Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste

Mi a tiszta Igét hirdetjük. Hiszünk Jézus Szent Nevében!Az Üdvösséget és a Szent Szellem keresztséget hirdetjük az egész világon.Küldjétek mindenkinek tovább a Szent Evangéliumot, amit leírunk az egész világra.Jézust hirdetjük. Abba Atyánk. Ámen.

Dávid és Betsábé
11 Lõn pedig az esztendõ fordulásakor,
mikor a királyok hadba szoktak
menni, elküldé Dávid Joábot és az õ
szolgáit õvele, és mind az egész Izraelt,
hogy elpusztítsák az Ammon fiait, és
megszállják Rabba városát; Dávid pedig
Jeruzsálemben maradt. 1Krón. 20,1.
2. És lõn estefelé, mikor felkelt Dávid
az õ ágyából, és a királyi palota tetején
sétála: láta a tetõrõl egy asszonyt fürdeni,
ki igen szép termetû volt.
1Móz. 34,2. Zsolt. 119,37.Mát. 5,28.
3. És elkülde Dávid, és tudakozódék
az asszony felõl, és monda egy ember:
Nemde nem ez-é Betsábé, Eliámnak leánya,
a hitteus Úriás felesége? rész 23,39.
4. Akkor követeket külde Dávid, és elhozatá
õt; ki beméne õhozzá, és vele hála,
mikor az õ tisztátalanságából megtisztult;
és annak utána visszaméne az õ házához.
5. És fogada méhében az asszony, és
elküldvén, megüzené Dávidnak ilyen
szóval: Teherbe estem! 3Móz. 20,10.
SÁMUEL II. KÖNYVE 10. 11. 335
6. Akkor Dávid üzene Joábnak: Küldd
haza hozzám a hitteus Úriást; és elküldé
Joáb Úriást Dávidhoz.
7.Mikor pedig eljutott Úriás õhozzá,
megkérdé õt Dávid Joábnak békessége
felõl, a népnek békessége felõl és a harc
folyása felõl. Zsolt. 44,21.
8. Ezután monda Dávid Úriásnak: Menj
haza, és mosd meg lábaidat; kimenvén
pedig Úriás a király házából, a király ajándékot
külde utána. 1Móz. 18,4. Zsolt. 55,21.
9. Úriás azonban lefeküvék a királyi
palota bejárata elõtt az õ urának minden
szolgáival, és nem méne a maga házához.
10. És megjelenték Dávidnak, mondván:
Nem ment le Úriás az õ házához.
Akkor monda Dávid Úriásnak: Nemde
nem útról jöttél-é? Miért nem mentél le a
te házadhoz? Péld. 21,30.
11. Felele ÚriásDávidnak: Az Isten ládája,
Izrael és Júda nemzetsége sátorokban
laknak, és az én uramJoáb, és az én uramnak
szolgái a nyílt mezõn táboroznak:
hogy mennék én be az én házamba, hogy
egyem és igyam és feleségemmel háljak?
Úgy élj te és úgy éljen a te lelked, hogy
nem mûvelem azt! Mát. 10,25. 2Tim. 2,3.
12.Monda azért Dávid Úriásnak: Maradj
itt ma is, és holnap elbocsátlak. Ott
marada azért Úriás Jeruzsálemben aznap
és másnapra kelve is.
13. Ennek utána hívatá õt Dávid, és õvele
evett és ivott, és lerészegíté õt, és kiméne
estve aludni az õ ágyára, az õ urának szolgáival
együtt, de házához nem méne alá.
Péld. 20,1. 23,29--35.
Úriás halála
14. Megvirradván pedig, levelet íra
Dávid Joábnak,melyet Úriástól küldött el.
1Kir. 21,8. Zsolt. 19,13. Préd. 8,11. Jer. 17,9.
15. Írá pedig a levélben,mondván: Állassátok
Úriást legelöl, ahol a harc leghevesebb
és háta mögül fussatok el, hogy
megölettessék és meghaljon.
16. Lõn azért, hogymikor ostromlá Joáb
a várost, állatá Úriást arra a helyre, ahol
tudta, hogy erõs vitézek vannak.
17. Kijövén azért a városbeli nép, megharcolának
Joábbal, és elhullának egyesek
a nép közül, Dávid szolgái közül, és
a hitteus Úriás is meghala.
18. Követet külde akkor Joáb, és megüzené
Dávidnak az ütközetnek egész
lefolyását.
19. És megparancsolá a követnek,
mondván: Ha az ütközetnek egész lefolyását
teljesen elõadtad a királynak,
20. És ha a király haragra lobbanva azt
mondja néked: Miért mentetek olyan
közel a városhoz harcolni? Avagy nem
tudtátok-é, hogy lelövöldöznek a kõfalról?
21. Kicsoda ölte meg Abiméleket, a
Jérubbóset fiát? Nemde nem egy asszony
üté-é agyon a kõfalról egymalomkõdarabbal
és meghala Tébesben? Azért miért
mentetek közel a kõfalhoz? Akkor mondd
meg: A te szolgád, a hitteus Úriás is meghalt.
Bír. 6,32. 9,53.
22. Elméne azért a követ, ésmikormegérkezett,
elbeszélé Dávidnak mindazt,
amivel megbízta õt Joáb.
23. Ésmonda a követDávidnak: Azok az
emberek erõt vettek felettünk, és a mezõre
kijöttek ellenünk, de mi visszaûztük
õket a kapu bejáratáig;
24. Azonban a kõfalról lövöldözének a
nyilasok a te szolgáidra, és a király szolgái
közül egyesekmeghaltak; és a te szolgád,
a hitteus Úriás is meghalt.
25.Monda Dávid a követnek: Eztmondjad
Joábnak: Ne bánkódjál amiatt; mert a
fegyver úgymegemészt egyet,mintmást.
Fokozzad azért támadásodat a város ellen,
hogy elpusztítsd azt. Így biztasd õt.
26.Meghallá pedig Úriásnak felesége,
hogy meghalt Úriás, az õ férje, és siratá
az õ férjét.
27. És mikor a gyászolásnak ideje eltelt,
érette külde Dávid és házába viteté õt és
lõn néki felesége, és szüle néki egy fiat.
De ez a dolog, amelyet Dávid cselekedett,
nem tetszék az Úrnak.Zsolt. 5,4. 45,7. Péld. 15,9.
Nátán feddõ beszéde
12 Elküldé azért az Úr Dávidhoz
Nátán prófétát, ki bemenvén hozzá,
és monda néki: Két ember volt egy
városban, egyik gazdag, a másik szegény.
1Kir. 20,35. Zsolt. 51,1--10.
336 SÁMUEL II. KÖNYVE 11. 12.
2. A gazdagnak felette sok juhai és ökrei
voltak;
3. A szegénynek pedig semmije nem
volt egyéb egy kis nõstény báránykájánál,
amelyet vett és táplált, s felnevelkedett
nála gyermekeivel együtt; saját falatjából
evett és poharából ivott és keblén aludt,
és néki olyan volt, mint egy leánya.
4.Mikor pedig utazó vendége érkezett a
gazdagnak: sajnált az õ ökrei és juhai közül
hozatni, hogy a vendégnek ételt készítsen
belõle, aki hozzá ment; hanem elvevé
a szegénytõl az õ bárányát, és azt fõzeté
meg a vendégnek, aki hozzá ment.
5. Akkor felgerjede Dávidnak haragja
az ember ellen, ésmonda Nátánnak: Él az
Úr, hogy halálnak fia az az ember, aki azt
cselekedte.
6. A bárányért pedig négy annyit kell
adnia, mivelhogy ezt mûvelte, és annak
nem kedvezett. 2Móz. 22,1. Luk. 19,8.
7. És monda Nátán Dávidnak: Te vagy
az az ember! Ezt mondja az Úr, Izraelnek
Istene: Én kentelek fel téged, hogy király
légy Izrael felett, és megszabadítottalak
téged a Saul kezébõl. 1Sám. 16,13.
8. És néked adtam a te urad házát, és
a te uradnak feleségeit a te kebeledbe;
ennek felette néked adtam Izraelnek és
Júdának házát; és ha még ez kevés volt,
ezt s ezt adtam volna néked.
9.Miért vetetted meg az Úrnak beszédét,
oly dolgot cselekedvén, mely utálatos
Õelõtte? A hitteus Úriást fegyverrel ölted
meg, és az õ feleségét magadnak vetted
feleségül; magát pedig az Ammon fiainak
fegyverével ölted meg. 4Móz. 15,31.
1Sám. 15,19. Péld. 13,13. Ésa. 5,24.
10.Most azért ne távozzék el a fegyver
soha házadból, mivel megutáltál engem,
és a hitteus Úriás feleségét elvetted, hogy
feleséged legyen. Ámós 7,9.
11. Ezt mondja az Úr: Ímé, én éppen a
saját házadból bocsátok reád csapásokat,
és feleségeidet szemed láttára veszem el,
és adom más felebarátodnak, és hál a te
feleségeiddel fényes nappal. 5Móz. 28,30.
12.Mert te titkon cselekedtél; de én az
egész Izrael elõtt és napvilágnál cselekszem
azt.
13. Monda azért Dávid Nátánnak:
Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán
Dávidnak: Az Úr is elvette a te bûnödet,
nem fogsz meghalni.
Zsolt. 32,1. 5. Péld. 28,13.Mik. 7,18. Zak. 3,4.
14.Mindazáltal, mivel alkalmat adtál a
gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban:
a te fiad is, aki lett néked, bizonnyal
meghal. Ésa. 52,5. Ezék. 36,20. Róm. 2,24.
Dávid gyermeke Betsábétól meghal
15. Ezek után elméne Nátán az õ házához.
És megveré az Úr a gyermeket, akit
az Úriás felesége szült Dávidnak; és megbetegedék.
1Móz. 4,7. Ámós 3,2.
16. És könyörge Dávid az Istennek a
gyermekért, és böjtöle is Dávid, és bemenvén,
a földön feküvék éjjel. Ésa. 26,16.
17. Felkelének azért az õ házának vénei
és menének õhozzá, hogy felemeljék õt a
földrõl: de nem akará, és nem is evett
velük kenyeret. Jer. 18,8.
18. Hetednapra azért meghala a gyermek,
és nem merik vala a Dávid szolgái
néki megmondani, hogy meghalt a
gyermek, mert ezt mondják vala: Ímé,
mégmikor a gyermek élt, szólottunk néki
és meg sem hallotta szónkat; hogyan
mondanánk meg néki, hogy meghalt a
gyermek, hogy magának bajt szerezzen?
19. Látván pedig Dávid, hogy az õ szolgái
suttognak, eszébe vevé Dávid, hogy
meghalt a gyermek, és monda Dávid az
õ szolgáinak:Meghalt-é a gyermek? Azok
mondának:Meghalt.
20. Felkelvén azértDávid a földrõl,megmosdék
és megkené magát és más ruhát
vett magára, és bemenvén az Úr házába,
imádkozék. Azután beméne a maga házába,
és kérésére kenyeret vittek eleibe, és
evett. Ruth 3,3. Zsolt. 95,6--8. 103,1. 8--17.
21. Akkor mondának az õ szolgái néki:
Mi dolog ez, amit mûveltél? Míg a
gyermek élt, böjtöltél és sírtál; most
pedig, hogy meghalt a gyermek, felkeltél
és kenyeret ettél. Péld. 3,7. 16,6. JerSir. 3,40.
22.Monda õ: Míg a gyermek élt, addig
böjtöltem és sírtam; mert ezt mondottam:
Ki tudja, talán az Úr könyörül rajtam, és
életben marad a gyermek. Ésa. 38,1–5.
SÁMUEL II. KÖNYVE 12. 337
23. De most, hogy meghalt, vajon miért
böjtölnék? Vajon visszahozhatom-é azzal?
Én megyek õhozzá, de õ nem jön ide
vissza hozzám. 1Móz. 37,35.
Jób 7,8. 9. 2Kor. 5,1--8. Zsid. 11,10. 13,14.
Salamon születése, Rabba bevétele
24. És megvigasztalá Dávid az õ feleségét,
Betsábét, és beméne hozzá, és vele
hála. És õ szült fiat, és nevezé annak nevét
Salamonnak, és az Úr szereté azt,
1Krón. 22,9.Mát. 1,6.
25. Amintmegüzené Nátán próféta által,
ki nevezé az õ nevét Jedidjának, az Úrért.
26. Joáb pedig hadakozék az Ammon
fiainak városa, Rabba ellen, és megvevé
a királyi várost. 1Krón. 20,1.
27. És követeket külde Dávidhoz Joáb
ilyen követséggel: Hadakoztam Rabba
ellen, és meg is vettem a városnak egyik
részét, ahol a víz van.
28.Most azért gyûjtsd egybe a népnek
maradékát, és szállj táborba a város ellen,
foglald el azt, nehogy valamiképpen, ha
én foglalnám el, róla neveztessék az én
nevem.
29. Egybegyûjté azért Dávid mind az
egész népet, és aláméne Rabba ellen, és
harcola ellene, és elfoglalá azt.
30. És elvevé az õ királyuknak koronáját
annak fejérõl, melynek súlya egy tálentum
arany volt, és drágakövekkel volt
rakva, és lõn a Dávid fején, és a városból
felette sok zsákmányt hozott el. 1Krón. 20,2.
31. A népet pedig, mely benne volt,
kihozatá; és némelyét fûrész, némelyét
vasborona alá, némelyét fejsze alá vetteté;
némelyeket mészkemencén vitt által, és
így cselekedék az Ammon fiainakminden
városával. Haza méne azután Dávid és az
egész nép Jeruzsálembe.
Amnon és Támár
13 Lõn ennek utána, hogy Absolonnak,
Dávid fiának igen szép húga
volt, kinek neve Támár; és Amnon, a
Dávid fia megszereté õt. 1Krón. 3,9.
2. Igen nagy gyötrelemben volt pedig
Amnon, úgyhogy beteggé lett az õ húgáért,
Támárért; mert szûz volt, és Amnon
elõtt lehetetlennek tûnt fel, hogy rajta
valamit elkövessen.
3. Volt azonban Amnonnak egy barátja,
kinek Jonadáb volt neve, Simeának,Dávid
testvérének fia; Jonadáb pedig igen eszes
ember volt. 1Sám. 16,9.
4. Ki monda néki: Mi az oka, hogy te
naponként soványodol, királynak fia?
Nem mondhatnád-é meg nékem? És
monda néki Amnon: Támárt, Absolon
öcsémnek húgát igen szeretem. Ésa. 3,9.
5. És monda néki Jonadáb: Feküdj le
ágyadba, és tedd betegnek magadat. És
ha eljön atyád, hogy meglátogasson,
mondd azt néki: Jöjjön ide, kérlek, Támár,
az én húgom, hadd adjon ennem; és itt
szemem elõtt készítse el az ételt, hogy én
is lássam, és az õ kezébõl egyem.
6. Lefeküvék azért Amnon, és tetteté,
mintha beteg volna; mikor azután eljött
a király, hogy õt meglátogassa, monda
Amnon a királynak: Kérlek, hadd jöjjön
ide hozzámTámár húgom, hadd csináljon
elõttem egy pár bélest, és hadd egyem az
õ kezébõl. 1Móz. 18,6.
7. Elkülde azért Dávid a Támár házához,
ezt üzenvén: Eredj el mindjárt az
Amnon bátyád házához, és készíts valami
ennivalót néki.
8. Beméne azért Támár az Amnon bátyja
házába, õ pedig fekszik vala. És lisztet
vévén,meggyúrá és bélest csinála õelõtte,
és megfõzé a bélest.
9. Elõhozá annak utána a serpenyõt,
és kitölté eleibe; de õ nem akara enni. És
monda Amnon: Küldjetek ki mellõlem
mindenkit; és kimenének mindnyájan
elõle. 1Móz. 45,1.
10. Akkor monda Amnon Támárnak:
Hozd be a kamarába az étket, hadd
egyem kezedbõl; vette azért Támár a
bélest, melyet készített, és bevitte Amnon
bátyjának az ágyasházba.
11. És eleibe vitte, hogy egyék, és megragadá
õt, és monda néki: Jöjj, feküdj
mellém, húgom. 1Móz. 39,12.
12. Õ pedig monda néki: Ne, bátyám,
engem meg ne ronts, mert nem szoktak
így cselekedni Izraelben, ne kövess el
ilyen gyalázatot. 1Móz. 34,7. Bír. 19,23. 20,6.
338 SÁMUEL II. KÖNYVE 12. 13.
13. És én hová vigyem szégyenemet?
Te pedig olyan leszel Izraelben, mint egy
bolond. Azért kérlek, szólj a királynak,
mert nem fog megtagadni engem tõled.
14. Õ azonban nem akart szavára hallgatni,
hanemerõsebb levén nála, erõt vett
rajta, és vele feküvék. 3Móz. 18,9.
15. És meggyûlölé õt Amnon felette
igen,mert nagyobb lett gyûlölete,mellyel
gyûlölte õt, a szeretetnél, mellyel õt megszerette.
És monda néki Amnon: Kelj fel,
eredj dolgodra.
16. Ki felele néki: Ne kövess el nagyobb
gonoszságot annál, amelyet rajtam véghezvittél,
hogy elûzz engem. Õ azonban
nem akart reá hallgatni,
17. Hanem beszólítá szolgáját, aki néki
szolgál vala, és monda: Ûzd ki õt gyorsan
elõlem, és zárd be az ajtót utána.
18. Volt pedig õrajta igen szép tarka
szoknya, amilyenben a király leányai
szoktak járni, míg szüzek valának. Kiûzé
azért õt a szolga, és bezárá az ajtót utána.
Absolon megöleti Amnont
19. Hamut hinte azért Támár az õ fejére,
és a tarka szoknyát, mely rajta volt,
meghasogatá, kezét pedig fejére tevén,
jajgatva jár vala. Józs. 7,6. Jer. 2,37.
20. És monda néki a bátyja, Absolon:
Talán Amnon bátyád volt veled? Azért
hallgass most, húgom, mert atyádfia, ne
bánkódjál azon felettébb. Lakozék azért
Támár nagy árvaságban az õ bátyjának,
Absolonnak házában.
21. Dávid király pedig hallván mindezeket,
felette igen megharaguvék.
22. Nem szóla pedig semmit felõle Absolon
Amnonnak, sem jót, sem gonoszt;
mert igen gyûlöli vala Absolon Amnont,
mivelhogy megszeplõsítette az õ húgát,
Támárt. 3Móz. 19,17. 1Ján. 2,9. 11. 3,10. 12. 15.
23. És lõn két esztendõ múlva, mikor
Absolonnak juhait nyírták Baál-Hásorban,
mely Efraimban van, meghívá Absolon
mind a király fiait. 1Móz. 38,12. 1Sám. 25,4.
24. Beméne Absolon a királyhoz is, és
monda: Ímé, most nyírják a te szolgádnak
juhait, azért jöjjön el kérem a király és az
õ szolgái a te szolgáddal.
25.Monda a király Absolonnak: Ne,
fiam, ne menjünk el mindnyájan, hogy
meg ne terheljünk téged. És ismét erõlteti
õt, de nem akara elmenni, hanem
megáldá õt.
26.Mondamégis Absolon: Ha nem, úgy
jöjjön el velünk Amnon, az én testvérem.
Felele a király:Miért menne el veled?
27.Mikor pedig erõltette õt Absolon,
elbocsátá õvele Amnont is és mind a
király fiait.
28. Parancsola pedig Absolon az õ szolgáinak,
eztmondván:Kérlek, vigyázzatok,
és mikor Amnon a bortól jókedvû lesz és
mondom néktek: akkor üssétek le Amnont
és öljétekmeg õt, semmit ne féljetek,
hiszen én parancsoltam néktek, legyetek
bátrak, ne féljetek.
1Sám. 25,36. Eszt. 1,10.Zsolt. 104,15.
29. Úgy cselekedének azért az Absolon
szolgái Amnonnal, amint Absolon parancsolta.
A király fiai pedig mindnyájan felkelének,
és ki-ki öszvérére üle, és elszaladának.
30.Mikor pedig még az útban voltak,
a hír eljutott Dávidhoz, mondván: Mind
megölte Absolon a király fiait, egy sem
maradt meg közülük.
31. Akkor felkele a király, megszaggatá
ruháit, és a földre feküvék, és az õ szolgái
mindnyájan megszaggatott ruhában állanak
vala elõtte.
32. Szóla pedig Jonadáb, Simeának, a
Dávid testvérének fia, és monda: Ne
mondja azt az én uram, hogy a királynak
minden fiait megölték, mert csak Amnon
halt meg egyedül; mert attól a naptól fogva,
hogy az õ húgát megszeplõsítette, Absolonnak
mindig szájában volt ez a dolog.
33. Ne vegye azért szívére az én uram,
a király, azt gondolván, hogy a királynak
minden fiai meghaltak, mert csak Amnon
halt meg egyedül.
34. Absolon pedig elmenekült. És felemelvén
az õrálló az õ szemeit, látá, hogy
sok ember jön az úton õ mögötte, a hegyoldalon.
35. És monda Jonadáb a királynak: Ímé,
jönnek a király fiai; amint a te szolgád
mondá, úgy történt.
SÁMUEL II. KÖNYVE 13. 339
36. És lõn, amint megszûnt beszélni,
megérkezének a király fiai, és szavukat
felemelvén, sírának; és maga a király is
és az õ szolgái mindnyájan felette igen
sírának.
37. Absolon pedig elfuta, és méne Talmaihoz,
Ammihur fiához, Gessurnak
királyához. És Dávid minden nap siratá
az õ fiát.
38. Absolon pedig,miután elfutott ésGessurba
ment, három esztendeig volt ott.
39. Dávid király pedig felhagyott azzal,
hogy Absolon ellen menjen, mert megvigasztalódott
Amnon felõl, hogy meghalt.
Joáb kegyelmet szerez Absolonnak
14 Észrevévén Joáb, Sérujának fia,
hogy a királynak szíve vágyakozik
Absolon után,
2. Elkülde Joáb Tékoa városába, és
hozata onnét egy asszonyt, ki igen eszes
volt, és monda néki: Kérlek tetessed,
mintha nagy keserûséged volna, és öltözzél
fel gyászruhába, és olajjal se kendmeg
magadat; és légy olyan, mint afféle aszszony,
aki sokáig siratta halottját. Ruth 3,3.
3. És menj be a királyhoz, s így és így
szólj hozzá. És Joáb szájába adta, hogymit
kelljen szólani. 2Móz. 4,15.
4. Szóla azért a tékoabeli asszony a
királynak, minekutána arccal a földre
leborult, és térdet-fejet hajtott, és monda:
Segíts meg, oh király! 1Sám. 20,41.
5. Ésmonda néki a király:Mi bajod van?
Felele az: Oh, én özvegyasszony vagyok,
mert az én férjem meghalt.
6. És a te szolgálódnak két fia volt, kik
összevesztek a mezõn, és mivel nem volt
senki, aki õket megvédte volna, az egyik
megsérté a másikat és megölé.
7. És ímé, az egész háznép ellene támadott
a te szolgálóleányodnak, és eztmondják:
Add kezünkbe az õ testvérének gyilkosát,
hadd öljük meg õt az õ testvérének
életéért, akit megölt, és veszítsük el az
örököst is. Így akarják eloltani a kicsiny
szikrácskát, amely nékem megmaradott,
hogy az én férjemnek ne maradjon se neve,
se maradéka a föld színén. 4Móz. 35,19.
8.Monda azért a király az asszonynak:
Menj el házadhoz, és parancsolok a te
dolgod felõl.
9. Felele pedig a tékoabeli asszony a
királynak: Uram király, én rajtam legyen
a bûn súlya és az én atyámnak házán, de a
király és az õ trónja ártatlan leszen.
10.Monda erre a király: aki ellened szól,
hozd ide elõmbe, és többé nem fog illetni
téged. 1Móz. 27,13. 1Sám. 25,24.Mát. 27,25.
11. Akkor õ monda: Emlékezzék meg
kérlek, a király az Úrról, a te Istenedrõl:
hogy a vérbosszuló ne szaporítsa a pusztulást,
és hogy az én fiamat ne veszítsék
el. Felele a király: Él az Úr, hogy a te fiadnak
egy hajszála sem esik le a földre.
4Móz. 35,19. 1Sám. 14,45. Csel. 27,34.
12. És monda az asszony: Kérlek, hadd
szóljon a te szolgálód csak egy szót az én
uramnak, a királynak; és õ monda: Szólj.
13. Akkormonda az asszony:Miért gondoltál
ehhez hasonló dolgot az Isten népe
ellen, mert mivel a király ezt a szót szólotta,
mintegy maga is bûnös, hogy a király
azt, akit eltaszított magától, nem hívatja
vissza? Bír. 20,2.
14.Mert bizonyára meg kell halnunk,
és olyanok vagyunk, mint a víz, mely a
földre kiöntetvén, fel nem szedhetõ. De
az Isten egy életet sem vesz el, hanem
azt gondolja magában, hogy ne legyen
számkivetve elõtte az eltaszított sem.
4Móz. 35,15. Zsolt. 89,48.
Mát. 22,16. Csel. 10,34. Róm. 2,11. Zsid. 9,27.
15. Most azért jöttem ide, hogy én
szólnék a királynak, az én uramnak, noha
sokan rettentettek engem ettõl; mindazáltal
azt mondotta a te szolgálód: Mégis
beszélek a királlyal, hátha megteszi a
király, amit az õ szolgálóleánya mond.
16. Igen, meghallgatja a király, és megszabadítja
az õ szolgálóleányát annak
kezébõl, aki engemés az én fiamat el akar
veszteni az Istennek örökségébõl.
17. Annak felette ezt gondolta a te szolgálóleányod:
Az én uramnak, a királynak
beszéde szerezzen nyugodalmat, mert
mint az Istennek angyala, olyan az én
uram, a király, mivelhogy meghallgatja
mind a jót, mind a gonoszt. És az Úr, a te
Istened legyen teveled. 1Sám. 29,9. 1Kir. 3,9.
340 SÁMUEL II. KÖNYVE 13. 14.
18. És felelvén a király, monda az
asszonynak: Kérlek, ne tagadd meg,
amit tõled kérek. És monda az asszony:
Mondja el az én uram, a király, kérlek!
19. És monda a király: Vajon mindezekben
nem a Joáb keze van-é veled? Felele
az asszony, és monda: Él a te lelked, oh,
uram király, hogy sem jobbra, sem balra
nem lehet térni attól, amit az én uram,
a király szól; mert a te szolgád Joáb hagyta
ezt nékem, és mindezeket a szókat õ
adta a te szolgálóleányodnak szájába.
20. Hogy a dolognak más fordulatot
adjon, azért tette ezt Joáb, a te szolgád.
De az én uram bölcs, az Isten angyalának
bölcsessége szerint, hogy mindent észrevegyen,
ami a földön van.
Absolon visszatér számûzetésébõl
21. Akkor monda a király Joábnak:
Ímé, megteszem ezt a dolgot. Eredj el,
és hozd haza az én fiamat, Absolont.
22. És a földre arccal leborula Joáb, és
térdet-fejet hajtván, megköszöné a királynak,
és monda Joáb: Ma ismerte meg,
uram király, a te szolgád, hogy van valami
becsületemelõtted;mert az õ szolgájának
beszédét megcselekedte a király.
23. Felkele azért Joáb, és elméne Gessurba,
és hazahozá Absolont Jeruzsálembe.
24. És monda a király: Menjen a maga
házába, és az én színemet ne lássa. Tére
azért Absolon az õ házába, és a királynak
orcáját nem láthatá. 1Móz. 43,3.
25. Nem volt pedig az egész Izraelben
olyan szép ember, mint Absolon, ki
dicséretre olyan méltó lett volna; tetõtõl
fogva talpig õbenne semmi hiba nem volt.
26. És mikor a fejét megnyíratja, mert
minden esztendõben megnyíratja, mivel
igen nehéz volna, azért nyíratja le, az õ
fejének haja nyom vala kétszáz siklust a
királyi mérték szerint.
27. Lõn pedig Absolonnak három fia
és egy leánya, kinek neve Támár volt; ez
igen szép termetû asszony vala.
28. Két esztendõt töltött immár Absolon
Jeruzsálemben, de a királynak színétmég
nem látta.
29. Elkülde azért Absolon Joábhoz,
hogy õt a királyhoz küldje, ki nem akara
hozzá menni; és elkülde másodszor is, de
õ mégsem akart elmenni.
30.Monda azért az õ szolgáinak: Nézzétek,
a Joáb gazdasága az enyém mellett
van, és ott van az õ árpája: menjetek el, és
gyújtsátok fel tûzzel; és meggyújták az
Absolon szolgái a gazdaságot tûzzel.
31. Felkele azért Joáb, és méne Absolonhoz
az õ házába, és monda néki:Mi az
oka, hogy a te szolgáid az én gazdaságomat
felgyújtották tûzzel? Bír. 15,5. Péld. 29,12.
32. Felele Absolon Joábnak: Azért mert
hozzád küldöttem ily szóval, hogy idejöjj,
hogy a királyhoz küldjelek, hogy ezt
mondjad néki: Mi szükség volt hazajönnöm
Gessurból? Jobb volna most is nékem
ott lennem. Most azért szeretném a
király orcáját látni; ha van bennem álnokság,
ölessen meg engem.
Jób 31,33. Péld. 28,13. Jer. 8,12.
33. Elméne azért Joáb a királyhoz, és
megmondá néki. És akkor hívatá a király
Absolont, és elméne a királyhoz, és fejet
hajtván a király elõtt, arccal a földre borula.
És megcsókolá a király Absolont.
Absolon lázadása
15 Lõn pedig annak utána, Absolon
szerze magának szekeret, lovakat
és ötven embert, kik elõtte szaladjanak.
2. És reggelenként felkelvén Absolon,
megálla az útfélen a kapuban, és mindenkit,
akinek dolga lévén, a királyhoz megy
ítélet végett, megszólíta Absolon, és
megkérdé: Melyik városból való vagy te?
És ha azt mondá: Izraelnek egyik nemzetségébõl
való a te szolgád; Péld. 1,7. 11,2.
3.Monda néki Absolon: Ímé, a te beszéded
mind jó és mind igaz; de senki sincs,
aki téged meghallgatna a királynál.
4.Mondja vala ismét Absolon: Vajha
valaki engem tenne ítélõbíróvá e földön,
és hozzám jönne minden ember, akinek
valami ügye és pere volna, igazat tennék
néki. Bír. 9,29.
5. Mikor pedig valaki hozzá megy és
fejet hajt néki, azonnal kezét nyújtja vala,
és megfogván, megcsókolja õt. Zsolt. 12,2.
SÁMUEL II. KÖNYVE 14. 15. 341
6. És ekképpen cselekedék Absolon
egész Izraellel, valakik ítéletért a királyhoz
mennek vala, és így Absolon az Izrael
fiainak szíveit alattomban megnyeri vala.
Róm. 16,18.
7. Lõn pedig négy esztendõ múlván,
monda Absolon a királynak:Haddmenjek
el, és teljesítsem Hebronban azt a fogadást,
melyet fogadtam az Úrnak;
8.Mert fogadást tett a te szolgád, mikor
Gessurban laktam, mely Szíriában van,
ezt mondván: Ha valóban hazavezérel
engem az Úr Jeruzsálembe, az Úrnak
szolgálok. 1Móz. 28,20.
9.Monda néki a király:Menj el békével;
és felkelvén, elméne Hebronba.
10. Hírnököket külde pedig Absolon
Izraelnek minden nemzetségéhez, hogy
megmondják: Mikor a trombitaszót halljátok,
azt mondjátok: Absolon uralkodik
Hebronban.
11. És Absolonnal együtt kétszáz férfi is
elméne Jeruzsálembõl, akiket meghívott,
akik jóhiszemûlegmenének, semmit nem
tudván a dologról. 1Móz. 20,5.
12. És elküldvén Absolon, hívatá a Gilóból
való Ahitófelt is, Dávidnak tanácsosát,
az õ városából, Gilóból,míg õ az áldozatot
végezte. És igen nagy lett az összeesküvés,
és a nép gyülekezék és szaporodék
Absolon mellett.
Józs. 15,51. 1Krón. 27,33. Zsolt. 41,9. 55,12--14.
13. És követ méne Dávidhoz ilyen üzenettel:
Az Izrael népének szíve Absolon
felé hajlik. Bír. 9,3.
14. Akkormonda Dávidminden szolgáinak,
kik vele voltak Jeruzsálemben: Keljetek
fel, és fussunk el, mert itt nincsen
számunkra menekülés Absolon elõl; siessetek
elmenni, hogy valamiképp sietve
utol ne érjen minket, s ne hozzon szerencsétlenséget
reánk, és a várost le ne vágja
fegyvernek élével.
15.Mondának pedig a király szolgái a
királynak: Minden úgy legyen, amint tetszik
a királynak, a mi urunknak, ímé itt
vannak a te szolgáid.
16. Kiméne azért a király és egész háznépe
õutána, és otthon hagyá a király tíz
ágyasát, hogy õrizzék a házat.
17. És kimenvén a király és egész háznépe
õutána, megállapodának a legszélsõ
háznál.
18. Ésminden szolgái õmellémenének;
és a kereteusok, a peleteusok mind, a gitteusok
is mind, az a hatszáz férfi, kik vele
jövének Gátból, elvonulának a király elõtt.
rész 8,18. 1Sám. 23,13.
19.Monda a király a gitteus Ittainak:
Miért jössz el te is velünk? Menj viszsza,
ésmaradj a királynál,mert te idegen vagy
és vissza is költözhetel szülõhelyedre.
rész 18,2.
20. Csak tegnap jöttél, ésmárma zaklassalak
téged, hogy velünk jöjj? Én megyek
oda, ahova mehetek; te pedig térj vissza,
és vidd vissza testvéredet is; irgalmasság
és igazság legyen veled.
21. És felele Ittai a királynak, mondván:
Él az Úr és él az én uram, a király, hogy
valahol lesz az én uram, a király, mind
halálában, mind életében, ott lesz a te
szolgád is. Ruth 1,16. Péld. 17,17.
22.Monda azért Dávid Ittainak: Ám jöjj
el és menjünk el. És elméne a gitteus Ittai
és az õ emberei együtt, még a kicsinyek
is, valakik vele voltak.
23. És az egész föld népe nagy jajgatással
sír vala, mikor az egész nép elméne. A
király azért általméne a Kedron patakján,
és a nép mind átméne az útra, a puszta
felé. 1Kir. 2,37.Mát. 3,1--3. Ján. 18,1.
24. És ímé vele volt Sádók is, és a léviták
mind, kik az Isten szövetségének ládáját
hordozzák vala; és letevék az Isten ládáját.
Azonközben Abjátár is felméne,míg a nép
a városból mind kitakarodék.
25. És monda a király Sádóknak: Vidd
vissza az Isten ládáját a városba, ha én
az Úr elõtt kedves leszek, engem ismét
haza hoz, megmutatja nékem azt, és az
Õ sátorát. Zsolt. 43,3.
26. Ha pedig azt mondja: Nem gyönyörködöm
benned: Ímhol vagyok, cselekedjék
velem úgy, amint néki tetszik.
4Móz. 14,8. 1Sám. 3,18. 1Kir. 10,9. 2Krón. 9,8.
27.Monda annak felette a király Sádók
papnak: Nemde nem próféta vagy-é te?
Azért menj haza békességben a városba,
Ahimás is, a te fiad, és az Abjátár fia,
Jonatán, a ti két fiatok veletek együtt.
342 SÁMUEL II. KÖNYVE 15.
28. Lássátok, ímé én itt idõzöm, ennek
a pusztának sík mezején, míg tõletek hír
jön, és nékem üzentek.
29. Visszavitték azért Sádók és Abjátár
Jeruzsálembe az Isten ládáját, és otthon
maradának.
30. Dávid pedig felméne az Olajfáknak
hegyén, mentében sírva, fejét beborítva,
saru nélkül ment, és az egész nép, mely
vele volt, ki-ki beborította fejét, ésmentükben
sírának. Zak. 14,4.Mát. 21,1. Csel. 1,12.
31.Megüzenték azonközben Dávidnak,
hogy Ahitófel is a pártosok között van
Absolonnal, és monda Dávid: Kérlek, oh
Uram, hiúsítsd meg az Ahitófel tanácsát.
Zsolt. 3,1. 55,12.
32. És amint feljuta Dávid a hegy tetejére,
hogy ott imádkozzék az Istenhez, ímé
eleibe jöve az Árkeából való Húsai, ki ruháját
megszaggatá és földet hinte fejére.
33. És monda néki Dávid: Ha eljössz
velem, terhemre leszel nékem;
34. De ha a városba visszatérsz, és ezt
mondod Absolonnak: Te szolgád vagyok,
oh király; ennek elõtte a te atyád szolgája
voltam, most immár a te szolgád leszek,
megronthatod Ahitófelnek ellenem való
tanácsát.
35. És ímé, veled lesznek ott Sádók és
Abjátár papok; azért minden dolgot, amit
hallasz a király házából, mondj meg a
papoknak, Sádóknak és Abjátárnak.
36. Ímé, ott van velük az õ két fiuk is,
Ahimás, a Sádók fia, és Jonatán, az Abjátár
fia, kik által nékem mindjárt megüzenhetitek,
valamit hallotok.
37. Elméne azért Húsai, a Dávid barátja
a városba, Absolon pedig bevonula Jeruzsálembe.
1Krón. 27,33. Péld. 17,17.
Siba Dávidhoz pártol
16 Mikor pedig Dávid egy kevéssé
alább ment a hegy tetejérõl, eleibe
jöve Siba, a Mefibóset szolgája két megnyergelt
szamárral, melyeken kétszáz
kenyér és száz kötés aszúszõlõ és száz
csomó füge és egy tömlõ bor volt. Én. 2,13.
2. És monda a király Sibának: Mit
akarsz ezzel? Felele Siba: A szamarak a
király háznépéé legyenek, hogy rajtuk járjanak;
a kenyér pedig és a füge, hogy a
szolgák megegyék, és a bor, hogy igyék,
aki megfárad a pusztában.
Bír. 10,4. 1Sám. 25,27.
Zsolt. 104,15. Péld. 31,6. 1Tim. 5,23.
3. És monda a király: Hol van most a te
uradnak fia? Felele Siba a királynak: Ímé
Jeruzsálemben marada, mert azt mondja:
Visszaadja ma nékem Izrael háznépe az
én atyámnak országát.
4.Monda a király Sibának: Ímé, minden
tied legyen, valamije volt Mefibósetnek.
Monda akkor Siba:Meghajtommagamat;
vajha kegyelmet találnék elõtted, oh uram
király!
5. Elméne azután Dávid király Bahurimig,
és ímé onnan egy férfi jöve ki a Saul
nemzetségébõl való, kinek neve Sémei
volt, Gérának fia, és kijövén szidalmazza
vala õket. rész 19,16. 1Kir. 2,8.
6. És kõvel hajigálá Dávidot és Dávid
királynak minden szolgáit, jóllehet az
egész nép és az erõs férfiak mindnyájan
az õ jobb és bal keze felõl voltak.
7. És így szóla Sémei szitkozódása közben:
Eredj, eredj te vérszopó és istentelen
ember!
8. Megfizet most az Úr néked Saul
egész házanépének véréért, aki helyett te
uralkodol; és adta az Úr az országot a te
fiadnak, Absolonnak: és ímé, te nyomorúságban
vagy, mert vérszopó ember vagy!
Bír. 9,24. 1Kir. 2,32. 33. Zsolt. 105,15.
9.Monda pedig Abisai, Sérujának fia,
a királynak: Hogyan szidalmazhatja ez a
holt eb az én uramat, a királyt? Majd én
elmegyek és fejét veszem.
2Móz. 22,28. Zsolt. 109,17. 18.
10.Monda pedig a király: Mi dolgunk
nekünk ezzel, Sérujának fiai? Hadd szidalmazzon,
mert az Úr mondotta néki:
Szidalmazzad Dávidot; és ki mondhatja
néki:Miért mûveled ezt?
2Kir. 18,25. Zsolt. 109,28. Róm. 9,20. 1Pét. 2,23.
11. És monda Dávid Abisainak és minden
szolgáinak: Íme az én fiam, ki az
én ágyékomból származott, kergeti az én
életemet: hogyne cselekedné tehát e
benjáminita? Hagyjatok békét néki, hadd
szidalmazzon; mert az Úr mondotta néki.
SÁMUEL II. KÖNYVE 15. 16. 343
12. Netalán reá tekint az Úr az én
nyomorúságomra, és jóval fizet még
ma nékem az Úr az õ átka helyett.
Zsolt. 37,7. JerSir. 3,22--26.Mát. 5,43--45. Róm. 8,37.
13. És megy vala Dávid és az õ népe az
úton, Sémei pedig a hegyoldalon átellenében
menvén, mentében átkozódik és
köveket hajigál vala ellenébe, és port
hány vala. Zsolt. 109,17--20. 28. 2Thess. 1,6.
14. Eljuta annak utána a király és az
egész nép, mely vele volt, Ajefimbe, és
ottmegnyugovék.
15. Absolon pedig és az egész nép, Izraelnek
férfiai, bemenének Jeruzsálembe,
és Ahitófel is õvele.
16.Mikor pedig az Arkeából való Húsai,
a Dávid barátja bement Absolonhoz,
monda Húsai Absolonnak: Éljen a király,
éljen a király!
17. És monda Absolon Húsainak: Ez-é
a barátod iránti szereteted? Miért nem
mentél el barátoddal? Péld. 17,17.
18. Felele Húsai Absolonnak: Nem, hanem
akit az Úr és ez a nép választ, és az
Izraelnek minden fiai: azé leszek és azzal
maradok.
19. Azután ugyan kinek szolgálnék örömestebb,
mint az én barátom fiának?
Amint szolgáltam a te atyádnak, szintén
olyan leszek hozzád is.
20.Monda pedig Absolon Ahitófelnek:
Adjatok tanácsot, mit cselekedjünk?
Zsolt. 2,2.
21. Felele Ahitófel Absolonnak:Menj be
a te atyádnak ágyasaihoz, akiket itthon
hagyott, hogy õriznék a házat: és megérti
az egész Izrael, hogy te atyád elõtt gyûlöltté
tetted magadat, és annál inkább megerõsödnek
mindazoknak kezeik, akik
melletted vannak. 1Móz. 34,30. Zak. 8,13.
22. Sátort vonának azért Absolonnak
a tetõn, és beméne Absolon az õ atyjának
ágyasaihoz, az egész Izraelnek szeme
láttára. 3Móz. 18,8. 20,11. 5Móz. 22,30. 27,20.
Péld. 28,7. Ésa. 3,9.Mik. 7,3. 6. Gal. 5,19.
23. És Ahitófel tanácsa, melyet adott,
olyannak tekintetett abban az idõben,
mintha valaki az Isten szavát kérdezte volna;
olyan volt Ahitófelnek minden tanácsa
mind Dávid elõtt, mind Absolon elõtt.
Ahitófel és Húsai tanácsa
17 Monda azért Ahitófel Absolonnak:
Engedj kiválasztanom tizenkétezer
embert, hogy felkeljek, és üldözzem
Dávidot ez éjjel. 5Móz. 25,18. Zak. 13,7.
2. És megtámadom õt, míg fáradt és
erõtlen kezû; megrettentem õt, és megfutamodik
az egész nép, mely vele van;
és a királyt magát megölöm. Mát. 21,38.
3. És visszavezetem hozzád az egész
népet,mert az egésznek visszatérése attól
a férfiútól függ, akit te üldözöl; és akkor
az egész nép békességben lesz. Jer. 6,14.
4. Igen tetszék e beszéd Absolonnak és
Izrael minden véneinek.
5. És monda Absolon: Hívják ide mégis
az arkeabeli Húsait is, és hallgassuk meg,
mit szól õ is.
6. És mikor megérkezék Húsai Absolonhoz,
monda néki Absolon ilyenképen:
Ahitófel ilyen tanácsot ád, megfogadjuk-é
az õ szavát, vagy ne? Szólj hozzá.
7. Monda akkor Húsai Absolonnak:
Nem jó tanács az, amelyet Ahitófel ez
egyszer adott.
8. ÉsmondaHúsai: Tudodmagad, hogy
a te atyád és az õ emberei igen erõs vitézek
és igen elkeseredett szívûek, mint a
kölykeitõl megfosztott medve a mezõn.
Annak felette a te atyád igen hadakozó
ember, aki nem alszik a néppel együtt.
Bír. 18,25. Hós. 13,8.
9. Ilyenkor õ valami barlangban lappang,
vagy valami más helyen, és meglehet,
hogy mindjárt kezdetben elesvén
némelyek közülük, valaki meghallja, és
azt kezdi mondani: Megveretett az Absolon
népe.
10. És még az erõs vitéz is, kinek szíve
olyan, mint az oroszlánnak szíve, igen
megrémül; mert az egész Izrael tudja,
hogy a te atyád igen erõs vitéz, és azok is,
akik vele vannak, erõs vitézek.
11. Én azért azt tanácsolom, hogy
gyûjtsd magadhoz az egész Izraelt Dántól
fogva mind Bersebáig, oly számban, mint
a tenger partján való föveny; és magad is
menj el a hadba.
12. Akkor aztán támadjukmeg õt azon a
helyen, ahol található, és úgy lepjük meg
344 SÁMUEL II. KÖNYVE 16. 17.
õt, miként a harmat a földre esik, hogy se
közüle, se azok közül, akik vele vannak,
egy se maradjon meg.
13. Ha pedig városba szaladna, mind
az egész Izrael köteleket húzzon a város
körül, és vonjuk azt a patakba, hogy még
csak egy kövecskét se találjanak ott.
14. Ésmonda Absolon és Izraelnekminden
férfia: Jobb az arkeabeli Húsainak
tanácsa az Ahitófel tanácsánál. Az Úr
parancsolta pedig, hogy az Ahitófel tanácsa
elvettessék, mely jó, hogy veszedelmet
hozzon az Úr Absolonra. Zsolt. 9,15.
Dávid megtudja Absolon tervét
15.Monda pedig Húsai Sádók és Abjátár
papoknak: Ilyen s ilyen tanácsot adott
Ahitófel Absolonnak és Izrael véneinek;
én pedig ilyen s ilyen tanácsot adtam.
16. Azért sietve küldjetek el, és üzenjétekmegDávidnak
ilyen szóval:Nemaradj
ez éjjel a pusztának mezején, hanem inkább
menj át, hogy valamiképpen el ne
nyelettessék a király és az egész nép,
mely vele van.
17. Jonatán pedig és Ahimás a Rógel
forrásánál állanak vala, ahová méne egy
leányzó, ki megmondá ezeket nékik, és
õk elmenvén, megmondták Dávid királynak,
mert nem akarják vala magukat
megmutatni, bemenvén a városba.
Józs. 2,4. 6.
18.Meglátá mindazáltal õket egy szolga,
és megmondá Absolonnak: Elmenének
azért õk ketten sietséggel, és menének
egy ember házába Bahurim városában,
kinek tornácában volt egy kút, és oda
szállának alá. 1Kir. 1,9.
19. Az asszony pedig egy terítõt vett
és beteríté a kút száját, arra pedig darált
árpát hintett; és nem vették észre.
20.Menének pedig az Absolon szolgái
az asszonyhoz a házba, és mondának:
Hol van Ahimás és Jonatán? Felele nékik
az asszony: Általgázolának a patakon.
És keresék õket, de mivel nem találták,
visszatérének Jeruzsálembe.
21.Mikor pedig elmentek, kijövének a
kútból, és elmenvén,megmondták ezeket
Dávid királynak, és mondának Dávidnak:
Keljetek fel és menjetek át gyorsan a
vizen; mert ilyen tanácsot adott ellenetek
Ahitófel.
22. Felkele azért Dávid és mind a vele
való nép, és általkelének a Jordánon, míg
megvirrada; egy sem hiányzék, aki által
ne ment volna a Jordánon.
23. Látván pedig Ahitófel, hogy az õ tanácsát
nem hajtották végre: megnyergelé
szamarát, és felkelvén elméne házához,
az õ városába; és elrendezvén háznépének
dolgát, megfojtá magát, és meghala;
és eltemetteték az õ atyjának sírjába.
Jób 31,3. Zsolt. 55,23.Mát. 27,5.
24. És midõn Dávid Mahanáimba érkezett,
átkele Absolon a Jordánon, õ és
Izraelnek férfiai mindnyájan õvele.
1Móz. 32,2. Józs. 13,26.
25. És Amasát tevé Absolon fõvezérré a
sereg felett Joáb helyett. Amasa pedig egy
férfi fia volt, akinek a neve az izraelita
Jitra, aki beméne Abigailhez, a Náhás
leányához, ki Sérujának, a Joáb anyjának
nõvére volt. 1Krón. 2,16. 17.
26. És tábort jára Izrael és Absolon a
Gileád földjén.
27. Lõn pedig, hogy mikor DávidMahanáimba
jutott, ímé Sóbi, az ammoniták
városából, Rabbából való Náhásnak fia, és
a Ló-Debár városból való Ammielnek fia,
Mákir, és a Gileád tartományában, Rógelimban
lakozó Barzillai.
28. Ágynemût, medencéket és cserépedényeket,
búzát, árpát, lisztet, pergelt
búzát, babot, lencsét, pergelt árpát,
Péld. 11,25.Mát. 5,7.
29.Mézet, vajat, juhot, ünõsajtokat hozának
Dávidnak és az õvele való népnek
eleségül. Mert azt gondolják magukban:
A nép éhes, fáradt és eltikkadt a pusztában.
5Móz. 15,7. Zsolt. 34,8--10.
Péld. 21,26. Préd. 11,1. Ésa. 58,7--12. Róm. 12,13.
Absolon veresége és halála
18 Megszámlálá pedig Dávid a népet,
amely vele volt, s ezredeseket és
századosokat rendele föléjük.
2Móz. 18,25. 4Móz. 31,14. 1Sám. 22,7.
2. Hagyá Dávid a népnek harmadrészét
Joáb keze alatt, és harmadrészét Séruja
fiának, Abisainak, Joáb atyjafiának keze
SÁMUEL II. KÖNYVE 17. 18. 345
alatt, harmadrészét pedig a gitteus Ittai
kezére bízta. És monda a népnek a király:
Bizony én magam is elmegyek veletek.
3. De a nép monda: Ne jöjj; mert ha netalán
mi megfutamodunk is, velünk nem
gondolnak, és ha felerészben meghalunk
is, velünk semmit sem gondolnak; de te
kiteszel annyit, mint mi tízezren: jobb
azért, hogy te a városból légy nékünk
segítségül. rész 21,17.
4.Monda azért nékik a király: Ami néktek
jónak tetszik, én azt teszem. Megálla
azért a király a kapuban, és az egész sereg
megy vala ki százanként és ezrenként.
5. Parancsola pedig a király Joábnak,
Abisainak és Ittainak, mondván: Az én
fiammal, Absolonnal énértem kíméletesen
bánjatok; hallá pedig ezt mind az
egész had, mikor a király mindegyik
vezérnek parancsola Absolon felõl.
6. Kiméne azért a nép a mezõre, az
Izrael ellenébe, és megütközének az Efraim
erdejénél. Józs. 17,15. 18. Bír. 12,5.
7. És megvereték ott az Izrael népe a
Dávid szolgái által, és nagy veszteség
volt ott azon a napon, mintegy húszezer
emberé. Péld. 11,21.
8. És kiterjedt a harc az egész vidékre,
és a nép közül sokkal többet emésztemeg
az erdõ, mint a fegyver azon a napon.
9. És találkozék Absolon Dávid szolgáival;
Absolon pedig egy öszvéren ült. És
beméne az öszvér a nagy cserfák sûrû
ágai alá, ahol fennakadt fejénél fogva egy
cserfán, függvén az ég és föld között, az
öszvér pedig elszaladt alóla.
10. Akit mikor egy ember meglátott,
hírül adá Joábnak, és monda: Ímé, láttam
Absolont egy cserfán függeni.
11.Monda pedig Joáb az embernek, aki
megmondotta néki: Ímé láttad, és miért
nem ütötted le ott õt a földre? Az én dolgom
lett volna az után, hogy megajándékozzalak
tíz ezüstsiklussal és egy övvel.
12.Monda az ember Joábnak: Ha mindjárt
ezer ezüstpénzt adnál is kezembe,
nem ölném meg a király fiát; mert a mi
fülünk hallására parancsolá a király néked,
Abisainak és Ittainak, ezt mondván:
Senki ne érintse az ifjút, Absolont.
13. Vagy ha orozva törtemvolna életére,
mivel a király elõtt semmi sem marad titokban,
magad is ellenem támadtál volna.
14.Monda azért Joáb: Nem akarok elõtted
késedelmezni; és vett három nyilat
kezébe és Absolonnak szívébe lövé, minthogy
még élt a cserfán.
15. Körülfogák akkor a Joáb fegyverhordozó
szolgái tízen, és általverték Absolont,
és megölték õt.
16.Megfúvatá azután a trombitát Joáb,
és megtére a nép Izraelnek ûzésébõl,
mert kímélni akará Joáb a népet.
17. Absolont pedig felvették, és bedobták
õt az erdõn egy nagy verembe, és igen
nagy rakás követ hánytak reá. És az egész
Izrael elmenekült, mindenki a maga sátorába.
rész 19,8. 20,22. Józs. 7,26. 8,29. Jer. 22,18. 19.
18. Absolon pedig vett és még életében
emelt magának emlékoszlopot, amely a
király völgyében van. Mert ezt mondja
vala: Nincsen nékem oly fiam, akin az én
nevemnek emlékezete maradhatna; azért
az oszlopot a maga nevére nevezé; és az
Absolon oszlopának hívattatik mind e mai
napig. 1Móz. 14,17.
Joáb hírnököt küld Dávidhoz,
de Ahimás, Sádok fia megelõzi
19.Monda pedig Ahimás, Sádók fia:
Majd elfutok, és megmondom a királynak,
hogy megszabadította õt az Úr az õ
ellenségeinek kezébõl. Zsolt. 49,10.
20. És monda néki Joáb: Ne légy ma
hírmondó, hanem holnap mondd meg a
hírt, ma pedig ne mondd meg; mivelhogy
a király fia meghalt.
21.Monda azonközben Joáb Kúsinak:
Eredj el, mondd meg a királynak, amit
láttál; és meghajtá magát Kúsi Joáb elõtt,
és elszaladt.
22. És szóla ismét Ahimás, Sádók fia,
ésmonda Joábnak: Bármint legyen, hadd
fussak el én is Kúsi után! Monda Joáb:
Miért futnál fiam; nem néked való ez a
hírmondás?!
23. Bármint legyen, hadd fussak el
mégis! Õ pedig monda néki: Ám fuss el.
346 SÁMUEL II. KÖNYVE 18.
Elfuta azért Ahimás a síkon való úton, és
megelõzé Kúsit.
24. Dávid pedig ül vala a két kapu között,
és az õrálló felméne a kapu tetejére,
a kõfalra, és felemelvén szemeit, látá,
hogy egy ember igen fut egyedül.
Bír. 5,11. 1Sám. 4,13. 2Kir. 9,17.
25. Kiálta azért az õrálló, és megmondá
a királynak, és monda a király: Ha egyedül
jön, hír van az õ szájában. Amaz pedig
mind közelebb jöve.
26. Látá pedig az õrálló, hogy másik
ember is fut, és lekiálta az õrálló a kapunállónak,
mondván: Ímé, más ember is fut,
egyedül. Akkor monda a király: Az is
hírmondó.
27.Monda ismét az õrálló: amint látom,
az elsõnek olyan a futása, mint Ahimásnak,
a Sádók fiának; és monda a király:
Jó ember az, és jó hírrel jön. 1Kir. 1,42.
28. Kiáltván azért Ahimás, monda a
királynak: Békesség! És meghajtá magát
arccal a földre a király elõtt, és monda:
Áldott az Úr, a te Istened, aki kezedbe
adta az embereket, akik felemelték kezeiket
az én uram ellen, a király ellen.
29.Monda akkor a király: Hogy van
Absolon fiam? Felele Ahimás: Látám a
nagy sereglést, mikor elküldte Joáb a
király szolgáját és a te szolgádat; de nem
tudom, mi történt.
30. És monda a király: Eredj tova, és állj
meg ott; félreméne azért, és megálla ott.
31. Eközben Kúsi is megérkezett, és
monda Kúsi: Ezt üzenik a királynak, az én
uramnak, hogy az Úr megszabadított ma
tégedmindeneknek kezébõl, akik ellened
támadtak. Zsolt. 27,2. 55,18.
32.Monda a király Kúsinak: Hogy van
Absolon fiam? Felele Kúsi: Úgy legyenek
az én uramnak, a királynak minden ellenségei,
és valakik ellened gonoszul feltámadnak,
mint a te fiad.
33. És megrendüle a király, és felméne
a kapu felett való házba, és síra, és ezt
mondja vala mentében: Szerelmetes fiam,
Absolon! Édes fiam, édes fiam, Absolon!
Bár én haltam volna meg te helyetted,
Absolon, édes fiam, szerelmetes fiam!
Péld. 10,1. 11,21. 25. 19,13.
Dávid siratja fiát, Absolont
19 Megjelenték Joábnak, hogy a király
siratja és gyászolja Absolont.
2. És gyászra fordult a szabadulás azon
a napon az egész népre nézve, mert a nép
azon a napon hallja vala, hogy beszélik:
Így bánkódik a király az õ fián.
Eszt. 4,3. Zsolt. 3,8. 18,32. 50.
3. És belopózkodék a nép azon a napon,
bemenvén a városba, mint lopózkodni
szokott a nép,mely szégyenlimagát, hogy
a harcból elmenekült.
4. A király pedig eltakarván orcáját,
fennszóval kiáltja: Édes fiam, Absolon!
Absolon, édes fiam! Szerelmetes fiam!
rész 15,30. 1Sám. 4,12.
5. Akkorméne Joáb a házba a királyhoz,
és monda: Megszégyenítetted e mai napon
minden te szolgáidnak orcáját, akik e
mai napon a te életedetmegszabadították,
és a te fiaidnak és leányaidnak életét, feleségeidnek
életét, és ágyasaidnak életét;
6. Szeretvén azokat, akik téged gyûlölnek
és gyûlölvén azokat, akik téged szeretnek;
mert kijelentetted ma, hogy elõtted
a vezérek és szolgák mind semmik;
mert tapasztaltamma, hogy csak élne Absolon,
ha mi mindnyájan meghaltunk volna
is ma, jobbnak tetszenék néked.
7. Azért most kelj fel, menj ki, és szólj
kedvük szerint a te szolgáidnak; mert
esküszöm az Úrra, hogy ha ki nem jössz,
ez éjjel egy ember sem marad melletted,
és ez gonoszabb lesz reád nézve mindama
nyomorúságnál, mely veled történt
ifjúságodtól fogva mind e mai napig.
Péld. 14,28.
8. Felkele azért a király és leüle a kapuban,
és hírül adák az egész népnek,mondván:
Ímé, a király a kapuban ül. Akkor
mind az egész nép eleibe jöve a királynak.
Izrael pedig elmenekült,mindenki amaga
sátorába. Ruth 4,1. 1Kir. 12,16. 2Kir. 14,12.
Izrael visszahívja Dávidot
9.Mind az egész nép között pedig nagy
veszekedés volt Izraelnek mindegyik
nemzetségében, akik ezt mondják vala:
A király szabadított meg minket a mi
ellenségeinknek kezébõl, a filiszteusok
SÁMUEL II. KÖNYVE 18. 19. 347
kezébõl is õ szabadított meg; és most
Absolon elõl elmenekült az országból.
1Sám. 17,1.
10. Absolon pedig, akit felkentünk,meghalt
a hadban.Mit késtek azért hazahozni
a királyt?
11. Dávid király pedig elkülde Sádók
és Abjátár papokhoz, mondván: Szóljatok
a júdabeli véneknek, ezt mondván: Mi az
oka, hogy utolsók akartok lenni a királynak
hazahozásában?Mert az egész Izraelnek
szava eljutott a királynak házába.
12. Én atyámfiai vagytok, én csontomés
én testem vagytok; miért lesztek tehát
utolsók a királynak hazahozásában?
13. Amasának azt mondjátok: Nemde te
is nem én csontom és testem vagy-é? Úgy
cselekedjék velem az Isten és úgy segítsen,
ha nem leszel a sereg fõvezére minden
idõben énelõttem Joáb helyett.
Ruth 1,17. 1Kir. 19,2. 1Krón. 2,16. 17.
14. És megnyeré Júda minden emberének
szívét, mint egy emberét, akik elküldének
a királyhoz: Jöjj hazamind te,mind
a te szolgáid. Bír. 20,1.
15. Hazatére azért a király; és amint
a Jordánhoz érkezék, Júda férfiai Gilgálba
menének, hogy a királynak eleibe jussanak,
és általvigyék a királyt a Jordánon.
Józs. 5,9.
16. Siete pedig Sémei is, Gérának fia,
a Bahurimból való benjáminita, és õ is a
Júda nemzetségével eleibe méne Dávid
királynak. 1Kir. 2,8.
17. És ezer ember volt õvele Benjámin
nemzetségébõl, és Siba, a Saul házában
való szolga, és tizenöt fia, és húsz szolgája
is vele voltak, és általmenének a Jordánon
a király elõtt.
Dávid megkegyelmez Sémeinek
18. Kompot is vittek által, hogy a király
háznépét általhozzák, és hogy kedve
szerint cselekedjenek. Sémei pedig Gérának
fia, térdre esék a király elõtt, mikor
a Jordánon általment.
19. És monda a királynak: Ne tulajdonítsa
vétkül nékem az én uram az én álnokságomat;
és ne emlékezzél meg arról,
hogy gonoszul cselekedék veled a te szolgád
azon a napon, amelyen az én uram, a
király Jeruzsálembõl kiméne, hogy szívére
venné a király;
20.Mert elismeri a te szolgád, hogy én
vétkeztem, és ímé az egész József nemzetsége
közül én jöttem ma elõször, hogy a
királynak, az én uramnak eleibe menjek.
rész 16,5.
21. És felele Abisai, Sérujának fia és
monda: Nem ölöd-é meg azért Sémeit,
hogy káromlásokat szólott az Úrnak felkentje
ellen? 2Móz. 22,28.
Préd. 10,20. Csel. 23,5. 2Pét. 2,10. 11. Júd. 8.
22.Monda pedig Dávid: Mi dolgom nekem
és nektek ezzel, Sérujának fiai, hogy
ellenkezni akartok velem ma? Ma kellene-
é embert ölni Izraelben? Mintha nem
tudnám, hogy ma lettem újonnan Izrael
királya. 1Sám. 11,13.
23. És monda a király Sémeinek: Nem
halsz meg; és megesküvék néki a király.
1Kir. 2,8. 9. 36. 46.
24.Méfibóset is, Saulnak fia eleibe jöve
a királynak, és sem lábait, sem szakállát
meg nem tisztította, sem ruháját meg
nem mosatta attól a naptól fogva, hogy a
király elment, mindama napig, amelyen
békességgel hazajöve. rész 9,6.
25. És lõn, hogy mikor Jeruzsálembõl
kijött eleibe a királynak, monda néki a
király: Miért nem jöttél el velem, Méfibóset?
26. És õ felele: Uram király, az én szolgámcsaltmeg
engem;mert aztmondotta
a te szolgád: Megnyergeltetem a szamarat,
és felülök rá, és elmegyek a királlyal;
mert sánta a te szolgád.
27. És rágalmazott engem, a te szolgádat
az én uram, a király elõtt; de az én
uram, a király olyan, mint az Istennek angyala:
azért cselekedjél úgy, amint néked
tetszik! Zsolt. 63,11. 101,7. Péld. 6,16. 17. 21,6.
28.Mert jóllehet az én atyámnak egész
háznépe csak halált érdemlett volna az én
uramtól, a királytól, mégis a te szolgádat
azok közé helyezéd, akik asztalodnál esznek.
Azért micsoda követelésem és micsoda
kérésem volna még a király elõtt?
29.Monda néki akkor a király:Mi szükség
többet szólnod? Én megmondottam,
hogy te és Siba osztozzatok meg a jószágon.
5Móz. 19,16--21. Zsolt. 82,2. Péld. 29,4.
348 SÁMUEL II. KÖNYVE 19.
30. És monda Méfibóset a királynak:
Elveheti az egészet, csakhogy az én uram,
a király békességben hazajöhetett.
Dávid megjutalmazza Barzillait
31. A Gileádból való Barzillai is eljöve
Rógelimból, és általméne a királlyal a
Jordánon, kisérvén õt a Jordánon. 1Kir. 2,7.
32. Barzillai pedig igen vén ember volt,
nyolcvanesztendõs, és õ táplálta a királyt,
míg Mahanáimban lakott; mert igen gazdag
ember volt. rész 17,27.
33.Monda pedig a király Barzillainak:
Jere velem és eltartalak téged magamnál
Jeruzsálemben.
34. Barzillai pedig monda a királynak:
Mennyi az én életem esztendeinek napja,
hogy én felmehetnék a királlyal Jeruzsálembe?
35. Nyolcvanesztendõs vagyok ma,
avagy képes vagyok-é még különbséget
tenni a jó és rossz között, vagy érzem-é,
én, a te szolgád ízét annak, amit eszem és
iszom, vagy gyönyörködhetem-é az éneklõ
férfiak és asszonyok hangjaiban?Miért
lenne terhére a te szolgád az én uramnak,
a királynak? Zsolt. 90,10. Préd. 12,3–6.
36. Egy kevés ideig óhajtana a Jordánon
átmenni a királlyal a te szolgád; miért adna
azért a király nékem ily nagy jutalmat?
37. Hadd menjen vissza, kérlek, a te
szolgád, és hadd haljak meg az én városomban,
az én atyámnak és anyámnak
temetõhelyében. Hanem inkább ímhol a
te szolgád, az én fiam, Kimhám,menjen el
õ a királlyal, az én urammal, és cselekedjél
úgy vele, amint néked jónak tetszik.
1Kir. 2,7. Jer. 41,17.
38. És monda a király: Jöjjön el velem
Kimhám, és azt cselekszem vele, ami
néked tetszik; és valamit tõlem kívánsz,
megcselekszem veled.
39.Mikor pedig általkelt a Jordánon az
egész nép, és a király is általment, megcsókolván
a király Barzillait, megáldá õt,
ki visszatére az õ helyére.
1Móz. 14,19. 2Móz. 39,43. Józs. 22,6. 1Sám. 2,20.
40. Általméne pedig a király Gilgálba, és
Kimhám õvele megy vala és Júdának
egész népe, akik a királyt átszállították,
sõt Izrael népének is a fele.
Izrael és Júda viszálya Dávid miatt
41. Ímé, Izrael minden férfiai eljöttek a
királyhoz és azt mondták a királynak:
Miért loptak el téged a mi atyánkfiai, a
Júda nemzetsége? És hozták által a királyt
és az õ háznépét a Jordánon, és Dávidnak
minden embereit vele egyetemben?
42. Felelének pedig mindnyájan a Júda
férfiai az Izrael férfiainak: Azért, mert a
király közelebb áll hozzám; és miért neheztelsz
ezért a dologért? Avagy megvendégelt-
é azért a király? Avagy megajándékozott-
é valami ajándékkal? Ruth 4,12. 18--22.
43. Felelvén pedig az Izrael férfiai a Júda
férfiainak, mondák: Tízszeres részem van
nékem a királyhoz, és Dávidra nézve is
elsõbbségem van feletted. Miért tartottál
azért semminek engem? Avagy nem én
tettem-é legelõször szóvá, hogy hozzuk
haza a mi királyunkat? De mindazáltal
erõsebb lett a Júda férfiainak szava az
Izrael férfiainak szavánál. Bír. 8,1. 12,1.
Izrael elpártol,
Séba vezetésével fellázadnak
20 Volt pedig ott történetesen egy
istentelen ember, kinek neve Séba
volt, Bikrinek fia, Benjámin nemzetségébõl
való férfiú. Ez trombitát fuvata, és
monda: Nincsen nékünk semmi közünk
Dávidhoz, és semmi örökségünk nincsen
az Isai fiában. Azért, oh Izrael, oszoljatok
el, mindenki a maga sátorába.
5Móz. 13,13. Bír. 19,22.
1Sám. 10,27. 1Kir. 12,16. 21,10. 2Krón. 13,7.
2. Eltávozék azért mind az Izrael népe
Dávidtól Séba után, Bikri fia után. A Júda
nemzetségébõl valók azonban mellette
maradtak az õ királyuknak, a Jordán vizétõl
fogva mind Jeruzsálemig. Péld. 17,14.
3. Bemenvén pedig Dávid az õ házába
Jeruzsálemben, elõhozatá a király azt a tíz
ágyasát, akiket otthon hagyott a ház õrzésére;
és õrizet alá rekeszté és tápláltatá
õket; de hozzájuk be nemméne. És õrizet
alatt lõnek haláluknak napjáig, özvegységben
élvén.
4. Monda pedig a király Amasának:
Gyûjtsd össze nékem a Júda nemzetségét
háromnap alatt, ésmagad is itt légy jelen.
SÁMUEL II. KÖNYVE 19. 20. 349
5. Elméne azért Amasa, hogy összegyûjtse
Júdát, de több ideig késett, mint
ahogy a király meghagyta néki.
6.Monda akkor Dávid Abisainak: Ímé,
majd gonoszabbul cselekszik velünk Séba,
Bikrinek fia, Absolonnál: Vedd magad
mellé a te uradnak szolgáit, és kergesd
meg õt, nehogy erõs városokat szerezzen
magának, és elmeneküljön elõlünk.
7. Kimenének azért õutána a Joáb emberei,
és a kereteusok és peleteusok és
az erõsek mindnyájan, és kimenének
Jeruzsálembõl, hogy üldözzék Sébát,
Bikrinek fiát. rész 8,18. 1Kir. 1,38.
8.Mikor pedig ama nagy kõsziklánál
voltak, mely Gibeonnál van, Amasa jöve
szembe; Joáb pedig ruhájába öltözvén,
az õ ruháján felül derekához övedzett
fegyvere a hüvelyében volt, mely mikor
Joáb ment, leesék.
9. És monda Joáb Amasának: Egészségben
vagy-é atyámfia? És Joábmegfogá
jobb kezével az Amasa szakállát, mintha
meg akarná csókolni. Mát. 26,49. Luk. 22,47.
10. Amasa azonban nem õrizkedék a
fegyvertõl, mely Joáb kezében volt, és
általüté õt az ötödik oldalborda alatt, és
kiontá a belét a földre, és noha többször
nem üté által, mindazáltal meghala; Joáb
pedig és Abisai, az õ atyjafia, üldözék azután
Sébát, a Bikri fiát. rész 2,23. 1Kir. 2,5.
11.Megálla pedig az Amasa teste felett
Joábnak egy szolgája, és monda: Valaki
Joábbal tart és Dávidnak javát kívánja,
Joáb után siessen.
12. Amasa pedig fetreng vala a vérben
az útnak közepén; látván pedig egy ember,
hogy ott mindenki megálla, kivoná
Amasát az útról a mezõre, és ruhát vete
õreá; mivel látta, hogy valaki csak arra
ment, mind megállott.
13.Minekutána pedig kivonták az útról,
minden ember Joáb után sietett, hogy
üldözzék Sébát, Bikrinek fiát.
14. És általméne Séba Izraelnekminden
nemzetségein, Abelán és Bét-Maakán, és
egész Béreán, kik egybegyûlvén, követik
vala õt. 2Kir. 15,29. 2Krón. 16,4.
15. Eljövén, körülfogták õt Abelában,
Bét-Maaka városában, és nagy töltést
emeltek a város ellen, mely a kõfallal
egyenlõ volt; és az egész nép, mely Joábbal
volt, rombolá, hogy ledöntse a kõfalat,
16. Akkor kiálta egy eszes asszony a
városból: Halljátok meg, halljátok meg!
Mondjátok meg, kérlek, Joábnak: Jöjj ide
hozzám, valamit mondok néked!
17. Aki mikor hozzá ment, monda az
asszony: Te vagy-é Joáb? Felele: Én vagyok.
Monda néki: Hallgasd meg a te
szolgálóleányodnak szavát. És felele:
Meghallgatom.
18. Akkor monda az asszony: Korábban
azt szokták mondani: Kérdezzék meg
Abelát, és úgy végeztek.
19. Én Izrael békeszeretõ hívei közül
való vagyok, te pedig el akarsz pusztítani
egy várost és anyát Izraelben? Miért
akarod elnyelni az Úrnak örökségét?
20. Akkor felele Joáb, és monda: Távol
legyen, távol legyen az tõlem, hogy elnyeljem
és elveszítsem! 1Sám. 26,19. Ezék. 16,46.
21. Nem úgy van a dolog, hanem egy
ember az Efraim hegységébõl való, akinek
neve Séba, a Bikri fia, felemelte kezét
Dávid király ellen: adjátok kézbe azt egyedül,
és elmegyek a város alól. És monda
az asszony Joábnak: Ímé, majd kivetjük a
kõfalon a fejét néked.
22. Elméne azért az asszony nagy
eszesen az egész községhez, és elvágatá
Sébának, a Bikri fiának fejét, és kiveték
Joábnak. Akkor megfuvatá a trombitát,
és hazaoszlának a város alól mindenki
a maga sátorába, Joáb pedig hazaméne
Jeruzsálembe, a királyhoz. Préd. 7,9.
23. Joáb pedig Izrael egész serege felett
való volt, Benája pedig, Jójadának fia, a
kereteusok és peleteusok vezére volt.
24. Adorám pedig adószedõ, és Jósafát,
Ahiludnak fia, emlékíró volt. 1Kir. 4,3. 12,18.
25. Séja íródeák, Sádók pedig és Abjátár
papok voltak. rész 8,17.
26. A Jairból való Ira is Dávidnak fõembere
volt.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 176
Tegnapi: 200
Heti: 176
Havi: 4 098
Össz.: 797 347

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: 31.Sámuel II.könyve 11-20.
Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste - © 2008 - 2017 - szeretet.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: jános evangéliuma 14-17 fejezet - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »