Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste

Mi a tiszta Igét hirdetjük. Hiszünk Jézus Szent Nevében!Az Üdvösséget és a Szent Szellem keresztséget hirdetjük az egész világon.Küldjétek mindenkinek tovább a Szent Evangéliumot, amit leírunk az egész világra.Jézust hirdetjük. Abba Atyánk. Ámen.

József álmai
37 Jákób pedig lakozék az õ atyja bujdosásának
földjén, Kánaán földjén.
2. Ezek a Jákób nemzetségének dolgai:
József tizenhét esztendõs korában az õ
bátyjaival együtt juhokat õriz vala, bojtár
volt Bilhának és Zilpának, az õ atyja feleségeinek
fiai mellett, és József rossz híreket
hord vala felõlük az õ atyjuknak.
3. Izrael pedig minden fiánál inkább
szereti vala Józsefet, mivelhogy vén korában
nemzette õt; és cifra ruhát csináltatott
néki. 2Sám. 3,18. Zsolt. 45,14. Ezék. 16,16.
4.Mikor pedig láták az õ bátyjai, hogy
atyjuk minden testvére közt õt szereti legjobban,
meggyûlölik vala, és jó szót sem
bírnak vala hozzá szólani. rész 49,23.
1Sám. 17,28. Ján. 7,3. 5. 1Ján. 2,11. 3,10. 12.
5. És álmot álmodék József és elbeszélé
az õ bátyjainak; és azok annál inkább gyûlölik
vala õt.
6. Mert monda nékik: Hallgassátok
meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam.
7. Ímé, kévéket kötünk vala a mezõben,
és ímé az én kévém felkele és felálla; a
ti kévéitek pedig körülállanak, és az én
kévém elõtt meghajolnak vala. rész 42,6.
8. Ésmondának néki az õ bátyjai: Avagy
király akarsz-é lenni felettünk? Vagy uralkodni
akarsz-é rajtunk? S annál is inkább
gyûlölik vala õt álmáért és beszédéért.
9.Más álmot is álmodék, és elbeszélé
azt az õ bátyjainak, mondván: ímé megint
álmot álmodtam; ímé a nap és a hold, és
tizenegy csillag meghajol vala énelõttem.
10. S elbeszélé atyjának és bátyjainak,
és az õ atyja megdorgálá õt, mondván
néki:Micsoda álom az, amelyet álmodtál?
Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád
és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat
elõtted a földig?
11. Irigykednek vala azért reá az õ
bátyjai; az õ atyja pedig elméjében tartja
vala e dolgot. Dán. 7,28. Luk. 2,19. 51. Csel. 7,9.
Józsefet eladják testvérei
12.Mikor pedig az õ bátyjai elmenének
Sikembe, hogy az õ atyjuk juhait õrizzék;
13.Monda Izrael Józsefnek: A te bátyáid
avagy nem Sikemben legeltetnek-é?
Jöszte, és én hozzájuk küldelek téged.
Õ pedig monda: Ímhol vagyok.
14. És monda néki: Menj el, nézd meg,
hogy s mint vannak a te bátyáid és a
juhok, s hozz hírt nékem. Elküldé tehát
õt Hebron völgyébõl, és méne Sikembe.
15. Elõtalálá pedig õt egy ember, mikor
a mezõben bolyong vala, és megkérdé õt
az az ember, mondván:Mit keresel?
16. És monda: Az én bátyáimat keresem,
kérlek, mondd meg nékem, hol
legeltetnek? Én. 1,7.
17. És monda az ember: Elmentek
innen, mert hallám, hogy azt mondták:
Menjünk Dótánba. Elment azért József az
õ bátyjai után, ésmegtalálá õketDótánban.
18.Mikor távolról megláták, minekelõtte
közel ért volna hozzájuk, összebeszélének,
hogy megölik. Zsolt. 31,4. 37,12. 94,21.
Mát. 27,1.Márk 14,1. Ján. 11,53. Csel. 23,12.
19. És szólának egymás között: Ímhol
jön az álomlátó!
20.Most hát jertek öljük meg õt, és vessük
õt valamelyik kútba; és azt mondjuk,
hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi
lesz az õ álmaiból. Péld. 1,11. 1Ján. 3,12. 13.
21. Meghallá pedig Rúben és megmenté
õt kezükbõl, és mondá: Ne üssük
õt agyon.
22. Ésmondá nékik Rúben:Ne ontsatok
vért, vessétek õt ebbe a kútba, amely itt a
pusztában van, de kezet ne vessetek reá.
Azért, hogy megszabadítsa õt kezükbõl,
hogy visszavigye atyjához.
23. És lõn, amint odaére József az õ
bátyjaihoz, letépték Józsefrõl az õ felsõ
ruháját, a cifra ruhát, mely rajta volt.
24. És megragadák és beveték a kútba;
a kút pedig üres volt, nem volt benne víz.
25. Azután leülének kenyerezni, és felemelék
szemeiket, és láták, hogy ímé egy
izmáelita karaván jön Gileádból, és azok-
44 MÓZES I. KÖNYVE 36. 37.
nak tevéi visznek vala fûszereket, balzsamot
és mirhát, menvén, hogy alávigyék
Egyiptomba. Péld. 30,20.
26. És monda Júda az õ atyjafiainak:
Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát,
és eltitkoljuk az õ vérét?
27. Jertek, adjuk el õt az izmáelitáknak,
és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia,
vérünkbõl való õ. És hallgatának rá az
õ atyjafiai. 1Sám. 18,17.
28. És menének arra midiánita kereskedõ
férfiak, és kivonák és felhozák Józsefet
a kútból, és eladák Józsefet az izmáelitáknak
húsz ezüstpénzen: azok pedig elvitték
Józsefet Egyiptomba. Zsolt. 105,17. Csel. 7,9.
29. És visszatére Rúben a kúthoz, és
ímé József nemvolt a kútban, ésmegszaggatá
ruháit.
30. És megtére az õ atyjafiaihoz, és
monda: Nincsen a gyermek, és én, merre
menjek én? Jer. 31,15.
31. Akkor vették a József felsõ ruháját,
és leölének egy kecskebakot, és belemárták
a felsõ ruhát a vérbe.
32. És elküldék a cifra ruhát, és elvitték
atyjukhoz és mondának: Ezt találtuk, ismerd
meg, fiad ruhája-é vagy nem?
33. És megismeré azt, és monda: Fiam
felsõ ruhája ez, fenevad ette meg õt, bizony
széjjelszaggatta Józsefet. rész 44,28.
34. És megszaggatá Jákób ruháit, és
zsákba öltözék és gyászolá az õ fiát sokáig.
35. Felkelének pedig minden õ fiai, és
minden õ leányai, hogy vigasztalják õt, de
nem akara vigasztalódni, hanem monda:
Sírva megyek fiamhoz a sírba; és siratá õt
az atyja. rész 42,38. 2Sám. 12,17.
36. A midiániták pedig eladák õt Egyiptomba
Pótifárnak, a fáraó fõemberének,
a testõrök fõhadnagyának. rész 39,1.
Júda és Támár
38 És lõn abban az idõben, hogy Júda
elméne az õ atyjafiaitól, és betére
egy adullámbeli férfiúhoz, kinek neve
Hira volt.
2. És meglátá ott Júda egy Súa nevû
kánaánbeli férfiúnak leányát, és elvevé
azt, és beméne hozzá. 2Kir. 4,8. 1Krón. 2,3.
3. És az fogada méhében és szüle fiat,
és nevezé nevét Hérnek. 4Móz. 26,19.
4. És ismét fogadaméhében, s fiat szüle,
és nevezé nevét Ónánnak.
5.Még egyszer szüle fiat, és nevezé nevét
Sélának, és mikor azt szülé, Kezibben volt.
6. És vett Júda az õ elsõszülött fiának,
Hérnek feleséget, ennek neve Támár volt.
7.De Hér, Júdának elsõszülött fia gonosz
volt az Úr szemei elõtt, ésmegölé õt az Úr.
8. És monda Júda Ónánnak: Eredj be a
te bátyád feleségéhez, és vedd feleségül
mint sógor, és támassz magot bátyádnak.
9. Ónán pedig tudja vala, hogy a magzat
nemlesz az övé, azért valamikor az õ bátyja
feleségéhez bemegy vala, földre vesztegeti
vala el a magot, hogy bátyjának magot
ne támasszon. 5Móz. 25,6.
10. És gonoszságnak tetszék az Úr
szemei elõtt, amit cselekszik vala, annak
okáért megölé õt is.
11. És monda Júda Támárnak, az õ menyének:
Maradj özvegyen addig a te atyád
házában, míg az én fiam, Séla felnevekedik.
Mert így gondolkodik vala: Netalán
ez is meghal, mint az õ bátyjai. Elméne
azért Támár, és marada az õ atyja házában.
3Móz. 22,13. Ruth 1,13.
12. Sok idõ múlva meghala Súa leánya,
a Júda felesége. Júda pedig megvigasztalódék
és elméne az õ juhainak nyírõihez,
barátjával, az adullámbeliHirávalTimnába.
13. Hírül adák pedig Támárnak mondván:
Ím, a te ipad Timnábamegy juhainak
nyírésére. Józs. 15,10. 57. Bír. 14,1.
14. Leveté azért magáról özvegyi ruháját,
elfátyolozá és beburkolámagát, és leüle
Enajimkapujába,mely a Timnába vezetõ
úton van; mert látja vala, hogy felnevekedék
Séla, és mégsem adák õt annak
feleségül. Péld. 7,12.
15.Meglátá pedig õt Júda, és tisztátalan
személynek gondolá, mivelhogy befedezte
orcáját.
16. És hozzá tére az útra és monda: Engeddmeg
kérlek, hogy bemenjek hozzád,
mert nem tudja vala, hogy az õ menye az.
Ez pedig monda: Mit adsz nékem, ha bejössz
hozzám?
17. És felele: Küldök néked az én nyájamból
egy kecskefiat. És azmonda: Adszé
zálogot, míg megküldöd? Ezék. 16,33.
MÓZES I. KÖNYVE 37. 38. 45
18. És monda: Micsoda zálogot adjak
néked? És monda: Gyûrûdet, gyûrûd
zsinórját és pálcádat, mely kezedben van.
Odaadá azért néki, és beméne hozzá, és
teherbe ejté.
19. Azután felkele és elméne, és leveté
magáról a fátyolt; és felvevé az õ özvegyi
ruháját.
20. És megküldé Júda a kecskefiat az õ
adullámbeli barátjától, hogy visszavegye a
zálogot az asszonytól, de nem találá azt.
21. És megkérdé a helység férfiait,
mondván: Hol van az a felavatott parázna
nõ, aki Enajim mellett az útfélen vala?
És azok mondának: Nem volt erre felavatott
parázna nõ.
22. Visszatére tehát Júdához, és monda:
Nem találám azt meg, a helység lakosai
is azt mondták: Nem volt erre felavatott
parázna nõ.
23. És monda Júda: Tartsa magának,
hogy csúffá ne legyünk; ímé, én megküldöttem
ezt a kecskefiat, te pedig nem
találtad meg õt.
24. És lõn mintegy három hónap múlva,
jelenték Júdának, mondván: Támár a te
menyed paráználkodott, és ímé terhes is a
paráznaság miatt. És monda Júda: Vigyétek
ki õt, és égettessék meg. 5Móz. 22,21.
25.Mikor pedig kivitetnék, elkülde az õ
ipához, mondván: Attól a férfiútól vagyok
terhes, akiéi ezek. Ésmondá: Ismerdmeg,
kérlek, kié e gyûrû, e zsinór és e pálca.
26. És megismeré Júda és monda: Igazabb
õ nálamnál, mert bizony nem adám
õt az én fiamnak Sélának; de nem ismeré
õt Júda többé. 1Sám. 24,17.
27. És lõn az õ szülésének idején, ímé
ikrek voltak az õ méhében. 1Krón. 2,4.
28. És lõn, hogy szülése közben az
egyik kinyújtá kezét, és fogá a bába és
veres fonalat köte reá, mondván: Ez jött
ki elõször.
29. De lõn, hogy amikor visszavoná
kezét, ímé az õ testvére jöve ki. És mondá
a bába: Hogy törtél te magadnak rést?
Azért nevezé nevét Pérecnek. Mát. 1,3.
30. És utána kijöve az õ testvére kinek
veres fonál volt kezén; és nevezé nevét
Zeráhnak.
József Pótifár házában
39 József pedig aláviteték Egyiptomba
és megvette õt az izmáelitáktól,
kik õt odavitték, egy egyiptomi ember,
Pótifár, a fáraó fõembere, a testõrök fõhadnagya.
1Sám. 16,18. 18,14. 28. Jób 17,9.
2. És az Úr Józseffel volt, és áldott
ember volt, és az õ egyiptomi urának
házában volt. Péld. 3,7–10. 30,5. Csel. 7,9.
3. Látá pedig az õ ura, hogy az Úr van
õvele, és hogy valamit cselekszik, az Úr
mindent áldottá tesz az õ kezében:
4. Kedvessé lett azért József az õ ura
elõtt, és szolgál vala néki; és háza felvigyázójává
tevé, és mindenét, amije volt, kezére
bízá.
5. És lõn az idõtõl fogva, hogy házának
és amije volt, mindenének gondviselõjévé
tevé, megáldá az Úr az egyiptomi embernek
házát Józsefért; és az Úr áldása
volt mindenen, amije csak volt a házban
és a mezõn. Zsolt. 1,3. 5,12. Péld. 10,6. 28,20.
6.Mindent azért, valamije volt, József
kezére bízta; és semmire sem volt gondja
mellette, hanemha az ételre,melyetmegeszik
vala. József pedig szép termetû és
szép orcájú vala. 1Sám. 16,12.
7. És lõn ezek után, hogy az õ urának
felesége Józsefre veté szemeit, és monda:
Hálj velem.
8. Õ azonban vonakodék s monda az õ
ura feleségének: Ímé, az én uramnak én
mellettem semmi gondja nincs az õ háza
dolgaira, és amije van, mindenét az én
kezemre bízá.
9. Senki sincs nálamnál nagyobb az õ
házában; és tõlemsemmit semtiltottmeg,
hanem csak téged, mivelhogy te felesége
vagy; hogy követhetném hát el ezt a
nagy gonoszságot és hogyan vétkezném
az Isten ellen? 3Móz. 6,2. 2Sám. 12,13.
10. És lõn, hogy az asszony mindennap
aztmondogatá Józsefnek, de õ nemhallgata
reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön.
11. Lõn egy napon, hogy valami dolgát
végezni a házba beméne, és a háznép
közül senki sem volt ott benn a házban,
12. És megragadá õt ruhájánál fogva,
mondván: Hálj velem. Õ pedig ott hagyá
ruháját az asszony kezében, elfuta és kiméne.
46 MÓZES I. KÖNYVE 38. 39.
13. És mikor látja vala az asszony, hogy
az a maga ruháját az õ kezében hagyta,
és kifutott:
14. Összehívá a háznépet és szóla hozzájuk,
mondván: Lássátok, héber embert
hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket.
Bejött hozzám, hogy velem háljon,
s én fennszóval kiálték.
15. És lõn, amint hallja vala, hogy fennszóval
kezdék kiáltani, ruháját nálam
hagyá és elfuta és kiméne.
16.Megtartá azért az õ ruháját magánál,
míg az õ ura haza nem jöve.
17. S ilyen szókkal szóla hozzá, mondván:
Bejöve hozzám a héber szolga, akit
idehoztál, hogy szégyent hozzon reám.
18. És mikor fennszóval kezdtem kiáltani,
ruháját nálam hagyá és kifuta.
19. És lõn, amint hallja az õ ura az õ feleségének
beszédeit,melyeket néki beszélt,
mondván: Ilyesmiket tett velem a te szolgád;
haragra gerjede.
20. Vevé azért Józsefet az õ ura és veté
õt a tömlöcbe, melyben a király foglyai
valának fogva, és ott volt a tömlöcben.
21. De az Úr Józseffel volt, és kiterjeszté
reá az Õ kegyelmességét és kedvessé
tevé õt a tömlöctartó elõtt.
2Móz. 3,21. 12,36.
Zsolt. 106,46. Péld. 16,7. Dán. 1,9. Csel. 7,9.
22. És a tömlöctartó mindazokat a foglyokat,
kik a tömlöcben voltak, József
kezébe adá, úgyhogy ami ott történik
vala, minden õáltala történék.
23. És semmi gondja nem volt a tömlöctartónak
azokra, amelyek keze alatt valának,
mivelhogy az Úr Józseffel volt, és
valamit cselekszik vala, az Úr áldottá
tette azt. Péld. 11,11.
József álmot fejt a börtönben
40 És lõn ezek után, hogy az egyiptomi
király pohárnoka és sütõmestere
vétkezének az õ uruk ellen, az egyiptomi
király ellen. Neh. 1,11.
2.Megharaguvék azért a fáraó az õ két
fõemberére, a fõpohárnokra, és a fõsütõmesterre.
Neh. 2,2. Péld. 16,14.
3. És fogságba vetteté azokat a testõrök
fõhadnagyának házában levõ tömlöcbe,
arra a helyre, ahol fogva vala József.
4. A testõrök fõhadnagya pedig Józsefet
rendelé melléjük, és szolgála nékik. És jó
ideig voltak fogságban.
5. És az egyiptomi király pohárnoka és
sütõmestere, akik a tömlöcben fogva voltak,
látának álmot mindketten; mindegyik
külön álmot, azon egy éjjel, mindegyik az
õ álmának értelme szerint.
6. És beméne hozzájuk József reggel,
látá, hogy ímé bánkódnak vala.
7. Ésmegkérdé a fáraó fõembereit, akik
az õ ura házánál vele együtt fogva voltak,
mondván:Miért oly komorma a ti orcátok?
8. És mondának néki: Álmot láttunk és
nincsen aki megfejtse azt. És monda nékik
József: Amegfejtés nemIsten dolga-é?
Mondjátok el, kérlek, nékem. Dán. 2,11.
9. Elbeszélé azért a fõpohárnok az õ
álmát Józsefnek, és monda néki: Álmomban
ímé, egy szõlõtõ volt elõttem;
10. És a szõlõtõn háromszál vesszõ volt,
s alighogy bimbózék, virágozék, és gerézdjei
megérlelék a szõlõszemeket.
11. A fáraó pohara pedig az én kezemben
volt, és én vevém a szõlõszemeket
és facsarám a fáraó poharába, és adom
vala a poharat a fáraó kezébe.
12. És monda néki József: Ez az álom
megfejtése: a három vesszõszál három
nap.
13.Harmadnap múlva felmagasztalja a
fáraó a te fejedet, és visszahelyez téged
hivatalodba, és adod a fáraó kezébe az õ
poharát, az elébbi tiszted szerint, mikor
az õ pohárnoka voltál. Zsolt. 3,3. Jer. 52,31.
14. Csakhogy azután megemlékezzél
rólam, mikor néked jól lesz dolgod, és
cselekedjél, kérlek, irgalmasságot velem,
emlékezzél meg rólam a fáraó elõtt és
szabadíts meg engem e házból. Luk. 23,42.
15.Mert lopva hoztak el engem a héberek
földjérõl, és itt sem cselekedtem semmit,
hogy a tömlöcbe vessenek.
16. És látá a fõsütõmester, hogy jól
magyaráz ésmonda Józsefnek: Álmodtam
én is, hogy ímé három kosár kalács volt
fejemen.
17. A felsõ kosárban pedig valának a
fáraónak mindenféle süteményei, és a
madarak eszik vala azokat a kosárból,
az én fejemrõl.
MÓZES I. KÖNYVE 39. 40. 47
18. És felele József és monda: Ez annak
amagyarázatja: a háromkosár háromnap.
19. Harmadnap múlva fejedet véteti a
fáraó és fára akasztat fel téged, és a madarak
leeszik rólad húsodat.
20. S lõn harmadnapon a fáraó születése
napja, és vendégséget szerze minden õ
szolgáinak, s akkor a fõpohárnokot és a
fõsütõmestert is fölvevé szolgái közé.
21. És a fõpohárnokot visszahelyezé
pohárnokságába, és nyújtotta a poharat
a fáraó kezébe. Neh. 2,1.Mát. 25,19.
22. A fõsütõmestert pedig felakasztatá;
amiképpen magyarázta nékik József.
23. És nem emlékezék meg a fõpohárnok
Józsefrõl, hanem elfelejtkezék róla.
József megfejti a fáraó álmait
41 Lõn pedig két esztendõ múlván,
hogy a fáraó álmot láta, s ímé áll
vala a folyóvíz mellett.
2. És ímé, a folyóvízbõl hét szép és
kövér tehén jött ki, és legelt a nádasban.
3. S ímé, azok után más hét tehén jött ki
a folyóvízbõl, rútak és ösztövérek, és odaállanak
ama tehenekmellé a folyóvíz partján.
4. És elnyelék a rút és ösztövér tehenek
a hét szép és kövér tehenet; és felserkene
a fáraó.
5. És elaluvék és másodszor is álmot
láta, és ímé, hét gabonafej növekedik vala
egy száron, mind teljes és szép.
6. És ímé azok után hét vékony s keleti
széltõl kiszáradt gabonafej növekedik vala.
7. És elnyelék a vékony gabonafejek a
hét kövér és teljes gabonafejet. És felserkene
a fáraó, és ímé álom volt.
8. Reggelre kelvén, nyugtalankodék
szellemében, elkülde azért és egybehívatá
Egyiptom minden jövendõmondóját és
minden bölcsét és elbeszélé nékik a fáraó
az õ álmát, de senki sem volt, aki azokat
megmagyarázta volna a fáraónak.
9. Szóla azért a fõpohárnok a fáraónak,
mondván: Az én bûneimrõl emlékezem e
napon. Dán. 1,20. 2,2. 4,5.
10. A fáraó megharagudott az õ szolgáira,
és fogságba vettetett engema testõrök
fõhadnagyának házába, engem és a fõsütõmestert.
11. És álmot látánk egy éjjel, én is, az is;
mindegyikünk a maga álmának értelme
szerint álmoda. rész 40,5.
12. És volt velünk ott egy héber ifjú, a
testõrök fõhadnagyának szolgája; elbeszéltük
néki, és õ megfejté nékünk a mi
álmainkat; mindegyikünknek az õ álma
szerint fejté meg. 2Kir. 5,4.
13. És lõn, hogy amiképpen megfejté
nékünk, úgy lett: engem visszahelyeze
hivatalomba, amazt pedig felakasztatá.
14. Elkülde azért a fáraó és hívatá Józsefet,
és hamarsággal kihozák õt a tömlöcbõl,
és megborotválkozék, ruhát válta és
a fáraóhoz méne. Zsolt. 105,20. 113,7. Dán. 2,25.
15. És monda a fáraó Józsefnek: Álmot
láttam és nincs aki megmagyarázza azt:
Én pedig azt hallottamrólad beszélni, hogy
ha meghallod az álmot, meg is magyarázod
azt. Zsolt. 25,14. Dán. 5,16.
16. És felele József a fáraónak, mondván:
Nem én, Isten jelenti meg, ami a
fáraónak javára van. Csel. 3,12. 2Kor. 3,5.
17.Monda a fáraó Józsefnek: Álmomban
ímé, állok vala a folyóvíz partján.
18. És ímé, a folyóvízbõl hét kövér és
szép tehén jön vala ki, és legel a nádasban.
19. S ímé, azok után más hét tehén jön
vala ki, nagyon ösztövérek, rútak és hitványak;
egész Egyiptom földjén nem láttam
azokhoz hitványságra hasonlókat.
20. És elnyelék az ösztövér és rút tehenek
az elébbi hét kövér tehenet.
21. És azok gyomrukban voltak, de nem
látszott meg, hogy gyomrukban volnának,
mert külsejük oly rút vala, mint azelõtt.
És felserkenék.
22. És láttam álmomban, és ímé hét
gabonafej növekedik vala egy száron,
mind teljes és szép.
23. És ímé hét összeaszott, vékony,
keleti széltõl kiszáradt gabonafej növekedik
vala azok után, Ésa. 8,19. Dán. 4,8.
24. És elnyelék a vékony gabonafejek
a hét szép gabonafejet. És elmondám az
írástudóknak, de senki sincs, aki megmagyarázza
nékem. Zsolt. 60,11. 118,8. 146,3.
25. És monda József a fáraónak: A fáraó
álma egy és ugyanaz; amit Isten cselekedni
akar, azt jelentette meg a fáraónak.
48 MÓZES I. KÖNYVE 40. 41.
26. A hét szép tehén, hét esztendõ, a hét
szép gabonafej az is hét esztendõ; az álom
egy és ugyanaz. Dán. 2,28. Jel. 4,1.
27. A hét ösztövér és rút tehén pedig,
melyek amazok után jöttek ki, az is hét
esztendõ, és a hét vékony, keleti széltõl
kiszáradt gabonafej, az az éhségnek hét
esztendeje.
28. Ez az, amitmondék a fáraónak, hogy
amit Isten cselekedni akar, megmutatta
a fáraónak. 2Kir. 8,1.
29. Ímé, hét esztendõ jön, és nagy bõség
lesz egész Egyiptomban.
30. Azok után pedig következik az
éhség hét esztendeje, s minden bõséget
elfelejtenek Egyiptom földjén, és megemészti
az éhség a földet. 1Kir. 17,1.
31. És nem ismerszik meg az elébbi
bõség e földön az utána következõ éhség
miatt, mert igen nagy lesz. Zsolt. 105,16.
32. Hogy pedig a fáraó álma kettõs,
kétszeres volt, onnan van, mert Istennél
elvégezett dolog ez, és siet az Isten azt
véghezvinni.
33.Most azért szemeljen ki a fáraó egy
értelmes és bölcs férfit, és tegye Egyiptom
földjén gondviselõvé.
34. Cselekedje ezt a fáraó és rendeljen
tiszttartókat az országnak, és szedjen
ötödöt Egyiptom földjén a hét bõ esztendõben.
35. És takarítsák be a következõ jó esztendõk
minden termését, és gyûjtsenek
gabonát a fáraó keze alá, élelmül a városokban,
és tartsák meg,
36. És legyen az élelem tartalékban az
ország számára az éhség hét esztendejére,
melyek elkövetkeznek Egyiptom
földjére, hogy el ne vesszen e föld az
éhség miatt.
József Egyiptom felügyelõje lesz
37. És tetszék e beszéd a fáraónak és
minden õ szolgáinak. 4Móz. 27,18.
38.Monda azért a fáraó az õ szolgáinak:
Találhatnánk-é ehhez hasonló férfit,
akiben az Isten Szelleme van? 1Kor. 3,16.
39. És monda a fáraó Józsefnek: Mivelhogy
Isten mindezeket néked jelentette
meg, nincs hozzád fogható értelmes és
bölcs ember. Péld. 2,6. Dán. 4,8. 5,11.
40. Te légy az én házamon fõgondviselõ,
és minden népem a te szavadra hallgasson,
csak a királyiszék tesz engem nálad
nagyobbá. Zsolt. 105,20–22. Csel. 7,10.
41.Monda továbbá a fáraó Józsefnek:
Ímé, fejedelemmé tettelek az egész Egyiptom
földjén. Péld. 14,35.
42. És levevé a fáraó a maga gyûrûjét
kezérõl, és adá azt József kezére; és felöltözteté
õt drága gyolcs ruhába, és aranyláncot
tett az õ nyakába. Eszt. 3,10. Dán. 5,16.
43. És meghordoztatá õt az õ második
szekerén, és kiáltják vala õelõtte: Térdet
hajtsatok! Így tevé õt fejedelemmé az
egész Egyiptom földjén.
44. És monda a fáraó Józsefnek: Én
vagyok a fáraó; de nálad nélkül senki se
kezét, se lábát fel ne emelhesse egész
Egyiptom földjén.
45. És nevezé a fáraó József nevét Cafenát-
Paneáhnak, és adá néki feleségül
Aszenátot, Potiferának, On papjának leányát.
És kiméne József Egyiptomföldjére.
46. József pedig harmincesztendõs volt,
mikor a fáraó elõtt, az egyiptomi király
elõtt álla. Kiméne tehát József a fáraó elõl,
és bejárá az egészEgyiptomföldjét.Dán. 1,19.
47. És a föld a hét bõ esztendõ alatt tele
marokkal ontá a termést. 1Sám. 16,21.
48. És összegyûjté a hét esztendõnek
minden eleségét, mely Egyiptom földjén
volt, és a városokba takarítá az élelmet,
minden városba a körülötte levõ határ
élelmét takarítá be. Bír. 7,12.
49. És felhalmozá József a gabonát,
mint a tenger fövenye, igen sokat, annyira,
hogy megszûntek azt számba venni,
mivelhogy száma nem volt. 1Sám. 13,5.
50. Józsefnek pedig születék két fia az
éhség esztendejének eljötte elõtt, kiket
szüle néki Aszenát, Potiferának, az On
papjának leánya. rész 48,5.
51. És nevezé József az elsõszülöttnek
nevét Manassénak: mert úgymond, elfelejteté
énvelem Isten minden én veszõdségemet,
és az én atyámnak egész
házát.
52. A másodiknak nevét pedig nevezé
Efraimnak: mivel, úgymond, megszaporított
engem Isten az én nyomorúságomnak
földjén.
MÓZES I. KÖNYVE 41. 49
53. Eltele tehát a bõség hét esztendeje,
amely Egyiptom földjén volt.
54. És elkezdõdék az éhség hét esztendeje,
mint megmondotta József; és lõn
éhség minden országban; de Egyiptom
földjén mindenütt volt kenyér. Zsolt. 105,16.
55. Demegéhezék egész Egyiptomföldje
is, és kenyérért kiált vala a nép a fáraóhoz.
Monda pedig a fáraó mindaz egyiptombelieknek:
Menjetek Józsefhez, és
amit mond néktek, azt mûveljétek.
56. És az éhség mind az egész földön
volt. Akkor mind megnyitá József a gabonás
házakat, és árulja vala az egyiptombelieknek;
mert nagyobbodik vala az éhség
Egyiptom földjén. Péld. 11,26.
57. És mind az egész föld Egyiptomba
megy vala Józsefhez gabonát venni; mert
nagy volt az éhség az egész földön.

Jákób Egyiptomba küldi fiait élelemért
42 És látá Jákób, hogy van gabona
Egyiptomban ésmonda Jákób az õ
fiainak:Mit néztek egymásra? Csel. 7,12.
2. És monda: Ímé hallom, hogy Egyiptomban
van gabona; menjetek le oda, és
vegyetek onnan nékünk gabonát, hogy
éljünk és ne haljunk meg.Zsolt. 33,18. 118,17.
3. Leméne azért József tíz bátyja Egyiptomba
gabonát venni.
4. De Benjámint, a József öccsét nem
bocsátá el Jákób az õ bátyjaival; mert
mondá: Netalán veszedelem érhetné.
5. Elmenének tehát Izrael fiai gabonát
venni az odamenõkkel együtt,mert éhség
volt Kánaán földjén. Ésa. 60,14.
6. József pedig az ország kormányzója
volt, és õ árulja vala a gabonát a föld
minden népének. Eljutának azért a József
bátyjai, és arccal a földre borulának elõtte.
7. Amint meglátá József az õ bátyjait,
megismeré õket, de idegennek mutatá
magát hozzájuk, és kemény beszédekkel
szóla nékik, mondván: Honnan jöttetek?
Azok pedig mondának: Kánaán földjérõl
jöttünk eleséget venni. Ruth 2,10. 1Kir. 1,16.
8.Megismeré pedig József az õ bátyjait,
de azok nem ismerék meg õt.
9. Ésmegemlékezék József az álmokról,
amelyeket azok felõl álmodott. És monda
nékik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek,
hogy az ország védetlen részeit meglássátok.
rész 37,5.
10. És mondának néki: Nem uram, hanem
eleséget venni jöttek a te szolgáid.
11.Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk:
igaz emberek vagyunk. Soha nem
voltak kémek a te szolgáid.
12. Ismét monda: Nem úgy van, hanem
azért jöttetek, hogy az ország védetlen
részeit meglássátok.
13. Amazok mondának: Mi, te szolgáid,
tizenketten vagyunk testvérek, egy embernek
fiai, Kánaán földjén; és ímé legkisebbikünk
most atyánknál van, egyikünk
pedig nincsen meg. JerSir. 5,7.
14. József pedig monda nékik: Úgy van
amint néktek mondám: kémek vagytok.
15. Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen
a fáraó, hogy ki nem mentek innen, míg
ide nem jön a ti legkisebbik atyátokfia.
16. Küldjetek el közületek egyet, hogy
hozza ide testvéreteket; ti pedig fogva
lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek,
hogy igaz járatban vagytok-é vagy nem?
Úgy éljen a fáraó, hogy ti kémek vagytok.
17. Annak okáért fogságban tartá õket
harmadnapig.
József visszaküldi testvéreit
18. Harmadnap pedig monda nékik
József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek;
az Istent én is félem. 3Móz. 25,43. Neh. 5,15.
19. Ha igaz emberek vagytok, maradjon
fogva egyik testvéretek a ti tömlöcötökben,
ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát
házaitok szükségére.
20. Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok
hozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek
és nem haltok meg. És akképpen
cselekedének. rész 43,5.
21. És mondának egymásnak: Bizony
vétkeztünkmi ami atyánkfia ellen, akinek
láttuk lelki szorongását, mikor nékünk
könyörög vala, de nem hallgattunk reá;
azért következett reánk ez a nyomorúság.
22. Rúben pedig felele nékik, mondván:
Avagy nem mondtam-é néktek, hogy ne
vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem
hallgattatok reám. És ímé, vérét is keresik
rajtunk! 1Kir. 2,32. Zsolt. 9,12. Luk. 11,50.
50 MÓZES I. KÖNYVE 41. 42.
23. És nem tudják vala õk, hogy József
érti õket, mert tolmács volt közöttük.
24. És elfordula tõlük és síra: Azután
hozzájuk fordula és szóla nékik, és visszatartá
közülük Simeont, és szemük láttára
megkötözteté õt.
25. És parancsola József, hogy töltsék
meg edényeiket gabonával, és tegyék
vissza pénzüket mindegyiknek az õ zsákjába,
és hogy adjanak nékik ennivalót az
útra; és így cselekedének velük. Mát. 5,44.
26. És felveték gabonájukat szamaraikra
és elmenének onnan. Róm. 12,17. 1Pét. 3,9.
27. És egyik kioldá zsákját, hogy abrakot
adjon szamarának a szálláson és meglátá
az õ pénzét, hogy ímé zsákja szájában
van az.
28. És monda az õ atyjafiainak: Visszatették
az én pénzemet, és ímé zsákomban
van. Akkor megrettene szívük, és remegve
mondának egymásnak: Micsoda ez,
amit Isten cselekedett velünk?
29. És eljutának atyjukhoz, Jákóbhoz
Kánaán földjére és mindazt elbeszélék
néki ami velük történt, mondván:
30. Az a férfiú, annak a földnek ura,
keményen szóla nékünk, és úgy bánt velünk,
mintha az országot kémleltük volna.
31. És mondánk néki: Igaz emberek
vagyunk, soha nem voltunk mi kémek.
32. Tizenketten vagyunk atyafiak, a mi
atyánknak fiai, egyikünk nincs meg, legkisebbikünk
pedig most atyánkkal van
Kánaán földjén.
33. És monda nékünk az a férfiú, annak
a földnek ura: Errõl ismerem meg, hogy
igaz emberek vagytok: egyik atyátokfiát
hagyjátok nálam, a házaitok szükségére
valót vigyétek, és menjetek el;
34. És hozzátok hozzám a ti legkisebbik
atyátokfiát, akkor megtudom, hogy nem
vagytok kémek, hanem igaz emberek;
akkor visszaadom néktek a ti atyátokfiát,
és ebben az országban kereskedhettek.
35. És lõn amint zsákjaikat kiüresíték,
ímé az õ csomó pénze mindegyiknek
zsákjában volt. Amint látták az õ csomó
pénzeiket õk és az õ atyjuk, megfélemlének.
36. És monda nékik az õ atyjuk Jákób:
Megfosztotok engem gyermekeimtõl;
József nincsen, Simeon sincsen. Benjámint
is elviszitek?Mindez engem ér!
37. Akkor szóla Rúben az õ atyjának,
mondván: az én két fiamat öld meg, ha
meg nem hozom õt néked. Bízd az én
kezemre õt, és én visszahozom néked.
38. Az pedig monda: Nem megy le oda
az én fiamtiveletek,mert az õ bátyjamegholt
és õ maga maradt meg; ha veszedelem
érné õt az úton, amelyen elmentek,
õsz fejemet búba borítva bocsátanátok le
a koporsóba.
Jákób fiai újra Egyiptomba mennek
43 Az éhség pedig elhatalmasodott az
országon. 1Kir. 18,2. Jer. 52,6. JerSir. 5,10.
2. És lõn, mikor fogytán volt az eleség,
melyet Egyiptomból hoztak,monda nékik
az õ atyjuk: Menjetek el ismét, vegyetek
nékünk egy kevés eleséget.
3. És felele néki Júda, mondván: Erõsen
fogadkozék az a férfiú, mondván: Színem
elé ne kerüljetek, ha veletek nem lesz a ti
atyátokfia.
4. Ha azért elbocsátod velünk a mi
öcsénket, elmegyünk, és veszünk néked
eleséget;
5. Ha pedig el nem bocsátod, nem
megyünk, mert az a férfiú megmondá
nékünk: Színem elé ne kerüljetek, ha a
ti atyátokfia veletek nem lesz. rész 42,20.
6. Ésmonda Izrael:Miért cselekedtetek
gonoszul velem, hogy megmondtátok
annak a férfiúnak, hogy még van egy
öcsétek?
7. Azok pedig mondának: Nagyon tudakozódék
az a férfiú felõlünk és nemzetségünk
felõl, mondván: Él-é még atyátok?
van-émég testvéretek? Ésmi kérdéseihez
képest feleltünk néki. Avagy tudhattuk-é
mi, hogy azt mondja: Hozzátok ide a ti
atyátokfiát?
8. És monda Júda Izraelnek, az õ atyjának:
Bocsásd el azt a fiút énvelem, és mi
azonnal felkelünk és elmegyünk, hogy
éljünk és meg ne haljunk se mi, se te,
se ami gyermekeink.
9. Én leszek kezes érette, az én kezembõl
kérd elõ. Ha vissza nem hozom õt
hozzád, és elõdbe nem állítom õt, mind
éltig bûnös legyek elõtted. Filem. 18. 19.
MÓZES I. KÖNYVE 42. 43. 51
10. Bizony, ha nem késlekedtünk volna,
ez ideigmár kétszer ismegjöhettünk volna.
11. És monda nékik Izrael, az õ atyjuk:
Ha csakugyan így kell lenni, akkor ezt
cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott
gyümölcseibõl a ti edényeitekbe, és
vigyetek ajándékot annak a férfiúnak;
egy kevés balzsamot, egy kevés mézet,
fûszereket, mirhát, diót, mandulát.
Péld. 18,16.
12. Pénzt pedig két annyit vigyetek
magatokkal, sõt amely pénzt meghoztatok
a ti zsákjaitok szájában, azt is vigyétek
vissza magatokkal, talán tévedés ez.
13. Öcséteket is vegyétek, keljetek fel
ésmenjetek vissza ahhoz a férfiúhoz.
14. A Mindenható Isten pedig engedje,
hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál, és
bocsássa vissza tiveletek a másik atyátokfiát,
és Benjámint. Én pedig, ha megfosztottnak
kell lennem, hadd legyek megfosztva.
2Sám. 22,3. Neh. 1,7. Zsolt. 22,4. 61,4.
15. Vették azért a férfiak azt az ajándékot,
és vettek kétannyi pénzt az õ kezükbe,
és Benjámint, és felkelének és alámenének
Egyiptomba, és megállának József
elõtt.
16. Amint meglátá József õvelük Benjámint,
monda az õ háza gondviselõjének:
Vidd be azokat az embereket a házba,
és ölj barmot, s készítsd el, mert velem
ebédelnek ez emberek ma délben.
17. És az a férfiú akképpen cselekedék,
amint József parancsolta, és bevitte az a
férfiú azokat az embereket József házába.
18. És megfélemlének azok az emberek,
amiért bevitték õket a József házába,
és mondának: A pénzért hozattatánk ide
be, mely elõször a mi zsákjainkba tétetett,
hogy reánk rohanjon, megtámadjon és
minket rabszolgákká tegyen a mi szamarainkkal
együtt.
19. És járulának József házának gondviselõjéhez,
és szólának néki a ház ajtajában.
20. És mondának: Kérünk uram! Ennek
elõtte alájöttünk eleséget venni.
21. És lõn,mikor éjjeli szállásra jutánk és
kioldjuk vala a mi zsákjainkat: ímé, mindegyikünknek
pénze az õ zsákjának szájában
vala, tulajdon pénzünk teljes mértéke
szerint; és visszahoztuk azt magunkkal.
22. De más pénzt is hoztunk le magunkkal
eleséget venni; nem tudjuk ki tette a
mi pénzünket zsákjainkba.
23. És monda: Legyetek békén, ne féljetek;
a ti Istenetek és a ti atyátok Istene
adta néktek azt a kincset zsákjaitokba;
pénzetek az én kezemhez jutott. És
kihozá hozzájuk Simeont.
24. Bevitte azután a férfiú azokat az
embereket a József házába, és vizet hozata,
és megmosák lábaikat, és abrakot is
ada az õ szamaraiknak. Ján. 13,5. 1Tim. 5,10.
25. Õk pedig elkészíték az ajándékot
mire József délben megjöve; mert megértették,
hogy ott ebédelnek.
26.Mikor József hazajöve, bevitték néki
az ajándékot, mely kezükben volt, a házba,
és leborulának elõtte a földig.Ruth 2,10.
27. És kérdezõsködék egészségük felõl,
smonda: Egészségben van-é a ti vén atyátok,
akirõl nékem szóltatok? Él-e még?
28. Azok pedig mondának: Egészségben
van a te szolgád, a mi atyánk, még él.
És meghajták magukat és leborulának.
29. És felemelé szemeit és látá Benjámint
az õ atyjafiát, az õ anyjának fiát, és
monda: Ez-é a ti legkisebbik atyátokfia,
aki felõl nékem szóltatok? És ismét monda:
Az Isten légyen hozzád kegyelmes,
fiam! rész 42,13.
30. Akkor elsiete onnan József, mert felgerjede
szíve az õ öccse iránt, és erõlteti
vala a sírás; beméne azért szobájába, és
ott síra. 1Kir. 3,26. 2Sám. 18,33. Jer. 31,20.
31. Azutánmegmosá orcáját, és kiméne,
és megtartóztatá magát, és monda: Hozzatok
ennivalót.
32. És elhozák néki külön, azoknak is
külön, és az egyiptombelieknek is, kik
vele esznek vala, külön:Mert nemehettek
az egyiptombeliek együtt a héberekkel,
mert utálatos az az egyiptombeliek elõtt.
33. Leülének azért õelõtte, az elsõszülött
az õ elsõszülöttsége szerint, és a
fiatalabb az õ fiatalsága szerint. És a
testvérek álmélkodva nézének egymásra.
34. Õ pedig részt juttata azoknak maga
elõl és a Benjámin része ötszörte nagyobb
volt mindnyájuk részénél. És ittak és megittasodtak
õnála. Agg. 1,6. Ján. 2,10.
52 MÓZES I. KÖNYVE 43.
József serlegét
Benjámin zsákjába rejtik
44 Azután parancsola József az õ háza
gondviselõjének, mondván: Töltsd
meg ez embereknek zsákjait eleséggel
amennyit elvihetnek; és mindegyiknek
pénzét tedd zsákja szájába.
2. Az én poharamat pedig, az ezüst poharat,
tedd a legkisebbik zsákjának szájába
gabonájának árával együtt. És az József
beszéde szerint cselekedék, amint beszélt.
3. Reggel virradatkor, elbocsáttatának
azok az emberek, szamaraikkal együtt.
4. Kimenének a városból, de nem meszsze
haladhatának, amikor monda József
az õ háza gondviselõjének: Kelj fel, siess
utánuk azoknak az embereknek és ha
eléred õket, mondd nékik: Miért fizettetek
gonosszal a jó helyébe?
5. Avagy nem abból iszik-é az én uram?
és abból szokott jövendölni! Gonoszul
cselekedtétek, amit cselekedtetek!
6. És utoléré õket, és ilyen szavakkal
szóla nékik.
7. Azok pedig mondának néki: Miért
szól az én uram ilyen szavakkal? Távol
legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot
cselekedjenek.
8. Ímé a pénzt, melyet zsákjaink szájában
találtunk, meghoztuk néked Kánaán
földjérõl; hogy loptunk volna hát urad
házából ezüstöt vagy aranyat?
9. Akinél megtaláltatik a te szolgáid
közül, haljon meg az; sõt mi is szolgái
leszünk uramnak.
10. És monda: Mostan is legyen beszédetek
szerint: akinél megtaláltatik, az
légyen nékem szolgám, ti pedig mentek
legyetek.
11. És sietének és lerakámindegyik az õ
zsákját a földre, és kioldá ki-ki az õ zsákját.
12. És keresgéle; a legnagyobbikon kezdé
s a legkisebbiken végezé, és megtalálá
a poharat a Benjámin zsákjában.
13. Azok pedigmeghasogaták ruhájukat,
és mindegyik megterhelé a maga szamarát,
és visszatérének a városba. 2Sám. 1,11.
14. És beméne Júda és az õ atyjafiai a
József házába, ki még ott volt, és földre
esének elõtte.
15. És monda nékik József: Mi dolog
ez, amit cselekedtetek? Avagy nem tudjátok-
é hogy az ilyen magamféle ember
jövendölni tud? Józs. 22,29. 24,16.
16. És monda Júda: Mit mondhatunk az
én uramnak?Mit szóljunk ésmivel igazoljuk
magunkat? Az Isten büntetése utolérte
szolgáidat. Ímé, mi az én uram szolgái
vagyunk, mind mi, mind az, akinek
kezében a pohár találtatott. 1Sám. 12,23.
17. Õ pedig monda: Távol legyen tõlem,
hogy azt cselekedjem: az akinek kezében
találtatott a pohár, az legyen nékem szolgám,
ti pedig békességgel menjetek el a
ti atyátokhoz. Luk. 20,16. Gal. 2,17. 3,21. 6,14.
18. De Júda hozzá járula és monda: Kérlek,
uram, hadd szólhasson egy szót uram
fülébe a te szolgád, és ne gerjedjen fel
haragod a te szolgád ellen; mert hasonló
vagy te a fáraóhoz. 2Móz. 32,22. Péld. 19,12.
19. Az én uram kérdezte az õ szolgáit,
mondván: Van-é atyátok, vagy testvéretek?
20. Akkor mi azt felelénk az én uramnak:
Van egy vén atyánk, és egy kis gyermek,
aki az õ vénségében lett; és ennek
bátyja megholt, és csak õ maga maradt az
õ anyjától, és az õ atyja szereti õt.
21. És azt mondád a te szolgáidnak:
Hozzátok hozzámõt, hogy szemeimet reá
vessem.
22. És mondánk az én uramnak: Nem
hagyhatja el az a fiú az õ atyját; mert ha
elhagyja atyját, meghal az.
23.Mert ezt mondád a te szolgáidnak:
Ha a ti legkisebbik atyátokfia el nem jön
veletek, színem elé se kerüljetek többé.
24.Mikor azért felmenénk a te szolgádhoz,
az én atyámhoz és tudtul adjuk vala
néki az én uramnak beszédét;
25. És monda a mi atyánk: Menjetek
vissza, és vegyetek nékünk egy kevés
eleséget.
26.Mire mondánk: Nem mehetünk le;
ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk lesz,
akkor lemegyünk; mert nem mehetünk
ama férfiú színe elé, ha a mi legkisebbik
atyánkfia velünk nem lesz.
27. És monda a te szolgád, az én atyám,
nékünk: Ti tudjátok, hogy az én feleségem
nékem csak két fiat szült.
MÓZES I. KÖNYVE 44. 53
28. Az egyik kiméne tõlem, és azt mondom
vala: bizonyára fenevad szaggatta
széjjel és attól fogva nem láttam õt.
29. Ha ezt is elviszitek szemeim elõl, s
veszedelem találja érni, akkor az én õsz
fejemet keserûségtõl borítva bocsátjátok
alá a koporsóba. rész 42,38.
30. Ha tehát most visszamegyek a te
szolgádhoz, az én atyámhoz, és e fiú nem
lesz velünk,mivelhogy annak lelke ennek
lelkéhez van nõve, 1Sám. 18,1.
31. Ha meglátja, hogy nincs meg a
gyermek, meghal s akkor a te szolgáid,
a te szolgádnak, a mi atyánknak õsz fejét
búba borítva bocsátják alá a koporsóba.
32.Mivel a te szolgád e fiúért az õ atyjánál
kezes lett, mondván: Ha vissza nem
hozom õt hozzád, mind éltig bûnös legyek
az én atyám elõtt. rész 43,9.
33. Hadd maradjon azért e gyermek
helyébe a te szolgád az én uramnak szolgájául:
e gyermek pedig menjen fel az õ
bátyjaival.
34.Mert mi módon mehetnék én fel
atyámhoz, ha e gyermek velem nem lenne,
anélkül, hogy ne lássama nyomorúságot,
mely atyámat érné? Zsolt. 116,3. 119,143.
József felfedi magát testvérei elõtt
45 És nemtartóztathatámagát tovább
József mindazok elõtt, kik körülötte
állának és felkiálta: Vezessetek ki
minden embert mellõlem. És nem marada
senki nála,mikormegismertetémagát
József az õ atyjafiaival.
2. És hangos sírásra fakada, úgyhogy
meghallák az egyiptombeliek, és meghallá
a fáraó háznépe is.
3. És monda József az õ atyjafiainak:
Én vagyok József, él-e még az én atyám?
És nem felelhetének néki az õ atyjafiai,
mert megrettentek tõle. Zak. 12,10.
4.Monda azért József az õ atyjafiainak:
Jöjjetek közelebb hozzám! És közelebb
menének. Akkor monda: Én vagyok József,
a ti testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba.
1Móz. 4,9. 3Móz. 19,34. Csel. 7,13.
5. És most ne bánkódjatok, és ne
bosszankodjatok azon, hogy engem ide
eladtatok; mert a ti megmaradástokért
küldött el engem Isten elõttetek. Ésa. 40,2.
6.Mert immár két esztendeje, hogy
éhség van e földön, de még öt esztendõ
van hátra, melyben sem szántás, sem aratás
nem lesz. Zsolt. 33,18. 37,18. 62,11. 73,1.
7. Az Isten küldött el engem elõttetek,
hogy mûveljem a ti megmaradásotokat e
földön, és hogy megmenthesselek titeket
nagy szabadítással.
8. Nem ti küldöttetek azért engem ide,
hanem az Isten, aki engem a fáraó atyjává
tett, és egész házának urává, és Egyiptom
egész földjének fejedelmévé.Róm. 8,28.
9. Siessetek és menjetek fel atyámhoz,
és mondjátok néki: Ezt mondja a te fiad
József: Az Isten engem egész Egyiptomnak
urává tett, jöjj le hozzám, ne késsél.
10. És Gósen földjén lakozol, és hozzám
közel leszel, mind te, mind fiaid, mind fiaidnak
fiai, juhaid, barmaid és mindened,
amid van. 2Móz. 9,26.
11. És eltartalak ott téged, mert még ötesztendei
éhség lesz, hogy tönkre ne juss
te, és házadnépe, és semmi, amid van.
12. És ímé a ti szemeitek látják, és az én
atyámfiának Benjáminnak szemei, hogy
az én szám szól hozzátok. 1Tim. 5,4.
13. Beszéljétek hát el atyámnak minden
én dicsõségemet Egyiptomban, és mindazt,
amit láttatok. És siessetek s hozzátok
ide az én atyámat. 4Móz. 18,12. Csel. 7,14.
14. És nyakába borula az õ öccsének
Benjáminnak és síra; Benjámin is síra az
õ nyakán.
15. És megcsókolá mind az õ testvéreit
és síra õrajtuk; azután beszédbe ereszkedének
vele az õ testvérei.
A fáraó Egyiptomba hívja Jákóbot
16. És eljuta a hír a fáraó házába is,
mondván: Eljöttek a József atyjafiai; és
tetszék e dolog mind a fáraónak, mind
az õ szolgáinak.
17. És monda a fáraó Józsefnek:Mondd
meg a te atyádfiainak: Ezt cselekedjétek:
Terheljétekmeg a ti barmaitokat, és eredjetek,
menjetek el Kánaán földjére;
18. És vegyétek fel atyátokat és házatok
népét, és jöjjetek hozzám; és én néktek
adomEgyiptomföldjének javát, hogy éljétek
e földnek zsírját.
54 MÓZES I. KÖNYVE 44. 45.
19. Ez is parancsolatul legyen néked:
Ezt mûveljétek, vigyetek magatokkal
Egyiptom földjérõl szekereket gyermekeitek
és feleségeitek számára, és vegyétek
fel atyátokat és jöjjetek.
20. A ti házi eszközeitekre pedig ne tekintsetek
sóhajtva; mert egész Egyiptom
földjének a legjava a tiétek.
21. És akképpen cselekedének Izrael fiai;
és ada nékik József szekereket a fáraó
parancsolatja szerint; és ennivalót is ada
nékik az útra.
22. Valamennyien valának, mindegyiknek
ada egy-egy öltözõ ruhát: Benjáminnak
pedig ada háromszáz ezüstpénzt és öt
öltözõ ruhát.
23. Atyjának pedig külde ilyenképpen:
tíz szamarat egyiptomi javakkal terhelve,
és tíz nõstény szamarat gabonával, kenyérrel
és egyéb élelemmel terhelve, az
õ atyjának az útra.
24. És elbocsátá az õ testvéreit, és elmenének,
és monda nékik: Ne háborogjatok
az úton.
Jákóbnak tudtul adják,
hogy József él Egyiptomban
25. Feljövének azért Egyiptomból: és
eljutának Kánaán földjére az õ atyjukhoz,
Jákóbhoz.
26. És mikor tudtára adták, mondván:
József még él, és hogy uralkodik egész
Egyiptom földjén; az õ szíve elalélt, mert
nem hisz vala nékik. Zsolt. 126,1. Luk. 24,11.
27. Elbeszélék azért néki József minden
beszédét, amelyeket velük beszélt, és látá
a szekereket is, amelyeket József küldött,
hogy õt elvigyék; akkor fölélede az õ
atyjuknak, Jákóbnak szelleme.
28. És monda Izrael: Elég nékem, hogy
József, az én fiam még él: lemegyek hát,
hogy meglássam õt, minekelõtte meghalok.
Jákób Egyiptomba költözik
46 Elindula azért Izraelminden hozzátartozóival
és méne Beérsebába;
és áldozék áldozatokat az õ atyja Izsák
Istenének.
2. És szóla Isten Izraelnek éjjeli látomásban,
és monda: Jákób, Jákób. Õ pedig
monda: Ímhol vagyok.
3. És monda: Én vagyok az Isten, a te
atyádnak Istene: Ne félj lemenni Egyiptomba:
mert nagy néppé teszlek ott
téged. 2Móz. 1,9. 5Móz. 26,5.
4. Én lemegyek veled Egyiptomba, és
én bizonnyal fel is hozlak; és József fogja
bé a te szemeidet. 2Móz. 3,8.
5. Felkerekedék azért Jákób Beérsebából,
és elvitték Izrael fiai Jákóbot az õ atyjukat,
és gyermekeiket és feleségeiket a
szekereken,melyeket a fáraó küldött érte.
Csel. 7,15.
6. És elvitték nyájaikat és szerzeményeiket,
melyeket Kánaán földjén szereztek,
és jutának Egyiptomba Jákób és minden
vele levõ magva. Józs. 24,4. Zsolt. 105,23.
7. Az õ fiait és fiainak fiait, az õ leányait,
és fiainak leányait és minden vele levõ
magvát elvitte magával Egyiptomba.
8. Ezek pedig az Izrael fiainak nevei, kik
bementek Egyiptomba: Jákób és az õ fiai:
Jákóbnak elsõszülötte Rúben.
9. Rúben fiai pedig: Hánok, Pallu, Hecrón,
Kármi. 2Móz. 6,14. 4Móz. 26,5. 1Krón. 5,1.
10. Simeon fiai pedig: Jemúel, Jámin,
Ohad, Jákin, Cóhár és Saul a kánaáni aszszonynak
fia. 2Móz. 6,15. 1Krón. 4,24.
11. Lévi fiai: Gerson, Kehát,Mérári.
12. Júda fiai pedig: Hér, Ónán, Séla,
Perec, Zeráh; de megholt Hér és Ónán
a Kánaán földjén. Perecnek fiai pedig:
Hecrón és Hámul. rész 38,3–29. 1Krón. 2,5.
13. Izsakár fiai pedig: Tóla, Puva, Jób
és Simrón.
14. Zebulon fiai pedig: Szered, Élon,
Jáhleél.
15. Ezek Lea fiai, akiket szült Jákóbnak
Mezopotámiában, Dínával az õ leányával
együtt. Fiainak és leányainak összes száma:
harminchárom.
16. Gád fiai pedig: Cifjon, Haggi, Súni,
Ecbón, Héri, Aródi és Areéli. 4Móz. 26,15.
17. Áser fiai pedig: Jimná, Jisvá, Jisvi,
Beriha és Szerah az õ húguk; Berihának
fiai pedig: Héber ésMálkiel. 1Krón. 7,30.
18. Ezek Zilpa fiai, akit Lábán adott
Leának az õ leányának; és õ szülé ezt a
tizenhat lelket Jákóbnak.
MÓZES I. KÖNYVE 45. 46. 55
19. Ráhelnek, Jákób feleségének fiai:
József és Benjámin.
20. És születének Józsefnek Egyiptom
földjén Manasse és Efráim, akiket Aszenát,
Potiferának, On papjának leánya szült
néki. rész 41,50.
21. Benjámin fiai pedig: Bela, Beker,
Asbél, Géra, Nahamán, Ehi, Rós, Muppim,
Huppim és Ard. 4Móz. 26,38–40.
22. Ezek Ráhel fiai, kik születtek Jákóbnak,
mindössze tizennégy.
23. Dán fia pedig: Husim.
24. Naftali fiai pedig: Jahceél, Gúni,
Jécer és Sillém. 1Krón. 7,13.
25. Ezek Bilha fiai, akit adott Lábán
Ráhelnek az õ leányának; és ezeket szülte
Jákóbnak, mindössze hét lelket. rész 29,29.
26. Valamennyi Jákóbbal Egyiptomba
jött lélek, kik az õ ágyékából származtak,
a Jákób fiainak feleségeit nem számítva,
mindössze hatvanhat. 2Móz. 1,5.
27. József fiai pedig, kik Egyiptomban
születtek, két lélek. Jákób egész házanépe,
mely Egyiptomba ment, hetven
lélek. 5Móz. 10,22. Csel. 7,14.
József találkozik apjával
28. Júdát pedig elküldé maga elõtt Józsefhez,
hogy útmutatója legyen Gósen
felé. És eljutának Gósen földjére.
29. És befogata József az õ szekerébe,
és eleibe méne Izraelnek az õ atyjának
Gósenbe; s amintmaga elõtt látá, nyakába
borula, és síra az õ nyakán sok ideig.
30. És monda Izrael Józsefnek: Immár
örömest meghalok, minekutána láttam a
te orcádat, hogy még élsz. Luk. 2,29.
31. József pedig monda az õ testvéreinek,
és az õ atyja házanépének: Felmegyek
és tudtára adom a fáraónak, és ezt
mondom néki: Az én testvéreim és atyám
háznépe, kik Kánaán földjén voltak, eljöttek
énhozzám.
32. Azok az emberek pedig juhpásztorok,
mert baromtartó nép voltak, és juhaikat,
barmaikat, és mindenüket valamijük
van, elhozták.
33. S ha majd a fáraó hivat titeket és azt
kérdi:Mi a ti életmódotok?
34. Azt mondjátok: jószágtartó emberek
voltak a te szolgáid gyermekségünktõl
fogva mind ez ideig, mi is, mint a mi
atyáink: hogy lakhassatok Gósen földjén;
mertminden juhpásztor utálatos az egyiptombeliek
elõtt. 2Móz. 8,26.
Jákób letelepszik Gósen földjén
47 Elméne azért József és tudtára adá
a fáraónak, és monda: Az én atyám
és atyámfiai, juhaikkal, barmaikkal és
mindenükkel valamijük volt, idejöttek
Kánaán földjérõl; és most Gósen földjén
vannak.
2. És vett ötöt az õ testvérei közül, és
állítá õket a fáraó elé.
3. És monda a fáraó a József testvéreinek:
Mi a ti életmódotok? És mondának
a fáraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi
is, mint a mi atyáink. rész 46,34.
4. És mondának a fáraónak: Azért jöttünk,
hogy e földön tartózkodjunk,mert a
te szolgáid barmainak nincs legelõje, mivelhogy
elhatalmasodott az éhség Kánaán
földjén: hadd lakjanak azértmost a te szolgáid
Gósen földjén. 5Móz. 26,5. Ésa. 52,4.
5. És szóla a fáraó Józsefnek, mondván:
A te atyád és a te atyádfiai jöttek hozzád.
6. Egyiptom földje ímé elõtted van; e
föld legjobb részében telepítsd le a te atyádat
és atyádfiait, lakozzanak a Gósen földjén:
ha pedig tudod, hogy vannak közöttük
arra termett emberek, tedd azokat az
én barmaim gondviselõivé. Péld. 12,24. 22,29.
7. Bevitte József Jákóbot is az õ atyját,
és állítá õt a fáraó elé. És köszönté Jákób
a fáraót.
8. És monda a fáraó Jákóbnak: Hány
esztendõs vagy? Zsolt. 39,12. 119,19.
9.Monda pedig Jákób a fáraónak: Az én
bujdosásom esztendeinek napjai százharminc
esztendõ; kevesek és nyomorúságosak
voltak az én életemesztendeinek napjai,
és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek
napjait, ameddig õk bujdostak.
2Kor. 5,6–8. Zsid. 11,9. 13. 1Pét. 1,24. 2,11.
10. És megáldá Jákób a fáraót, és kiméne
a fáraó elõl. Zsolt. 102,3. Préd. 2,23.
11.Megtelepíté tehát József az õ atyját
és atyjafiait, és ada nékik birtokot Egyiptom
földjén, annak a földnek legjobb részében
a Ramszesz földjén; amint megparancsolta
a fáraó. 2Móz. 1,11. 12,37.
56 MÓZES I. KÖNYVE 46. 47.
12. És ellátja vala József az õ atyját és
atyjafiait, és az õ atyjának egész házanépét
kenyérrel, gyermekeik számához képest.
Éhínség Egyiptomban,
József intézkedései a fáraó javára
13. És kenyér nem volt az egész föld kerekségén,
mert igen nagy volt az éhség,
és elalélt Egyiptom földje, és a Kánaán
földje az éhség miatt. Csel. 7,11.
14. József pedig mind összeszedé a
pénzt, ami találtatik Egyiptomnak és
Kánaánnak földjén a gabonáért, amelyet
azok vesznek vala; és bevitte József a
pénzt a fáraó házába.
15. És mikor elfogyott a pénz Egyiptom
földjérõl is, Kánaán földjérõl is, egész
Egyiptom Józsefhez méne, mondván:
Adj nékünk kenyeret, miért haljunk meg
szemed láttára, azért hogy nincs pénz?
16. És monda József: Hozzátok ide
barmaitokat, és adok néktek a ti barmaitokért,
ha nincs pénz.
17. És elvitték barmaikat Józsefhez, és
ada nékik József kenyeret lovakért, juhokért,
ökrökért és szamarakért: és eltartá
õket abban az esztendõben kenyérrel az
õ barmaik összességéért.
18.Mikor pedig elmúlék az esztendõ,
menének hozzá a második esztendõben,
és mondának néki: Nem titkolhatjuk el
uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz,
és a baromnyájak mind uramnál vannak,
amint látja az én uram, semmi sem maradt,
csak testünk és földünk.
19.Miért vesszünk el szemed láttára
mind magunk, mind földünk? Végy meg
minket és földünket kenyéren, és mi és
ami földünk szolgái leszünk a fáraónak;
csak adj magot, hogy éljünk s ne haljunk
meg, és a föld ne pusztuljon el.
20.Megvevé azért József egész Egyiptom
földjét a fáraó részére, mert az egyiptombeliek
mind eladták az õ földjüket,
mivelhogy erõt vett rajtuk az éhség. És a
föld a fáraóé lett.
21. A népet pedig egyik városból a másikba
telepíté Egyiptom egyik határszélétõl
másik széléig.
22. Csak a papok földjét nem vevé meg,
mert a papoknak szabott részük volt a
fáraótól és abból a szabott részbõl élnek
vala, amit nékik a fáraó ad vala; annak okáért,
nem adák el az õ földjüket. Ezsdr. 7,24.
23. És monda József a népnek: Ímé,
megvettelek titeket a mai napon, és a ti
földeteket a fáraónak. Ímhol számotokra a
mag, vessétek be a földet.
24. És takaráskor adjatok a fáraónak egy
ötödrészt; négy rész pedig legyen a tiétek,
a mezõ bevetésére és éléstekre, mind
magatoknak, mind házatok népének, és
gyermekeiteknek eledelül.
25. És mondának: Életünket megtartottad;
hadd találjunk kegyelmet uram szemei
elõtt, és szolgái leszünk a fáraónak.
26. És törvénnyé tevé azt József mind e
mai napig Egyiptomföldjén, hogy a fáraóé
az ötödrész, csak a papok földe, egyedül
az nem volt a fáraóé.
Jákób végrendelete
27. Lakozék azért Izrael Egyiptomban
a Gósen földjén, és birtokukba vették a
földet, s megszaporodának és megsokasodának
felette igen. 2Móz. 1,7. Zsolt. 105,24.
28. Jákób pedig tizenhét esztendeig élt
Egyiptom földjén, és Jákób élete esztendeinek
napjai száznegyvenhét esztendõ.
5Móz. 26,5.
29. És elközelgetének Izrael halálának
napjai, és hívatá az õ fiát Józsefet, smonda
néki: Ha én elõtted kedves vagyok, kérlek
tedd a kezedet tomporomalá, és légy hozzám
szeretettel és hûséggel: Kérlek, ne
temess el engem Egyiptomban. 5Móz. 31,14.
30.Midõn elaluszom az én atyáimmal,
vígy ki engem Egyiptomból és temess el
az õ sírjukba. Ésmonda: Én a te beszéded
szerint cselekszem. 2Sám. 19,37.
31. És monda: Esküdjél meg nékem!
és megesküvék néki. És leborula Izrael
az ágy fejére. 1Kir. 1,47. Zsid. 11,21.

Jákób megáldja gyermekeit
48 És lõn ezek után, megmondták
Józsefnek: Ímé, a te atyád beteg;
és elvitte magával az õ két fiát Manassét
és Efraimot.
2. És tudtára adák Jákóbnak, mondván:
Ímé, a te fiad József hozzád jön; és összeszedé
erejét Izrael, s felüle az ágyon.
MÓZES I. KÖNYVE 47. 48. 57
3. És monda Jákób Józsefnek: A Mindenható
Isten (El Shaddai) megjelenék
nékem Lúzban, a Kánaán földjén, és megálda
engem. rész 28,13. 35,6. 9.
4. És monda nékem: Ímé, én megszaporítlak
és megsokasítlak és népek
sokaságává teszlek téged, s ezt a földet
te utánad a te magodnak adom örök
birtokul. rész 17,8.
5.Most tehát a te két fiad, akik néked
Egyiptom földjén annak elõtte születtek,
hogy én hozzád jöttem Egyiptomba, az
enyéim; Efraim és Manasse, akár csak
Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.
rész 41,50. Józs. 13,7. 14,4.
6. Ama szülötteid pedig, kiket õutánuk
nemzettél, tiéid lésznek, és az õ bátyjaik
nevérõl neveztessenek az õ örökségükben.
7.Mert mikor Mezopotámiából jövék,
meghala mellettem Ráhel Kánaán földjén
az úton, mikor még egy dûlõföldre valék
Efratától, és eltemetém õt ott az Efratába,
azaz a Betlehembe vezetõ úton. rész 35,16.
8. Ésmeglátá Izrael a József fiait ésmonda:
Kicsodák ezek?
9. József pedig monda az õ atyjának:
Az én fiaim, kiket Isten itt adott nékem.
És monda: Hozd ide õket hozzám, hadd
áldjam meg.
10.Mert Izraelnek szemei meghomályosodának
a vénség miatt, és nem láthat
vala. Közel vitte tehát õket hozzá, õ pedig
megcsókolgatá és megölelgeté õket.
11. És monda Izrael Józsefnek: Nem
gondoltam, hogy orcádat megláthassam,
és íme az Istenmegengedte látnommagodat
is.
12. Akkor kivevé József azokat az õ atyjának
térdei közül, és leborula arccal a
földre.
13. És fogá József mindkettejüket, Efraimot
jobb kezével Izrael bal keze felõl;
Manassét pedig bal kezével Izraelnek
jobb keze felõl és közel vitte õket hozzá.
14. Izrael pedig kinyújtá az õ jobb kezét
és rátevé Efraimfejére, pedig õ a kisebbik
volt, az õ bal kezét pedig Manasse fejére.
Tudva tevé így kezeit, mert az elsõszülött
Manasse volt.
15. És megáldá Józsefet s monda: Az
Isten, akinek elõtte jártak az én atyáim
Ábrahám és Izsák; az Isten, aki gondomat
viselte, amióta vagyok, mind e
napig: Zsid. 11,21.
16. Amaz angyal, ki megszabadított
engem minden gonosztól, áldja meg e
gyermekeket, és viseljék az én nevemet
és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak
nevét, és mint a halak szaporodjanak
e földön. Ámós 9,12. Csel. 15,17.
17. Látván pedig József, hogy az õ atyja
jobb kezét Efraimfejére tevé, nemtetszék
néki, ésmegfogá atyja kezét, hogy Efraim
fejérõlManasse fejére tegye át.
18. És monda József az õ atyjának: Nem
úgy atyám; mert ez az elsõszülött, ennek
fejére tedd jobb kezedet.
19. Nem akará pedig az atyja és monda:
Tudom fiam, tudom, õ is néppé lesz, õ is
megnevekedik; de az õ öccse nálánál inkább
megnevekedik, és az õ magja népek
sokaságává lesz. 4Móz. 2,19. 5Móz. 33,17.
20. És megáldá õket azon a napon,
mondván: Ha áld, téged említsen Izrael,
mondván: Az Isten téged olyanná tégyen
mint Efraimot s Manassét. És Efraimot
eleibe tevéManassénak. Ruth 4,11.
21. És mondá Izrael Józsefnek: Ímé, én
meghalok, de az Isten veletek lesz és
visszavisz titeket a ti atyáitok földjére.
22. Én pedig adok néked egy osztályrészt
a te atyádfiainak része felett, melyet
az emoreustól vettem fegyveremmel és
kézívemmel. Józs. 17,14. 24,32. Ján. 4,5.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 93
Tegnapi: 249
Heti: 995
Havi: 4 502
Össz.: 784 520

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: 4.A teremtés könyve 37-48.
Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste - © 2008 - 2017 - szeretet.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: kihoztalak titeket egyiptombol - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »