Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste

Mi a tiszta Igét hirdetjük. Hiszünk Jézus Szent Nevében!Az Üdvösséget és a Szent Szellem keresztséget hirdetjük az egész világon.Küldjétek mindenkinek tovább a Szent Evangéliumot, amit leírunk az egész világra.Jézust hirdetjük. Abba Atyánk. Ámen.

Saul legyõzi az ammoniakat
11 És feljöve az ammonita Náhás, és
tábort jára Jábes Gileád ellen. A
jábesbeliek pedig mondának mindnyájan
Náhásnak: Köss velünk szövetséget, ésmi
szolgálni fogunk néked. Bír. 21,8. Ezék. 17,13.
SÁMUEL I. KÖNYVE 11. 12. 299
2. És monda nékik az ammonita Náhás:
Úgy szövetséget kötök veletek, ha kivágatom
mindnyájatoknak jobb szemét, és
tehetem ezt egész Izraelnek gyalázatára.
3. Jábes vénei pedig mondának néki:
Engedj nékünk hét napot, hogy követeket
küldjünk Izraelnek minden határára; és
ha senki sem segít meg minket, akkor
kimegyünk hozzád.
4. Elmenének azért a követek Saulhoz
Gibeába, és elmondták e beszédeket a
nép füle hallatára. És felemelé az egész
község az õ szavát, és sírának. 2Sám. 21,6.
5. Saul pedig éppen a mezõrõl jött a
barmok után; és monda Saul: Mi történt
a néppel, hogy sírnak? És elmondták néki
a jábesbeliek beszédeit.
6. És mikor hallotta e beszédeket, az
Úrnak Szelleme Saulra szálla, és az õ
haragja nagyon felgerjede. Bír. 6,34. 14,6.
7. És vett egy pár ökröt, és feldarabolá
azokat, és a követektõl elküldé Izraelnek
minden határára, mondván: aki nem
vonul Saul után és Sámuel után, annak
ökreivel így cselekszenek. És az Úrnak
félelme szálla a népre, és kivonulának
mind egy szálig. Bír. 19,29. 21,5. Péld. 14,26.
8. És megszámlálá õket Bézekben. És
Izrael fiai háromszázezren voltak, a júdabeliek
pedig harmincezren. 2Sám. 24,9.
9. És mondának a követeknek, kik odamenének:
Így szóljatok a jábes-gileádbelieknek:
Holnap, mikor a nap felmelegszik,
megszabadultok. És elmenének a követek,
és megmondták a jábesbelieknek,
és õk örvendezének.
10.Mondának azért a jábesbeliek: Holnap
kimegyünk hozzátok, hogy egészen
úgy cselekedjetek velünk, amint néktek
jónak tetszik.
11.Másodnapon pedig Saul a népet
három seregre osztá, és kora hajnalban a
táborra ütének, és verték Ammont mindaddig,
míg a nap felmelegedék; akik
pedig megmaradtak, úgy szétszórattak,
hogy kettõ sem maradt közülük együtt.
12. Akkor a nép monda Sámuelnek:
Kicsoda volt az, aki mondá: Saul fog-é
rajtunk uralkodni? Adjátok elõ a férfiakat,
hogy megöljük õket! Luk. 19,27.
13. Saul azonban azt mondá: Senkit se
öljetek meg a mai napon, mert ma szerzett
szabadulást az Úr Izraelnek. 2Móz. 14,13.
14. Sámuel pedig monda a népnek:
Jertek, menjünk el Gilgálba, és újítsuk
meg ott a királyságot.
15. Elméne azért az egész nép Gilgálba,
és ott az Úr elõtt Gilgálban királlyá tették
Sault; és áldoztak ott hálaáldozatot az Úr
elõtt, és felette örvendezének ott, Saul
és Izraelnek minden férfiai.
Sámuel búcsúbeszéde
12 És monda Sámuel az egész Izraelnek:
Ímé, meghallgattam szavaitokat
mindenben, valamit nékem mondottatok,
és királyt választottam néktek.
2. És most ímé a király elõttetek jár. Én
pedig megvénhedtem és megõszültem,
és az én fiaim ímé tiköztetek vannak, és
én is elõttetek jártam ifjúságomtól fogva
mind a mai napig. 4Móz. 27,17.
3. Itt vagyok, tegyetek bizonyságot ellenem
az Úr elõtt és az Õ felkentje elõtt:
kinek vettemel az ökrét, kinek vettemel a
szamarát, kit csaltam meg, kit sanyargattam,
és kitõl fogadtam el ajándékot, hogy
amiatt szemet hunyjak? És visszaadom
néktek. 4Móz. 16,15. Csel. 20,33. 1Thess. 2,5.
4. Õk pedig felelének: Nem csaltál meg
minket, nem sanyargattál minket, és senkitõl
semmit el nem fogadtál. 5Móz. 16,19.
5. És õ monda nékik: Legyen bizonyság
azÚr ellenetek, és bizonyság azÕfelkentje
ezen a napon, hogy semmit sem találtatok
kezemben! Õk pedig mondának:
Legyen bizonyságul. Ján. 18,38. Csel. 23,9.
6. És monda Sámuel a népnek: Igen, az
Úr, aki rendelte Mózest és Áront, és aki
kihozta atyáitokat Egyiptom földjérõl!
7.Most azért álljatok elõ, hadd perlekedjem
veletek az Úr elõtt az Úrnak minden
jótéteményei felett, amelyeket cselekedett
veletek és a ti atyáitokkal. Ésa. 1,18.
8.Miután Jákób Egyiptombament, atyáitok
az Úrhoz kiáltának, és az Úr elküldé
Mózest és Áront, akik kihozták atyáitokat
Egyiptomból, és letelepíték erre a helyre.
9. De õk elfeledték az Urat, az õ Istenüket,
azért adá õket Siserának, a Hásor se300
SÁMUEL I. KÖNYVE 12. 13.
rege vezérének kezébe, és a filiszteusok
kezébe és Moáb királyának kezébe, és
azok harcolának ellenük.
10. Akkor kiáltának az Úrhoz, és azt
mondták: Vétkeztünk, mert elhagytuk az
Urat, és szolgáltunk a Baáloknak és Astarótnak;
most azért szabadíts meg minket
ellenségeinknek kezébõl, hogy néked
szolgáljunk.
11. És elküldé az Úr Jerubbaált és
Bédánt és Jeftét és Sámuelt, és megszabadíta
titeket mindenfelõl ellenségeitek
kezébõl, és biztonságban laktatok.
12.Mikor pedig láttátok, hogyNáhás, az
Ammon fiainak királya ellenetek jöve, azt
mondátok nékem: Semmiképpen nem,
hanem király uralkodjék felettünk, holott
csak a ti Istenetek, az Úr a ti királyotok.
13. Most azért, ímhol a király, akit
választottatok, akit kértetek. Ímé, az Úr
királyt adott néktek. Hós. 13,11.
14.Ha azUrat félitek, és néki szolgáltok;
szavára hallgattok és az Úr szája ellen
engedetlenek nem lesztek; és mind ti,
mind pedig a király, aki felettetek uralkodik,
az Urat, a ti Isteneteket követitek:
megtartattok. Józs. 24,14. Zsolt. 81,13.
15. Ha pedig az Úr szavára nem hallgattok,
és azÚr szava ellen engedetlenek lesztek:
az Úrnak keze ellenetek lesz, miként
a ti atyáitok ellen. 3Móz. 26,14. 5Móz. 28,15.
16.Most is azért álljatok meg, és lássátok
meg azt a nagy dolgot, amelyet az Úr
visz véghez szemeitek elõtt.
17. Avagy nem búzaaratás van-é most?
Kiáltani fogok az Úrhoz, és õ mennydörgést
és esõt ád, hogy megtudjátok és
meglássátok,mily nagy a ti gonoszságtok,
melyet cselekedtetek az Úr szemei elõtt,
mikor királyt kértetek magatoknak.
18. Kiálta azért Sámuel az Úrhoz, és az
Úr mennydörgést és esõt adott azon a
napon. És az egész nép nagyon megrettene
az Úrtól és Sámueltõl. Ezsdr. 10,9.
19. És monda az egész nép Sámuelnek:
Könyörögj szolgáidért az Úrhoz, a te
Istenedhez, hogy meg ne haljunk, mert
minden bûneinket csak öregbítettük azzal
a bûnnel, hogy királyt kértünk magunknak.
2Móz. 10,17. Ján. 5,15. 1Ján. 5,16.
20. És monda Sámuel a népnek: Ne féljetek!
Ha már mind e gonoszságot véghezvittétek,
most ne távozzatok el az
Úrtól, hanem az Úrnak szolgáljatok teljes
szívetekbõl. Jer. 16,19. Hab. 2,18. 1Kor. 8,4.
21. Ne térjetek el a hiábavalóságok után,
amelyek nem használnak, meg sem szabadíthatnak,
mert hiábavalóságok azok.
22.Mert nemhagyja el az Úr az Õ népét,
az Õ nagy nevéért;mert tetszett az Úrnak,
hogy titeket a maga népévé válasszon.
23. Sõt tõlem is távol legyen, hogy az Úr
ellen vétkezzemés felhagyjak az érettetek
való könyörgéssel; hanem inkább tanítani
foglak titeket a jó és igaz útra. 1Kor. 9,16.
24. Csak féljétek az Urat, és szolgáljatok
néki hûségesen, teljes szívetekbõl;
mert látjátok; mily nagy dolgot cselekedett
veletek. Ezsdr. 9,13. 2Krón. 6,27. Jer. 6,16.
25. Ha pedig folytonos rosszat cselekedtek:
mind ti, mind királyotok elvesztek.
Harc a filiszteusokkal
13 Saul harmincéves volt, mikor királlyá
lett. És mikor uralkodék az
Izrael felett két esztendeig,
2. Választa Saulmagának az Izrael közül
háromezer embert, és kétezer Saullal volt
Mikmásban és Bétel hegységén, ezer
pedig Jonatánnal volt Gibeában, a Benjámin
városában; a népnek többi részét
pedig elbocsátá, kit-kit a maga hajlékába.
3. És Jonatán megveré a filiszteusoknak
elõõrsét, mely Gébában vala, és meghallották
ezt a filiszteusok; Saul pedig megfúvatta
a trombitát az egész országban,
mondván: Hallják meg a zsidók!
4. És meghallotta egész Izrael, hogy azt
mondták: Megverte Saul a filiszteusok
elõõrsét, és gyûlöletessé vált Izrael a
filiszteusok elõtt. A nép pedig egybegyûle
Saul mellé Gilgálba.
5. Összegyûlének a filiszteusok is, hogy
harcoljanak Izrael ellen; harmincezer
szekér és hatezer lovas volt, a nép pedig
oly sok volt, mint a tenger partján lévõ
föveny; és feljövének és tábort ütének
Mikmásnál, Bét-Aventõl keletre. Józs. 18,12.
6.Mikor pedig Izrael férfiai látták, hogy
bajban vannak, mert a nép szorongattaSÁMUEL
I. KÖNYVE 13. 14. 301
tott: elrejtõzék a nép a barlangokba, a
bokrok és kõsziklák közé, sziklahasadékokba
és vermekbe. Bír. 6,2.
7. És a zsidók közül némelyek általmenének
a Jordánon, Gád és Gileád földjére.
Saul pedigmégGilgálban volt, és az egész
nép, mely mellette volt, rettegett.
8. És várakozék hét napig, a Sámuel által
meghagyott ideig, de Sámuel nem jött el
Gilgálba, a nép pedig elszélede mellõle.
9. Akkor monda Saul: Hozzátok ide az
égõáldozatot és a hálaáldozatokat. És égõáldozatot
tett. Zsid. 5,4.
10. És mikor elvégezte az égõáldozatot;
ímé megérkezék Sámuel, és Saul eleibe
ment, hogy köszöntse õt.
11. És monda Sámuel: Mit cselekedtél?!
Saul pedig felele: Mikor láttam, hogy a
nép elszéledemellõlem, és te nemjöttél el
a meghagyott idõre, a filiszteusok pedig
összegyûlének márMikmásban,
12. Azt mondám: Mindjárt reám törnek
a filiszteusok Gilgálban, és én az Úrnak
színe elõtt még nem imádkozám; bátorságot
vettem azért magamnak és megáldozám
az égõáldozatot.
13. Akkor monda Sámuel Saulnak: Esztelenül
cselekedtél; nem tartottad meg az
Úrnak, a te Istenednek parancsolatját,melyet
parancsolt néked, pedig most mindörökre
megerõsítette volna az Úr a te királyságodat
Izrael felett. 4Móz. 18,7.
14.Most azonban a te királyságod nem
lesz állandó. Keresett az Úr magának
szíve szerint való embert, akit az Õ
népe fölé fejedelmül rendelt, mert te
nem tartottad meg, amit az Úr parancsolt
néked. Zsolt. 89,20. Csel. 13,22.
15. Felkele ez után Sámuel, és elment
Gilgálból Benjámin városába,Gibeába. És
Saul megszámlálta a népet, mely körülötte
található volt, mintegy hatszáz embert.
16. Saul pedig és az õ fia, Jonatán és a
nép,mely körülöttük található vala, Benjámin
városában, Gébában tartózkodának,
és a filiszteusokMikmásnál táborozának.
17. Akkor a filiszteusok táborából egy
dúló sereg vált ki három csapatban; az
egyik csapat az Ofra felé vivõ útra fordult
Suál földjének; Józs. 18,23.
18. Amásik csapat a Bét-Hóron felé vivõ
útra fordula; a harmadik csapat pedig a
határ felé vivõ útra fordult,mely a Sebóim
völgyén át a pusztáig terjed. Józs. 16,3.
19. És kovácsot egész Izrael földjén nem
lehetett találni, mert a filiszteusok azt
mondták: Ne csinálhassanak a zsidók
szablyát vagy dárdát. 2Kir. 24,14. Jer. 24,1.
20. És egész Izraelnek a filiszteusokhoz
kellett lemenni, hogy megélesítse valaki
a maga kapáját, szántóvasát, fejszéjét és
sarlóját,
21.Minthogy megtompulának a kapák,
szántóvasak, a háromágú villa és a fejszék,
és hogy az ösztökét kiegyenesítsék.
22. Azért az ütközet napján az egész
népnél, mely Saullal és Jonatánnal volt,
sem szablya, sem dárda nem találtaték,
hanem csak Saulnál és az õ fiánál,
Jonatánnál volt található. Bír. 3,31. 5,8.
23. És a filiszteusok elõõrse kijöve Mikmás
szorosához. Ésa. 10,28.
Jonatán hõstette
14 És történt egy napon, hogy Jonatán,
a Saul fia azt mondá szolgájának,
aki az õ fegyverét hordozza vala:
Jer, menjünk át a filiszteusok elõõrséhez,
mely amott túl van; de atyjának nem
mondá meg.
2. Saul pedig Gibea határában, a gránátfa
alatt tartózkodék, mely Migron nevû
mezõn van; és a nép, mely vele volt, mintegy
hatszáz ember volt.
3. És Ahija is, ki Silóban az efódot viseli,
fia Ahitóbnak, az Ikábód testvérének,
Fineás fiának, aki az Úr papjának, Élinek
fia volt. És a nép nem tudta, hogy Jonatán
eltávozék. 2Móz. 28,31.
4. A szorosok között pedig, melyeken
keresztül akara menni Jonatán a filiszteusok
elõõrséhez, volt egy hegyes kõszikla
innen, és volt egy hegyes kõszikla túlfelõl.
Az egyiknek Bocéc, a másiknak pedig
Sené volt a neve.
5. Az egyik sziklacsúcs északra volt,
Mikmás átellenében, és a másik délre,
Géba átellenében.
6. És monda Jonatán a szolgának, aki az
õ fegyverét hordozá: Jer,menjünk át ezek302
SÁMUEL I. KÖNYVE 14.
nek a körülmetéletleneknek elõõrséhez,
talán tenni fog az Úr érettünk valamit,
mert az Úr elõtt nincs akadály, hogy sok
vagy pedig kevés által szerezzen szabadulást.
5Móz. 32,30. Józs. 14,12. Bír. 7,4. 7. 2Krón. 14,11.
Zsolt. 115,1--3. Zak. 4,6.Mát. 19,26. Róm. 8,31.
7. És fegyverhordozója felele néki: Tégy
mindent a te szíved szerint; indulj néki,
ímé én veled leszek kívánságod szerint.
8. Jonatán pedigmonda: Noszamenjünk
fel ez emberekhez, és mutassuk meg magunkat
nékik.
9. Ha azt mondják nékünk: Várjatok
meg, míg odaérkezünk tihozzátok, akkor
álljunkmeg helyünkön, és nemenjünk fel
hozzájuk;
10. Ha pedig azt mondják: Jertek fel
hozzánk, akkor menjünk fel, mert az Úr
kezünkbe adta õket. És ez legyen nékünk
a jel. 1Móz. 24,14. Bír. 7,11. 2Sám. 5,24.
11.Mikor pedig megmutatták magukat
mindketten a filiszteusok elõõrsének,
mondák a filiszteusok: Ímé a zsidók kijövögetnek
a barlangokból, ahova rejtõzének.
12. És szólának némelyek az elõõrs emberei
közül Jonatánnak és az õ fegyverhordozójának,
és azt mondták: Jertek fel
hozzánk, és valamit mondunk néktek.
Akkor monda Jonatán az õ fegyverhordozójának:
Jöjj fel utánam, mert az Úr Izrael
kezébe adta õket.
13. És felmászott Jonatán négykézláb,
és utána az õ fegyverhordozója. És hullanak
vala Jonatán elõtt, és fegyverhordozója
is öldököl utána.
14. És az elsõ ütközet, melyben Jonatán
és fegyverhordozója mintegy húsz embert
ölének meg, egy hold földön egy fél
barázda hosszányin volt.
15. Félelemtámada a táborban, amezõn
és az egész nép között; az elõõrs és a dúló
sereg, azok is megrémülének, és a föld
megrendüle; és Istentõl való rettegés lõn.
Saul gyõzelme a filiszteusokon
16. És megláták a Saul õrei Benjámin
városában, Gibeában, hogy a sokaság elszéledett
és ide-oda elszóratott.
17. Akkor monda Saul a népnek, mely
vele volt: Nosza vegyétek számba a népet,
és vizsgáljátok meg, ki ment el miközülünk;
és amikor számbavették, ímé Jonatán
és az õ fegyverhordozója nem voltak ott.
18. És monda Saul Ahijának: Hozd elõ
az Isten ládáját;mert az Isten ládája akkor
Izrael fiainál volt.
19. És történt, hogy amíg Saul a pappal
beszéle, a filiszteusok táborában mind nagyobb
lett a zsibongás. Monda azért Saul
a papnak: Hagyd abba, amit kezdettél.
20. És felkiálta Saul és a nép, mely vele
volt, és elmenének az ütközetre.Ott pedig
egyik a másik ellen harcola, és igen nagy
zûrzavar lett. 2Krón. 20,23.
21. És azok a zsidók is, kik, mint azelõtt
is, a filiszteusokkal voltak, s velük együtt
feljövének a táborba és a körül voltak,
azok is Izrael népéhez csatlakozának,
mely Saul és Jonatán mellett volt.
22. Izraelnek mindazon férfiai, kik elrejtõzének
Efraimhegységében,mikormeghallották,
hogy a filiszteusok menekültek,
azok is üldözni kezdék õket a harcban.
23. És megsegíté az Úr azon a napon
Izraelt. És a harc Bét-Avenen túl terjede.
24. És Izrael népe igen elepedett azon
a napon, mert Saul esküvel kényszeríté a
népet,mondván: Átkozott az, aki kenyeret
eszik estvéig,míg bosszút állok ellenségeimen,
azért az egész nép semmit semevett.
25. És az egész föld népe eljuta az erdõbe,
hol méz volt a föld színén. 5Móz. 9,28.
26.Mikor pedig a nép beméne az erdõbe,
jóllehet folyt a méz, mindazáltal senki
sem érteté kezét szájához, mert félt a nép
az eskü miatt.
27. Jonatán azonban nem hallotta, hogy
atyjamegesketé a népet, és kinyújtá a veszszõ
végét, mely kezében volt, és bemártá
azt a lépesmézbe, és kezét szájához vitte;
és felvidulának az õ szemei.
28. Szóla pedig valaki a nép közül, és
mondá: Atyád ünnepélyesen megesketé
a népet, mondván: Átkozott az, aki csak
kenyeret is eszik ma, és emiatt a nép
kimerüle.
29. Ésmonda Jonatán: Atyámbajba vitte
az országot; lássátok mennyire felvidulának
szemeim, hogy ízlelék egy keveset
ebbõl a mézbõl.
SÁMUEL I. KÖNYVE 14. 303
30. Hátha még a nép jól evett volna
ma ellenségeinek zsákmányából, melyet
talált! Vajon nem nagyobb lett volna-é
akkor a filiszteusok veresége?!
31. És megverék azon a napon a filiszteusokat
Mikmástól Ajálonig. És a nép
nagyon kimerüle.
32. Akkor a nép a prédának esék, és
fogának juhot, ökröt és borjúkat, és megölék
a földön, és megevé a nép vérestõl.
1Móz. 9,4. 3Móz. 3,17. 5Móz. 12,16.
33.Megjelenték azért Saulnak, és mondának:
Ímé a nép vétkezik az Úr ellen,
mert vérrel elegy eszik. Õ pedig monda:
Hûtlenül cselekedtetek, gördítsetek azért
most hozzám egy nagy követ.
34.Monda továbbá Saul: Menjetek el
mindenfelé a nép között, és mondjátok
meg nékik, hogy mindenki a maga ökrét
és mindenki a maga juhát hozza hozzám,
és itt öljétekmeg és egyétekmeg, és nem
fogtok vétkezni az Úr ellen, vérrel elegy
evén. Akkor elhozta az egész nép, kézzel
fogván mindenki a maga ökrét azon éjjel,
és ott megölék.
35. Saul pedig oltárt épített azÚrnak; azt
az oltárt építé elõször az Úrnak. 2Sám. 24,25.
Saul meg akarja öletni Jonatánt
36. És monda Saul: Menjünk le ez éjjel a
filiszteusok után, és fosszuk ki õket virradatig,
és senkit se hagyjunk meg közülük.
Azok pedig mondának: amint néked tetszik,
úgy cselekedjélmindent.De a pap azt
mondá: Járuljunk ide az Istenhez. Mal. 2,7.
37. És megkérdezé Saul az Istent: Lemenjek-
é a filiszteusok után? Izraelnek
kezébe adod-é õket? De õ nem felelt néki
azon a napon. Zsolt. 66,18. Ján. 9,31.
38.Monda azért Saul: Jertek ide mindnyájan,
a népnek oszlopai, hogy megtudjátok
és meglássátok, kiben volt ez a bûn
ma? Józs. 7,14.
39.Mert él az Úr, aki Izraelt oltalmazza,
hogy ha fiamban, Jonatánban volna is,
meg kell halnia; és az egész nép közül
senki sem felele néki. 2Sám. 12,5.
40. És monda egész Izraelnek: Ti legyetek
az egyik oldalon, én pedig és az én
fiam, Jonatán legyünk a másik oldalon.
És válaszola a nép Saulnak: amint néked
tetszik, úgy cselekedjél.
41. Akkor szóla Saul az Úrnak, Izrael
Istenének: Szolgáltass igazságot! És kiválasztaték
Jonatán és Saul, a nép pedig
megmeneküle. Józs. 7,16.
42. És monda Saul: Vessetek sorsot
közöttem és fiam, Jonatán között. És kiválasztaték
Jonatán.
43. Akkor monda Saul: Mondd meg
nékem, mit cselekedtél? Jonatán pedig elbeszélte
néki, és monda: A pálca végével,
mely kezembe volt, ízlelék egy keveset
amézbõl; itt vagyok, haljak meg!
44. És Saul monda: Úgy cselekedjék
az Úr most és ez után is, hogy meg kell
halnod Jonatán.
45. A nép azonban monda Saulnak: Jonatán
haljon-é meg, aki ezt a nagy szabadulást
szerezte Izraelben? Távol legyen!
Él az Úr, hogy egyetlen hajszála sem esik
le fejérõl a földre, mert Istennek segedelmével
cselekedte ezt ma. Megváltá azért
a nép Jonatánt, és nem hala meg. 2Kor. 6,1.
Saul további harcai
46. Akkor Saul megtére a filiszteusok
üldözésébõl; a filiszteusok pedig az õ
helyükre hazamenének.
47.Miután Saul átvette a királyságot Izrael
felett, hadakozékminden ellenségivel
mindenfelé: Moáb ellen és Ammon fiai
ellen és Edómellen és a cobeusok királyai
ellen és a filiszteusok ellen; ésmindenütt,
ahol megfordula, keményen cselekedék.
48. És sereget gyûjtvén, megverte Amáleket,
és megszabadítá Izraelt fosztogatóinak
kezébõl.
Saul családja
49. Valának pedig Saul fiai: Jonatán, Jisvi
és Málkisua; és két leányának neve: az
idõsebbiknek Méráb, és a kisebbiknek
neveMikál.
50. És Saul feleségét Ahinóámnak hívták,
aki Ahimaás leánya volt. Seregének
vezetõjét pedig Abnernek hívták, aki Saul
nagybátyjának, Nérnek volt a fia;
51.Mert Kis, a Saul atyja és Nér, az
Abner atyja, Abiel fiai voltak.
304 SÁMUEL I. KÖNYVE 14. 15.
52. A filiszteusok elleni háború pedig
igen heves volt Saulnak egész életében;
azért, ahol csak látott Saul egy-egy erõs
vagy egy-egy bátor férfit, azt magához
fogadta.
Büntetõ hadjárat Amálek ellen
15 Monda Sámuel Saulnak: Engem
küldött az Úr, hogy királlyá kenjelek
fel téged az Õ népe, az Izrael felett;
most azért figyelj azÚr beszédének szavára.
2. Így szól a Seregek Ura:Megemlékeztemarról,
amit cselekedett Amálek Izraellel,
hogy útját állta néki, mikor feljöve
Egyiptomból. 2Móz. 17,8. 5Móz. 25,17.
3.Most azért menj el és verd meg Amáleket,
és pusztítsátok el mindenét; és ne
kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit,
mind az asszonyt; mind a gyermeket,
mind a csecsemõt; mind az ökröt, mind a
juhot; mind a tevét, mind a szamarat.
1Móz. 3,17. 2Móz. 20,5. Ésa. 14,21.
4. És összehívá Saul a népet, és megszámlálá
õket Télaimban, kétszázezer
gyalogost, és Júdából tízezer embert.
5. És elméne Saul Amálek városáig, és
megütközék ott egy völgyben.
6. És monda Saul a kéneusnak: Menjetek,
távozzatok el,menjetek ki az amálekiták
közül, hogy velük együtt téged is el ne
veszítselek, mert te irgalmasságot cselekedtél
Izrael minden fiaival, mikor Egyiptomból
feljövének. És eltávozék a kéneus
az amálekiták közül. 2Móz. 18,10. 4Móz. 24,21.
7. Saul pedig megveré Amáleket Havilától
fogva egészen addig, amerre Súrba
mennek, mely Egyiptom átellenében van.
8. És Agágot, az amálekiták királyát
elfogta élve, a népet pedig mind kardélre
hányatá. 1Kir. 20,34.
9. Saul és a nép azonban megkímélte
Agágot és a juhoknak, barmoknak és
másodszülötteknek javát; a bárányokat és
mindazt, ami jó volt, nem akarták azokat
elpusztítani, hanem ami megvetett és
értéktelen dolog volt,mindazt elpusztíták.
Saul engedetlensége és bûnhõdése
10. Akkor szóla az Úr Sámuelnek,
mondván: 1Sám. 3,21.
11.Megbántam, hogy Sault királlyá tettem,
mert eltávozott tõlem, és beszédeimet
nem tartotta meg. Sámuel pedig felháborodék
és kiálta azÚrhoz egész éjszaka.
12. És korán felkele Sámuel, hogy találkozzék
Saullal reggel; és hírül adák Sámuelnek,
eztmondván: Saul Kármelbement,
és ímé emlékoszlopot állított magának;
azután megfordula, és tovább ment és
lement Gilgálba, Józs. 15,55. 22,16.
13. És amint Sámuel Saulhoz érkezék,
monda néki Saul: Áldott vagy te az Úrtól!
Én végrehajtám az Úrnak parancsolatját.
14. Sámuel azonban monda:Micsoda az
a juhbégetés, mely füleimbe hat és az az
ökörbõgés, melyet hallok?
15. És monda Saul: Az amálekitáktól
hozták azokat, mert a nép megkímélte a
juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza
azÚrnak, a te Istenednek; a többit
pedig elpusztítottuk. 1Móz. 3,12. Péld. 28,19.
16. Akkor monda Sámuel Saulnak:
Engedd meg, hogy megmondjam néked,
amit az Úr mondott nékem ez éjjel. Õ
pedig monda néki: Beszélj.
5Móz. 10,10. 1Sám. 30,8. Csel. 19,22.
17.Monda azért Sámuel: Nemde kicsiny
voltál te a magad szemei elõtt is, mindazáltal
Izrael törzseinek fejévé lettél, és az
Úr királlyá kent fel téged Izrael felett?!
18. És elkülde az Úr téged az úton, és
aztmondá:Menj el, és pusztítsd el az amálekitákat,
kik vétkezének; és hadakozzál
ellenük, míg megsemmisíted õket.
19.Miért nem hallgattál az Úrnak szavára,
ésmiért estél néki a prédának, és cselekedted
azt, ami bûnös az Úr szemei elõtt?
20. És felele Saul Sámuelnek: Én bizonyára
hallgattam az Úr szavára, és azon az
úton jártam, amelyre engem az Úr elküldött;
és elhoztam Agágot, az amálekiták
királyát, és az amálekitákat elpusztítottam.
21. A nép azonban elvette a prédából
amegsemmisítésre rendelt juhoknak és
ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak,
a te Istenednek Gilgálban.
22. Sámuel pedig monda: Vajon kedvesebb-
é az Úr elõtt az égõ- és véresáldozat,
mint az Úr szava iránt való engedelmesség?
Ímé, jobb az engedelmesség a véresSÁMUEL
I. KÖNYVE 15. 16. 305
áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!
Zsolt. 118,8. Péld. 15,16. 16,9. 16.Márk 12,33.
23.Mert, mint a varázslásnak bûne,
olyan az engedetlenség; és bálványozás
és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel
te megvetetted az Úrnak beszédét, Õ
is megvetett téged, hogy ne légy király.
2Krón. 33,6.Mát. 5,24. Gal. 5,19--20.
24. Akkor monda Saul Sámuelnek:
Vétkeztem, mert megszegtem az Úrnak
szavát és a te beszédedet; de mivel féltem
a néptõl, azért hallgattam szavukra.
25.Most azért bocsásdmeg az én vétkemet,
és térj vissza velem, hogy könyörögjek
az Úrnak. 2Móz. 23,2. Péld. 29,25. Ésa. 57,12.
26. Sámuel pedig monda Saulnak: Nem
térek vissza veled, mert megvetetted az
Úrnak beszédét, és az Úr is megvetett
téged, hogy ne légy király Izrael felett.
27. És mikor megfordula Sámuel, hogy
elmenjen, megragadta felsõ ruhájának
szárnyát, és leszakada. 1Kir. 11,30.
28. Akkor monda néki Sámuel: Elszakítá
tõled az Úr a mai napon Izraelnek
királyságát, és adta azt felebarátodnak, aki
jobb náladnál. 4Móz. 23,19. Ezék. 24,14.
29. Izraelnek erõssége pedig nem hazudik,
és semmit meg nem bán, mert
nemember Õ, hogy valamitmegbánjon.
30. És õ monda: Vétkeztem, mindazáltal
becsüljmeg engemnépemnek vénei elõtt
és Izrael elõtt, és velem térj vissza, hogy
könyörögjek az Úrnak, a te Istenednek.
31. Visszatére azért Sámuel Saullal, és
könyörgött Saul az Úrnak.
32. Sámuel pedig monda: Hozzátok ide
elõmbe Agágot, Amálek királyát. És elméne
Agág kényesen õhozzá, és monda
Agág: Bizonyára eltávozék a halál keserûsége.
2Móz. 17,11. 1Kir. 18,40.
33. És monda Sámuel: Miként a te kardod
asszonyokat tett gyermektelenekké,
úgy legyen gyermektelennéminden asszonyok
felett a te anyád! És darabokra vagdalá
Sámuel Agágot az Úr elõtt Gilgálban.
34. Ezután Sámuel elment Rámába, Saul
pedig felment az õ házához Gibeába, Saul
városába.
35. És Sámuel nem látogatá meg többé
Sault egész halálának idejéig; de bánkódék
Sámuel Saul miatt. Az Úr pedig megbánta,
hogy királlyá tette Sault Izrael felett.
Sámuel királlyá keni Dávidot
16 Ésmonda azÚr Sámuelnek:Ugyan
meddig bánkódol még Saul miatt,
holott énmegvetettemõt, hogy ne uralkodjék
Izrael felett? Töltsd meg a te szarudat
olajjal, és eredj el; én elküldelek téged a
Betlehemben lakó Isaihoz, mert fiai közül
választottammagamnak királyt. Csel. 13,22.
2. Sámuel pedig monda: Hogyan menjek
el!? Ha meghallja Saul, megöl engem.
És monda az Úr: Vígy magaddal egy
üszõt, és azt mondjad: Azért jöttem, hogy
az Úrnak áldozzam.
3. És hívd meg Isait az áldozatra, és én
tudtodra adom, hogy mit cselekedjél, és
kend fel számomra azt, akit mondok
néked. 2Móz. 4,15.
4. És Sámuel megcselekedé, amit az
Úrmondott néki, és elment Betlehembe.
A város vénei pedig megijedének, és eleibemenvén,
mondának: Békességes-é a te
jöveteled? 1Kir. 2,13. Csel. 24,25.
5. Õ pedig felele: Békességes; azért jöttem,
hogy áldozzam az Úrnak. Szenteljétek
meg azért magatokat, és jertek el velem
az áldozatra. Isait és az õ fiait pedig
megszentelé, és elhívá õket az áldozatra.
6.Mikor pedig bemenének, meglátta
Eliábot, és gondolá: Bizony az Úr elõtt
van az Õ felkentje! 1Kir. 12,26. 1Krón. 27,18.
7. Az Úr azonban monda Sámuelnek:
Ne nézd az õ külsõjét, se termetének
nagyságát,mertmegvetettemõt.Mert az
Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az
ember azt nézi, ami a szeme elõtt van,
de az Úr azt nézi, ami a szívben van.
1Krón. 28,9. Ésa. 55,8. Jer. 17,10. Csel. 1,24.
8. Szólítá azért Isai Abinádábot, és elvezeté
õt Sámuel elõtt; õ pedig monda:
Ez sem az, kit az Úr választa.
9. Elvezeté azután elõtte Isai Sammát; õ
pedigmonda:Ez semaz, akit azÚr választa.
10. És így elvezeté Isai Sámuel elõtt
mind a hét fiát; Sámuel pedig mondá Isainak:
Nem ezek közül választott az Úr.
11. Akkor monda Sámuel Isainak: Mind
itt vannak-é már az ifjak? Õ pedig felele:
306 SÁMUEL I. KÖNYVE 16. 17.
Hátra vanmég a kisebbik, és ímé õ a juhokat
õrzi. És monda Sámuel Isainak: Küldj
el, és hozasd ide õt, mert addig nem fogunk
leülni, míg õ ide nem jön. 2Sám. 7,8.
12. Elkülde azért, és elhozatá õt. Õ
pedig piros volt, szép szemû és kedves
tekintetû. És monda az Úr: Kelj fel és
kend fel, mert õ az. Én. 5,10.
13. Vevé azért Sámuel az olajos szarut,
és felkené õt testvérei között. És attól a
naptól fogva az Úrnak Szelleme Dávidra
szálla, és az után is. Felkele az után
Sámuel és elméne Rámába. 4Móz. 27,18.
Bír. 3,10. Zsolt. 89,20. Csel. 10,38.
Dávid lantja felvidítja a komor Sault
14. És az Úrnak Szelleme eltávozék
Saultól, és az Úr megengedte, hogy egy
gonosz szellem kezdje gyötörni õt.
Mát. 12,25.
15. És mondának Saul szolgái néki: Ímé
most a gonosz szellem, aki az Úr Szellemének
helyébe lépett, az gyötör téged!
16. Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak,
kik körülötted vannak, hogy
keressenek olyan embert, aki tudja a hárfát
pengetni, és amikor a gonosz szellem
sanyargat téged, pengesse kezével, hogy
te megkönnyebbülj.
17. És monda Saul az õ szolgáinak:
Keressetek tehát számomra olyan embert,
aki jól tud hárfázni, és hozzátok el hozzám.
18. Akkor felele egy a szolgák közül, és
monda: Ímé, én láttam a Betlehemben
lakó Isainak egyik fiát, aki tud hárfázni,
aki erõs vitéz és hadakozó férfiú, értelmes
és szép ember, és az Úr vele van.
19. Követeket külde azért Saul Isaihoz,
és monda: Küldd hozzám a fiadat, Dávidot,
ki a juhok mellett van.
20. Isai vett egy szamarat, egy kenyeret,
egy tömlõ bort és egy kecskegödölyét,
és elküldé Saulnak az õ fiától, Dávidtól.
21.Mikor pedig Dávid elméne Saulhoz
és megálla elõtte, az igen megszerette õt,
és fegyverhordozója lett néki.
22. És elkülde Saul Isaihoz, mondván:
MaradjonDávid énnálam,mert igenmegkedveltem
õt. 1Móz. 41,46. Péld. 22,29.
23. És lõn, hogy amikor Istennek az a
szelleme Saulon volt, vette Dávid a hárfát
és kezével pengeté; Saul pedig megkönynyebbüle
és jobban lett, és a gonosz
szellem eltávozék tõle.
Háború a filiszteusokkal
17 Összegyûjték a filiszteusok seregeiket
a harcra, és összegyûlének
Sokónál, mely Júdában van, és táborozának
Sokó és Azéka között, Efes-Dammimnál.
Józs. 15,35. 2Krón. 28,18.
2. Saul és az izraeliták pedig összegyûlének,
és tábort ütének az Ela völgyében; és
csatarendbe állának a filiszteusok ellen.
3. És a filiszteusok a hegyen állottak innen,
az izraeliták pedig a hegyen állottak
túlfelõl, úgyhogy a völgy közöttük volt.
4. És kijöve a filiszteusok táborából egy
bajnok férfiú, akit Góliátnak hívtak, Gát
városából való, kinek magassága hat sing
és egy arasz volt. Józs. 11,22. 2Krón. 26,6.
5. Fején rézsisak volt és pikkelyes páncélba
volt öltözve; a páncél súlya pedig
ötezer rézsiklusnyi volt. Ámós 6,2.
6. Lábán réz lábpáncél és vállain rézpajzs
volt.
7. És dárdájának nyele olyan volt, mint
a takácsok zugolyfája, dárdájának hegye
pedig hatszáz siklusnyi vasból volt; és
elõtte megy vala, aki a pajzsot hordozza.
8. És megállván, kiálta Izrael csatarendjeinek,
és monda nékik: Miért jöttetek
ki, hogy harcra készüljetek? Avagy nem
filiszteus vagyok-é én és ti Saul szolgái?
Válasszatok azért magatok közül egy
embert, és jöjjön le hozzám.
9. Ha azután meg bír velem vívni és
engem legyõz: akkor mi a ti szolgáitok
leszünk; ha pedig én gyõzömle õt ésmegölöm:
akkor ti legyetek a mi szolgáink,
hogy szolgáljatok nékünk.
10.Monda továbbá a filiszteus: Én gyalázattal
illetém a mai napon Izrael seregét,
állítsatok azért ki ellenem egy embert,
hogy megvívjunk egymással. 2Sám. 21,21.
11.Mikor pedig meghallotta Saul és az
egész Izrael a filiszteusnak ezt a beszédét,
megrettenének és igen félnek vala.
12. És Dávid, Júda városából, Betlehembõl
való amaz efratita embernek volt a fia,
akit Isainak hívtak, akinek nyolc fia volt,
SÁMUEL I. KÖNYVE 17. 307
és e férfiú a Saul idejében vén ember volt,
emberek közt korban elõhaladt. Ruth 4,22.
13. És Isainak három idõsebbik fia Saullal
elment a háborúba. Az õ három fiának
pedig, akik a háborúba menének, ezek
voltak neveik: az idõsebbik Eliáb, a második
Abinádáb és a harmadik Samma.
14. És Dávid volt a legkisebbik. Mikor
pedig a három idõsebb elment Saul után:
15. Dávid elméne és visszatére Saultól,
hogy atyjának juhait õrizze Betlehemben.
16. A filiszteus pedig elõjön vala reggel
és estve, és kiáll vala negyven napon át.
17. Ésmonda Isai az õ fiának, Dávidnak:
Vedd testvéreid számára ezt az efa pergelt
búzát és ezt a tíz kenyeret, és sietve vidd
el a táborba testvéreidhez.
18. Ezt a tíz sajtot pedig vidd el az ezredesnek,
és látogasd meg testvéreidet,
hogy jól vannak-é, és hozz tõlük jelt.
19. Saul pedig azokkal együtt és az
egész Izrael az Ela völgyében voltak,
hogy harcolnának a filiszteusok ellen.
20. Felkele azért Dávid korán reggel,
és a nyájat egy pásztorra bízván, felvette
a terhet és elment, amint meghagyta néki
Isai; és eljutott a tábor kerítéséhez; a
sereg pedig, mely kivonult csatarendben,
hadizajt támasztott.
21. És csatarendbe állának Izrael és a
filiszteusok, csatarend csatarend ellen.
22. Akkor Dávid rábízta a holmit arra,
aki a hadi szerszámokat õrzi, és elfuta a
harctérre és odaérve, kérdezõsködék
testvéreinek állapota felõl.
23. És míg õ beszélt velük, ímé a bajnok
férfi, a Góliát nevû filiszteus, aki Gátból
való volt, elõjöve a filiszteusok csatarendjei
közül, és most is hasonlóképen beszél
vala; és meghallá ezt Dávid.
24. Az izraeliták pedig,mikor látták azt a
férfit, mindnyájan elfutának elõle, és igen
félnek vala.
25. Ésmondának az izraeliták: Láttátok-é
azt a férfit, aki feljöve? Mert azért jött ki,
hogy gyalázattal illesse Izraelt. Ha valaki
megölné õt, nagy gazdagsággal ajándékozná
meg a király, leányát is néki adná,
és atyjának házát szabaddá tenné Izraelben.
Józs. 15,16.
Dávid legyõzi Góliátot
26. És szóla Dávid azoknak az embereknek,
akik ott állának vele,mondván:Mi történik
azzal, aki megöli ezt a filiszteust, és
elveszi a gyalázatot Izraelrõl? Mert kicsoda
ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy
gyalázattal illeti az élõ Istennek seregét?!
27. A nép pedig e beszéd szerint felele
néki, mondván: Ez történik azzal az
emberrel, aki megöli õt. 5Móz. 5,26. Jer. 10,10.
28. És meghallá Eliáb, az õ nagyobbik
testvére, hogy az emberekkel beszéle; és
nagyon megharaguvék Eliáb Dávidra, és
monda: Miért jöttél ide, és kire bíztad azt
a néhány juhot, amely a pusztában van?
Ismerem vakmerõségedet és szívednek
álnokságát, hogy csak azért jöttél ide,
hogy megnézd az ütközetet! Mát. 10,36.
29. Dávid pedig felele: Ugyan mit cselekedtem
én most? hiszen csak szóbeszéd
volt ez. 1Móz. 37,4. Péld. 15,1.
30. És elfordula tõle egy másikhoz, és
ugyan úgy szóla, mint korábban, és a nép
is az elõbbi beszéd szerint válaszola néki.
31. És mikor meghallották azokat a
szavakat, amelyeket Dávid szóla, megmondták
Saulnak, ki magához hívatá õt.
32. És monda Dávid Saulnak: Senki se
csüggedjen el emiatt; elmegy a te szolgád
és megvív ezzel a filiszteussal. 5Móz. 20,1.
33. Saul pedig monda Dávidnak: Nem
mehetsz te e filiszteus ellen, hogy vele
megvívj, mert te gyermek vagy, õ pedig
ifjúságától fogva hadakozó férfi volt.
34. És felele Dávid Saulnak: Pásztor volt
a te szolgád, atyjának juhai mellett; és ha
eljött az oroszlán és a medve, és elragadott
egy bárányt a nyáj közül:
35. Elmentem utána és levágtam, és
kiszabadítám szájából; ha pedig ellenem
támadott: megragadtam szakállánál fogva,
és levágtam és megöltem õt.
36. A te szolgádmind az oroszlánt,mind
a medvét megölte: Úgy lesz azért e körülmetéletlen
filiszteus is, mint azok közül
egy, mert gyalázattal illeté az élõ Istennek
seregét.
37. És monda Dávid: Az Úr, aki megszabadított
engem az oroszlánnak és a
medvének kezébõl, meg fog szabadítani
308 SÁMUEL I. KÖNYVE 17. 18.
engem e filiszteusnak kezébõl is. Akkor
monda Saul Dávidnak: Eredj el, és az Úr
legyen veled! Zsolt. 63,7. 2Kor. 1,10. 2Tim. 4,17.
38. És felöltözteté Saul Dávidot a maga
harci ruhájába; rézsisakot tett a fejére, és
felöltözteté õt páncélba.
39. Akkor Dávid felköté kardját harci
ruhája fölé, és járni akart, mert még nem
próbálta. És monda Dávid Saulnak: Nem
bírok ezekben járni, mert még nem próbáltam;
és leveté azokat Dávid magáról.
40. Kezébe vette botját, és kiválasztván
magának a patakból öt sima kövecskét,
eltevé azokat tarisznyájába,mely vele volt,
és parittyájával kezében közeledék a filiszteushoz.
41. Akkor elindult a filiszteus is, és
Dávidhoz közeledék, az az ember pedig,
aki a pajzsát hordozza, elõtte volt.
42.Mikor pedig odatekinte a filiszteus,
és meglátta Dávidot, megvetette õt, mert
ifjú volt és piros, és szép tekintetû.
43. És monda a filiszteus Dávidnak:
Eb vagyok-é én, hogy te bottal jössz
reám? És szidalmazá a filiszteus Dávidot
Istenével együtt. 2Sám. 3,8.
44.Monda továbbá a filiszteus Dávidnak:
Jöjj ide hozzám, hogy testedet az égi
madaraknak és a mezei vadaknak adjam.
45. Dávid pedig monda a filiszteusnak:
Te karddal, dárdával és pajzssal jössz
ellenem, én pedig a Seregek Urának,
Izrael seregei Istenének nevében megyek
ellened, akit te gyalázattal illetél.
46.Ma kezembe ad téged az Úr, ésmegöllek
téged, és fejedet levágom rólad.
A filiszteusok seregének tetemét pedig az
égi madaraknak és a mezei vadaknak
fogom adni a mai napon, hogy tudja meg
az egész föld, van Istene Izraelnek.
47. És tudja meg ez az egész sokaság,
hogy nem kard által és nem dárda által
tart meg az Úr, mert az Úré a had, és Õ
titeket kezünkbe fog adni. Zsolt. 44,6. 7.
48. És mikor a filiszteus felkészült, és
elindult, és Dávid felé közeledék: Dávid is
sietett és futott a viadalra a filiszteus elé.
49. És Dávid benyúlt kezével a tarisznyába
és kivett onnan egy követ, és elhajítván,
homlokán találta a filiszteust,
úgy, hogy a kõ homlokába mélyede, és
arccal a földre esék. 2Krón. 20,15.
50. Így Dávid erõsebb volt a filiszteusnál,
parittyával és kõvel. És levágta a
filiszteust és megölte õt, pedig kard nem
is volt Dávid kezében. 2Sám. 23,21.
51. És odafutott Dávid, és reá állott a
filiszteusra, és vevé annak kardját, kirántotta
hüvelyébõl, és megölé õt, és fejét
azzal levágta. A filiszteusok pedig amint
meglátták, hogy az õ hõsük meghalt,
megfutamodának. Zsid. 11,34.
52. És felkelének Izrael és Júda férfiai
és felkiáltának, és üldözék a filiszteusokat
egészen Gátig és Ekron kapujáig. Hullának
a filiszteusok sebesültjei a Saraimfelé
vezetõ úton Gátig és Ekronig. Józs. 15,36.
53. Visszatérének azután Izrael fiai a
filiszteusok üldözésébõl, és feldúlták
azoknak táborát.
54. Dávid pedig felvevé a filiszteusnak
fejét, és elvitte Jeruzsálembe, fegyvereit
pedig a maga sátorába rakta le.
55. Saul pedig mikor látta, hogy Dávid
kiment a filiszteus elé, monda Abnernek,
a sereg fõvezérének: Abner! Ki fia e gyermek?
És felele Abner: Él a te lelked, oh
király, hogy nem tudom!
56. És monda a király: Kérdezd meg
tehát, hogy ki fia ez az ifjú?
57. És amint visszajött Dávid, miután
megölte a filiszteust,megfogá õt Abner, és
Saulhoz vitte; és a filiszteusnak feje kezében
volt. Ruth 4,22. 1Krón. 2,13--15.
58. És monda néki Saul: Ki fia vagy te,
oh gyermek? Dávid pedig felele: A te szolgádnak,
a Betlehembõl való Isainak a fia
vagyok. Mát. 1,6. Csel. 13,22. Róm. 15,12.
Jonatán szövetséget köt Dáviddal
18 Miután pedig elvégezte a Saullal
való beszélgetést, a Jonatán lelke
egybeforrt Dávid lelkével, és Jonatán úgy
szerette õt, mint a saját életét. Péld. 18,24.
2. Saul magához vevé õt azon a napon,
és nem engedé, hogy visszatérjen atyja
házához. 1Móz. 44,30. 2Sám. 1,26.
3. És szövetséget kötének Jonatán és
Dávid egymással, mivel úgy szerette õt,
mint a saját lelkét.
SÁMUEL I. KÖNYVE 18. 309
4. És Jonatán leveté felsõ ruháját, amely
rajta volt, és Dávidnak adta, sõt hadi öltözetét
is, saját kardját, kézívét és övét.
5. És elméne Dávid mindenüvé, ahová
Saul küldé, és magát eszesen viseli. És
Saul a harcosok fölé helyezte õt, és
kedves lõn az egész nép elõtt, és a Saul
szolgái elõtt is.
Saul féltékenysége
6. És amint hazafelé jövének, mikor Dávid
visszatért,miután a filiszteusokat leverte,
kimentek az asszonyok Saul király elé
Izraelnek minden városaiból, hogy énekeljenek
és körben táncoljanak, dobokkal,
vigassággal és tomborákkal. Zsolt. 68,4.
7. És énekelni kezdének az asszonyok,
kik vigadozának és mondának: Megverte
Saul az õ ezerét és Dávid is az õ tízezrét.
8. Saul pedig igen megharaguvék, és
gonosznak tetszék az õ szemei elõtt ez a
beszéd, és monda: Dávidnak tízezret tulajdonítanak
és nékem tulajdonítják az ezret,
így hátmár csak a királyság hiányzik néki.
9. Saul azért attól a naptól kezdve rossz
szemmel néz vala Dávidra, sõt az után is.
10.Másnap pedig megszállta Sault a gonosz
szellem, és prófétálni kezde a maga
házában; Dávid pedig hárfázott kezével,
mint naponként szokta, és a dárda Saul
kezében volt. Csel. 16,16.
11. És elhajítá Saul a dárdát, azt gondolván:
Dávidot a falhoz szegezem; de Dávid
két ízben is félrehajolt elõle.
12. És félni kezde Saul Dávidtól,mert az
Úr vele volt, Saultól pedig eltávozék.
13. És Saul elbocsátá õtmagától és ezredesévé
tevé; és kimegy és bejön vala a nép
elõtt. 1Móz. 39,2. Józs. 6,27.
14. És Dávid minden útjában magát
eszesen viselte, mert az Úr volt vele.
Zsolt. 101,3. Péld. 16,20. 28,26. Csel. 7,9.
15.Mikor pedig látta Saul, hogy õ igen
eszesen viseli magát, félni kezde tõle.
16.De az egész Izrael és Júda szereté
Dávidot,mert õ elõttükméne ki és jöve be.
17. És monda Saul Dávidnak: Ímé, idõsebbik
leányomat, Mérábot néked adom
feleségül, csak légy az én vitéz fiam, és harcold
az Úrnak harcait; mert azt gondolá
Saul: Ne az én kezem által vesszen el,
hanema filiszteusok keze által. 4Móz. 32,20.
18. Dávid pedig monda Saulnak: Kicsoda
vagyok én, és micsoda az én életem,
és atyámnak családja Izraelben, hogy a
királynak veje legyek? 2Sám. 7,18.
19.De történt abban az idõben, mikor
Mérábot, a Saul leányát Dávidnak kellett
volna adni, hogy a Meholátból való Hadrielnek
adták õt feleségül. Bír. 7,22. 2Sám. 21,8.
20.Mikál, a Saul leánya azonban megszereté
Dávidot, és mikor ezt megmondták
Saulnak, tetszék néki a dolog.
21. Ésmonda Saul:Néki adomõt, hogy õ
legyen veszedelmére és a filiszteusok keze
legyen ellene.Monda azért Saul Dávidnak
másodízben: Légy tehát most az én võm.
22.Megparancsolá Saul az õ szolgáinak:
Beszéljetek Dáviddal titokban, mondván:
Ímé, a király jóindulattal van irántad, és
szolgái is mind szeretnek téged, légy
azért veje a királynak.
23. És elmondták a szolgákDávid elõtt e
beszédeket. Dávid pedig monda: Olyan
kicsiny dolog elõttetek, hogy a király vejévé
legyen valaki, holott én szegény és
megvetett ember vagyok?
24. És megmondták Saulnak az õ szolgái,
mondván: Eztmeg eztmondta Dávid.
Dávid elveszi Saul lányát feleségül
25. Saul pedig monda: Mondjátok meg
Dávidnak: Nem kíván a király más jegyajándékot,
hanem csak száz filiszteus elõbõrét,
hogy bosszút állj a király ellenségein;
mert Saul a filiszteusok keze által akará
Dávidot elpusztítani. 1Móz. 34,12.
26.Megmondták az õ szolgái Dávidnak
e beszédeket; és tetszék ez a dolog Dávidnak,
hogy a király veje legyen. A kitûzött
napok még el sem telének,
27.Mikor Dávid felkelt, és elment embereivel
együtt, és levágott a filiszteusok
közül kétszáz férfit; és elhozá Dávid elõbõreiket,
és mind beadta azokat a királynak,
hogy a király veje lehessen. És néki
adá Saul az õ leányát,Mikált, feleségül.
28.Mikor pedig Saul látta és megtudta,
hogy az Úr Dáviddal van, ésMikál, a Saul
leánya szereti õt:
310 SÁMUEL I. KÖNYVE 18. 19.
29. Akkor Saul még inkább félni kezde
Dávidtól. És Saul ellensége lett Dávidnak
teljes életében. Jób 5,2. 12. 13.
30. A filiszteusok vezérei pedig gyakran
betörnek vala, de valahányszor betörének,
Dávid Saul minden szolgáinál eszesebben
viselé magát; azért felette híressé
vált az õ neve. 2Sám. 11,1. Luk. 21,15.
Saul Dávid életére tör
19 És szóla Saul fiának, Jonatánnak,
és a többi szolgáinak, hogy öljék
meg Dávidot; de Jonatán, a Saul fia nagyon
szereté õt. Péld. 27,4.
2.Megmondá azért Jonatán Dávidnak,
mondván: Az én atyám, Saul azon van,
hogy megöljön, azért vigyázz magadra
reggel; titkos helyen tartózkodjál és rejtsd
el magad. Csel. 23,16.
3. Én pedig kimegyek, és atyám mellett
megállok a mezõn, ahol te leszel, és beszélni
fogok atyámmal felõled, és meglátom,
mint lesz, és tudtodra adom néked.
4. És Jonatán kedvezõen nyilatkozék
Dávid felõl az õ atyja, Saul elõtt, ésmonda
néki:Ne vétkezzék a királyDávid ellen, az
õ szolgája ellen, mert õ nem vétett néked,
sõt szolgálata felette hasznos volt néked.
5.Mert õ kockára tette életét ésmegverte
a filiszteust, és az Úr nagy szabadulást
szerze az egész Izraelnek. Te láttad azt és
örültél rajta; miért vétkeznél azért az ártatlan
vér ellen, megölvén Dávidot ok nélkül.
6. És hallgatott Saul Jonatán szavára, és
megesküvék Saul: Él az Úr, hogy nemfog
megöletni!
7. Akkor szólítá JonatánDávidot, ésmegmondá
néki Jonatán mind e beszédeket;
és Saulhoz vezeté Jonatán Dávidot, aki
ismét olyan lõn elõtte, mint annak elõtte.
8. A háború pedig ismét megkezdõdék,
és Dávid kivonula, és harcola a filiszteusok
ellen, és nagy vereséget okozott nékik,
és azok elfutának elõle.
Dávid elmenekül Saul udvarából
9. A gonosz szellem azonban megszállta
Sault, mikor házában ült és dárdája kezében
volt; Dávid pedig pengeté a hárfát kezével.
10. Akkor Saul a dárdával Dávidot a falhoz
akará szegezni, de félrehajolt Saul elõl,
és a dárda a falba verõdött. Dávid pedig elszalada,
és elmenekült azon éjjel. Péld. 1,16.
11. Követeket külde Saul a Dávid házához,
hogy reá lessenek és reggel megöljék
õt. De tudtára adá DávidnakMikál, az
õ felesége, mondván: Ha meg nem mented
életedet ez éjjel, holnap megölnek.
12. És lebocsátá Mikál Dávidot az ablakon;
õ pedig elment és elszalada, és megmenté
magát. Józs. 2,15. Csel. 9,24. 25.
13. És vevé Mikál a teráfot és az ágyba
fekteté azt, és feje alá kecskeszõrbõl
készült párnát tett, és betakará lepedõvel.
14.Mikor pedig Saul elküldé a követeket,
hogy Dávidot megfogják, azt mondá:
Dávid beteg.
15. És Saul elküldé ismét a követeket,
hogy megnézzék Dávidot, mondván:
Ágyastól is hozzátok õt elõmbe, hogy
megöljem õt.
16. És mikor a követek odamenének:
ímé, a teráf volt az ágyban, és feje alatt a
kecskeszõrbõl készült párna volt.
17. Akkor monda Saul Mikálnak: Mi
dolog, hogy engemúgymegcsaltál? Elbocsátád
az én ellenségemet, és õ elmenekült.
Felele Mikál Saulnak: Õ mondá nékem,
bocsáss el engem, vagy megöllek téged.
Saul maga megy Dávid után,
az Úr megakadályozza a vérontásban
18. Dávid pedig elfutván,megszabadula;
és elment Sámuelhez Rámába, és elbeszélte
néki mindazt, amit Saul vele cselekedett.
Elméne ez után õ és Sámuel, és
Nájótban tartózkodának. Péld. 17,17.Mal. 2,7.
19. És tudtára adák Saulnak, mondván:
Ímé Dávid Nájótban van, Rámában.
20. Követeket külde azért Saul, hogy
Dávidot fogják meg. Amint azonban meglátták
a prófétáknak seregét, akik prófétálának,
és Sámuelt, aki ott állott,mint az õ elõjárójuk;
akkor az Istennek Szelleme Saul
követeire szállott, és azok is prófétálának.
21.Mikor pedig megmondták Saulnak,
más követeket külde, és azok is prófétálának.
Akkor harmadízben is követeket külde
Saul, de azok is prófétálának.
SÁMUEL I. KÖNYVE 19. 20. 311
22. Elméne azért õ maga is Rámába. És
amint a nagy kúthoz érkezék,mely Székuban
van, megkérdezé, mondván: Hol van
Sámuel ésDávid? És felelének: ÍméNájótban,
Rámában.
23. És elméne oda Nájótba, Rámában.
És az Istennek Szelleme szálla õreá is, és
folytonosan prófétála, míg eljutott Nájótba,
Rámában. 1Móz. 31,24. Péld. 21,1. Dán. 4,35.
24. És leveté õ is ruháit, és prófétála, õ
is Sámuel elõtt, és ott feküvék meztelenül
azon az egész napon és egész éjszakán.
Azért mondják: Avagy Saul is a próféták
közt van-é? 2Sám. 6,20. Ésa. 20,2. Csel. 9,21.
Jonatán megmenti Dávidot
20 Elfuta azért Dávid Nájótból, mely
Rámában van, és elméne és monda
Jonatánnak: Mit cselekedtem? Mi vétkem
van és mi bûnöm atyád elõtt, hogy
életemre tör?
2. Õ pedig monda néki: Távol legyen!
Te nem fogsz meghalni. Ímé, az én atyám
nem cselekszik sem nagy, sem kicsiny
dolgot, hogy nékem meg ne mondaná.
Miért titkolná el azért atyám elõlem ezt a
dolgot? Nem úgy van! 1Móz. 44,7. Józs. 22,29.
3.Mindazáltal Dávid még megesküvék,
ésmonda:Bizonyára tudja a te atyád, hogy
te kedvelsz engem, azért azt gondolá: Ne
tudja ezt Jonatán, hogy valamiképp meg
ne szomorodjék. De bizonyára él az Úr és
él a te lelked, hogy alig egy lépés van köztem
és a halál között.
4. És felele Jonatán Dávidnak: amit csak
kívánsz, megteszem éretted.
5. ÉsmondaDávid Jonatánnak: Ímé, holnap
újhold lesz, mikor a királlyal kellene
leülnöm, hogy egyem, de te bocsáss el engem,
hogy elrejtõzzem a mezõn a harmadik
nap estvéjéig. 4Móz. 10,10. 28,11. Ezék. 46,6.
6. Ha kérdezõsködnék atyád utánam,
ezt mondjad: Sürgõsen kéredzett Dávid
tõlem, hogy elmehessen Betlehembe, az
õ városába, mert ott az egész nemzetségnek
esztendõnként való áldozatja vanmost.
7. Ha azt fogja mondani: Jól van, úgy
békessége van a te szolgádnak; ha pedig
nagyon megharagudnék, úgy tudd meg,
hogy a gonosz tettre elhatározta magát.
8. Cselekedjél azért irgalmasságot a te
szolgáddal, mert az Úr elõtt szövetséget
kötöttél velem, a te szolgáddal. Ha azonban
gonoszság van bennem, ölj meg te;
miért vinnél atyádhoz engem? 2Sám. 14,32.
9. Jonatán pedig felelé: Távol legyen az
tõled! Ha bizonyosan megtudom, hogy
atyám elhatározta magát arra, hogy a gonosz
tettet rajtad végrehajtsa, avagy nem
mondanám-é meg azt néked?
10. És monda Dávid Jonatánnak: Kicsoda
adja nékem tudtomra, hogy amit atyád
felelni fog néked, szigorú-é?
11. És monda Jonatán Dávidnak: Jer,
menjünk ki a mezõre; és kimenének
mindketten a mezõre.
12. Akkor monda Jonatán Dávidnak: Az
Úr az Izraelnek Istene; ha kipuhatolhatom
atyámtól holnap ilyenkorig vagy holnapután,
hogy ímé, Dávid iránt jó akarattal
van, tehát nem küldök-é ki akkor hozzád
és jelentem-é meg néked? Józs. 22,22.
13. Úgy cselekedjék az Úr Jonatánnal
most és az után is, ha atyámnak az tetszene,
hogy gonosszal illessen téged: hogy
tudtodra adomnéked, és elküldelek téged,
hogy békében elmehess. És az Úr legyen
veled, mint volt az én atyámmal! Ruth 1,17.
14. És ne csak amíg én élek, és ne csak
magammal cselekedjél az Úrnak irgalmassága
szerint, hogy meg ne haljak;
15. Hanem meg ne vond irgalmasságodat
az én házamtól soha, még akkor se,
hogyha az Úr kiirtja Dávid ellenségeit,
mindegyiket a földnek színérõl!
16. Így szerze szövetséget Jonatán a
Dávid házával; mondván: vegyen számot
az Úr a Dávid ellenségeitõl.
17. És Jonatán még egyszer megesketé
Dávidot, iránta való szeretetébõl;mert úgy
szerette õt, mint a saját életét. 2Sám. 1,26.
18.Monda pedig néki Jonatán: Holnap
újhold lesz, és kérdezõsködni fognak utánad,
mert helyed üres lesz.
19. A harmadik napon pedig jöjj alá
gyorsan, és eredj arra a helyre, ahol elrejtõzél
amaz esemény napján, és maradj ott
az útmutató kõ mellett.
20. És én három nyilat lövök oldalához,
mintha magamtól célba lõnék.
312 SÁMUEL I. KÖNYVE 20. 21.
21. És ímé utánuk küldöma gyermeket:
Eredj, keresdmeg a nyilakat. Ha aztmondom
a gyermeknek: Ímé, mögötted vannak
emerre: hozd el azokat és jöjj elõ,
mert békességed van néked, és nincs baj,
él az Úr! 5Móz. 6,13. Ésa. 65,16. Jer. 4,2.
22. Ha pedig azt mondom a gyermeknek:
Ímé, elõtted vannak a nyilak amarra:
akkormenj el,mert elküldött téged az Úr.
23. És erre a dologra nézve, amelyet
megbeszéltünk egymás közt, ímé az Úr
legyen bizonyság közöttem és közötted
mindörökké!
24. Elrejtõzék azért Dávid a mezõn. És
mikor az újhold eljött, leült a király az
ebédhez, hogy egyék. Péld. 27,12.
25. Ésmikor leült a király amaga székébe,
most is úgy, mint máskor, a fal mellett
levõ székbe: Jonatán felkele, és Abner ült
Saul mellé; a Dávid helye pedig üres volt.
26. És Saul semmit sem szólott azon a
napon, mert azt gondolá: Valami történt
vele; nem tiszta, bizonyosan nem tiszta.
27. És lõn az újhold után következõ napon,
a második napon, mikor ismét üres
volt a Dávid helye, monda Saul az õ fiának,
Jonatánnak: Isainak fia miért nem
jött el az ebédre sem tegnap, sem ma?
28. Jonatán pedig felele Saulnak: Elkéredzék
tõlem Dávid Betlehembe;
29. Ésmonda: Ugyan bocsáss el engem,
mert nemzetségünknek áldozata van
most a városban, és ezt parancsolta nékem
bátyám; azért, ha kedvelsz engem,
kérlek, haddmenjek el, hogymegnézzem
testvéreimet. Ezért nem jött el a király
asztalához.
30. Akkor felgerjede Saulnak haragja
Jonatán ellen és monda néki: Te elfajult,
engedetlen gyermek! Jól tudom, hogy kiválasztottad
Isainak fiát a magad gyalázatára
és anyád szemérmének gyalázatára!
31.Mert mindaddig, míg Isainak fia él a
földön, nemállhatsz fenn semte, sema te
királyságod; most azért küldj érette, és
hozasd ide õt hozzám, mert õ a halál fia.
32. Jonatán pedig felele Saulnak, az õ
atyjának, és monda néki: Miért kell meghalnia,
mit vétett? 1Móz. 31,36.
Mát. 27,23. Luk. 23,31. Ján. 7,51. 15,25.
33. Akkor Saul utánadobta dárdáját,
hogy általüsse õt. Megérté Jonatán, hogy
atyja elvégezé, hogy megölje Dávidot.
34. És felkele Jonatán az asztaltól nagy
haraggal, és semmit sem evett az újholdnak
második napján, mert bánkódott
Dávidmiatt,mivel atyja gyalázattal illeté õt.
Dávid és Jonatán búcsúja
35. És reggel kiméne Jonatán a mezõre
a Dáviddal együtt meghatározott idõben,
és egy kis gyermek volt vele.
36. És monda a gyermeknek: Eredj,
keresdmeg a nyilakat, amelyeket ellövök.
És mikor a gyermek elfutott, ellövé a
nyilat, úgyhogy rajta túl méne.
37.Mikor a gyermek arra a helyre érkezék,
ahol a nyíl volt, melyet Jonatán ellõtt,
a gyermek után kiálta Jonatán, és monda:
Avagy nem tovább van-é a nyíl elõtted?
38. És kiálta Jonatán a gyermek után:
Gyorsan siess, meg ne állj! A gyermek, ki
Jonatánnal volt, felszedé a nyilat és urához
ment.
39. A gyermek pedig semmit semértett,
hanem csak Jonatán és Dávid értették e
dolgot.
40. Átadá azután Jonatán fegyverét a
gyermeknek, aki vele volt, ésmonda néki:
Eredj el, vidd be a városba.
41.Mikor pedig elment a gyermek, felkeleDávid
a kõ déli oldalamellõl és arccal
a földre borula, és háromszormeghajtotta
magát; megcsókolták egymást, és együtt
sírtak,mígnemDávid hangosan zokogott.
42. Akkor monda Jonatán Dávidnak:
Eredj el békességgel! Mivelhogy megesküdtünk
mind a ketten az Úrnak nevére,
mondván: AzÚr legyen köztemés közted,
az én magom között és a te magod között
örökre. Felkele ez után és elméne. Jonatán
pedig bement a városba.
Dávid a nóbi szentélybe menekül
21 ÉsDávid elméneNóbba Ahimélek
paphoz. Ahimélek pedig megrettenve
ment Dávid elé, és monda néki: Mi
dolog, hogy csak egyedül vagy, és senki
sincs veled? Neh. 11,32. Ésa. 10,32.
2. És monda Dávid Ahimélek papnak: A
király bízott reám valamit, és monda
nékem: Senki se tudja meg azt a dolgot,
amiért elküldélek téged, és amit parancsoltamnéked;
azért a szolgákat elküldém
erre és erre a helyre. Zsolt. 119,29. Péld. 29,25.
3.Most azért, mi van kezednél? Adj öt
kenyeret nékem, vagy egyebet, ami van.
4. Felele a pap Dávidnak, és monda:
Nincs közönséges kenyér kezemnél, hanem
csak szentelt kenyér van, ha ugyan
a szolgák tisztán tartották magukat, legalább
az asszonytól. 2Móz. 19,15. 25,30. Zak. 7,3.
5. Dávid pedig felele a papnak, és monda
néki: Bizonyára el volt tiltva mitõlünk
az asszony mind tegnap, mind azelõtt,
mikor elindulék, és a szolgák holmija is
tiszta volt, jóllehet az út közönséges: azért
bizonyára megtartatik ma szentnek az
edényekben.
6. Adott azért a pap néki szentelt kenyeret,
mert nem volt ott más kenyér, hanem
csak szent kenyér, melyeket elvettek az
Úrnak színe elõl, hogy meleg kenyeret
tegyenek ahelyett azon a napon, amelyen
az elõbbit elvevék. Mát. 12,3.Márk 2,25.
7. Vala pedig ott azon a napon Saul szolgái
közül egy ember, ott tartózkodva az
Úr elõtt, akit Doégnak hívtak, aki edomita
volt, Saul pásztorainak számadója.
8. És monda Dávid Ahiméleknek: Nincsen-
é kezednél egy dárda vagy valami
fegyver? Mert sem kardomat, sem fegyverzetemet
nem hoztam magammal,
mivel a király dolga sürgõs volt.
9. Ésmonda a pap: A filiszteusGóliátnak
a kardja, akit te megöltél az Ela völgyében,
ímhol van posztóba betakarva az
efód mögött; ha azt el akarod vinni, vidd
el, mert azon kívül más nincsen itt. És
monda Dávid: Nincs ahhoz hasonló, add
ide azt nékem.
Dávid Ákis királyhoz fut
10. És felkele Dávid, és elfutott azon a
napon Saul elõl, és elment Ákishoz, Gátnak
királyához.
11. És mondának Ákis szolgái néki:
Vajon nem ez-é Dávid, annak az országnak
királya? Vajon nem errõl énekelték-é
a körtáncban, mondván: Saul megverte
az õ ezerét, Dávid is az õ tízezrét?
12. És mikor eszébe vevé Dávid ezeket
a beszédeket, igen megrémüle Ákistól,
Gátnak királyától.
13. És megváltoztatá magaviseletét elõttük,
és õrjönge kezeik között, és irkál a
kapuknak ajtain, nyálát pedig szakállán
folyatja alá.
14. És monda Ákis az õ szolgáinak: Ímé
látjátok, hogy ez az ember megõrült,
miért hoztátok õt hozzám?
15. Szûkölködöm-e õrültekben, hogy
idehoztátok ezt, hogy bolondoskodjék
elõttem? Ez jöjjön-e be házamba?


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 176
Tegnapi: 200
Heti: 176
Havi: 4 098
Össz.: 797 347

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: 28.Sámuel I.könyve 11-21.
Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste - © 2008 - 2017 - szeretet.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: jános evangéliuma 14-17 fejezet - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »