Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste

Mi a tiszta Igét hirdetjük. Hiszünk Jézus Szent Nevében!Az Üdvösséget és a Szent Szellem keresztséget hirdetjük az egész világon.Küldjétek mindenkinek tovább a Szent Evangéliumot, amit leírunk az egész világra.Jézust hirdetjük. Abba Atyánk. Ámen.

MÓZES ÖTÖDIK KÖNYVE
A TÖRVÉNY SUMMÁJA

Visszatekintés a pusztai vándorlásra
1 Ezek az Igék, amelyeket szólott
Mózes az egész Izraelnek, a Jordánon
túl a pusztában, a mezõségen, a
Vörös tenger ellenében, Párán és Tófel,
és Lábán és Hacérót, és Dizaháb között.
Józs. 9,1. 22,4.
2. Tizenegy napi járóföldön Hórebtõl
fogva, a Szeir hegyének menve, Kádes-
Barneáig. 4Móz. 13,26.
3. Lõn pedig a negyvenedik esztendõben,
a tizenegyedik hónapban, a hónapnak
elsõ napján, szólaMózes az Izrael fiainak
mind aszerint, amint parancsolt az
Úr néki azok felõl. 4Móz. 33,38.
4. Minekutána megverte Szihont az
emoreusok királyát, aki lakott Hesbonban,
és Ógot, Básánnak királyát Edreiben,
aki lakott Astárótban: 4Móz. 21,24.
5. A Jordánon túl, aMoáb földjén, kezdé
Mózes magyarázni ezt a törvényt, mondván:
6. Az Úr, ami Istenünk szólott nékünk a
Hóreben, ezt mondván: Elég ideig laktatok
e hegy alatt; 2Móz. 3,1. 19,1. 4Móz. 10,11.
7. Forduljatok meg, és induljatok, és
menjetek az emoreusok hegyére, és
annak minden szomszéd vidékére, a
mezõségen, és a hegyes-völgyes földön,
és dél felé, és a tengernek partján, a kananeusok
földjére és a Libánusra, a nagy
folyóvízig, az Eufrátesz folyóig.
8. Ímé, elõtökbe adtam a földet:
menjetek be, és bírjátok azt a földet,
amely felõl megesküdt az Úr a ti atyáitoknak,
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak,
hogy nékik adja, és õutánuk
az õ magvuknak. 1Móz. 12,7. 15,18. 28,13.
9. És szólottamnéktek abban az idõben,
ezt mondván: Nem viselhetlek egymagam
titeket; 2Móz. 18,18. 4Móz. 11,14.
10. Az Úr, a ti Istenetek megsokasított
titeket elannyira, hogy oly sokan vagytok
ti most, mint az égnek csillagai. 1Móz. 15,5.
11. Az Úr, a ti atyáitok Istene szaporítson
meg titeket ezerszerte is inkább
mint most vagytok, és áldjon meg titeket,
amiképpen ígérte néktek!2Móz. 32,13.
12.Miképpen viselhetném én egymagam
a terheiteket és a ti bajaitokat és a ti
pereiteket? 1Kir. 3,8. 2Kor. 11,28.
13. Válasszatok magatoknak bölcs, értelmes
és a ti törzseitekben ismeretes férfiakat,
és én azokat elõjáróitokká teszem.
14. És felelétek nékem, és mondátok:
Jó dolog, amitmondál, hogymûveljed azt.
15. Vettem azért a ti törzseiteknek fõbbjeit,
a bölcs és ismeretes férfiakat, és tettem
õket elõjáróitokká: ezredesekké, századosokká,
ötvenedesekké, tizedesekké
és tiszttartókká, a ti törzseitek szerint.
16. És megparancsolám abban az idõben
a ti bíráitoknak, mondván: Hallgassátok
ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan
mindenkit, az õ atyjafiaival és jövevényeivel
egyben. 3Móz. 24,22. Ján. 7,24.
17. Ne legyetek személyválogatók az
ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok
ki; ne féljetek senkitõl, mert az
ítélet az Istené; ami pedig nehéznek tetszik
néktek, elõmbe hozzátok, és énmeghallgatom
azt. 2Móz. 18,22. 1Sám. 16,7.
2Krón. 19,6. Péld. 24,23. 28,21. 29,25. Jak. 2,1.
18. És megparancsoltam néktek abban
az idõben mindent, amit cselekedjetek.
19. Azután elindulánk a Hórebtõl, és bejártuk
ama nagy és rettenetes pusztát,
amelyet láttatok, az emoreusok hegyének
menve, amiképpen parancsolta az Úr, a
mi Istenünk nékünk; és eljutánk Kádes-
Barneához. 4Móz. 10,12. 13,26. Jer. 2,6.
20. És mondám néktek: Eljutottatok az
emoreusok hegyéig, amelyet az Úr, a mi
Istenünk ád nékünk. Józs. 1,9.
21. Ímé elõdbe adta az Úr, a te Istened
ezt a földet: menj fel, bírjad azt, amiképpen
megmondta az Úr, a te atyáidnak
Istene néked; ne félj, és meg ne rettenj!
22. Ti pedig mindnyájan hozzám járulátok
és mondátok: Küldjünk embereket
elõre, hogy kémleljék meg nékünk azt
a földet, és hozzanak nékünk hírt az út
MÓZES ÖTÖDIK KÖNYVE
A TÖRVÉNY SUMMÁJA
felõl, amelyen felmenjünk, és a városok
felõl, amelyekbe bevonuljunk.
23. És tetszék nékem ez a beszéd, és
választék közületek tizenkét férfiút, minden
törzsbõl egyet-egyet. 4Móz. 13,3.
24. És fordulának és felmenének a hegyre,
és eljutának az Eskól völgyéig, és kikémlelék
azt. 4Móz. 13,22–27.
25. És vettek kezeikbe annak a földnek
gyümölcsébõl, és aláhozák hozzánk, és
hírt hoztak nékünk,mondván: Jó az a föld,
amelyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk.
26. De ti nem akartatok felmenni; hanempártot
ütétek azÚrnak, a ti Isteneteknek
parancsa ellen. 4Móz. 14,1–4. Zsolt. 106,24.
27. És zúgolódátok a ti sátoraitokban,
ésmondátok:mivelhogy gyûlölminket az
Úr, azért hozott ki minket Egyiptom földjébõl,
hogy adjon minket az emoreus
kezébe, és elpusztítson minket.
28. Hová mennénk fel mi? A mi atyánkfiai
megrettenték a mi szíveinket, mondván:
Az a nép nagyobb és szálasabb nálunknál;
a városok nagyok ésmegerõsíttettek
az égig; még Anákfiakat is láttunk ott!
29. Akkor mondám néktek: Ne rettegjetek
és ne féljetek azoktól;
30. Az Úr, a ti Istenetek, aki elõttetek
megy, Õ hadakozik érettetek mind
aszerint, amint cselekedett veletek
Egyiptomban a ti szemeitek elõtt;
2Móz. 14,14. 4Móz. 14,6. 9. Józs. 10,14. Neh. 4,20.
31. És a pusztában, ahol láttad, hogy
úgy hordozott téged az Úr, a te Istened,
amiképpen hordozza az ember az õ fiát,
mind az egész úton, amelyen jártatok,
míg jutottatok e helyre. 2Móz. 19,4.
Ésa. 46,3. 4. 63,9. Hós. 11,3. Csel. 13,18.
32.Mindazáltal nem hittetek az Úrnak,
a ti Isteneteknek. Zsolt. 106,24. Júd. 5.
33. Aki elõttetek jár vala az úton, hogy
helyet szemeljen ki néktek, ahol táborozzatok,
éjjel tûzben, hogy megmutassa
néktek az utat, amelyen járjatok, és felhõben
nappal. 2Móz. 13,21. Zsolt. 78,14. Ezék. 20,6.
34.Meghallá pedig az Úr beszédetek
szavát, és megharaguvék, és megesküvék,
mondván: 4Móz. 14,22.
35. E gonosz nemzetségbõl való emberek
közül egy semlátjameg azt a jó földet,
amely felõl megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak
adom; Zsolt. 95,11.
36. Kivéve Kálebet, a Jefunné fiát; õ
meglátja azt, és õnéki adom azt a földet,
amelyet tapodott, és az õ fiainak, mert
tökéletességgel követte az Urat.
37.Még énreámismegharaguvék azÚr
miattatok, mondván: Te sem mégy oda
be! 4Móz. 27,14. Zsolt. 106,32.
38. Józsué, a Nún fia, aki elõtted áll,
õ megy be oda; azért biztassad õt, mert õ
osztja el az örökséget Izraelnek.
2Móz. 24,13. 33,11. 1Sám. 16,22.
39. És a ti kicsinyeitek, akikrõl szólátok
hogy prédául lesznek, és a ti fiaitok, akik
nem tudnak most sem jót, sem gonoszt,
azok mennek be oda, mert nékik adom
azt, és õk bírják azt. Ésa. 7,15. 16.
40. Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok
a pusztába, a Vörös tenger felé.
Izrael az Úr nélkül hadakozik,
vereséget szenved az emoreusoktól
41. És azt feleltétek, és azt mondtátok
nékem: Vétkeztünk az Úr ellen, mi felmegyünk
és hadakozunk mind aszerint,
amint parancsolta nékünk az Úr, ami Istenünk!
És felövezétek magatokat, mindenki
az õ harci eszközeivel, és készek valátok
felmenni a hegyre.
42.Monda pedig az Úr nékem: Mondd
meg nékik: Ne menjetek fel, és ne harcoljatok,
mert nem vagyok közöttetek: hogy
meg ne verettessetek a ti ellenségeitektõl.
43. És megmondám néktek, de nem
hallgattatok rám, hanem pártot ütöttetek
az Úr parancsolata ellen, és vakmerõsködétek,
és felmenétek a hegyre.
44. De kijöve ellenetek az emoreus, aki
lakik vala azon a hegyen, és megkergetének
titeket, mint a méhek szokták cselekedni,
és vagdaltak titeket Szeirtõl Hormáig.
Zsolt. 118,12.
45. És visszatértetek onnét, és sírtatok
az Úr elõtt, de nem hallgatta meg az Úr
a ti szavatokat, és nem figyelt rátok.
Jób 27,9. Zsolt. 66,18. Péld. 1,24.
Ésa. 1,15. Jer. 11,7--14. Zak. 7,11. Ján. 9,31.
46. És sok idõn át lakozátok Kádesben,
ameddig ott lakozátok. 4Móz. 13,25. 20,1. 22.
MÓZES V. KÖNYVE 1. 189
Izrael kikerüli Edómot,
Moáb és Ammón országát
2 Annak utána megfordulánk, és indulánk
a pusztába a Vörös tenger felé,
amiképpen szólott nékem az Úr, és kerülgettük
a Szeir hegyét sok ideig.
2. De szóla az Úr nékem, mondván:
3. Elég már e hegyet kerülgetnetek, forduljatok
észak felé.
4. Parancsolj azért a népnek, mondván:
Mikor átmentek a ti atyátokfiainak, az
Ézsaú fiainak határán, akik Szeirben lakoznak:
jóllehet félnek tõletek, mindazáltal
igen vigyázzatok!
5. Ne ingereljétek õket, mert nem adok
az õ földjükbõl néktek egy talpalatnyit
sem;mert Ézsaúnak adtama Szeir hegyét
örökségül. 1Móz. 36,8. Józs. 24,4.
Zsolt. 115,3. Dán. 4,32. 35. Csel. 17,26.
6. Pénzen vásároljatok tõlük ennivalót,
hogy egyetek, és vizet is pénzen vegyetek
tõlük, hogy igyatok,
7.Mert az Úr, a te Istened megáldott
téged a te kezednek minden munkájában;
tudja, hogy e nagy pusztaságon jársz;
immár negyven esztendeje veled van
az Úr, a te Istened; nem szûkölködtél
semmiben. Fil. 4,19.
8. És általmenénk ami atyánkfiai között,
az Ézsaú fiai között, akik lakoznak vala
Szeirben, a síkság útján Eláttól és Écjon-
Gebertõl fogva. Azután megfordulánk és
általmenénk aMoáb pusztájának útjára.
9. És monda az Úr nékem: Ne hadakozzál
Moáb ellen, és ne ingereld azt hadra,
mert nem adok az õ földjébõl néked semmi
örökséget; mert a Lót fiainak adtam
Art örökségül. 1Móz. 19,36.
10. Az emeusok laktak abban annak
elõtte, nagy nép, sok és szálas, mint az
anákok. 1Móz. 14,5.
11. Óriásoknak állíttatnak azok is, mint
az anákok, és amoábiták Emeknek hívták
õket.
12. Szeirben pedig horeusok laktak azelõtt,
akiket az Ézsaú fiai kiûztek, és kiirtottak
színük elõl, és azoknak helyén laktak,
amiképpen cselekedék Izrael is az õ
örökségének földjén, amelyet adott néki
az Úr. 1Móz. 36,20.
13.Most keljetek fel, és menjetek át a
Záred patakján; és átkelénk a Záred patakján.
14. Az idõ pedig, amelyet eljáránk Kádes-
Barneától, míg általmenénk a Záred
patakján, harmincnyolc esztendõ, amely
alatt kiveszett a hadra való férfiak egész
nemzetsége a táborból, amint megesküdt
az Úr nékik. 4Móz. 14,33. 26,64. Ezék. 20,15.
15. Efelett az Úrnak keze is õrajtuk volt,
hogy elveszítse õket a táborból az õ kipusztulásukig.
Zsolt. 95,10. 11. 106,26. Zsid. 3,11. 18. 19. 4,1--5.
16. És lõn, hogy amint a hadakozó férfiak
mind elpusztulának, kihalván a nép
közül.
17. Így szóla az Úr nékem, mondván:
18.Ma te általmégy a Moáb határán Ar
felé,
19. És mikor közel jutsz az Ammon fiaihoz,
ne háborgasd õket, ne is ingereld
õket, mert nem adok néked az Ammon
fiainak földjébõl örökséget, mert a Lót
fiainak adtam azt örökségül.
20. Óriások földjének tartották azt is;
óriások laktak azon régenten, akiket az
ammoniták zanzummoknak hívtak.
21. Ez a nép nagy, sok és szálas volt,
valamint az anákok, de kivesztette õket az
Úr azok színe elõl, hogy bírják azoknak
örökségét, és lakjanak azoknak helyén;
22. Amiképpen cselekedett az Ézsaú fiaival
is, akik Szeir hegyén laknak, amikor
kiveszté elõlük a horeusokat, hogy bírják
azoknak örökségét, és lakjanak azoknak
helyén mind e mai napig.
23. Az avveusokat is, akik falvakban laknak
vala Gázáig, kiirtották a káftoreusok
akik kijöttek Káftorból, és laktak azoknak
helyén. Józs. 13,3. Jer. 25,20.
24. Keljetek fel azért, induljatok, menjetek
át az Arnon patakján; lásd: kezedbe
adtam Szihont, Hesbon királyát: az emoreust,
és annak földjét; kezdj hozzá, foglald
el azt, és hadakozz ellene. Bír. 11,18.
25. E napon kezdem rábocsátani a
népekre, hogy féljenek és rettegjenek
tõled az egész ég alatt, és akik híredet
hallják, rendüljenek meg és reszkessenek
elõtted. 2Móz. 15,14. 15. Józs. 2,9.
190 MÓZES V. KÖNYVE 2.
Szihon legyõzése
26. És követeket küldék a Kedemót
pusztából Szihonhoz, Hesbon királyához
békességes beszéddel ezt üzenvén:
rész 20,10. 4Móz. 21,21. Bír. 11,19.
27. Hadd menjek át a te földeden! Útrólútra
megyek, nem térek le se jobbra, se
balra.
28. Eleséget pénzen adj nékem, hogy
egyem; vizet is pénzen adj nékem, hogy
igyam; csak gyalog hadd megyek át:
29. Amiképpen cselekedtek énvelem az
Ézsaú fiai, akik Szeirben laknak; és amoábiták,
akik Arban laknak; míglen átmegyek
a Jordánon arra a földre, amelyet az
Úr, a mi Istenünk ád nékünk!
30. De nem akarta Szihon, Hesbon királya,
hogy átmenjünk õrajta, mert megkeményítette
az Úr, a te Istened az õ szellemét,
és engedetlenné tette az õ szívét,
hogy a te kezedbe adja õt, amint nyilván
van e mai napon. Józs. 11,20.
31.Monda pedig az Úr nékem: Lásd:
elkezdem átadni néked Szihont és az õ
földjét; kezdj hozzá, foglald el azt, hogy
az õ földje örököd legyen.
32. És kijöve Szihon mielõnkbe minden
népével, hogymegvívjon velünk Jahácnál.
33. De az Úr, a mi Istenünk kezünkbe
adá õt, és levertük õt és az õ fiait és minden
õ népét. rész 7,2. 20,16. 29,7.
2Móz. 23,31. Zsolt. 135,10--12. 136,18--20.
34. És elfoglaltuk minden õ városát abban
az idõben, és fegyverre hánytuk az
egész várost: férfiakat, asszonyokat, és
kisdedeket; nem hagytunk menekülni
senkit.
35. De a barmokat prédára vetettük közöttünk,
és a városokból való ragadományokat,
amelyeket elfoglaltunk.
36. Aróertõl fogva, amely van az Arnon
patakjának partján, és a völgyben lévõ várostól
fogva Gileádig, egy város sem volt,
amellyel ne bírtunk volna. Mindazokat az
Úr, a mi Istenünk adta a mi kezünkbe.
Józs. 13,9. Zsolt. 44,3.
37. De az Ammon fiainak földjéhez nem
közeledtél, sem a Jabbók patak egész oldalához,
sem a hegyen lévõ városokhoz,
sem semmi olyanhoz, amelyektõl eltiltott
téged az Úr, a mi Istenünk.
Izrael legyõzi Básán királyát
3 És megfordulánk, és felmenénk Básán
felé, és kijöve elõnkbe Óg, Básánnak
királya, õ és minden népe, hogy megvívjon
velünk Edreiben.
2. De az Úr monda nékem: Ne félj tõle,
mert a te kezedbe adtam õt és minden
õ népét és földjét; és úgy cselekedjél vele,
amint cselekedtél Szihonnal, az emoreusok
királyával, aki Hesbonban lakik vala.
4Móz. 21,24.
3. És kezünkbe adá az Úr, ami Istenünk
Ógot is, Básánnak királyát és minden õ
népét, és úgy megvertük õt, hogy menekülni
való sem maradt belõle.
4. És abban az idõben elfoglaltuk minden
városát; nem volt város, amelyet el
nem vettünk volna tõlük: hatvan várost,
Argóbnak egész vidékét, a básánbeli
Ógnak országát. 1Kir. 4,13.
5. Ezek a városok mind meg voltak erõsítve
magas kõfalakkal, kapukkal és zárakkal,
kivévén igen sok kerítetlen várost.
6. És fegyverre hánytuk azokat, amint
cselekedtünk Szihonnal, Hesbon királyával,
fegyverre hányván az egész várost:
férfiakat, asszonyokat és a kisdedeket is.
7. De a barmokat és a városokból való
ragadományokat mind magunk közt vetettük
prédára. Zsolt. 135,10--12. 136,19--21.
8. És elvettük abban az idõben az emoreusok
két királyának kezébõl azt a földet,
amely a Jordánon túl volt, az Arnon pataktól
fogva a Hermon hegyéig.
9. A szidóniak a Hermont Szirjonnak,
az emoreusok pedig Szenirnek hívják.
10. A síkságnak minden városát, és az
egész Gileádot,meg az egész Básánt Szalkáig
és Edreig, amelyek a Básánbeli Óg
országának városai voltak. Józs. 12,3. 13,11.
11.Mert egyedül Óg, Básánnak királya
maradt meg az óriások maradéka közül.
Ímé, az õ ágya vaságy, nemde Rabbátban
az Ammon fiainál van-é? Kilenc sing a
hosszúsága és négy sing a szélessége,
férfi könyök szerint. 2Sám. 12,26. Ámós 2,9.
A Jordántól keletre esõ országrész
12. Ezt a földet pedig, amelyet abban az
idõben örökségünkké tettünk, Aróertõl
MÓZES V. KÖNYVE 2. 3. 191
fogva, amely az Arnon patak mellett van,
és a Gileád hegyének felét, és annak városait
odaadtam a rúbenitáknak és gáditáknak.
4Móz. 32,33. Józs. 12,2.
13. A Gileád többi részét pedig, és az
egész Básánt, az Óg országát odaadtam
aManassé fél törzsének, Argóbnak egész
vidékét. Ezt az egész Básánt óriások földjének
hívták. Józs. 13,29.
14. Jair, Manassénak fia, kapta Argóbnak
egész vidékét, a gessuriták és maakátiták
határáig; és azokat a Básánnal együtt
az õ nevérõl Jair faluinak hívják mind e
mai napig. 2Sám. 8,3.
15.Mákirnak pedig adtam Gileádot.
4Móz. 32,40.
16. A rúbenitáknak és a gáditáknak
pedig adtam Gileádtól fogva Arnonnak
patakjáig, a határ pedig a patak közepe, és
a Jabbók patakjáig, amely az Ammon fiainak
határa; 2Sám. 24,5.
17. És a síkságot és határul a Jordánt,
aKinnerettõl a Síkság tengeréig, a Sóstengerig,
amely a Piszga hegy lába alatt van
napkelet felõl. Józs. 12,8.
18. És parancsolék abban az idõben
néktek, mondván: Az Úr, a ti Istenetek
adta néktek ezt a földet, hogy bírjátok
azt; felfegyverkezvén, menjetek át a ti
atyátok fiai, Izrael fiai elõtt mind, akik
hadakozásra valók vagytok.
19. Csak feleségeitek, kicsinyeitek és
barmaitok, mert tudom, hogy sok barmotok
van, maradjanak a ti városaitokban,
amelyeket én adtam néktek.
20.Mindaddig, amíg nyugodalmat ád
az Úr a ti atyátokfiainak, mint néktek, és
azok is bírhatják a földet, amelyet az Úr,
a ti Istenetek ád nékik a Jordánon túl.
Azután térjetek vissza, mindenki az õ
örökségébe, melyet adtam néktek.
Józs. 22,4.
Az Úr maga hadakozik Izraelért
21. Józsuénak is parancsolék abban az
idõben, mondván: Szemeiddel láttad
mindazt, amit cselekedett az Úr, a ti Istenetek
ama két királlyal; így cselekszik az
Úr minden országgal, amelyen átmégy.
22. Ne féljetek tõlük, mert az Úr, a ti
Istenetek, maga hadakozik tiérettetek!
Mózes nem mehet be az ígéret földjére
23. Könyörgék is az Úrnak abban az
idõben, mondván:
24. Uram, Isten, Te elkezdetted megmutatni
a Te szolgádnak a Te nagyságodat
és hatalmas kezedet! Mert kicsoda
olyan Isten mennyben és földön, aki
cselekedhetnék a Te cselekedeteid és
hatalmad szerint?
2Móz. 15,11. 2Sám. 7,22. Zsolt. 71,19. 86,8. 89,6.
25. Hadd menjek át kérlek, és hadd lássam
meg azt a jó földet, amely a Jordánon
túl van, és azt a jó hegyet, és a Libanont!
26. De megharaguvék az Úr énreám
miattatok, és nem hallgatott meg engem;
hanem ezt mondá az Úr nékem: Elég ez
néked, ne szólj többetmár nékeme dolog
felõl!
27.Menj fel a Piszga tetejére, és emeld
fel a te szemeidet napnyugat felé és észak
felé, dél felé és napkelet felé, és nézz szét
a te szemeiddel,mert nemmégy át ezen a
Jordánon.
28. Józsuénak pedig parancsolj, és bátorítsd
õt, és erõsítsd õt, mert õ megy át e
nép elõtt, és õ teszi õket örököseivé annak
a földnek, amelyet meglátsz. 4Móz. 27,18.
29. És ott maradánk a völgyben, Bet-
Peórral szemben.
Mózes a törvény
megtartására inti népét
4 Most pedig hallgass, oh Izrael, a rendelésekre
és végzésekre, amelyekre
én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek,
hogy élhessetek, és bemehessetek,
és bírhassátok a földet, amelyet az
Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
Ezék. 20,11. Róm. 10,5.
2. Semmit se tegyetek az Igéhez, amelyet
én parancsolok néktek, se el ne vegyetek
abból, hogy megtarthassátok az
Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait,
amelyeket én parancsolok néktek.
rész 12,32. Péld. 30,6.
Mát. 15,9. Gal. 1,6–8. Jel. 22,18–19.
3. Szemeitekkel láttátok, amit cselekedett
az Úr Baál-Peór miatt; hogy minden
embert, aki Baál-Peór után járt, kipusztított
az Úr, a te Istened közüled.
192 MÓZES V. KÖNYVE 3. 4.
4. Ti pedig, akik ragaszkodtatok az Úrhoz,
a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek
e napig.
5. Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre
és végzésekre, amint megparancsolta
nékem az Úr, az én Istenem, hogy
azok szerint cselekedjetek azon a földön,
amelybe bementek, hogy bírjátok azt.
6.Megtartsátok azért és megcselekedjétek!
Mert ez lesz a ti bölcsességetek
és értelmetek a népek elõtt, akik meghallják
majd mind e rendeléseket, és
ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes
nép ez a nagy nemzet! Zsolt. 19,7. Csel. 4,13.
7.Mert melyik nagy nemzet az, amelyhez
olyan közel volna az õ istene, mint
hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor
hozzá kiáltunk? 2Sám. 7,23. 1Kir. 6,13.
Zsolt. 145,18. Ésa. 55,6. Zak. 2,10. Ef. 2,17. Jak. 4,8.
8. És melyik nagy nemzet az, amelynek
olyan rendelései és igazságos végzései
volnának, mint ez az egész törvény, amelyet
én ma adok elétek?!
9. Csak vigyázz magadra, és õrizd jól a
te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról,
amelyeket láttak a te szemeid, és
hogy el ne távozzanak a te szívedtõl teljes
életedben, hanem ismertesd meg
azokat a te fiaiddal és fiaid fiaival.Ef. 6,4.
10. El ne felejtkezzél a napról, amelyen
az Úr elõtt, a te Istened elõtt álltál a Hóreben,
amikor azt mondta nékem az Úr:
Gyûjtsd egybe nékem a népet, hogy hallassamvéle
beszédeimet, hogy tanuljanak
félni engem,minden idõben,míg e földön
élnek, és tanítsák meg fiaikat is. Zsid. 12,18.
11. És elõjárultatok, és megálltatok a
hegy alatt; a hegy pedig tûzben ég vala
mind az ég közepéig, mindamellett sötétség,
köd és homályosság volt.
12. És szólt az Úr néktek a tûz közepébõl.
A szavak hangját ti is halljátok vala,
de csak a hangot; alakot azonban nem láttok
vala.
13. Kijelenté néktek az Õ szövetségét,
amelyre nézve utasított titeket a tíz Ige teljesítésére,
és felírá azokat két kõtáblára.
14. Engem is utasított az Úr abban az
idõben, hogy tanítsalak meg titeket a
rendelésekre és végzésekre, hogy azok
szerint cselekedjetek azon a földön,
amelyre átmentek, hogy bírjátok azt.
15. Õrizzétek meg azért jól a ti lelketeket,
mert semmi alakot nem láttatok akkor,
amikor a tûznek közepébõl szólt hozzátok
az Úr a Hóreben;Ésa. 40,18. Csel. 17,24.
16. Hogy el ne vetemedjetek, és faragott
képet, valamely bálványféle alakot ne
csináljatok magatoknak férfi vagy aszszony
képére; Róm. 1,22. 23.
17. Képére valamely baromnak, amely
van a földön; képére valamely repdesõ
madárnak, amely röpköd a levegõben;
18. Képére valamely földön csúszómászó
állatnak; képére valamely halnak,
amely van a föld alatt lévõ vizekben.
19. Se szemeidet fel ne emeld az égre,
hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat,
az égnek minden seregét, hogy
meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok
elõtt, és ne tiszteld azokat, amelyeket az
Úr, a te Istened minden néppel közlött,
az egész ég alatt. 1Móz. 2,1. 2Kir. 17,16. 21,3.
20. Titeket pedig kézen fogott az Úr,
és kihozott titeket a vaskemencébõl,
Egyiptomból, hogy legyetek néki örökös
népe, miképpen e mai napon vagytok.
21. De énreám megharaguvék az Úr
miattatok, ésmegesküdött, hogy nemmegyek
át a Jordánon, és hogy nem megyek
be arra a jó földre, amelyet az Úr, a te Istened
ád néked örökségül.
22.Miután én meghalok e földön, nem
megyek át a Jordánon; ti pedig átmentek,
és bírjátok azt a jó földet; 2Pét. 1,13.
23. Vigyázzatok, hogy az Úrnak, a ti Isteneteknek
szövetségérõl, amelyet kötött
veletek, el ne felejtkezzetek, és ne csináljatok
magatoknak faragott képet, akármihez
is hasonlót, miképpen megparancsolta
az Úr, a te Istened.
24.Mert az Úr, a te Istened emésztõ
tûz, féltõn szeretõ Isten Õ. Ésa. 33,14.
Jer. 5,14. 20,9. 23,29. Luk. 24,32. Zsid. 12,29.
25.Majd ha fiakat és unokákat nemzesz,
ésmegvénhedtek azon a földön, és elvetemedtek,
és csináltokmagatoknak faragott
képet, akármihez is hasonlót, és gonoszt
cselekedtek az Úrnak, a te Istenednek
szemei elõtt, haragra ingerelvén Õt:
MÓZES V. KÖNYVE 4. 193
26. Bizonyságul hívom ellenetek e mai
napon a mennyet és a földet, hogy elveszvén
hamarsággal elvesztek a földrõl,
amelyre átmentek a Jordánon, hogy bírjátok
azt; nemlaktok sok ideig azon, hanem
pusztára kipusztultok róla. Ésa. 1,2.
27. És az Úr szétszór titeket a népek
közé, és szám szerint kevesen maradtok
meg a népek között, akik közé kivisz titeket
az Úr. Neh. 1,8.Mik. 6,2.
28. És szolgáltok ott emberi kéz által
csinált isteneknek: fának és kõnek, amelyek
nem látnak, nem is hallanak, nem is
esznek, nem is szagolnak. 1Sám. 26,19.
29. De ha onnan keresed meg az Urat,
a te Istenedet, akkor ismegtalálod, hogyha
teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl
keresed Õt. 2Krón. 15,4. Ésa. 55,6. Jer. 29,12.
30.Mikor nyomorúságban leszel, és
utolérnek téged mindezek az utolsó
idõkben, és megtérsz az Úrhoz, a te
Istenedhez, és hallgatsz az Õ szavára:
31.Mert irgalmas Isten az Úr, a te
Istened, nem hagy el téged, sem el nem
veszít, sem el nem felejtkezik a te atyáidnak
szövetségérõl, amely felõl megesküdt
nékik. Hós. 3,5. Jóel 2,12. Jón. 4,2.
32.Mert tudakozzál csak a régi idõkrõl,
amelyek elõtted voltak, ama naptól fogva,
amelyen az Isten embert teremtett e földre,
és pedig az égnek egyik szélétõl az
égnek másik széléig, ha történt-é e nagy
dologhoz hasonló, vagy hallatszott-é ehhez
fogható? Mát. 24,31.
33. Hallotta-é valamely nép a tûz közepébõl
szóló Istennek szavát, amiképpen hallottad
te, hogy életben maradt volna?
34. Avagy próbálta-é azt Isten, hogy elmenjen
és válasszon magának népet valamely
nemzetség közül, kísértésekkel:
jelekkel, csodákkal, haddal, hatalmas kézzel,
kinyújtott karral, és nagy rettenetességek
által, amiképpen cselekedte mindezeket
tiérettetek az Úr, a ti Istenetek
Egyiptomban, szemeitek láttára?
35. Csak néked adatott meg láthatóan
tudnod, hogy az Úr az Isten, és nincsen
kívüle több! Ésa. 45,5. 18.Márk 12,29.
36. Az égbõl hallatta veled az Õ szavát,
hogy tanítson téged, a földön pedigmutatta
néked amaz Õ nagy tüzét, és hallottad
beszédét a tûz közepébõl.
2Móz. 19,9. 19. 20,18. 22. 24,16. Zsid. 12,18.
37. Ésmivel szerette a te atyáidat, és kiválasztotta
az õ magvukat is õutánuk,
és kihozott téged az Õ orcájával Egyiptomból,
az Õ nagy erejével:
38. Hogy kiûzzön náladnál nagyobb és
erõsebb népeket elõled, hogy bevigyen
téged, és adja néked az õ földjüket örökségül,
mint a mai napon van:
39. Tudd meg azért e mai napon, és
vedd szívedre, hogy az Úr az Isten, fent
a mennyben, és alant e földön, és nincsen
több! Józs. 2,11. Ésa. 42,8. Dán. 4,35.
40. Tartsd meg azért az Õ rendeléseit
és parancsolatait, amelyeket én parancsolok
ma néked, hogy jól legyen dolgod
és a te fiaidnak teutánad, és hogy
mindenkor hosszú ideig élj azon a
földön, amelyet az Úr, a te Istened ád
néked. rész 5,16. 6,3. 3Móz. 22,31. Ef. 6,3.
Menedékvárosok a Jordánon túl
41. Akkor választa Mózes három várost
a Jordánon túl napkelet felé;
42. Hogy odafusson a gyilkos, aki nem
akarva gyilkolta meg az õ felebarátját, aki
azelõtt nem gyûlölte, és hogy életben maradjon,
ha befutott valamelyikbe e városok
közül. 4Móz. 35,6.
43. Tudniillik Becert a pusztában, a sík
földön a Ruben fiainak, Rámótot Gileádban
a Gád fiainak, és Gólánt Básánban a
Manassé fiainak. Józs. 20,8.
44. Ez pedig a törvény, amelyet Mózes
adott az Izrael fiai elé.
45. Ezek a bizonyságtételek, a rendelések
és a végzések, amelyeket szóltMózes
Izrael fiainak, mikor Egyiptomból kijöttek.
46. A Jordánon túl a völgyben, Bet-Peórnak
átellenében, Szihonnak, az emoreusok
királyának földjén, aki lakozott Hesbonban,
akit megvert Mózes az Izrael fiaival
egyben, mikor Egyiptomból kijöttek.
47. És elfoglalták az õ földjét, és Ógnak,
Básán királyának földjét, az emoreusok
két királyáét, akik a Jordánon túl laktak
napkelet felõl. 4Móz. 21,35.
194 MÓZES V. KÖNYVE 4.
48. Aróertõl fogva,mely az Arnon patakjának
partján van, a Sion hegyéig, amely
a Hermon; Zsolt. 133,3.
49. És az egész síkságot a Jordánon túl
napkelet felé, a síkság tengeréig, a Piszga
hegy aljáig.
A Tízparancsolat
5 És szólítá Mózes az egész Izraelt, és
monda nékik: Hallgasd meg, Izrael,
a rendeléseket és a végzéseket, amelyeket
elmondok én ma fületek hallására,
és tanuljátok meg azokat, és ügyeljetek
azokra, megcselekedvén azokat!
2. Az Úr, a mi Istenünk szövetséget
kötött velünk a Hóreben. 2Móz. 19,5.
3. Nem a mi atyáinkkal kötötte az Úr
e szövetséget, hanem mivelünk, akik
íme itt vagyunk e mai napon mindnyájan
és élünk. Mát. 13,17. Zsid. 8,9.
4. Színrõl színre szólott veletek az Úr a
hegyen, a tûz közepébõl. 2Móz. 19,9. 19.
5. Én pedig az Úr között és tiközöttetek
álltam abban az idõben, hogy megjelentsem
néktek az Úr beszédét; mert ti a
tûztõl féltetek vala, és nem mentetek fel
a hegyre.Mondá az Úr: Gal. 3,19.
6. Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki
kihoztalak téged Egyiptomnak földjébõl,
a szolgálatnak házából. 2Móz. 20,2.
7. Ne legyenek néked idegen isteneid
énelõttem. 2Móz. 20,3.
8. Ne csinálj magadnak faragott képet,
és semmi hasonlót azokhoz, amelyek
fenn az égben, vagy alant a földön, vagy
a vizekben a föld alatt vannak.
2Móz. 20,4. Zsolt. 97,7. Csel. 17,29.
9. Ne imádd és ne tiszteld azokat;
mert én, az Úr, a te Istened, féltõn
szeretõ Isten vagyok, aki megbüntetem
az atyák vétkét a fiakban, harmad- és
negyedíziglen, akik engem gyûlölnek;
Neh. 13,2. Ésa. 3,10. 11. 43,25. Jer. 31,30.
Ezék. 18,19--22. Csel. 5,31. Gal. 3,13. 1Ján. 1,9.
10. De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen
azokkal, akik engem szeretnek,
és az én parancsolataimat megtartják.
11. Az Úrnak, a te Istenednek nevét
hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt
az Úr büntetés nélkül, aki az Õ nevét hiába
felveszi. 3Móz. 19,12.Mát. 5,33. Jak. 5,12.
12. Vigyázz a szombatnak napjára, hogy
megszenteld azt, amiképpen megparancsolta
néked az Úr, a te Istened.
2Móz. 20,8. Neh. 13,17.
13. Hat napon át munkálkodjál, és végezd
minden dolgodat.
2Móz. 23,12. 35,2. Ezék. 20,12.
14. De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek
szombatja: semmi dolgot se tégy
azon, se magad, se fiad, se leányod, se
szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se
szamarad, és semminémû barmod, se jövevényed,
aki a te kapuidon belül van, hogy
megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod,
mint te magad; 1Móz. 2,2. 2Móz. 16,29.
15. És megemlékezzél róla, hogy szolga
voltál Egyiptom földjén, és kihozott
onnan téged az Úr, a te Istened erõs
kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta
néked az Úr, a te Istened, hogy a
szombat napját megtartsad.
16. Tiszteld atyádat és anyádat, amint
megparancsolta néked az Úr, a te Istened;
hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen
dolgod azon a földön, amelyet az Úr, a te
Istened ád tenéked. rész 4,40. 27,16.
3Móz. 19,3. Ef. 6,2. 3. Kol. 3,20.
17. Ne ölj. Mát. 5,21.
18. És ne paráználkodjál. Jak. 2,11.
19. És ne lopj. Róm. 13,9.
20. És ne tégy a te felebarátod ellen
hamis tanúbizonyságot. 1Kir. 21,10.
21. És ne kívánd a te felebarátod feleségét;
és ne áhítsd a te felebarátodnak házát,
szántóföldjét; se szolgáját, se szolgálóleányát,
se ökrét, se szamarát és semmit, ami
a te felebarátodé. Mik. 2,2. Hab. 2,9.
Luk. 12,15. Róm. 7,7. Gal. 5,14.
Mózes közvetíti Isten parancsait
22. Ez Igéket szólá az Úr a ti egész gyülekezeteteknek
a hegyen a tûz, a felhõ és
a homályosság közepébõl nagy felszóval,
és nem többet; és felírá azokat két kõtáblára,
és adá azokat nékem. 2Móz. 24,12.
23. És lõn, mikor a szót a sötétség közepébõl
hallottátok, és a hegy tûzzel ég vala,
hozzámjöttetek a ti törzseiteknekminden
fejedelmével és vénjével; Zsid. 12,18–24.
MÓZES V. KÖNYVE 4. 5. 195
24. És mondtátok: Ímé, az Úr, a mi Istenünkmegmutatta
nékünk az Õ dicsõségét
és nagyságát; és azÕszavát hallottuk a tûznek
közepébõl; e mai napon pedig láttuk,
hogy az Isten emberrel szól, és azmégis él.
25.Most hát miért haljunk meg? Mert
megemészt e nagy tûz minket. Ha még
tovább halljuk az Úrnak, a mi Istenünknek
szavát, meghalunk!
26.Mert kicsoda az, az összes halandók
közül, aki a tûznek közepébõl szóló élõ
Istennek szavát hallotta, mint mi, hogy
életben maradt volna? rész 4,33.
27. Járulj oda te, és hallgasd meg mindazt,
amit mond az Úr, a mi Istenünk, és te
majd beszéld el nékünkmind, amit néked
mond az Úr, ami Istenünk, ésmimeghallgatjuk,
és megcselekesszük. Zsid. 12,19.
28. És meghallá az Úr a ti beszédetek
szavát, amikor beszéltek vala velem, és
monda nékem az Úr: Hallottam e nép
beszédének szavát, amint beszéltek vala
hozzád; mind jó, amit beszéltek.
29. Vajha így maradna az õ szívük,
hogy félnének engem, és megtartanák
minden parancsolatomat minden idõben,
hogy jól legyen dolguk nékik és az
õ gyermekeiknek mindörökké!Zsolt. 81,13.
30.Menj el, és mondd meg nékik: Térjetek
vissza a ti sátoraitokba. Ésa. 48,18.
31. Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam
néked minden parancsolatomat,
rendelésemet és végzésemet, amelyekre
tanítsd meg õket, hogy cselekedjék
azon a földön, amelyet én adok néktek
örökségül.
32. Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek,
amint az Úr, a ti Istenetek parancsolta
néktek; ne térjetek se jobbra, se
balra. Józs. 1,7. 23,6. Péld. 4,27.
33.Mindig azon az úton járjatok, amelyet
az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek,
hogy éljetek, és jó dolgotok legyen,
és hosszú ideig élhessetek a földön,
amelyet bírni fogtok. Ef. 6,3. 1Tim. 4,8.
Szeresd az Urat!
6 Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések
és a végzések, amelyek felõl parancsolta
az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsamazokat
néktek, hogy azok szerint
cselekedjetek azon a földön, amelyre átmenõben
vagytok, hogy bírjátok azt;
2. Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és
megtartsad minden Õ rendelését és parancsolatát,
amelyeket én parancsolok néked:
te és a te fiad, és a te unokád, teljes
életedben, és hogy hosszú ideig élhess.
3. Halld meg azért Izrael, és vigyázz,
hogy megcselekedjed, hogy jól legyen
dolgod, és hogy igen megsokasodjál a
tejjel és mézzel folyó földön, amiképpen
megígérte az Úr, a te atyáid Istene néked.
4.Halld Izrael: az Úr, Adonáj, a mi
Istenünk, egy Úr! Ésa. 9,6.Márk 12,29.
Ján. 1,1. 10,30. 17,3. 1Kor. 8,4. Ef. 4,6. Fil. 2,5. 6.
5. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet
teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és
teljes erõdbõl. Mát. 22,37.
6. És ez Igék,melyeketma parancsolok
néked, legyenek a te szívedben.
7. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat,
és szólj ezekrõl, mikor a te házadban
ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel,
és mikor felkelsz. Zsolt. 119,11.
Ésa. 51,7. Ef. 6,4. Kol. 3,16. 2Tim. 3,15.
8. És kössed azokat a te kezedre jegyül,
és legyenek homlokkötõül a te szemeid
között. 2Móz. 13,9. Péld. 3,3. 6,21. 7,3.
9. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire,
és a te kapuidra. Ésa. 57,8.
10. És mikor bevisz téged az Úr, a te
Istened a földre, amely felõl megesküdt
a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és
Jákóbnak, hogy ad néked nagy és szép
városokat, amelyeket nem építettél;
11. Ésminden jóval telt házakat, amelyeket
nem te töltöttél meg, és ásott kutakat,
amelyeket nem te ástál, szõlõ- és olajfakerteket,
amelyeket nem te plántáltál; és
eszel és megelégszel: Józs. 24,13. Zsolt. 105,44.
12. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezz
az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom
földjérõl, a szolgaságnak házából!
13. Féljed az Urat, a te Istenedet, Õnéki
szolgálj, és az Õ nevére esküdjél.
14. Ne járjatok idegen istenek után,
azoknak a népeknek istenei közül, akik
körülöttetek vannak; Jer. 25,6.
15.Mert az Úr, a te Istened féltõn szeretõ
Isten közötted, hogy az Úrnak, a te
196 MÓZES V. KÖNYVE 5. 6.
Istenednek haragja fel ne gerjedjen reád,
és el ne töröljön téged a föld színérõl.
16.Meg ne kísértsétek az Urat, a ti
Isteneteket, miképpen megkísértettétek
Masszában! Mát. 4,7. 1Kor. 10,9.
17. Szorosan megtartsátok az Úrnak,
a ti Isteneteknek parancsolatait, az Õ
bizonyságait és rendeléseit, amelyeket
parancsolt néked. Zsolt. 119,4.
18. És azt cselekedjed, ami igaz és jó
az Úrnak szemei elõtt, hogy jól legyen
dolgod, és bemehess és bírhasd azt a jó
földet, amely felõl megesküdött az Úr a
te atyáidnak.
19. Hogy elûzzedminden ellenségedet a
te színed elõl, amint megmondotta az Úr.
20. Ha a te fiad megkérdez téged ezután,
mondván:Mire valók e bizonyságtételek,
rendelések és végzések, amelyeket
az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek:
21. Akkor azt mondjad a te fiadnak:
Szolgái voltunk Egyiptomban a fáraónak;
de kihozott minket az Úr Egyiptomból
hatalmas kézzel.
22. És tett az Úr Egyiptomban nagy és
veszedelmes jeleket és csodákat a fáraón
és az õ egész háznépén, a mi szemeink
láttára.
23.Minket pedig kihozott onnét, hogy
bevigyen minket, és nékünk adja azt
a földet, amely felõl megesküdött a mi
atyáinknak.
24. És megparancsolta nékünk az Úr,
hogy cselekedjünk mind e rendelések
szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket,
hogy jó dolgunk legyen teljes
életünkben, hogy megtartson minket az
életben, mint e mai napon. Zsolt. 41,2. Luk.
10,28.
25. És ez lesz nékünk megigazulásunkra,
ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk
mind e parancsolatokat, az Úr elõtt, a
mi Istenünk elõtt, amiképpen megparancsolta
nékünk.
Parancs a bálványimádás kiirtására
7 Mikor bevisz téged az Úr, a te Istened
a földre, amelyre te bemenendõ
vagy, hogy bírjad azt; és sok népet kiûz
elõled, a hitteust, a girgazeust, az emoreust,
a kananeust, a perizeust, a hivveust,
és a jebuzeust: hétféle népet, náladnál nagyobbakat
és erõsebbeket; rész 31,3.
2. És adja õket az Úr, a te Istened a te
hatalmadba, és megvered õket: mindenestõl
veszítsd ki õket; ne köss velük
szövetséget, és ne könyörülj rajtuk.
Józs. 2,14. 6,17. 11,11. Bír. 1,24.
3. Sógorságot se szerezz velük, a leányodat
se adjad az õ fiuknak, és az õ leányukat
se vegyed a te fiadnak;
Józs. 23,12. 1Kir. 11,1. 2. Ezsdr. 9,2.
4.Mert elpártoltatja a te fiadat tõlem, és
idegen isteneknek szolgálnak; és felgerjed
az Úrnak haragja reátok, és hamar
kipusztít titeket.
5. Hanem így cselekedjetek velük: Oltáraikat
rontsátok le, oszlopaikat törjétek
össze, berkeiket vágjátok ki, faragott képeiket
pedig tûzzel égessétek meg.
2Móz. 23,24. 34,13.
6.Mert az Úrnak, a te Istenednek
szent népe vagy te; téged választott az
Úr, a te Istened, hogy saját népe légy
néki, minden nép közül e föld színén.
Zsolt. 50,5. Jer. 2,3. 1Pét. 2,9.
7. Nem azért szeretett titeket az Úr,
sem nem azért választott titeket, hogy
minden népnél többen volnátok; mert ti
minden népnél kevesebben vagytok;
8. Hanem mivel szeretett titeket az Úr,
és hogy megtartsa az esküt, amellyel
megesküdt a ti atyáitoknak; azért hozott
ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és
szabadított meg téged a szolgaságnak
házából, az egyiptombeli fáraó királynak
kezébõl. 2Móz. 32,13. Zsolt. 105,8. Luk. 1,55.
9. És hogy megtudjad, hogy az Úr, a
te Istened, Õ az Isten, a hûséges Isten,
aki megtartja a szövetséget és az irgalmasságot
ezeríziglen azok iránt, akik
Õt szeretik, és az Õ parancsolatait megtartják.
Ésa. 49,7. 1Kor. 1,9. 2Kor. 1,18.
1Thess. 5,24. 2Tim. 2,13. Zsid. 11,11. 1Ján. 1,9.
10.De megfizet azoknak személy szerint,
akikÕt gyûlölik, elvesztvén õket; nem
késlekedik az ellen, aki gyûlöli Õt, megfizet
annak személy szerint. Ésa. 59,18.
11. Tartsd meg azért a parancsolatot,
a rendeléseket és végzéseket, amelyeket
én e mai napon parancsolok néked, hogy
azokat cselekedjed.
MÓZES V. KÖNYVE 6. 7. 197
12.Ha pedig engedelmeskedtek e végzéseknek,
és megtartjátok, és teljesítitek
azokat: az Úr, a te Istened is megtartja
néked a szövetséget és irgalmasságot,
amely felõl megesküdött a te atyáidnak.
13. És szeretni fog téged, és megáld téged,
és megsokasít téged; és megáldja a
te méhednek gyümölcsét, a te földednek
gyümölcsét: gabonádat, mustodat és olajodat;
teheneid fajzását és juhaidnak ellését
azon a földön, amely felõl megesküdt
a te atyáidnak, hogy néked adja azt.
Zsolt. 11,7. 63,3. 146,8. Péld. 15,9. Ján. 14,21.
14. Áldottabb leszel minden népnél;
nemlészen közöttedmagtalan férfi és aszszony,
sem barmaid között meddõ.
2Móz. 23,26.Mal. 3,10. 11.
15. És távol tart az Úr tõled minden
betegséget, és Egyiptomnak minden gonosz
nyavalyáját, amelyeket ismersz; nem
veti azokat reád, hanemmindazokra, akik
gyûlölnek téged. Zsolt. 103,3. Sof. 3,17.
16. És megemészted mind a népeket,
amelyeket néked ád az Úr, a te Istened;
ne kedvezzen a te szemed nékik, és ne
tiszteld az õ isteneit; mert tõr gyanánt
volna az néked. Bír. 8,27. Zsolt. 106,36.
17. Ha azt mondod a te szívedben: Többen
vannak e népek, mint én, miképpen
ûzhetem én ki õket? 4Móz. 33,53.
18. Ne félj tõlük; emlékezzél meg csak
azokról, amiket cselekedett az Úr, a te
Istened a fáraóval és mind az egyiptombeliekkel:
Zsolt. 105,5.
19. A nagy kísértésekrõl, amelyeket láttak
a te szemeid, és a jelekrõl és csodákról;
az erõs kézrõl, és a kinyújtott karról,
amellyel kihozott téged az Úr, a te Istened!
Így cselekszik az Úr, a te Istened
minden néppel, amelytõl te félsz.
20. Sõtmég a darazsakat is rájuk bocsátja
az Úr, a te Istened mindaddig, míglen
elvesznek azok is, akik megmaradtak, és
akik elrejtõztek elõled.
2Móz. 23,28. Józs. 24,12. 13.
21. Ne rettenj meg azok elõtt, mert
közötted van az Úr, a te Istened, nagy és
rettenetes Isten! rész 10,11.
4Móz. 14,9. Józs. 3,10. Neh. 1,5. 9,3.
22. És lassan lassan kiûzi az Úr, a te Istened
e népeket elõled. Nem lehet õket hirtelen
kipusztítanod, hogy a mezei vadak
meg ne sokasodjanak ellened!
23. De az Úr, a te Istened elõdbe veti
õket, és nagy romlással rontja meg õket,
míglen elvesznek.
24. Az õ királyaikat is kezedbe adja,
hogy eltöröljed az õ nevüket az ég alól;
senki ellened nem állhat, míglen elveszted
õket.
25. Az õ isteneiknek faragott képeit tûzzel
égesd meg; az azokon lévõ ezüstöt és
aranyat meg ne kívánd, és magadnak el
ne vedd, hogy tõrbe ne essél miatta; mert
utálatosság az az Úr elõtt, a te Istened
elõtt. Bír. 8,27. Sof. 1,3. Luk. 12,15. Kol. 3,5.
26. Utálatosságot pedig ne vígy be a te
házadba, hogy átokká ne légy, mint az,
hanem megvetvén vesd meg azt, és utálván
utáld meg azt, mert átkozott.
El ne felejtkezzél
az Úrról, a te Istenedrõl
8 Mindazt a parancsolatot, amelyet én
e mai napon parancsolok néked, tartsátok
meg és teljesítsétek, hogy élhessetek
és megsokasodhassatok, bemehessetek
és bírhassátok a földet, amely felõl
megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2. És emlékezzél meg az egész útról,
amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened
immár negyven esztendeig a pusztában,
hogy megsanyargasson és megpróbáljon
téged, hogy nyilvánvaló legyen,
mi van a te szívedben; vajon megtartodé
az Õ parancsolatait vagy nem?
2Krón. 32,31. Zsolt. 136,16. Ámós 2,10. Ján. 2,25.
3. És megsanyargata téged, és megéheztete,
azután pedig enned adá a
mannát, amelyet nem ismertél, sem a te
atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja
néked, hogy az ember nemcsak kenyérrel
él, hanem mindazzal él az ember,
ami az Úrnak szájából származik.
Zsolt. 104,30.Mát. 4,4. Luk. 4,4.
4. A te ruházatod le nem kopott rólad,
sem a te lábad meg nem dagadott immár
negyven esztendõtõl fogva. Neh. 9,21.
5. Gondold meg azért a te szívedben,
hogy amiképpen megfenyíti az ember az
õ gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr,
a te Istened; Zsolt. 89,32. Zsid. 12,5. Jel. 3,19.
198 MÓZES V. KÖNYVE 7. 8.
6. És õrizd meg az Úrnak, a te Istenednek
parancsolatait, hogy az Õ útján
járj, és Õt féljed.
7.Mert az Úr, a te Istened jó földre
visz be téged; bõvizû patakok, források
és mély vizeknek földjére, amelyek a völgyekben
és a hegyeken fakadnak.
8. Búza-, árpa-, szõlõtõ- füge- és gránátalmatermõ
földre, faolaj- és méztermõ
földre.
9. Oly földre, amelyen nem nyomorogva
eszed kenyeredet, és ahol semmiben
sem szûkölködsz; oly földre, amelynek
kövei vas, és amelynek hegyeibõl rezet
vághatsz!
10. Ha azért eszel majd és megelégszel:
dicsérjed az Urat, a te Istenedet
azért a jó földért, amelyet néked adott.
Zsolt. 103,2. 1Kor. 10,31. 1Tim. 4,4.
11. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél
az Úrról, a te Istenedrõl, meg
nem tartván az Õ parancsolatait, végzéseit,
rendeléseit, amelyeket én parancsolok
néked e mai napon;
12. Hogymikor eszel és jóllakol, és szép
házakat építesz, és lakozol azokban;
13. És mikor a te barmaid és juhaid
megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad
is megsokasodik, és minden jószágod
megszaporodik: Péld. 30,9. Hós. 13,6.
14. Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved,
és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedrõl,
aki kihozott téged Egyiptom
földjébõl, a szolgaság házából; Zsolt. 106,21.
15. Aki vezérelt téged a tüzes kígyóknak,
skorpióknak, és szomjúságnak nagy
és rettenetes pusztáján, amelyben víz nem
volt; aki vizet adott néked a kemény kõsziklából;
Ésa. 63,12. Jer. 2,6. Hós. 13,5. 1Kor. 4,7.
16. Aki mannával etetett téged a pusztában,
amit nem ismertek a te atyáid, hogy
megsanyargasson és hogy megpróbáljon
téged, és jól tegyen veled az után:Zsid. 12,11.
17. És ne mondjad ezt a te szívedben:
Az én hatalmam, és az én kezemnek
ereje szerezte nékem e gazdagságot!
18. Hanem emlékezzél meg az Úrról,
a te Istenedrõl, mert Õ az, aki erõt ád
néked a gazdagságnak megszerzésére,
hogy megerõsítse az Õ szövetségét,
amely felõl megesküdt a te atyáidnak,
miképpen e mai napon van. Józs. 1,8.
Jób 36,11. Zsolt. 35,27. 118,25. Péld. 10,22. Jer. 33,9.
19. Ha pedig teljesen megfelejtkezel az
Úrról, a te Istenedrõl, és idegen istenek
után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod
magadat azoknak; bizonyságot teszek
e mai napon ellenetek, hogy végképpen
elvesztek. Ezék. 5,5--17. Dán. 9,12.
20.Mint azok a nemzetek, akiket az Úr
elveszt elõletek, azonképpen vesztek el;
azért mert nem hallgattok az Úrnak, a
ti Isteneteknek szavára. JerSir. 2,17. Zak. 1,6.
Emlékeztetés Izrael nyakasságára
9 Halljad Izrael, te általmégy ma a
Jordánon, hogy bemenvén, örökségül
bírj náladnál nagyobb és erõsebb népeket,
nagy és az égig megerõsített városokat;
2. Nagy és szálas népet, Anák fiait, akikrõl
magad is tudod és magad is hallottad:
kicsoda állhat meg Anák fiai elõtt?
3. Tudd meg azért e mai napon, hogy
az Úr, a te Istened az, aki átmegy elõtted
mint emésztõ tûz, Õ törli el azokat,
és Õ alázza meg azokat elõtted; és kiûzöd,
és hamar elveszted õket, amint az
Úr megmondta néked. rész 4,24. Zsid. 12,29.
4.Mikor azért kiûzi az Úr, a te Istened
azokat elõled, ne szólj a te szívedben,
mondván: Az én igazságomért hozott be
engem az Úr, hogy örökségül bírjam ezt
a földet; holott e népeket az õ istentelenségükért
ûzi ki elõled az Úr;
1Móz. 15,16. 3Móz. 18,24. Róm. 11,6. 1Kor. 4,4.
5. Nem a te igazságodért, sem a te szívednek
igaz voltáért mégy te be az õ
földjük bírására; hanem az Úr, a te Istened
e népeknek istentelenségéért ûzi ki
õket elõled, hogy megerõsítse az ígéretet,
amely felõl megesküdt az Úr a te
atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
1Móz. 12,7. 26,4. 28,13. 2Tim. 1,9. Tit. 3,5.
6. Tudd meg azért, hogy az Úr, a te Istened
nem a te igazságodért adja néked
ezt a jó földet birtokul, mert keménynyakú
nép vagy te!
7. Emlékezzél meg róla, és el ne felejtsed
azokat, amikkel haragra indítottad az
Urat, a te Istenedet a pusztában! A naptól
MÓZES V. KÖNYVE 8. 9. 199
fogva, amelyen kijöttél Egyiptom földjébõl,
mindaddig, míglen e helyre jutottatok,
az Úr ellen tusakodtatok.
2Móz. 14,11. 16,2. 4Móz. 11,4.
8.Már a Hóreben haragra indítottátok
az Urat, és annyira megharagudott reátok
az Úr, hogy el akart veszteni titeket.
2Móz. 32,4. Zsolt. 106,19.
9.Mikor felmentem a hegyre, hogy átvegyem
a kõtáblákat, a szövetségnek tábláit,
amelyet az Úr kötött veletek, és a
hegyen maradtam negyven nap és negyven
éjjel: kenyeret nem ettem, sem vizet
nem ittam. 2Móz. 24,18. 34,28. Luk. 4,1.
10. Akkor átadta nekem az Úr a két kõtáblát,
amelyek az Isten ujjával voltak beírva,
és rajtuk voltak mind amaz Igék, amelyeket
mondott az Úr néktek a hegyen a
tûz közepébõl, a gyülekezésnek napján.
11. És mikor a negyven nap és negyven
éj elmúltával átadta az Úr nékem a két
kõtáblát, a szövetségnek tábláit;
12. Akkor monda az Úr nékem: Kelj fel,
hamar menj innen alá; mert elvetemedett
a te néped, akit kihoztál Egyiptomból; hamar
eltértek az útról, amelyet parancsoltamnékik,
öntött bálványt készítettekmaguknak.
2Móz. 32,7. Bír. 2,17.
13. Ismét szólt nékem az Úr, mondván:
Láttam e népet, és bizony keménynyakú
nép ez! 2Móz. 32,9.
14. Hagyj békét nékem, hadd pusztítsam
el õket, és töröljem el az õ nevüket
az ég alól, és teszlek téged ennél nagyobb
és erõsebb néppé! Zsolt. 9,5. 109,13.
15.Megfordultam azért, és alájöttem a
hegyrõl, a hegy pedig tûzzel ég vala, és a
szövetségnek két táblája az én két kezemben
volt.
16. És mikor látám, hogy ímé vétkeztetek
az Úr ellen, a ti Istenetek ellen; öntött
borjút csináltatok magatoknak; hamar letértetek
az útról, amelyet az Úr parancsolt
néktek:
17. Akkor megragadám a két táblát, és
elhajítám a két kezembõl, és összetörtem
azokat a ti szemeitek láttára.
Zsolt. 69,9. 119,139.
18. És leborulék az Úr elõtt, mint annak
elõtte, negyven nap és negyven éjjel, kenyeret
nemettemés vizet semittam;minden
ti bûnötökért, amelyeket elkövettetek,
azt cselekedvén, ami gonosz az Úr
elõtt, hogy ingereljétek Õt. 2Móz. 34,28.
19.Mert félek vala a haragtól és búsulástól,
amellyel tireátok úgy megharagudott
az Úr, hogy el akart pusztítani titeket.
És meghallgata az Úr engem akkor is.
20. Áronra is igenmegharagudott az Úr,
és el akará õt is pusztítani; de ugyanakkor
imádkozám Áronért is. Jak. 5,15.
21. A ti bûnötöket pedig, a borjút, amelyet
készítettetek, megragadám, és megégetém
azt tûzzel; és összetörtem azt, jól
megõrölvén,mígnemporrámorzsolódék,
azután bevetém annak porát a patakba,
amely a hegyrõl folyt alá. Ésa. 31,7.
22. És Taberában,Masszában, ésKibrottaavában
is haragra indítátok az Urat.
23. És mikor az Úr elküldött titeket
Kádes-Barneából, mondván: Menjetek
fel, és bírjátok örökségül a földet, amelyet
néktek adtam: akkor is tusakodtatok az
Úrnak, a ti Isteneteknek beszéde ellen,
nem hittetek néki, és nem hallgattatok
az Õ szavára. 4Móz. 13,2. Zsolt. 106,24.
24. Tusakodók voltatok az Úr ellen, amióta
ismerlek titeket.
25. És leborulék az Úr elõtt azon a negyven
napon és negyven éjjel, amelyeken
leborultam; mert azt mondotta az Úr,
hogy elveszt titeket.
26. Akkor imádkozám az Úrhoz, és
mondék: Uram, Isten! ne rontsd meg a
Te népedet, és a Te örökségedet, akit a
Te nagyságoddal szabadítottál meg, akit
erõs kézzel hoztál ki Egyiptomból.
2Móz. 32,11. 1Sám. 7,9. Péld. 15,29. Jer. 15,21.
27. Emlékezzél meg a Te szolgáidról:
Ábrahámról, Izsákról és Jákóbról; ne
nézzed e népnek keménységét, istentelenségét
és bûnét!
28. Hogy nemondja a föld népe, ahonnét
kihoztál minket: mivelhogy az Úr nem
vihette be õket a földre, amelyet ígért nékik,
ésmivelhogy gyûlölte õket, azért hozta
ki õket, hogymegölje õket a pusztában.
1Móz. 41,57. 4Móz. 14,16. 1Sám. 14,25.
29. Pedig õk a Te néped és a Te örökséged,
amelyet kihoztál a Te nagy erõddel,
és a Te kinyújtott karoddal!
rész 4,20. 1Kir. 8,51. Neh. 1,10. Zsolt. 95,7.
200 MÓZES V. KÖNYVE 9.
Isten könyörül a népen,
Lévi fiainak kiválasztása
10 Abban az idõben monda az Úr
nékem: Faragj magadnak két kõtáblát,
az elõbbiekhez hasonlókat, és jöjj
fel hozzám a hegyre, és csinálj faládát.
2Móz. 25,10. 34,1.
2. És felíroma táblákra azokat az Igéket,
amelyek az elõbbi táblákon voltak, amelyeket
széttörtél; és tedd azokat a ládába.
3. Csináltam azért ládát sittim-fából, és
faragtam két kõtáblát is, az elõbbiekhez
hasonlókat; és felmenék a hegyre, és a
két kõtábla kezemben volt.
4. És felírta a táblákra az elõbbi írás
szerint a tíz Igét, amelyeket szólott az Úr
hozzátok a hegyen, a tûznek közepébõl
a gyülekezésnek napján, és átadta az Úr
azokat nékem. 2Móz. 20,1. 34,28. Jer. 31,33.
5. Akkor megfordulék és alájövék a
hegyrõl, és betevém a táblákat a ládába,
amelyet csináltam, hogy ott legyenek,
amiképpen az Úr parancsolta nékem.
2Móz. 34,29. 40,20. 1Kir. 8,9.
6. Izrael fiai pedig elindultak Beerótból,
amely a Jákán fiaié, Moszérába. Ott halt
meg Áron, és ugyanott el is temetteték,
és Eleázár, az õ fia lett pappá helyette.
4Móz. 20,28. 33,31.
7. Innét indulának Gudgódba, Gudgódból
pedig Jotbatába, bõvízû patakok földjére.
8. Abban az idõben választá ki az Úr a
Lévi törzsét, hogy hordozza az Úr szövetségének
ládáját, és hogy az Úr elõtt álljon
és néki szolgáljon, és hogy áldjon az Õ
nevében mind e napig. rész 21,5.
3Móz. 9,22. 4Móz. 6,23.
9. Ezért nem volt része és öröksége a
Lévinek az õ atyafiaival; az Úr az õ öröksége,
amiképpen megmondotta néki az Úr,
a te Istened. rész 18,1. 4Móz. 18,20. Ezék. 44,28.
10. Én pedig ott álltama hegyen,mint az
elõbbi napokban, negyven nap és negyven
éjjel: és meghallgatott engem az Úr
akkor is, és nem akart téged elveszteni
az Úr. 1Sám. 15,16. 30,9. Csel. 19,22.
11. És monda az Úr nékem: Kelj fel,
menj és járj a nép elõtt, hogy bemenjenek
és bírják a földet, amely felõl megesküdtem
az õ atyáiknak, hogy nékik adom.
Intés hálás engedelmességre
12.Most pedig, oh Izrael! mit kíván az
Úr, a te Istened tõled? Csak azt, hogy
féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden
Õ útjain járj, és szeresd Õt, és tiszteljed
az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl,
és teljes lelkedbõl, Mát. 22,37. 1Tim. 1,5.
13.Megtartván az Úrnak parancsolatait
és rendeléseit, amelyeket én ma parancsolok
néked, hogy jól legyen dolgod!
14. Ímé az Úréi, a te Istenedéi az egek,
és az egeknek egei, a föld, ésminden, ami
rajta van! 1Móz. 14,19. 1Kir. 8,27. Zsolt. 24,1.
15. De egyedül a ti atyáitokat kedvelte
az Úr, hogy szeresse õket, és az õ magvukat:
titeket választott ki õutánuk minden
nép közül, amint e mai napon is
látszik.
16.Metéljétek azért körül a ti szíveteket,
és ne legyetek ezután keménynyakúak;
Róm. 2,28. Gal. 6,15. Kol. 2,11. 1Pét. 3,4.
17.Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek
Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas
és rettenetes Isten, aki nem
személyválogató, sem ajándékot el nem
fogad. Csel. 10,34. Róm. 2,11.
Gal. 2,6. Ef. 6,9. Kol. 3,25. 1Pét. 1,17.
18. Igazságot szolgáltat az árvának és
az özvegynek; szereti a jövevényt, adván
néki kenyeret és ruházatot. Zsolt. 68,5. 146,9.
19. Szeressétek azért a jövevényt; mert
ti is jövevények voltatok Egyiptomföldjén.
20. Az Urat, a te Istenedet féljed, Õt
tiszteljed, Õhozzá ragaszkodjál, és az Õ
nevére esküdjél. Zsolt. 63,11.Mát. 4,10.
21. Õ a te dicséreted, és a te Istened,
aki azokat a nagy és rettenetes dolgokat
cselekedte veled, amelyeket láttak a te
szemeid. Zsolt. 22,3. Jer. 17,14.
22. A te atyáid hetvenen mentek alá
Egyiptomba; most pedig az Úr, a te Istened
megsokasított téged, mint az égnek
csillagait!


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 138
Tegnapi: 94
Heti: 569
Havi: 4 491
Össz.: 797 740

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: 17.Mózes V.könyve A törvény summája 1-10.
Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste - © 2008 - 2017 - szeretet.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: jános evangéliuma 14-17 fejezet - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »