Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste

Mi a tiszta Igét hirdetjük. Hiszünk Jézus Szent Nevében!Az Üdvösséget és a Szent Szellem keresztséget hirdetjük az egész világon.Küldjétek mindenkinek tovább a Szent Evangéliumot, amit leírunk az egész világra.Jézust hirdetjük. Abba Atyánk. Ámen.

Bábel tornya
11 Mind az egész földnek pedig egy
nyelve és egyféle beszéde volt.
2. És lõn mikor kelet felõl elindultak,
Sineár földjén egy síkságot találának, és
ott letelepedének. Dán. 1,2. Csel. 2,6.
3. És mondának egymásnak: Jertek,
vessünk téglát és égessük ki jól; és lõn
nékik a tégla kõ gyanánt, a szurok pedig
ragasztó gyanánt.
4. És mondának: Jertek, építsünk magunknak
várost és tornyot, melynek teteje
az eget érje, és szerezzünk magunknak
nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek
színén. 5Móz. 1,28. Luk. 1,51. Ján. 5,44.
5. Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a
várost és a tornyot, melyet építenek vala
az emberek fiai. Zsolt. 33,13. 53,2.
6. Ésmonda az Úr: Ímé, e nép egy, s az
egésznek egy a nyelve, és munkájának
ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja,
hogy véghez ne vigyenek mindent,
amit elgondolnak magukban. Zsolt. 2,1. 4.
7. Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott
össze nyelvüket, hogy meg ne értsék
egymás beszédét. Csel. 2,4–11. 1Kor. 14,2.
8. És elszéleszté õket onnan az Úr az
egész földnek színére; és megszûnének
építeni a várost. Zsolt. 92,9. Luk. 1,51.
9. Ezért nevezék annak nevét Bábelnek;
mert ott zavará össze az Úr az egész föld
nyelvét, és onnan széleszté el õket az Úr
az egész földnek színére. 1Kor. 14,23.
Sém nemzetsége
10. Ez a Sém nemzetsége: Sém százesztendõs
korában nemzé Arpaksádot,
két esztendõvel az özönvíz után. 1Krón. 1,17.
11. És éle Sém, minekutána nemzette
Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze
fiakat és leányokat.
12. Arpaksád pedig harmincöt esztendõs
volt, és nemzé Séláht. Luk. 3,36.
13. És éle Arpaksád, minekutána nemzette
Séláht, négyszázhárom esztendeig,
és nemze fiakat és leányokat.
14. Séláh pedig harmincesztendõs volt,
és nemzé Hébert.
15. És éle Séláh, minekutána nemzé
Hébert, négyszázhárom esztendeig, és
nemze fiakat és leányokat.
16. Héber pedig harmincnégy esztendõs
volt és nemzé Péleget. 1Krón. 1,19.
17. És éle Héber, minekutána nemzé
Péleget, négyszázharminc esztendeig, és
nemze fiakat és leányokat.
18. Péleg pedig harmincesztendõs volt,
és nemzé Réut. Luk. 3,35.
19. És éle Péleg, minekutána nemzé
Réut, kétszázkilenc esztendeig, és nemze
fiakat és leányokat.
20. Réu pedig harminckét esztendõs
volt, és nemzé Sérugot.
21. És éle Réu,minekutána nemzé Sérugot,
kétszázhét esztendeig és nemze fiakat
és leányokat.
22. Sérug pedig harmincesztendõs volt,
és nemzé Náhort.
23. És éle Sérug, minekutána nemzé
Náhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat
és leányokat.
24. Náhor pedig huszonkilenc esztendõs
volt, és nemzé Tárét.
25. És éle Náhor, minekutána nemzé
Tárét, száztizenkilenc esztendeig, és
nemze fiakat és leányokat.
26. Táré pedig hetvenesztendõs volt,
és nemzé Ábrámot, Náhort, Háránt.
27. Ez a Táré nemzetsége: Táré nemzé
Ábrámot, Náhort és Háránt. Hárán pedig
nemzé Lótot.
28.Meghala pedig Hárán az õ atyjának,
Tárénak szemei elõtt, az õ születésének
földjén, Úr-Kaszdimban.
14 MÓZES I. KÖNYVE 10. 11.
29. Ábrám pedig és Náhor vettek maguknak
feleséget: az Ábrám feleségének
neve Szárai; a Náhor feleségének neve
Milka,Háránnak,Milka atyjának és Jiszká
atyjának leánya.
30. Szárai pedig meddõ vala; nem volt
néki gyermeke.
31. És felvevé Táré Ábrámot, az õ fiát,
és Lótot, Háránnak fiát, az õ unokáját, és
Szárait, az õ menyét, Ábrámnak az õ
fiának feleségét, és kiindulának együtt
Úr-Kaszdimból, hogy Kánaán földjére
menjenek. És eljutának Háránig, és ott
letelepedének. Neh. 9,7. Csel. 7,4. Zsid. 11,8.
32. Vala pedig Táré kétszázöt esztendõs,
és meghala Táré Háránban.
Ábrám elhívatása
12 És monda az Úr Ábrámnak: Eredj
ki a te földedbõl, és a te rokonságod
közül, és a te atyádnak házából,
arra a földre, amelyet én mutatok néked.
rész 15,7. Csel. 7,3. Zsid. 11,8. 9.
2. És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak
téged, és felmagasztalom a te
nevedet, és áldás leszel. 4Móz. 23,9.
3. És megáldom azokat, akik téged
áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom
azt: és megáldatnak tebenned a
föld minden nemzetségei. 2Móz. 23,22.
4Móz. 24,9. Zsolt. 72,17. Csel. 3,25. Gal. 3,8.
Ábrám Kánaán földjére megy
4. És kiméne Ábrám, amint az Úr mondotta
néki, és Lót is kiméne õvele: Ábrám
pedig hetvenöt esztendõs volt, mikor
kiméne Háránból.
5. És felvevé Ábrám az õ feleségét,
Szárait, és Lótot, az õ atyjafiának fiát, és
minden szerzeményüket, amelyet szereztek,
és a cselédeket, akikre Háránban
tettek szert, és elindulának, hogy Kánaán
földjéremenjenek, és el is jutának a Kánaán
földjére.
6. És általméne Ábrám a földön mind
Sikemvidékéig,Móréh tölgyeséig. Akkor
kananeusok voltak azon a földön.
Elsõ ígéret Ábrámnak
7. És megjelenék az Úr Ábrámnak, és
monda néki: A te magodnak adom ezt a
földet. És Ábrámoltárt építe ott az Úrnak,
aki megjelent néki. 5Móz. 34,4. Zsolt. 105,9–12.
8. Onnan azután a hegység felé méne
Bételtõl keletre és felüté sátorát: Bétel
nyugatra volt, Hái pedig keletre, és ott
oltárt építe az Úrnak, és segítségül
hívta az Úr nevét.
9. És tovább költözék Ábrám; folyton
dél felé húzódván.
Ábrám Egyiptomban
10. Azonban éhség lett az országban,
és Ábrám aláméne Egyiptomba, hogy ott
tartózkodjék, mert nagy volt az éhség
az országban. Zsolt. 105,16.
11. És lõn, mikor közel volt, hogy bemenjen
Egyiptomba, monda feleségének
Szárainak: Ímé tudom, hogy szép ábrázatú
asszony vagy.
12. Azért mikor meglátnak téged az
egyiptomiak, majd azt mondják: felesége
ez; és engem megölnek, téged pedig életben
tartanak.
13.Mondd azért, kérlek, hogy húgom
vagy; hogy jól legyen dolgom miattad, s
életben maradjak teéretted.
rész 20,5. 13. Zsolt. 25,21. Ef. 4,25.
14. És lõn, mikor Ábrám Egyiptomba
érkezék, láták az egyiptomiak az asszonyt,
hogy az nagyon szép.
15.Mikor megláták õt a fáraó fõemberei,
magasztalák a fáraó elõtt és elvitték
az asszonyt a fáraó udvarába. Eszt. 2,16.
16. És jót cselekedett érette Ábrámmal,
és voltak juhai, ökrei, szamarai, szolgái,
szolgálói, nõstény szamarai és tevéi.
17. De megveré az Úr a fáraót és az õ
házát nagy csapásokkal, Száraiért, Ábrám
feleségéért. 1Krón. 16,21. Zsid. 13,4.
18. Hívatá azért a fáraó Ábrámot és
monda: Miért mûvelted ezt velem? Miért
nem mondottad meg énnékem, hogy ez
néked feleséged? Péld. 21,1.
19.Miért mondottad: Húgom õ; azért
vevém magamnak feleségül. Most már
ímhol a te feleséged, vedd magadhoz és
menj el.
20. És parancsola felõle a fáraó némely
embereknek, akik elbocsáták õt és az õ
feleségét, ésmindenét, amije volt.
MÓZES I. KÖNYVE 11. 12. 15
Lót elválik Ábrámtól
13 Feljöve azért Ábrám Egyiptomból,
õ és az õ felesége, ésmindene valamije
volt, és Lót is vele, a déli tartományba.
2. Ábrám pedig igen gazdag volt barmokkal,
ezüsttel és arannyal. Zsolt. 112,3.
3. És méne helyrõl helyre dél felõl mind
Bételig, oda ahol elõször volt az õ sátora,
Bétel és Hái között.
4. Annak az oltárnak helyére, melyet ott
elsõben készített: és segítségül hívta ott
Ábrám az Úrnak nevét. rész 12,8.
5. Lótnak is pedig, aki Ábrámmal jár
vala, voltak juhai, ökrei és sátorai.
6. És nem bírá meg õket az a föld, hogy
együtt lakjanak, mert sok jószáguk volt,
és nem lakhatának együtt. Luk. 12,17. 18.
7. Versengés is támada az Ábrámbarompásztorai
között, és a Lót barompásztorai
között; és a kananeusok és a perizeusok is
ott laknak vala akkor azon a földön.
8.Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen
versengés közöttem és közötted, se
az én pásztoraim között és a te pásztoraid
között: hiszen atyafiak vagyunk. Fil. 2,14.
9. Avagy nincsen-é elõtted mind az
egész föld? Válj el kérlek, tõlem; ha te balra
tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra
mész, én balra térek.
Róm. 12,18. Zsid. 12,14. Jak. 3,13.
10. Felemelé azért Lót az õ szemeit, és
látá, hogy a Jordán egész melléke bõvizû
föld;mertminekelõtte elvesztette volna az
Úr Szodomát és Gomorrát, mind Coárig
olyan volt az, mint az Úr kertje, mint
Egyiptom földje. 5Móz. 34,3. Zsolt. 107,33. 34.
11. És választá Lót magának a Jordán
egész mellékét, és elköltözék Lót kelet
felé: és elválának egymástól.
12. Ábrámlakozik vala a Kánaán földjén,
Lót pedig lakozik vala a Jordán-melléki
városokban, és sátoroz vala Szodomáig.
13. Szodoma lakosai pedig nagyon gonoszok
és bûnösök voltak az Úr elõtt.
Ezék. 16,49. 2Pét. 2,7.
Isten Ábrámnak ígéri Kánaánt
14. Az Úr pedig monda Ábrámnak,
minekutána elválék tõle Lót: Emeld fel
szemeidet és tekints arról a helyrõl, ahol
vagy, északra, délre, keletre és nyugatra.
15.Mert mind az egész földet, amelyet
látsz, néked adom, és a te magodnak
örökre. rész 25,8. Jób 5,26. Zsid. 11,13.
16. És olyanná tészem a te magodat,
mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja
a földnek porát, a temagod is
megszámlálható lesz. 2Móz. 32,13. 4Móz. 23,10.
5Móz. 1,10. 1Krón. 27,23. Jer. 33,22. Róm. 4,16.
17. Kelj fel, járd be ez országot hosszában
és széltében: mert néked adom azt.
18. Elébb mozdítá azért sátorát Ábrám,
és elméne, és lakozék Mamré tölgyesében,
mely Hebronban van, és oltárt építe
ott az Úrnak.
A sziddim-völgyi csata
14 Lõn pedig Amrafelnek, Sineár királyának
és Arióknak, Elászár királyának,
Kédorlaomernek, Élám királyának,
és Tidálnak, a Góimkirályának napjaiban:
2. Hadat indítának ezek Bera, Szodoma
királya ellen,Birsa,Gomorra királya ellen,
Sináb, Admá királya ellen, Seméber, Ceboimkirálya
ellen és Béla, Coár királya ellen.
3.Mindezek a Sziddim völgyében egyesülének;
ez a Sóstenger. Józs. 3,16.
4. Tizenkét esztendeig szolgálták Kédorlaomert,
és a tizenharmadik esztendõben
ellene támadtak.
5. A tizennegyedik esztendõben pedig
eljöve Kédorlaomer és a királyok, akik
õvele voltak, és megverék a refeusokat
Aszterót-Kárnajimban, és a zuzeusokat
Hámban, és az emeusokat Sávé-Kirjátajimban.
6. És a horeusokat az õ hegyükön, a
Szeiren, egész Él-Páránig, mely a puszta
mellett van.
7. És megtérének s menének Hén-
Mispátba, azaz Kádesbe, és elpusztíták
az amálekiták egész mezõségét, és az
emoreusokat is, kik laknak vala Haséson-
Támárban. 2Krón. 20,2.
8. Kiméne tehát Szodoma királya,
Gomorra királya, Admá királya, Ceboim
királya, és Béla, azaz Coár királya, ésmegütközének
azokkal a Sziddim völgyében:
9. Kédorlaomerrel, Élám királyával, és
Tidállal, Gójim királyával, Amráfellel,
Sineár királyával, és Ariókkal, Elászár királyával:
négy király öt ellen.
16 MÓZES I. KÖNYVE 13. 14.
10. A Sziddim völgye pedig tele volt
szurokforrásokkal. És megfutamodának
Szodoma és Gomorra királyai, és azokba
esének: a megmaradottak pedig a hegységbe
futának.
11. És elvitték Szodomának ésGomorrának
minden jószágát és minden eleségét;
és elmenének.
12. Elvitték Lótot is, az Ábrám atyjafiának
fiát jószágostól együtt, és elmenének;
mert Lót Szodomában lakik vala. Jer. 2,17.
13. Eljöve pedig egy menekült, és hírül
hozá a héber Ábrámnak, aki lakik vala az
emoreus Mamrénak, Eskol atyjafiának
és Áner atyjafiának tölgyesében, akikmeg
Ábrámnak szövetségesei voltak.
14. Amint meghallá Ábrám, hogy az õ
atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában
növekedett háromszáztizennyolc próbált
legényét és üldözve nyomula Dánig.
15. Csapatokra oszolván ellenük éjszaka
õ és szolgái, megveré õket, és ûzé õket
mind Hóbáig, amely Damaszkusztól balra
esik.
16. És visszahozá mind a jószágot; Lótot
is, az õ atyjafiát jószágával egybe visszahozá,
meg az asszonyokat és a népet.
17.Minekutána pedig visszatért Kédorlaomernek
és a vele volt királyoknakmegverésébõl,
kiméne elébe Szodomának
királya a Sáve völgyébe, azaz a király
völgyébe. 2Sám. 18,18.
Ábrám és Melkisédek
18. Melkisédek pedig Sálem királya,
kenyeret és bort hoza; õ pedig a Magasságos
Istennek papja volt. Zsid. 7,1. 2. 10.
19. És megáldá õt, és monda: Áldott
legyen Ábrám a Magasságos Istentõl
(Elion El), aki birtokolja az eget és a
földet.
20. Áldott a Magasságos Isten, aki
kezedbe adta ellenségeidet. És Ábrám
tizedet ada néki mindenbõl. Zsid. 7,4.
21. És monda Szodoma királya Ábrámnak:
Add nékem a népet, a jószágot pedig
vedd magadnak.
22. És monda Ábrám Szodoma királyának:
Felemeltemaz én kezemet az Úrhoz,
a Magasságos Istenhez, aki birtokolja az
eget és a földet: Zsolt. 24,1.Mát. 11,25. Jel. 10,5.
23. Hogy én egy fonalszálat, vagy egy
sarukötõt semveszek elmindabból, ami a
tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam
meg Ábrámot. Eszt. 9,15. 2Kor. 11,9–12.
24. Semmi egyebet, csupán a legények
élelmét, és ama férfiak részét, kik énvelem
eljöttek: Áner, Eskol, Mamré, õk
vegyék ki az õ részüket.
Ábrám hite
15 E dolgok után lõn az Úr beszéde
Ábrámhoz látomásban, mondván:
Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok tenéked,
a te jutalmad felette igen bõséges.
Zsolt. 58,11. 84,9. 11. Ésa. 41,10. Zsid. 11,6.
2. És monda Ábrám: Uram Isten (Adonáj
Jehova),mit adnál énnékem, holott énmagzatok
nélkül járok, és az, akire az én
házam száll, a damaszkuszbeli Eliézer?
3. Ésmonda Ábrám: Ímé, énnékemnem
adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje
lesz az én örökösöm.
4. És ímé szóla az Úr õhozzá, mondván:
Nem ez lesz a te örökösöd: hanem aki
a te ágyékodból származik, az lesz a te
örökösöd. 2Sám. 7,12. Ésa. 65,22–24.
5. És kivitte õt, és monda: Tekints fel az
égre, és számláld meg a csillagokat, ha
azokat megszámlálhatod; és monda néki:
Így lészen a te magod.Zsolt. 147,4. Róm. 4,18.
6. És hitt az Úrnak, és tulajdoníttaték
az õnéki megigazulásul. Róm. 4,3. Gal. 3,6.
Az Úr szövetséget köt Ábrámmal
7. És monda néki: Én vagyok az Úr, aki
téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy
néked adjam e földet, örökségedül.
8. És monda: Uram Isten, mirõl tudhatom
meg, hogy öröklöm azt? 2Kir. 20,8.
9. És felele néki: Hozz nékem egy háromesztendõs
üszõt, egy háromesztendõs
kecskét, és egy háromesztendõs kost,
egy gerlicét és egy galambfiat.
10. Elhozá azért mindezeket, és kétfelé
hasítá azokat, ésmindegyiknek fele részét
a másik fele része átellenébe helyezteté;
de a madarakat nem hasította kétfelé.
11. És ragadozómadarak szállának e húsdarabokra,
de Ábrám elûzi vala azokat.
12. És lõn naplementekor, mély álom
lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és
nagy sötétség szálla õreá.
MÓZES I. KÖNYVE 14. 15. 17
13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván
tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a
földön, mely nem övé, és szolgálatra
szorítják, és nyomorgatják õket négyszáz
esztendeig. 2Móz. 1,11. 12,40. Csel. 7,6.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak,
szintén megítélem én, és annak utána
kijönnek nagy gazdagsággal.
2Móz. 6,6. 7,14. Zsolt. 105,37.
15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz
békességgel, eltemettetel jó vénségben.
rész 25,8. Jób 5,26. Zsid. 11,13.
16. Csak a negyedik nemzedék tér meg
ide; mert az emoreusok gonoszsága még
nem tölt be. Mát. 23,32.
17. És mikor a nap leméne és sötétség
lett, ímé egy füstölgõ kemence, és tüzes
fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok
között.
18. E napon kötött az Úr szövetséget
Ábrámmal, mondván: A te magodnak
adom ezt a földet Egyiptomnak folyóvizétõl
fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
4Móz. 34,2. 5Móz. 1,7.
2Krón. 9,26. Neh. 9,8. Zsolt. 105,11.
19. A keneusokat, kenizeusokat és a
kadmoneusokat.
20. A hitteusokat, perizeusokat és a refeusokat.
21. Az emoreusokat, kananeusokat, girgazeusokat
és a jebuzeusokat.
Hágár és Izmáel
16 És Szárai, az Ábrám felesége nem
szüle néki; de volt néki egy Egyiptomból
való szolgálója, kinek neve Hágár
volt. Bír. 13,2. Luk. 1,7. Gal. 4,24.
2.Monda azért Szárai Ábrámnak: Ímé,
az Úr bezárolta az én méhemet, hogy ne
szüljek: kérlek, menj be az én szolgálómhoz,
talán az által megépülök; és engede
Ábrám a Szárai szavának.
3. Vevé tehát Szárai, Ábrám felesége az
egyiptombeli Hágárt, az õ szolgálóját, tíz
esztendõvel az után, hogy Ábrám a Kánaán
földjén letelepedék, és adá azt Ábrámnak,
az õ férjének feleségül.
4. És béméne Hágárhoz, és az fogada az
õméhében; ez pedig amint látta, hogy terhes,
nem volt becsülete az õ asszonyának
õelõtte. Péld. 30,21–23.
5.Monda azért Szárai Ábrámnak: Bántódásom
van miattad. Én adtam öledbe
szolgálómat, és mivelhogy látja, hogy
teherbe esett, nincsen elõtte becsületem.
Tegyen ítéletet az Úr köztem és közötted.
6. És monda Ábrám Szárainak: Ímé a
te szolgálód kezedben van, azt tedd vele
amit jónak látsz. Nyomorgatja vala azért
Szárai, és az elfuta elõle.
7. És találá õt az Úrnak angyala egy
forrásnál a pusztában, annál a forrásnál,
amely a Súrba menõ úton van.
8. És monda: Hágár, Szárai szolgálója!
Honnan jössz és hová mégy? És az monda:
Az én asszonyomnak, Szárainak színe
elõl futok én.
9. Akkor monda néki az Úrnak angyala:
Térjmeg a te asszonyodhoz, és alázdmeg
magad az õ kezei alatt. Ef. 6,5–8.
10. És monda néki az Úrnak angyala:
Felettébb megsokasítom a te magodat,
hogy sokasága miatt megszámlálható se
legyen. rész 25,12.Mal. 3,1.
11. És monda néki az Úrnak angyala:
Ímé, te terhes vagy, és szülsz fiat; és
nevezd nevét Izmáelnek, mivelhogy
meghallá Isten a te nyomorúságodat.
2Móz. 2,23. 24.
12. Az pedig vadtermészetû ember lesz:
az õ keze mindenek ellen, és mindenek
keze ellene; és minden õ atyjafiának ellenébe
üti fel sátorát.
13. Nevezé Hágár az Úrnak (Jehova) nevét,
aki õvele szólott: Te vagy az Isten (El),
aki lát.Mert monda: Avagy nem e helyen
láthattam-é én is azt, aki engem látott?
14. Annak okáért nevezé azt a forrást
Lahai-Rói forrásának; ott van Kádes és
Béred között. Zsolt. 139,1–12.
15. És fiat szüle Hágár Ábrámnak, és
nevezé Ábrám az õ fiának nevét, akit
Hágár szül vala néki, Izmáelnek. Gal. 4,22.
16. Ábrám pedig nyolcvanhat esztendõs
volt, amikorHágár Izmáelt szüléÁbrámnak.
Az Úr megújítja szövetségét Ábrámmal
17 Mikor Ábrám kilencvenkilenc
esztendõs volt, megjelenék az
Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a
Mindenható Isten vagyok, El Shaddai,
járj énelõttem, és légy tökéletes.
18 MÓZES I. KÖNYVE 15. 16. 17.
2. És megkötöm az én szövetségemet
közöttem és teközötted: és felette igen
megsokasítlak téged. Gal. 3,17. 18.
3. És orcájára borula Ábrám; az Isten
pedig szóla õnéki, mondván:
4. Ami engem illet, ímhol az én szövetségem
teveled, hogy népek sokaságának
atyjává leszel. Róm. 4,17.
5. És ne neveztessék ezután a te neved
Ábrámnak, hanem legyen a te neved
Ábrahám, mert népek sokaságának
atyjává tettelek téged. 2Kor. 4,18.
6. És felette igen megsokasítalak téged;
és népekké teszlek, és királyok is származnak
tõled. Ján. 15,4.
7. És megállapítom az én szövetségemet
közöttem és közötted, és teutánad
a te magod között annak nemzedékei
szerint örök szövetségül, hogy legyek
tenéked Istened, és a te magodnak
teutánad. Róm. 9,7–9. Zsid. 11,16.
8. És adom tenéked és a te magodnak
teutánad a te bujdosásod földjét, Kánaánnak
egész földjét, örök birtokul; és Istenük
lészek nékik. 2Móz. 6,7. 3Móz. 26,12.
5Móz. 4,37. 14,2. 26,18. Zsolt. 48,14. Jel. 21,7.
A körülmetélkedés
az Istennel kötött szövetség jele
9. Annak felette monda Isten Ábrahámnak:
Te pedig az én szövetségemet megõrizzed,
te és a te magod teutánad az
õ nemzedékei szerint. Zsolt. 25,10.
10. Ez pedig az én szövetségem, melyet
meg kell tartanotok énközöttem és tiközöttetek,
és a te utánad valómagod között:
minden férfi körülmetéltessék nálatok.
11. És metéljétek körül a ti férfitestetek
bõrének elejét, és az lesz a közöttem és
közöttetek való szövetségnek jele.
Csel. 7,8. Róm. 4,11. Gal. 6,15.
12. Nyolcnapos korában körülmetéltessék
nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél;
akár háznál született, akár
pénzen vásároltatott valamely idegentõl,
aki nem a te magodból való.
3Móz. 12,3. Luk. 2,21.
13. Körülmetéltetvén körülmetéltessék
a házadban született és a pénzeden vett;
és örökkévaló szövetségül lesz az én
szövetségem a ti testeteken.
14. A körülmetéletlen férfi pedig, aki
körül nem metélteti az õ férfitestének
bõrét, az ilyen ember kivágattatik az õ
népe közül, mert felbontotta az én szövetségemet.
2Móz. 4,24. 25. Józs. 5,2–7.
Az Úr Izsákot ígéri Ábrahámnak
15. És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak,
a te feleségednek nevét ne nevezd
Szárainak, mert Sára az õ neve.
16. Ésmegáldomõt, és fiat is adok õtõle
néked, és megáldom, hogy legyen népekké;
nemzetek királyai származzanak õtõle.
17. Ekkor orcájára borula Ábrahám, és
nevete és gondolá az õ szívében: vajon
százesztendõs embernek lesz-é gyermeke?
Avagy Sára kilencvenesztendõs lévén,
szülhet-e?
18. És monda Ábrahám az Istennek:
Vajha Izmáel élne elõtted.
19. Az Isten pedig monda: Kétség nélkül
a te feleséged Sára szül néked fiat,
és nevezed annak nevét Izsáknak, és
megerõsítem az én szövetségemet õvele
örökkévaló szövetségül az õ magvának
õutána. Gal. 4,28–31.
20. Izmáel felõl is meghallgattalak: Ímé,
megáldom õt, és megszaporítom õt és
megsokasítom õt felette nagyon; tizenkét
fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem
õt. rész 21,18. 25,12–16.
21. Az én szövetségemet pedig megerõsítem
Izsákkal, kit Sára szül néked ez idõ
tájt, a következõ esztendõben.
22. És elvégezé vele való beszédét, és
felméne az Isten Ábrahámtól.
23. Vevé azért Ábrahám Izmáelt, az õ
fiát, és háza minden szülöttét, és mind a
pénzén vetteket, minden férfiat Ábrahám
házanépe közül, és körülmetélé férfitestüknek
bõrét ugyanazon napon, amikor
szólott vele az Isten.
24. Ábrahám pedig kilencvenkilenc
esztendõs volt, mikor körülmetélé az õ
férfitestének bõrét.
25. Izmáel pedig, az õ fia tizenhárom
esztendõs volt, mikor körülmetélék az õ
férfitestének bõrét.
26. Ugyanazon napon metéltetett körül
Ábrahám és Izmáel, az õ fia. Zsolt. 119,60.
MÓZES I. KÖNYVE 17. 19
27. És házának minden férfi tagja, háza
szülöttei és kik idegen embertõl pénzen vásároltattak,
vele együtt körülmetéltetének.
Az Úr megjelenik
Ábrahámnak Mamré tölgyesében
18 Megjelenék pedig õnéki az Úr a
Mamré tölgyesében, és õ ül vala
a sátor ajtajában, a hõ napon. Csel. 7,2.
2. És felemelé az õ szemeit, és látá, hogy
ímé három férfiú áll õelõtte. És látván,
eléjük siete a sátor ajtajából, és földig
meghajtá magát. Zsid. 13,2. 1Pét. 4,9.
3. És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok
elõtted, kérlek, ne kerüld el a te
szolgádat.
4. Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés
vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat,
és dõljetek le a fa alatt.
5. Én pedig hozok egy falat kenyeret,
hogy erõsítsétek meg a ti szíveteket, azután
menjetek tovább, mert azért tértetek
be a ti szolgátokhoz. Ésmondának: Cselekedjél,
amint szóltál.
6. És besiete Ábrahám a sátorba Sárához,
és monda: Siess, gyúrj meg három
mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát.
7. A baromhoz is elfuta Ábrahám, és
hoza egy zsenge, kövér borjút, és adá a
szolgának, az pedig siete azt elkészíteni.
8. És vett vajat és tejet, és a borjút, melyet
elkészített, és eléjük tette és mellettük
áll vala a fa alatt, azok pedig ettek.
9. És mondának néki: Hol van Sára, a
te feleséged? Õ pedig felele: Ímhol van
a sátorban. Tit. 2,5.
10. És monda: Esztendõre ilyenkor bizonnyalmegtérek
hozzád, és ímé, akkor a
te feleségednek, Sárának fia lesz. Sára pedig
hallgatózik vala a sátor ajtajában,mely
annak háta megett vala. Luk. 1,13. Róm. 9,9.
11. Ábrahám pedig és Sára élemedett
korú öregek voltak; megszûnt Sáránál az
asszonyi természet. Róm. 4,19. Zsid. 11,11.
12. Nevete azért Sára magában, mondván:
Vénségemre lenne-é gyönyörûségem?
meg az én uram is öreg! Luk. 1,18.
13. És monda az Úr Ábrahámnak:
Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajon
csakugyan szülhetek-é, holott én megvénhedtem?
14. Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami?
Annak idején, esztendõre ilyenkor
visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.
Mát. 3,9. 19,26. Róm. 4,21. Zsid. 11,19.
15. Sára pedig megtagadá, mondván:
Nem nevettem én; mivelhogy fél vala.
De monda az Úr: Nem úgy van, mert
bizony nevettél. Zsolt. 115,3. Jer. 32,17. Zak. 8,6.
Ábrahám könyörög Szodomáért
16. Azután felkelvén onnan azok a férfiak,
Szodoma felé tartanak vala. Ábrahám
is velük méne, hogy elkísérje õket.
17. És monda az Úr: Eltitkoljam-é én
Ábrahámtól, amit tenni akarok? Ján. 15,15.
18. Holott Ábrahám nagy és hatalmas
néppé lesz; és benne megáldatnak a
földnek minden nemzetségei. Zsolt. 72,17.
Csel. 3,25. Gal. 3,8. 9. 16. 18.
19.Mert tudom róla, hogy megparancsolja
az õ fiainak és az õ házanépének
õutána, hogymegõrizzék az Úrnak útját,
igazságot és ítéletet tévén, hogy beteljesítse
az Úr Ábrahámon, amit szólott
felõle. 5Móz. 6,6. 7. Józs. 24,15. Ef. 6,4.
20.Monda az Úr azután: Mivelhogy
Szodomának és Gomorrának kiáltása
megsokasodott, és mivelhogy az õ bûnük
felettébb megnehezedett: Jak. 5,4.
21. Alámegyek azért és meglátom, vajon
teljességgel a hozzám felhatott kiáltás
szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni
akarom. 2Móz. 3,8. Zsolt. 14,2. Zsid. 4,13.
22. És elfordultak onnan a férfiak, és
mentek Szodomába, Ábrahám pedig még
az Úr elõtt áll vala.
23. És hozzá járula Ábrahám és monda:
Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal
egybe? 4Móz. 16,22. 2Sám. 24,17. Zsolt. 11,4.
24. Talán van ötven igaz abban a városban,
avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é
a helynek az ötven igazért, akik abban
vannak? Mát. 7,13. 14.
25. Távol legyen Tõled, hogy ilyen dolgot
cselekedjél, hogy megöld az igazat
a gonosszal, és úgy járjon az igaz mint a
gonosz: Távol legyen Tõled! Avagy az
egész föld bírája nem szolgáltatna-é
igazságot? Zsolt. 58,11. 94,2. Róm. 3,6.
26. És monda az Úr: Ha találok Szodomában
a városon belül ötven igazat, mind
20 MÓZES I. KÖNYVE 17. 18.
az egész helynek megkegyelmezek azokért.
Jer. 5,1. Ezék. 22,30.Mát. 24,22.
27. És felele Ábrahám, és monda: Immár
merészkedtem szólani az én Uramnak,
noha én por és hamu vagyok.
Zsolt. 8,4. Luk. 18,1.
28. Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz,
elveszted-é az öt miatt az egész várost?
Ésmonda: Nem vesztem el, ha találok ott
negyvenötöt.
29. És ismét szóla hozzá és monda:
Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda
Õ: Nem teszem meg a negyvenért.
30.Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék
meg az én Uram, ha szólok: Hátha
találtatnak ott harmincan? És Õ felele:
Nemteszemmeg, ha találok ott harmincat.
31. És õ monda: Immár merészkedtem
szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak
ott húszan? Felele: Nem vesztem el a
húszért.
32. És monda: Ne haragudjék kérlek az
én Uram, ha szólok még ez egyszer:
Hátha találtatnak ott tízen? És Õ monda:
Nem vesztem el a tízért. Jak. 5,16. 1Ján. 3,22.
33. És elméne az Úr, minekutána elvégezte
Ábrahámmal való beszélgetését;
Ábrahám pedig megtére az õ helyére.
A romlott Szodoma
19 Mikor a két angyal estére Szodomába
jutott, Lót Szodoma kapujában
ült, és amint meglátá õket Lót, felkele
eléjük, és arccal a földre borula. rész 18,21.
2. És monda: Ímé én Uraim kérlek, térjetek
be a ti szolgátok házához, és háljatok
ott, és mossátok meg lábaitokat; reggel
korán felkelhettek és indulhattok utatokra.
Azok pedig mondának: Nem, hanem
az utcán hálunk meg. Luk. 24,29. Zsid. 13,2.
3. De nagyon unszolá õket, és betérének
hozzá, és bemenének az õ házába;
õ pedig szerze nékik vendégséget, és
pogácsát is süte, és ettek.
4. Lefekvésük elõtt a város férfiai,
Szodoma férfiai körülvevék a házat, ifja,
örege,mind az egész község egytõl egyig.
5. És szólíták Lótot, mondván néki:
Hol vannak a férfiak, akik hozzád jövének
az éjjel? Hozd ki azokat hozzánk, hadd
ismerjük õket. Ésa. 3,9. Róm. 1,24. Júd. 7.
6. És kiméne Lót hozzájuk az ajtó eleibe,
és bezárá maga után az ajtót. Bír. 19,24.
7. És monda: Kérlek atyámfiai, ne cselekedjetek
gonoszságot.
8. Ímé van énnékem két leányom, akik
még nem ismertek férfiat, kihozom
azokat hozzátok, és cselekedjetek velük,
amint néktek tetszik, csakhogy ezekkel az
emberekkel ne csináljatok semmit, mivelhogy
az én hajlékomárnyéka alá jöttenek.
9. Azok pedig mondának: Eredj el innen.
Ismét mondának: Ez egymaga nálunk
a jövevény s õ szabja a törvényt?
Majd gonoszbul cselekszünk veled, hogynemazokkal.
És reá rohanának a férfiúra,
Lótra, felette igen, és azon voltak, hogy
betörik az ajtót. 2Móz. 2,13. Csel. 7,26. 2Pét. 2,8.
10. De kinyújták azok a férfiak kezeiket,
és bevonák Lótot magukhoz a házba és
bezárák az ajtót.
11. Az embereket pedig, kik a ház ajtaja
elõtt voltak, vaksággal verék meg kicsinytõl
nagyig, annyira, hogy elfáradának az
ajtó keresésében. 2Kir. 6,18. Csel. 13,11.
12. És mondának a férfiak Lótnak: Ki
van még itt hozzád tartozó? Võdet, fiaidat
és leányaidat, és mindenedet, ami a tiéd
a városban, vidd ki e helybõl. Józs. 6,22.
13.Mert mi elvesztjük e helyet, mivelhogy
ezek kiáltása nagyra nõtt az Úr elõtt;
és az Úr küldött minket, hogy elveszítsük
ezt. 1Krón. 21,14.
14. Kiméne azért Lót, és szóla az õ võinek,
akik az õ leányait elvették, ésmonda:
Keljetek fel, menjetek ki e helybõl, mert
elveszti az Úr e várost; de az õ võinek
úgy tetszék, mintha tréfálna. Mát. 1,18.
15. És mikor a hajnal feljött, sürgetik
vala az angyalok Lótot, mondván: Kelj fel,
vedd a te feleségedet és jelenlevõ két leányodat,
hogy el ne vessz a városnak bûne
miatt.
16. Mikor pedig késedelmeskedék,
megragadák a férfiak az õ kezét és az õ
feleségének kezét és két leánya kezét,
az Úrnak iránta való irgalmából, és kivitték
õt és ott hagyták a városon kívül.
Zsolt. 33,18. 97,10. 145,20. Péld. 2,8. Ef. 2,4. 5.
17. És lõn, mikor kivitték õket, monda
az egyik: Mentsd meg a te életedet, hátra
MÓZES I. KÖNYVE 18. 19. 21
ne tekints, és meg ne állj a környéken; a
hegyremenekülj, hogy el ne vessz. Zsid. 2,3.
18. És monda Lót nékik: Ne, oh, Uram!
19. Ímé, a te szolgád kegyelmet talált
elõtted, és nagy a te irgalmasságod,
melyet mutattál irántam, hogy életemet
megtartotta: de én nem menekülhetek
a hegyre, nehogy utolérjen a veszedelem,
és meghaljak. 1Tim. 1,14–16.
20. Ímhol, az a város közel van, hogy
odafussak, kicsiny is, hadd meneküljek
kérlek oda, lám kicsiny az; és én életben
maradok.
21.Monda azért néki: Ím tekintek rád e
dologban is, és nem pusztítom el a várost,
amelyrõl szólottál. Zsolt. 145,19.
22. Siess, menekülj oda, mert semmit
sem tehetek addig, amíg oda nem érsz.
Azért nevezték annak a városnak nevét
Cóárnak.
23. A nap feljött a földre,mikor Lót Cóárba
ért.
24. És bocsáta az Úr Szodomára és Gomorrára
kénköves és tüzes esõt az Úrtól
az égbõl. Zsolt. 11,6. Ésa. 13,19. Jer. 50,40.
Ezék. 16,49. Luk. 17,29. 2Pét. 2,6. Júd. 7.
25. És elsûllyeszté ama városokat, és azt
az egész vidéket, és a városok minden
lakosait, és a föld növényeit is. Zsolt. 107,34.
26. És hátra tekinte az õ felesége, és
sóbálvánnyá változott. Luk. 17,31.
27. Ábrahám pedig reggel arra a helyre
indula, ahol az Úr színe elõtt állott.
28. És tekinte Szodoma és Gomorra
felé, és az egész környék földje felé; és
látá, és ímé felszálla a földnek füstje,mint
a kemence füstje. Jel. 18,9.
29. És lõn mikor elveszté Isten annak
a környéknek városait, megemlékezék
az Isten Ábrahámról, és kiküldé Lótot a
veszedelembõl, mikor elsûllyeszté a városokat,
amelyekben lakott Lót.
30. Lót pedig felméne Cóárból, és letelepedék
a hegyen, és vele együtt az õ
két leánya is, mert félt Cóárban lakni;
lakozék tehát egy barlangban õ és az õ
két leánya.
31. És monda a nagyobbik a kisebbiknek:
A mi atyánk megvénhedett, és
nincsen a földön férfiú, aki mihozzánk
bejöhetne az egész föld szokása szerint.
32. Jer, adjunk bort inni a mi atyánknak,
és háljunk õvele, és támasszunk magot a
mi atyánktól. Márk 12,19. Luk. 21,34. 1Kor. 15,33.
33. Adának azért inni bort az õ atyjuknak
azon éjszaka, és beméne a nagyobbik,
és hála az õ atyjával, ez pedig semmit sem
tuda annak semlefekvésérõl, semfölkelésérõl.
34. És lõn másodnapon, monda a nagyobbik
a kisebbiknek: Ímé, a múlt éjjel
én háltam atyámmal, adjunk néki bort
inni ez éjjel is, és menj be te, hálj vele,
és támasszunk magot a mi atyánktól.
35. Adának azért azon éjszaka is az õ
atyjuknak bort inni, és felkele a kisebbik
is és vele hála; õ pedig semmit sem tuda
annak semlefekvésérõl, semfölkelésérõl.
36. És teherbe esének Lót leányai mindketten
az õ atyjuktól.
37. És szüle a nagyobbik fiat, és nevezé
annak nevét Moábnak; ez a moábiták
atyja mind e mai napig.
38. A kisebbik is fiat szüle és nevezé
annak nevét Benamminak. Ez az ammoniták
atyja mind a mai napig.
Ábrahám és Sára Gérárban
20 És elköltözék onnan Ábrahám a
déli tartományba, és letelepedék
Kádes és Súr között, és tartózkodék
Gérárban. rész 18,1.
2. És monda Ábrahám Sáráról, az õ feleségérõl:
Én húgom õ. Elkülde azért Abimélek,
Gérárnak királya, és elviteté Sárát.
3. De Isten Abimélekhez jöve éjjeli
álomban, és monda néki: Ímé, meghalsz
az asszonyért, akit elvettél, holott férjnél
van. Zsolt. 105,14.
4. Abimélek pedig nem illette õt, és
monda: Uram, az ártatlan népet is megölöd-
é?
5. Avagy nem õ mondotta-é nékem: én
húgomõ; s ez is aztmondotta: én bátyámõ.
Szívem ártatlanságában és kezeim tisztaságában
cselekedtem ezt.
6. És monda az Isten néki álomban: Én
is tudom, hogy szívednek ártatlanságában
mûvelted ezt, azért tartóztattalak én
is, hogy ne vétkezzél ellenem, azért nem
engedtem, hogy illessed azt. 2Móz. 34,24.
22 MÓZES I. KÖNYVE 19. 20.
7.Mostan azért add vissza az embernek
az õ feleségét, mert próféta õ: és imádkozik
éretted, és élsz; hogyha pedig vissza
nem adod: tudd meg, hogy halállal halsz
meg te, ésminden hozzád tartozó. 1Sám. 7,5.
2Kir. 5,11. Jób 42,8. Jak. 5,14–16. 1Ján. 5,16.
8. Felkele azért Abimélek reggel, és elõhívatá
minden szolgáját, s fülük hallatára
mindezeket elbeszélé és az emberek igen
megfélemlének.
9. És hívatá Abimélek Ábrahámot, és
monda néki: Mit cselekedtél mivelünk?
És mit vétettem ellened, hogy énreám és
az én országomra ilyen nagy bûnt hoztál?
Amiket cselekedni nem szabad, olyan
dolgokat cselekedtél ellenem. Józs. 7,25.
10. És monda Abimélek Ábrahámnak:
Mit láttál, hogy ezt a dolgot cselekedted?
Neh. 5,15. Péld. 16,6.
11. Felele Ábrahám: Bizony azt gondoltam:
nincsen istenfélelem e helyen, és
megölnek engem az én feleségemért.
12. De valósággal húgom is, az én
atyámnak leánya õ, csakhogy nem az én
anyámnak leánya; és így lett feleségemmé.
13. És lõn, hogy amikor kibujdostata
engem az Isten az én atyámnak házából,
azt mondám néki: Ilyen kegyességet
cselekedjél énvelem, mindenütt valahová
megyünk, azt mondjad énfelõlem: én
bátyám ez. rész 12,13.
14. Akkor Abimélek vett juhokat, ökröket,
szolgákat és szolgálókat, és adá
Ábrahámnak, és visszaadá néki Sárát is,
az õ feleségét.
15. És monda Abimélek: Ímé, elõtted
van az én országom, ahol tenéked jónak
tetszik, ott lakjál.
16. Sárának pedig monda: Ímé, ezer
ezüstpénzt adtam a te bátyádnak, ímé az
neked a szemek befedezõje mindazok
elõtt, akik veled vannak; és így mindenképpen
igazolva vagy.
17. Könyörge azért Ábrahám az Istennek,
és meggyógyítá Isten Abiméleket,
és az õ feleségét, és az õ szolgálóit, és
szülének.
18.Mert az Úr erõsen bezárta az Abimélek
háza népének méhét, Sáráért, az
Ábrahám feleségéért.
Izsák születése
21 Az Úr pedig meglátogatá Sárát,
amint mondotta, és akképpen cselekedék
az Úr Sárával, amiképpen szólott.
rész 17,19. 18,10. 1Sám. 2,21. Gal. 4,23.
2.Mert fogada Sára az õ méhében, és
szüle fiat Ábrahámnak az õ vénségében,
abban az idõben, melyet mondott néki
az Isten. Csel. 7,8. Zsid. 11,11.
3. És nevezé Ábrahámaz õ fiának nevét,
aki néki született, akit szült néki Sára,
Izsáknak:
4. És körülmetélé Ábrahám az õ fiát,
Izsákot nyolcnapos korában, amint parancsolta
néki az Isten. rész 17,10–12.
5. Ábrahám pedig százesztendõs volt,
mikor születék néki az õ fia, Izsák.
6. És monda Sára: Nevetést szerzett az
Isten nékem; aki csak hallja, nevet rajtam.
7. Ismét monda: Ki mondta volna Ábrahámnak,
hogy Sára fiakat szoptat? s ímé,
fiat szültem vénségére. Zsolt. 126,2. Ésa. 54,1.
8. És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték;
Ábrahám pedig nagy vendégséget
szerze azon a napon, amelyen Izsák
elválasztaték.
Hágár és Izmáel elûzése
9.Mikor pedig Sára gúnyolódni látá az
egyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak
szült, Gal. 4,29.
10.Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt
a szolgálót az õ fiával egybe, mert nem
lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal,
Izsákkal. Gal. 4,30. 31. Zsid. 11,18.
11. Ábrahámnak pedig igen nehéznek
látszék e dolog, az õ fiáért.
12. Demonda az Isten Ábrahámnak: Ne
lássék elõtted nehéznek a gyermeknek és
a szolgálónak dolga; valamit mond néked
Sára, engedj az õ szavának, mert Izsákról
neveztetik a te magod. Róm. 9,7. Zsid. 11,18.
13.Mindazáltal a szolgálóleány fiát is
néppé teszem, mivelhogy a te magod õ.
14. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és
vett kenyeret és egy tömlõ vizet, és adá
Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket
annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne,
és bujdosék a Beérseba pusztájában.
15. Hogy elfogyott a víz a tömlõbõl, letevé
a gyermeket egy bokor alá. 4Móz. 20,5.
MÓZES I. KÖNYVE 20. 21. 23
16. És elméne s leüle által ellenébemintegy
nyíllövésnyi távolságra; mert azt
mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek
meghal. Leüle tehát által ellenébe, és fölemelé
szavát és síra.
17.Meghallá pedig Isten a gyermeknek
szavát, és kiálta az Isten angyala az
égbõl Hágárnak, és monda néki: Mi lelt
téged Hágár? Ne félj, mert az Isten meghallotta
a gyermeknek szavát, ott, ahol
van! 2Móz. 3,7. Bír. 8,24. 2Kir. 13,4. 23.
18. Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és
viseld gondját,mert nagy néppé teszemõt.
19. És megnyitá Isten az õ szemeit, és
láta egy vízforrást, odaméne azért, és
megtölté a tömlõt vízzel, és inni ada a
gyermeknek. 4Móz. 22,31. 2Kir. 6,17. Luk. 24,16.
20. És Isten a gyermekkel volt, s az
felnövekedék, és lakik vala a pusztában,
és lõn íjásszá.
21. Lakozék pedig Párán pusztájában,
és vett néki anyja feleséget Egyiptomföldjérõl.
Ábrahám és Abimélek békeszerzõdése
22. És lõn abban az idõben, hogy Abimélek
és Pikól, annak hadvezére megszólíták
Ábrahámot mondván: Az Isten van
teveled mindenben, amit cselekszel.
23.Mostan azért esküdj meg énnékem
az Istenre itt, hogy sem ellenem, sem
fiam, sem unokám ellen álnokságot nem
cselekszel, hanem azzal a szeretettel,
amellyel én teirántad viseltettem, viseltetel
te is énirántam és az ország iránt,
amelyben jövevény voltál. Józs. 2,12. Ésa. 8,10.
24. Ésmonda Ábrahám:Megesküszöm.
25.Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket
a kútért, melyet erõvel elvettek az
Abimélek szolgái. rész 26,15–22.
26. És monda Abimélek: Nem tudom,
kicsoda mûvelte e dolgot; te sem jelentetted
nekem, s én sem hallottam, hanem
csak ma.
27. Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat
és adá Abiméleknek; és egymással
szövetséget kötének.
28. És külön állíta Ábrahám a nyájból
hét juhot.
29. És monda Abimélek Ábrahámnak:
Mire való e hét juh, melyet külön állítál?
30. És felele Ábrahám: Ezt a hét juhot
vedd tõlem, hogy bizonyságul legyenek
nékem, hogy én ástam ezt a kutat.
31. Azért nevezék azt a helyet Beérsebának,
mivelhogy ott esküdtek meg mind a
ketten. rész 26,33.
32.Megköték tehát a szövetséget Beérsebában,
és felkele Abimélek és Pikól,
annak hadvezére és visszatérének a
filiszteusok földjére. Józs. 13,2.
33. Ábrahám pedig tamariskusfákat ültete
Beérsebában, és segítségül hívá ott
az örökkévaló Úr Istennek nevét. Ésa. 9,6.
40,28. 63,16. Róm. 16,26. 1Tim. 1,17. Zsid. 13,8.
34. És sok ideig tartózkodék Ábrahám
a filiszteusok földjén.
Isten próbára teszi Ábrahám hitét
22 És lõn ezek után, az Isten megpróbálta
Ábrahámot, és monda
néki: Ábrahám! És õ felele: Ímhol vagyok.
2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te
egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és
menj elMórijának földjére, és áldozdmeg
ott égõáldozatul a hegyek közül egyen,
amelyet mondok néked. Ján. 3,16.
3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és
megnyergelé az õ szamarát, és maga
mellé vevé két szolgáját, és az õ fiát Izsákot,
és fát hasogatott az égõáldozathoz.
Akkor felkele, és elindula a helyre, melyet
néki az Isten mondott. 2Sám. 17,23.
4. Harmadnapon felemelé az õ szemeit
Ábrahám, és látá a helyet messzirõl.
5. És monda Ábrahám az õ szolgáinak:
Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez

a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk,
azután visszatérünk hozzátok.
6. Vevé azért Ábrahám az égõáldozathoz
való fákat, és feltevé az õ fiára Izsákra,
õmaga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést,
és mennek vala ketten együtt. 1Pét. 2,24.
7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az õ atyjához,
és monda: Atyám! Az pedig monda:
Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák:
Ímhol van a tûz és a fa; de hol van az
égõáldozatra való bárány?
8. És monda Ábrahám: Az Isten majd
gondoskodik az égõáldozatra való bárányról,
fiam; és mennek vala ketten
együtt. 1Pét. 1,19.
24 MÓZES I. KÖNYVE 21. 22.
9. Hogy pedig eljutának arra a helyre,
melyet Isten néki mondott, megépíté ott
Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és
megkötözé Izsákot, az õ fiát, és feltevé az
oltárra, a farakás tetejére. Ján. 10,17. 18.
10. És kinyújtá Ábrahám az õ kezét és
vevé a kést, hogy levágja az õ fiát. Ésa. 53,6.
11. Akkor kiálta néki az Úrnak angyala
az égbõl, és monda: Ábrahám! Ábrahám!
Õ pedig felele: Ímhol vagyok.
12. Ésmonda:Ne nyújtsd ki a te kezedet
a gyermekre, és ne bántsd õt: mert most
már tudom, hogy istenfélõ vagy, és nem
kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek
énérettem. 1Sám. 15,22. Róm. 8,32.
13. És felemelé Ábrahám az õ szemeit,
és látá hogy ímé, háta megett egy kos
akadt meg szarvánál fogva a szövevényben.
Odaméne tehát Ábrahám, és elhozá
a kost, és azt áldozá meg égõáldozatul
az õ fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek
nevét a Gondviselés Istenérõl Jehova
Jirének. Azért mondják ma is: Az Úr
hegyén a gondviselés.
Az ígéretek megerõsíttetnek
15. És kiálta az Úrnak angyala Ábrahámnak
másodszor is az égbõl.
16. Ésmonda: Én magamra esküszöm,
azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot
cselekedted, és nem kedveztél a te fiadnak,
a te egyetlenegyednek: Zsid. 6,13. 14.
17.Hogy megáldván megáldalak téged,
és bõségesen megsokasítom a te magodat,
mint az ég csillagait, és mint a
fövényt, mely a tenger partján van, és a
te magod örökség szerint fogja bírni az
õ ellenségeinek kapuját. Jer. 33,22.Mik. 5,9.
18. És megáldatnak a te magodban
a földnek minden nemzetségei, mivelhogy
engedtél az én beszédemnek.
Csel. 3,25. Gal. 3,8. 9. 16. 18.
19.Megtére azért Ábrahám az õ szolgáihoz,
és felkelének és együtt elmenének
Beérsebába, mert lakozék Ábrahám
Beérsebában.
Náhor utódai
20. És lõn ezeknek utána, hírt hozának
Ábrahámnak mondván: Ímé, Milka is
szült fiakat Náhornak, a te atyádfiának:
21. Úzt, az õ elsõszülöttét, és Búzt,
annak testvérét, és Kemuélt, Arámnak
atyját.
22. És Keszedet, Házót, Pildást, Jidláfot
és Betuélt.
23. Betuél pedig nemzé Rebekát. Ezt a
nyolcat szülé Milka Náhornak, az Ábrahám
atyjafiának.
24. Az õ ágyasa is, kinek neve Reuma
volt, szülé néki Tebáhot,Gahámot, Tahást
ésMahákát.
Sára halála és temetése
23 Vala pedig Sárának élete százhuszonhét
esztendõ. Ezek Sára életének
esztendei.
2. És meghala Sára Kirját-Arbában, azaz
Hebronban a Kánaán földjén, és beméne
Ábrahám, hogy gyászolja Sárát és sirassa
õt. Ján. 11,31. 35.
3. Felkele azután Ábrahám az õ halottja
elõl, és szóla a Hét fiainak, mondván:
4. Idegen és jövevény vagyok közöttetek:
Adjatok nékem temetésre való örökséget
tinálatok, hadd temessem el az én
halottamat énelõlem.1Krón. 29,15. Zsolt. 39,12.
5. Felelének pedig a Hét fiai Ábrahámnak,
mondván õnéki:
6. Hallgass meg minket uram: Istentõl
való fejedelem vagy te miközöttünk, a mi
temetõhelyeink közül amely legtisztességesebb,
abba temesd el a te halottadat,
közülünk senki sem tiltja meg tõled az
õ temetõhelyét, hogy eltemethesd a te halottadat.
2Kor. 5,6. Zsid. 11,9. 13. 1Pét. 1,17. 2,11.
7. És felkele Ábrahám, és meghajtá
magát a földnek népe elõtt, a Hét fiai elõtt.
8. És szóla õvelük mondván: Ha azt
akarjátok, hogy eltemessemaz én halottamat
énelõlem: hallgassatok meg engem,
és esedezzetek érettemEfron elõtt, Cohár
fia elõtt. Róm. 13,7.
9. Hogy adja nékem Makpelá barlangját,
mely az övé, mely az õ mezejének
szélében van: igaz árán adja nékem azt,
tiköztetek temetésre való örökségül.
10. Efron pedig ül vala a Hét fiai között.
Felele azért Efron, a hitteus, Ábrahámnak,
a Hét fiainak és mindazoknak hallatára,
akik bemennek vala az õ városának
kapuján, mondván: Ruth 4,4.
MÓZES I. KÖNYVE 22. 23. 25
11. Nem úgy uram, hallgass meg engem:
azt a mezõt néked adom, s a barlangot,
mely abban van, azt is néked adom,
népem fiainak szemeláttára adom azt néked,
temesd el halottadat. 2Sám. 24,20–24.
12. És meghajtá magát Ábrahám a földnek
népe elõtt.
13. És szóla Efronhoz a föld népének
hallatára, mondván: Ha mégis meghallgatnál
engem!Megadom a mezõnek árát,
fogadd el tõlem; azután eltemetem ott az
én halottamat. Fil. 4,5–8.
14. És felele Efron Ábrahámnak, mondván
néki:
15. Uram! Hallgass meg engem; négyszáz
ezüstsiklusos föld az, micsoda az
köztem és közötted? Csak temesd el a te
halottadat. 2Móz. 30,13. Ezék. 45,12.
16. Engede azért Ábrahám Efronnak és
odamérte Ábrahám Efronnak az ezüstöt,
amelyet mondott a Hét fiainak hallatára;
kalmároknál kelendõ négyszáz ezüstsiklust.
Jer. 32,9–12.
17. Így lett Efronnak Makpelában levõ
mezeje, mely Mamré átellenében van,
a mezõ a benne levõ barlanggal, és minden
a mezõben levõ fa az egész határban
köröskörül, Csel. 7,16.
18. Ábrahámnak birtoka, a Hét fiainak,
mindazoknak szeme elõtt, akik az õ városának
kapuján bemennek vala.
19. Azután eltemeté Ábrahám az õ feleségét,
Sárát a Makpelá mezejének barlangjába
Mamréval szemben. Ez Hebron
a Kánaán földjén. rész 35,29.
20. Így erõsíttetékmeg amezõ és a benne
lévõ barlang Ábrahámnak temetésre
való örökségül a Hét fiaitól. Ruth 4,7–9.
Ábrahám feleséget hozat Izsáknak
24 Ábrahám pedig vén élemedett
ember volt, és az Úr mindenben
megáldotta Ábrahámot. Gal. 3,9.
2.Monda azért Ábrahám az õ háza öregebb
szolgájának, aki õnéki mindenében
gazda volt: Tedd a kezed tomporom alá!
3. Hogymegeskesselek téged azÚrra, a
mennynek Istenére és a földnek Istenére,
hogy nem veszel feleséget az én fiamnak
a kananeusok leányai közül, akik között
lakom. 2Móz. 34,16. 5Móz. 7,3. 2Kor. 6,14–17.
4. Hanem elmész az én hazámba, és az
én rokonságomközé és onnan veszel feleséget
az én fiamnak, Izsáknak.
5.Monda pedig õnéki a szolga:Hátha az
a leány nem akar velem eljönni e földre,
ugyan vissza vigyem-é a te fiadat arra a
földre, ahonnan kijöttél?
6. Felele néki Ábrahám: Vigyázz, az én
fiamat oda vissza ne vidd. 2Pét. 2,20–22.
7. Az Úr az égnek Istene, aki engem
kihozott az én atyámnak házából, és az én
rokonságomnak földjérõl, aki szólt nékem,
és megesküdött nékem mondván:
A te magodnak adom ezt a földet; elbocsátja
az Õ angyalát elõtted, hogy onnan
végy az én fiamnak feleséget. 2Móz. 23,20.
8. Hogyha pedig nem akar a leány teveled
eljönni,mentes leszel az én esketésem
alól; csakhogy az én fiamat oda vissza ne
vidd. Józs. 2,17. Zsolt. 34,7. Ésa. 63,9.
9. Veté azért a szolga az õ kezét az õ
urának, Ábrahámnak tompora alá, és
megesküvék néki e dolog felõl.
10. És vett a szolga tíz tevét az õ urának
tevéi közül, mert az urának minden gazdagsága
az õ kezében volt, és elindula.
Felkele tehát, és elméneMezopotámiába,
a Náhor városába.
11. Ésmegpihenteté a tevéket a városon
kívül egy kútfõnél, estefelé, mikor a leányok
vizet meríteni járnak. 2Móz. 2,16.
12. És monda: Uram! én uramnak Ábrahámnak
Istene, hozd elém még ma,
és légy kegyelmes az én uram Ábrahám
iránt.
13. Ímé, én a víz forrása mellé állok és
e város lakosainak leányai kijönnek vizet
meríteni. 2Móz. 36,15. Fil. 4,6.
14. Legyen azért, hogy amely leánynak
ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet,
hogy igyam, és az azt mondja: igyál, sõt a
te tevéidet is megitatom: hogy azt rendelted
légyen a te szolgádnak Izsáknak, és
errõl ismerjem meg, hogy irgalmasságot
cselekedtél az én urammal. Péld. 19,14.
15. És lõn,minekelõtte elvégezte volna a
beszédet, ímé jön vala Rebeka, Betuélnek
leánya, aki Milkának, az Ábrahám testvérének,
Náhor feleségének volt fia, és
pedig vedrével a vállán. Zsolt. 34,15.
26 MÓZES I. KÖNYVE 23. 24.
16. A leány pedig felette szép ábrázatú
volt; szûz, és férfi még nem ismeré õt,
és aláméne a forrásra, ésmegtölté vedrét,
és feljöve.
17. Akkor a szolga eleibe futamodék és
monda: Kérlek, adj innom nékem egy
kevés vizet a te vedredbõl. Ján. 4,7.
18. Az pedig monda: Igyál uram! és sietve
leereszté a vedret az õ kezére, és inni
ada néki. 1Pét. 3,8. 4,9.
19. És minekutána eleget adott néki
innia, monda: A te tevéidnek is merítek,
míg eleget nem isznak.
20. És sietett és kiüríté vedrét a vályúba
és ismét elfuta a forrásra meríteni, és
meríte mind az õ tevéinek.
21. Az ember pedig álmélkodva nézett
reá, és veszteg hallgat vala, tudni akarván:
vajon áldottá teszi-é az Úr az õ útját, vagy
nem. Luk. 2,19. 51.
22. És lõn, mikor a tevék már eleget
ittak, elõvett az ember egy aranyfüggõt,
amelynek súlya fél siklus, és két karperecet,
amelynek súlya tíz arany. Bír. 17,2.
23. És monda: Kinek a leánya vagy te?
Kérlek, mondd meg nékem: van-é a te
atyádnak házában hálásra való helyünk?
24. Az pedig felele néki: Betuél leánya
vagyok a Milka fiáé, akit õ Náhornak
szült.
25. Azt is mondá: Szalma is, abrak is
bõven van minálunk, és hálásra való hely
is van. 1Pét. 4,9.
26.Meghajtá azért magát az ember, és
imádá az Urat. 2Móz. 4,31. 18,10.
27. És monda: Áldott az Úr, az én
uramnak Ábrahámnak Istene, aki nem
vonta meg az Õ irgalmasságát és hûségét
az én uramtól. Az Úr vezérelt engem
ez utamban az én uram atyjafiainak házához.
1Sám. 18,28. Zsolt. 98,3. Péld. 3,6. Luk. 1,68.
28. Elfuta azonközben a leány, és elbeszélé
az õ anyja házában, amint ezek
történtek.
29. Vala pedig Rebekának egy bátyja,
kinek neve Lábán volt. És kifutott Lábán
ahhoz az emberhez, a forráshoz.
30.Mert mikor látta a függõt, és a pereceket
az õ húgának karjain, és hallotta
húgának, Rebekának beszédét, aki ezt
mondja vala: Így szóla nékem az a férfiú;
akkor méne ki a férfiúhoz; és ímé ez ott
állt a tevék mellett a forrásnál.
31. És monda: Jöjj be, Istennek áldott
embere; mit állasz idekinn? Holott én
elkészítettema házat, és a tevéknek is van
hely. Bír. 17,2. Ruth 3,10. Zsolt. 115,15.
32. Beméne azért a férfiú a házhoz, õ
pedig lenyergelé a tevéket, és ada a tevéknek
szalmát és abrakot; és vizet az õ lábai
megmosására és az emberek lábainak,
kik õvele voltak.
33. És ennivalót tevének eleibe, de õ
monda:Nemeszem,míg el nemmondom
az én beszédemet. És szóla: Mondd el.
34.Monda azért: Én az Ábrahám szolgája
vagyok. Ján. 4,34. Ef. 6,5–7.
35. Az Úr pedig igen megáldotta az én
uramat, úgyhogy naggyá lett: mert adott
néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat,
szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat.
Jób 1,3.
36. És Sára, az én uramnak felesége fiat
szült az én uramnak, az õ vénségében, és
annak adá mindenét, amije van.
37. Engem pedig megesküdtetett az én
uram, mondván: Ne végy feleséget az én
fiamnak a kananeusok leányai közül, akiknek
földjén én lakom.
38. Hanem menj el az én atyámnak
házához, és az én rokonságomközé, hogy
onnan végy feleséget az én fiamnak.
39.Mikor pedig azt mondám az én
uramnak: Hátha nem akarna velem az a
leány eljönni?
40.Monda nékem: Az Úr, akinek én
színe elõtt jártam, elbocsátja az Õ
angyalát veled, és áldottá teszi a te
utadat, hogy feleséget vehess az én fiamnak
az én nemzetségem közül, és az én
atyám házából. 2Móz. 23,20.
41. Csak akkor leszel fölmentve esketésem
alól, ha elmész az én nemzetségem
közé; és ha nem adják oda: mentes leszel
az én esketésem alól.
42. Mikor ma a forráshoz érkezém,
mondék: Uram, én uramnak, Ábrahámnak
Istene, vajha megáldanád az én utamat,
melyen járok: Csel. 10,7. 8. 22.
43. Ímé, én e forrás mellett állok; és
legyen, hogy az a hajadon, aki kijön vizet
MÓZES I. KÖNYVE 24. 27
meríteni, s akinek azt mondom: Adj innom
nékem egy kevés vizet a vedredbõl,
44. És az ezt mondja nékem: Te is igyál,
és a te tevéidnek is merítek; az legyen a feleség,
akit az Úr az én uramfiának rendelt.
45. Én még el sem végeztem az én
szívemben a beszédet, és ímé kijõ vala
Rebeka, vedrével a vállán, és leméne a
forrásra ésmeríte, én pedigmondék néki:
Adj innom, kérlek! 1Sám. 1,13. Ésa. 65,24.
46. Õ pedig sietett, és leereszté az õ
vedrét és monda: Igyál, sõt a te tevéidnek
is inni adok; és én ivám, s a tevéknek is
inni ada.
47. És megkérdezém õt és mondék:
Ki leánya vagy? Õpedig felele: Betuélnek,
a Náhor fiának leánya vagyok, akit Milka
szült vala õnéki. Ekkor a függõt orrába,
és e pereceket karjaira tevém.
48.Meghajtván azért magamat, imádám
az Urat, és áldám az Urat, az én uramnak,
Ábrahámnak Istenét, aki engem igaz úton
vezérelt, hogy az én uram atyjafiának leányát
vegyem az õ fiának feleségül.
49.Most azért, ha szeretettel és hûséggel
akartok lenni az én uramhoz, mondjátokmeg;
ha pedig nem, adjátok tudtomra,
hogy én vagy jobbra vagy balra forduljak.
Józs. 2,14. Zsolt. 32,8. 48,14. Ésa. 48,17.
Rebeka feleségül megy Izsákhoz
50. És felele Lábán és Betuél, és mondának:
Az Úrtól van e dolog: Nem mondhatunk
neked sem jót, sem rosszat.
51. Ímé, elõtted van Rebeka, vegyed,
menj el; és legyen felesége a te urad fiának,
amint az Úr elvégezte. Zsolt. 118,23.
52. És lõn, amint hallja vala az Ábrahám
szolgája azoknak beszédét, meghajtá magát
a földig az Úr elõtt.
53. És hoza elõ a szolga ezüstedényeket
és aranyedényeket és ruhákat, és adá azokat
Rebekának: drága ajándékokat ada az
õ bátyjának is és az õ anyjának.
54. Evének azután és ivának, õ és a férfiak,
akik õvele voltak, és ott hálának.
Mikor pedig felkelének reggel, monda:
Bocsássatok el engem az én uramhoz.
55.Monda pedig a leány bátyja és anyja:
Maradjon velünk a leány még vagy tíz
napig, az után menjen el.
56. A szolga pedigmonda nékik:Ne késleljetek
meg engem, holott az Úr áldottá
tette az én utamat; bocsássatok el azért
engem, hogy menjek az én uramhoz.
57.Mondának akkor:Hívjuk elõ a leányt,
és kérdjük meg õt.
58. Szólíták azért Rebekát, és mondának
néki: Akarsz-é elmenni e férfiúval?
Ésmonda: Elmegyek.
59. Elbocsáták azért Rebekát, az õ húgukat,
és az õ dajkáját, és az Ábrahám
szolgáját, és az õ embereit.
60. És megáldák Rebekát, és azt mondák
néki: Te mi húgunk! Szaporodjál
ezerszer való ezerig. És bírja a te magod
az õ ellenségeinek kapuját. Ruth 4,11.
61. És felkele Rebeka és az õ szolgálóleányai,
és felülének a tevékre, s követék
azt a férfiút. Így vevé a szolga Rebekát,
és elméne.
62. Izsák pedig visszajõ vala a Lahai Rói
forrástól; és lakott a déli tartományban.
63. És kiméne Izsák estefelé elmélkedni
a mezõre, és felemelé szemeit és látá,
hogy ímé tevék jönnek. Józs. 1,8. Zsolt. 1,2.
119,15. 143,5. Dán. 6,10.Mát. 6,5. 6.
Márk 1,35. 6,46. Luk. 5,16. 6,12. Csel. 10,9.
64. Rebeka is felemelé szemeit s meglátá
Izsákot, és leszálla a tevérõl.
65. És monda a szolgának: Kicsoda az a
férfiú, aki a mezõn elõnkbe jön? A szolga
pedig monda: Az én uram õ. Akkor fogta
a fátyolt és elfedezé magát.
66. Elbeszélé azután a szolga Izsáknak
mindazokat a dolgokat, amelyeket cselekedett.
1Thess. 4,13.
67. Izsák pedig bevitte Rebekát Sárának,
az õ anyjának sátorába. És elvevé Rebekát
és lõn néki felesége és szereté õt. S megvigasztalódék
Izsák az õ anyja halála után.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 122
Tegnapi: 200
Heti: 122
Havi: 4 044
Össz.: 797 293

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: 2.A teremtés könyve 11-24.
Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste - © 2008 - 2017 - szeretet.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: jános evangéliuma 14-17 fejezet - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »