Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste

Mi a tiszta Igét hirdetjük. Hiszünk Jézus Szent Nevében!Az Üdvösséget és a Szent Szellem keresztséget hirdetjük az egész világon.Küldjétek mindenkinek tovább a Szent Evangéliumot, amit leírunk az egész világra.Jézust hirdetjük. Abba Atyánk. Ámen.

Dávid barlangban rejtõzik el
22 Elméne azért onnan Dávid, és elfutott
Adullám barlangjába. Mikor
meghallották testvérei és atyjának egész
házanépe, odamenének hozzá. Zsid. 11,38.
2. És hozzá gyûlének mindazok, akik
nyomorúságban voltak, és mindazok,
akiknek hitelezõik voltak, ésminden elkeseredett
ember, õ pedig vezérük lett azoknak;
és mintegy négyszázan voltak õvele.
3. És elméne onnan Dávid Micpába,
Moáb földjére, és mondaMoáb királyának:
Hadd jöjjön ide hozzátok az én atyám és
anyám,mígmegtudom, hogymit fog cselekedni
velemaz Isten. 1Móz. 47,11. 2Móz. 20,12.
Péld. 10,1. 5Móz. 5,16.Mát. 19,19. Ef. 6,2. 1Tim. 5,4.
4. És Moáb királya elé vitte õket, és ott
maradának vele mindaddig, míg Dávid a
várban volt.
5. Gád próféta pedig monda Dávidnak:
Ne maradj a várban, hanem eredj és menj
el Júda földjére. Elméne azért Dávid, és
Héret erdejébe ment. 2Sám. 24,11. 1Krón. 21,9.
6. És meghallotta Saul, hogy elõtûnt
Dávid és azok az emberek, akik vele voltak;
Saul pedig Gibeában tartózkodék a
hegyen a fa alatt és dárdája a kezében volt
és szolgái mindnyájan mellette állának.
7.Monda azért Saul az õ szolgáinak,
akik mellette állottak: Halljátok meg Benjáminnak
fiai! Isainak fia adni fog-é néktek
mindnyájatoknak szántóföldeket és szõlõhegyeket,
és mindnyájatokat ezredesekké
és századosokká fog-é tenni,
SÁMUEL I. KÖNYVE 21. 22. 313
8. Hogy mindnyájan összeesküdtetek
ellenem? És senki sincs, aki tudósítana
engem, hogy fiam szövetséget kötött Isai
fiával? És senki sincs közöttetek, aki szánakoznék
felettem, és megmondaná nékem,
hogy fiamfellázította szolgámat ellenem,
hogy leselkedjék utánam, mint
ahogy e mai napon megtetszik?
9. Akkor felele az edomita Doég, aki
Saul szolgái közt állott: Én láttam, hogy
az Isai fia Nóbba ment az Ahitób fiához,
Ahimélek paphoz.
10. Aki õérette megkérdé az Urat, és
eleséget adott néki, sõt a filiszteus Góliát
kardját is néki adá. 4Móz. 27,21.
A nóbi papok kiirtása
11. Akkor elkülde a király, hogy elhívják
Ahimélek papot, az Ahitób fiát és atyjának
egész házanépét, a papokat, akik Nóbban
voltak; és eljövének mindnyájan a királyhoz.
12. És monda Saul: Halld meg most te,
Ahitóbnak fia! Õ pedig monda: Ímhol
vagyok uram.
13. És monda néki Saul:Miért ütöttetek
pártot ellenem, te és Isainak fia, hogy
kenyeret és kardot adtál néki, és õérette
megkérdezéd az Istent, hogy fellázadjon
ellenem, hogy leselkedjék, mint ahogy
most történik?
14. És felele Ahimélek a királynak, és
monda: Minden szolgáid között kicsoda
hûségesebb Dávidnál, aki a királynak
veje, és aki akaratod szerint jár, és tisztelt
ember a te házadban? Péld. 31,9.
15. Vajon csak ma kezdém-e az Istent
õérette megkérdezni? Távol legyen tõlem!
Ne tulajdonítson olyat a király szolgájának,
sem atyám egész házanépének,
mert errõl a dologról semmit semtud a te
szolgád, sem kicsinyt, sem nagyot.
16. A király pedig monda: Meg kell halnod
Ahimélek, néked és a te atyád egész
házanépének!
17. És monda a király a poroszlóknak,
akik mellette állának: Vegyétek körül és
öljétek le az Úrnak papjait, mert az õ
kezük is Dávid mellett volt, mert tudták,
hogy õ menekül, és mégsem mondták
meg nékem. A király szolgái azonban
nemakarták kezeiket felemelni, hogy az
Úr papjaira rohanjanak. 2Móz. 1,17. Csel. 4,19.
18. Akkormonda a királyDoégnak: Fordulj
nékik te, és rohanj a papokra. És ellenük
fordula az edomita Doég, és õ rohana
a papokra. Azon a napon nyolcvanöt embert
ölt meg, akik gyolcs efódot viseltek.
19. ÉsNóbot is, a papok városát fegyvernek
élével vágatá le,mind a férfit,mind az
asszonyt, mind a gyermeket, mind a csecsemõt;
az ökröt és szamarat és bárányt,
fegyvernek élével. Neh. 11,32. Ésa. 10,32. 26,13.
20. Ahitób fiának, Ahiméleknek egy fia
azonban, akit Abjátárnak hívtak, elmenekült,
és Dávid után futott. Bír. 9,5.
21. És megmondá Abjátár Dávidnak,
hogy megölette Saul az Úrnak papjait.
22. Dávid pedig monda Abjátárnak:
Tudtam én azt már aznap, mert ott volt
az edomita Doég, hogy bizonyosan megmondja
Saulnak. Én adtam okot atyád
egész házanépének halálára.
23.Maradj nálam, ne félj; mert aki az én
életemet halálra keresi, az keresi a te életedet
is, azért te bátorságosan lehetsz
mellettem. 1Kir. 2,26.
Dávid megszabadítja Kehilla városát
23 Értesíték pedig Dávidot: Ímé a
filiszteusok hadakoznak Kehilla
ellen, és dúlják a szérûket. Józs. 15,44.
2. Akkor megkérdezé Dávid az Urat,
mondván: Elmenjek és leverjem-é ezeket
a filiszteusokat? És monda az Úr Dávidnak:
Eredj el, és verd le a filiszteusokat, és
szabadítsd meg Kehillát. Zsolt. 37,5. Péld. 3,5.
3. A Dávid emberei azonban mondának
néki: Ímé, mi itt Júdában is félünk, menynyivel
inkább, ha Kehillába megyünk a
filiszteusok táborára.
4. Akkor Dávid ismét megkérdezé az
Urat, az Úr pedig válaszola néki, és monda:
Kelj fel, és menj el Kehillába, mert én
a filiszteusokat kezedbe adom.
5. Elméne azért Dávid és az õ emberei
Kehillába, és harcola a filiszteusok ellen,
és elhajtámarhájukat, és felette igenmegveré
õket. És megszabadítá Dávid Kehilla
lakosait.
314 SÁMUEL I. KÖNYVE 22. 23.
6. Lõn pedig, hogy amikor Abjátár, az
Ahimélek fia Dávidhoz menekült, az efódot
is magával vitte.
7.Megmondták akkor Saulnak, hogy
Dávid Kehillába ment; és monda Saul:
Kezembe adta õt az Isten,mert ott szorult,
mivel kulcsos és záros városba méne.
8. És összegyûjté Saul a harcra az egész
népet, hogy Kehillába menjen, és körülfogja
Dávidot és az õ embereit. Zsolt. 71,11.
9.Mikor pedig Dávid megtudta, hogy
Saul ellene gonoszt forral, mondá Abjátár
papnak: Hozd elõ az efódot.
10. És monda Dávid: Uram, Izrael Istene!
bizonnyal meghallotta a Te szolgád,
hogy Saul ide akar jönni Kehillába, hogy
elpusztítsa a várost miattam. Zsolt. 44,22.
11. Vajon kezébe adnak-é engemKehilla
lakosai? Vajon lejön-é Saul, amint hallotta
a Te szolgád? Oh Uram, Izrael Istene,
mondd meg a Te szolgádnak! És monda
az Úr: Lejön.
12. És monda Dávid: Vajon Saul kezébe
adnak-éKehilla lakosai engemés az én embereimet?
Ésmonda az Úr: Kezébe adnak.
Dávid bujdosásának kezdete
Zif pusztájában felkeresi Jonatán
13. Felkele azért Dávid és az õ emberei,
mintegy hatszázan, és kimenénekKehillából,
és ide s tova járnak vala, ahol csak
járhatának. Midõn pedig Saulnak megmondták,
hogy elmenekült Dávid Kehillából,
felhagyott az elmenetellel.
14. ÉsDávid a pusztában tartózkodék az
erõs helyeken, és a Zif pusztájában levõ
hegységen marada. És Saul mindennap
keresé, de az Isten nem adá õt kezébe.
Zsolt. 32,7. 33,18. Péld. 2,8. 21,30. Róm. 8,31.
15.Mikor pedig Dávid látta, hogy Saul
kiment, hogy élete ellen törjön; és mikor
Dávid a Zif pusztájában, az erdõben volt:
16. Felkele Jonatán, a Saul fia, és elment
Dávidhoz az erdõbe, és megerõsíté az õ
kezét az Istenben.
17. És monda néki: Ne félj, mert Saulnak,
az én atyámnak keze nem fog utolérni
téged, és te király leszel Izrael felett,
és én második leszek teutánad, és Saul is,
az én atyám, tudja, hogy így lesz.
18. És szövetséget kötének ketten az Úr
elõtt. És Dávid az erdõben marada, Jonatán
pedig hazament. 2Sám. 21,7.
19. És felmenének a zifeusok Saulhoz
Gibeába, mondván: Avagy nem nálunk
lappang-é Dávid az erõs helyeken az erdõben,
Hakila halmán,mely a sivatagtól jobb
kézre van?!
20.Most azért minthogy a legfõbb kívánságod
az, hogy lejöjj, oh király, jöjj le;
és a mi gondunk lesz, hogy a királynak
kezébe adjuk õt.
21. És monda Saul: Legyetek megáldva
az Úrtól, hogy szánakoztok rajtam!
22.Menjetek azért el, és vigyázzatok ezután
is, hogymegtudjátok ésmeglássátok
az õ tartózkodási helyét, és hogy ki látta õt
ott,mert aztmondották nékem, hogy igen
ravasz õ.
23. Annak okáért nézzetek meg és tudjatok
meg minden búvóhelyet, ahol õ lappang
és minden bizonnyal térjetek vissza
hozzám, hogy elmenjek veletek; és ha
az országban van, kikutatom õt Júdának
minden ezrei között.
24. Azok pedig felkelének, és elmenének
Zifbe Saul elõtt. Dávid pedig és az õ
embereiMáon pusztájában voltak amezõségen,
amely a sivatagtól jobb kézre van.
25. És elméne Saul az õ embereivel
együtt, hogy megkeresse õt. Dávidnak
azonban megüzenték, és õ leszállott a
kõszikláról, és Máon pusztájában tartózkodék.
Mikor pedig meghallotta Saul,
üldözé DávidotMáon pusztájában.
26. Saul a hegynek egyik oldalán méne,
Dávid és az õ emberei pedig a hegynek
másik oldalán. És éppen, mikor Dávid nagyon
sietett, hogy elmenekülhessen Saul
elõl, és Saul és az õ emberei már körül is
kerítették Dávidot és az õ embereit, hogy
megfogják, Zsolt. 17,9. 31,21.
27. Akkor érkezék egy követ Saulhoz,
mondván: Siess és jöjj!Mert a filiszteusok
betörtek az országba. 2Kir. 19,9.
28. Akkormegtére Saul Dávid üldözésébõl,
és a filiszteusok ellen ment. Azért hívják
azt a hegyet amenekülés kõsziklájának.
29. És Dávid elméne onnan, és Engedi
erõsségei közt tartózkodék. 2Krón. 20,2.
SÁMUEL I. KÖNYVE 23. 315
Dávid megkiméli Saul életét
24 Lõn pedig, hogy amikor visszatért
Saul a filiszteusok üldözésébõl,
megüzenték néki, mondván: Ímé, Dávid
az Engedi pusztájában van.
2.Maga mellé vett Saul az egész Izrael
közül háromezer válogatott embert, és
elment, hogymegkeresse Dávidot és az õ
embereit a vadkecskék kõszikláin.
Zsolt. 37,32.
3. És eljutott a juhaklokhoz, amelyek
az útfélen vannak, hol egy barlang volt; és
beméne Saul, hogy ott szükségét végezze;
Dávid pedig és az õ emberei a barlang
rejtekeiben voltak. Bír. 3,24. Zsolt. 57,1--11.
4. Akkor azt mondták Dávidnak az õ
emberei: Ez az a nap, amelyrõl azt mondotta
az Úr néked: Ímé, kezedbe adom
ellenségedet, hogy úgy cselekedjél vele,
amint néked tetszik. Felkele azért Dávid,
és elmetszé orozva Saul ruhájának szárnyát.
5. Lõn pedig ez után, hogy megesett a
Dávid szíve rajta, hogy elmetszé Saul
ruhájának szárnyát; 2Sám. 24,10.
6.Monda az õ embereinek: Oltalmazzon
meg engem az Úr attól, hogy ily dolgot
cselekedjem az én urammal, az Úrnak
felkentjével, hogy kezemet felemeljem
ellene, mert az Úrnak felkentje õ.
7. És megfeddé Dávid kemény szókkal
embereit, és nem engedte meg nékik,
hogy Saul ellen támadjanak. Mikor pedig
Saul felkelt a barlangból, és elment az
úton: Zsolt. 7,4.Mát. 5,44. Róm. 12,17. 19.
8. Dávid is felkelt ez után, és kiment a
barlangból, és Saul után kiálta, mondván:
Uramkirály!Mikor pedig Saul hátratekinte,
Dávid arccal a földre hajolt, és tisztességet
tett néki.
9. És monda Dávid Saulnak: Miért
hallgatsz az olyan ember szavaira, aki azt
mondja: Ímé, Dávid romlásodra tör?!
Zsolt. 141,6. Péld. 16,28. 17,9.
10. Ímé, amai napon látták a te szemeid,
hogy azÚr téged kezembe adott a barlangban,
és azt mondották, hogy öljelek meg
téged, de én kedvezék néked, és azt mondám:
Nem emelem fel kezemet az én
uram ellen, mert az Úrnak felkentje õ.
11. Azért atyám! Nézd felsõ ruhádnak
szárnyát kezemben,mertmikor levágtam
felsõ ruhádnak szárnyát, nemöltelekmeg
téged! Azért tudd meg és lássad, hogy
nincsen az én kezemben hamisság és
semmi gonoszság és nem vétkeztem
ellened, de te mégis életem után leselkedel,
hogy elveszítsed azt. Zsolt. 7,3. 35,7.
Dávid esküvel fogad békességet
12. Az Úr tegyen ítéletet közöttem és
közötted, és álljon bosszút az Úr érettem
rajtad, de az én kezem nem lesz
ellened. 1Móz. 16,5. Bír. 11,27.
13. Amint a régi példabeszéd mondja:
A gonoszoktól származik a gonoszság;
de az én kezem nem lesz ellened. Mát. 7,16--29.
14. Ki ellen jött ki Izraelnek királya? Kit
kergetsz? Egy holt ebet, vagy egy bolhát?
15. Legyen azért az Úr ítélõbíró, és
tegyen ítéletet közöttem és teközötted,
és lássa meg; Õ forgassa az én ügyemet,
és szabadítson meg engem kezedbõl.
2Krón. 24,22. Zsolt. 35,1. 43,1. 119,154.Mik. 7,9.
16. És lõn, mikor elmondotta Dávid e
szókat Saul elõtt,monda Saul: A te szavad-é
ez, fiam, Dávid? És felkiálta Saul, és síra.
17. És monda Dávidnak: Te igazságosabb
vagy nálam, mert te jót cselekedtél
velem, én pedig rosszal fizettem néked.
Mát. 5,44.
18. És te megmondottad nékem a mai
napon, minémû jót cselekedtél velem,
hogy az Úr kezedbe adott engem, és te
mégsem öltél meg engem.
19.Mert ha valakimegtalálja ellenségét,
elbocsátja-é õt békében az úton? Annakokáért
fizessen az Úr néked jóval azért,
amit velem ma cselekedtél.
20.Most pedig, mivel tudom, hogy te
király leszel, és Izraelnek királysága a te
kezedben állandó lesz:
21. Esküdjél meg nékem most az Úrra,
hogy énutánam nem fogod kiirtani maradékomat
és nevemet nem fogod kitörölni
atyám házából!
22. És Dávid megesküvék Saulnak. És
Saul elméne haza, Dávid pedig és az õ
emberei felmenének az õ erõsségükbe.
316 SÁMUEL I. KÖNYVE 24.
Sámuel halála
25 Meghala pedig Sámuel, és egybegyûle
az egész Izrael, és siratták
õt, és eltemették az õ házában Rámában.
Dávid pedig felkelt és elment Párán pusztájába.
4Móz. 20,29. 5Móz. 34,8. Zsolt. 120,5.
Nábál és Abigail
2. És volt egy ember Máonban, akinek
jószága Kármelben volt, igen tehetõs ember
volt: háromezer juha és ezer kecskéje
volt néki. ÉsKármelben éppen juhait nyírta.
1Móz. 38,13. Józs. 15,55. 2Sám. 13,23.
3. Azt az embert Nábálnak, és feleségét
Abigailnak hívták, aki igen eszes és szép
termetû asszony volt; a férfi azonban durva
és rossz erkölcsû volt, a Káleb nemzetségébõl
való volt. Péld. 31,10. Ésa. 32,5. 7.
4. És meghallotta Dávid a pusztában,
hogy Nábál a juhait nyírja. 2Sám. 13,24.
5. Elkülde azértDávid tíz ifjút, ésmonda
Dávid az ifjaknak:Menjetek fel Kármelbe,
és mikor Nábálhoz érkeztek, köszöntsétek
õt nevemben békességesen.
6. És így szóljatok: Légy békességben
az életben, legyen békességben a te
házadnépe és legyen békességben mindened,
amid van! Zsolt. 122,7. Luk. 10,5.
7.Most hallottam, hogy juhaidat nyiratod.
A te pásztoraid pedig velünk voltak,
nem bántottuk õket, és semmijük sem
hibázott az alatt az egész idõ alatt, míg
Kármelben voltak.
8. Kérdezd meg szolgáidat, õk meg fogják
mondani néked. Legyenek azért ez
ifjak kedvesek elõtted, mert alkalmas idõben
jöttünk. Adj kérlek abból, ami kezed
közt van, szolgáidnak, és a te fiadnak,
Dávidnak. Neh. 8,10. Eszt. 9,19.
9. Elmenének azért a Dávid szolgái, és
szólának Nábálnak mind e beszédek
szerint a Dávid nevében, és várakozának.
10. Nábál pedig felele a Dávid szolgáinak,
és monda: Kicsoda Dávid és kicsoda
Isainak fia? Mai napság sok olyan szolga
van, akik elszöknek uraiktól. Zsolt. 73,7. 8.
11. Vegyemazért kenyeremet és vizemet
és az én levágott marhámat, amit nyíróimnak
levágattam, hogy olyan embereknek
adjam, akikrõl azt sem tudom, hova valók?
12. Akkor megfordulának a Dávid szolgái
az õ útjukra, és visszatérének; és mikor
megérkezének, értesítették õt mind e
beszédek felõl.
13. És monda Dávid az õ embereinek:
Kösse fel mindenki kardját! És felköté
mindenki a kardját, Dávid is felköté az õ
kardját; és felment Dávid után mintegy
négyszáz ember; kétszáz pedig ottmaradt
a poggyásznál.
14. Abigailt pedig, a Nábál feleségét értesíté
a szolgák közül egy ifjú, mondván:
Dávid követeket küldött a pusztából, hogy
köszöntsék a mi urunkat, de õ elûzé õket.
15. Azok az emberek pedig igen jók
voltak hozzánk; és nemvolt bántódásunk,
és semmink nem hibázott az alatt az
egész idõ alatt,míg velük jártunk,mikor a
mezõn voltunk.
16. Olyanok voltak reánk nézve, mint a
kõfal, mind éjjel, mind nappal, az alatt az
egész idõ alatt, míg velük valánk, mikor a
juhokat õriztük. 2Móz. 14,22. Jób 1,10.
17.Most azért értsd meg és lássad,
hogy mit kelljen cselekedned, mert jelen
van a veszedelem a mi urunk és az õ
egész háza ellen, õ pedig oly kegyetlen
ember, hogy senki sem szólhat néki.
18. Akkor Abigail sietve vett kétszáz
kenyeret, két tömlõ bort, öt juhot elkészítve,
öt mérték pergelt búzát, száz kötés
aszúszõlõt és kétszáz kötés száraz fügét,
és a szamarakra rakta. 1Móz. 32,13. Péld. 18,16.
19. Ésmonda az õ szolgáinak:Menjetek
el elõttem, ímé én utánatok megyek; de
férjének, Nábálnak nem mondá meg.
20. És történt, hogy amint a szamáron
megy vala, és leereszkedék a hegynek
egyik mellékösvényén, ímé Dávid és az õ
emberei lejövének eleibe, és õ összetalálkozék
velük.
21. Dávid pedig azt mondotta: Bizony
hiába õriztem ennek mindenét, amije van
a pusztában, hogy semmi híja nem lett
mindannak, ami az övé,mert õ a jó helyett
rosszal fizet nékem.
22. Úgy cselekedjék az IstenDávid ellenségeivel
most és ez után is, hogy reggelig
meg nem hagyok mindabból, ami az övé,
még egy ebet sem.
SÁMUEL I. KÖNYVE 25. 317
23.Mikor pedig meglátta Abigail Dávidot,
sietve leszállott a szamárról, és arccal
leborula Dávid elõtt, és meghajtá magát a
földig. Józs. 15,18. Bír. 1,14.
24. És az õ lábaihoz borula, és monda:
Oh uram! Én magam vagyok a bûnös,
mindazáltal hadd beszéljen a te szolgálóleányod
elõtted, és hallgasdmeg szolgálóleányodnak
szavait.
25. Kérlek, ne törõdjék az én uram
Nábállal, ezzel a kegyetlen emberrel,
mert amilyen a neve, olyan õ maga is;
bolond az õ neve és bolondság van benne.
Én azonban, a te szolgálóleányod, nem
láttam az én uramnak szolgáit, akiket
elküldöttél.
26.Most pedig, oh uram! Él az Úr és
él a te lelked, hogy az Úr akadályozott
meg téged, hogy gyilkosságba ne essél,
és ne saját kezeddel szerezz magadnak
elégtételt. Most azért olyanok legyenek
ellenségeid, mint Nábál, és valakik az én
uramnak megrontására törekszenek.
27. És most ezt az ajándékot, amelyet a
te szolgálóleányod hozott az én uramnak,
adják a vitézeknek, akik az én uram körül
forgolódnak. 1Móz. 33,11.
28. Bocsásd meg azért a te szolgálóleányodnak
vétkét; mert az én uramnak
bizonyára maradandó házat épít az Úr,
mert az Úrnak harcait harcolja az én
uram, és gonoszság nem találtatik tebenned
a te életedben. 2Sám. 7,11. 1Kir. 9,5.
29. És ha valaki feltámadna ellened,
hogy téged üldözzön és életed ellen törjön:
az én uramnak lelke az élõknek
csomójába leend bekötve az Úrnál a te
Istenednél; ellenségeidnek lelkét pedig a
parittyának öblébõl fogja elhajítani.
30. És mikor az Úr megadja a jót az én
uramnak mind aszerint, amint megmondotta
felõled, és téged fejedelmül
rendel Izrael fölé: Zsolt. 66,9. Csel. 17,28.
31. Akkor, oh uram, nem leend ez
néked bántásodra és szívednek fájdalmára,
hogy ok nélkül vért ontottál, és
hogy az én uram saját maga szerzett
magának elégtételt. Mikor azért jót tesz
az Úr az én urammal: emlékezzél meg
szolgálóleányodról.
32. És monda Dávid Abigailnak: Áldott
legyen az Úr, Izraelnek Istene, aki téged
ma elõmbe küldött! Zsolt. 72,18. Luk. 1,68.
33. És áldott legyen a te tanácsod, és
áldott légy te magad is, hogy a mai
napon megakadályoztál engem, hogy
gyilkosságba ne essem, és ne saját kezemmel
szerezzekmagamnak elégtételt!
34. Bizonyára él az Úr, az Izraelnek Istene,
aki megakadályozott engem, hogy
veled gonoszul ne cselekedjem, mert ha
te nem siettél és nem jöttél volna elõmbe,
úgyNábálnak nemmaradt volnameg reggelre
csak egyetlen ebe sem.
35. És átvevé Dávid az õ kezébõl, amit
hozott néki, és monda néki: Eredj el békességben
a te házadhoz; lásd, hallgattam
szavadra, és megbecsültem személyedet.
Dávid feleségül veszi
Abigailt Nábál halála után
36.Mikor pedig AbigailNábálhoz visszaérkezék,
ímé olyan lakoma volt az õ házában,
mint a király lakomája, ésNábál szíve
vigadozék azon, mert igen megrészegedett;
azért õ semmit sem mondott meg
néki, sem kicsinyt, sem nagyot egészen
reggelig. Ésa. 5,11. 28,1--3. Hós. 4,11.
37. Reggel pedig, mikor Nábál kijózanodék,
megmondá néki felesége ezeket a
dolgokat; és elhala az õ szíve õbenne, és
olyanná vált, mint a kõ. 5Móz. 28,28.
38. És mintegy tíz nap múlva megveré
az Úr Nábált, és meghala.
39. És mikor Dávid meghallotta, hogy
Nábál meghalt, monda: Áldott legyen
az Úr, aki bosszút állott Nábálon az én
gyaláztatásomért, és szolgáját visszatartotta
a gonosztól, a Nábál gonoszságát
pedig visszafordítá az Úr az õ fejére! És
elkülde Dávid, és üzent Abigailnak, hogy
elvenné õt feleségéül. Zsolt. 7,16. Péld. 22,23.
40. Elmenének azért Dávid szolgái Abigailhoz
Kármelbe, és beszélének vele,
mondván: Dávid küldött minket hozzád,
hogy téged elvegyen feleségéül.
41. Õ pedig felálla, és meghajtotta magát
arccal a földre, és monda: Ímé, a te
szolgálóleányod szolgáló lesz, hogy mossa
az én uram szolgáinak lábait. Péld. 15,33.
318 SÁMUEL I. KÖNYVE 25.
42. És Abigail sietve felkele, és felült a
szamárra és az õ öt szolgálóleánya, akik
körülötte voltak, és elment Dávid követei
után, és az õ felesége lett.
43. Ahinoát is elvevé Dávid Jezréelbõl,
és mind a kettõ felesége lõn néki.
Józs. 15,56.
44. Saul pedig az õ leányát,Mikált, a Dávid
feleségét Páltinak, a Láis fiának adá,
aki Gallimból való volt. 2Sám. 3,14. Ésa. 10,30.
Dávid újból megkiméli Saul életét
26 És menének a zifeusok Saulhoz
Gibeába, mondván: Nemde nem a
Hakila halmán lappang-é Dávid, a puszta
átellenében?
2. Felkele azért Saul, és lement Zif
pusztájába, és vele volt Izrael közül
háromezer válogatott ember, hogy megkeresse
Dávidot Zif pusztájában.
3. És tábort jára Saul a Hakila halmán,
mely a puszta átellenében van, az úton;
Dávid pedig a pusztában tartózkodék. És
mikor észrevette, hogy Saul utána ment
a pusztába:
4. Kémeket küldött kiDávid, ésmegtudta
biztosan, hogy Saul eljött.
5. És felkele Dávid, és elment arra a
helyre, ahol Saul táborozott, és megnézte
Dávid azt a helyet, ahol feküvék Saul és
Abner, a Nér fia, seregének fõvezére. Saul
pedig a kerített táborban feküvék, és a
nép körülötte táborozott.
6. Akkor szóla Dávid, és monda a hitteus
nemzetségébõl való Ahiméleknek és
Abisainak, a Seruja fiának, aki Joábnak
testvére volt, mondván: Ki jön le velem
Saulhoz a táborba? És mondá Abisai:
Lemegyek én veled.
Bír. 7,10. 2Sám. 2,13. 18. 24. 1Krón. 2,16.
7. És elméne éjjel Dávid és Abisai a nép
közé. És ímé, Saul lefeküvén, alszik vala a
kerített táborban, és dárdája a földbe volt
szúrva fejénél; Abner pedig és a nép körülötte
feküvének.
8. Akkor monda Abisai Dávidnak: Kezedbe
adta a mai napon Isten a te ellenségedet;
most azért, hadd szegezzema földhöz
õt a dárdával egy ütéssel, és másodszor
nem ütöm át.
9. Dávid azonban monda Abisainak:
Ne veszesd el õt! Mert vajon ki emelhetné
fel kezét az Úrnak felkentje ellen
büntetlenül?! 1Móz. 26,11. Zsolt. 105,15.
10. ÉsmondaDávid: Él azÚr, hogy azÚr
megveri õt! Vagy eljön az õ napja és meghal,
vagy pedig harcbamegy és ott vész el!
11. Távoztassa el azért az Úr tõlem azt,
hogy kezemet az Úrnak felkentje ellen
emeljem, hanem csak vedd a dárdát,
mely feje mellett van, és a vizes korsót, és
menjünk el. Róm. 12,17. 19. 1Thess. 1,6. 1Pét. 3,9.
12. Akkor elvevé Dávid a dárdát és a
vizes korsót Saul feje mellõl, és elmenének.
Senki sem volt, aki látta volna, sem
aki észrevette volna, sem aki felserkent
volna, hanem mindnyájan aluvának, mert
azÚrmély álmot bocsátott reájuk. Ésa. 29,10.
Dávid és Saul ismét megbékül
13. És mikor Dávid általment a túlsó
oldalra,megállott a hegy tetejénmesszire,
úgyhogy nagy távolság volt közöttük.
14. És kiálta Dávid a népnek és Abnernek,
Nér fiának, mondván: Nem felelsz-é
Abner? És felele Abner, és monda: Kicsoda
vagy te, hogy így kiáltasz a királynak?
15.Dávid pedigmondaAbnernek:Avagy
nemférfi vagy-é te, és kicsoda olyan,mint
te Izraelben? És miért nem vigyáztál a te
uradra, a királyra? Mert a nép közül odament
egy ember, hogy elveszítse a te uradat,
a királyt.
16.Nem jó dolog ez, amit cselekedtél! Él
azÚr, hogy halál fiai vagytok ti, amiért nem
vigyáztatok a ti uratokra, az Úrnak felkentjére!
Most azért nézdmeg, hol van a király
dárdája és a vizes korsó, amely fejénél volt?
17. És megismeré Saul a Dávid hangját,
és monda: A te hangod-é ez fiam, Dávid?
Dávid pedigmonda: Az én hangom, uram
király!
18. És monda: Miért üldözi szolgáját az
én uram? Ugyan mit cselekedtem, és micsoda
gonoszság van énbennem? Zsolt. 7,3.
19.Most azért hallgassameg az én uram,
a király, az õ szolgájának szavát! Ha az Úr
ingerelt fel téged ellenem: vajha jó illatú
volna elõtte az áldozat; ha pedig emberek:
átkozottak legyenek az Úr elõtt, mert ki-
SÁMUEL I. KÖNYVE 25. 26. 319
ûznek most engem, hogy ne részesülhessek
az Úrnak örökségében, azt mondván:
Eredj, szolgálj idegen isteneknek.
20. Azért ne omoljék az én vérema földre
távol az Úr színétõl; mert Izraelnek királya
kijött, hogy egy bolhát keressen, úgy,mint
egy fogoly madarat üldöznek a hegyeken.
5Móz. 4,20. 9,26. Zsolt. 106,4. 5. Ésa. 19,25.
21. Saul pedig monda: Vétkeztem! térj
vissza fiam, Dávid, mert többé nem cselekszem
veled gonoszul, mivel az én életem
kedves volt elõtted a mai napon. Ímé,
esztelenül cselekedtem, és igen nagyot
vétettem. 2Móz. 9,27.
22. És felele Dávid, és monda: Ímhol a
király dárdája, jöjjön ide a szolgák közül
egy, és vigye el azt.
23. Az Úr pedig fizessen meg mindenkinek
az õ igazsága és hûsége szerint,
mert az Úr kezembe adott téged ma, de
én nem akartam felemelni kezemet az
Úrnak felkentje ellen. Zsolt. 7,8. 18,20. 28,4.
24. És amennyire drága volt a mai
napon a te életed énelõttem, legyen
annyira drága az én életem az Úr elõtt,
és szabadítson meg engem minden nyomorúságból!
Préd. 8,12. Ésa. 3,10. 11.
25. Akkor monda Saul Dávidnak: Áldott
légy te, fiam Dávid, hatalmasan is fogsz
cselekedni, és gyõzni is fogsz! És elment
Dávid a maga útjára, Saul pedig visszatért
az õ helyére. 1Móz. 32,28. Ésa. 54,17.
Dávid a filiszteusok között
27 És monda Dávid magában: Egy
napon mégis el kell pusztulnom a
Saul keze miatt, nincs jobb reám nézve,
mintha gyorsan elmenekülök a filiszteusok
tartományába, így Saul felhagy azzal,
hogy engem tovább is üldözzön Izrael
egész területén, és így megszabadulok az
õ kezébõl.
2. Felkelvén azért Dávid, elméne õ és az
a hatszáz ember, akik vele voltak, Ákishoz,
aMáok fiához, Gát királyához.
3. És Dávid Ákisnál tartózkodék Gátban,
õ és az õ emberei,mindegyik amaga
házanépével együtt; Dávid és az õ két felesége,
a Jezréelbõl való Ahinoám és a
Kármelbõl való Abigail, a Nábál felesége.
4.Mikor pedig Saulnak megmondották,
hogy Dávid Gátba menekült, nem üldözé
tovább õt.
5. És monda Dávid Ákisnak: Ha kedvet
találtam elõtted, adj helyet nékem valamelyik
vidéki városban, hogy ott lakjam:
miért laknék a te szolgád veled a királyi
városban?
6. És néki adá Ákis azon a napon Siklágot;
lõn azért Siklág a Júda királyaié mind
e mai napig.
7. És lõn ama napoknak száma, míg
Dávid a filiszteusok földjén lakozék, egy
esztendõ és négy hónap.
8. És felméne Dávid embereivel együtt
ésmegtámadták a gessureusokat, a girzeusokat
és az amálekitákat: mert ezek voltak
annak a földnek lakosai eleitõl fogva,
amelyen Súrba mégy egészen Egyiptom
földjéig. 1Móz. 25,18. 2Móz. 17,16.
9. És mikor Dávid megverte az országot,
semférfit, semasszonyt nemhagyott
életben, és elvitt juhot, ökröt, szamarakat,
tevéket és ruhákat, és úgy tért vissza és
ment Ákishoz.
10.Mikor Ákis azt kérdé: Hova törtetek
bemost? Dávid ekként felele: Júda déli részére
és Jeráhméelnek déli részére és kéneusnak
déli részére. Zsolt. 141,3. Péld. 29,25.
11. Dávid azonban sem férfit, sem aszszonyt
nem hagyott életben, hogy Gátba
vigye, mondván: Valamiképp ellenünk ne
nyilatkozzanak és azt mondják: Így cselekedett
Dávid. Ez volt az õ szokása amaz
egész idõ alatt, míg a filiszteusok földjén
tartózkodék.
12. És Ákis bízott Dávidban, mondván:
Bizonyosan gyûlöletessé tette magát az õ
népe, Izrael elõtt, azért örökké az én szolgám
leend.
A filiszteusok háborúra készülnek
28 És történt abban az idõben, hogy
a filiszteusok összegyûjték seregeiket
a hadra, hogy harcoljanak Izrael ellen.
És monda Ákis Dávidnak: Tudd meg,
hogy velem kell jönnöd a táborba, mind
néked, mind embereidnek.
2. Dávid pedig felele Ákisnak:Meglátod
bizonnyal, hogy mit fog cselekedni a te
320 SÁMUEL I. KÖNYVE 26. 27. 28.
szolgád. És monda Ákis Dávidnak: Ennélfogva
fejemoltalmazójává teszlekmindenkorra.
Róm. 11,9.
3. Sámuel pedig meghalt, és siratá õt az
egész Izrael, és eltemeték õt saját városában,
Rámában; Saul pedig a varázslókat és
jövendõmondókat kiirtá a földrõl.
2Móz. 22,18. 3Móz. 19,31. 20,27. 5Móz. 18,10.
4. Ésmikor a filiszteusok egybegyûlvén,
eljövének és tábort járának Sunemnél:
egybegyûjté Saul is az egész Izraelt, és tábort
járának Gilboánál. Józs. 19,18. 2Kir. 4,8.
5. Amint azonban Saul meglátta a filiszteusok
táborát, megfélemlék és az õ szíve
nagyon megrémüle. Ésa. 57,20.
6. Ésmegkérdezé Saul az Urat, de az Úr
nem felelt néki sem álomlátás, sem az
Urim, sem a próféták által. 2Móz. 28,30.
4Móz. 12,6. 27,21. 5Móz. 33,8. Péld. 1,28. JerSir. 2,9.
Saul az endori halottlátónál
7. Akkor monda Saul az õ szolgáinak:
Keressetek nékem egy halottidézõ
asszonyt, hogy elmenjek hozzá, és megkérdezzem
õt. Szolgái pedig mondának
néki: Ímé, Endorban van egy halottidézõ
asszony.
8.Másnak tetteté azért Saul magát, és
más ruhákat vevén magára, elméne õ és
vele két férfi; és elmenének éjjel az aszszonyhoz,
és monda: Mondj jövendõt
nékem halottidézés által, és idézd fel
nékem azt, akit mondok néked.
5Móz. 18,11. 1Krón. 10,13. Ésa. 8,19.
9. És monda az asszony néki: Ímé te jól
tudod, hogy mit cselekedett Saul, hogy
kiirtá a földrõl a varázslókat és jövendõmondókat;
miért akarod azért tõrbe ejteni
az én életemet, hogy megöless engem?!
1Sám. 28,3.
10. És megesküvék néki Saul az Úrra,
mondván: Él az Úr, hogy e dolog miatt
büntetésed nem lészen.
11.Monda azért az asszony: Kit idézzek
fel néked? És õ monda: Sámuelt idézd fel
nékem. 5Móz. 18,10--12. Ésa. 8,19. 20.
12.Mikor pedig az asszony Sámuelt
meglátta, hangosan felkiáltott. És szóla az
asszony Saulnak, mondván: Miért csaltál
meg engem? Hiszen te vagy Saul!
Ésa. 57,3. Jel. 14,13.
13. És monda néki a király: Ne félj!
Ugyan mit láttál? Az asszony pedig monda
Saulnak: istenfélét látok feljönni a
földbõl. Zsolt. 138,1.
Saul látomása
14. És õ monda néki: Milyen ábrázata
van? Õ pedig monda: Egy vén ember jön
fel, és palást van rajta. Ésmegismeré Saul,
hogy Sámuel az, és meghajtá magát arccal
a föld felé, és tisztességet tett néki.
rész 15,27. 2Kir. 2,8.
15. Sámuel pedigmonda Saulnak:Miért
háborgattál, hogy felidéztettél engem? És
felele Saul: Igen nagy szorultságban vagyok;
a filiszteusok hadakoznak ellenem,
az Isten pedig eltávozék tõlem, és nem
felel már nékem sem próféták által, sem
álomlátás által; azért hívtalak téged, hogy
megmondjad nékem, mit kelljen cselekednem?
Péld. 14,14.
16. Ésmonda Sámuel: Ugyanmiért kérdezel
engem, ha az Úr eltávozott tõled és
ellenségeddé lett?!
17. És aszerint cselekedett az Úr, amint
általam megmondotta: elvette az Úr a
királyságot a te kezedbõl, és adta azt a
te társadnak, Dávidnak.
18.Mivel nemhallgattál az Úrnak szavára,
és nem hajtottad végre az Õ felgerjedt
haragját az amálekitákon: azért cselekszik
most így veled az Úr. rész 13,9--13.
1Kir. 20,42. 1Krón. 10,13.
19. És az Úr Izraelt is veled együtt a
filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap
fiaiddal együtt velem leszel. Izraelnek
táborát is a filiszteusok kezébe adja az
Úr. rész 31,1--6.
20. Akkor Saul a maga egész nagyságában
hirtelen a földre esék, mert nagyon
megrémüle Sámuel szavaitól; és semmi
erõ nem volt benne, mert egész nap és
egész éjjel semmit sem evett.
Jób 15,20--24. Zsolt. 50,21.
21. Akkor az asszony Saulhoz ment, és
mikor látta, hogy annyira megrémült,
monda néki: Ímé, a te szolgálóleányod
hallgatott szavadra, és kockára tetteméletemet,
és megfogadtam szavaidat, amelyeket
mondottál nékem:
SÁMUEL I. KÖNYVE 28. 321
22.Most azért hallgass te is szolgálóleányod
szavára, hadd tegyek egy falat
kenyeret elõdbe, és egyél, hogy erõd
legyen, mikor útra kelsz.
23. Õ azonban vonakodék, és mondá:
Nem eszem; de szolgái és az asszony is
kényszeríték õt, és õ engedett szavuknak,
felkelt a földrõl, és felüle az ágyra.
1Kir. 21,4. 5.
24. Vala pedig az asszony házánál egy
hízott borjú, és sietve levágta azt; azután
lisztet vett, és meggyúrta, és sütött kovásztalan
pogácsát. 1Móz. 18,7. 8. Luk. 15,23. 27.
25. És Saul elé és az õ szolgái elé vitte,
és ettek; azután felkeltek és elmenének
azon az éjszakán.
A filiszteusok nem engedik
Dávidot Izrael ellen harcolni
29 Akkor a filiszteusok összegyûjték
minden seregeiket Afeknél; Izrael
pedig tábort jár vala a forrásnál, mely
Jezréel mellett van.
rész 4,1. Józs. 19,24. 30. 1Kir. 20,30.
2. És a filiszteusok vezérei kivonulának,
ki százzal, ki ezerrel, Dávid pedig és az õ
emberei hátul menének Ákissal.
3. És mondának a filiszteusok vezérei:
Mit akarnak ezek a zsidók? És monda
Ákis a filiszteusok vezéreinek: Avagy nem
ez-é Dávid, Saulnak, az Izrael királyának
szolgája, aki már napok óta, sõt évek óta
nálam van, és nem találtam benne semmi
rosszat attól a naptól fogva, hogy átjött,
amai napig. Dán. 6,5.
4. De megharagudtak rá a filiszteusok
vezérei, és mondának néki a filiszteusok
vezérei: Küldd vissza ezt az embert, hogy
térjen vissza a helyére oda, amelyet rendeltél
néki, és ne jöjjön el velünk a harcba,
hogy ellenünk ne forduljon a harcban;
mert ugyan mivel tehetné magát kedvesebbé
ura elõtt, hacsak nem ezeknek a
vitézeknek fejeivel? 1Krón. 12,19.
5. Avagy nem ez-é Dávid, akirõl így énekelnek
a körtáncban: Megverte Saul az õ
ezerét, és Dávid is az õ tízezrét?
rész 18,7. 21,11.
6. Szólítá azért Ákis Dávidot, és monda
néki: Él az Úr, hogy te becsületes vagy, és
kedves elõttem mind kimenésed, mind
bejövésed velem a táborba, mert semmi
rosszat nemtaláltambenned attól a naptól
fogva, hogy hozzám jöttél, e mai napig;
de a vezérek elõtt nem vagy kedves.
2Sám. 3,25. 2Kir. 19,27. Ésa. 37,28.
7.Most azért térj vissza, és menj el
békességben, és semmit se cselekedjél,
ami a filiszteusok vezérei elõtt helytelen.
8. És monda Dávid Ákisnak: Vajon mit
cselekedtem, és mit találtál a te szolgádban
attól a naptól fogva, hogy nálad voltam,
a mai napig, hogy ne menjek el, és
ne harcoljak a királynak, az én uramnak
ellenségei ellen?
9. Ákis pedig felele, és monda Dávidnak:
Tudom; bizonyára kedves vagy elõttem,
mint az Istennek angyala; de a
filiszteusok vezérei azt mondták: El ne
jöjjön velünk a harcba.
10. Azért kelj fel korán reggel uradnak
szolgáival együtt, akik veled eljövének;
keljetek fel korán reggel, mihelyt megvirrad,
és menjetek el.
11. Felkele azért Dávid embereivel
együtt, hogy korán reggel elmenjen és
visszatérjen a filiszteusok földjére. A
filiszteusok pedig felmenének Jezréelbe.
2Sám. 4,4. Zsolt. 37,23. 73,2. 91,11. 1Kor. 10,13.
Az amálekiták feldúlják
Dávid városát, Siklágot
30 És történt, hogy amikor Dávid
harmadnapon embereivel Siklágba
megérkezék, ímé az amálekiták betörtek
a déli vidékre és Siklágba, és leverték
Siklágot, és felégették azt tûzzel. rész 15,7.
2Móz. 17,8. 14. 16. 4Móz. 24,20.
5Móz. 25,19. 1Krón. 4,43. Ezék. 25,15.
2. És fogságba hurcolák az asszonyokat,
akik benne voltak, kicsinytõl fogva nagyig;
senkit sem öltek meg, hanem elhurcolták,
és elmentek az õ útjukra.
3.Mikor azért Dávid embereivel együtt
a városba érkezék; ímé az tûzzel felégettetett,
feleségeik, fiaik és leányaik pedig fogságba
hurcoltattak.
4. AkkorDávid és a nép, amely vele volt,
felkiáltának és annyira sírának, hogy végre
erejük sem volt a sírásra. 4Móz. 14,1.
322 SÁMUEL I. KÖNYVE 28. 29. 30.
SÁMUEL I. KÖNYVE 30. 323
5. Dávidnak két felesége is fogságba
hurcoltatott, a Jezréelbõl való Ahinoámés
aKármelbõl való Abigail, aNábál felesége.
6. És Dávid igen nagy szorultságba juta,
mert a nép arról beszélt, hogy megkövezi
õt, mivel az egész nép lelke elkeseredett
fiaik és leányaik miatt. Dávid azonban
megerõsíté magát az Úrban, az õ Istenében.
2Móz. 17,4. Józs. 1,9. Zsolt. 34,5. 42,5. 56,3.
Jóel 3,6. Hab. 3,17--19. Ján. 8,59. Róm. 4,20.
7. És monda Dávid Abjátár papnak,
az Ahimélek fiának: Hozd ide nékem az
efódot. És Abjátár odavitte az efódot
Dávidhoz.
Dávid az Úrhoz fordul,
mielõtt harcba vezetné seregét
8.Megkérdezé Dávid az Urat,mondván:
Üldözzem-é ezt a sereget? Utolérem-e
õket? És monda néki: Üldözzed, mert
bizonyosan utoléred, és szabadulást
szerzel.
9. Elméne azért Dávid, õ és az a hatszáz
ember, akik vele voltak. És mikor a Bésor
patakjához jutának, ott a népnek egy része
megállott. 5Móz. 10,10. Csel. 19,22.
10. Dávid azonban négyszáz emberrel
tovább üldözé az ellenséget; kétszáz
ember pedig ottmegállott,mivel fáradtabbak
voltak, mintsem hogy a Bésor patakján
átkelhettek volna.
11. És találának a mezõn egy egyiptomi
embert, akit Dávidhoz vittek, és adának
néki kenyeret, hogy egyék, és megitatták
õt vízzel.
12. És adának néki egy csomó száraz
fügét és két kötés aszúszõlõt; és miután
evett, magához tért, mert három nap és
három éjjel sem kenyeret nem evett, sem
vizet nem ivott. Bír. 15,19.
13. És monda néki Dávid: Ki embere
vagy te, és honnan való vagy? Õ pedig
monda: egyiptomi ifjú vagyok, egy amálekita
embernek szolgája, és elhagyott
engem az én uram, mivel megbetegedtem
immár ma harmadnapja.
14.Mi törtünk be a kréteusok déli vidékére,
és oda, amely Júdáé, és Kálebnek
déli vidékére; és Siklágot felégettük tûzzel.
2Sám. 8,18. 1Kir. 1,38. Ezék. 25,16. Sof. 2,5.
15. És Dávid monda néki: Elvezetsz-é
minket ahhoz a sereghez? És õ monda:
Esküdjél meg nékem az Istenre, hogy
nemölszmeg engem, semaz én uramnak
kezébe át nem adsz, és én elvezetlek
téged ahhoz a sereghez. Józs. 14,13. 15,13.
Dávid kiszabadítja a siklágiakat
16. Elvezeté azért õket; és ímé, azok
elszéledének az egész vidéken, és ettek,
ittak és táncoltak az igen nagy zsákmány
felett, amelyet a filiszteusok tartományából
és Júda tartományából hoztak.
17. És vágta õket Dávid alkonyattól fogva
másnap estéig, és senki sem menekült
meg közülük, hanem csak négyszáz ifjú
ember, akik tevékre ültek és elfutának.
18. És mindent megszabadított Dávid,
valamit elvittek az amálekiták; az õ két
feleségét is megszabadítá Dávid.
1Móz. 14,16.
19. És semmijük sem hiányzott, sem
kicsiny, sem nagy, sem fiaik, sem leányaik,
a zsákmányból sem és mindabból,
amit elvittek tõlük; Dávid mindent visszahozott.
20. És elvitte Dávid mind a juhokat és
barmokat, melyeket tulajdon barmuk
elõtt hajtának, és azt mondják vala: Ez a
Dávid zsákmánya!
21.Midõn pedig Dávid ahhoz a kétszáz
emberhez érkezék, akik fáradtabbak voltak,
minthogy Dávidot követhették volna,
és ott hagyta õket a Bésor patakjánál:
kimenének Dávid elé és a nép elé, amely
vele volt. Dávid pedig a néphez közeledék,
és köszönté õket békességgel.
22. Akkor mondának mindazok közül,
akik Dáviddal elmentek, így szólván:
Minthogy mind e gonosz emberek és
Béliál emberei nem jöttek el velünk, semmit
se adjunk nékik a zsákmányból, amelyet
visszaszereztünk, hanem csak kinek-
-kinek a maga feleségét és gyermekeit,
azokat vigyék el, és menjenek el. Bír. 19,22.
Az Úr adta kezünkbe a sereget
23. Dávid azonban így szólt: Ne cselekedjetek
így, atyámfiai, azzal, amit az Úr
adott nékünk; Õ oltalmazott minket és
324
adta kezünkbe a sereget, amely ellenünk
jött. Zsolt. 66,12.
24. Vajon kicsoda engedhetne néktek
ebben a dologban? Sõt inkább, amekkora
annak a része, aki elment a harcba,
akkora legyen annak is a része, aki a
holminál maradt; egyenlõképen osztozzanak.
4Móz. 31,27. Józs. 22,8.
25. És úgy történt ez attól a naptól fogva
az után is; törvénnyé és szokássá tette ezt
Izraelben mind e mai napig.
26.Mikor pedig Dávid Siklágba érkezett,
külde a zsákmányból Júda véneinek,
az õ barátainak, mondván: Ímé, az Úr
ellenségeinek zsákmányából való ajándék
számotokra.
27. Azoknak tudniillik, akik Bételben,
akik dél felé Rámótban, és akik Jatirban
laknak; 1Móz. 12,8. Józs. 15,58. 19,8.
28. Akik Aroerben, akik Sifmótban és
akik Estemoában laknak;
29. Akik Rákálban, akik a jerahméeliták
városaiban és akik a kéneusok városaiban
laknak; Bír. 1,16. 17.
30. Akik Hormában, akik Kor-Asánban
és akik Atákban laknak;
31. Akik Hebronban ésmindazon helyeken,
ahol Dávid embereivel megfordult.
Józs. 14,13. 2Sám. 2,1.
Saul és fiai halála Gilboánál
31 És megütköztek a filiszteusok
Izraellel, és elfutottak Izrael férfiai
a filiszteusok elõl, és elhullottak a seb
miatt a Gilboa hegységén.
rész 28,4. 1Krón. 10,1--12.
2. A filiszteusok pedig utolérték Sault és
az õ fiait, és megölték a filiszteusok Jonatánt,
Abinádábot ésMálkisuát, a Saul fiait.
1Krón. 8,33.
3. És a küzdelem igen heves lett Saul
ellen, mikor megtalálták õt a kézíves
emberek, és igen megrettene a kézívesektõl.
2Sám. 1,6.
4. Ésmondá Saul az õ fegyverhordozójának:
Húzd ki kardodat, és szúrj keresztül
azzal engem, hogy valami módon reám
ne jöjjenek e körülmetéletlenek, és keresztülszúrjanak
engemés gúnyt ûzzenek
belõlem.De fegyverhordozója nemakará,
mert nagyon félt. Akkor Saul vevé a kardot
és belébocsátkozék.
Bír. 9,54. 2Sám. 1,10. 14. 1Krón. 10,4.
5. És fegyverhordozója amint meglátta,
hogy Saul meghalt, õ is belébocsátkozék
az õ kardjába, és vele együtt meghalt.
6. És meghalt Saul és az õ három fia és
fegyverhordozója, sõt emberei is mindnyájan
egyenlõképen azon a napon.
7. És mikor meglátták az Izrael férfiai,
akik a völgyön túl és a Jordánon túl laktak,
hogy Izrael férfiai elfutottak, és hogy Saul
és az õ fiaimeghaltak: elhagyták a városokat
és elfutottak. A filiszteusok pedig eljöttek
és laktak azokban.
8. És történt másnap, mikor a filiszteusok
kimentek, hogy kirabolják az elesetteket,
megtalálták Sault és az õ három fiát,
akik a Gilboa hegyén estek el.
9. És levágták fejét és fegyverzetét
lehúzták, és elküldötték a filiszteusok tartományába
szerénszerte, hogy hírt mondanának
bálványaiknak templomában és
a nép között. 2Sám. 1,20.
10. És fegyverzetét Astarot templomában
helyezték el, testét pedig felfüggeszték
Betsán kerítésére.
Józs. 17,11. Bír. 1,27. 2,13. 2Sám. 21,12.
Jábes-Gileád lakóinak irgalmas tette
11.Mikor pedig értesültek felõle Jábes-
Gileád lakói, hogy mit cselekedtek a
filiszteusok Saullal:
12. Felkelének mindnyájan a vitéz férfiak,
és menének egész éjjel, és miután
levették Saul testét és az õ fiainak testeit
Betsán kerítésérõl, elmentek Jábesbe, és
ott megégették õket;
2Krón. 16,14. Jer. 34,5. Ámós 6,10.
13. Csontjaikat pedig felszedték, és eltemették
a tamaris fa alatt Jábesben; és
böjtöltek hét napig.
1Móz. 50,10. 2Sám. 21,12--14.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 174
Tegnapi: 123
Heti: 174
Havi: 5 228
Össz.: 785 246

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: 29.Sámuel I.könyve 22-31.
Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste - © 2008 - 2017 - szeretet.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: az igét jelek és csodák - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »