Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste

Mi a tiszta Igét hirdetjük. Hiszünk Jézus Szent Nevében!Az Üdvösséget és a Szent Szellem keresztséget hirdetjük az egész világon.Küldjétek mindenkinek tovább a Szent Evangéliumot, amit leírunk az egész világra.Jézust hirdetjük. Abba Atyánk. Ámen.

SÁMUEL MÁSODIK KÖNYVE

Dávid megöleti
Saul halálának hírhozóját
1 És lõn Saul halála után, mikor Dávid
visszatért az amálekiták legyõzésébõl,
és Dávid két napig Siklágban idõzött:
1Sám. 30,26.
2. Ímé, a harmadik napon egy férfi jöve
a táborból Saultól, és az õ ruháimegszaggatva
voltak, fején pedig föld volt; és amikorDávidhoz
ért, leesék a földre, ésmeghajtá
magát. rész 4,10. 1Sám. 4,12.
3.Monda pedig néki Dávid: Honnét
jössz? Felele néki: Az Izrael táborából
szaladék el.
4. Monda néki Dávid: Mondd meg
kérlek nékem, mint lõn a dolog? Õ pedig
felele: Megfutamodék a nép a harcból,
és a nép közül nagy sokaság esett el, és
meghalának. Sõt Saul is, és Jonatán, az õ
fia is meghalának.
5. Dávid pedigmondá az ifjúnak, ki néki
ezt elbeszélé: Honnan tudod, hogy meghalt
Saul és Jonatán, az õ fia?
6. Felele az ifjú, aki a hírt hozta: Éppen
felmenék a Gilboa hegyére, és ímé Saul
az õ dárdájára támaszkodott, és ímé a
szekerek és lovagok utolérék õt.
1Sám. 31,1--4.
7. Hátratekintvén pedig Saul, megláta
engem és szólíta, és mondék: Ímhol
vagyok én.
8.Monda pedig nékem: Ki vagy te?
Felelék néki: Amálekita vagyok.
9. Akkor monda nékem: Kérlek, állj
mellémés öljmeg engem,mert dermedtség
fogott el engem, pedig az élet még
teljesen bennem van.
10. Annak okáért én mellé állván, megölém
õt, mert tudtam, hogy életben nem
marad,miután elesett, és elhozáma koronát,
mely az õ fején vala, és az aranyperecet,
mely az õ karján volt, és azokat ímé,
idehoztam az én uramnak. Bír. 9,54.
11. Akkor megragadá Dávid a maga
ruháit és megszaggatá, úgyszintén a
többi emberek is, akik õvele voltak.
Józs. 7,6. 2Krón. 34,27. Ezsdr. 9,3.
12. És nagy zokogással sírának, és böjtölének
mind estéig, Saulon és Jonatánon,
az õ fián, és az Úrnak népén és
Izraelnek házán, mivelhogy fegyver által
hullottak el.
13. És monda Dávid az ifjúnak, aki ezt
elbeszélé néki: Honnét való vagy te?
Felele: Egy jövevény amálekita férfi fia
vagyok.
14. Ismét monda néki Dávid: Hogy
nem féltél felemelni kezedet az Úr felkentjének
elvesztésére?
4Móz. 12,8. 1Sám. 24,6. Zsolt. 105,15.
15. És szólíta Dávid egyet az õ szolgái
közül, kinek monda: Jöjj elõ és öld meg
õt. Ki általüté azt, és meghala.
16. És monda néki Dávid: A te véred
legyen a te fejeden: mert a tennen nyelved
vallása bizonyságot tesz ellened,
mondván: Én öltem meg az Úrnak felkentjét.
Luk. 19,22.
Dávid siratóéneke
17. És keservesen síra Dávid ilyen
sírással, Saulon és Jonatánon, az õ fián,
18. És monda; íjdal ez, hogy megtanulják
Júda fiai, mely be van írva a Jásár
könyvébe:
19. Izrael! A te ékességed elesett halmaidon:
miként hullottak el a hõsök!
20. Meg ne mondjátok Gátban, ne
hirdessétek Askelon utcáin, hogy ne
örvendjenek a filiszteusok leányai, és ne
ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai.
Bír. 11,34. 1Sám. 18,6. 31,9.Mik. 1,10.
21. Gilboa hegyei, se harmat, se esõ reátok
ne szálljon, és mezõtök ne teremjen
semmi áldozatra valót; mert ott hányatott
el az erõs vitézek pajzsa, Saulnak pajzsa,
mintha meg nem kenettetett volna olajjal.
1Sám. 10,1. Jer. 20,14.
22. Amegöletteknek vérétõl és a hõsöknek
kövérétõl Jonatán kézíve hátra nem
tért, és a Saul fegyvere hiába nem járt.
1Sám. 18,4.
23. Sault és Jonatánt, akik egymást
szerették és kedvelték, míg éltek, a halál
SÁMUEL MÁSODIK KÖNYVE
sem szakította el õket egymástól; a saskeselyûknél
gyorsabbak és az oroszlánoknál
erõsebbek voltak.
24. Izrael leányai! Sirassátok Sault, ki
karmazsinba öltöztetett gyönyörûen, és
arannyal ékesíté fel ruhátokat.
25. Oh, hogy elhullottak a hõsök a harcban!
Jonatán halmaidon esett el!
26. Sajnállak testvérem, Jonatán, kedves
voltál nékem nagyon, hozzám való szereteted
csodálatra méltóbb volt az asszonyok
szerelménél. 1Sám. 18,1. 20,17.
27. Oh, hogy elhullottak a hõsök! És
elvesztek a hadiszerszámok!
Dávid Júda királya,
Izraelé Saul fia, Isbóset
2 Ezek után lõn, hogy megkérdezé
Dávid az Urat,mondván: Felmenjek-é
Júdának valamelyik városába? Felele az
Úr: Menj fel. És monda Dávid: Hová
menjek? Felele: Hebronba. 1Sám. 30,8.
2. Felméne azért oda Dávid és az õ két
felesége is, Ahinoám, a Jezréelbõl való, és
Abigail, a Karmelbõl való, Nábál felesége.
3. És embereit is, akik vele voltak, felvitte
Dávid, kit-kit a maga házanépével,
és lakának Hebron városaiban. 1Sám. 27,2.
4. Eljövének Júda férfiai, és ott felkenék
Dávidot királynak a Júda házán. Mikor
pedigmegjelentettékDávidnak,mondván:
A Gileádból való Jábes emberei voltak
azok, kik eltemették Sault; 1Sám. 31,11.
5. Követeket külde Dávid a Gileádból
való Jábes embereihez, és ezt üzené néki:
Áldottak vagytok ti az Úrtól, kik ezt az
irgalmasságot cselekedtétek a ti uratokkal,
Saullal, hogy eltemettétek. Zsolt. 115,15.
6. Annak okáért most az Úr cselekedjék
veletek irgalmasságot és igazságot; sõt
én is ezt a jót teszem veletek, hogy ezt
cselekedtétek; Mát. 5,44. 2Tim. 1,16.
7.Most azért a ti kezeitek erõsödjenek
meg, és legyetek erõs férfiak, mert megholt
a ti uratok Saul, és immár engem
felkent királynak Júda háza önmagán.
8. Abner pedig, a Nér fia, aki Saulnak
fõvezére volt, felvevé Isbósetet, a Saul fiát,
és elvitteMahanáimba.
1Móz. 32,2. 1Sám. 14,50. 1Krón. 8,33.
9. És királlyá tette õt Gileádon, Asuron
és Jezréel városán, és az Efraim és Benjámin
nemzetségein, és az egész Izraelen.
10. Negyvenesztendõs volt Isbóset, Saul
fia,mikor uralkodni kezde Izraelen, és két
esztendeig uralkodék. Csak Júdának háza
követé Dávidot.
11. Lõn pedig az idõnek száma, míg
Dávid király volt Hebronban Júdának
házán: hét esztendõ és hat hónap.
12. És elméne Abner, a Nér fia, és Isbósetnek,
a Saul fiának szolgái Mahanáimból
Gibeonba. Józs. 18,25.
13. Joáb is Sérujának fia, és aDávid szolgái
elmenvén, összetalálkozának azokkal
aGibeon halastavánál, ésmaradtak ezek a
halastón innét, amazok pedig a halastón
túl. Jer. 41,12.
14. Akkormonda Abner Joábnak:Nosza
álljanak elõ néhányan az ifjak, és viaskodjanak
elõttünk. És monda Joáb: Hát álljanak
elõ. Péld. 13,10. 20,3.
15. Felkeltek azért és egyenlõ számban
átmentek a Benjámin nemzetébõl és a Saul
fiának, Isbósetnek seregébõl tizenketten,
és aDávid szolgái közül is tizenketten.
16. És ki-ki az õ társának fejét megragadá,
és fegyverét oldalába üté; és egyenlõképen
mind elhullának; és nevezék azt a
mezõt Helkát-Hassurimnak, mely Gibeonban
van.
Abner megöli Asáelt
17. És felette erõs harc lett azon a
napon, és megvereték Abner és az Izrael
népe a Dávid szolgái által. 1Kir. 20,11.
18. Három fia volt pedig ott Sérujának:
Joáb, Abisai és Asáel; Asáel pedig könnyû
lábú volt, mint egy vadkecske, mely a
mezõn lakik. 1Krón. 2,16.
19. És Asáel üldözé Abnert; és se jobb
felé, se bal felé nem tére ki Abner után
való futásában.
20. Hátratekintvén pedig Abner, ésmonda:
Te vagy-é Asáel? Felele: Én vagyok.
21. És monda néki Abner: Térj másfelé,
vagy jobb kézre vagy bal kézre, és fogj
meg egyet az ifjak közül, és foszd ki õt
mindenébõl; de Asáel nem akarta õt elhagyni.
1Sám. 17,42.
326 SÁMUEL II. KÖNYVE 1. 2.
22. Ismét monda Abner Asáelnek: Menj
el hátam mögül. Miért verjelek téged a
földhöz? És hogyan menjek Joábhoz, a te
bátyádhoz?
23. Mikor azért semmiképpen nem
akart eltérni, általüté õt Abner a dárda
végével, az ötödik oldalcsontja között, és
hátul jöve ki a dárda; és elesék azon a helyen,
és ugyanott meghala. És lõn, hogy
mindazok, akik arra a helyre érkezének,
ahol Asáel elesett ésmeghalt,megállának.
24. Joáb pedig és Abisai tovább üldözék
Abnert; és midõn a nap lement, elérkezének
az Amma halmára, mely Giah átellenében
volt, a Gibeon pusztája melletti
úton. Józs. 9,3. 10,2.
25. Akkor egybegyülekezének az Abner
után való Benjámin fiai, egy csoportot
alkotva, és megállának egy halomnak
tetején.
26. És kiálta Abner Joábnak, és monda:
Vajon szûntelenül öldökölnie kell-é a fegyvernek?
Nem tudod-é, hogy siralmas lesz
ennek a vége? És meddig nem mondod
a népnek, hogy térjenek vissza testvéreiknek
hátukról? Csel. 7,26.
27. És monda Joáb: Él az Isten, hogy ha
te nem szólottál volna, bizony már reggel
eltávozott volna a nép, és nem kergette
volna az õ atyjafiait. Péld. 17,14. 25,8.
28. Trombitát fuvata azért Joáb, és megálla
az egész nép, és nem üldözék tovább
Izraelt, és nem harcolának tovább.
29. Abner pedig és az õ vitézei azon az
egész éjszakán mennek vala a mezõségen,
és általkelének a Jordánon, és az
egész vidéket bejárván, jutának Mahanáimba.
1Móz. 32,2. Józs. 21,38. Én. 2,17.
30. Joáb pedig megtérvén Abner üldözésébõl,
összegyûjté az egész népet, és
hiányozának Dávid szolgái közül tizenkilencen
és Asáel.
31. A Dávid szolgái pedig Benjámin
nemzetébõl, az Abner szolgái közül
háromszázhatvan embert ölének meg,
akik meghalának.
32. És felvevén Asáelt, eltemeték õt
atyjának sírboltjában, mely Betlehemben
volt. Joáb pedig és az õ vitézei egész éjjel
menve, Hebronban virradának meg.
Dávid Hebronban született fiai
3 Sok ideig tartó hadakozás lett a Saul
háznépe között és a Dávid háznépe
között. Dávid pedig mind feljebb-feljebb
emelkedik és erõsbödik; a Saul háza
pedig alább-alább száll és fogy.
Zsolt. 46,8. Ésa. 2,4.Mik. 4,3.
2. Fiai születénekDávidnakHebronban,
kik között elsõszülött volt Amnon, a Jezréelbõl
való Ahinoámtól;
1Sám. 25,43. 1Krón. 3,1.
3. A második pedig Kileáb, a kármelbeli
Nábál feleségétõl, Abigailtól való, és a
harmadik Absolon, a Maáka fia, aki a
gessurbeli Talmai király leánya volt;
4. És a negyedik Adónia, Haggitnak fia,
és az ötödik Sefátia, Abitál fia, 1Kir. 1,5.
5. A hatodik Itreám, Eglától, Dávid
feleségétõl való. Ezek születtek Dávidnak
Hebronban.
6.Míg a hadakozás tartott a Saul házanépe
és a Dávid házanépe között, Abner
igen ragaszkodék a Saul házanépéhez.
2Sám. 2,8. 9.
7. Volt pedig Saulnak egy ágyasa, kinek
neve Rizpa, Ajának leánya; és monda Isbóset
Abnernek: Miért mentél be az én
atyámnak ágyasához? rész 21,8.
8. Felette igen megharaguvék azért
Abner az Isbóset szaván, és monda:
Ebfej vagyok-é én, ki Júdával tart? Én
most nagy irgalmasságot cselekedtem a
te atyádnak, Saulnak házával, az õ atyjafiaival
és rokonságaival, és nem adtalak
téged Dávidnak kezébe; és te mégis ez
asszonynak vétkét reám fogod most.
5Móz. 23,18. 1Sám. 24,15.
9. Úgy cselekedjék Isten Abnerrel most
és ez után is, hogy amint megesküdött
az ÚrDávidnak, én is aszerint cselekszem
vele: Ruth 1,17. 1Sám. 15,28. 28,17.
1Kir. 19,2. Zsolt. 89,19. 20. Csel. 13,22.
10. Hogy elveszem a királyságot Saulnak
házától, és megerõsítem Dávidnak
székét az Izrael és a Júda felett, Dántól
fogva mind Bersebáig.
11. És nem felelhetett semmit erre
Abnernek, mivelhogy igen félt tõle.
12. Követeket külde azért Abner Dávidhoz
maga helyett ily üzenettel: Vajon kié
az ország? Aztmondván: Köss szövetséget
SÁMUEL II. KÖNYVE 2. 3. 327
velem, és ímé az én erõm melletted lesz,
hogy az egész Izraelt hozzád hajtsam.
13. Kinek felele Dávid: Jó, én szövetséget
kötök veled. De mindazáltal egyet
kérek tõled, mondván: Addig ne lássad
az én orcámat, míg el nem hozod nékem
Mikált, a Saul leányát, mikor ide akarsz
jönni, hogy orcámat lássad.
1Móz. 43,3. 1Sám. 18,20.
14. És követeket külde Dávid Isbósethez,
a Saul fiához, kik ezt mondják: Add
vissza az én feleségemet, Mikált, kit én
száz filiszteus elõbõrével jegyeztemelmagamnak.
1Sám. 18,25–27.
15. Elkülde azért Isbóset, és elvéteté õt
az õ férjétõl Páltieltõl, Láis fiától.
1Sám. 25,44.
16. És vele ment az õ férje is, sírva követvén
õt Bahurimig; és ott mondá néki
Abner: Eredj, menj vissza; és haza tére.
17. Annak utána Abner szóla az Izrael
véneinek, mondván: Immár régtõl fogva
kívántátok Dávidot, hogy királyotok legyen
néktek.
18. Azértmost vigyétek véghez;mert az
Úr szólott Dávidnak, ezt mondván: Az én
szolgámnak, Dávidnak keze által szabadítom
meg az én népemet, Izraelt a filiszteusok
kezébõl, és minden ellenségeinek
kezébõl.
19. Azután szóla Abner a Benjámin nemzetségével
is, és elméne Abner Dávidhoz
is Hebronba, hogy megjelentse néki
mindazt, ami tetszenék Izrael népének és
Benjámin egész nemzetségének.1Krón. 12,29.
20.Mikor pedig eljutott Abner Dávidhoz
Hebronba és õvele együtt húsz ember,
megvendégelé Dávid Abnert és a
vele lévõ embereket.
21. Ennek utána monda Abner Dávidnak:
Felkelek és elmegyek, hogy az egész
Izraelt idegyûjtsem az én uram eleibe, a
király eleibe, akik szövetséget kössenek
teveled, és uralkodjál mindeneken úgy,
amint szívednek tetszik. És visszabocsátá
Dávid Abnert, és elméne békével.1Kir. 11,37.
Joáb megöli Abnert
22. És ímé, a Dávid szolgái és Joáb jönnek
vala a táborból, és sok prédát hoznak
magukkal, de Abner nem volt már Dávidnál
Hebronban, mert elbocsátotta õt és
békével elment.
23. Joáb pedig és az egész sereg, mely
õvele volt, amintmegérkezének, értesíték
Joábot e dolog felõl, mondván: Idejött
Abner, Nérnek fia a királyhoz, és visszabocsátá
õt, és békével hazatére.
24. Bement azért Joáb a királyhoz és
monda: Mit cselekedtél? Ímé Abner hozzád
jött,miért bocsátád el õt, hogy elmenjen?
25. Ismered-é Abnert, a Nér fiát? Csak
azért jött ide, hogy megcsalhasson, és
kikémlelje a te kijövésedet és bemenésedet,
és megtudjon mindent, amit te
cselekszel. 1Sám. 29,6. Ésa. 37,28.
26. És kimenvén Joáb Dávidtól, követeket
külde Abner után, kik visszahozák õt
a Sira kútjától; Dávid azonban nem tudja
vala.
27. Visszajövén Abner Hebronba, félreszólítá
õt Joáb a kapu között,mintha titokban
akarna vele beszélni, és általüté ott õt
az ötödik oldalbordájánál, és meghala
Asáelnek, a Joáb atyjafiának véréért.
28.Mely dolgot minekutána megtudott
Dávid, monda: Ártatlan vagyok én és
az én országom mindörökké az Úr elõtt
Abnernek, a Nér fiának vérétõl.
29. Szálljon ez Joábnak fejére, és az õ
atyjának egész háznépére; és el ne fogyjon
a Joáb házából a folyásos, a bélpoklos,
a mankón járó, és aki fegyver miatt vész
el, és a kenyér nélkül szûkölködõ.
1Kir. 2,32. Zsolt. 7,16. 94,23. Péld. 5,22.
30. Joáb pedig és Abisai, az õ atyjafia
azért ölék meg Abnert, mivel megölte az
õ atyjukfiát, Asáelt Gibeonban a harcon.
31. Monda pedig Dávid Joábnak és
mind az egész népnek, mely vele volt:
Szaggassátok meg ruháitokat, és öltözzetek
zsákba, és sírjatok Abner elõtt! Dávid
király pedig megy vala a koporsó után;
1Móz. 37,34. Józs. 7,6. 2Kir. 19,1. Jóel 1,8.
32. Eltemeték Abnert Hebronban. Akkor
felkiálta a király, és igen síra az Abner
koporsója felett, és síra az egész nép is.
33. És a király gyászdalt szerezvén
Abner felett, monda: Gaz halállal kelle
kimúlnia Abnernek? Jób 31,28. 29. Péld. 24,17.
328 SÁMUEL II. KÖNYVE 3.
34. A te kezeid nem voltak megkötve,
semlábaid béklyóba verve; de úgy vesztél
el, mint álnok ember miatt szokott elveszni
az ember! És siratá õt ismét az egész
nép.
35. Elõjöve pedig mind az egész nép,
hogy enni adjanak Dávidnak, mikor még
a nap fenn volt, demegesküvékDávid, ezt
mondván: Úgy cselekedjék énvelem az
Istenmost és ez után is, hogymíg a nap le
nem megy, sem kenyeret, sem egyebet
nem eszem. Ruth 1,17.
36.Mely dolgot mikor az egész község
megértett, igen tetszék nékik; valamint
a többi dolga is, amit a király cselekszik
vala, igen tetszék nékik.
37. Ésmegértette azon a napon az egész
nép és az egész Izrael, hogy nem a királytól
volt, hogy Abnert, a Nér fiát megölték.
38.Monda pedig a király az õ szolgáinak:
Nem tudjátok-é, hogy nagy fejedelem
esett ma el az Izraelben?
39. Én pedig ma erõtlen, noha felkent
király vagyok; ezek pedig a Sérujának fiai
hatalmasabbak nálamnál. De fizessen
meg az Úr annak, aki gonoszt cselekszik,
az õ gonoszsága szerint. Zsolt. 28,4. 62,12.
Isbósetet megölik szolgái
4 Mikor pedig meghallotta Saul fia,
hogy meghalt Abner Hebronban,
igen megfogyatkozék az õ ereje. Sõt az
egész Izrael megrémüle.
2. Két fõvezére volt a Saul fiának, egyiknek
neve Bahana és a másiknak neve
Rékáb, Rimmonnak fiai, ki Beerótból való
volt, a Benjámin fiai közül; mert Beerót is
a Benjámin városai közé számláltatik.
3. Elfutottak pedig a beerótbeliek Gittáimba,
és lõnek ott jövevények mind e mai
napig. Neh. 11,33.
4. Jonatánnak pedig, a Saul fiának volt
egy sánta fia, ötesztendõs volt, mikor Jezréelbõl
hír jött Saul és Jonatán felõl, és felvevé
õt a dajkája, hogy elszaladjon vele;
lõn pedig, hogy mikor a dajka gyorsan
futott, elesett, és a gyermek megsántula,
ennek neveMéfibóset volt. 1Sám. 29,1.
5. Elmenének azért a beerótbeli Rimmonnak
fiai, Rékáb és Bahana, és bemenének
Isbósetnek házába, mikor a nap
legmelegebb volt és õ déli álmát aludta.
6. Bemenvén azért ezek a ház belsejébe,
gabonát vive, általüték õt az ötödik oldalborda
alatt; s Rékáb és az õ atyjafia, Bahana
elszaladának. Bír. 5,26.
7.Mikor azért ezek a házba bementek,
és õ hálószobájában az ágyán feküvék,
megsebesítvén megölték õt, s fejét levágva,
felvették az õ fejét, és egész éjjel
mennek vala a sík mezõn.
Dávid megöleti Isbóset gyilkosait
8. És elvitték Isbóset fejét Dávidhoz
Hebronba, és mondának a királynak:
Ímhol Isbósetnek, Saul fiának, a te ellenségednek
feje; aki üldözé a te életedet,
és az Úr bosszút állott e mai napon az én
uramért, a királyért, Saulon és az õ maradékán.
1Sám. 19,2. 23,15. 25,29.
9. Felele pedig Dávid Rékábnak és
Bahanának, az õ atyjafiának, a beerótbeli
Rimmon fiainak, és monda nékik: Él az
Úr, aki az én életemet megszabadította
minden nyomorúságból, 1Kir. 1,29. Zsolt. 31,7.
10. Hogy én azt, aki nékem hírt hozott,
eztmondván: Ímémeghalt Saul, és azt hitte,
hogy azzal nékemörömet szerez,megragadván
megöletém õt Siklágban, holott
jutalmat kellett volna adnom néki hírmondásáért:
11.Mennyivel inkább az istentelen embereket,
kik ágyában, a maga házában
ölték meg az igaz embert? Azért most
vajon ne kívánjam-é meg az õ vérét kezeitekbõl,
hogy titeket eltöröljelek a földrõl?
12. Parancsola azért Dávid az õ szolgáinak,
hogy megöljék õket; és elvagdalák
kezeiket és lábaikat; és felakaszták õket
Hebronban, a halastó mellett. Isbósetnek
pedig fejét felvevén, eltemeték az Abner
sírboltjába, Hebronban.
Dávid egész Izrael királya lesz
5 Eljövének pedig Dávidhoz Hebronba
Izraelnek minden nemzetségei, és
szólának ilyenképen: Ímé, mi a te csontodból
és testedbõl valók vagyunk,
1Móz. 29,14.
SÁMUEL II. KÖNYVE 3. 4. 5. 329
2.Mert ennek elõtte is, mikor Saul uralkodott
felettünk, te vezérelted ki s be
Izraelt, és az Úr azt mondotta néked:
Te legelteted az én népemet, az Izraelt,
és te fejedelem leszel Izrael felett.
1Sám. 16,1. 18,13. Zsolt. 78,71.
3. Eljövének azért Izraelnek minden
vénei a királyhoz Hebronba, és szövetséget
kötött velük Dávid király Hebronban
az Úr elõtt, és királlyá kenék Dávidot
Izrael felett. Bír. 11,11.
1Sám. 23,18. 2Kir. 11,17. 1Krón. 11,3. 12,23.
4. Harmincesztendõs volt Dávid, mikor
uralkodni kezde, és negyven esztendeig
uralkodék.
5. Hebronban uralkodék a Júda nemzetségén
hét esztendeig és hat hónapig; és
Jeruzsálemben uralkodék harminchárom
esztendeig az egész Izrael és Júda nemzetségein.
1Kir. 3,4.
6. Felméne pedig a király és az õ népe
Jeruzsálembe a jebuzeusok ellen, akik azt
a földet lakják vala, õk azonban azt mondták
Dávidnak: Nem jössz ide be, hanem a
sánták és vakok elûznek téged! Mellyel
azt jelenték: Nem jön ide be Dávid.
Józs. 15,63. Bír. 1,21. 19,11. Csel. 7,45.
7. Bevevé mindazáltal Dávid a Sion
várát, és az immár a Dávid városa.
8.Mert azt mondá Dávid ama napon:
Mindenki, aki vágja a jebuzeusokat,
menjen fel a csatornához és vágja ott a
sántákat és a vakokat, akiket gyûlöl a
Dávid lelke. Ezért mondják: Vak és sánta
ne menjen be a házba! 1Krón. 11,6.
9. És lakozék Dávid abban a várban, és
nevezé azt Dávid városának; és megépíté
Dávid köröskörül,Millótól fogva befelé.
10. Dávid pedig folytonosan emelkedék
és növekedék, mert az Úr, a Seregeknek
Istene volt õvele. 1Móz. 39,23.
11. Követeket külde pedig Hirám, Tírusznak
királya Dávidhoz, és cédrusfákat
is, ácsmestereket és kõmíveseket, és építének
házat Dávidnak. 1Kir. 5,2. 1Krón. 14,1.
12. És belátta Dávid, hogy az Úr megerõsítette
õt az Izrael felett való királyságában,
és hogy felmagasztalta az õ királyságát
az Õ népéért, Izraelért. Ésa. 45,4.
13. Vett pedig még magának Dávid
ágyasokat, és feleségeket Jeruzsálembõl,
miután Hebronból odament; és lettek
még Dávidnak fiai és leányai. 5Móz. 17,17.
14. És ezek a nevei azoknak, akik Jeruzsálemben
születtek: Sammua, Sóbáb,
Nátán, Salamon,
15. Ibhár, Elisua, Néfeg, Jáfia,
16. Elisáma, Eljada és Elifélet.
Dávid legyõzi a filiszteusokat
17.Mikor pedig a filiszteusok meghallották,
hogy királlyá kenték Dávidot az
Izraelen; felkelének mind a filiszteusok,
hogy Dávidot megkeressék; melyet megértvén
Dávid, aláméne az erõsségbe.
1Krón. 11,16.
18. A filiszteusok pedig elérkezének és
elszéledének a Réfaim völgyében.
1Krón. 11,15. Ésa. 17,5.
19.Megkérdé azért Dávid az Urat ilyen
szóval: Elmenjek-é a filiszteusok ellen?
Kezembe adod-é õket? Felele az Úr
Dávidnak: Menj el, mert kétség nélkül
kezedbe adom a filiszteusokat. 1Sám. 30,8.
20. Elérkezék azértDávid Baál-Perázimba,
és megveré ott õket Dávid, és monda:
Úgy tört rá az Úr ellenségeimre, miként
a víz tör át a gáton; azért nevezé azt a helyet
Baál-Perázimnak. 1Krón. 14,11. Ésa. 28,21.
21. És ott hagyták az õ bálványaikat,melyeket
felszedének Dávid és az õ szolgái.
5Móz. 7,25.
Az Úr veri meg a filiszteusok táborát
22. Azután ismét feljövének a filiszteusok,
és elszéledének a Réfaim völgyében.
23.Megkérdé azért Dávid az Urat, aki
ezt felelé: Ne menj most reájuk; hanem
kerülj a hátukmögé és a szederfák ellenében
támadd meg õket.
24. Ésmikor a szederfák tetején indulásnak
zaját fogod hallani, akkor indulj meg,
mert akkor kimegy elõtted az Úr, hogy
megverje a filiszteusok táborát.
25. És úgy cselekedék Dávid, amint
megparancsolta néki az Úr, és vágta a
filiszteusokat Gibeától fogva, mindaddig,
míg Gézerbe mennél. Józs. 16,10.
330 SÁMUEL II. KÖNYVE 5.
Dávid nem meri
magához venni a szövetség ládáját
6 Összegyûjté ezek után Dávid az
egész Izraelnek színét, harmincezer
embert. 1Krón. 13,5.
2. És felkelvén, elméne Dávid az egész
néppel együtt, mely vele volt, Júdának
városába, Bahalába, hogy elhozza onnét
az Isten ládáját, mely névrõl, a Seregek
Urának nevérõl neveztetik, ki ül a kérubok
között. 1Sám. 4,4. Zsolt. 80,1.
3. És tevék az Isten ládáját új szekérre,
és elhozák azt Abinádábnak házától, mely
a dombon volt, és Uzza és Ahió, Abinádáb
fiai vezetik az új szekeret. 4Móz. 7,8.
4. Elvitték azért azt az Abinádáb házából,
mely a dombon volt, az Isten ládájával,
és Ahió a láda elõtt megyen.
5. Dávid pedig és az egész Izrael népe
örvendeznek vala az Úr elõtt, jegenyefából
valóminden szerszámokkal, hegedûkkel,
lantokkal, dobokkal, sípokkal és cimbalmokkal.
6. És mikor Nákonnak szérûjére jutának,
kinyújtá Uzza az õ kezét az Isten
ládájára, és megtartá azt; mert az ökrök
félremozdították. 4Móz. 4,15. 1Krón. 13,9.
7. Ennek okáért felgerjede az Úr haragja
Uzza ellen, és megölé ott õt az Isten
vakmerõségéért: és meghala ott az Isten
ládája mellett. 1Sám. 6,19.
8. És bosszankodék Dávid, hogy az
Úr ilyen csapással rontotta meg Uzzát, és
nevezé azt a helyet Péres-Uzzának, mind
e mai napig.
9. Megfélemlék azért Dávid azon a
napon az Úrtól, és monda: Hogyan jöjjön
az Úr ládája hozzám? Zsolt. 119,120. Luk. 5,8.
10. És nem akará Dávid magához vinni
az Úrnak ládáját Dávidnak városába,
hanem letéteté azt Dávid a gitteus Obed
Edom házánál.
11. És lõn az Úrnak ládája a gitteus
Obed Edom házánál három hónapig, és
megáldá az Úr Obed Edomot és egész
háznépét. 1Móz. 30,27. 39,5.
A szövetség ládája Jeruzsálemben
12. És megmondták Dávid királynak
ilyen szóval: Megáldotta az Úr az Obed
Edom házát és mindenét, amije van, az
Isten ládájáért. És elmenvénDávid, elvitte
az Isten ládáját az Obed Edom házától
Dávid városába vigassággal.
13.Mikor pedig azok, akik az Úr ládáját
vitték, hat lépést mentek, áldozék ott egy
ökröt és hízott borjút.
4Móz. 4,15. Józs. 3,3. 1Kir. 8,5. 1Krón. 15,2.
14. Dávid pedig teljes erejébõl táncol
vala az Úr elõtt, és gyolcs efódot övedzett
magára Dávid. 2Móz. 15,20. Zsolt. 30,11.
15. Dávid azért és Izraelnek egész háza
felvitték az Úr ládáját énekléssel és trombitaszóval.
Mikál csúfolódása
16. Lõn pedig, hogy mikor az Úr ládája
Dávid városába ért,Mikál, Saulnak leánya
kinéz vala az ablakon, és látván, hogy
Dávid király ugrál és táncol az Úr elõtt,
megutálá õt szívében.
17.Mikor pedig bevitték az Úr ládáját,
és elhelyezék azt az õ helyére a sátornak
közepére, melyet számára Dávid felállíttatott:
akkor áldozott Dávid egészenégõ
áldozatokat és hálaadó áldozatokat az Úr
elõtt. 1Kir. 8,5. 1Krón. 15,1.
18.Mikor pedig elvégezte Dávid az egészenégõ
áldozatot, és a hálaadó áldozatot,
megáldá a népet a Seregek Urának nevében.
19. És osztogattata Dávid mind az egész
népnek, Izrael egész seregének, férfiaknak
és asszonyoknak, mindenkinek egyegy
lepényt, egy-egy darab húst, és egyegy
kalácsot; és elméne mind az egész
nép, mindenki a maga házához.
20.Mikor pedig Dávid hazament, hogy
megáldja az õ háznépét is: kijöve Mikál, a
Saul leánya Dávid eleibe, és monda: Mily
dicsõséges volt ma Izrael királya, ki az õ
szolgáinak szolgálói elõtt meztelenkedett
ma, mint ahogy egy eszelõs szokott meztelenkedni!
Bír. 9,4. 1Sám. 19,24. Zsolt. 30,1--12. Préd. 7,16.
21. És monda Dávid Mikálnak: Az Úr
elõtt, aki inkább engem választott, mint
atyádat és az õ egész házanépét, hogy az
Úr népének, Izraelnek fejedelme legyek,
igen, az Úr elõtt örvendezém.
1Sám. 13,14. 15,28. 2Kir. 11,17.
SÁMUEL II. KÖNYVE 6. 331
22. Sõt, minél inkább megalázom
magamat és minél alábbvaló leszek a
magam szemei elõtt: annál dicséretreméltóbb
leszek a szolgálók elõtt, akikrõl
te szólasz.
23. Ennek okáért Mikálnak, Saul leányának
nemlett soha gyermeke az õ halálának
napjáig.
Dávid templomot akar építeni
7 Lõn, hogy mikor a király az õ palotájában
üle, és az Úr mindenfelõl békességet
adott néki minden ellenségeitõl,
2.Monda a királyNátán prófétának: Ímé
lássad, én cédrusfából csinált palotában
lakom, az Istennek ládája pedig a kárpitok
között van. 2Móz. 26,1. 40,21. 1Krón. 22,7. 28,2.
3. És monda Nátán a királynak: Eredj, s
valami a te szívedben van, vidd véghez,
mert az Úr veled van. 1Kir. 8,17.
4. Azonban lõn az Úr szava Nátánhoz
azon éjjel, mondván:
5.Menj el, és mondd meg az én szolgámnak,
Dávidnak: Ezt mondja az Úr:
Házat akarsz-é nékem építeni, hogy
abban lakjam? 1Kor. 3,16. 6,19. 2Kor. 6,16.
6.Mert én nem laktam házban attól
a naptól fogva, hogy kihoztam Izrael fiait
Egyiptomból, mind e mai napig, hanem
szüntelen sátorban és hajlékban jártam.
2Móz. 40,18. 34. Józs. 18,1. 1Kir. 8,16.
7. Valahol csak jártam Izrael fiai között,
avagy szólottam-é csak egy szót is Izrael
valamelyik nemzetségének, akinek parancsoltam,
hogy legeltesse az én népemet
Izraelt, mondván: Miért nem építettetek
nékem cédrusfából való házat?
5Móz. 23,14.Mát. 2,6. Csel. 20,28.
Az Úr ígérete Dávid házának
8.Most azért eztmonddmeg az én szolgámnak,
Dávidnak: Ezt mondja a Seregeknek
Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból,
a juhok mögül, hogy légy fejedelem
az én népem felett, az Izrael felett;
9. És veled voltam mindenütt, valahová
mentél, és kiirtottam minden
ellenségeidet elõtted; és nagy hírnevet
szerzettem néked, mint a nagyoknak
hírneve, akik e földön vannak.1Móz. 12,2.
10. Helyet is szerzék az én népemnek,
Izraelnek, és ott elplántálámõt, és lakozék
az õ helyében, és többé helyébõl ki nem
mozdíttatik, és nemfogják többé az álnokságnak
fiai nyomorgatni õt, mint annak
elõtte, Zsolt. 44,2. 80,8. Jer. 24,6. Ámós 9,15.
11. Attól a naptól fogva, hogy bírákat
rendeltem az én népem, az Izrael felett.
Békességet szereztem tehát néked minden
ellenségeidtõl. És megmondotta
néked az Úr, hogy házat készít néked az
Úr. rész 21,17. Zsid. 4,9.
12.Mikor pedig a te napjaid betelnek,
és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom
utánad a te magodat, mely ágyékodból
származik, és megerõsítem az õ királyságát:
1Kir. 8,20. Zsolt. 132,11. Csel. 13,36.
13. Õ fog házat építeni az én nevemnek,
és megerõsítem az õ királyságának
trónját mindörökké. 5Móz. 31,16. 1Kir. 5,5.
14. Én leszek néki atyja, és õ lészen
nékem fiam, aki mikor gonoszul cselekszik,
megfenyítem õt emberi vesszõvel
és emberek fiainak büntetésével;
Zsolt. 2,7. 89,29. Zsid. 1,5.
15.Mindazáltal irgalmasságomat nem
vonom meg tõle, miképpen megvonám
Saultól, akit kivágék elõtted.
1Sám. 16,1. Róm. 11,29.
16. És állandó lészen a te házad, és a
te királyságod mindörökké tiéd lészen,
és a te trónod erõs lészen mindörökké.
Zsolt. 89,36. 37. Ján. 12,34.
17.Mind e beszéd szerint, és mind e
látás szerint szóla Nátán Dávidnak.
Dávid hálaadó imája
18. Bemenvén azért Dávid király, leborula
az Úr elõtt, és monda: Micsoda
vagyok én, Uram Isten! És micsoda az én
házam népe, hogy engem ennyire elõvittél?
1Móz. 32,10.
19. És ez még csekélynek tetszett néked,
Uram Isten! Hanem ímé, szólasz a
Te szolgádnak háza felõl messze idõre
valókat; és ez törvény az emberre nézve,
Uram Isten! Ésa. 55,8.
20. De mi szükség Dávidnak többet
szólani néked, holott Te jól ismered,
Uram Isten, a Te szolgádat?
1Móz. 18,19. Zsolt. 139,1.
332 SÁMUEL II. KÖNYVE 6. 7.
21. A Te ígéretedért, és a Te jóakaratod
szerint cselekedted mindezeket a
nagy dolgokat, hogy megjelentsd a Te
szolgádnak. Csel. 2,30. Ef. 4,32.
22. Ennek okáért felmagasztaltattál,
Uram Isten: mert senki sincs olyan, mint
Te, és rajtad kívül nincsen Isten, mind
aszerint, amint hallottuk a mi füleinkkel.
5Móz. 3,24. 4,35. 1Sám. 2,2.
Zsolt. 48,1. 86,8. 96,4. 135,5. 145,3. Jer. 10,6.
23.Mert melyik nép olyan, mint a Te
néped, az Izrael, melyért elment volna
az Isten, hogy megváltsa magának való
népül, és magának nevet szerezzen, és
érettetek oly nagyokat cselekedjék és
országodért oly csodálatos dolgokat
néped elõtt, melyet megszabadítottál
Egyiptomból, a pogányoktól és isteneiktõl.
5Móz. 32,39. 33,29.
Neh. 1,10. Zsolt. 89,6. 147,20. Ésa. 45,5.
24.Mert megerõsítetted magadnak a
Te népedet, az Izraelt, népedül mindörökké;
és Te voltál, Uram, nékik Istenük.
5Móz. 26,18.
Cselekedjél, Uram, amint szólottál
25.Most annak okáért, Uram Isten,
amit szóltál a Te szolgád felõl, és az õ
háza felõl, teljesítsd be mindörökké; és
cselekedjél úgy, amint szólottál;
26. Hogy felmagasztaltassék a Te neved
mindörökké, ilyen szókkal: A Seregeknek
Ura az Izraelnek Istene, és Dávidnak,
a Te szolgádnak háza legyen állandó
elõtted! Zsolt. 72,19.Mát. 6,9.
27.Mert megjelentetted a Te szolgádnak
fülébe, oh Seregeknek Ura és Izraelnek
Istene, ezt mondván: Házat építek néked.
Ezért készteté szolgádat az õ szíve,
hogy ilyen könyörgéssel könyörögjön
hozzád.
28.Most azért, oh Uram Isten, mert Te
vagy az Isten, és a Te beszéded igazság,
és Te mondottad ezt a jót a Te szolgád
felõl, Ján. 17,17.
29. Legyen a Te jóakaratodnak áldása
a Te szolgádnak házán, hogy legyen
elõtted mindörökké; mert Te szólottál,
Uram Isten, azért a Te áldásoddal
áldassék meg a Te szolgádnak háza
mindörökké. 5Móz. 28,8. Péld. 10,22.
Dávid gyõzelmei
8 Ezek után megveré Dávid a filiszteusokat,
és megalázá õket: és elfoglalá
Dávid a filiszteusok kezébõl Méteg-
Ammát. 1Krón. 18,1.
2. És megveré a moábitákat is, és kötéllelmérémeg
õket, lefektetvén õket a földre;
két kötéllel méré azokat, akik megölendõk,
és egy teljes kötéllel azokat, akik
életben hagyandók voltak; és a moábiták
Dávidnak adófizetõ szolgái lettek.
4Móz. 24,17. Zsolt. 72,10.
3.Megveré Dávid Hadadézert is, Réhóbnak
fiát, Cóbának királyát, mikor elméne,
hogy hatalmát kiterjessze az Eufrátesz
folyóvizéig. 1Móz. 15,18. Zsolt. 60,8.
4. És foglyul ejtett Dávid közülük ezer
és hétszáz lovagot, és húszezer gyalog
embert; és inaikat elvagdaltatá Dávid
minden szekeres lovaknak és csak száz
szekérbe valót hagyott meg közülük.
5. Eljövének a szíriabeliek Damaszkuszból,
hogymegsegítsékHadadézert, Cóbának
királyát; és levágaDávid a szíriabeliek
közül huszonkétezer férfit. 1Kir. 11,23--25.
6. És helyeze Dávid állandó sereget a
damaszkuszi Szíriába; és a szíriabeliek
Dávidnak adófizetõ szolgái lettek. És
megoltalmazá az Úr Dávidot, valahová
ment.
7. És elvevé Dávid az aranypajzsokat is,
melyek Hadadézer szolgáin voltak, és
bevitte azokat Jeruzsálembe.
8. Hoza annak felette Dávid király a
Hadadézer városaiból, Bétákból és Berótaiból
felette igen sok rezet.
9.Mikor pedig meghallá Tói, Hamát
királya, hogymegverte Dávid Hadadézernek
minden seregeit;
10. Küldé Tói Jórámot, az õ fiát Dávid
királyhoz, hogy békességesen köszöntse
õt, és áldja, hogy harcolt Hadadézer ellen
és megverte õt, mert Hadadézer Tóival is
hadakozik vala. És a Tói fia kezében
aranyból, ezüstbõl és rézbõl való edények
voltak, 1Krón. 18,9. 10.
11.Melyeket Dávid király az Úrnak
szentele, azzal az ezüsttel és arannyal
együtt, amelyet az Úrnak szentele mind
ama népektõl, akiket meghódoltatott;
Mik. 4,13. Jel. 21,24.
SÁMUEL II. KÖNYVE 7. 8. 333
12. A szíriabeliektõl, moábitáktól, az
Ammon fiaitól, a filiszteusoktól, az amálekitáktól
és a Réhób fiától, Hadadézertõl,
Cóbának királyától nyert prédából.
13. És hírnevet szerzett Dávid, amikor
visszatért, miután a szíriabelieket leverte
a Sós-völgyben, tizennyolcezret.
2Kir. 14,7. 1Krón. 18,12.
14. Az idumeusok közé is állandó sereget
rendelt, egész Idumeába állandó sereget
rendelt, és az idumeusok mind Dávid
szolgái lettek. És megoltalmazá az Úr
Dávidot, valahová megyen. 1Móz. 27,29.
4Móz. 24,18. Zsolt. 37,28. 121,8. 145,20.
15. Uralkodék azért Dávid az egész
Izraelen, és szolgáltat Dávid az egész nép
között ítéletet és igazságot.
16. Fõvezére volt Joáb, Sérujának fia,
Jósafát pedig, Ahiludnak fia emlékíró volt.
1Kir. 4,3.
17. Sádók pedig, Ahitóbnak fia, és
Ahimélek, Abjátárnak fia papok voltak,
és Sérája íródeák.
18. Benája Jéhójadának fia, a kereteusok
és peleteusok elõjárója, a Dávid fiai
pedig fõk valának. 1Sám. 30,14. 1Krón. 18,17.
Dávid gondoskodik Jonatán fiáról
9 Monda pedig Dávid: Maradt-é még
valaki a Saul házanépe közül, hogy
irgalmasságot cselekedjemõvele Jonatánért?
1Sám. 18,3. 20,14. Péld. 27,10.
2. Volt pedig Saul házából egy szolga,
kinek neve Siba volt, akit Dávidhoz szólítának,
és monda a király néki: Te vagy-é
Siba? Felele: Én vagyok, a te szolgád.
3. Akkor monda a király: Maradt-é még
valaki a Saul házanépe közül, hogy cselekedjem
vele az Isten irgalmasságát? Felele
Siba a királynak: Van még Jonatánnak
egy fia, ki mind a két lábára sánta.
rész 4,4. 1Sám. 20,14.
4.Monda néki a király: Hol van? És
monda Siba a királynak: Ímé, az Ammiel
fiának, Mákirnak házában van, Ló-Debárban.
rész 17,27.
5. Akkor elkülde Dávid király, és elhozatá
õt a Mákirnak, az Ammiel fiának házából,
Ló-Debárból.
6. És mikor megérkezett Dávidhoz
Méfibóset, Jonatánnak, a Saul fiának fia,
arccal leborula, és tisztességet tett néki;
és monda Dávid: Méfibóset! Ki felele:
Ímhol a te szolgád. rész 16,9. 1Sám. 24,14.
7.Monda néki Dávid: Ne félj; mert
kétség nélkül irgalmasságot cselekszem
veled Jonatánért, a te atyádért; és visszaadom
néked Saulnak, a te nagyatyádnak
minden majorságát, és néked mindenkor
asztalomnál lesz ételed. 1Móz. 50,21. Jer. 52,33.
8. Akkor fejet hajta Méfibóset, és monda:
Micsoda a te szolgád, hogy a holt ebre
reá tekintettél, minémû én vagyok?
9. Szólítá azután a király Sibát, Saulnak
szolgáját, és monda néki: Valamije volt
Saulnak és egész háznépének, mindazokat
a te urad fiának adtam. Ésa. 32,8.
10. A majorságnak azért te viseljed
gondját, és a te fiaid és szolgáid, és beszolgáltassad,
hogy legyen a te urad fiának
kenyere, mellyel éljen. Méfibóset pedig,
a te uradnak fia, az én asztalomnál eszik
mindenkor. Volt pedig Sibának tizenöt fia
és húsz szolgája. rész 19,17.
11. Felele Siba a királynak: Valamit az én
uram, a király parancsol nékem, szolgájának,
akképpen cselekszik a te szolgád.
És Méfibóset az én asztalomnál eszik,
mint a király fiainak egyike. Péld. 12,17.
12. Volt pedig Méfibósetnek egy fiacskája,
kinek neveMika volt; a Siba házában
lakozók pedigmindnyájanMéfibóset szolgái
voltak. 1Krón. 8,34.
13.Méfibóset tehát Jeruzsálemben lakozék,
mertmindenkor a király asztalánál
eszik vala; és õ mind a két lábára sánta
volt. 2Kir. 25,29. Jer. 52,33.
Dávid hadjárata az arámiak ellen
10 Lõn pedig azután, meghala az
Ammon fiainak királya, és uralkodék
helyette Hánon, az õ fia.
1Sám. 11,1. 1Krón. 19,1.
2. És monda Dávid: Irgalmasságot teszekHánonnal,
Náhás fiával,miképpen az
õ atyja is velemirgalmasságot tett; és hozzá
külde Dávid, hogy vigasztalja õt szolgái
által atyja halála felõl.Mikor Dávid szolgái
Ammon fiainak földjére érkezének:
3.Mondának az Ammon fiainak vezérei
Hánonnak, az õ uruknak: Vajon becsüli-é
334 SÁMUEL II. KÖNYVE 8. 9. 10.
Dávid ezzel elõtted a te atyádat, hogy hozzád
vigasztalókat küldött? Vajon Dávid
nem inkább azért küldötte-é hozzád szolgáit,
hogy a várost megszemléljék és kikémleljék,
és teljesen elpusztítsák?
4. Elfogatá azért Hánon a Dávid szolgáit,
és szakálluknak felét lenyiratá, és ruháikat
félben elmetszeté az alfelükig, és elbocsátá
õket. Ésa. 3,17. 20,4. Jer. 13,22. Ezék. 16,37.
5. Amint ezt Dávidnak hírül hozták, eleikbe
külde, mert ezek az emberek igen
meggyaláztattak, és ezt üzené a király:
Maradjatok Jerikóban addig, míg megnevekedik
szakállatok; és úgy jöjjetek haza.
6. Látván pedig az Ammon fiai, hogy
gyûlöltekké lettek Dávid elõtt, követet
küldének az Ammon fiai, és felfogadák
Szíriában a bét-réhóbbelieket és ugyancsak
Szíriában a cóbeusokat, húszezer
gyalogot, Maakának királyát ezer emberrel,
és a tóbbelieket, tizenkétezer embert.
7. Amint ezt Dávid meghallá, elküldötte
Joábot és a vitézeknek egész seregét.
8. Kivonulának az Ammon fiai is, és csatarendbe
állottak a kapu bejárata elõtt. A
szíriabeli cóbeusok, réhóbbeliek, tóbbeliek
ésMaaka magukban voltak a mezõn.
9. Látván pedig Joáb, hogy mind elõl,
mind hátul ellenség van ellene, kiválogatá
az Izrael népének színét, és a szíriabeliek
ellenében állítá fel.
10. A népnek maradékát az õ öccsének,
Abisainak vezetésére bízta, hogy felállítsa
azt Ammon fiainak ellenében.
11. És monda: Ha erõsebbek lesznek a
szíriabeliek nálamnál, nékem segítségül
légy. Ha pedig az Ammon fiai náladnál
hatalmasabbak lesznek, elmegyek, hogy
megsegítselek.
12. Légy erõs és legyünk bátrak a mi
nemzetségünkért és a mi Istenünknek
városaiért; és az Úr cselekedjék úgy,
amint néki tetszik. 5Móz. 31,6. 1Sám. 3,18. 4,9.
Zsolt. 37,3. 5. 44,5. 118,8. Péld. 29,25. 1Kor. 16,13.
13. Elérkezék azért Joáb és az õvele való
sereg a szíriabeliek ellen az ütközetre, és
megfutamodának õelõtte.
14. Látván pedig az Ammon fiai, hogy
megfutamodtak a szíriabeliek, megfutamodának
õk is Abisai elõtt, és beszaladának
a városba; és megtére Joáb az Ammon
fiaitól, és méne Jeruzsálembe.
15.Mikor pedig látták a szíriabeliek,
hogy megverettettek az izraeliták által,
ismét együvé gyülekezének.
16. És elkülde Hadadézer, és elhozatá a
szíriabelieket, akik a vizen túl voltak, és
jövének Helámba; és Sobák, Hadadézernek
fõvezére volt élükön.
17. Megizenék pedig Dávidnak, aki
egybegyûjté egész Izraelt, és általméne a
Jordánon, és juta Hélámhoz: és sereget
rendelének a szíriabeliek Dávid ellen, és
megütközének vele.
18. De a szíriabeliek megfutamodtak
Izrael elõtt, és levága Dávid a szíriabeliek
közül hétszáz szekerest és negyvenezer
lovagot, Sobákot is, a seregnek fõvezérét
megölé; és ugyanott meghala.
19.Mikor pedig látták mindazok a királyok,
akik Hadadézernek szolgái voltak,
hogy az Izrael által megverettek, békét
kötöttek Izraellel és nékik szolgálának; és
nem merének többé a szíriabeliek kijönni
az Ammon fiainak segítségére. 1Móz. 14,4.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 39
Tegnapi: 133
Heti: 1 622
Havi: 5 325
Össz.: 812 662

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: 30.Sámuel II.könyve 1-10.
Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste - © 2008 - 2017 - szeretet.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: jános evangéliuma 14-17 fejezet - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »