Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste

Mi a tiszta Igét hirdetjük. Hiszünk Jézus Szent Nevében!Az Üdvösséget és a Szent Szellem keresztséget hirdetjük az egész világon.Küldjétek mindenkinek tovább a Szent Evangéliumot, amit leírunk az egész világra.Jézust hirdetjük. Abba Atyánk. Ámen.

SÁMUEL ELSÕ KÖNYVE

Sámuel születése
1 Volt egy ember, Ramataim-Cofimból,
az Efraimhegységérõl való, és az õ neve
Elkána volt, Jerohámnak fia, ki Elihu fia,
ki Tohu fia, ki Sof fia volt; efraimita volt.
Ruth 1,2. 1Krón. 6,27.
2. És két felesége volt néki; az egyiket Annának,
amásikat pedig Peninnának hívták.
Peninnának gyermekei valának, de Annának
nem voltak gyermekei.
3. És ez az ember felmegy vala esztendõnként
az õ városából, hogy imádkozzék
és áldozatot tegyen a Seregek Urának Silóban.
Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fineás
voltak az Úrnak papjai. 5Móz. 12,5. Luk. 2,41.
4. És azon a napon,melyen Elkána áldozni
szokott, Peninnának, az õ feleségének,
és minden fiának és leányának áldozati
részt ád vala;
5. Annának pedig kétakkora részt ád
vala, mivel Annát igen szerette; de az Úr
bezárá az õ méhét. 1Móz. 16,1. 30,1. 2.
6. Igen bosszantja vala pedig Annát vetélkedõ
társa, hogy felingerelje, mivel az Úr
bezárá az õ méhét.
7. És így történt ez esztendõrõl esztendõre;
valahányszor felment az Úrnak házába,
ekképpen bosszantá õt, õ pedig sírt és
semmit sem evett.
2Móz. 23,14. 5Móz. 16,16. Ruth 4,15.
8. És monda néki Elkána, az õ férje:
Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Mi
felett bánkódol szívedben? Avagy nemtöbbet
érek-é én néked tíz fiúnál?
SÁMUEL I. KÖNYVE 1. 2. 289
9. És felkele Anna, minekutána evének
Silóban és minekutána ivának, Éli pap
pedig az Úrnak templomában az ajtófélnél
ül vala székében,
10. És Anna lelkében elkeseredve, könyörge
az Úrnak, s igen sírt.
11. És fogadást tett, mondván: Seregeknek
Ura! Ha megtekinted a te szolgálóleányodnak
nyomorúságát, és megemlékezel
rólam, és nemfeledkezel el szolgálóleányodról,
hanem fiúmagzatot adsz
szolgálóleányodnak: én õt egész életére
az Úrnak ajánlom, és borotva nem érinti
az õ fejét soha! 1Móz. 28,20. 29,32. 4Móz. 6,5.
12.Mivel pedig hosszasan imádkozék
az Úr elõtt: Éli figyel vala az õ szájára;
13. És mivel Anna szívében könyörge,
csak ajka mozgott, szava pedig nem volt
hallható: Éli gondolá, hogy részeg.
14.Monda azért néki Éli:Meddig leszel
részeg? Távolítsd elmámorodatmagadtól.
15. Anna pedig felele néki: Nem, Uram!
Bánatos lelkû asszony vagyok én; sem
bort, sem részegítõ italt nem ittam, csak
szívemet öntöttem ki az Úr elõtt.
16. Ne tartsd a te szolgálóleányodat
rossz asszonynak, mert az én bánatomnak
és szomorúságomnak teljességébõl
szólottam eddig. Zsolt. 62,8. 2Kor. 6,15.
17. És felele Éli, és monda: Eredj el
békességgel, és Izraelnek Istene adja
meg a te kérésedet, amelyet kértél tõle.
18. Õpedigmonda: Legyen kedves elõtted
a te szolgálóleányod! És elméne az aszszony
az õ útjára és evett, és orcája nem
volt többé szomorú. Ruth 2,13. Zsolt. 20,4. 5.
19. És reggel felkelének, ésminekutána
imádkozának az Úr elõtt, visszatértek, és
elmenének haza Rámába. És ismeré Elkána
az õ feleségét, Annát, és az Úr megemlékezék
róla. 1Móz. 30,22. 33,15. Préd. 9,7.
20. És történt idõ multával, hogy terhes
lett Anna, és szüle fiat és nevezé õt Sámuelnek,
mert úgymond az Úrtól kértemõt.
21. És mikor felméne a férfi, Elkána és
az õ egész háznépe, hogy bemutassa az
Úrnak esztendõnként való áldozatát és
fogadását:
22. Anna nem ment fel, hanem monda
férjének: Mihelyt a gyermeket elválasztom,
felviszem õt, hogy az Úr elõtt megjelenjen,
és ott maradjon örökké. Luk. 2,22.
23.Monda néki Elkána, az õ férje: Cselekedjél
úgy, amint néked tetszik, maradj
itthon, míg elválasztod; csakhogy az Úr
teljesítse be az Õ beszédét! Otthon marada
azért az asszony és szoptatta gyermekét,
amíg elválasztá. 4Móz. 30,7. 2Sám. 7,25.
24. És minekutána elválasztotta, felvitte
magával; három tulokkal, egy efa liszttel
és egy tömlõ borral, és bevitte õt az Úrnak
házába, Silóban. A gyermek pedig
még igen kicsiny volt. 5Móz. 12,5.
25. És levágták a tulkot, és a gyermeket
Élihez vitték.
26. Õ pedig monda: Oh Uram! Él a te
lelked, Uram, hogy én vagyok az az aszszony,
aki itt állott melletted, és könyörgött
az Úrnak. Mát. 7,7.
27. Ezért a fiúért könyörögtem, és az Úr
megadta kérésemet, amit tõle kértem.
28.Most azért én is az Úrnak szentelem;
teljes életére az Úrnak legyen szentelve!
És imádkozának ott az Úrhoz.
Anna hálaéneke
2 És imádkozék Anna, és monda: Örvendez
az én szívem az Úrban, felmagasztaltatott
az én szarvam az Úrban.
Az én számfelnyílt ellenségeimellen,
mert üdvösségednek örvendezek én!
2. Senki sincs olyan szent, mint az Úr,
sõt, rajtad kívül senki sincs. Nincsen
olyan Kõszál, mint a mi Istenünk. Fil. 4,6.
3. Ne szóljatok oly kevélyen, oly nagyon
kevélyen; szátokból ne jöjjön kérkedõ
szó, mert mindentudó Isten az Úr, és a
cselekedeteket Õ ítéli meg. Mal. 3,13.
4. Az erõs kézíjjasokat megrontja, és a
roskadozókat erõvel övedzi fel,
5. A megelégedettek bérért szegõdnek
el, éhezõk pedig nem lesznek; s
míg a meddõ hét gyermeket szül, a sok
gyermekû megfogyatkozik. Zsolt. 113,9.
6. Az Úr öl és elevenít, sírba visz és
visszahoz. Ésa. 54,1. Jel. 1,18.
7. Az Úr szegénnyé tesz és gazdagít,
megaláz s fel is magasztal; Zsolt. 75,7.
8. Felemeli a porból a szegényt, és a
sárból kihozza a szûkölködõt, hogy
290 SÁMUEL I. KÖNYVE 2.
ültesse hatalmasok mellé, és a dicsõségnek
székét adja nékik; mert az Úré a
földnek oszlopai, és azokra helyezé a föld
kerekségét. Dán. 4,17. Zsid. 1,3.
9. Híveinek lábait megoltalmazza, de
az istentelenek sötétségben némulnak el,
mert nem az erõ teszi hatalmassá az
embert. 2Sám. 22,34. Zsolt. 91,11. 116,8.
10. Az Úr, akik vele versengenek, megrontja,
mennydörög felettük az égben, az
Úrmegítéli a földnek határait, királyának
pedig hatalmat ad, és felemeli felkentjének
szarvát! Zsolt. 2,9. 18,13. 96,13. 105,15.
11. Elméne ez után Elkána Rámába az õ
házához; a gyermek pedig az Úrnak szolgája
lett Éli pap elõtt.
Éli fiainak gonoszsága
12. Éli fiai azonban Béliál fiai voltak,
nem ismerték az Urat.
13. És a papoknak ez volt szokásuk a
néppel szemben: Ha mikor valaki áldozatot
tesz vala, eljött a papnak szolgája, midõn
a húst fõzték, és a háromágú villácska
az õ kezében volt; 5Móz. 13,13. Róm. 1,28.
14. És beüti vala a serpenyõbe, vagy üstbe,
vagy fazékba, vagy edénybe, és mindent,
amit a villácskával kihúz, magának
veszi el a pap. Így cselekszenek egész
Izraellel, kik odamennek Silóba.
15. És minekelõtte a kövérét megáldoznák,
eljön a papnak szolgája és azt mondja
az áldozó embernek: Adj a papnak sütni
való húst, mert nem fogad el tõled fõtt
húst, hanem csak nyerset.
16. És ha az ember azt mondja néki:
Hadd gyújtsákmegmost a kövérét, az után
vedd el, amint lelked kívánja: akkor azt
mondják vala: Semmiképpen nem, hanem
most adjad,mert ha nem, erõvel elveszem.
17. Igen nagy volt azért az ifjaknak bûne
az Úr elõtt, mert az emberek megutálják
vala az Úrnak áldozatát. 1Móz. 6,11.Mal. 2,8.
18. Sámuel pedig szolgál vala az Úrnak,
mint gyermek, gyolcs efóddal körülövezve.
2Móz. 28,4.
19. És anyja kicsiny felsõ ruhát csinált
néki, és felvitte néki esztendõnként, mikor
férjével felment az esztendõnként
való áldozat bemutatására.
20. És megáldá Éli Elkánát és az õ feleségét,
ésmonda: Adjon az Úr nékedmagzatot
ez asszonytól ahelyett, akiért könyörgött,
és akit az Úrnak kért. És hazamenének.
21. És meglátogatá az Úr Annát, ki az õ
méhében fogada, és szült három fiút és
két leányt. És a gyermek Sámuel felnevekedék
az Úrnál. 1Móz. 21,1. Luk. 2,40. 52.
22. Éli pedig igen vén volt, és meghallá
mindazt, amit fiai cselekszenek egész
Izraellel, és hogy az asszonyokkal hálnak,
kik a gyülekezet sátorának nyílása elõtt
szolgálnak.
23.Monda azért nékik:Miért cselekedtek
ilyen dolgot?Mert hallom a ti gonosz
cselekedeteiteket mind az egész néptõl.
24. Ne tegyétek fiaim! mert nem jó hír
az, amelyet hallok; vétkessé teszitek az
Úrnak népét.
25. Ha ember embertársa ellen vétkezik,
megítéli az Isten; de ha az Úr ellen
vétkezik az ember, ki lehetne érette
közbenjáró? De nem hallgatának atyjuk
szavára, mert az Úr meg akará õket ölni.
26. A gyermek Sámuel pedig folytonosan
növekedék és kedves volt mind az
Úr, mind az emberek elõtt. Péld. 3,4.
Ítélet Éli házán
27. És eljöve Istennek embere Élihez,
ésmonda néki: Így szól az Úr: Nemjelentettem-
é ki magamat atyád házának, midõn
Egyiptomban a fáraó házában voltak?
28. És kiválasztámõt papnak Izraelminden
nemzetségei közül magamnak, hogy
áldozzon az én oltáromon; hogy füstölõ
szert füstölögtessen, hogy az efódot elõttem
viselje; és atyád házára bíztam Izrael
fiainak minden tüzes áldozatait.
29.Miért tapossátok meg az én véresáldozatomat
és ételáldozatomat, melyet
rendeltem e hajlékban? És te többre becsülöd
fiaidat, mint engem, hogy magatokat
hízlaljátok az én népemIzraelminden
áldozatának elejével. 5Móz. 12,5. 32,15.
30. Azért így szól az Úr, Izraelnek Istene,
jóllehet megmondottam, hogy a te
házad és atyádnak háza mindörökké
énelõttem jár; de most, azt mondja az Úr,
SÁMUEL I. KÖNYVE 2. 3. 291
távol legyen tõlem, mert akik engem
tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek,
akik azonban engem megvetnek, megvettetnek.
Zsolt. 18,20. Péld. 11,25.
Jer. 18,9. 10.Mal. 2,9. Luk. 6,38. Jak. 4,8.
31. Ímé, napok jönnek, és levágom a te
karodat és atyád házának karját, hogy ne
legyen vén ember a te házadban.
32. És meglátod az Isten hajlékának
szorongattatását, mind a helyett, ami jót
cselekedett volna Izraellel; és nem lészen
vén ember a te házadban soha. Zak. 8,4.
33. De nem fogok mindenkit kiirtani
oltárommellõl, teéretted, hogy szemeidet
emésszem és lelkedet gyötörjem; de
egész házadnépe férfikorban hal meg.
34. És az legyen elõtted a jel, ami következik
két fiadra, Hofnira és Fineásra, hogy
egy napon halnak meg mind a ketten.
35. Támasztok azonban magamnak
hûséges papot, ki kedvem és akaratom
szerint cselekszik; és építek néki állandó
házat, és az én felkentem elõtt fog járni
mindenkor. 1Kir. 2,35. 11,38. Zsolt. 2,2. 18,50.
36. És lészen, hogy mindaz, aki megmarad
a te házadból, eljön, hogy leboruljon
elõtte egy ezüst pénzecskéért és egy
darab kenyérért, és ezt mondja: ugyan
helyezz el engema papi tisztségek egyikébe,
hogy ehessem egy falat kenyeret.
Sámuel elhívatása
3 És a gyermek Sámuel szolgál vala az
Úrnak Éli elõtt. És abban az idõben
igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem
volt nyilt látomás. Zsolt. 74,9. Ámós 8,11.
2. És történt egyszer, mikor Éli az õ
szokott helyén aludt, szemei pedig homályosodni
kezdének, hogy látni semtudott,
3. És az Istennek szövétneke még nem
oltatott el, és Sámuel az Úrnak templomában
feküdt, hol az Istennek ládája volt:
4. Szólott az Úr Sámuelnek, õ pedig
felele: Ímhol vagyok!
5. És Élihez szalada, és monda: Ímhol
vagyok,mert hívtál engem; õ pedig felele:
Nem hívtalak, menj vissza, feküdj le.
Elméne azért és lefeküvék.
6. És szólítá az Úr ismét: Sámuel! Sámuel
pedig felkelvén, Élihezment, ésmonda:
Ímhol vagyok, mert hívtál engem. És õ
felele: Nem hívtalak fiam, menj vissza,
feküdjél le.
7. Sámuel pedig még nem ismerte az
Urat, mert még nem jelentetett ki néki
az Úrnak Igéje. Csel. 19,2.
8. Szólítá az Úr harmadszor is Sámuelt;
õ pedig felkelvén, Élihez ment és monda:
Ímhol vagyok, mert hívtál engem. Akkor
eszébe jutott Élinek, hogy az Úr hívja a
gyermeket.
9.Monda azért Éli Sámuelnek: Menj el,
feküdjél le, és ha szólítanak téged, ezt
mondjad: Szólj Uram, mert hallja a Te
szolgád. Elméne azért Sámuel, és lefeküvék
az õ helyére.
10. Akkor eljövén az Úr, odaállott és
szólítá, mint annak elõtte: Sámuel,
Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert
hallja a Te szolgád! Zsolt. 85,8. Csel. 9,6.
11. És monda az Úr Sámuelnek: Ímé én
oly dolgot cselekszem Izraelben, melyet
valakik hallanak, mind a két fülük megcsendül
bele.
12. Azon a napon véghezviszem Élin
mindazt, amit kijelentettem háza ellen;
megkezdem és elvégezem.
13.Mert megjelentettem néki, hogy elítélem
az õ házát mind örökre, az álnokság
miatt, amelyet jól tudott, hogy miként
teszik vala utálatosokká magukat az õ fiai,
és õ nem akadályozta meg õket.
14. Annak okáért megesküdtem az Éli
háza ellen, hogy sohasem töröltetik el Éli
házának álnoksága, sem véresáldozattal,
sem ételáldozattal. 4Móz. 15,30. Ésa. 22,14.
15. Aluvék azért Sámuel mind reggelig,
és akkor kinyitá az Úr házának ajtait.
És Sámuel nem meri vala megjelenteni
Élinek a látomást.
16. Szólítá azért Éli Sámuelt, és monda:
Fiam, Sámuel! Õ pedig felele: Ímhol vagyok.
17. És monda: Mi az a dolog, melyet
mondott néked az Úr? El ne titkold elõttem!
Úgy cselekedjék veled az Isten most
és az után is, ha te valamit elhallgatsz elõttem
mind abból, amit mondott néked!
18.Megmondott azért Sámuel nékimindent,
és semmit sem hallgatott el elõtte.
292 SÁMUEL I. KÖNYVE 3. 4.
Õ pedigmonda: Õ az Úr, cselekedjék úgy,
amint néki jónak tetszik. Ésa. 39,8.
19. Sámuel pedig felnövekedék, és az
Úr volt õvele, és semmit az Õ Igéibõl a
földre nem hagy vala esni. 1Móz. 39,2.
20. És megtudá egész Izrael Dántól
Bersebáig, hogy Sámuel az Úr prófétájául
rendeltetett.
Zsolt. 75,6. 7. 147,6. 148,14. Péld. 4,7. 8.
21. És az Úr kezde ismét megjelenni
Silóban, mert kijelentette magát az Úr Sámuelnek
Silóban, az Úrnak beszéde által.
A filiszteusok megverik Izraelt
4 És ismeretessé lett Sámuel beszéde
egész Izraelben. És kiméne Izrael a
filiszteusok ellen harcolni, és tábort járának
Ében-ézernél, a filiszteusok pedig
tábort járának Áfekben.
2. És csatarendbe állának a filiszteusok
Izrael ellen, és megütközének, és megveretteték
Izrael a filiszteusok által, és
levágának a harcmezõn mintegy négyezer
embert.
3. És mikor a nép a táborba visszatért,
mondának Izrael vénei: Vajon miért vert
megminketma az Úr a filiszteusok elõtt?!
Hozzuk el magunkhoz az Úr frigyládáját
Silóból, hogy jöjjön közénk az Úr, és szabadítson
meg ellenségeink kezébõl.
4. Elkülde azért a nép Silóba, és elhozák
onnan a Seregek Urának frigyládáját,
aki ül a kerubok felett. Ott volt Éli két fia
is az Isten frigyládájával, Hofni és Fineás.
5. És mikor az Úr frigyládája a táborba
érkezék, rivalgott az egész Izrael nagy
rivalgással, hogy megrendüle a föld.
6.Mikor pedig meghallották a filiszteusok
a rivalgás hangját, mondának: Micsoda
nagy rivalgás hangja ez a zsidók
táborában? És mikor megtudták, hogy az
Úrnak ládája érkezett a táborba,
7.Megfélemlének a filiszteusok, mert
mondának: Isten a táborba jött! És mondának:
Jaj nékünk!mert nemtörtént ilyen
soha az elõtt.
8. Jaj nékünk! Kicsoda szabadít meg
minket ennek a hatalmas Istennek kezébõl?
Õ az az Isten, aki Egyiptomot mindenféle
csapással sújtotta a pusztában.
9. Legyetek bátrak és legyetek férfiak,
filiszteusok! Hogy ne kelljen szolgálnotok
a zsidóknak,mint ahogy õk szolgáltak néktek.
Legyetek hát férfiak, és harcoljatok!
10.Megütközének azért a filiszteusok, és
megveretett Izrael, és ki-ki az õ sátorába
menekült; és a vereség oly nagy volt, hogy
Izrael közül harmincezer gyalog hullott el.
11. Az Isten ládája is elvétetett, és meghala
Élinek mindkét fia, Hofni és Fineás.
Éli halála, Ikábód születése
12. Akkor elszalada a harcból egy ember
a Benjámin nemzetségébõl, és Silóba
ment azon a napon, ruháitmegszaggatván
és port hintvén a fejére. 2Sám. 13,19. 15,32.
13. És ímé mikor odaért, Éli az õ székében
ült, az útfélen várakozván; mert szíve
rettegésben volt az Isten ládája miatt. És
mihelyt odaért az ember, hogy hírt mondjon
a városban, jajveszékelt az egész város.
14. És meghallotta Éli a kiáltás hangját,
és monda: Micsoda nagy zajongás ez?
Az az ember pedig sietve eljöve, és megmondotta
Élinek.
15. Éli pedig kilencvennyolc esztendõs
volt, és szemei annyira meghomályosodtak,
hogy már nem is látott.
16. És monda az ember Élinek: Én a
harcból jövök, én a harcból menekültem
ma. És monda:Mi dolog történt, fiam?
17. Felele a követ, és monda: Megfutamodék
Izrael a filiszteusok elõtt, és igen
nagy veszteség lett a népben, és a te két
fiad is meghalt, Hofni és Fineás, és az
Isten ládáját is elvették.
18. És lõn, hogy midõn az Isten ládáját
említé, hátraesék a székrõl a kapufélhez,
és nyakát szegte és meghala,mert immár
vén és nehéz ember volt. És õ negyven
esztendeig ítélt Izrael felett.
19. És az õ menye, Fineásnak felesége,
várandós volt; és amikor meghallá a hírt,
hogy az Isten ládája elvétetett és az õ ipa
és férjemeghalának, térdre esék és szüle,
mert a fájdalmak meglepték.
20. És mikor elalélt, mondának azok,
akik mellette állanak vala: Ne félj, mert
fiút szültél; de õ nem felelt és nem figyelt
arra. 1Móz. 35,17.
SÁMUEL I. KÖNYVE 4. 5. 6. 293
21. És nevezé a gyermeket Ikábódnak,
mondván: Oda van Izrael dicsõsége, mert
elvétetett az Isten ládája, és az õ ipa és az
õ férje. Zsolt. 26,8. 78,61.
22. És monda ismét: Odavan Izrael dicsõsége,
mert elvétetett az Isten ládája.
A frigyládát Asdódba,
Dágon templomába viszik
5 A filiszteusok pedig vették az Isten
ládáját és Ében-ézerbõl Asdódba vitték.
2. És megfogták a filiszteusok az Isten
ládáját, és bevivén azt a Dágon templomába,
Dágon mellé helyezték el.
Csapás a filiszteusokon
3.Mikor az asdódbeliek másnap korán
felkeltek, ímé Dágon leesett arccal a földre
az Úr ládája elõtt. És felvevék Dágont,
és ismét helyreállíták. Ésa. 19,1. 46,7.
4.Mikor pedig másnap korán reggel felkelének,
ímé Dágon ismét leesett arccal a
földre az Úr ládája elõtt; és Dágonnak feje
és két kezefeje letörve a küszöbön voltak,
csak Dágon dereka maradt meg. Ésa. 40,8.
5. Annak okáért aDágon papjai ésmindazok,
akik a Dágon templomába járnak,
nem lépnek a Dágon küszöbére Asdódban
mind e mai napig.
6. És az Úrnak keze az asdódbeliekre
nehezedék, és pusztítja vala õket; és megveré
õket fekélyekkel, Asdódot és határait.
2Móz. 9,3. Zsolt. 7,11. 32,4.
Ésa. 31,3. Dán. 4,35. Csel. 13,11.
7.Mikor azért látták az asdódbeliek,
hogy így van a dolog, mondának: Ne maradjon
nálunk Izrael Istenének ládája,
mert reánk nehezedett az Õ keze, és
Dágonra, a mi istenünkre. Zsolt. 147,6.
8. Elküldének tehát, és összegyûjték a
filiszteusoknak minden fejedelmeit, és
mondának: Mit csináljunk Izrael Istenének
ládájával? Azok pedig felelének:
Vigyék Gátba az Izrael Istenének ládáját.
És elvitték Izrael Istenének ládáját.
9. És történt az után, hogy elvitték, az
Úrnak keze igen nagy rémületére lett a
városnak; és megveré a városnak lakosait
kicsinytõl fogva nagyig, és fekélyek támadának
rajtuk. 5Móz. 2,15. Zsolt. 78,66.
10. Elküldék azért az Istennek ládáját
Ekronba. És lõn, hogy amikor Ekronba
jutott az Istennek ládája, felzúdulának az
ekronbeliek, mondván: Reám hozták
Izrael Istenének ládáját, hogy megöljön
engem és az én népemet.
11. Annak okáért elküldének, és összegyûjték
a filiszteusoknak minden fejedelmeit,
ésmondának:Küldjétek el Izrael Istenének
ládáját, hogy térjen vissza helyére,
és ne öljön meg engem és az én népemet.
Mert halálos rémület volt az egész városban;
igen súlyos volt ott Istennek keze.
12. És azok az emberek, akik nemhaltak
meg, fekélyekkel sújtattak annyira, hogy a
város jajkiáltása felhatott az égig. Ésa. 15,3.
A filiszteusok visszaküldik
a szövetség ládáját
6 És az Úrnak ládája hét hónapig volt
a filiszteusok földjén.
2. Akkor szólíták a filiszteusok a papokat
és jövendõmondókat, mondván: Mit
tegyünk az Úrnak ládájával? Mondjátok
meg nékünk, mi módon küldjük haza?
3. Azok pedig felelének: Ha elkülditek
Izrael Istenének ládáját, ne küldjétek azt
üresen, hanem hozzatok néki vétekért
való áldozatot; akkor meggyógyultok, és
megtudjátok, miért nem távozik el az Õ
keze rólatok. 2Móz. 23,15. 3Móz. 5,15. 5Móz. 16,16.
4. És mondának: Micsoda az a vétekért
való áldozat, melyet hoznunk kell néki?
Azok pedig felelének: A filiszteusok fejedelmeinek
száma szerint öt fekélyforma
arany és öt arany egér, mert ugyanazon
csapás van mindeneken, a ti fejedelmeiteken
is.
5. Csináljátok meg azért fekélyeiteknek
képmását és egereiteknek képmását,
melyek pusztítják a földet, és így adjatok
Izrael Istenének dicsõséget, talán megkönnyebbedik
az Õ keze rajtatok, és a ti
isteneteken és földeteken. Józs. 7,19.
Zsolt. 39,10. Ésa. 42,12.Mát. 2,2. Jel. 14,7.
6.Miért keményítenétek meg szíveiteket,
mint megkeményítették szívüket
Egyiptom és a fáraó? Avagy nem úgy
volt-é, hogy amint hatalmát megmutatta
rajtuk, elbocsátá õket, hogy elmenjenek?
294 SÁMUEL I. KÖNYVE 6. 7.
7.Most azért vegyetek és készítsetek
egy új szekeret és két borjas tehenet,
melyekenmég nemvolt járom; és fogjátok
be a szekérbe a teheneket, borjaikat pedig
vigyétek el tõlük haza; 4Móz. 19,2. 2Sám. 6,3.
8. Vegyétek az Úrnak ládáját, és tegyétek
a szekérre; az aranyszerszámokat
pedig, melyeket vétekért való áldozatul
hoztok néki, tegyétek egy táskába az oldalára,
és bocsássátok el, hadd menjen el.
9. És nézzetek utána, hogy ha az õ határának
útján Bét-Semes felé tart, akkor Õ
szerezte nékünk ezt a nagy bajt; ha pedig
nem, akkor megtudjuk, hogy nem az Õ
keze sújtott minket, hanem csak véletlen
volt az, ami velünk történt. Ján. 15,10.
10. Úgy cselekedének azért az emberek;
és vettek két borjas tehenet, és befogták
a szekérbe, borjaikat pedig berekeszték
otthon.
11. És feltették az Úrnak ládáját a
szekérre és a táskát az arany egerekkel
és fekélyeiknek képmásával.
12. A tehenek pedig egyenesen a Bét-
Semes felé vivõ úton menének; egy úton
mentek, folytonosan bõgve, és sem jobbra,
sem balra nem térének le. És a filiszteusok
fejedelmei utánuk menének Bét-
Semes határáig.
A szövetség ládája Bét-Semesben
13. A bét-semesbeliek pedig búzaaratással
foglalkozának a völgyben, és felemelvén
szemeiket, meglátták a ládát:
és örvendezének, hogy látták.
14. A szekér pedig eljutott a Bét-Semesbõl
való Józsuamezejére, és ottmegállott.
Vala pedig ott egy nagy kõ, és felvagdalták
a szekér fáit és a teheneket megáldozták
az Úrnak egészenégõ áldozatul.
15. Akkor a léviták levették az Úrnak ládáját
és a táskát, mely mellette volt, melyben
az aranyszerszámok voltak, és a nagy
kõre helyezték. A bét-semesbeli emberek
pedig azon a napon egészenégõ áldozatot
és véresáldozatot áldoztak az Úrnak.
16. És mikor a filiszteusok öt fejedelme
ezt látta, visszatére azon napon Ekronba.
17. Az arany fekélyek pedig, melyeket a
filiszteusok vétekért való áldozatul hoztak
az Úrnak, ezek: egyet Asdódért, egyet
Gázáért, egyet Askelonért, egyet Gátért,
egyet Ekronért.
18. Az arany egerek pedig a filiszteusok
minden városainak száma szerint voltak,
melyek az öt fejedelem alá tartoztak, a kerített
városoktól a kerítetlen helységekig.
És bizonyság az a nagy kõ, amelyre az
Úrnak ládáját helyezték, mind a mai napig,
a Bét-Semesbõl való Józsua mezején.
19. És megvere az Úr a bét-semesbeliek
közül némelyeket, mivel az Úrnak ládájába
tekintének.Megvere pedig a nép közül
ötvenezer és hetven embert. És a nép
szomorkodott, hogy azÚr ily nagy csapással
sújtotta a népet. 2Móz. 19,21. 2Sám. 6,7.
20.Mondának azért a bét-semesbeliek:
Kicsoda állhat meg az Úr elõtt, e szent
Isten elõtt? És kihez megy el mitõlünk?
21. Követeket küldének akkor Kirját-
Jeárim lakosaihoz, mondván: A filiszteusok
visszahozták az Úrnak ládáját, jöjjetek
el, és vigyétek el azt magatokhoz.
A szövetség ládája
a kirját-jeárimi Aminádábnál
7 És eljövének a kirját-jeárimbeliek, és
felvitték az Úrnak ládáját, és bevitték
Abinádáb házába, mely a dombon volt; és
Eleázárt, az õ fiát az Úr ládájának õrizésére
rendelék. 2Sám. 6,4. Zsolt. 132,6.
Izrael megtérvén legyõzi a filiszteusokat
2. És lõn, hogy attól a naptól fogva,
amelyen Kirját-Jeárimban hagyták a ládát,
sok idõ eltelék, tudniillik húsz esztendõ.
És Izraelnek egész háza siránkozék az Úr
után.
3. Sámuel pedig szóla Izrael egész házához,
mondván: Ha ti teljes szívetekbõl
megtértek az Úrhoz, és eltávolítjátok magatok
közül az idegen isteneket és Astarótot,
és szíveiteket elkészítitek az Úrnak,
és csak néki szolgáltok: akkor megszabadít
titeket a filiszteusok kezébõl.
5Móz. 6,13. 10,20. Ésa. 55,7.
Hós. 6,1.Mát. 4,10. Luk. 4,8.
4. Elhányták azért Izrael fiai a bálványokat
és Astarótot, és csak az Úrnak
szolgálának. Bír. 10,16.
SÁMUEL I. KÖNYVE 7. 8. 295
5. Akkor Sámuel mondá: Gyûjtsétek
össze egész Izraelt Mispába, hogy imádkozzam
értetek az Úrhoz. 2Sám. 14,14.
6. Összegyûlének azért Mispában, és
vizet merítvén, kiönték az Úr elõtt; és böjtölének
azon a napon, és így szólának ott:
Vétkeztünk az Úr ellen. És ekképpen ítélé
Sámuel Izrael fiaitMispában. Neh. 9,1. 2.
7.Mikor pedig a filiszteusok meghallották,
hogy Izrael fiai összegyûlének Mispában,
feljöttek a filiszteusok fejedelmei
Izrael ellen. És mikor ezt meghallották
Izrael fiai, megrémülének a filiszteusoktól.
8. És mondának Izrael fiai Sámuelnek:
Ne szûnjél meg érettünk könyörögni az
Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy szabadítson
meg minket a filiszteusok kezébõl.
9. Vett azért Sámuel egy szopós bárányt,
ésmegáldozá azt egészenégõ áldozatul az
Úrnak. És fohászkodék Sámuel Izraelért
az Úrhoz, és az Úr meghallgatá õt.
10. És lõn, hogy amikor Sámuel az égõáldozatot
végezé, eljövének a filiszteusok,
hogy Izrael ellen harcoljanak. Az Úr pedig
mennydörge nagy hangon azon a napon
a filiszteusok felett és annyira megzavarta
õket, hogy megverettetének Izrael elõtt.
11. Akkor kijövének Izrael embereiMispából,
és üldözték a filiszteusokat és verték
õket egészen Bét-Karon alól.
Emlékkõ a szövetség megújulásáért
12. Sámuel pedig vett egy követ, és felállítáMispa
és Sén között, és Ében-Háézernek
nevezte el, mert mondá: Mindeddig
megsegített minket az Úr!
Sámuel Izrael bírája
13. És megaláztatának a filiszteusok, és
nemmenének többé Izrael határára. És az
Úrnak keze a filiszteusok ellen volt Sámuelnek
teljes életében. Bír. 13,1.
14. És visszavevé Izrael a városokat,
amelyeket a filiszteusok Izraeltõl elvettek,
Ekrontól fogva Gátig, és az õ határukat
megszabadítá Izrael a filiszteusok kezébõl.
És békesség lett Izrael és az emoreusok
között.
15. Sámuel pedig életének minden napjaiban
ítéle Izrael felett. Bír. 2,16.
16. És elmegy vala esztendõnként, és
bejárá Bételt, Gilgált ésMispát, és ítéletet
hozott Izrael felett mind e helyeken.
17. Annakutána visszatére Rámába,mert
ott volt az õ háza, és ott is ítéletet hoza
Izrael felett; és oltárt építe ott az Úrnak.
Izrael királyt kíván
8 És lõn, hogy amikor Sámuel megvénhedett,
az õ fiait tevé bírákká
Izrael felett. 5Móz. 16,18. Bír. 10,4. 12,14.
2. Elsõszülött fiának pedig Jóel volt a
neve és a másodiknak Abia, kik Beérsebában
bíráskodtak. 1Krón. 6,28.
3. De fiai nemjárának az õ útjain, hanem
a telhetetlenség után indulának, és ajándékot
fogadának el, és elfordíták az igaz
ítéletet.
5Móz. 16,19. Zsolt. 15,5. Jer. 22,17. 1Tim. 3,3.
4. Összegyûlének azért Izraelnek minden
vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába.
Hós. 13,10.
5. És mondának néki: Ímé te megvénhedtél,
és fiaid nem járnak útjaidon; most
azért válassz nékünk királyt, aki ítéljen
felettünk, mint minden népnél szokás.
6. Azonban Sámuelnek nem tetszék a
beszéd, hogy azt mondták: Adj nékünk
királyt, aki ítéljen felettünk. És könyörge
Sámuel az Úrhoz. Péld. 3,5.
7. És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd
meg a nép szavát mindenben, amit mondanak
néked, mert nem téged utáltak
meg, hanem engem utáltak meg, hogy
ne uralkodjam felettük. 2Móz. 16,8.
8.Mindama cselekedetek szerint, amelyeket
véghezvittek attól a naptól kezdve,
amelyen kihoztam õket Egyiptomból,
egészen a mai napig, hogy elhagytak
engem, és idegen isteneknek szolgáltak:
veled is aszerint cselekszenek.
9.Most azért hallgass szavukra; mindazáltal
tégy ellenük bizonyságot, és add
tudtukra a király hatalmát, aki uralkodni
fog felettük.
10. És Sámuel megmondá az Úrnak
minden beszédeit a népnek, mely tõle
királyt kért.
11. És monda: A királynak, aki uralkodni
fog felettetek, ez lesz a hatalma: fiaito296
SÁMUEL I. KÖNYVE 8. 9.
kat elveszi és szekér vezetõivé és lovasaivá
teszi õket, és szekere elõtt futnak.
12. Ezredesekké teendi õket, és hadnagyokká
ötven ember felett; velük szántatja
meg barázdáit, és velük végezteti aratását,
készítteti hadi szerszámait és harci
szekereihez az eszközöket.
13. Leányaitokat pedig elviszi kenõcskészítõknek,
szakácsnéknak és sütõknek.
14. Elveszi legjobb szántóföldeiteket,
szõlõhegyeiteket és olajfás kerteiteket, és
szolgáinak adja. 1Kir. 21,7.
15. Veteményeiteket és szõlõiteketmegdézsmálja,
és fõbb embereinek és szolgáinak
adja.
16. Elveszi szolgáitokat, szolgálóitokat,
legszebb ifjaitokat és szamaraitokat, és a
maga dolgát végezteti azokkal.
17. Barmaitokat megdézsmálja, és ti
szolgái lesztek néki.
18. És panaszkodni fogtok annak idejében
királyotok miatt, kit magatok választottatok,
de az Úr nem fog meghallgatni
akkor titeket. Péld. 1,26. Ésa. 1,15.Mik. 3,4.
19. A nép azonban nem akart Sámuel
szavára hallgatni, és mondának: Nem!
Hanem király legyen felettünk. Ésa. 66,4.
20. És mi is úgy legyünk, mint a többi
népek, hogy királyunk ítéljen minket is, és
elõttünk járjon, és vezesse ami harcainkat.
21. És miután Sámuel meghallgatta a
népnek minden szavát, megmondta azokat
az Úrnak.
22.Monda az Úr Sámuelnek: Hallgass
szavukra, és adj nékik királyt. És Sámuel
monda Izrael férfiainak:Menjetek el haza,
mindenki a maga városába. Hós. 13,11.
Saul keresi apja szamarait
9 És volt egy ember a Benjámin nemzetségébõl,
kinek neveKis volt, Abielnek
fia, ki Sérornak fia, ki Bekorátnak fia,
ki Afiáhnak fia, ki Benjámin házából való
volt; igen tehetõs ember volt. 1Krón. 8,33.
2. És volt néki egy Saul nevû fia, ifjú és
szép; õnála Izrael fiai közül senki sem volt
szebb; vállától felfelé magasabb volt az
egész népnél.
3. És elvesztek Kisnek, a Saul atyjának
szamarai, és monda Kis Saulnak, az õ fiának:
Végy magad mellé egyet a szolgák
közül, és kelj fel, menj el, keresd meg a
szamarakat.
4. És bejárá az Efraim hegységét, és
bejárta Salisa földjét, de nemtaláltákmeg;
és bejárták Sáálim földjét, de nem voltak
ott; és bejárá Benjámin földjét, de nem
találták meg. 2Kir. 4,42.
5.Mikor pedig a Suf földjére jutottak,
monda Saul az õ szolgájának, aki vele volt:
Jer, térjünk vissza, nehogy atyám elvetve
a szamarak gondját, miattunk aggódjék.
Saul Sámuelhez fordul segítségért
6. Az pedig monda néki: Ímé, az Istennek
embere most e városban van, és az
az ember tiszteletben áll; mindaz, amit
mond, beteljesedik. Most azértmenjünk
el oda, talán megmondja nékünk is a mi
utunkat, hogy merre menjünk. 5Móz. 33,1.
7. És monda Saul az õ szolgájának: Elmehetünk
oda, de mit vigyünk ez embernek?
Mert a kenyér elfogyott tarisznyánkból,
és nincsen mit vigyünk ajándékba az
Isten emberének; mi van nálunk?
8. A szolga pedig felele ismét Saulnak,
és monda: Ímé, van nálam egy ezüstsiklusnak
negyedrésze, odaadomezt az Isten
emberének, hogy megmondja nékünk a
mi utunkat.
9. Régen Izraelben azt mondták, mikor
valaki elment Istent megkérdezni: Jertek,
menjünk el a látóhoz; mert akit most prófétának
neveznek, régen látónak hívták.
10. És Saul monda az õ szolgájának:
Helyesen beszélsz; jer, menjünk el. Elmenének
azért a városba, hol az Istennek
embere volt. 1Móz. 25,22. Ésa. 30,10. Ámós 7,12.
11. Amint pedig a város felhágóján menének,
leányokkal találkozának, akik vizet
meríteni jöttek ki, és mondának nékik:
Itt van-é a látó? 1Móz. 24,11.
12. És azok felelének nékik, és mondának:
Igen, amott van elõtted, siess azért,
mert ma jött a városba, mivel ma lesz a
népnek véresáldozata ím e hegyen.
13. Amint a városba mentek, azonnal
megtaláljátok, mielõtt felmenne a hegyre,
hogy egyék; mert a nép nem eszik addig,
amíg õ el nem jön, mivel a véresáldozatot
SÁMUEL I. KÖNYVE 9. 10. 297
õ áldjameg, és az után esznek ameghívottak.
Azért most menjetek fel, mert éppen
most fogjátok õt megtalálni.
Az Úr kijelenti Saul királyságát
14. Felmenének azért a városba. És mikor
a városban menének, ímé akkor jöve
ki Sámuel velük szemben, hogy a hegyre
felmenjen.
15. És azÚr kijelentette Sámuelnek füleibe,
egy nappal az elõtt, hogy Saul eljött,
mondván: Csel. 13,21.
16. Holnap ilyenkor küldök hozzád egy
embert a Benjámin földjérõl, és kend fel
õt fejedelmül az én népem, Izrael felett,
hogy megszabadítsa az én népemet a
filiszteusok kezébõl; mert megtekintém
az én népemet, mivel felhatott az õ kiáltása
hozzám. 2Móz. 2,25. 3,7. 9.
17.Mikor pedig Sámuel meglátta Sault,
szóla néki az Úr: Ímé ez az az ember, akirõl
szólottam néked, õ uralkodjék az én
népem felett. Hós. 13,11.
18. Akkor Saul a kapu alatt Sámuelhez
közeledék és monda: Ugyan mondd meg
nékem, hol van itt a látó háza?
19. Sámuel pedig felele Saulnak, és monda:
Én vagyok az a látó; menj fel elõttem
a hegyre, és egyetek ma énvelem, reggel
pedig elbocsátlak téged, és megmondom
néked mindazt, ami szívedben van.
20. A szamarak miatt pedig, melyek
tõled ezelõtt három nappal elvesztek, ne
aggódjál, mert megtaláltattak. És kié lesz
mindaz, ami Izraelben becses? Avagy
nem a tiéd és a te atyádnak egész házáé?
21. És Saul felele, ésmonda: Avagy nem
benjáminita vagyok-é én, Izraelnek legkisebb
törzsébõl való? És az én nemzetségem
nem legkisebb-é Benjámin törzsének
nemzetségei között? Miért szólasz
tehát hozzám ilyen módon? Zsolt. 68,27.
22. Akkor Sámuel megfogta Sault és az
õ szolgáját, és bevezette õket az étkezõ
helyre; és nékik adta a fõhelyet ameghívottak
között, kik mintegy harmincan voltak.
23. És monda Sámuel a szakácsnak:
Hozd elõ azt a darabot, melyet odaadtam
néked, és amelyrõl azt mondám, hogy
tartsd magadnál.
24. Akkor a szakács felhozta a combot
és ami rajta volt, és Saul elé tevé. És õ
monda: Ímhol a megmaradt rész, vedd
magad elé és egyél, mert erre az idõre
tétetett az el számodra, mikor mondám:
Meghívtam a népet. Evék azért Saul azon
a napon Sámuellel. 3Móz. 7,32.
25. És miután lejöttek a hegyrõl a városba,
a felházban beszélgetett Saullal.
26. És korán felkelének. Történt ugyanis,
hogy hajnalhasadtakor kiálta Sámuel Saulnak
a felházba, mondván: Kelj fel, hogy
elbocsássalak téged. És felkelt Saul, és
kimenének ketten, õ és Sámuel az utcára.
27. Mikor pedig lemenének a város
végére, Sámuel monda Saulnak: Mondd
meg a szolgának, hogy menjen elõre elõttünk.
És az elõre ment. Te pedig most állj
meg, hogy megmondjam néked az Istennek
beszédét.
Sault királlyá keni Sámuel
10 Akkor elõvevé Sámuel az olajos
szelencét, és az õ fejére tölté, és
megcsókolá õt, ésmonda: Nemúgy van-é,
hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az
Õ öröksége felett? 5Móz. 32,9. 2Kir. 9,3.
2.Mikor azért te most elmégy tõlem,
találkozni fogsz két emberrel a Ráhel sírja
mellett, Benjámin határában, Selsáhnál,
akik azt mondják néked: Megtalálták a
szamarakat, melyeknek keresésére indultál;
és ímé, a te atyád felhagyottmár a szamarakkal,
és miattatok aggódik, mondván:
Mit tegyek a fiamért? 1Móz. 35,19.
3. És mikor onnan tovább mégy, és a
Tábor tölgyfájához jutsz, három ember
fog téged ott találni, kik Bételbe mennek
fel Istenhez; az egyik három gödölyét
visz, amásik három egész kenyeret, és a
harmadik egy tömlõ bort. Józs. 19,22.
4. És azok békességesen köszöntenek
téged, és két kenyeret adnak néked; te
pedig vedd el azokat kezükbõl.
5. Azután eljutsz az Isten hegyére, hol a
filiszteusok elõõrsei vannak. Mikor pedig
bemégy oda a városba, a próféták seregével
fogsz találkozni, kik a hegyrõl jönnek le,
elõttük lant, dob, síp és hárfa lesz, és õk
maguk prófétálnak. 2Móz. 15,20. 1Kor. 14,1.
298 SÁMUEL I. KÖNYVE 10. 11.
6. Akkor az Úrnak Szelleme reád fog
szállani, és velük együtt prófétálni fogsz,
és más emberré leszel. 4Móz. 11,25.
7.Mikor pedig mind e jelek beteljesednek
rajtad, tedd meg magadért mindazt,
ami csak kezed ügyébe esik, mert az
Isten veled van. 2Móz. 4,8. Bír. 6,12.
8.Most azért menj le énelõttem Gilgálba,
és ímé én lemegyek tehozzád, hogy
égõáldozatot áldozzam és hálaáldozatot
hozzak. Hét napig várakozzál,míg hozzád
megyek, és akkor tudtodra adom, hogy
mit cselekedjél.
Saul a próféták között
9. És lõn, amint hátrafordult, hogy
Sámueltõl eltávozzék, elváltoztatá Isten az
õ szívét, és azon a napon beteljesedének
mindazok a jelek.
10. És mikor elmenének ama hegyre,
ímé a prófétáknak serege vele szembe
jöve, és az Istennek Szelleme õreá szálla,
és prófétála közöttük. Mát. 7,21--23.
11. És lõn, hogymindazok, kik ismerték
õt annak elõtte, mikor látták, hogy ímé a
prófétákkal együtt prófétál, monda a nép
egymás közt: Mi lelte Kisnek fiát? Avagy
Saul is a próféták közt van? Csel. 4,13.
12. És felele egy közülük, és monda:
Ugyan kicsoda az õ atyjuk? Azért lett
példabeszéddé: Avagy Saul is a próféták
közt van? Ésa. 54,13. Ján. 3,8.
13. És mikor elvégezé a prófétálást, felment
a hegyre.
14. Saulnak nagybátyja pedig monda
néki és a szolgájának: Hol jártatok? És õ
monda: A szamarakat kerestük, de mivel
sehol sem láttuk, Sámuelhez menénk.
15. Akkor monda Saulnak a nagybátyja:
Ugyan mondd meg nékem, mit mondott
néktek Sámuel?
16. És monda Saul a nagybátyjának:
Nyilván megmondotta nékünk, hogy a
szamarakat megtalálták. De amit Sámuel
a királyságról mondott, nem beszélte el
néki.
A nép királyt kap
17. És összehívta Sámuel a népetMispába
az Úrhoz. Bír. 11,11. 20,1.
18. És monda Izrael fiainak: Így szól az
Úr, Izraelnek Istene: Én hoztam ki Izraelt
Egyiptomból, és én szabadítottalak
meg titeket az egyiptombeliek kezébõl
és mind amaz országok kezébõl, amelyek
sanyargatának titeket. Bír. 6,8.
19. Ti pedig most megvetettétek a ti Isteneteket,
aki megszabadított titeket minden
bajaitokból és nyomorúságaitokból;
és aztmondtátok néki: Adj királyt nékünk.
Most azért álljatok azÚr elé a ti nemzetségeitek
és ezreitek szerint. Józs. 7,14.
20. És mikor elõállatá Sámuel Izraelnek
minden nemzetségét, kiválasztaték sors
által a Benjámin nemzetsége. Csel. 1,24.
21. Akkor elõállatá a Benjámin nemzetségét
az õ házanépei szerint, és kiválasztaték
a Mátri házanépe, azután kiválasztaték
Saul, Kisnek fia; és keresék õt, de nem
találták meg.
22.Megkérdezték azért ismét az Urat:
Vajon eljön-é ide az az ember? És az Úr
monda: Ímé, õ a holmik közé rejtõzék el.
23. Akkor elfutának, és elõhozták õt onnan.
Ésmikor a nép közé álla, kimagaslék
az egész nép közül vállától kezdve felfelé;
24. És Sámuel monda az egész népnek:
Látjátok-é, akit választott az Úr? hogy nincsen
hozzá hasonló az egész nép között!
Akkor felkiálta az egész nép, és monda:
Éljen a király!
25. Sámuel pedig elõadá a nép elõtt a
királyság jogát, és beírá egy könyvbe, és
letevé az Úr elé. És elbocsátá Sámuel az
egész népet, mindenkit a maga házához.
26. Azután Saul is elment haza Gibeába
és vele ment a sokaság, akiknek szívét
Isten megindította.
27. Némely kaján emberek azonban azt
mondták:Mit segíthet ez rajtunk? ésmegvetették
õt és ajándékot nem vittek néki.
Õ pedig olyan volt, mintha semmit sem
hallott volna. 1Kir. 4,21. Zsolt. 72,10.Mát. 2,11.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 73
Tegnapi: 175
Heti: 449
Havi: 4 152
Össz.: 811 489

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: 27.Sámuel I.könyve 1-10.
Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste - © 2008 - 2017 - szeretet.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: jános evangéliuma 14-17 fejezet - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »