Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste

Mi a tiszta Igét hirdetjük. Hiszünk Jézus Szent Nevében!Az Üdvösséget és a Szent Szellem keresztséget hirdetjük az egész világon.Küldjétek mindenkinek tovább a Szent Evangéliumot, amit leírunk az egész világra.Jézust hirdetjük. Abba Atyánk. Ámen.

Illés visszatér Izraelbe
18 És lõn sok idõ multán, a harmadik
esztendõben, az Úrnak beszéde
Illéshez, mondván: Menj el, mutasd meg
magadat Ahábnak, és esõt adok a föld
színére. 5Móz. 28,12. Luk. 4,25. Jak. 5,17.
2. És elméne Illés, hogy megmutassa
magát Ahábnak. Nagy éhség volt pedig
Samariában.
3. És Aháb hívatá Abdiást, aki az õ házának
gondviselõje volt. Abdiás pedig felette
igen féli vala az Urat; Neh. 7,2. Jób 28,28.
4.Mert mikor Jézabel megölette az Úr
prófétáit, Abdiás száz prófétát vett oltalmába,
és rejtette el ötvenenként egy-egy
barlangba, és ott táplálta õket kenyérrel
és vízzel. Mát. 10,40--42.
5. És monda Aháb Abdiásnak: Menj el
az országba szerén-szerte a vizek forrásaihoz
és a patakokhoz, hogyha valami füvet
találhatnánk, hogy a lovakat és öszvéreket
megtarthatnánk életben, és ne hagynánk
a barmokat mindenestõl elpusztulni.
6. Eloszták azért maguk közt a földet,
amelyen ki-ki elmenjen. Aháb egyedül
ment az egyik úton, és Abdiás is egyedül
ment a másik úton.
7. És mikor Abdiás az úton ment, ímé
Illés elõtalálá õt, és mikor felismerte õt,
arcra borula és monda: Nem te vagy-é az,
uram, Illés?
8. Felele néki: Én vagyok; menj el,
monddmeg a te uradnak: Ímé, itt van Illés.
9. Õ pedigmonda:Mit vétettemellened,
hogy a te szolgádat Aháb kezébe akarod
adni, hogy megöljön engem?
10. Él azÚr a te Istened: nincs semnemzetség,
sem királyság, ahova el nem küldött
volna az én uram, hogymegkeressen
téged. És ha azt mondották: Nincs itt! A
királyságot és a népet megesküdtette,
hogy téged csakugyan nem találtak meg.
11. És most te azt mondod: Menj el,
monddmeg a te uradnak: Ímé itt van Illés.
12. Ha most elmegyek tõled, téged
pedig olyan helyre ragad el az Úrnak
Szelleme, amelyet én nem tudok, és én
elmegyek, hogy megmondjam Ahábnak,
és ha õ téged nem talál meg, engem öl
meg; pedig a te szolgád féli az Urat gyermekségétõl
fogva.
2Kir. 2,16. Ezék. 3,12. 14.Mát. 4,1. Csel. 8,39.
13. Nem mondották-é meg az én uramnak,
mit cselekedtem,mikor Jézabelmegölette
az Úr prófétáit? Hogy hogyan rejtettem
el az Úr prófétái közül száz férfiút
ötvenenként egy-egy barlangba és tápláltam
õket kenyérrel és vízzel.
14. És te mégis azt mondod: Menj el és
mondd meg a te uradnak: Ímé, itt van
Illés; hogy megöljön engem.
15. És felele Illés: Él a Seregeknek Ura,
aki elõtt állok: e mai napon megmutatom
magamat néki.
384 KIRÁLYOK I. KÖNYVE 17. 18.
16. Elméne azért Abdiás Aháb eleibe, és
megjelenté ezt néki, és eleibe méne Aháb
Illésnek.
17.Mikor meglátta Aháb Illést, monda
Aháb néki: Te vagy-é az Izraelmegháborítója?
Luk. 23,2. Csel. 16,20.
18. Õ pedig monda: Nem én háborítottammeg
az Izraelt, hanemte és a te atyád
háza, azzal, hogy elhagytátok az Úrnak
parancsolatait, és a Baál után jártatok.
2Krón. 15,2.
19.Most azért küldj el, gyûjtsd hozzám
az egész Izraelt a Kármel hegyre, és a
Baál négyszázötven prófétáját, és az Aserának
négyszáz prófétáját, akik a Jézabel
asztaláról élnek. rész 16,33. Jer. 46,18.
20. És elkülde Aháb mind az egész Izrael
fiaihoz, és egybegyûjté a prófétákat a
Kármel hegyre.
21. És odamenvén Illés az egész sokasághoz,
monda: Meddig sántikáltok kétfelé?
Ha az Úr az Isten, kövessétek Õt;
ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem
felelt néki a nép egy szót sem.
2Kir. 17,41. Zsolt. 86,11.Mát. 6,24. Jel. 3,15.
22. Akkor monda Illés a népnek: Én
maradtam meg csak egyedül az Úr prófétái
közül; míg a Baál prófétái négyszázötvenen
vannak;
23. Adjatok azért nékünk két tulkot, és
õk válasszák maguknak az egyik tulkot,
amelyet vagdaljanak darabokra, és rakják
a fákra; de tüzet ne tegyenek alája; én pedig
a másikat készítem el, amelyet a fákra
rakok, de tüzet én sem teszek alája.
24. Akkor hívjátok segítségül a ti isteneteknek
nevét, és én is segítségül hívomaz
Úrnak nevét; és amely isten tûz által felel,
az az Isten. És felelvén az egész sokaság,
monda: Jó lesz!
25. És monda Illés a Baál prófétáinak:
Válasszátok el magatoknak az egyik tulkot,
és készítsétek el ti elõször; mert ti
többen vagytok, és hívjátok segítségül a
ti isteneteknek nevét, de tüzet ne tegyetek
alája. Zsolt. 115,5. Jer. 10,5. 1Kor. 8,4.
26. És vették a tulkot, amelyet nékik
adott, és azt elkészíték, és segítségül hívták
a Baálnak nevét reggeltõl fogva délig,
mondván: Baál! Hallgass meg minket! De
nem jött szó, sem felelet. És ott sántikáltak
az oltár körül, amelyet készítettek.
27.Mikor pedig már dél lett, elkezdte
õket gúnyolni Illés, azt mondván: Kiáltsatok
hangosabban, hiszen isten! Talán
elmélkedik, vagy félrement, vagy úton
van, vagy talán aluszik, és felserken.
28. És elkezdtek hangosan kiabálni és
az õ szokásuk szerint késekkel és borotvákkal
metélték magukat, míg ki nem
csordult a vérük. 3Móz. 19,28. 5Móz. 14,1.
29.Mikor pedig a dél elmúlt, prófétálni
kezdtek egész az esteli áldozatig; de akkor
sem lett se szó, se felelet, se meghallgattatás.
1Kor. 11,4. 5.
30. Akkor monda Illés az egész sokaságnak:
Jöjjetek hozzám. És hozzáméne
az egész sokaság, és megépíté az Úr oltárát,
amely leromboltatott.
31. És vett Illés tizenkét követ, a Jákób
fiai nemzetségeinek száma szerint, akiknek
az Isten azt mondotta: Izrael legyen
a te neved; 1Móz. 32,28. Józs. 4,20.
32. És oltárt építe a kövekbõl az Úr nevében,
és egy árkot húzott az oltár körül,
amelybe két véka vetni való mag férne.
33. És oda készíté a fát, és felvagdalá
a tulkot, és felraká azt a fára; Bír. 6,20.
34. És monda: Töltsetek meg négy vedret
vízzel, és öntsétek az égõáldozatra és a
fára.Monda ismét: Tegyétek eztmég egyszer!
És másodszor is azt tették. Monda
még is: Harmadszor is tegyétek meg! És
harmadszor is azt mûvelék;
35. Úgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról,
és még az árok is tele lett vízzel.
36. És amikor eljött az esteli áldozás
ideje, odalépett Illés próféta, és monda:
Oh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izraelnek
Istene, hadd ismerjék meg e mai
napon, hogy Te vagy az Isten az Izraelben,
és hogy én a Te szolgád vagyok, és hogy
mindezeket a Te parancsolatodból cselekedtem.
1Móz. 28,13. 2Móz. 29,39. Zsid. 11,16.
37. Hallgass meg engem, Uram, hallgass
meg engem, hogy tudja meg e nép,
hogy Te, az Úr vagy az Isten, és Te fordítod
vissza az õ szívüket! Jer. 10,23.
38. Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté
az égõáldozatot, a fát, a köveket
KIRÁLYOK I. KÖNYVE 18. 385
és a port, és felnyalta a vizet, amely az
árokban volt. 3Móz. 9,24. Bír. 6,21.
39.Mikor ezt látta az egész sokaság,
arcra borult, és monda: Az Úr az Isten!
Az Úr az Isten!
40. És monda Illés nékik: Fogjátok meg
a Baál prófétáit; senki el ne szaladjon közülük!
És megfogák õket, és alávitte õket
Illés a Kison patakja mellé, és megölé ott
õket. 5Móz. 13,5. 2Kir. 10,25.
41. Akkor monda Illés Ahábnak: Eredj
fel, egyél és igyál,mert nagy esõnek zúgása
hallszik. Zsolt. 65,10.
42. És felment Aháb, hogy egyék és
igyék. Illés pedig felment a Kármel hegy
tetejére, és leborula a földre, és az õ orcáját
az õ két térde közé tevé; Jak. 5,17.
43. Ésmonda az õ szolgájának:Menj fel,
és nézz a tenger felé. És felment, és arrafelé
nézett, és monda: Nincsen semmi. És
monda Illés:Menj vissza hétszer. Hab. 2,3.
44. És lõn hetedúttal, monda a szolga:
Ímé egy kis felhõcske, mint egy embernek
a tenyere, jön fel a tengerbõl. Akkor
monda: Menj fel, mondd meg Ahábnak:
Fogj be ésmenj le, hogymeg ne késleljen
az esõ.
45. És lõn azonközben, hogy besötétedett
az ég a fellegektõl és a széltõl, és
nagy esõ lett. Aháb pedig szekérre ült
és elment Jezréelbe.
46. És lõn az Úr keze Illésen, és felövezvén
az õ derekát, még Aháb elõtt futott el
Jezréel felé. Ezék. 3,14.
Illés Jézabel miatt elmenekül
19 Aháb elbeszélé Jézabelnek mindazokat,
amelyeket Illés cselekedett,
és többek között, hogy hogyan ölte
meg mind a prófétákat fegyverrel.
2. És követet külde Jézabel Illéshez,
mondván: Ezt cselekedjék velem az istenek
és úgy segítsenek, ha holnap ilyenkor
úgy nem cselekszem a te életeddel, mint
ahogy te cselekedtél azoknak életével
mind egyig. 2Sám. 1,14. Péld. 27,1.
3. Amikor ezt megjelentették neki, felkelvén
elméne, vigyázván az õ életére.
És méne Beersebába, amely Júdában
volt; és otthagyá az õ szolgáját.
4. Õ pedig elméne a pusztába egynapi
járóföldre, és elmenvén leüle egy fenyõfa
alá, és könyörgött, hogy hadd haljonmeg,
és monda: Elég! Most, oh Uram, vedd el
az én életemet; mert nem vagyok jobb
az én atyáimnál! 4Móz. 11,15. Jón. 4,3. 8.
5. És lefeküvék és elaluvék a fenyõfa
alatt. És ímé angyal illeté õt, és monda
néki: Kelj fel, egyél. Zsolt. 34,7. Zsid. 1,14.
6. És mikor körülnézett, ímé fejénél volt
egy szén között sült pogácsa és egy pohár
víz. És evett és ivott, és ismét lefeküvék.
7. És az Úr angyala eljött másodszor is
és megilleté õt, és monda: Kelj fel, egyél;
mert erõd felett való utad van.
8. És õ felkelt, és evett és ivott; és méne
annak az ételnek erejével negyven nap
és negyven éjjel egész az Isten hegyéig,
Hórebig. 2Móz. 3,1. 34,28. 5Móz. 9,9.Mát. 4,2.
9. És beméne ott egy barlangba, és ott
hála. És ímé lõn az Úrnak beszéde hozzá,
és monda néki:Mit csinálsz itt Illés?
2Móz. 33,21. Zsid. 11,38.
10. Õ pedig monda: Nagy búsulásom
van azÚrért, a Seregek Istenéért;mert elhagyták
a Te szövetségedet az Izrael fiai,
a Te oltáraidat lerontották, és a Te prófétáidat
fegyverrelmegölték, és csak én egyedül
maradtam, és engem is halálra keresnek.
Mát. 23,31. Róm. 11,3.
11. És monda: Jöjj ki és állj meg ezen a
hegyen, az Úr elõtt. És ímé ott az Úr volt
elmenendõ. És az Úr elõtt megy vala
nagy erõs szél, amely a hegyeket megszaggatta
és meghasogatta a kõsziklákat
az Úr elõtt; de az Úr nem volt abban a
szélben. És a szél után földindulás lett;
de az Úr nem volt a földindulásban
sem. 2Móz. 24,12. Ezék. 1,4.
12. És a földindulás után tûz jöve, de
nem volt az Úr a tûzben sem. És a tûz
után egy halk és szelíd hang hallatszék.
4Móz. 14,18. Neh. 9,17. Jób 4,15.
Zsolt. 86,15. 103,8--18. 111,4. Jak. 5,11.
13. És mikor Illés ezt hallotta, befedé az
õ orcáját palástjával, és kimenvén, megálla
a barlang ajtajában, és ímé szózat lõn
õhozzá, amely ezt mondá: Mit csinálsz itt
Illés? 2Móz. 3,6. Ésa. 6,3.
14. És õ felele: Nagy búsulásom van
az Úrért, a Seregeknek Istenéért,mert az
386 KIRÁLYOK I. KÖNYVE 18. 19.
Izrael fiai elhagyták a Te szövetségedet,
lerontották a Te oltáraidat, és a Te prófétáidat
megölték fegyverrel, és én egyedül
maradtam, és engem is halálra keresnek.
15. És monda az Úr néki: Menj el, térj
vissza a te utadon a pusztán át Damaszkuszba,
és mikor odaérsz, kenjed királlyá
Hazáelt Szíriában; 2Kir. 8,13.
16. És Jéhut, a Nimsi fiát kenjed királlyá
Izraelben, és Elizeust, az abelméholabeli
Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te
helyedbe. 2Kir. 9,2. Luk. 4,27.
17. És lészen, hogy aki megmenekedik
Hazáel fegyverétõl, azt Jéhu öli meg, és
aki megmenekedik a Jéhu fegyverétõl,
azt Elizeus öli meg. 2Kir. 9,14. Hós. 6,5.
18. De meghagyok Izraelben hétezer
embert: minden térdet, mely meg nem
hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely
meg nem csókolta azt. Róm. 11,4.
Elizeus Illés tanítványa
19. És õ elmenvén onnét, megtalálá Elizeust,
a Sáfát fiát, amint szántott tizenkét
járom ökörrel, és õ maga a tizenkettedikkel
volt; és Illés hozzáméne, és az õ palástját
reáveté.
20. És õ elhagyván az ökröket, Illés után
futott, és monda: Kérlek, hadd csókoljam
meg az én atyámat és anyámat, és azután
követlek. És monda: Menj, térj vissza;
mert mit cselekedtem tenéked?
21. Elmenvén tõle, vett azután egy pár
ökröt, és levágta azt, és az ekéhez való
szerszámokból tüzet rakván, megfõzte
azok húsát, és a népnek adá, és ettek; és
felkelvén, elméne Illés után, és szolgált
néki. 2Sám. 24,22.Mát. 4,18--27. Luk. 5,27.
Aháb gyõzelme a szíriai királyon
20 És Benhadád, Szíria királya összegyûjté
egész seregét, és harminckét
király volt õvele és nagyon sok ló és
szekér, és felméne ésmegszállá Samariát,
és ostromolni kezdte azt.
2. Követeket küldött Ahábhoz, az Izrael
királyához a városba, és azt üzente néki:
3. Azt mondja Benhadád: A te ezüstöd
és aranyad az enyém, a te feleségeid is és
a te szép fiaid is az enyémek.
4. És felele az Izrael királya, és monda:
amint megmondottad uram, király, tiéd
vagyok mindenekkel, amelyeket bírok.
5Móz. 28,48.
5.Megtérvén pedig a követek, mondának:
Azt mondja Benhadád: Miután hozzád
küldöttem, és azt üzentem, hogy a te
ezüstödet és aranyadat és a te feleségeidet
és fiaidat add nékem;
6. Azért holnap ilyenkor elküldöm az én
szolgáimat hozzád, és felkutatják házadat,
és szolgáid házait; és kezükhöz veszik,
ami csak kedves elõtted, és elhozzák.
7. Akkor egybehívá az Izrael királya
mind az ország véneit, és monda: Vegyétek
eszetekbe, és lássátok meg, minémû
gonosz szándékkal van ez; mert hozzám
küldött az én feleségeimért és gyermekeimért,
ezüstömért és aranyamért, és meg
nem tagadtam tõle. 2Móz. 3,16. 2Sám. 5,3.
8. És mondának néki a vének mindnyájan,
és az egész nép: Ne engedj néki, és az
õ akaratát be ne teljesítsd.
9. És õ monda a Benhadád követeinek:
Mondjátok meg az én uramnak, a királynak:
Mindazokat, amelyek felõl elõször
üzentél a te szolgádnak, megcselekszem,
de ezt a dolgot nem tehetem meg. Így
elmenvén a követek, megmondták néki a
választ.
10. Akkor hozzá külde Benhadád, és
monda: Úgy cselekedjenek velem az istenek
és úgy segítsenek, hogy Samariának
minden pora sem elég, hogy a velem való
nép közül mindegyiknek csak egy-egy
marokkal is jusson!
11. És felele az Izrael királya, mondván:
Mondjátok meg néki: Ne kérkedjék úgy,
aki fegyverbe öltözik, mint aki már leveti
a fegyvert! Péld. 27,1. Préd. 7,8.
12.Meghallván pedig ezt a választ, mikor
õ ivott a királyokkal a sátorokban,
monda az õ szolgáinak: Vegyétek körül a
várost! És azok körülvevék azt. Péld. 31,4.
13. És ímé egy próféta méne Ahábhoz,
az Izrael királyához, aki ezt mondá: Azt
mondja az Úr: Avagy nem láttad-é mindezt
a nagy sokaságot: ímé, e mai napon
kezedbe adomazt, hogymegtudjad, hogy
én vagyok az Úr! 2Móz. 7,15. Zsolt. 9,16.
KIRÁLYOK I. KÖNYVE 19. 20. 387
14.Monda pedig Aháb: Ki által? És felele:
Azt mondja az Úr: A tartományok fejedelmeinek
ifjai által. Akkor monda Aháb:
Ki kezdje meg a harcot? És felele: Te!
15.Megszámlálá azért a tartományok
fejedelmeinek ifjait, akik kétszázharmincketten
voltak; ezekután megszámlálá
mind az Izrael fiainak is minden népét,
hétezer embert.
16. És elindulának délben. Benhadád
pedig ott ivott a királyokkal a sátorokban,
és lerészegedett õ és a harminckét király,
aki segítségére jött vele. 2Sám. 13,28. 29.
Péld. 20,1. Dán. 5,2. 30. Hós. 4,11. Ef. 5,18.
17. És a tartományok fejedelmeinek ifjai
vonultak ki legelõször. Benhadád pedig
elkülde, és megmondák néki, ezt mondván:
Valami férfiak jöttek ki Samariából!
18. És monda: Akár békességért jöttek
ki, fogjátok meg õket elevenen; akár viadalért
jöttek ki, fogjátok el õket elevenen.
19. De mikor kivonultak a városból a
tartományok fejedelmeinek ifjai és a sereg,
amely õket követte:
20.Mindegyik vágni kezdte azt, aki eléje
került, és elfutottak a szíriabeliek, az
Izrael pedig kergette õket, és megfutott
maga Benhadád, Szíria királya is lovon a
lovagokkal együtt. Zsolt. 33,16.
21. És azután kivonult az Izrael királya,
és megveré mind a lovagokat, mind a
szekereket, és megveré a szíriabelieket
nagy csapással.
22. És méne az Izrael királyához egy
próféta, és ezt mondá néki: Menj el, erõsítsdmegmagad,
és vedd eszedbe és lásd
meg, mit kelljen cselekedned, mert esztendõ
múlva ismét feljõ Szíria királya ellened.
23. A szíriabeli király szolgái pedig
mondának néki: A hegyeknek istenei az
õ isteneik, azért gyõztek le bennünket; de
vívjunk csak meg velük a síkon, és meglátod,
ha le nem gyõzzük-é õket? Ésa. 42,8.
24. És tedd ezt: Küldd el a királyokat,
mindegyiket a maga helyérõl; és állíts
hadnagyokat helyettük,
25. És szervezz magadnak olyan sereget,
mint az volt, amelyet elvesztettél, és
olyan lovakat és szekereket, mint azok
voltak; és vívjunk meg velük a síkon,
ésmeglátod, ha le nem gyõzzük-é õket?
És engede az õ szavuknak, és akképpen
cselekedék.
26. Mikor azért az esztendõ elmúlt,
rendbeszedte Benhadád a szíriabelieket,
és feljöve Afekbe, hogy hadakozzék az
Izrael ellen.
27. De az Izrael fiai összeszámláltattak
és elláttattak élelemmel, és eleikbe menének
azoknak. Táborba szállván pedig az
Izrael fiai, amazokhoz képest olyanok
voltak, mint két kicsiny kecskenyájacska;
míg a szíriabeliek ellepték a földet. Bír. 6,5.
28. Jött pedig egy Isten embere, és szóla
Izrael királyának,mondván: Aztmondja
az Úr: Azért, mert a szíriabeliek azt mondották,
hogy csak a hegyek Istene az Úr,
és nem a völgyek Istene is: mindezt a
nagy sokaságot a te kezedbe adom, hogy
megismerjétek: én vagyok az Úr.
Zsolt. 77,3. 84,5. 6. 125,2. Én. 2,1. Ésa. 41,18.
29. Ott táboroztak egészen velük szemben
hetednapig. Hetednapon azutánmegütköztek,
és az Izrael fiai levágtak a szíriabeliek
közül egy nap százezer gyalogost.
30. És a többiek elmenekültek Afek városába;
de a falak rászakadtak a megmaradott
huszonkétezer emberre, és Benhadád
is elfutott és ott bolyongott a városban
házról házra.
31. És mondának néki az õ szolgái: Ímé
hallottuk, hogy az Izrael házának királyai
kegyelmes királyok, azért hadd öltözzünk
zsákokba, és vessünk köteleket a mi nyakunkba,
és menjünk ki az Izrael királyához,
talán életben hagy téged. 1Móz. 37,34.
32. És zsákokba öltözének, és köteleket
vetének nyakukba, és elmenének az Izrael
királyához, és mondának: A te szolgád,
Benhadád, ezt mondja: Hagyd életben
kérlek, az én lelkemet! És monda: Él-e
még? Én atyámfia õ!
33. És a férfiak jó jelnek vették azt, és
gyorsan megragadták a szót, és mondának:
A te atyádfia, Benhadád él. És monda:
Menjetek, és hozzátok ide õt. Kijöve
azért õhozzá Benhadád, és felülteté õt az
õ szekerébe,
34. Ésmonda néki: A városokat, amelyeket
elvett az én atyáma te atyádtól, azokat
388 KIRÁLYOK I. KÖNYVE 20.
visszaadom, és csinálj magadnak utcákat
Damaszkuszban, mint az én atyám csinált
Samariában; én ezzel a kötéssel bocsátlak
el téged. És szövetséget kötött vele, és
elbocsátá õt. Ésa. 26,10. 28,15.
35. Egy férfiú pedig a próféták fiai közül
monda az õ felebarátjának az Úr beszéde
szerint: Verj meg engem kérlek; de ez
nem akará õt megverni. 2Kir. 2,3. 5.
36. Akkormonda néki: Azért,mert nem
engedtél az Úr szavának: Ímé mihelyt
tõlem elmégy, megöl téged az oroszlán.
És amikor elment tõle, találá õt egy
oroszlán, és megölé.
37. Talála azután más férfiat, akinek
monda: Kérlek, verj meg engem. És megveré
az annyira, hogy megsebesítette.
38. És elméne a próféta, és az útfélen a
király elé álla és elváltoztatámagát szemeit
bekötözvén.
39.Mikor pedig arra ment el a király,
kiálta a királyhoz, és monda: A te szolgád
kiment a hadba, és ímé egy férfiú eljövén,
hoza hozzám egy férfiút, és monda: Õrizd
meg ezt a férfiút; ha elszalad, meg kell
halnod érette, vagy egy tálentum ezüstöt
fizetsz. 2Sám. 14,5--7. 2Kir. 10,24.
40. És mialatt a te szolgádnak itt és
amott dolga volt, az az ember már nem
volt. És monda néki az Izrael királya: Az a
te ítéleted; magad akartad. Luk. 19,22.
41. És mindjárt elvevé a kötést az õ
szemérõl, és megismeré õt az Izrael királya,
hogy a próféták közül való.
42. És monda néki: Ezt mondja az Úr:
Mert elbocsátottad kezedbõl a férfiút, akit
én halálra szántam, azért életed lészen
életéért, és néped népéért. 1Sám. 15,9.
43. És házához méne az Izrael királya
szomorú és megbúsult szívvel, és méne
Samariába.
Nábót szõlõje
21 És történt ezek után, hogy a jezréelbeli
Nábótnak egy szõlõje volt
Jezréelben, Ahábnak, Samaria királyának
a háza mellett. Bír. 6,33.
2. És szóla Aháb Nábótnak, mondván:
Add nékem a te szõlõdet, hogy legyen
veteményes kertem;mert közel van az én
házamhoz, és néked érette jobb szõlõt
adok annál, vagy ha néked tetszik, pénzben
adom meg az árát. 2Móz. 20,17. Luk. 12,15.
3. És felele Nábót Ahábnak: Isten õrizzen,
hogy néked adjam az én atyáimtól
maradt örökséget. 3Móz. 25,23. 4Móz. 36,7.
4. Akkor haza méne Aháb nagy bánattal
és haraggal a beszéd miatt, amelyet szólt
néki a jezréelbeli Nábót, mondván: Nem
adom néked az én atyáimtól maradt örökséget;
és lefeküvék az õ ágyára, és orcáját
a fal felé fordítá, és nem evett kenyeret.
5. Hozzá menvén az õ felesége Jézabel,
monda néki: Miért olyan nyugtalan a te
szíved, és kenyeret nem eszel?
6. És õ monda néki: Mert ama jezréelbeli
Nábóttal beszéltem, és azt mondám
néki: Add nékem a te szõlõdet pénzért,
vagy ha inkább tetszik, más szõlõt adok
néked érette, õ pedig azt mondta: Nem
adom néked az én szõlõmet.
7. Akkor monda néki Jézabel, az õ felesége:
Te bírod-é most az Izrael királyságát?
Kelj fel, egyél kenyeret, és a te szíved
örvendezzen, én majd néked adom a jezréelbeli
Nábót szõlõjét. Jer. 6,7.
8. És levelet írt Aháb nevével, amelyet
megpecsételt az õ gyûrûjével, és elküldé
azt a levelet a véneknek és a fõembereknek,
akik Nábóttal egy városban laktak;
9. És a levélben ezt írta, mondván: Hirdessetek
böjtöt, és ültessétek Nábótot a
nép élére;
10. És ültessetek vele szembe két istentelen
embert, akik tanúbizonyságot tegyenek
ellene, mondván: Megszidalmaztad
az Istent és a királyt. Azután vigyétek ki,
és kövezzétek meg õt, hogy meghaljon.
5Móz. 13,13. Bír. 19,22. Csel. 6,11. 2Kor. 6,15.
11. És ekképpen cselekedének a vének
és a fõemberek, akik az õ városában laktak,
amint Jézabel nékik megparancsolta,
és amint a levélben megírta, amelyet nékik
küldött;
12. Böjtöt hirdetének, és ülteték Nábótot
a nép élére. Péld. 11,9. 29,12. Ésa. 58,4.
13. Elõjöve azután két istentelen ember,
és leült vele szemben, és tanúbizonyságot
tettek ez istentelen emberek Nábót ellen
a nép elõtt,mondván:MegszidalmaztaNá-
KIRÁLYOK I. KÖNYVE 20. 21. 389
bót az Istent és a királyt. Kivitték azért õt
a városból, és megkövezék, és meghala.
Józs. 7,25.Márk 15,20. Csel. 7,58. 59. Zsid. 11,37.
14.Megüzenék Jézabelnek, mondván:
Megköveztetett Nábót, és meghalt.
15.Mikor pedig meghallotta Jézabel,
hogy megköveztetett Nábót és meghalt,
monda Jézabel Ahábnak: Kelj fel és foglald
el a jezréelbeli Nábót szõlõjét, amelyet
nem akart néked pénzért odaadni;
mert nem él Nábót, hanem meghalt.
16.Mikor meghallotta Aháb, hogy Nábót
meghalt, felkelt Aháb, hogy lemenjen
a jezréelbeli Nábót szõlõjébe, és azt elfoglalja.
17. Akkor szóla az Úr a tisbei Illésnek,
mondván: Zsolt. 9,12.
18. Kelj fel, és menj Ahábnak, az izraelbeli
király eleibe, aki Samariában lakik,
ímé ott van a Nábót szõlõjében, amelybe
lement, hogy azt elfoglalja; 2Krón. 22,9.
19. És szólj néki, ezt mondván: Így szól
az Úr: Nemde megölted-é és nemde el is
foglaltad-é? És szólj néki, mondván: Ezt
mondja az Úr: Ugyanazon a helyen, ahol
felnyalták az ebek Nábót vérét, ebek
nyalják fel a te véredet is! 1Móz. 4,9. 11.
20. És monda Aháb Illésnek: Megint
rámtaláltál, ellenségem? És õmonda: Rád
találtam; mert te magadat mindenestõl
arra adtad, hogy gonoszságot cselekedjél
az Úr szemei elõtt.
2Kir. 17,17. Ésa. 29,21. Ámós 5,10. Róm. 7,14.
21. Ímé, azt mondja az Úr: Veszedelmet
hozok reád, és elvesztem a te maradékaidat,
és kigyomlálom Ahábnak még az
ebét is, és a berekesztettet és az elhagyatottat
Izraelben; 5Móz. 32,35.
1Sám. 25,22. 2Kir. 9,8. Zsolt. 94,1--23.
22. És olyanná teszema te házadat,mint
Jeroboámnak, a Nébát fiának házát, és
mint Baásának, az Ahija fiának házát
azért, amiért haragra ingereltél engem,
és amiért bûnbe ejtetted az Izraelt.
23. Jézabel felõl is szóla az Úr,mondván:
Az ebek eszik meg Jézabelt Jezréel kõfala
elõtt; 2Kir. 9,36. Zsolt. 7,16. 9,15. 16.
24. Azt, aki Aháb házából a városban hal
meg, az ebek eszik meg; azt pedig, aki a
mezõben hal meg, az égi madarak eszik
meg.
25.Mert bizonyára nem volt Ahábnak
mása, aki magát arra adta volna, hogy
csak gonoszságot cselekedjék az Úr szemei
elõtt, amelyre az õ felesége, Jézabel
ösztökélé õt. 1Móz. 3,6.
26. Mert igen utálatos dolgot cselekedék,
követvén a bálványokat mind aszerint,
amint cselekedének az emoreusok,
akiket az Úr kiûzött az Izrael fiai elõtt.
1Móz. 15,16.
27. Lõn pedig, mikor meghallotta Aháb
e beszédeket, megszaggatá ruháit, és
zsákba öltözék és böjtöle, és a zsákban
hála, és nagy alázatossággal jár vala.
1Móz. 37,34.
28. És szóla az Úr a tisbei Illésnek,
mondván:
29. Nem láttad-é, hogy Aháb hogyan
megalázta magát elõttem? Mivelhogy
pedig megalázta magát elõttem, nem
hozom reá a veszedelmet az õ életében,
hanem csak az õ fia idejében hozom el a
veszedelmet az õ házára. 2Kir. 9,25.
Izrael és Júda háborúra
készül Szíria ellen
22 És három esztendõ lefolyt úgy,
hogy nem volt hadakozás a szíriabeliek
és az Izrael között.
2. De a harmadik esztendõben aláméne
Josafát, Júda királya az Izrael királyához,
2Krón. 18,2. 34.
3. Akkor monda az Izrael királya az õ
szolgáinak: Nem tudjátok-é, hogy Rámot-
Gileád a miénk? És mi hallgatunk és nem
vesszük vissza azt Szíria királyától?
4.Monda Josafátnak: Feljössz-é velem e
hadba Rámot-Gileád ellen? Felele Josafát
az Izrael királyának: Úgy én, mint te, úgy
az én népem, mint a te néped; úgy az én
lovaim, mint a te lovaid. 2Kir. 3,7.
5. Ésmonda Josafát az Izrael királyának:
Kérdezõsködjél még ma az Úr beszéde
után.
6. És összegyûjté az Izrael királya a prófétákat,
közel négyszáz férfiút, és monda
nékik: Elmenjek-é Rámot-Gileád ellen
hadba, vagy elhagyjam? És mondának:
Menj fel; mert az Úr kezébe adja azt a
királynak. Jer. 28,1--17. Ezék. 13,1–23.
390 KIRÁLYOK I. KÖNYVE 21. 22.
7. És monda Josafát: Nincs itt már több
prófétája az Úrnak, hogy attól is tudakozódhatnánk?
2Kir. 3,11.
8. Ésmonda az Izrael királya Josafátnak:
Még van egy férfiú, aki által megkérdhetjük
azUrat,Mikeás, a Jemla fia; de én gyûlölöm
õt, mert soha nem jövendöl nékem
jót, hanemmindig csak rosszat. Ésmonda
Josafát: Ne beszéljen így a király!
9. És elõszólíta az Izrael királya egy
udvariszolgát, és monda: Hívd ide hamar
Mikeást, a Jemla fiát.
10. És ott ült az Izrael királya és Josafát,
Júda királya, ruhákba öltözötten, mindegyik
a maga trónusán Samaria kapuja
elõtt a térségen, és a próféták mind ott
jövendöltek elõttük.
11. És Sédékiás, a Kénaána fia, vas szarvakat
készített, és monda: Ezt mondja az
Úr: Ezekkel ökleled a szíriabelieket, míg
meg nem emészted õket.
12. A próféták is mindnyájan ekképpen
jövendöltek, mondván: Menj fel Rámot-
Gileád ellen, és jó szerencséd lesz; mert
azt az Úr a király kezébe adja.
13. A követ pedig, aki elment, hogy elhívjaMikeást,
szóla néki,mondván: Ímé a
próféták egyenlõ akarattal jót jövendölnek
a királynak: szólj, kérlek, te is úgy, mint
azok közül egy, és jövendölj jót.
14.Mikeás pedig monda: Él az Úr, hogy
csak azt fogommondani, amit azÚrmond
nékem. Csel. 4,13. 28,31. Róm. 8,31. 2Kor. 3,12.
Gal. 1,9. 10. Ef. 6,19. Fil. 1,20. 1Thess. 2,2.
1Tim. 3,13. 2Tim. 4,1--5. Tit. 1,9. 2,15. Zsid. 13,6.
15. És mikor a királyhoz ment, monda
néki a király: Mikeás! Elmenjünk-é Rámot-
Gileád ellen hadba, vagy elhagyjuk?
Õ pedig monda: Menj fel és járj szerencsével;
az Úr kezébe adja azt a királynak.
16. És monda néki a király: Még hányszor
kényszerítselek téged, hogy az igaznál
egyebet ne mondj nékem az Úr nevében?
4Móz. 22,38.
Zsolt. 118,6. Péld. 28,1. Jer. 1,7. 17. Ezék. 2,3--8.
17. És monda: Látám az egész Izraelt
szétszéledve a hegyeken, mint a juhokat,
amelyeknek nincsen pásztoruk. És monda
az Úr: Nincsen ezeknek uruk? Térjen
vissza mindenki az õ házához békességben.
Mát. 9,36.
18. És monda az Izrael királya Josafátnak:
Nemde nem megmondottam-é néked,
hogy soha jót nékem nem jövendöl,
hanem csak rosszat. Ezék. 1,26--28.
19. És monda Mikeás: Azért halld meg
most az Úr beszédét: Látám az Urat az
Õ székében ülni, és az egész mennyei
sereget az Õ jobb és bal keze felõl mellette
állani. Jób 1,6. Zsolt. 103,20. Ésa. 6,1.
Dán. 7,9. Zak. 1,10.Mát. 18,10. Zsid. 1,7. 14.
20. És monda az Úr: Kicsoda csalja meg
Ahábot, hogy felmenjen, és elvesszen
Rámot-Gileádnál? És ki egyet, kimást szól
vala hozzá.
21. Akkor elõjöve egy szellem, aki az Úr
eleibe álla, és monda: Én akarom megcsalni
õt. Az Úr pedigmonda néki:Miképpen?
Jób 1,12.
22. És felele: Kimegyek és hazug szellem
leszek minden õ prófétáinak szájában.
Akkor monda az Úr: Csald meg és
gyõzd meg; menj ki, és cselekedj úgy.
Bír. 9,23. Ezék. 14,9. 2Thess. 2,11.
23. Ímé, az Úr a hazugságnak szellemét
adta mindezeknek a te prófétáidnak szájába;
és az Úr szólott veszedelmes dolgot
ellened. Ezék. 14,9.
24. Akkor odalépett Sédékiás, a Kénaána
fia, és arcul csapván Mikeást, monda:
Hogyan? Eltávozott volna tõlem az Úrnak
Szelleme, hogy csak néked szólana?
2Krón. 18,23. Jer. 28,16.
25. És monda Mikeás: Ímé meglátod
azon a napon, amikor az egyik házból a
másik házba mégy be, hogy elrejtõzhess.
26. Az Izrael királya pedig monda: FogjadMikeást,
és vidd vissza õt Ammonhoz,
a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király
fiához;
27. És mondjad: Ezt mondja a király:
Vessétek ezt a tömlöcbe, és tápláljátok õt
a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság
vizével, míg békességgel megjövök.
28.Monda pedig Mikeás: Ha békességgel
térsz vissza, nem az Úr szólott általam.
Azután monda: Halljátok ezt meg
minden népek! 4Móz. 16,29. 5Móz. 18,20.
Aháb sebesülése és halála
29. És felvonult az Izrael királya, és Josafát,
a Júda királya Rámot-Gileád ellen.
KIRÁLYOK I. KÖNYVE 22. 391
30.Monda az Izrael királya Josafátnak:
Megváltoztatomruhámat, és úgymegyek
a viadalra, te pedig öltözzél fel ruhádba.
És elváltoztatá ruháját az Izrael királya, és
úgy méne a viadalra. 2Krón. 35,22.
31. Szíria királya pedig megparancsolá
az õ szekerei harminckét fejedelmeinek,
mondván: Ne vívjatok se kicsinnyel, se
naggyal, hanem egyedül csak az Izrael
királya ellen vívjatok.
32. És amikormeglátták a szekerek fejedelmei
Josafátot, mondának: Nyilván ez
az Izrael királya; és reárohanván vívának
ellene. De Josafát elkezdett kiáltani.
2Krón. 18,1. Péld. 13,20.
33.Mikor pedig látták a szekerek fejedelmei,
hogy nem az Izrael királya, ott
hagyták.
34. Egy ember pedig csak úgy találomra
kilövé az õ kézívét, és találá az Izrael királyát
a páncél és a kapocs között. És õmonda
a kocsisának: Fordulj meg és vígy ki
engem a táborból, mert megsebesültem!
35. És az ütközetmind erõsebb lett azon
a napon, és a király az õ szekerében állott
a szíriabeliek ellen, és meghalt este felé,
és a vér a sebbõl a szekérbe csorgott.
36. És kikiálták napnyugtakor a táborban,
mondván: Minden ember menjen
haza a maga városába és földjébe!
37. És meghalt a király és visszavitetvén
Samariába, eltemeték a királyt Samariában.
38. És mikor mosták az õ szekerét a
Samaria mellett lévõ tóban: az ebek nyalták
az õ vérét, és paráznák fürödtek ott, az
Úrnak beszéde szerint, amelyet szólott.
5Móz. 32,35. 2Kir. 10,10. Zsolt. 33,11. 119,89.
Ésa. 14,27. 40,8. Náh. 1,2.Mát. 24,35. 1Pét. 1,25.
39. Ahábnak egyéb dolgai pedig és minden
cselekedetei, az elefántcsontból építtetett
ház, és mind a városok, amelyeket
épített, nincsenek-é megírva az Izrael
királyainak krónikakönyvében? Ámós 3,15.
40. És elaluvék Aháb az õ atyáival; és
uralkodék õutána fia, Aházia.
41. És Josafát, az Asa fia lett királlyá
Júdában, Ahábnak, az Izrael királyának
negyedik esztendejében. 2Krón. 20,31.
42. És Josafát harmincöt esztendõs volt,
mikor uralkodni kezdett, és huszonöt
esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az
õ anyjának Azuba volt a neve, Silhi leánya.
43. És jára Asának, az õ atyjának minden
útjában, és abból ki nem tére, azt
cselekedvén, ami az Úr szemei elõtt
kedves. Csakhogy a magaslatokat nem
rombolták le, és a nép még áldozott és
tömjénezett a magaslatokon.
5Móz. 12,5--14. 2Kir. 12,3. 2Krón. 17,3.
44. És békességben élt Josafát az Izrael
királyával. 2Krón. 19,1. 2Kor. 6,14.
45. Josafátnak egyéb dolgai pedig és az
õ ereje, amellyel cselekedett, és amellyel
hadakozott, vajon nincsenek-é megírva a
Júda királyainak krónikakönyvében?
46. A férfi paráznákat is, akik még megmaradtak
az õ atyjának, Asának idejébõl,
kiûzte az országból. 1Móz. 13,13. Júd. 7.
47. Akkor nem volt király Edómban,
hanem csak helyettes király.
2Sám. 8,14. 2Kir. 3,9. 8,20.
48. És Josafát Társis-hajókat csináltatott,
hogy aranyért mennének Ofirba, de nem
mehettek el; mert a hajók összetörtek
Esiongáberben. rész 9,26. 2Krón. 20,37.
49. Akkor mondá Aházia, az Aháb fia,
Josafátnak: Hadd menjenek el az én szolgáima
te szolgáiddal e hajókon; de Josafát
nem akará.
50. És elaluvék Josafát az õ atyáival; és
eltemetteték az õ atyáival az õ atyjának,
Dávidnak városában; és az õ fia, Jórám,
uralkodék helyette. 2Krón. 21,1.
51. Aházia pedig, az Aháb fia kezde
uralkodni Izraelen Samariában, Josafátnak,
a Júda királyának tizenhetedik
esztendejében, és uralkodék Izraelben
két esztendeig.
52. És gonoszul cselekedék az Úrnak
szemei elõtt, járván az õ atyjának és anyjának
útján, és Jeroboámnak, a Nébát fiának
útján, aki bûnbe ejté az Izraelt;
53. És szolgála a Baálnak, és azt imádá
és haragra indítá az Urat, Izrael Istenét,
mint ahogy az õ atyja cselekedett.
rész 16,31. Bír. 2,11.
392 KIRÁLYOK I. KÖNYVE 22.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 368
Tegnapi: 336
Heti: 368
Havi: 2 657
Össz.: 825 291

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: 35.A királyokról írott I.könyv 18-22.
Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste - © 2008 - 2017 - szeretet.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: ima izraelert - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »