Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste

Mi a tiszta Igét hirdetjük. Hiszünk Jézus Szent Nevében!Az Üdvösséget és a Szent Szellem keresztséget hirdetjük az egész világon.Küldjétek mindenkinek tovább a Szent Evangéliumot, amit leírunk az egész világra.Jézust hirdetjük. Abba Atyánk. Ámen.

Ábrahám második házassága
25 Ábrahámpedig ismét vettmagának
feleséget, kinek neve Keturá volt.
2. És az szülé néki Zimránt, Joksánt,
Médánt,Midiánt, Isbákot és Suahot.
3. Joksán pedig nemzé Sébát, és Dédánt.
Dédánnak pedig fiai valának: Assurim,
Letúsim és Leummim.
4. S Midiánnak fiai: Éfah, Éfer, Hánok,
Abida és Eldáa:Mindezek Keturának fiai.
28 MÓZES I. KÖNYVE 24. 25.
5. Valamije pedig Ábrahámnak vala,
mindazt Izsáknak adta. rész 24,36.
6. Az ágyasok fiainak pedig, akik Ábraháméi
voltak, ada Ábrahám ajándékokat,
és elküldé azokat az õ fia mellõl, Izsák
mellõlmég éltében napkelet felé, napkeleti
tartományba.
Ábrahám halála és temetése
7. S ezek Ábrahám élete esztendeinek
napjai, melyeket élt: százhetvenöt esztendõ.
8. És kilehelé lelkét és meghala Ábrahám,
jó vénségben, öregen és betelve az
élettel, és temetteték az õ népéhez.
rész 15,15. 35,29.
9. És eltemeték õt Izsák és Izmáel az
õ fiai a Makpelá barlangjában, Efronnak,
a hitteus Cohár fiának mezejében, amely
Mamré átellenében van.
10. Abban a mezõben, amelyet Ábrahám
a Hét fiaitól vett: ott temettetett el
Ábrahám és az õ felesége, Sára.
11. Lõn pedig Ábrahám halála után,
megáldá Isten az õ fiát, Izsákot; Izsák
pedig lakozék a Lahai-Rói forrásánál.
rész 16,14. 24,62.
Izmáel nemzetsége
12. Ezek pedig Ábrahám fiának, Izmáelnek
nemzetségei, akit az egyiptombeli
Hágár, a Sára szolgálója szült Ábrahámnak.
13. Ezek az Izmáel fiainak nevei, nevük
s nemzetségük szerint: Izmáelnek elsõszülötte
Nebájót, azután Kédar, Adbeél és
Mibszám. 1Krón. 1,29.
14. ÉsMisma, Dúmah ésMassza.
15. Hadar, Téma, Jetúr, Náfis és Kedma.
16. Ezek az Izmáel fiai, és ezek azoknak
nevei udvaraikban, falvaikban; tizenkét
fejedelem az õ nemzetségük szerint.
rész 17,20.
17. Ezek pedig az Izmáel életének
esztendei: százharminckét esztendõ. És
kilehelé lelkét és meghala, és temetteték
az õ népéhez. Márk 15,37.
18. Lakoztak pedig Havilától Súrig,
amely Egyiptom átellenében van, amerre
Asszíriába mennek. Minden atyjafiával
szemben esett az õ lakása. 1Sám. 15,7.
Izsák fiai, Ézsaú és Jákób
19. Ezek pedig Izsáknak az Ábrahámfiának
nemzetségei: Ábrahám nemzé Izsákot.
Mát. 1,2.
20. Izsák pedig negyvenesztendõs volt,
amikor feleségül vette Rebekát, a Szíriából
való Betuélnek leányát,Mezopotámiából,
a Szíriából való Lábánnak húgát.
21. És könyörgött Izsák az Úrnak az
õ feleségéért, mivelhogy meddõ volt,
és az Úr meghallgatta õt: és teherbe esett
Rebeka, az õ felesége. Róm. 9,10.
22. Tusakodnak vala pedig a fiak az õ
méhében. Akkor monda: Ha így van,
miért fogantam én? Elméne azért, hogy
megkérdezze az Urat. 1Sám. 10,22.
23. És monda az Úr õnéki: Két nemzetség
van a teméhedben; és két nép válik ki
a te bensõdbõl, egyik nép a másik népnél
erõsebb lesz, és a nagyobbik szolgál a
kisebbiknek.
24. És betelének az õ szülésének napjai,
és ímé iker volt az õ méhében.
25. És kijöve az elsõ; vereses volt, mindenestõl
szõrös, mint egy lazsnak; azért
nevezék nevét Ézsaúnak.
26. Azután kijöve az õ atyjafia, kezével
Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék
nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvanesztendõs
volt, amikor ezek születének.
Hós. 12,3. Zsid. 11,9. 20.
Ézsaú eladja elsõszülöttségi jogát
27. És felnevekedének a gyermekek,
és Ézsaú vadászathoz értõ mezei ember
volt; Jákób pedig szelíd ember, sátorban
lakozó.
28. Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert
szája íze szerint vala a vad; Rebeka pedig
szereti vala Jákóbot.
29. Jákób egyszer valami fõzeléket fõze,
és Ézsaú megjövén elfáradva a mezõrõl,
30.Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd,
hogy ehessema veres ételbõl,mert fáradt
vagyok. Ezért nevezék nevét Edómnak.
31. Jákób pedig monda: Add el hát
nékem azonnal a te elsõszülöttségedet.
Zsid. 12,16.
32. És monda Ézsaú: Ímé, én halni
járok, mire való hát nékem az én elsõszülöttségem?
MÓZES I. KÖNYVE 25. 29
33. És monda Jákób: Esküdjél meg hát
nékem azonnal, és megesküvék néki, és
eladá az õ elsõszülöttségét Jákóbnak.
Zsid. 12,16.
34. S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret,
és fõtt lencsét, és evett és ivott, és
felkelt és elméne. Így vetette meg Ézsaú
az elsõszülöttséget. 1Kor. 15,22.
Izsák és Rebeka Gérárban
26 Lõn pedig éhség az országban,
amaz elsõ éhség után, mely Ábrahám
idejében volt. Elméne azért Izsák
Abimélekhez, a filiszteusok királyához
Gérárba.
2.Mert megjelent néki az Úr és ezt
mondotta vala: Ne menj alá Egyiptomba!
Lakjál azon a földön, melyet mondok
tenéked. Zsolt. 37,3.
3. Tartózkodjál ezen a földön, és én
veled leszek és megáldalak téged; mert
tenéked és a te magodnak adom mindezeket
a földeket, hogy megerõsítsem
az esküvést, amellyel megesküdtem
Ábrahámnak, a te atyádnak.
Zsolt. 39,12. 105,9. Zsid. 11,9.
4. És megsokasítom a te magodat,
mint az ég csillagait, és a te magodnak
adom mindezeket a földeket: és megáldatnak
a te magodban a földnek minden
nemzetségei; rész 22,18. Zsolt. 72,17.
5.Mivelhogy hallgatott Ábrahám az én
szavamra: és megtartotta a megtartandókat,
parancsolataimat, rendeléseimet
és törvényeimet.
6. Lakozék azért Izsák Gérárban.
7. És mikor annak a helynek lakosai
az õ felesége felõl kérdezõsködének, azt
mondja vala: én húgomõ.Mert fél vala azt
mondani: én feleségem; gondolván: nehogy
megöljenek engem e helynek lakosai
Rebekáért,mivelhogy szép ábrázatú õ.
8. És lõn idõ múltával, hogy Abimélek,
a filiszteusok királya kitekintvén az ablakon,
látá Izsákot enyelegni Rebekával, az
õ feleségével.
9. Kiálta azért Abimélek Izsáknak, és
monda: Ímé bizony feleséged õ; hogyan
mondhattad tehát: húgom õ!? És monda
neki Izsák: Mert azt gondolám, netalán
még meg kell halnom miatta.
10. És monda Abimélek: Miért mûvelted
ezt mivelünk? Kevésbe múlt, hogy
feleségeddel nem hált valaki a nép közül,
és bûnt hoztál volna mireánk.
11. Parancsola azért Abimélek mind az
egész népnek, ezt mondván: aki ezt az
embert vagy ennek feleségét illeti, bizonynyal
meg kell halnia. Zsolt. 105,15. 2Thess. 1,6.
Izsák küzdelmei a kutakért
12. És vete Izsák azon a földön, és lett
néki abban az esztendõben száz annyira,
mert megáldá õt az Úr. Mát. 6,33. 13,8.
13. És gyarapodék az a férfiú, és mind
elébb megy vala a gyarapodásban, mígnem
igen naggyá lett. Péld. 10,22.
14. És volt néki apró és öreg barma és
sok cselédje, s irigykedének ezért reá a
filiszteusok.
15. És mindazokat a kutakat, melyeket
az õ atyjának szolgái Ábrahámnak az
õ atyjának idejében ástak, behányták a
filiszteusok, és betöltötték azokat földdel.
16. És monda Abimélek Izsáknak:Menj
el közülünk, mert sokkal hatalmasabbá
lettél nálunknál. 2Móz. 1,9.
17. Elméne azért onnan Izsák, és Gérár
völgyében voná fel sátrait, és ott lakék.
18. És ismét megásá Izsák a kutakat,
amelyeket ástak az õ atyjának, Ábrahámnak
idejében, de amelyeket Ábrahám
holta után behánytak a filiszteusok, és
azokkal a nevekkel nevezé azokat, amely
neveket adott azoknak az õ atyja.
19. Izsák szolgái pedig ásnak vala a
völgyben, és élõ víznek forrására akadának
ott.
20. Gérár pásztorai pedig versengének
Izsák pásztoraival, mondván:Miénk a víz.
Ezért nevezé a kútnak nevét Észeknek,
mivelhogy civakodtak õvele.
21.Más kutat is ásának s azon is versengének,
azért annak nevét Szitnának
nevezé.
22. És tovább vonula onnan, és ása más
kutat, amely miatt nem versengének;
azért nevezé nevét Rehobótnak, és monda:
Immár tágas helyet szerzett az Úr
minékünk, és szaporodhatunk a földön.
23. Felméne pedig onnan Beérsebába.
30 MÓZES I. KÖNYVE 25. 26.
24. Ésmegjelenék néki azÚr azon éjszaka,
és monda: Én vagyok Ábrahámnak
a te atyádnak Istene: Ne félj, mert veled
vagyok, és megáldalak téged, és megsokasítom
a te magodat Ábrahámért, az
én szolgámért. 2Móz. 3,6. Csel. 7,32. Róm. 8,31.
25. Oltárt építe azért ott, és segítségül
hívá az Úrnak nevét, s felvoná ott az õ
sátorát; Izsák szolgái pedig kutat ásának
ott. Zsolt. 116,17.
26. Abimélek pedig elméne õhozzá
Gérárból és Ahuzzát, az õ barátja, meg
Pikól, az õ hadvezére.
27. És monda nékik Izsák: Miért jöttetek
hozzám, holott gyûlöltök engem s
elûztetek magatok közül? Bír. 11,7.
28. Õk pedig azt mondták: Látván láttuk,
hogy az Úr van teveled, és mondánk:
legyen esküvés miközöttünk, köztünk
és közötted; és kössünk szövetséget
teveled,
29. Hogy minket gonosszal nem illetsz,
valamint mi sem bántottunk téged, és
amint csak jót cselekedtünk veled, és
békességgel bocsátottunk el magunktól.
Te már az Úr áldott embere vagy.
30. Akkor vendégséget szerze nékik és
ettek és ittak.
31. Reggel pedig felkelvén, egymásnak
megesküvének, és elbocsátá õket Izsák,
és elmenének tõle békességgel.
32. Ugyanaz nap eljövének az Izsák
szolgái, és hírt hozának néki a kút felõl,
melyet ástak; és mondának néki: Találtunk
vizet.
33. S elnevezé azt Sibának: Az okáért
annak a városnak neve Beérseba mind e
mai napig.
34. És mikor Ézsaú negyvenesztendõs
volt, feleségül vevé Jehuditot, a hitteus
Beéri leányát, és Boszmátot, a hitteus
Elon leányát.
35. És õk voltak Izsáknak és Rebekának
lelke keserûsége. rész 27,46. 28,1. 8.
Jákób csalása
27 És lõn, amikormegvénhedett Izsák,
és szemei annyira meghomályosodtak,
hogy nem látott, szólítá a nagyobbik
fiát, Ézsaút, és monda néki: Fiam; és
ez monda néki: Ímhol vagyok.
2. És monda: Ímé megvénhedtem; nem
tudom halálom napját. Jak. 4,14.
3.Most tehát vedd fel, kérlek, a te fegyvereidet,
tegzedet és kézívedet, ésmenj ki
a mezõre, és vadássz énnékem vadat.
4. És csinálj nékem kedvem szerint való
ételt, és hozd el nékem, hogy egyem:
hogymegáldjalak tégedminekelõttemeghalok.
5Móz. 33,1. Zsid. 11,20.
5. Rebeka pedig meghallá, amit Izsák az
õ fiának, Ézsaúnak monda; s amint elméne
Ézsaú amezõre, hogy vadat vadásszon
és hozzon:
6. Szóla Rebeka Jákóbnak, az õ fiának
mondván: Ímé hallám, hogy atyád szóla
bátyádnak, Ézsaúnak mondván:
7. Hozz nékem vadat, és csinálj nékem
kedvemszerint való ételt, hogy egyem; és
megáldjalak téged az Úr elõtt, minekelõtte
meghalok.
8.Most azért fiam, hallgass az én szavamra,
amit én parancsolok néked.
9.Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz
nékem onnan két kecskegödölyét a javából,
hogy csináljak azokból a te atyádnak
kedve szerint való ételt, amint õ szereti.
10. Te pedig beviszed atyádnak, hogy
egyék, azért, hogy téged áldjon meg,
minekelõtte meghal.
11. Jákób pedig monda Rebekának, az
õ anyjának: Ímé, az én bátyám, Ézsaú
szõrös ember, én pedig sima vagyok.
12. Netalán megtapogat engem az én
atyám, s olyan leszek elõtte, mint valami
csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok
magamra.
13. És monda néki az õ anyja: Reám
szálljon a te átkod fiam, csak hallgass az
én szavamra, és menj és hozd el nékem.
14. Elméne azért, és elhozá, és vitte az õ
anyjának; és az õ anyja ételt készíte, amint
szereti vala az õ atyja.
15. És vevé Rebeka az õ nagyobbik
fiának, Ézsaúnak drága ruháit, melyek
õnála otthon voltak, és felöltözteté Jákóbot
az õ kisebbik fiát.
16. A kecskegödölyék bõrével pedig beborítá
az õ kezeit, és nyakának simaságát.
17. És az ételt, amelyet készített, kenyérrel
együtt adá Jákóbnak, az õ fiának
kezébe.
MÓZES I. KÖNYVE 26. 27. 31
18. És beméne az õ atyjához és monda:
Atyám! és az monda: Ímhol vagyok. Ki
vagy te, fiam?
19.Monda Jákób az õ atyjának: Én vagyok
Ézsaú, a te elsõszülötted, akképpen
cselekedtem amint parancsolád, kelj fel,
kérlek, ülj le és egyél vadászatomból,
hogy megáldjon engem a te lelked.
20. Ésmonda Izsák az õ fiának:Hogy van
az, hogy ily hamar találtál, fiam? És felele:
Mert az Úr, a te Istened hozta elõmbe.
21. És monda Izsák Jákóbnak: Jer közelebb,
kérlek, hadd tapogassalakmeg fiam:
hogy vajon te vagy-é az én fiam, Ézsaú,
vagy nem?
22. Odaméne tehát Jákób Izsákhoz az
õ atyjához, aki megtapogatván õt, monda:
A szó Jákób szava, de a kezek Ézsaú kezei.
23. És nem ismeré meg õt, mivelhogy
kezei szõrösek voltak,mint Ézsaúnak, az õ
bátyjának kezei; annak okáértmegáldá õt.
24. És monda: Te vagy, fiam, Ézsaú?
Felele: Én vagyok. Róm. 3,7. 8. Ef. 4,25.
25. Az pedig monda: Hozd ide, hadd
egyem az én fiam vadászatából, hogy
megáldjon téged az én lelkem; és odavitte,
és evett; bort is vitt néki és ivott.
26. Akkor monda néki Izsák az õ atyja:
Jer közelebb fiam, és csókolj meg engem.
27. Odaméne azért, és megcsókolá õt: s
megérezvén ruháinak szagát,megáldá õt,
és monda: Lám az én fiamnak illata olyan,
mint a mezõnek illata, amelyet megáldott
az Úr. Én. 2,13. Hós. 14,6.
28. Adjon az Isten tenéked az ég
harmatából, és a föld kövérségébõl, és
gabonának és bornak bõségét. Zsid. 11,20.
29. Népek szolgáljanak néked és nemzetségek
hajoljanak meg elõtted; légy úr
a te atyádfiain, és hajoljanak meg elõtted
a te anyádnak fiai. Átkozott, aki téged
átkoz, és aki téged áld, legyen áldott.
30. És lõn, amint elvégezé Izsák Jákóbnak
megáldását, és éppen csak hogy kiment
Jákób az õ atyjának, Izsáknak színe
elõl, az õ bátyja, Ézsaú is megjöve vadászásából.
31. És készíte õ is ételt, s vitte az õ atyja
elé, és mondá az õ atyjának: Keljen fel az
én atyám, és egyék az õ fia vadászatából,
hogy áldjon meg engem a te lelked.
32. És monda néki az õ atyja Izsák:
Kicsoda vagy te? És monda: Én vagyok a
te elsõszülött fiad, Ézsaú.
33. Akkor Izsák elrémüle igen nagy rémüléssel,
és monda: Ki volt hát az, aki
vadat fogott és behozá nékem, és én mindenbõl
ettem minekelõtte te megjöttél, és
megáldottam õt, és áldott is lészen.
4Móz. 23,20. Róm. 11,29. Ef. 1,3.
Ézsaú bánata és haragja
34. Amint hallotta Ézsaú az õ atyjának
beszédét, nagy és igen keserves kiáltással
felkiálta, és monda atyjának: Áldj meg engem
is atyám. Zsid. 12,17.
35. Ez pedig monda: A te öcséd jöve el
álnoksággal, és õ vevé el a te áldásodat.
36. Az pedig monda: Nem méltán hívják-
é õt Jákóbnak? Mert immár két ízben
csalt meg engem; elvevé elsõszülöttségemet,
most pedig áldásomat vette el. És
monda: Nem tartottál-é nékem is valami
áldást?
37. Felele Izsák és monda Ézsaúnak:
Ímé, uraddá tettem õt, és minden atyjafiát
szolgául adtam néki, gabonával is, borral
is õt láttam el; mit mûveljek azért immár
veled fiam? 2Sám. 8,14.
38.Monda Ézsaú az õ atyjának: Avagy
csak az az egy áldásod van-é néked
atyám? Áldj meg engem, engem is atyám;
és felemelé szavát Ézsaú és sír vala.
39. Felele azért Izsák az õ atyja, és monda
néki: Ímé, kövér földön lesz lakásod,
és részed lesz az ég harmatjából onnan
felül; Zsid. 11,20. 12,17.
40. És fegyvered után élsz, és öcsédet
szolgálod. De lészen, amikor ellene támadsz,
letöröd igáját nyakadról.
2Kir. 8,20. 2Sám. 8,14. Abd. 18–20.
41. Gyûlöli vala azért Ézsaú Jákóbot az
áldásért, amellyelmegáldotta õt az õ atyja,
és monda Ézsaú az õ szívében: Közelgetnek
az én atyámért való gyásznak napjai,
és akkormegölömaz én öcsémet, Jákóbot.
42.Mikor pedig hírül vitték Rebekának
az õ nagyobbik fiának, Ézsaúnak beszédét,
elkülde ésmagához hívatá az õ kisebbik
fiát, Jákóbot, és monda néki: Ímé
Ézsaú, a te bátyád azzal fenyeget, hogy
megöl téged.
32 MÓZES I. KÖNYVE 27.
43. Most azért fiam, hallgass az én
szavamra, és kelj fel és fuss Lábánhoz,
az én bátyámhoz Háránba,
44. És maradj nála egy kevés ideig, míg
a te bátyád haragja elmúlik;
45.Míg elfordul a te bátyád haragja terólad,
és elfelejtkezik arról, amit rajta elkövettél:
akkor elküldök és hazahozatlak
téged: miért fosztatnám meg mindkettõtöktõl
egy napon?
46. Izsáknak pedig monda Rebeka: Eluntam
életemet a hitteusok leányai miatt.
Ha Jákób a hitteusok leányai közül vesz
feleséget, amilyenek ezek is, ez ország
leányai közül valók;minek nékemaz élet?
rész 26,35. 28,8.
Izsák Lábánhoz küldi Jákóbot
28 Elõhívatá azért Izsák Jákóbot, és
megáldá õt, ésmegparancsolá néki
és mondá: Ne végy feleséget a kananeusok
leányai közül.
2. Kelj fel, menj el Mezopotámiába, Betuélnek,
a te anyád atyjának házához, és
onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak,
a te anyád bátyjának leányai közül.
3. A Mindenható Isten pedig áldjon
meg, szaporítson és sokasítson meg
téged, hogy népek sokaságává légy;
4. És adja néked az Ábrahám áldását,
tenéked, és a te magodnak teveled egybe;
hogy örökség szerint bírjad a földet,
melyen jövevény voltál, melyet az Isten
Ábrahámnak adott. 1Krón. 29,15. Zsolt. 39,12.
119,19. 2Kor. 5,6. 7. Zsid. 11,9. 13. 1Pét. 1,17. 2,11.
5. Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy
menjen Mezopotámiába Lábánhoz, a
szíriabeli Betuél fiához, Rebekának,
Jákób és Ézsaú anyjának bátyjához.
6. És látá Ézsaú, hogy Izsák megáldotta
Jákóbot, és elbocsátotta õt Mezopotámiába,
hogy onnan vegyen magának feleséget;
és hogy mikor áldja vala, parancsola
néki, ésmonda: Ne végy feleséget a kananeusok
leányai közül;
7. És hogy Jákób hallgata atyja és anyja
szavára, és el is mentMezopotámiába;
8. És látá Ézsaú, hogy a kananeusok leányai
nemtetszenek Izsáknak, az õ atyjának:
9. Elméne Ézsaú Izmáelhez, és feleségül
vevé még az õ feleségeihez Izmáelnek,
az Ábrahám fiának leányát, Mahalátot,
Nebajótnak húgát.
Jákób álma és fogadalma
10. Jákób pedig kiindula Beérsebából,
és Hárán felé tartott.
11. És juta egy helyre, hol meghála, mivelhogy
a nap lement: és vett egyet annak
a helynek kövei közül, és feje alá tevé; és
lefeküvék azon a helyen.
12. És álmot láta: Ímé, egy lajtorja volt a
földön felállítva,melynek teteje az eget éri
vala, és ímé az Istennek angyalai fel- és
alájárnak vala azon. Ján. 1,51. Zsid. 1,14.
13. És ímé az Úr áll vala azon és szóla:
Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te
atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt
a földet amelyen fekszel, néked adom
és a te magodnak. rész 35,1. 48,3.
14. És a te magod olyan lészen, mint
a földnek pora, és terjeszkedel nyugatra
és keletre, északra és délre, és tebenned
és a te magodban áldatnak meg a
föld minden nemzetségei.
rész 12,3. 13,14. 16. 5Móz. 12,20.
15. És ímé én veled vagyok, hogy
megõrizzelek téged valahova mész, és
visszahozzalak e földre; mert el nem
hagylak téged, míg be nem teljesítem,
amit néked mondtam.
4Móz. 23,19. 5Móz. 31,6. Zsolt. 121,5.
16. Jákób pedig fölébredvén álmából,
monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és
én nem tudtam. 2Móz. 3,5. Józs. 5,15.
17.Megrémüle annak okáért ésmonda:
Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez,
hanemIstennek háza, és az égnek kapuja.
18. És felkele Jákób reggel, és vevé azt a
követ, melyet feje alá tett, és oszlopul állítá
fel azt, és olajat önte annak tetejére;
19. És nevezé annak a helynek nevét
Bételnek, azelõtt pedig Lúz volt annak a
városnak neve. Hós. 4,15.
20. És fogadást tett Jákób, mondá: Ha
az Isten velem lesz, és megõriz engem
ezen az úton, amelyen most járok, és
ha ételül kenyeret s öltözetül ruhát ad
nékem; Bír. 11,30. 2Sám. 15,8. 1Tim. 6,8.
21. És békességgel térek vissza az én
atyámnak házához: akkor az Úr lesz az
én Istenem; 5Móz. 26,17. 2Kir. 5,17.
MÓZES I. KÖNYVE 27. 28. 33
22. És ez a kõ, amelyet oszlopul állítottam
fel, Isten háza lesz, és valamit adsz
nékem, annak tizedét néked adom.
Jákób Lábán házában
29 Jákób azután lábára kelvén, elméne
a napkeletre lakók földjére.
2. És látá, hogy ímé egy kút van a mezõben,
és hogy ott három falka juh hever
vala. Mert abból a kútból itatják vala a
nyájakat; de a kútnak száján nagy kõ volt:
3. Mikor pedig ott valamennyi nyáj
összeverõdik, elgördítik a követ a kút
szájáról és megitatják a juhokat, s ismét
helyére teszik a követ, a kút szájára.
4. Ésmonda nékik Jákób: Honnan valók
vagytok atyámfiai? És mondának: Háránból
valók vagyunk.
5. És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt,
a Náhor fiát? S azok felelének: Ismerjük.
6. Azután monda nékik: Egészségben
van-é? S azok mondának: Egészségben
van, és az õ leánya, Ráhel ímhol jön a
juhokkal.
7. És monda Jákób: Ímé, még nagy fenn
van a nap, nincs ideje hogy betereljék a
marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek,
legeltessetek.
8. Azok pedig felelének: Nem tehetjük,
míg valamennyi nyáj össze nem verõdik,
és el nem gördítik a követ a kút szájáról,
hogy megitathassuk a juhokat.
9.Még beszélget vala velük,mikormegérkezék
Ráhel az õ atyja juhaival, melyeket
legeltet vala.
10. S lõn, amint meglátá Jákób Ráhelt,
Lábánnak, az õ anyja bátyjának leányát, és
Lábánnak, az õ anyja bátyjának juhait,
odalépett Jákób, és elgördíté a követ a kút
szájáról, és megitatá Lábánnak, az õ anyja
bátyjának juhait. 2Móz. 2,17.
11. És megcsókolá Jákób Ráhelt, és
nagy felszóval síra. Róm. 16,1. 1Kor. 16,20.
12. S elbeszélé Jákób Ráhelnek, hogy õ
az õ atyjának rokona és hogy Rebekának
fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az õ
atyjának.
13. És lõn mikor Lábán Jákóbnak, az õ
húga fiának hírét hallá, eleibe futa,megölelé
és megcsókolá õt, és bevitte az õ házába,
és az mindent elbeszéle Lábánnak.
14. És monda néki Lábán: Bizony én
csontom és testem vagy te! És nála lakék
egy hónapig, Bír. 9,2. 2Sám. 5,1. 19,12. 13.
15. És monda Lábán Jákóbnak: Avagy
ingyen szolgálj-é engem azért, hogy
atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi
legyen a béred?
16. Volt pedig Lábánnak két leánya: a
nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek
neve Ráhel.
17. Leának pedig gyenge szemei voltak,
de Ráhel szép termetû és szép tekintetû
volt.
18.Megszereti vala azért Jákób Ráhelt,
és monda: Szolgállak téged hét esztendeig
Ráhelért, a te kisebbik leányodért.
2Sám. 3,14. Hós. 12,12.
19. És monda Lábán: Jobb néked adnom
õt, hogysem másnak adjam õt,
maradj énnálam.
20. Szolgála tehát Jákób Ráhelért hét
esztendeig, s csak néhány napnak tetszék
az neki, annyira szereti vala õt. Én. 8,7.
Jákób házassága Leával és Ráhellel
21. És monda Jákób Lábánnak: Add
meg nékemaz én feleségemet:mert az én
idõmkitelt, haddmenjek be hozzá. Bír. 15,1.
22. És begyûjté Lábán annak a helynek
minden népét, és szerze lakodalmat.
23. Estve pedig vette az õ leányát, Leát,
és bevitte hozzá, aki beméne õhozzá.
24. És Lábán az õ szolgálóját Zilpát, szolgálóul
adá az õ leányának Leának.
25. És reggelre kelve: Ímé, ez Lea!
Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél
énvelem? Avagy nem Ráhelért szolgáltalak-
é én téged?Miért csaltál meg engem?
26. Lábán pedig monda: Nem szokás
nálunk, hogy a kisebbiket odaadják a
nagyobbik elõtt.
27. Töltsd ki ennek hetét, az után amazt
is néked adjuk a szolgálatért, mellyel
majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig.
Bír. 14,12. 17.
28. Jákób tehát akképpen cselekedék,
kitölté azt a hetet; ez pedig néki adá
Ráhelt, az õ leányát feleségül.
29. És adá Lábán az õ leányának Ráhelnek
az õ szolgálóját, Bilhát, hogy néki
szolgálója legyen.
34 MÓZES I. KÖNYVE 28. 29.
30. És beméne Ráhelhez is, és inkább
szereté Ráhelt, hogysem Leát, és szolgála
õnála még más hét esztendeig.
31. És meglátá az Úr Lea megvetett
voltát, és megnyitá annak méhét. Ráhel
pedig meddõ volt. 1Móz. 1,31.
32. Fogada azért Lea az õ méhében,
és szüle fiat, és nevezé nevét Rúbennek,
mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az
én nyomorúságomat; most már szeretni
fog engem az én férjem. Zsolt. 25,18. 106,44.
33. Azután ismét teherbe esék, és szüle
fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az
Úr megvetett voltomat, azért adta nékem
ezt is; és nevezé nevét Simeonnak.
34. És megint teherbe esék, és szüle
fiat, és monda:Most már ragaszkodni fog
hozzám az én férjem, mert három fiat
szültem néki; azért nevezé nevét Lévinek.
35. És ismét teherbe esék, és fiat szüle
és mondá: Most már hálákat adok az Úrnak;
azért nevezé nevét Júdának, és megszûnék
a szüléstõl. Mát. 1,2.
Isten megemlékezik Ráhelrõl
30 És látá Ráhel, hogy õ nem szüle
Jákóbnak, irigykedni kezde Ráhel
az õ nénjére, és monda Jákóbnak: Adj
nékem gyermekeket, mert ha nem, meghalok.
2. Felgerjede azért Jákób haragja Ráhel
ellen, ésmonda: Avagy Isten vagyok-é én,
ki megtagadta tõled a méhnek gyümölcsét?
1Sám. 1,5.
3. És monda ez: Ímhol az én szolgálóm,
Bilha, menj be hozzá, hogy szüljön az én
térdeimen, és én is megépüljek õáltala.
4. Adá tehát néki az õ szolgálóját, Bilhát
feleségül, és beméne ahhoz Jákób.
5. És teherbe esék Bilha, és szüle Jákóbnak
fiat.
6. És monda Ráhel: Ítélt felõlem az Isten,
és meg is hallgatta szavamat, és adott énnékem
fiat: azért nevezé nevét Dánnak.
7. Ismét fogada az õ méhében, és szüle
Bilha, a Ráhel szolgálója más fiat is Jákóbnak.
8. És monda Ráhel: Nagy tusakodással
tusakodtamaz én nénémmel, és gyõztem;
azért nevezé nevét Naftalinak.
9. Látván pedig Lea, hogy õ megszûnt
a szüléstõl, vevé az õ szolgálóját, Zilpát, és
adá azt Jákóbnak feleségül.
10. És szüle Zilpa, Lea szolgálója, fiat
Jákóbnak.
11. És monda Lea: Szerencsére! És nevezé
nevét Gádnak.
12. És szüle Zilpa, Lea szolgálója, más
fiat is Jákóbnak.
13. Ésmonda Lea: Oh, én boldogságom!
bizony boldognak mondanak engem az
asszonyok: és nevezé nevét Ásernek.
14. És kiméne Rúben búzaaratáskor,
és talála a mezõn mandragórabogyókat,
s vitte azokat az õ anyjának, Leának. És
monda Ráhel Leának: Adj nékem, kérlek,
a fiad mandragórabogyóiból.
15. Az pedigmonda néki: Talán keveselled,
hogy elvetted tõlem az én férjemet,
s a fiam mandragórabogyóit is elvennéd
tõlem? És monda Ráhel: Háljon veled hát
az éjjel a te fiad mandragórabogyóiért.
16.Mikor Jákób este a mezõrõl jöve,
eleibe méne Lea, és monda: Hozzám jöjj
be, mert megvettelek a fiam mandragórabogyóiért;
és nála hála azon éjszaka.
17. És meghallgatá Isten Leát, mert
fogada az õ méhében és szüle Jákóbnak
ötödik fiat.
18. És monda Lea: Megadta az Isten
jutalmamat, amiért szolgálómat férjemnek
adtam; azért nevezé azt Izsakárnak.
19. És ismét fogada az õ méhében Lea,
és szüle hatodik fiat Jákóbnak.
20. És monda Lea: Megajándékozott az
Isten engem jó ajándékkal; most már velem
lakik az én férjem, mert hat fiat szültem
néki, és nevezé nevét Zebulonnak.
21. Annak utána szüle leányt, és nevezé
nevét Dínának.
22.Megemlékezék pedig az Isten Ráhelrõl;
és meghallgatá õt az Isten és megnyitá
az õ méhét.
23. És fogada méhében, és szüle fiat, s
monda: Elvevé Isten az én gyalázatomat.
24. És nevezé nevét Józsefnek, mondván:
Adjon ehhez az Úr nékemmás fiat is.
Jákób meggazdagodik
25. És lõn, amint szülte Ráhel Józsefet,
monda Jákób Lábánnak: Bocsáss el en-
MÓZES I. KÖNYVE 29. 30. 35
gem, hadd menjek el az én helyembe,
az én hazámba.
26. Add meg nékem az én feleségeimet
és magzataimat, akikért szolgáltalak téged,
hadd menjek el, mert te tudod az én
szolgálatomat, amellyel szolgáltalak téged.
27. És monda néki Lábán: Vajha kedvet
találtam volna szemeid elõtt! Úgy sejtem,
hogy teéretted áldott meg engem az Úr.
28. És monda: Szabj bért magadnak és
én megadom. Zsolt. 1,3. Ésa. 61,9.
29. Ez pedigmonda: Te tudodmimódon
szolgáltalak téged, és hogy mivé lett nálam
a te jószágod. Mát. 24,45. Tit. 2,10.
30.Mert ami kevesed volt énelõttem,
sokra szaporodott, és megáldott az Úr
téged az én lábam nyomán. Immár mikor
tehetek valamit a magam házáért is?
31. És monda Lábán: Mit adjak néked?
Felele Jákób: Ne adj nékem semmit;
juhaidat ismét legeltetem és õrizem, ha
nekem ezt a dolgot megteszed:
32. Nyájaidat ma mind végigjárom, minden
pettyegetett és tarka bárányt kiszaggatok
közülük, és minden fekete bárányt
a juhok közül, s a tarkát és pettyegetettet
a kecskék közül, s legyen ez az én bérem.
33. S amikor majd bérem iránt eljössz,
ami elõtted lesz, becsületességemrõl ez
felel: ami nem pettyegetett vagy tarka a
kecskék, s nem fekete a juhok közt, az
mind lopott jószág nálam. Zsolt. 37,6.
34. És monda Lábán: Ám legyen: Vajha
a te beszéded szerint lenne.
35. Külön választá azért azon a napon a
pettyegetett és tarka kosokat, és minden
csíkos lábú és tarka kecskét, mind amelyikben
valami fehérség volt, és minden
feketét a juhok közül, és adá az õ fiainak
keze alá.
36. És háromnapi járóföldet vete maga
közé és Jákób közé; Jákób pedig legelteti
vala Lábán egyéb juhait.
37. És vett Jákób zöld nyárfa-, mogyoró-
és gesztenyevesszõket, és meghántá
azokat fehéresen csíkosra, hogy látható
legyen a vesszõk fehére.
38. És a vesszõket,melyeketmeghántott,
felállítá a csatornákba, az itató vályúkba,
melyekre a juhok inni járnak, szembe a juhokkal,
hogy foganjanak,mikor inni jönnek.
39. És a juhok a vesszõk elõtt foganának
és ellenek vala csíkos lábúakat, pettyegetetteket
és tarkákat.
40. Azután külön szakasztá Jákób e bárányokat,
és a Lábán nyáját arccal fordítja
vala a csíkos lábú és fekete bárányokra;
így szerze magának külön falkákat, melyeket
nem ereszte a Lábán juhai közé.
41. És lõn, hogy mikor a nyáj java részének
párzási ideje volt, akkor Jákób a veszszõket
odaraká a vályúkba a juhok eleibe,
hogy a vesszõket látva foganjanak.
42. De mikor satnya volt a nyáj, nem
rakja vala oda s ily módon Lábán juhai lettek
a satnyák, a java pedig Jákóbé.
43. És felette igenmeggazdagodék a férfiú;
és volt néki sok juha, szolgálója, szolgája,
tevéje és szamara. Préd. 2,7. Ezék. 39,10.
Jákób elhagyja Lábánt
31 És meghallá a Lábán fiainak beszédét,
kik ezt mondják vala: Valamije
volt atyánknak, mind elvette Jákób; és
atyánkéból szerezte mind e gazdagságot.
2. És látá Jákób a Lábán orcáját, hogy
ímé nem olyan õhozzá mint annak elõtte.
3.Monda pedig az Úr Jákóbnak: Térj
meg atyáid földjére, a te rokonságod
közé, és veled leszek.
4. Elkülde tehát Jákób, és kihívatá magához
Ráhelt és Leát amezõre az õ nyájához.
5. És monda nékik: Látom atyátok orcáját,
hogy nem olyan hozzám, mint ennek
elõtte; de az én atyám Istene velem volt.
6. Ti pedig tudjátok, hogy teljes erõm
szerint szolgáltam atyátokat.
7. De atyátok engem megcsalt s tízszer
is megváltoztatta béremet; mindazáltal
az Isten nem engedte, hogy nékem kárt
tehessen. Zsolt. 115,9. Péld. 30,5. Zak. 8,23.
8.Mikor azt mondotta: A pettyegetettek
legyenek a te béred, a juhok mind pettyegetetteket
ellenek vala. Ha azt mondotta:
A csíkos lábúak legyenek a te béred, a
juhok mind csíkos lábúakat ellenek vala.
9. Így vette el Isten atyátok jószágát és
nékem adta.
10.Mert lõn a juhok foganásának idejekor,
szemeimet felemelém, és látom vala
álomban, hogy ímé a juhokat hágó kosok
csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák.
36 MÓZES I. KÖNYVE 30. 31.
11. Akkormonda nékemaz Isten angyala
álomban: Jákób. És felelék: Ímhol vagyok.
2Móz. 3,7. 5Móz. 24,15.
12. És õ monda: Emeld fel szemeidet és
lásd, hogy amely kosok a juhokat hágják,
azok mind csíkos lábúak, pettyegetettek
és tarkák. Mert mindazt láttam, amit veled
Lábán cselekszik vala. Zsolt. 12,5. Ef. 6,9.
13. Én vagyok ama Bételnek Istene,
ahol emlékoszlopot kentél fel, és ahol
fogadást tettél nékem. Most kelj fel, menj
ki e földrõl, és térj vissza szülõföldedre.
14. És felele Ráhel és Lea, és mondának
néki: Vajon vagyon-é még nékünk valami
részünk és örökségünk a mi atyánk házában?
15. Avagy nemúgy tartott-éminketmint
idegeneket? Midõn minket eladott, és
értékünket is teljesen megemésztette.
16.Mert mindez a gazdagság, melyet
Isten vett el a mi atyánktól, miénk és a mi
fiainké.Most azért valamit néked az Isten
mondott, azt cselekedjed.
17. Felkele tehát Jákób, és feltevé gyermekeit
és feleségeit a tevékre;
18. És elvitte minden nyáját, és minden
keresményét, melyet keresett; minden
jószágát, melyet szerzett Mezopotámiában,
hogy elmenjen az õ atyjához, Izsákhoz
Kánaán földjére.
19. Lábán pedig elment juhait nyírni;
azonközben ellopá Ráhel a házi bálványokat,
melyek atyjánál voltak. Ezék. 21,21.
20. Jákób pedig meglopá a szíriabeli
Lábánnak szívét, mivelhogy nem adá tudtára,
hogy szökni akar. Hós. 3,4.
21.Megszökék tehát mindenestõl, és
felkelvén, általméne a folyóvízen, és Gileád
hegye felé tarta. 2Kir. 12,17. Luk. 9,51.
Lábán Jákób után megy
22. És mikor harmadnapra megmondták
Lábánnak, hogy Jákób elszökött;
23.Magamellé vévén az õ rokonait, hétnapi
járóföldig ûzé õket; és eléré a Gileád
hegyén.
24. Isten pedig megjelenék a szíriabeli
Lábánnak éjjel álomban, és monda néki:
Vigyázzmagadra, Jákóbnak se jót, se roszszat
ne szólj. Jób 33,15.Mát. 1,20.
25.Mikor eléré Lábán Jákóbot, s Jákób
a hegyen voná fel sátorát; Lábán is a Gileád
hegyén voná fel az õ rokonaival egybe.
26. És monda Lábán Jákóbnak: Mit
cselekedtél, hogy megloptad szívemet, és
leányaimat fegyverrel nyert foglyokként
vitted el? 1Sám. 30,2.
27.Miért futottál el titkon, s loptál meg
engem? Miért nem jelentetted nékem,
hogy elbocsátottalak volna örömmel,
énekszóval, dob- és hegedûszóval?
28. És nem engedted meg, hogy megcsókoljam
fiaimat és leányaimat. Ez egyszer
bolondul cselekedtél. Csel. 20,37.
29. Volna erõm hozzá, hogy rosszat tegyek
veletek, de a ti atyátok Istene tegnap
éjszaka megszólíta engem, ezt mondván:
Vigyázzmagadra, Jákóbnak se jót, se roszszat
ne szólj. Zsolt. 5,11. 84,11. 115,9.
30. Hogyha pedig immár el akartál
menni, mivelhogy nagy kívánsággal kívánkoztál
atyád házához: miért loptad el
az én isteneimet? Józs. 24,2. Jer. 10,3–5.
31. Felelvén pedig Jákób, monda Lábánnak:
Mert féltem, mert gondolom vala,
hogy talán elveszed a te leányaidat tõlem
erõvel. Ésa. 44,10–20. Csel. 19,26.
32. Akinél pedig megtalálod a te isteneidet,
ne éljen az. Atyánkfiai elõtt vizsgáld
meg,mid van nálam, és vidd el.Mert nem
tudta Jákób, hogy Ráhel lopta el azokat.
33. Beméne tehát Lábán Jákób sátorába,
és Lea sátorába, és a két szolgáló sátorába,
és nem találá meg; akkor kiméne Lea
sátorából, és méne a Ráhel sátorába.
34. Ráhel pedig vette a házi bálványokat,
és azokat egy tevének a nyergébe tette, és
rájuk üle; Lábán pedig felhányá az egész
sátort, és nem találta meg azokat.
35. Akkormonda az õ atyjának:Ne haragudjék
az én uram, hogy fel nemkelhetek
elõtted, mert asszonyok baja van rajtam.
Keresé tehát, de nem találá a házi bálványokat.
2Móz. 20,12. Ef. 6,1.
36. Jákób pedig haragra gerjede s feddõdék
Lábánnal. Megszólala Jákób és monda
Lábánnak: Mi a vétkem, és mi a bûnöm,
hogy üldözõbe vettél? Ef. 4,26.
37. Bezzeg minden holmimat felhánytad,
mit találtál a magad házi holmija közül
valót? Add elõ itt az én rokonaim és a
MÓZES I. KÖNYVE 31. 37
te rokonaid elõtt, hogy tegyenek ítéletet
kettõnk között. 1Sám. 12,3. 1Kor. 6,5.
38. Immár húsz esztendeje vagyok nálad,
juhaid és kecskéid nem vetéltek el,
és nyájad kosait nem ettem meg.
39. Amit a vad megszaggatott, nem vittem
hozzád, én fizettem meg azt; tõlem
követelted a nappal lopottat, mint az éjjel
lopottat is. 2Móz. 22,10. 12.
40. Úgy voltam, hogy nappal a hõség
emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom
távol maradt szemeimtõl.
41. Immár húsz esztendeje hogy házadnál
vagyok; tizennégy esztendeig szolgáltalak
két leányodért, és hat esztendeig
juhaidért; te pedig béremet tízszer ismegváltoztattad.
42. Ha az én atyám Istene, Ábrahám
Istene, és az Izsák Istene velem nem lett
volna, bizony most üresen bocsátanál el
engem, de megtekintette Isten az én nyomorúságomat
és kezeim munkáját, és
megfeddett téged tegnap éjjel. Zsolt. 124,1.
Lábán kibékül Jákóbbal
43. Felele pedig Lábán és monda Jákóbnak:
A leányok én leányaim és a fiak én
fiaim, és a nyáj az én nyájam, s valamit
látsz mindaz enyém, de mit tehetek ma
ezeknek az én leányaimnak, vagy az õ
magzatjaiknak, akiket szültek?
44.Most tehát jer, kössünk szövetséget,
én meg te, hogy az légyen bizonyságul
közöttem és közötted. Józs. 24,27.
45. És vett Jákób egy követ, és felemelé
azt emlékoszlopul.
46. És monda Jákób az õ atyjafiainak:
Szedjetek köveket! És gyûjtének köveket,
és csinálának rakást; és ott a rakáson
ettek.
47. És nevezé azt Lábán Jegár-Sahadutának,
Jákób pedig nevezé Gálédnek.
48. És mondja vala Lábán: E rakás bizonyság
ma, közöttem és közötted, azért
nevezék Gálédnek.
49. És Micpának, mivelhogy mondá: Az
Úr legyen vigyázó közöttem és közötted,
amikor egymástól elválunk.
50. Ha az én leányaimat nyomorgatod,
és ha az én leányaimon kívül több feleséget
veszel, senki sincs ugyan velünk; de
meglásd: Isten a bizonyság közöttem és
közötted.
51. És monda Lábán Jákóbnak: Ímé e
rakás kõ és ímé ez emlékoszlop, amelyet
raktam közöttem és közötted,
52. Bizonyság legyen e rakás kõ, és bizonyság
ez az emlékoszlop, hogy sem én
nem megyek el e rakás kõ mellett tehozzád,
sem te nem jössz át énhozzám e rakás
kõ és ez emlékoszlop mellett gonosz
végre.
53. Az Ábrahám Istene, és a Náhor
Istene, és az õ atyjuk Istene tegyenek
ítéletet közöttünk: És megesküvék Jákób
az õ atyjának, Izsáknak Istenére.
54. Akkor Jákób áldozatot öle ott a
hegyen, és vendégségbe hívta vala az õ
rokonait. És vendégeskedtek, s meghálának
a hegyen.
55. Reggel pedig felkele Lábán és megcsókolá
fiait és leányait és megáldá õket.
Azután elméne Lábán, és visszatére az õ
helyére. 2Sám. 6,20.
Jákób készül a találkozásra Ézsaúval
32 Jákób továbbméne az õ útján, és
szembe jövének vele az Isten
angyalai. Zsolt. 91,11. Zsid. 1,14.
2. És monda Jákób mikor azokat látja
vala: Isten tábora ez; és nevezé annak a
helynek nevétMahanáimnak. Józs. 5,14.
2Kir. 6,16. Zsolt. 103,21. 148,2. Luk. 2,13.
3. Azután külde Jákób követeket maga
elõtt Ézsaúhoz az õ bátyjához, Széir földjébe,
Edóm mezõségébe, 5Móz. 2,5.
4. És parancsola azoknak mondván:
Így szóljatok az én uramnak, Ézsaúnak:
Ezt mondja a te szolgád Jákób: Lábánnál
tartózkodtam és idõztem mind ekkorig.
5. Vannak pedig nékem ökreim és szamaraim,
juhaim, szolgáim és szolgálóim,
azért híradásul követséget küldök az én
uramhoz, hogy kedvet találjak szemeid
elõtt.
6. És megtérének Jákóbhoz a követek,
mondván: Elmentünk a te atyádfiához
Ézsaúhoz, és már jön is elõdbe, és négyszáz
férfi van vele.
7. Igen megijede Jákób és féltében a
népet, mely vele volt, a juhokat, a barmokat
és a tevéket két seregre osztá.
38 MÓZES I. KÖNYVE 31. 32.
8. És monda: Ha eljön Ézsaú az egyik
seregre, és azt levágja, a hátramaradt
sereg megszabadul.
9. És monda Jákób: Oh, én atyámnak
Ábrahámnak Istene, és én atyámnak
Izsáknak Istene, Uram! Ki azt mondád
nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod
közé, s jól tészek veled: Zsolt. 50,15.
10. Kisebb vagyok minden Te jótéteményednél
és minden Te hûségednél,
amelyeket a Te szolgáddal cselekedtél;
mert csak pálcámmal mentem által ezen
a Jordánon,most pedig két sereggé lettem.
11. Szabadíts meg, kérlek, engem az
én bátyám kezébõl, Ézsaú kezébõl; mert
félek tõle, hogy rajtam üt és levág engem,
az anyát a fiakkal egybe. Zsolt. 59,1. 2.
12. Te pedig azt mondtad: Jól tévén jól
tészek teveled, és a te magodat olyanná
tészem mint a tenger fövénye, mely meg
nem számláltathatik sokasága miatt.
13. És ott hála azon éjjel: és választa
abból, ami kezénél volt, ajándékot Ézsaúnak
az õ bátyjának:
14. Kétszáz kecskét, és húsz bakot; kétszáz
juhot, és húsz kost;
15. Harminc szoptatós tevét s azok fiait;
negyven tehenet, és tíz tulkot: húsz nõstény
szamarat, és tíz szamár vemhet.
16. És szolgái kezébe adá, minden nyájat
külön-külön, ésmonda az õ szolgáinak:
Menjetek el énelõttem, és közt hagyjatok
nyáj és nyáj között.
17. És parancsola az elsõnek, mondván:
Ha az én bátyám Ézsaú elõtalál és megkérdez
téged, mondván: Ki embere vagy?
Hová mégy? És kiéi ezek elõtted?
18. Akkor aztmondjad: Szolgádé Jákóbé;
ajándék az, amelyet küld az én uramnak,
Ézsaúnak, és ímé, õ maga is jön utánunk.
19. Ugyanazt parancsolá a másiknak,
a harmadiknak, és mindazoknak, akik
a nyájak után mennek vala, mondván:
Ilyen szóval szóljatok Ézsaúnak, mikor
vele találkoztok.
20. Ezt is mondjátok: Ímé, Jákób a te
szolgád utánunk jön; mert így gondolkodik
vala: Megengesztelem õt az ajándékkal,
mely elõttem megy, és az után leszek
szembe vele, talán kedves lesz személyem
elõtte.
21. Elöl méne tehát az ajándék; õ pedig
azon éjjel a seregnél hála.
22. Felkele pedig õ azon éjszaka és vevé
két feleségét, két szolgálóját és tizenegy
gyermekét, és általméne a Jabbók révén.
Jákób tusakodása
23. Vevé hát azokat és átköltözteté a
vízen, azután átköltözteté mindenét valamije
volt.
24. Jákób pedig egyedülmarada és tusakodik
vala õvele egy férfiú, egész a hajnal
feljöveteléig. Hós. 12,3. 4.
25. Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta
erõt, megilleté csípõjének forgócsontját,
és kiméne helyébõl Jákób csípõjének forgócsontja
a vele való tusakodás közben.
26. És monda: Bocsáss el engem, mert
feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem
bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz
engem. Mát. 26,41. Luk. 24,28. 2Kor. 12,7.
27. És monda néki: Mi a te neved? És õ
monda: Jákób.
Jákóbból Izrael lesz
28. Amaz pedigmonda: Nem Jákóbnak
mondatik ezután a te neved, hanem
Izraelnek; mert küzdöttél Istennel és
emberekkel, és gyõztél. Hós. 12,3. 4.
29. És megkérdé Jákób, és monda:
Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az
pedig monda: Ugyan miért kérded az
én nevemet? És megáldá õt ott. Bír. 13,18.
30. Nevezé azért Jákób annak a helynek
nevét Peniélnek: mert látám az Istent
színrõl színre, és megszabadult az én
lelkem. 2Móz. 24,11. 33,20. 5Móz. 5,24. Ésa. 6,5.
31. És a nap felkél vala rajta, amint elméne
Peniél mellett, õ pedig sántít vala
csípõjére.
32. Azért nem eszik Izrael fiai a csípõ
forgócsontjának ina húsát mind e mai
napig,mivelhogy illetve volt Jákób csípõje
forgócsontjának ina húsa.
Ézsaú kibékül Jákóbbal
33 Jákób pedig felemelé szemeit és
látá, hogy ímé Ézsaú jön vala, és
négyszáz férfiú õvele; megosztá azért a
gyermekeket Lea mellé, Ráhel mellé, és
két szolgálója mellé.
MÓZES I. KÖNYVE 32. 33. 39
2. És elõreállítá a szolgálókat és azok
gyermekeit, ezek után Leát és az õ gyermekeit,
Ráhelt pedig és Józsefet leghátul.
3.Maga pedig elõttük megy vala, és
hétszer hajtá meg magát a földig, amíg
bátyjához juta.
4. Ézsaú pedig eleibe futamodék és
megölelé õt, nyakába borula, s megcsókolá
õt, és sírának. rész 29,11.
5. És felemelé szemeit s látá az asszonyokat
és a gyermekeket, és monda:
Kicsodák ezek teveled? Õ pedig monda:
A gyermekek, akikkel Isten megajándékozta
a te szolgádat. Zsolt. 127,3. Ésa. 8,18.
6. És közelítének a szolgálók, õk és
gyermekeik és meghajták magukat.
7. Elérkezék Lea is az õ gyermekeivel, és
meghajták magukat; utoljára József és
Ráhel, és õk is meghajták magukat.
8. ÉsmondaÉzsaú:Mire való ez az egész
sereg, melyet elöl találék? És felele: Hogy
kedvet találjak az én uram szemei elõtt.
9. És monda Ézsaú: Van nekem elég,
jó öcsém, legyen tiéd, ami a tiéd.
10.Monda pedig Jákób: Ne úgy, kérlek,
hanem ha kedvet találtam szemeid elõtt,
fogadd el ajándékomat az én kezembõl;
mert a te orcádat úgy néztem, mintha
az Isten orcáját látnám, és te kegyesen
fogadtál engem. 2Sám. 3,13.
11. Vedd el, kérlek, az én ajándékomat,
amelyet hoztam néked, mivelhogy az
Isten kegyelmesen cselekedett velem,
és mindenem van nékem. És unszolá õt,
és elvevé. Bír. 1,15. 1Sám. 25,27.
12. És monda: Induljunk, menjünk el,
és én elõtted megyek.
13. Felele néki Jákób: Az én uram jól
tudja, hogy e gyermekek gyengék, és
hogy szoptatós juhokkal és barmokkal
vagyok körül, amelyeket ha csak egy napig
zaklatnak is, a nyájakmind elhullanak.
14.Menjen el azért az én uramaz õ szolgája
elõtt, én is elballagok lassan, a jószág
lépése szerint, amely elõttem van, és a
gyermekek lépése szerint, míg eljutok az
én uramhoz Széirbe.
15. És monda Ézsaú: Hadd rendeljek
melléd néhányat a nép közül, mely velem
van. S ez monda: Minek az? Csak kedvet
találjak az én uram szemei elõtt.
16. Visszatére tehát Ézsaú még aznap
az õ útján Széir felé.
17. Jákób pedig méne Szukkótba és
építe magának házat, barmainak pedig
hajlékokat csinála, s azért nevezé a hely
nevét Szukkótnak. Józs. 13,27.
18. Annak utána minden bántás nélkül
méne Jákób Mezopotámiából jövet Sekemvárosába,
mely a Kánaán földjén volt,
és letelepedék a város elõtt. Józs. 24,32.
19. És megvevé a mezõnek azt a részét,
ahol sátorát felvonta, Hámornak, a Sekem
atyjának fiaitól száz pénzen. Csel. 7,16.
20. És oltárt állíta ott, és nevezé azt ily
névvel: Isten, Izrael Istene.
Sekem és Dína
34 Kiméne pedig Dína, Leának leánya,
kit Jákóbnak szült, hogy meglátogassa
annak a földnek leányait.
2. És meglátá õt Sekem, a hivveus
Hámornak, az ország fejedelmének fia,
és elragadá õt, és vele hála és erõszakot
tesz vala rajta.
3. És ragaszkodék az õ lelke Dínához a
Jákób leányához, és megszereté a leányt
és szívéhez szólt a leánynak.
4. Szóla pedig Sekem Hámornak az õ
atyjának, mondván: Vedd nékem feleségül
ezt a leányt. Bír. 14,2.
5. És meghallá Jákób, hogy megszeplõsítette
Dínát, az õ leányát, fiai pedig a
mezõn voltak a barommal, azért veszteg
marada Jákób, míg azok megjövének.
6. És kiméne Hámor, Sekematyja Jákóbhoz,
hogy szóljon vele.
7.Mikor Jákób fiai megjövének a mezõrõl
és meghallák a dolgot, elkeseredének
s nagyon megharagudtak azok az emberek,
hogy ocsmányságot cselekedett Izraelben,
Jákób leányával hálván, aminek
nem kellett volna történni. Józs. 7,15.
8. És szóla nékikHámor,mondván:Az én
fiam Sekem, lelkébõl szereti a ti leányotokat,
kérlek, adjátok azt néki feleségül.
9. És szerezzetek velünk sógorságot:
a ti leányaitokat adjátok nékünk, és a mi
leányainkat vegyétek magatoknak,
10. És lakjatok velünk; a föld elõttetek
van, lakjátok, s kereskedjetek rajta és bírjátok
azt. 2Móz. 23,32.
40 MÓZES I. KÖNYVE 33. 34.
11. Sekem is monda a Dína atyjának és
az õ bátyjainak: Hadd találjak kedvet elõttetek,
és valamit mondotok nékem, megadom.
12. Akármily nagy jegyadományt és
ajándékot kívántok, megadom, amint
mondjátok nékem, csak adjátok nékem
a leányt feleségül. 2Móz. 22,16. 5Móz. 22,29.
13. A Jákób fiai pedig álnokul felelének
Sekemnek és Hámornak, az õ atyjának,
és szólának, mivelhogy megszeplõsítette
Dínát, az õ húgukat, 2Sám. 13,24.
14. Ésmondának nékik: Nemmûvelhetjük
e dolgot, hogy a mi húgunkat körülmetélkedetlen
férfiúnak adjuk; mert ez
nékünk gyalázat volna. Józs. 5,9.
15. Veletek csak úgy egyezünk, ha
hasonlókká lesztek hozzánk, hogy minden
férfiú körülmetélkedjék tiköztetek.
16. Így a mi leányainkat néktek adjuk,
és a ti leányaitokat magunknak vesszük,
veletek lakozunk, és egy néppé leszünk;
17. Hogyha pedig nemhallgattok reánk,
hogy körülmetélkedjetek: felvesszük a mi
leányunkat és elmegyünk.
18. És tetszék azoknak beszéde Hámornak,
és Sekemnek, a Hámor fiának.
19. Nem is halasztá az ifjú a dolog véghezvitelét,
mivelhogy igen szerette a Jákób
leányát; néki pedig atyja házanépe között
mindenkinél nagyobb becsülete volt.
20. Elméne azért Hámor és Sekem az õ
fia az õ városuk kapujába; és szólának az
õ városuk férfiaival, mondván: 2Sám. 15,2.
21. Ezek az emberek békességesek velünk,
hadd lakjanak e földön, és kereskedjenek
benne, mert ímé e föld elég tágas
nékik; az õ leányaikat vegyükmagunknak
feleségül, és ami leányainkat adjuk nékik.
22. De csak úgy egyeznek bele e férfiak,
hogy velünk lakjanak és egy néppé legyenek
velünk, ha minden férfiú körülmetélkedik
közöttünk, amiképpen õk is körül
vannak metélkedve.
23.Nyájaik, jószáguk, ésminden barmuk
nemde nemmiéink lesznek-é?Csak egyezzünk
meg velük, akkor velünk laknak.
24. És engedtek Hámornak, és Sekemnek,
az õ fiánakmindenek, akik az õ városa
kapuján kijárnak, és körülmetélkedékminden
férfiú, aki az õ városa kapuján kijára.
A sekemi vérfürdõ
25. És lõn harmadnapon, mikor ezek a
seb fájdalmában voltak, a Jákób két fia,
Simeon és Lévi, Dínának bátyjai, fegyvert
ragadának s bátran a városra ütének és
minden férfit megölének. rész 49,6.
26. Hámort, és az õ fiát, Sekemet fegyver
élére hányták, és elvitték Dínát a
Sekem házából, és kimenének.
27. A Jákób fiai a megölteknek esének
és feldúlák a várost, mivelhogy megszeplõsítették
az õ húgukat.
28. Azok juhait, barmait, szamarait, és
valami a városban és amezõn volt, elvitték.
29. És minden gazdagságukat, minden
gyermekeiket és feleségeiket fogva vitték
és elrablák, és mindent ami a házban volt.
30. Ésmonda Jákób Simeonnak és Lévinek:
Megháborítottatok engem, és utálatossá
tettetek e föld lakosai elõtt, a kananeusok
és perizeusok elõtt; én pedig
kevesed magammal vagyok, és ha összegyûlnek
ellenem, levágnak, és eltörölnek
engem, mind házam népével egybe.
2Móz. 5,21.
31. Azok pedigmondának:Hátmint tisztátalan
személlyel, úgy kellett-é bánni ami
húgunkkal? Péld. 6,34.
Jákób megtisztítja házát,
és oltárt állít Bételben
35 Monda pedig az Isten Jákóbnak:
Kelj fel, eredj fel Bételbe és telepedjél
le ott; és csinálj ott oltárt amaz
Istennek, aki megjelenék néked, mikor a
te bátyád Ézsaú elõtt futsz vala.
2. Akkor monda Jákób az õ házanépének,
és mindazoknak, kik vele voltak:
Hányjátok el

az idegen isteneket, kik köztetek
vannak, és tisztítsátok meg magatokat,
és változtassátok el öltözeteiteket.
2Móz. 19,10. Józs. 24,15. 1Sám. 7,3.
3. És keljünk fel, és menjünk fel Bételbe,
hogy csináljak ott oltárt annak az
Istennek, aki meghallgatott engem az
én nyomorúságom napján, és velem
volt az úton, amelyen jártam. Zsolt. 107,6.
4. Átadák azért Jákóbnak mind az idegen
isteneket, kik náluk voltak, és füleikbõl
a függõket, és elásá azokat Jákób a
cserfa alatt, mely Sekem mellett volt.
MÓZES I. KÖNYVE 34. 35. 41
5. És elindulának. De Istennek rettentése
volt a körültök való városokon, és nem
üldözék a Jákób fiait. 2Móz. 15,16. 23,27. 34,24.
5Móz. 11,25. Józs. 5,1. 1Sám. 14,15. 2Krón. 14,14.
6. Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kánaán
földjén van, azaz Bételbe, õ maga és az
egész sokaság, mely õvele volt.
7. És építe ott oltárt, és nevezé a helyet
Él-Bételnek, mivel ott jelent meg néki az
Isten, mikor az õ bátyja elõtt fut vala.
rész 28,13. Préd. 5,4.
8. És meghala Débora, a Rebeka dajkája,
és eltemeték Bételen alól egy cserfa
alatt, és nevezék annak nevét Allon-Báhutnak.
9. Az Isten pedig ismét megjelenék
Jákóbnak, mikor ez jöve Mezopotámiából,
és megáldá õt. Hós. 12,4.
10. És monda néki az Isten: A te neved
Jákób; de ne neveztessék többé a te neved
Jákóbnak, hanem Izrael légyen neved.
És nevezé nevét Izraelnek. rész 32,28.
11. És monda néki az Isten (Elohim): Én
vagyok a Mindenható Isten (El Shaddai),
növekedjél és sokasodjál, nép és népek
sokasága légyen tõled; és királyok származzanak
a te ágyékodból.
12. És a földet, melyet adtam Ábrahámnak
és Izsáknak, néked adom azt,
utánad pedig a te magodnak adom azt
a földet.
13. És felméne õtõle az Isten azon a
helyen, ahol vele szólott. 2Móz. 32,13.
14. Jákób pedig emlékoszlopot állíta
azon a helyen, ahol szólott vele, kõoszlopot;
és áldozék azon italáldozattal, és önte
arra olajat. rész 28,18.
15. És nevezé Jákób a hely nevét, ahol
az Isten szólott õvele, Bételnek.
16. És elindulának Bételbõl, s mikor
Efratától, hogy odaérjenek, már csak egy
dûlõföldre voltak, szüle Ráhel, és nehéz
volt az õ szülése.
17. S vajúdása közben monda néki a
bába: Ne félj, mert most is fiad lesz.
18. És mikor lelke kiméne, mert meghala,
nevezé nevét Benóninak, az atyja
pedig nevezé õt Benjáminnak.
19. És meghala Ráhel, és eltemetteték
az Efratába, azaz a Betlehembe vivõ úton.
rész 48,7. Ruth 1,2. 4,11.Mik. 5,2.Mát. 2,6.
20. És emlékoszlopot állíta Jákób az õ
sírja fölött. Ráhel sírjának emlékoszlopa
az mind e mai napig. 1Sám. 10,2.
21. Azután tovább költözék Izrael, és a
Héder tornyán túl voná fel sátorát.
22. Lõn pedig, mikor Izrael azon a földön
lakozék, elméne Rúben, és hála Bilhával,
az õ atyjának ágyasával, s meghallá
Izrael. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten.
rész 49,2.
23. Lea fiai: Jákób elsõszülötte Rúben,
azután Simeon, Lévi, Júda, Izsakár és
Zebulon. rész 46,8. 2Móz. 1,2.
24. Ráhel fiai: József és Benjámin.
25. A Ráhel szolgálójának Bilhának fiai:
Dán és Naftali.
26. A Lea szolgálójának Zilpának fiai:
Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, akik születtek
nékiMezopotámiában.
27. És eljuta Jákób Izsákhoz, az õ atyjához
Mamréba, Kirját-Arbába, azaz Hebronba,
ahol Ábrahám és Izsák tartózkodnak
vala. Józs. 14,15.
28. Valának pedig Izsák napjai száznyolcvan
esztendõ.
29. És kilehelé lelkét Izsák és meghala,
és temetteték az õ eleihez vén korban, bételvén
az élettel; és eltemeték õt az õ fiai,
Ézsaú és Jákób. rész 25,8. 49,31. Préd. 12,7.
Ézsaú nemzetsége
36 Ez Ézsaúnak, azaz Edómnak nemzetsége.
rész 25,30. 1Krón. 1,35–54.
2. Ézsaú a kananeusok leányai közül
vette feleségeit: Adát, a hitteus Élonnak
leányát; és Oholibámát, Anáhnak leányát,
aki a hivveus Cibhón leánya volt.
3. És Boszmátot, az Izmáel leányát,
Nebajótnak húgát.
4. Szülé pedig Adá Ézsaúnak Elifázt; és
Boszmát szülé Rehuélt. 1Krón. 1,35.
5. Oholibáma pedig szülé Jehúst, Jalámot
és Kórét. Ezek az Ézsaú fiai, kik
születtek néki Kánaán földjén.
6. És felvevé Ézsaú az õ feleségeit, az õ
fiait, és az õ leányait, és minden házabelit,
minden juhait, barmait, és minden jószágát,
melyet a Kánaán földjén szerzett,
és elméne más országba, az õ atyjafiának
Jákóbnak színe elõl. 5Móz. 23,7.
42 MÓZES I. KÖNYVE 35. 36.
7.Mert az õ jószáguk több volt, semhogy
együtt lakhattak volna, és tartózkodásuk
földje nem bírja vala meg õket az
õ nyájaik miatt.
2Kor. 5,6. Zsid. 11,9. 1Pét. 1,17. 2,11.
8. Letelepedék tehát Ézsaú a Széir hegyén.
Ézsaú pedig az Edóm.
9. Ez Ézsaúnak, az edomiták atyjának
nemzetsége a Széir hegyen.
10. Ezek Ézsaú fiainak nevei: Elifáz,
Adának, Ézsaú feleségének fia. Rehuél,
Boszmátnak, Ézsaú feleségének fia.
11. Elifáznak fiai voltak: Témán, Omár,
Cefó, Gatám és Kenáz.
12. Timna pedig Elifáznak, az Ézsaú fiának
ágyasa volt, ki Elifáznak szülé Amáleket.
Ezek Adának, Ézsaú feleségének fiai.
13. Ezek pedig a Rehuél fiai: Nahat,
Zerah, Sammá, Mizzá. Ezek voltak Boszmátnak,
Ézsaú feleségének fiai.
14. Oholibámának pedig, Ézsaú feleségének,
Anáh leányának, ki Cibhón leánya
volt, ezek voltak fiai, kiket szüle Ézsaúnak:
Jéhus, Jalám és Korah.
15. Ezek Ézsaú fiainak fejedelmei:
Elifáznak, Ézsaú elsõszülöttének fiai:
Témán fejedelem, Omár fejedelem, Cefó
fejedelem, Kenáz fejedelem.
16. Korah fejedelem, Gatám fejedelem,
Amálek fejedelem. Ezek Elifáztól való fejedelmek
Edóm országában; ezek Adá fiai.
17. Rehuélnek pedig, az Ézsaú fiának
fiai ezek: Nahat fejedelem, Zerah fejedelem,
Sammá fejedelem, Mizzá fejedelem.
Ezek Rehuéltõl való fejedelmek Edóm
országában. Ezek Boszmátnak, Ézsaú
feleségének fiai.
18. Ezek pedig Oholibámának, Ézsaú
feleségének fiai: Jéhus fejedelem, Jalám
fejedelem, Korah fejedelem. Ezek Oholibámától,
Anáh leányától, Ézsaú feleségétõl
való fejedelmek.
19. Ezek Ézsaú fiai, és ezek azoknak
fejedelmei; ez Edóm.
20. A horeus Széirnek fiai, kik ama földön
laknak vala ezek: Lótán, Sóbál, Cibón,
Anáh. 5Móz. 2,12. 22. 1Krón. 1,38.
21. Disón, Ecer, Disán, ezek a horeusok
fejedelmei, Széir fiai Edóm országában.
22. Lótánnak pedig fiai voltak: Hóri,
Hémám, és Lótánnak húga, Timna.
23. Sóbálnak fiai ezek:Halván,Mánahát,
Hébál, Sefó, Onám.
24. Cibónnak pedig fiai ezek: Aja és
Anáh, az az Anáh, ki meleg forrásokat
talált a pusztában, mikor atyjának, Cibónnak
szamarait legelteté. 3Móz. 19,19.
25. Anáhnak gyermekei ezek: Disón és
Oholibáma, Anáhnak leánya.
26. Disónnak fiai ezek: Hemdán, Esbán,
Itrán, Kerán.
27. Ecernek fiai ezek: Bilhán, Zahaván,
Hakán.
28. Disánnak fiai ezek: Húc és Arán.
29. A horeusok közül való fejedelmek
pedig ezek: Lótán fejedelem, Sóbál fejedelem,
Cibón fejedelem, Anáh fejedelem.
30. Disón fejedelem, Ecer fejedelem,
Disán fejedelem. Ezek a horeusok közül
való fejedelmek az õ fejedelemségük
szerint, Széir tartományában.
Az edómi királyok
31. Ezek pedig a királyok, kik uralkodtak
Edóm földjén minekelõtte Izrael fiai
között király uralkodott volna. 1Krón. 1,43.
32. Király volt Edómban Bela, Behor fia,
s az õ városának neve Dinhába volt.
33. Ésmeghala Bela, uralkodék helyette
Jóbáb, Zerah fia, ki Bocrából való volt.
34. És meghala Jóbáb, és uralkodék
helyette a Témán földjébõl való Husám.
35. És meghala Husám, és uralkodék
helyette Hadád, a Bédád fia, aki megveré
amidiánitákat aMoábmezején; az õ városának
neve pedig Hávit volt.
36. És meghala Hadád, és uralkodék
helyette aMasrekából való Szamlá.
37. És meghala Szamlá és uralkodék
helyette Saul, a folyóvíz mellett való Réhobótból.
38. És meghala Saul és uralkodék helyette
Báhál-Hanán, Akbór fia.
39. És meghala Báhál-Hanán, Akbór fia,
és uralkodék helyette Hadár; és az õ városának
neve Pahu, az õ feleségének pedig
neve Mehetábéel, aki Mézaháb leányának,
Matrédnak leánya volt.
40. Ezek pedig az Ézsaú nemzetségébõl
való fejedelmek nevei, az õ családjuk, helyük,
és nevük szerint: Timna fejedelem,
Halvá fejedelem, Jetét fejedelem.
MÓZES I. KÖNYVE 36. 43
41. Oholibámá fejedelem, Éla fejedelem,
Pinon fejedelem.
42. Kenáz fejedelem, Témán fejedelem,
Mibcár fejedelem.
43.Magdiél fejedelem, Hirám fejedelem.
Ezek Edóm fejedelmei az õ lakások
szerint, az õ örökségük földjén. Ézsaú az
edomiták atyja.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 12
Tegnapi: 133
Heti: 1 595
Havi: 5 298
Össz.: 812 635

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: 3.A teremtés könyve 25-36.
Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste - © 2008 - 2017 - szeretet.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: jános evangéliuma 14-17 fejezet - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »