvankét
esztendõt, és nemze fiat.
29. És nevezé azt Noénak, mondván:
Ez vigasztal meg minket munkálkodásunkban
s kezünk terhes fáradozásában
e földön, melyet megátkozott az Úr.
30. És éle Lámek, minekutána Noét
nemzette, ötszázkilencvenöt esztendõt;
és nemze fiakat és leányokat.
31. És lõn Lámek egész életének ideje
hétszázhetvenhét esztendõ; és meghala.
32. És mikor Noé ötszázesztendõs volt,
nemzé Noé Sémet, Hámot és Jáfetet.
MÓZES I. KÖNYVE 4. 5. 9
Az erõszakosság elterjed a földön
6 Lõn pedig, hogy az emberek sokasodni
kezdének a föld színén, és leányaik
születének.
2. És láták az Istennek fiai az emberek
leányait, hogy szépek azok, és vettek
maguknak feleségeket mindazok közül,
akiket megkedvelnek vala.
3. És monda az Úr: Ne maradjon az én
szellemem örökké az emberben, mivelhogy
õ test; legyen életének ideje százhúsz
esztendõ. Luk. 19,42. Gal. 5,16. 1Pét. 3,20.
4. Óriások voltak a földön abban az idõben,
sõtmég az után is,mikor az Isten fiai
bémenének az emberek leányaihoz, és
azok gyermekeket szülének nékik. Ezek
ama hatalmasok, kik eleitõl fogva híresneves
emberek voltak.
5. És látá az Úr, hogy megsokasult az
ember gonoszsága a földön, és hogy szíve
gondolatának minden alkotása szüntelen
csak gonosz. Péld. 6,18. Róm. 1,28–31.
6.Megbáná azért az Úr, hogy teremtette
az embert a földön, és bánkódék az Õ
szívében. 4Móz. 29,19. Ésa. 63,10. Ef. 4,30.
7. És monda az Úr: Eltörlöm az embert,
akit teremtettem, a földnek színérõl; az
embert, a barmot, a csúszómászó állatokat
és az ég madarait; mert bánom, hogy
azokat teremtettem. 1Sám. 15,11. 29.
8. De Noé kegyelmet talála az Úr elõtt.
Az özönvíz. Noé bárkát épít
9. Noénak pedig ez a története: Noé
igaz, tökéletes férfiú volt a vele egykorúak
között. Istennel jár vala Noé.
10. És nemze Noé három fiat: Sémet,
Hámot és Jáfetet.
11. A föld pedig romlott volt Isten elõtt
és megtelék a föld erõszakoskodással.
12. Tekinte azért Isten a földre, és ímé
meg volt romolva, mert minden test megrontotta
az õ útját a földön. Zsolt. 14,2. 33,13.
13.Monda azért Isten Noénak: Minden
testnek vége elérkezett elõttem, mivelhogy
a föld erõszakoskodással telt meg
általuk: és ímé elvesztem õket a földdel
egybe. Ezék. 7,2. Ámós 8,2. 1Pét. 4,7.
14. Csináljmagadnak bárkát gófer fából,
rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd
meg belül és kívül szurokkal.
15. Ekképpen csináld pedig azt: A bárka
hossza háromszáz sing legyen, a szélessége
ötven sing, és a magassága harminc
sing.
16. Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire
hagyd azt felülrõl; a bárka ajtaját
pedig oldalt csináld; alsó, közép- és harmadpadlásúvá
csináld azt.
17. Én pedig ímé özönvizet hozok a földre,
hogy elveszítsekminden testet, amelyben
életnek lehelete van az ég alatt; valami
a földön van, elvész. 2Pét. 2,5.
18. De teveled szövetséget kötök, és
bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged
és a te fiaidnak feleségei teveled.
Róm. 5,12. 14. 1Pét. 3,20.
19. És minden élõbõl, s minden testbõl,
mindenbõl kettõt-kettõt vígy be a bárkába,
hogy veled együtt életben maradjanak:
hímek és nõstények legyenek.
20. Amadarak közül az õ nemük szerint,
a barmok közül az õ nemük szerint és a
földnek minden csúszómászó állatjai közül
az õ nemük szerint; mindenbõl kettõkettõ
menjen be hozzád, hogy életben
maradjanak.
21. Te pedig szerezzmagadnakmindenféle
eledelt, mely megehetõ, és takarítsd
be magadhoz, hogy neked is, azoknak is
legyen eledelül.
22. És úgy cselekedék Noé; amint parancsolta
néki Isten, mindent akképpen
cselekedék. rész 7,5. Zsid. 11,7.
A bárkát megtöltik
7Monda az Úr Noénak: Menj be te,
és egész házadnépe a bárkába: mert
téged láttalak igaznak elõttem ebben a
nemzedékben. Zsolt. 91,1–10. 2Pét. 2,9.
2.Minden tiszta baromból hetet-hetet
vígy be, hímet és nõstényt; azokból a
barmokból pedig, amelyek nem tiszták,
kettõt-kettõt, hímet és nõstényt.
3. Az égi madarakból is hetet-hetet,
hímet és nõstényt, hogy magvuk maradjon
az egész föld színén.
4.Mert hét nap múlva esõt bocsátok a
földre negyven nap és negyven éjjel; és
eltörlök a föld színérõl minden állatot,
melyet teremtettem.
10 MÓZES I. KÖNYVE 6. 7.
5. Cselekedék azért Noé mind aszerint,
amint az Úr néki megparancsolta.
6. Noé pedig hatszázesztendõs volt,
mikor az özönvíz lett a földön.
7. Beméne azért Noé és az õ fiai, az õ
felesége, és fiainak feleségei õvele a bárkába
az özönvíz elõl. Zsid. 6,18.
8. A tiszta barmok közül és a tisztátalan
barmok közül, a madarak közül és minden
földön csúszómászó állat közül:
9. Kettõ-kettõ méne be Noéhoz a bárkába,
hím és nõstény: amint Isten megparancsolta
Noénak.
10. Lõn pedig hetednapra, hogy megjöve
az özönvíz a földre.
11.Noé életének hatszázadik esztendejében,
a második hónapban, e hónap tizenhetedik
napján: felfakadának ezen a napon
a nagy mélység minden forrásai, és az ég
csatornái megnyilatkozának. Ésa. 24,18.
12. És esék az esõ a földre negyven nap
és negyven éjjel.
13. Ugyanezen a napon ment be Noé és
Sém és Hám és Jáfet, Noénak fiai, és Noé
felesége és az õ fiainak három felesége
velük együtt a bárkába.
14. Õk és minden vad az õ neme szerint
és minden barom az õ neme szerint és
minden csúszómászó állat, mely csúszómászó
a földön, az õ neme szerint és
minden repdesõ állat az õ neme szerint,
minden madár, minden szárnyas állat.
15. Kettõ-kettõ méne be Noéhoz a
bárkába minden testbõl, melyben életnek
lehelete volt.
16. Amelyek pedig bemenének, hím és
nõstény méne be minden testbõl, amint
parancsolta Isten õnéki: és az Úr bezárá
utána az ajtót. Zsolt. 145,20. 1Pét. 1,5.
17.Mikor az özönvíz negyven napig volt
a földön, annyira növekedének a vizek,
hogy felveheték a bárkát, és az felemelkedék
a földrõl.
18. A vizek pedig áradának, és egyre
növekedének a földön, és a bárka jár vala
a víz színén. Zsolt. 104,26.
19. Azután a vizek felette igen nagy erõt
vevének a földön, és a legmagasabb hegyek
is mind elboríttatának, melyek az
egész ég alatt voltak. Zsolt. 104,6.
20. Tizenöt singgel növekedének a vizek
feljebb, minekutána a hegyek elboríttattak.
21. És odaveszett minden földön járó
test, madár, barom, vad és a földön nyüzsgõ
minden csúszómászó állat; és minden
ember. Mát. 24,39. Luk. 17,27. 2Pét. 3,6.
22.Mindaz, aminek orrában életnek lehelete
volt, a szárazon valók közül mind
meghala.
23. És eltörle az Isten minden állatot,
amely a föld színén volt, az embertõl a
baromig, a csúszómászó állatig és az égi
madárig; mindenek eltöröltetének a földrõl;
és csak Noé marada meg, és azok,
akik vele voltak a bárkában.
Ezék. 14,14.Mal. 3,17.
24. És erõt vevének a vizek a földön
százötven napig.
Az özönvíz vége
8 Megemlékezék pedig az Isten Noéról
és minden vadról, minden baromról,
mely õvele a bárkában volt: és szelet bocsáta
Isten a földre, és a vizek megapadának.
2. És bezárulának amélység forrásai s az
ég csatornái; és megszûnt az esõ az égbõl.
3. És elmenének a vizek a földrõl folyton
fogyván, és százötven nap múlva megfogyatkozának
a vizek.
4. A bárka pedig a hetedik hónapban,
a hónak tizenhetedik napjánmegfeneklett
az Ararát hegyén.
5. A vizek pedig folyton fogyának a tizedik
hónapig; a tizedikben, a hó elsõ napján
meglátszának a hegyek csúcsai.
6. És lõn negyven nap múlva, kinyitá
Noé a bárka ablakát, melyet csinált.
7. És kibocsátá a hollót, és az elrepült
meg visszaszállt, míg a vizek a földrõl felszáradának.
1Kir. 17,4.
8. Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa,
vajon elfogytak-é a vizek a föld
színérõl.
9. De a galamb nem talála lábainak
nyugvóhelyet, és visszatére õhozzá a bárkába,
mert víz volt az egész föld színén; õ
pedig kezét kinyújtá, megfogá, és bévevé
azt magához a bárkába. 5Móz. 28,65.
10. És várakozék még másik hét napig,
és ismét kibocsátá a galambot a bárkából.
MÓZES I. KÖNYVE 7. 8. 11
11. És megjöve õhozzá a galamb estennen,
és ímé leszakasztott olajfalevél volt
annak szájában. És megtudá Noé, hogy
elapadt a víz a földrõl. Neh. 8,15.
12. És ismét várakozék még másik hét
napig, és kibocsátá a galambot, és az nem
tére többé õhozzá vissza.
13. És lõn a hatszázegyedik esztendõben,
az elsõ hónak elsõ napján, felszáradának
a vizek a földrõl, és elfordítá Noé a
bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt
a földnek színe.
14. A második hónapban pedig, a hónak
huszonhetedik napján megszárada a föld.
Noé hálaáldozata
15. És szóla az Isten Noénak, mondván:
16.Menj ki a bárkából te és a te feleséged,
a te fiaid és a te fiaid feleségei teveled.
17.Minden vadat, mely veled van, minden
testbõl: madarat, barmot, és minden
földön csúszómászó állatot vígy kimagaddal,
hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak
és sokasodjanak a földön.
18. Kiméne azért Noé és az õ fiai, az õ
felesége, és az õ fiainak feleségei õvele.
19.Minden állat, minden csúszómászó,
minden madár, minden, ami mozog a földön,
kijöve a bárkából az õ neme szerint.
20. És oltárt építe Noé az Úrnak, és vett
minden tiszta állatból és minden tiszta
madárból, és áldozék égõáldozattal az
oltáron.
21. És megérezé az Úr a kedves illatot,
és monda az Úr az Õ szívében: Nem átkozom
meg többé a földet az emberért,
mert az ember szívének gondolatja
gonosz az õ ifjúságától fogva; és többé
nem vesztem el mindaz élõ állatot, mint
cselekedtem. Ésa. 54,9. Róm. 1,21. 3,23. Ef. 2,1–3.
22. Ennek utána míg a föld lészen,
vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és
tél, nap és éjszaka meg nem szûnnek.
Jer. 33,20. 25.
Isten szövetsége a világgal
9 Azután megáldá Isten Noét és az õ
fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok
és sokasodjatok, és töltsétek be a
földet. rész 1,28.
2. És féljen és rettegjen tõletek a földnek
minden állatja, az égnek minden
madara: minden, ami nyüzsög a földön,
és a tengernek minden hala kezetekbe
adatott; Hós. 2,18. Jak. 3,7.
3.Minden mozgó állat, amely él, legyen
nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek
adtam mindazokat. 5Móz. 12,15.
4. Csak a húst az õt elevenítõ vérrelmeg
ne egyétek. 1Sám. 14,34. Csel. 15,20. 29.
5. De a ti véreteket, amelyben van a ti
éltetek, számon kérem; számon kérem
minden állattól, azonképpen az embertõl,
kinek-kinek atyjafiától számon kérem az
ember életét. 4Móz. 35,31. Csel. 17,26.
6. Aki embervért ont, annak vére ember
által ontassék ki; mert Isten a maga képére
teremté az embert.Mát. 26,52. Jel. 13,10.
7. Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok,
nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok
azon. rész 1,27. 1Kor. 11,7.
Szövetség és szivárvány
8. És szóla Isten Noénak és vele az õ
fiainak, mondván:
9. Én pedig ímé, szövetséget szerzek
tiveletek és a ti magvatokkal tiutánatok.
10. És minden élõ állattal, mely veletek
van: madárral, barommal, minden mezei
vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve,
ami a bárkából kijött, a földnek minden
vadjáig.
11. Szövetséget kötök tiveletek, hogy
soha ezután el nem vész özönvíz miatt
minden test; és soha semlesz többé özönvíz
a földnek elvesztésére. 2Pét. 3,7.
12. És monda az Isten: Ez a jele a
szövetségnek, melyet én örök idõkre
szerzek közöttem és tiköztetek, és minden
élõ állat között, mely tiveletek van:
13. Az én ívemet helyeztetem a felhõkbe,
s ez lesz jele a szövetségnek közöttem
és a föld között.
14. És lészen, hogy mikor felhõvel borítombe
a földet,meglátszik az ív a felhõben.
15. És megemlékezem az én szövetségemrõl,
mely van énközöttem és tiközöttetek,
és minden testbõl való élõ állat
között; és nem lesz többé a víz özönné
minden testnek elvesztésére. 2Móz. 28,12.
3Móz. 26,42. 45. Ésa. 54,9. Ezék. 16,60.
16. Azért legyen tehát az ív a felhõben,
hogy lássam azt és megemlékezzem az
12 MÓZES I. KÖNYVE 8. 9.
örökkévaló szövetségrõl Isten között
és minden testbõl való élõ állat között,
mely a földön van. 2Sám. 23,5.
17. És monda Isten Noénak: Ez ama
szövetségnek jele, melyet szerzettem
énközöttem és minden test között, mely
a földön van.
Noé áldása és átka
18. Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából
kijöttek: Sém és Hám és Jáfet. Hám
pedig Kánaánnak atyja.
19. Ezek hárman a Noé fiai s ezektõl
népesedék meg az egész föld.
20. Noé pedig földmívelõ kezde lenni,
és szõlõt ültete.
21. És ivott a borból, s megrészegedék,
és meztelenen volt sátra közepén.
22. Hám pedig, Kánaánnak atyja, meglátá
az õ atyjának mezítelenségét, és hírül
adá künnlevõ két testvérének.
23. Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván,
azt mindketten vállukra veték, és háttal
menve takarták be atyjukmezítelenségét;
s arccal hátra meg sem láták atyjuk mezítelenségét.
2Móz. 20,12. Gal. 6,1.
24. Hogy felserkene Noé mámorából,
és megtudá, amit vele az õ kisebbik fia
cselekedett:
25.Monda: Átkozott Kánaán! Szolgák
szolgája legyen atyjafiai közt.
5Móz. 27,16. Józs. 9,23. 1Kir. 9,21.
26. Azutánmonda: Áldott azÚr, Sémnek
Istene, néki légyen szolgája Kánaán!
27. Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék
Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája
a Kánaán! Ef. 2,13. 14. 3,6.
28. Éle pedig Noé az özönvíz után háromszázötven
esztendeig.
29. És Noé egész életének ideje kilencszázötven
esztendõ volt; és meghala.
Noé utódai
10 Ez pedig a Noé fiainak, Sémnek,
Hámnak és Jáfetnek nemzetsége;
és fiaik születének az özönvíz után.
2. Jáfetnek fiai: Gómer, Mágog, Madai,
Jáván, Tubál,Mések és Tirász.
1Krón. 1,5–7.
3. A Gómer fiai pedig: Askenáz, Rifát és
Tógárma.
4. Jávánnak pedig fiai: Elisa, Társis, Kittim
és Dodánim.
5. Ezekbõl váltak ki a szigetlakó népek
az õ országaikban, mindegyik a maga
nyelve, családja és nemzetsége szerint.
6. Hámnak pedig fiai: Kús,Micráim, Pút
és Kánaán.
7. Kúsnak pedig fiai: Széba, Hávila,
Szábta, Rahmá, Szabtéka. Rahmának pedig
fiai: Séba és Dédán.
8. Kús nemzé Nimródot is; õ kezde
hatalmassá lenni a földön.
9. Õ hatalmas vadász volt az Úr elõtt,
azért mondják: Hatalmas vadász az Úr
elõtt, mint Nimród.
10. Az õ birodalmának kezdete volt
Bábel, Erek, Akkád és Kálnéh a Sineár
földjén. Mik. 5,6.
11. E földrõl ment aztán Asszíriába, és
építé Ninivét, Rehobot városát, és Kaláht.
12. És Reszent Ninivé között és Kaláh
között: ez az a nagy város.
13. Micráim pedig nemzé: Lúdimot,
Anámimot, Lehábimot és Naftuhimot.
14. Patruszimot és Kaszluhimot, ahonnan
a filiszteusok származtak, és Kaftorimot.
1Krón. 1,12.
15. Kánaán pedig nemzé Cídont, az õ
elsõszülöttét, és Hétet.
16. Jebuzeust, Emorreust, és Girgazeust.
17. Hivveust, Harkeust, és Szineust.
18. Arvadeust, Cemareust, Hamateust.
És azután elszéledének a kananeusok
nemzetségei.
19. Vala pedig a kananeusok határa,
Cídonból Gérár felé menve Gázáig;
Szodoma, Gomorra, Ádmá, és Ceboim
felé menve Lésáig. 4Móz. 34,2. 12. Józs. 12,7.
20. Ezek a Hám fiai családjuk, nyelvük,
földjük s nemzetségük szerint.
21. Sémnek is lettek gyermekei; aki
Héber minden fiainak atyja, Jáfetnek testvérbátyja
volt.
22. Sémfiai: Élám, Azzur, Arpaksád, Lúd
és Arám. 1Krón. 1,17.
23. Arámnak fiai pedig: Úc, Húl, Geter
ésMás.
24. Arpaksád pedig nemzé Séláhot, Séláh
pedig Hébert. rész 11,12.
25. Hébernek is lett két fia: Az egyiknek
neve Péleg, mivelhogy az õ idejében osz-
MÓZES I. KÖNYVE 9. 10. 13
tatott el a föld; testvérének pedig neve
Joktán. 1Krón. 1,19.
26. Joktán pedig nemzé Almodádot,
Sélefet, Hacarmávetet és Jeráhot.
27. Hadórámot, Úzált és Diklát.
28. Obált, Abimáélt és Sébát.
29. Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind
a Joktán fiai.
30. És ezeknek lakása, Mésától fogva
Séfárba menve a napkeleti hegyekig volt.
31. Ezek a Sém fiai családjuk, nyelvük,
földjük és nemzetségük szerint.
32. Ezek a Noé fiainak családjai az õ
nemzetségeik szerint, az õ népeik között,
és ezektõl szaporodának el a népek a földön,
az özönvíz után.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 73
Tegnapi: 175
Heti: 449
Havi: 4 152
Össz.: 811 489

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: 1.Biblia, Ószövetség Mózes I. könyve A teremtés könyve 1-10.
Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste - © 2008 - 2017 - szeretet.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: jános evangéliuma 14-17 fejezet - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »