Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste

Mi a tiszta Igét hirdetjük. Hiszünk Jézus Szent Nevében!Az Üdvösséget és a Szent Szellem keresztséget hirdetjük az egész világon.Küldjétek mindenkinek tovább a Szent Evangéliumot, amit leírunk az egész világra.Jézust hirdetjük. Abba Atyánk. Ámen.

A KIRÁLYOKRÓL ÍROTT MÁSODIK KÖNYV

Aházia betegsége
1 És elszakadtMoáb, Aháb halála után,
az Izraeltõl. 2Sám. 8,2.
2. Ésmikor Aházia kibukott az õ felházának
korlátján Samariában, és megbetegedék,
követeket külde el, akiknek azt parancsolá:
Menjetek el, kérdjetek tanácsot a
Baálzebubtól, az Ekron istenétõl, hogy
meggyógyulok-é e betegségbõl? 1Sám. 5,10.
3. Az Úrnak angyala pedig szóla a tisbei
Illésnek: Kelj fel, menj el eleibe a samariabeli
király követeinek, és szólj nékik:
Nincs-é Isten Izraelben, hogy Baálzebubhoz,
az Ekron istenéhez mentek tanácsot
kérdeni? Ésa. 8,19. Jer. 2,10--13. Jón. 2,8.
4. Azért azt mondja az Úr: Az ágyból,
amelyben fekszel, fel nem kelsz, hanem
kétség nélkül meghalsz. És elméne Illés.
Jób 18,14. 27,13. Péld. 11,19.
Préd. 8,13. Ésa. 3,11. Róm. 6,23. Jak. 1,15.
5. És mikor a követek visszajöttek hozzá,
monda nékik:Miért jöttetek vissza?
6. És felelének néki: Egy férfiú jöve
elõnkbe, és monda nékünk: Menjetek el,
térjetek vissza a királyhoz, aki titeket elküldött,
és mondjátok meg néki: Ezt
mondja az Úr: Nincs-é Izraelben Isten,
hogy te Baálzebubhoz, Ekron istenéhez
küldesz tanácsot kérdeni? Azért az ágyból,
amelyben fekszel, fel nem kelsz, hanem
kétség nélkül meghalsz. Péld. 14,32.
7. És monda nékik: Milyen volt az a
férfiú, aki elõtökbe jött, és ezeket a beszédeket
szólá néktek?
8. És felelének néki: Egy szõrruhás
ember, derekán bõr övvel felövezve.
Akkor monda: A tisbei Illés volt.
Zak. 13,4.Mát. 3,4.Márk 1,6.
9. És hozzá külde egy ötven ember elõtt
járó fõembert, az alatta való ötven emberrel.
És mikor ez hozzá felment, ott ült
fenn a hegy tetején, és monda néki: Isten
embere, a király azt parancsolja: Jöjj le!
rész 6,13. 14. Zsolt. 105,15. Ámós 7,12.Mát. 27,29.
10. Felelvén Illés, monda az ötven ember
elõtt járó fõembernek: Ha én Isten
embere vagyok, szálljon tûz alá az égbõl,
és emészszen meg téged és az alattad
való ötven embert. És tûz szálla alá az
égbõl, és megemészté õt és az õ ötven
emberét. 4Móz. 11,1. Luk. 9,54.
11. És ismét külde õhozzá a király más
ötven ember elõtt való fõembert, mind
az ötven férfival egybe, aki szóla és
monda néki: Isten embere, a király azt
parancsolja, hogy hamar jöjj alá! Ésa. 26,11.
12. És felele Illés, és monda nékik:
Ha Isten embere vagyok, szálljon tûz az
égbõl alá, és emésszen meg téged és a te
ötven emberedet. És Istennek tüze szálla
alá az égbõl, és megemészté õt és az õ
ötven emberét.
13. És újra elküldött egy harmadik
ötven ember elõtt járó fõembert is, az õ
ötven emberével együtt, és felmenvén ez
az ötven ember elõtt járó fõember, elméne
és térdre borult Illés elõtt, és könyörögvén
néki, monda: Oh, Isten embere,
kérlek, legyen becsülete a te szemeid
elõtt az én életemnek, és ezeknek a te
szolgáidnak, ez ötven ember életének!
1Sám. 26,21. Zsolt. 72,14.
Péld. 27,22. Préd. 9,3. Ésa. 1,5. Jer. 5,3.
14. Ímé, tûz szállott le az égbõl és megemészté
az ötven ember elõtt való elébbi
két fõembert, az õ ötven emberével
egybe: Most azért legyen becsülete az
én életemnek a te szemeid elõtt!
15. Ekkor szóla az Úr angyala Illésnek:
Menj alá vele, ne félj semmit tõle. És õ
felkelvén, aláméne vele a királyhoz.
Ésa. 51,12. Jer. 1,17. Ezék. 2,6.
16. És szóla néki: Ezt mondja az Úr:
amiért követeket küldöttél tanácsot kérdeni
Baálzebubhoz, Ekron istenéhez,
mintha nemvolna Izraelben Isten, akinek
a beszédébõl tanácsot kérdhetnél: azért
fel nem kelsz ez ágyból, amelyben fekszel,
hanem kétség nélkül meghalsz.
17. És meghalt az Úrnak beszéde szerint,
amelyet szólott Illés, és uralkodék
Jórám helyette, Jórámnak, a Josafát fiának,
a júdabeli királynak második esztendejében;
mert Aháziának nem volt fia.
A KIRÁLYOKRÓL ÍROTT MÁSODIK KÖNYV
18. Aháziának egyéb dolgai pedig, amelyeket
cselekedett, vajon nincsenek-é
megírva az Izrael királyainak krónikakönyvében?
2Krón. 22,2.
Illés az égbe ragadtatik
2 És lõn, mikor az Úr Illést fel akará
vinni szélvész által a mennyekbe: elméne
Illés és Elizeus Gilgálból. 1Kir. 19,21.
2. Ésmonda Illés Elizeusnak:Maradj itt,
kérlek,mert azÚr Bételbe küldött engem.
És felele Elizeus: Él az Úr, és a te lelked,
hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének
Bétel felé: 1Sám. 1,26. Ruth 1,16.
3. Kijövének a próféták fiai, akik Bételben
voltak, Elizeushoz, és mondák néki:
Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr
elragadja a te uradat tõled? És monda:
Tudom én is, hallgassatok. 1Sám. 19,20.
4. És monda néki Illés: Elizeus! Maradj
itt, kérlek; mert az Úr engem Jérikóba
küldött. Õ azonban monda: Él az Úr és
a te lelked, hogy el nem hagylak téged.
És mikor elmenének Jérikóba:
5. A próféták fiai, akik Jérikóban voltak,
Elizeushoz jöttek, és mondának néki:
Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr
a te uradat elragadja tõled? És õ monda:
Én is tudom, hallgassatok.
6. Azután monda néki Illés: Maradj itt,
kérlek, mert az Úr engem a Jordán mellé
küldött. De õ felele: Él azÚr és a te lelked,
hogy el nem hagylak téged. És elmenének
együtt mindketten.
7. Ötven férfiú pedig a próféták fiai
közül utánuk menvén, velük szemben
messze megállának, mikor õk ketten a
Jordán mellett megállottak.
8. És fogá Illés az õ palástját, és összehajtva
azt, megüté azzal a vizet; és az kétfelé
vált; úgyhogy mind a ketten szárazon
mentek át rajta. 2Móz. 14,21. Józs. 3,15. 16.
9. És mikor általmentek, monda Illés
Elizeusnak: Kérj tõlem, mit cselekedjem
veled, mielõtt tõled elragadtatom. És
monda Elizeus: Legyen, kérlek, a benned
való szellemnek kettõs mértéke
rajtam. 4Móz. 11,17--25. Ésa. 61,7. Zak. 9,12.
10. És õ monda: Nehéz dolgot kértél;
mégis, ha majd meglátsz engem, mikor
tõled elragadtatom, meglesz, amit kérsz:
ha pedig meg nem látsz, nem lesz meg.
Csel. 1,10.
11. És lõn, amikor mentek és menvén
beszélgetének, ímé egy tüzes szekér
tüzes lovakkal elválasztá õket egymástól.
És felméne Illés a szélvészben az égbe.
Zsolt. 68,17. 104,4. Zsid. 1,7. 14.
12. Elizeus pedig ezt látván, kiált: Édes
atyám, édes atyám! Izrael szekerei és
lovagjai! És nem látá õt többé. És vevé a
maga ruháit, és két részre szakasztá azokat,
1Móz. 37,29. Józs. 7,6. Csel. 1,9.
13. És felemelé az Illés palástját, amely
róla leesett, és visszatért, és megállott
a Jordán partján.
14. És vevé az Illés palástját, amely róla
leesett, és azzalmegüté a vizet, ésmonda:
Hol van az Úr, az Illés Istene? És mikor
õ is megütötte a vizet, kétfelé vált az; és
általment Elizeus. Ján. 14,12.
15. És mikor látták õt a próféták fiai,
akik átellenben Jérikónál voltak, mondák:
Az Illés szelleme megnyugodott Elizeuson.
És eleibe mentek néki, és meghajták
magukat õelõtte a földig;
16. És mondák néki: Ímé, a te szolgáid
között van ötven ember, erõs férfiak,
küldd el õket, hadd keressék meg a te
uradat, hátha az Úrnak Szelleme ragadta
el õt, és letette õt valamelyik hegyen, vagy
völgyben. De õ monda: Ne küldjetek.
1Kir. 18,12. Ezék. 8,3. Csel. 8,39.
17. De azok kényszerítették õt egész
a megszégyenülésig, és monda: Hát
küldjetek el! És elküldék az ötven férfiút,
de harmadnapig keresvén sem találták
meg õt.
18. És mikor visszajöttek õhozzá, mert
Jérikóban lakott,monda nékik:Nemmondottam-
é, hogy ne menjetek el?
19. És mondának a város férfiai Elizeusnak:
Ímé, e város jó lakóhely volna, amint
uram magad látod; de a vize ártalmas, és
a föld gyümölcsét meg nem érleli.
Józs. 6,26. 1Kir. 16,34.
20. És monda: Hozzatok nékem egy új
csészét, és tegyetek sót belé. És elhozák
néki.
21. Õ pedig kiment a forráshoz, és beleveté
a sót, és monda: Ezt mondja az Úr:
394 KIRÁLYOK II. KÖNYVE 1. 2.
Meggyógyítottam e vizeket; nem származik
ez után azokból halál és idétlen termés.
2Móz. 15,25. Ján. 9,6.
22. És egészségesekké lettek a vizek
mind e mai napig, Elizeus beszéde szerint,
amelyet szólott.
23. Felméne azután onnét Bételbe; és
mikor az úton felfelé méne, apró gyermekek
jöttek ki a városból, akik õt csúfolják
vala, ezt mondván: Jöjj fel, kopasz, jöjj fel,
kopasz! Zsolt. 31,17. 94,4. Péld. 13,13. 30,17.
Ésa. 5,24. 28,22. Luk. 10,16. 1Thess. 4,8. 5,20.
24. És hátratekintvén és meglátván
õket, megátkozá õket az Úr nevében, és
az erdõbõl két nõstény medve jövén ki,
szétszaggata közülük negyvenkét gyermeket.
5Móz. 32,35. Náh. 1,2.
Luk. 12,5. Róm. 12,19. Zsid. 10,30.
25. Onnét azután felment a Kármel hegyére;
onnét pedig Samariába tért vissza.
Jórám országlása, háborúja Moáb ellen
3 Jórám pedig, az Aháb fia kezde uralkodni
Izraelen Samariában Josafátnak,
a Júda királyának tizennyolcadik esztendejében,
és uralkodék tizenkét esztendeig.
2. És gonoszul cselekedék az Úrnak
szemei elõtt, de nem annyira, mint az õ
atyja és anyja; mert elrontá a Baál képét,
amelyet az õ atyja készíttetett. 1Kir. 16,32.
3. De mindazáltal követé Jeroboámnak,
a Nébát fiának bûneit, aki vétekbe ejtette
az Izraelt, és el nem távozék azoktól.
4. És Mésának, a Moáb királyának nagyon
sok juha volt, és az Izrael királyának
adóban százezer bárány és százezer kos
gyapját fizette.
5. Demikormeghalt Aháb, aMoáb királya
elszakadt az Izrael királyától.
6. Kiment azért Jórám király azon a
napon Samariából, és megszámlálá az
egész Izraelt;
7. És elment, és küldött követeket Josafáthoz,
Júda királyához, ezt üzenvén néki:
A Moáb királya elszakadt tõlem; eljössz-é
velem a Moáb ellen a hadba? Felele:
Felmegyek, úgy én, mint te; úgy az én
népem, mint a te néped; úgy az én lovam,
mint a te lovaid. 1Kir. 22,4.
8. És monda: Mely úton menjünk fel?
Felele: Az Edóm pusztájának útján.
9. És elméne az Izrael királya és Júda
királya és az Edóm királya; és mikor hét
napig bolyongtak az úton, nem volt vize
sema tábornak, sema velük lévõ barmoknak.
10. Akkor monda az Izrael királya: Jaj,
jaj; az Úr azért hívta egybe e három királyt,
hogy aMoáb kezébe adja õket!
Zsolt. 78,34. Péld. 19,3. Ésa. 8,21.
11. És monda Josafát: Nincs itt az Úr
prófétái közül egy sem, hogy általa tanácsot
kérhetnénk az Úrtól? És felele egy
az Izrael királyának szolgái közül, ésmonda:
Itt van Elizeus, a Sáfát fia, aki Illésnek
kezeire töltött vizet. 1Kir. 22,7. Ámós 3,7.
12. És monda Josafát: Nála van az Úrnak
beszéde. És alámentek hozzá az Izrael
királya és Josafát és az Edóm királya.
13. És monda Elizeus az Izrael királyának:
Mi közöm van hozzád? Menj a te
atyádnak és anyádnak prófétáihoz! És
monda néki az Izrael királya:Ne utasíts el;
mert az Úr gyûjtötte össze ezt a három
királyt, hogy aMoáb kezébe adja õket.
Bír. 10,14. 1Kir. 18,19. Ezék. 14,3.
14. Ésmonda Elizeus: Él a Seregek Ura,
aki elõtt állok, ha nemnéznémJosafátnak,
a Júda királyának személyét, bizony téged
nem néznélek, és rád sem tekintenék;
15. Hozzatok ide egy énekest. És mikor
énekelt elõtte az éneklõ, az Úrnak keze
lõn õrajta. 1Sám. 10,5. Ezék. 1,3. 8,1.
16. És monda: Ezt mondja az Úr: Csináljatok
itt és ott e patakon árkokat;
17.Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok
sem szelet, sem esõt, és mégis e patak
megtelik vízzel, hogy ihattok mind ti,
mind a ti nyájatok és barmaitok.
18. Kevés pedig még ez az Úr szemei
elõtt, hanem aMoábot is kezetekbe adja.
Jer. 32,17.Márk 10,27. Luk. 1,37. Ef. 3,20.
19. És megvesztek minden kulcsos várost
és minden szép várost, és minden
jótermõ fát kivagdaltok, és minden kútfõt
betöltötök, és minden jó szántóföldet behánytok
kövekkel. 1Sám. 15,3.
20. És lõn reggel, amikor áldozatot szoktak
tenni, ímé vizek jönnek vala Edóm útjáról,
és megtelék a föld vízzel. 2Móz. 29,39.
KIRÁLYOK II. KÖNYVE 2. 3. 395
21.Mikor pedig meghallotta az egész
Moáb, hogy feljöttek a királyok õellenük
harcolni, egybegyûltek mindnyájan, akik
fegyvert foghattak, és megállottak az õ
tartományuk határán.
22. És mikor felkeltek reggel, és a nap
feljött a vizekre, úgy látták a moábiták,
mintha õ ellenükbe az a víz vereslenék,
mint a vér.
23. És mondának: Vér ez! Megvívtak
a királyok egymással, és megölte egyik a
másikát. Prédára most,Moáb!
24. De mikor az Izrael táborához jutottak,
felkeltek az izraeliták, és megverték
a moábitákat, és azok megfutamodtak
elõttük; betörtek hozzájuk és leverték
Moábot.
25. És városaikat lerontották, és a jó
szántóföldekre mindenki követ hányt, és
elborították azt kövekkel, és minden kútfõt
behánytak, és minden jótermõ fát kivágtak,
úgyhogy csak Kir-Haréset kõfalait
hagyták fenn; de körülvették azt is a
parittyások, és lerontották. Ésa. 16,7. 11.
26. Látván pedig a Moáb királya, hogy
legyõzettetik a viadalban, maga mellé vett
hétszáz fegyverfogó férfiút, hogy keresztül
törjenek az Edóm királyához; de nem
bírtak.
27. Akkor vette az õ elsõszülött fiát, aki
õhelyette uralkodott volna, és égõáldozatulmegáldozá
a kõfalon.Mely dolog felett
az Izrael népe igen felháborodék, és elmenének
onnét, és megtérének az õ földjükbe.
3Móz. 18,21. 5Móz. 12,31. 2Krón. 28,3.
Zsolt. 106,37. Jer. 7,31. Ezék. 16,20. 20,26.
Elizeus megsokasítja az özvegy olaját
4 És kiálta egy asszony a próféták fiainak
feleségei közül Elizeushoz, és
monda: A te szolgád, az én férjem meghalt;
te tudod, hogy a te szolgád félte az
Urat. Eljött pedig a hitelezõ, hogy elvigye
mind a két gyermekemet, hogy néki szolgái
legyenek. 3Móz. 25,39. 5Móz. 15,12--15.
Neh. 5,1--13. Jer. 34,8. 18.Mát. 18,25.
2.Monda néki Elizeus:Mit cselekedjem
veled? Mondd meg nékem, mi van a házadban?
Monda az: A te szolgálóleányod
házában nincs egyéb, csak egy korsó olaj.
3. Akkor monda: Menj el, kérj ott kinn
minden te szomszédodtól üres edényeket,
de ne keveset;
4. És menj be és zárkózzál be magad a
te fiaiddal, és tölts az olajból mindegyik
edénybe, és a tele edényt állítsd félre.
5. És elment tõle, és bezárkózott az õ
fiaival, azok hordták neki az edényeket,
õmaga pedig csak töltögetett.
6. És mikor megtöltötte az edényeket,
monda az õ fiának: Hozz ide még egy
edényt. Felele az: Nincs több edény; és
akkor megállott az olaj. Mát. 14,20.
7. És elment, és elmondá ezt az Isten
emberének. Az pedig monda: Menj el,
add el az olajat, és fizesd ki hitelezõdet; te
pedig és a te fiaid éljetek a maradékából.
Elizeus és a súnemi asszony fia
8. És történt ebben az idõben, hogy Elizeus
Súnembe ment. Ott volt egy gazdag
asszony, aki tartóztatá õt, hogy nála egyék
kenyeret. És lõn, hogy valamikor csak arra
járt, betért oda, hogy kenyeret egyék.
Józs. 19,18. 1Sám. 28,4.
9. És monda az asszony a férjének: Ímé,
úgy veszem észre, hogy az az Isten embere,
aki szüntelen erre jár által, szent
ember; Péld. 31,10. 11.
10. Csináljunk, kérlek, egy kicsiny felházat,
és tegyünk abba néki egy ágyat,
asztalt, széket és gyertyatartót, hogy
mikor hozzánk jön, hadd térjen oda.
Mát. 10,11. 12. 25,40. Róm. 12,13. Zsid. 13,1. 2.
11. És történt egy napon, hogy odament
Elizeus, és megszállott a felházban, és
megpihent ott.
12. És monda Géházinak, az õ szolgájának:
Hívd ide azt a súnemitát. Elõhívá
azért azt, és eleibe álla.
13.Megmondotta pedig néki: Mondd
meg néki: Ímé, nagy szorgalmatossággal
szolgálsz nékünk,mit kívánsz, hogy cselekedjem
veled? Nincs-é valami mondani
valód a király elõtt, vagy a sereg fõvezére
elõtt? És monda az: Én az én nemzetségem
között békességgel lakom.
14.Monda Elizeus: Mit lehetne tehát
érette tennünk? Felele Géházi: Nincs fia
és a férje vén ember.
396 KIRÁLYOK II. KÖNYVE 3. 4.
15. És monda: Hívd ide! És amikor odahívta,
megállott az ajtóban.
16. És monda Elizeus: Esztendõn ilyenkorra
fiút fogsz ölelni. És monda az:
Ne, édes uram, Isten embere, ne mondj
képtelen dolgot a te szolgálóleányodnak!
1Móz. 18,10. 14.
17. És teherbe esék az asszony és fiat
szült abban az idõben, amelyet megmondott
Elizeus.
18. De mikor megnõtt a gyermek, történt,
hogy egy napon kiment az õ atyjához,
az aratókhoz,
19. És monda az õ atyjának: Jaj a fejem,
jaj a fejem! És monda az õ atyja a szolgának:
Vidd el õt az anyjához.
20. Ki mikor felvette õt, az õ anyjához
vitte, és az az ölében tartá délig, és akkor
meghalt.
21. És felméne az asszony, és az Isten
emberének ágyára tevé õt, és az ajtót
bezárván kijöve onnét.
22. És elõhívatá az õ férjét és monda:
Kérlek, küldj ide nékem egyet a szolgák
közül és egy szamarat, hadd menjek el
hamar az Isten emberéhez, és mindjárt
megjövök.
23. És az monda: Miért mégy õhozzá,
ma nincs sem újhold, sem szombat?
Felele az: Csak hagyd rám!
24. Ésmegnyergelé a szamarat, ésmonda
a szolgának: Hajtsd és siess, ne késlelj
engem a menésben, hanem ha mondom
néked.
25. És elmenvén, juta az Isten emberéhez
a Kármel hegyére. És mikor meglátá
õt az Isten embere távolról, monda Géházinak,
az õ szolgájának: Ímé, a súnemita
ez! rész 2,25.
26. Fuss, kérlek, eleibe, és kérdezdmeg
tõle, ha békességben van-é mind õ, mind
az õ férje, mind az õ gyermeke? Monda
az: Békességben!
27.Mikor pedig az Isten emberéhez
jutott a hegyre, átölelte az õ lábait; de
Géházi odament, hogy elûzze õt, az Isten
embere azonban így szólt: Hagyj békét
néki, mert megkeseredett az õ szíve, és
az Úr eltitkolta tõlem, és nem jelentette
meg nékem. Mát. 15,25.
28. És monda az: Vajon én kértem-é fiat
az én uramtól? Nemde nem mondám-é
néked: Ne csalj meg engem?
29. Ésmonda ElizeusGéházinak:Övezd
fel derekadat, és vedd kezedbe az én pálcámat,
és menj el, ha valakivel találkozol,
ne köszönj néki, és annak is, aki köszön
néked, ne felelj, és az én pálcámat tedd
a gyermek orcájára. 2Móz. 7,19. 14,16.
1Kir. 18,46. Luk. 10,4. Csel. 19,12.
30. De a gyermeknek anyja monda: Él
az Úr és él a te lelked, hogy el nem hagylak
téged. Felkele azért és követé õt.
31. Géházi pedig már elõttük elment,
és a pálcát a gyermek orcájára fekteté,
de nem szólott és nem is eszmélt rá a
gyermek. Azért visszatért eleibe, és megmondá
néki, mondván: Nem támadt fel
a gyermek. Ján. 11,11.
32. És bement Elizeus a házba, és ímé
a gyermek ott feküdt halva az õ ágyán.
33. És bement, és bezárta az ajtót
magára és a gyermekre, és könyörgött
az Úrnak. 1Kir. 17,20.
Mát. 6,6. 9,25.Márk 5,37. Luk. 8,51. 54.
34. És az ágyra felhágván, a gyermekre
feküdt, és az õ száját a gyermek szájára
tette, szemeit szemeire, kezeit kezeire,
és ráborult, ésmegmelegedék a gyermek
teste.
35. Azután felállott, és egyszer alá és fel
járt a házban, majd újra felment és reáborult.
Akkor a gyermek prüsszente vagy
hétszer, és felnyitá szemeit. 1Kir. 17,21.
36. Õ pedig szólítá Géházit, és monda:
Hívd ide a súnemitát. És odahívá azt. És
mikor odament, monda: Vedd a te fiadat.
37. Ki mikor bement, lábához esék, és
leborula a földre, és az õ fiát fogván,
kiméne. Csel. 20,10.
38. Azután visszament Elizeus Gilgálba.
Éhség volt pedig akkor az országban, és a
próféták fiai õvele laknak vala. És monda
az õ szolgájának: Tedd fel a nagy fazekat,
és fõzz valami fõzeléket a próféták fiainak.
Luk. 10,34. Csel. 22,3. Zsid. 11,35.
39. Kiment azért egy amezõre, hogy paréjt
szedjen. És holmi vad indákra talált,
tele szedte az õ ruháját azokról sártökkel,
ésmikor hazament, belevagdalta a fazékba
fõzeléknek; de nem tudta, hogy mi az.
KIRÁLYOK II. KÖNYVE 4. 397
40.Mikor az után feladták a férfiaknak,
hogy egyenek, és õk enni kezdének a
fõzelékbõl, felkiáltának és mondának:
Halál van a fazékban, Isten embere!
És nem bírták megenni.
41. Õ pedig monda: Hozzatok lisztet.
És beleveté azt a fazékba, és monda: Add
fel immár a népnek, hadd egyenek. És
nem volt már semmi rossz a fazékban.
2Móz. 15,25.Márk 16,17. 18. Ján. 9,6.
42. Jöve pedig egy férfi Baál-Sálisából,
és hoz vala az Isten emberének elsõ zsengék
kenyereit, húsz árpakenyeret, és
megzsendült gabonafejeket az õ ruhájában;
de õ monda: Add a népnek, hadd
egyenek. 1Sám. 9,4. 1Kor. 9,11. Gal. 6,6.
43. Felele az õ szolgája:Minek adjamezt
száz embernek? Õ pedig monda ismét:
Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt
mondja az Úr: Esznek és még marad is.
Luk. 9,13. Ján. 6,9.
44. És õ eleikbe adá, és ettek, és még
maradt is belõle, az Úrnak beszéde szerint.
Jer. 32,17. Zak. 8,6.Mát. 15,37. Ján. 6,13.
Elizeus meggyógyítja Naámánt
5 ÉsNaámán, a szíriai király seregének
fõvezére, az õ ura elõtt igen nagy
férfiú és nagyrabecsült volt, mert általa
szabadította volt meg az Úr Szíriát; és az a
férfi vitéz hõs, de bélpoklos volt. Luk. 4,27.
2. Egyszer portyázó csapatok mentek ki
Szíriából, és azok Izrael országából egy
kis leányt vittek el foglyul, és ez Naámán
feleségének szolgált. 2Móz. 11,3. 1Kir. 8,41.
3. És monda ez az õ asszonyának: Vajha
az én uram szembe lenne azzal a prófétával,
aki Samariában van, kétség nélkül
meggyógyítaná õt az õ bélpoklosságából.
4. És Naámán beméne, és elbeszélé az
õ urának, mondván: Így s így szólott az
Izrael országából való leány!
5. Akkor monda Szíria királya: Menj el,
és ím levelet küldök az Izrael királyának.
Elméne azért és vitt magával tíz tálentum
ezüstöt és hatezer aranyat, azon felül tíz
öltözet ruhát.
6. És elvitte a levelet az Izrael királyának,
ezt írván: Mikor e levél hozzád érkezik,
ímé az én szolgámat, Naámánt azért
küldöttemhozzád, hogy õt gyógyítsdmeg
bélpoklosságából.
7. De amikor elolvasta az Izrael királya
a levelet,megszaggatá az õ ruháit ésmonda:
Isten vagyok-e én, hogy öljek és elevenítsek,
hogy ez hozzám küld, hogy gyógyítsam
meg e férfiút az õ bélpoklosságából?
Vegyétek eszetekbe és lássátok,
hogy csak okot keres ellenem. 5Móz. 32,39.
8.Mikor pedig meghallotta Elizeus, az
Isten embere, hogy az Izrael királya ruháitmegszaggatta,
külde a királyhoz ilyen
üzenettel: Miért szaggattad meg a te ruháidat?
Hadd jöjjön hozzám, és tudjameg,
hogy van próféta Izraelben. 2Móz. 4,30.
9. És elméne Naámán lovaival és szekereivel,
és megálla az Elizeus házának ajtaja
elõtt.
10. És külde Elizeus követet õhozzá,
mondván:Menj el és fürödjmeg hétszer a
Jordánban, ésmegújul a te tested, ésmegtisztulsz.
Ján. 9,7.
11. Akkor megharaguvék Naámán és
elment, és így szólt: Íme, én azt gondoltam,
hogy kijön hozzám, és elõállván, segítségül
hívja azÚrnak, az õ Istenének nevét,
és kezével megilleti a beteg helyeket,
és úgy gyógyítja meg a kiütést. 1Kor. 2,14.
12. Avagy nem jobbak-é Abana és Párpár,
Damaszkusz folyóvizei Izrael minden
vizeinél? Avagy nem fürödhetném-é meg
azokban, hogy megtisztuljak? Ilyen módonmegfordulván,
nagy haraggal elment.
13. De hozzá menének az õ szolgái, és
szólának néki, mondván: Atyám, ha valami
nagy dolgot mondott volna e próféta
neked, avagy nem tetted volna-é meg?
Mennyivel inkább, amikor csak aztmondja,
hogy fürödj meg és megtisztulsz?
14. Beméne azért a Jordánba, és belemerítémagát
abba hétszer az Isten emberének
beszéde szerint, és megújult az õ
teste, mint egy kisgyermek teste, és megtisztult.
Jób 33,25. Dán. 2,47. 3,29. Luk. 4,27.
15. Azután visszatért egész kíséretével
az Isten emberéhez és bemenvénmegálla
elõtte, és monda: Ímé, most tudom már,
hogy nincsen az egész földön Isten, csak
Izraelben! Azért most vedd el, kérlek, ez
ajándékot a te szolgádtól. Róm. 10,10.
398 KIRÁLYOK II. KÖNYVE 4. 5.
16. Õ pedig monda: Él az Úr, aki elõtt
állok, hogy el nem veszem. Kényszeríti
pedig õt, hogy elvegye; de õ nem akará.
1Móz. 14,23. 33,11.Mát. 10,8. Csel. 8,18. 20.
17. És monda Naámán: Ha nem; adj
kérlek a te szolgádnak e földbõl annyit,
amennyit elbír két öszvér; mert a te szolgád
többé égõáldozattal, vagy egyéb áldozattal
nem áldozik idegen isteneknek,
hanem csak az Úrnak.
18. Ebben a dologban legyen az Úr
kegyelmes a te szolgádnak, hogy mikor
bemegy az én uram a Rimmon templomába,
hogy ott imádkozzék, és õ az én
kezemre támaszkodik, ha akkor én is
meghajlok a Rimmon templomában: azt,
hogy én meghajlok a Rimmon templomában,
bocsássa meg az Úr a te szolgádnak
ebben a dologban.
19. És monda néki Elizeus: Eredj el
békességgel. És mikor elment tõle úgy
egymérföldnyire,
20. Géházi, Elizeusnak, az Isten emberének
szolgája azt gondolta: Ímé, az én uram
megkimélé ezt a szíriabeli Naámánt, és
nem akará tõle elvenni, amit hozott; él az
Úr, hogy utána futok, és valamit kérek
tõle. Péld. 15,27. Luk. 12,15. Kol. 3,5. 1Tim. 6,10.
21. És utána futott Géházi Naámánnak.
Látván pedig Naámán õt, hogy utána fut,
leugrott a szekérbõl és eleibe méne és
monda: Rendben van minden?
22. És monda: Rendben. Az én uram
küldött engem, ezt mondván: Ímé, most
csak ez órában jött hozzám két ifjú az
Efraim hegyérõl a próféták fiai közül: adj
kérlek azoknak egy tálentum ezüstöt és
két öltözet ruhát.
23. Ésmonda Naámán: Kérlek, végy két
tálentumot. És kényszeríté õt és egybeköte
két tálentum ezüstöt két zsákba, és
két öltözet ruhát, és azokat két szolgájának
adá, akik elõtte vitték azokat.
24. De mikor a dombhoz ért, elvette
tõlük azokat, és elrejté egy házban, és
elbocsátá a férfiakat, és elmenének.
25. Õ pedig bemenvén, megálla az õ ura
elõtt, és monda néki Elizeus: Honnét,
Géházi? Felele: Nem ment a te szolgád
sehová. Péld. 30,20. Ezék. 33,31.
26. Õ pedig monda néki: Nem ment-é
el az én szívem veled, mikor az a férfiú leszállott
szekerébõl elõdbe? Most az ideje,
hogy szerezz ezüstöt, és hogy végy ruhákat,
olajfákat, szõlõket, juhokat, barmokat,
szolgákat és szolgálóleányokat?!
Préd. 3,6. Csel. 13,9.
27. Azért rád és a te magodra ragad a
Naámán bélpoklossága mindörökké. És
kiment õelõle megpoklosodva, mint a hó.
2Móz. 4,6. 4Móz. 12,10. Kol. 3,5. 1Tim. 6,10.
A fejsze úszik
6 És mondának a próféták fiai Elizeusnak:
Ímé ez a hely, ahol nálad lakunk,
igen szoros nékünk;
2. Hadd menjünk el, kérlek, a Jordán
mellé, hogy mindegyikünk egy-egy fát
hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot
építsünk magunknak, amelyben lakjunk.
És monda:Menjetek el!
3. Ésmonda egy közülük: Nyugodjmeg
rajta, és jöjj el a te szolgáiddal. És monda:
Én is elmegyek.
4. És elméne velük. És menének a Jordán
mellé, és ott fákat vágtak.
5. És történt, hogy mikor egy közülük
egy fát levágna, a fejsze beesék a vízbe.
Akkor kiálta ésmonda: Jaj, jaj, édes uram!
Pedig ezt is kölcsön kértem!
6. És monda az Isten embere: Hová
esett? Ésmikormegmutatta néki a helyet,
levágott egy fát és utána dobta, és a
fejsze feljött a víz színére. 2Móz. 15,25.
7. És monda: Vedd ki. És kinyújtván
kezét, kivevé azt.
8. Szíria királya pedig hadat indított Izrael
ellen, és tanácsot tartván az õ szolgáival,
monda: Itt meg itt lesz az én táborom.
9. És elkülde az Isten embere az Izrael
királyához, mondván: Vigyázz, ne hagyd
el azt a helyet, mert ott akarnak a szíriaiak
betörni. Zsolt. 25,14. Péld. 3,32.
Ésa. 6,13. Ámós 3,7.Mát. 5,13.
10. És elkülde az Izrael királya arra a
helyre, amelyrõl néki az Isten embere
szólott, és õt megintette, és vigyázott
magára nem egyszer, sem kétszer.
11. És felháborodott ezen a szíriai király
szíve, és összegyûjtvén az õ szolgáit,mon-
KIRÁLYOK II. KÖNYVE 5. 6. 399
da nékik: Miért nem mondjátok meg nékem,
ki tart közülünk az Izrael királyával?!
12. Akkormonda egy az õ szolgái közül:
Nem úgy, uram király, hanem Elizeus
próféta, aki Izraelben van, jelenti meg az
Izrael királyának a beszédeket, amelyeket
te a te titkos házadban beszélsz.
13. És monda: Menjetek el és nézzétek
meg, hol van, hogy utána küldjek és elhozassam
õt. És megjelenték néki, mondván:
Ímé, Dótánban van. 1Móz. 37,17.
14. Akkor lovakat, szekereket és nagy
sereget külde oda, akik elmenének éjjel,
és körülvevék a várost.
15. Felkelvén pedig jókor reggel az
Isten emberének szolgája, kiméne, és ímé
seregek vették körül a várost, és lovak és
szekerek. És monda néki az õ szolgája:
Jaj, jaj, édes uram!Mit cselekedjünk?
16. Felele õ: Ne félj. Mert többen vannak,
akik velünk vannak, mint akik õvelük.
2Sám. 22,3. 2Krón. 32,7. Zsolt. 3,3--8. 34,22.
55,18. 91,2. Péld. 18,10. 21,31. Ésa. 43,1. Róm. 8,31.
17. És imádkozott Elizeus és monda:
Oh Uram! Nyisd meg kérlek az õ szemeit,
hadd lásson. És megnyitá az Úr a
szolga szemeit és láta, és ímé a hegy
rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel
Elizeus körül.
Zsolt. 34,7. Zak. 1,8. Ef. 1,17. 18. Zsid. 1,14.
18. És mikor azok hozzá lementek,
könyörgött Elizeus az Úrnak, mondván:
Verd meg ezt a népet vaksággal! És megveré
õket vaksággal az Elizeus kívánsága
szerint. 1Móz. 19,11. Jób 5,14. Csel. 13,11.
19. És monda nékik Elizeus: Nem ez
az út, sem ez a város; jertek el utánam,
és ahhoz a férfiúhoz vezetlek titeket, akit
kerestek. És elvezeté õket Samariába.
20. Ésmikor bementek Samariába,monda
Elizeus: Oh Uram, nyisd meg ezek
szemeit, hogy lássanak. És megnyitá az
Úr az õ szemeiket és látának, és ímé
Samaria közepében voltak.
21. Az Izrael királya pedig mikor meglátta
õket, monda Elizeusnak: Vágván
vágassam-é õket, atyám?
22. És monda: Ne vágasd. Le szoktad-é
vágatni azokat, akiket karddal vagy kézívvel
fogsz el? Adj nékik kenyeret és vizet,
hogy egyenek és igyanak, és elmenjenek
az õ urukhoz.
Péld. 25,21.Mát. 5,44–48. Róm. 12,20.
23. És nagy lakomát szerzett nékik; és
miután ettek és ittak, elbocsátá õket. Õk
pedig elmenének az õ urukhoz; és ettõl
fogva többé nem jöttek a szíriai portyázó
csapatok az Izrael földjére.
24. És lõn ezek után, hogy Benhadád,
Szíria királya összegyûjté egész seregét,
és felment és megszállotta Samariát.
25. És igen nagy ínség lett Samariában,
mert addig tartották megszállva a várost,
míg egy szamárfej nyolcvan ezüst, és egy
véka galambganéj öt ezüst lett. 3Móz. 26,26.
26. És mikor az Izrael királya a kõfalon
széjjeljára, egy asszony kiálta hozzá,
mondván: Légy segítséggel, uram király!
27. A király monda: Ha nem segít meg
téged az Isten, hogyan segítselek énmeg?
A szérûrõl vagy a sajtóról?
28. És monda néki a király: Mit akarsz?
Monda az: Ez az asszony azt mondta nékem:
Add ide a te fiadat, hogy együk meg
õt ma, az én fiamat pedig holnap esszük
meg.
29. És megfõztük az én fiamat, és megettük
õt. Mikor az után másnap azt
mondtam néki: Add ide a te fiadat, hogy
azt is együk meg, õ elrejté az õ fiát.
3Móz. 26,29. 5Móz. 28,53–57.
30.Mikor pedig hallotta a király az
asszonynak beszédét, megszaggatá az õ
ruháit, amint a kõfalon járt, és meglátta
a nép, hogy ímé alól zsákruha van az õ
testén. 1Móz. 37,29. 34. 1Kir. 21,27.
31. És monda: Úgy cselekedjék velem
az Isten és úgy segítsen, ha Elizeusnak,
a Sáfát fiának feje ma rajta marad!
1Kir. 19,2. Csel. 23,14.
32. Elizeus pedig ott ült az õ házában, és
együtt ültek vele a vének. És elküldött a
király egy férfiat maga elõtt.Mielõtt azonban
hozzájutott volna a követ, monda
Elizeus a véneknek: Látjátok-é, hogy az a
gyilkos hogyan küld ide, hogy a fejemet
vétesse? Vigyázzatok, hogy mikor ideér
a követ, zárjátok be az ajtót és szorítsátok
meg õt az ajtóban: Ímé, az õ ura lábainak
dobogása követi õt. Zsolt. 118,6. 9.
Ezék. 8,1.Mal. 3,16. Luk. 13,32.
400 KIRÁLYOK II. KÖNYVE 6.
33. És mikor még így beszélne velük,
már a követ leérkezett hozzá és nyomában
a király, és monda: Ímé, ilyen veszedelem
származott az Úrtól; várjak-é még
tovább az Úrra? Péld. 30,9.Mal. 3,14. Jel. 16,9.
Samaria megszabadul
7 És monda Elizeus: Halljátok meg
az Úr beszédét. Ezt mondja az Úr:
Holnap ilyenkor egy köböl zsemlyelisztet
egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson
vesznek Samaria kapujában. Zsolt. 46,1.
2. És felelvén egy fõember, akinek kezére
támaszkodott a király, az Isten emberének,
monda: Hacsak az Úr ablakokat nem
csinál az égen; akkor meglehet? És monda
Elizeus: Ímé, te szemeiddel meg fogod
látni, de nem eszel belõle. Mal. 3,10. Zsid. 3,17.
3. A kapu elõtt pedig volt négy bélpoklos
férfi, akik azt mondták egymásnak:Miért
maradunk itt, hogy meghaljunk éhen?
3Móz. 13,46. 4Móz. 5,2. Luk. 17,12.
4. Ha azt határozzuk is, hogy bemegyünk
a városba, ott is ínség van, és akkor
ott halunk meg; ha pedig itt maradunk,
akkor itt halunk meg; jertek el azért,
szökjünk el a szíriabeliek táborába, ha
meghagyják életünket, élünk, ha megölnek,
meghalunk.
5. És felkeltek alkonyatkor, hogy a szíriabeliek
táborába menjenek; és mikor
odaértek a szíriabeliek táborának széléhez,
ímé már nem volt ott senki.
6.Mert az Úr azt cselekedte, hogy a
szíriabeliek tábora szekerek zörgését és
lovak dobogását, és nagy sereg robogását
hallotta, és mondának egymásnak: Ímé,
az Izrael királya bérbe fogadta meg ellenünk
a hitteusok királyát és az egyiptombeliek
királyát, hogy ellenünk jöjjenek.
7. És felkelvén elfutának alkonyatkor, és
elhagyták mind sátoraikat, mind lovaikat,
mind szamaraikat, amint a tábor volt, és
elfutottak, csakhogy életüket megmenthessék.
1Kir. 10,29. Zsolt. 48,4–6. 53,5. Péld. 28,1.
8.Mikor azért e bélpoklosok a tábor széléhez
értek, bemenvén egy sátorba, ettek
és ittak, és elvittek onnét ezüstöt, aranyat
és ruhákat, és elmenvén elrejték azokat;
ésmegtérvénmás sátorbamenének be, és
abból is hozának és elmenvén, elrejték.
9. És monda egyik a másiknak: Nem
igazán cselekszünk: ez a mai nap örömmondás
napja, ha mi hallgatunk, és a virradatot
megvárjuk, büntetés ér bennünket;
most azért jertek és menjünk el, és
mondjuk meg a király házának. Fil. 2,14.
10. És elmenének, és kiáltának a város
kapuján állónak, és elbeszélék nékik,
mondván: Odamentünk a szíriabeliek
táborába, és ímé, már nem volt ott senki;
emberek szava sem hallatszott, csak a
lovak és szamarak vannak kikötve, és
a sátorok úgy, amint voltak.
11. Kiáltának azért a kapunállók, és elhíresztelték
ott benn a király házában.
12. És felkele éjszaka a király, és monda
az õ szolgáinak:Megmondomnéktek,mit
csinálnak velünk a szíriabeliek. Tudják,
hogy éhen vagyunk, és csak azértmentek
ki a táborból, hogy elrejtõzzenek amezõn,
mondván: Mikor kijönnek a városból,
megfogjuk õket elevenen, és bemegyünk
a városba.
13. Akkor felele egy az õ szolgái közül,
és monda: Ki kell választani a megmaradt
lovak közül, amelyek a városban megmaradtak,
ötöt. Ímé éppen olyanok ezek,
mint Izraelnek egész sokasága, amely
megmaradt; ímé éppen olyanok ezek,
mint Izrael egész sokasága, amely elpusztult,
és küldjük ki, hadd lássuk meg.
14. És vevének két szekeret lovakkal,
és kiküldé a király a szíriaiak táborába,
mondván:Menjetek el és nézzétek meg.
15. És mikor utánuk mentek egész a
Jordánig, ímé az egész út rakva volt ruhákkal
és edényekkel, amelyeket a szíriaiak
a sietségben elhánytak. És mikor
visszajöttek a követek, és elmondták ezt
a királynak:
16. Kiment a nép, és kirabolta a szíriabeliek
táborát, és egy köböl zsemlyelisztet
egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson
vettek, az Úrnak beszéde szerint.
Zsolt. 89,2. 1Kor. 1,9. 1Thess. 5,24. 1Pét. 1,25.
17. A király pedig azt a fõembert, akinek
kezére szokott támaszkodni, odarendelte
a kapuhoz. És a nép eltapodá õt a kapuban,
és meghala, amint az Isten embere megmondta,
aki megjövendölte ezt, mikor a
király lement hozzá. 1Thess. 4,8. Zsid. 10,30.
KIRÁLYOK II. KÖNYVE 6. 7. 401
18. Úgy történt, amint az Isten embere
a királynak jövendölte: Két köböl árpát
egy sikluson és egy köböl zsemlyelisztet
egy sikluson adnak holnap ilyenkor Samaria
kapujában.
19. És ezt felelte a fõember az Isten emberének,
mondván: Hacsak az Úr ablakokat
nem csinál az égen; akkor meglehet?
és õ azt mondotta rá: Ímé, szemeiddel
meg fogod látni; de nem eszel belõle.
20. És teljesen így történt vele, mert eltapodá
õt a nép a kapuban és meghalt.
4Móz. 20,12. 5Móz. 18,19. Jer. 17,6. Zsid. 3,18.
A sunémi asszony
visszakapja örökségét
8 És Elizeus szólott annak az asszonynak,
akinek a fiát feltámasztotta,
mondván: Kelj fel, és menj el a te házadnépével
együtt, és tartózkodjál, ahol tartózkodhatol;
mert az Úr éhséget hívott
elõ, és el is jött a földre hét esztendeig.
2Sám. 24,13. Zsolt. 105,16. Agg. 1,11.
2. És felkelt az asszony, és az Isten emberének
beszéde szerint cselekedék, és
elment õ és az õ háznépe, és lakék a filiszteusok
földjén hét esztendeig.
3.Mikor pedig elmúlt a hét esztendõ,
visszatért az asszony a filiszteusok földjébõl,
és elment, hogy panaszkodjék a királynak
az õ házáért és szántóföldjeiért.
4. A király pedig beszélt Géházival, az
Isten emberének szolgájával, mondván:
Beszéld el, kérlek, nékem mindazokat a
csodálatos dolgokat, amelyeket Elizeus
cselekedett.
5. És mikor elbeszélé a királynak, mi
módon támasztotta fel a halottat, ímé az
asszony, akinek a gyermekét feltámasztotta,
éppen akkor kiáltott a királyhoz az
õ házáért és szántóföldjeiért; és monda
Géházi: Uram király, ez az az asszony és
ez az õ fia, akit feltámasztott Elizeus.
rész 4,35.
6. És kikérdezé a király az asszonyt, és
az elbeszélé néki; és ada a király õmellé
egy udvari szolgát, mondván: Adasd viszsza
néki minden jószágát, és a szántóföldnek
minden hasznát attól az idõtõl fogva,
amióta elhagyta a földet egész mostanig.
7. És Elizeus elment Damaszkuszba,
Benhadád pedig, Szíria királya beteg volt,
és hírül adták néki, mondván: Az Isten
embere idejött.
8. És monda a király Hazáelnek: Végy
ajándékot kezedbe, ésmenj eleibe az Isten
emberének, és kérj tanácsot az Úrtól
õáltala, mondván: Meggyógyulok-é ebbõl
a betegségbõl? 1Sám. 9,7. 1Kir. 14,3.
9. És eleibe ment Hazáel, és ajándékokat
vitt kezébenmindenféle drága damaszkuszi
jószágból negyven teve terhét; és
elment, és megállott elõtte, és így szólt:
A te fiad, Benhadád, Szíria királya, az
küldött engem hozzád, mondván: Vajon
meggyógyulok-é ebbõl a betegségbõl?
10. Felele néki Elizeus: Menj el, mondd
meg néki: Nem maradsz életben, mert
megjelentette nékem az Úr, hogy halált
hal.
11. És mereven ránézett Hazáelre, mígnem
zavarba jött; végre sírni kezdett az
Isten embere. Luk. 19,41.
12. És monda Hazáel: Miért sír az én
uram? És felele: Mert tudom a veszedelmet,
amelyet az Izrael fiaira hozol; az õ erõs
városait megégeted, az õ ifjait fegyverrel
levágatod, és kis gyermekeit a földhöz
vered, és terhes asszonyait ketté vágod.
Hós. 13,16. Ámós 1,13.
13. És monda Hazáel: Kicsoda a te
szolgád, ez az eb, hogy ilyen nagy dolgokat
cselekednék? És felele Elizeus: Megjelentette
nékem az Úr, hogy te leszel
Szíria királya. 1Sám. 17,43. 1Kir. 19,15.
14. És elméne Elizeustól, és beméne az
õ urához, és az monda néki: Mit mondott
Elizeus? És monda: Azt mondta, hogy
meggyógyulsz.
15.Másnap azonban elõvett egy takarót
és bemártván azt vízbe, ráteríté az õ orcájára,
és meghalt: és uralkodék Hazáel
helyette.
Jórám Júda királya
16. És Jórámnak, az Aháb fiának, az Izrael
királyának ötödik esztendejében,mikor
még Josafát volt Júda királya, uralkodni
kezdett Jórám, a Josafát fia, Júda királya.
2Krón. 21,4.
402 KIRÁLYOK II. KÖNYVE 7. 8.
17. Harminckét esztendõs volt, mikor
uralkodni kezdett, és nyolc esztendeig
uralkodott Jeruzsálemben. 2Krón. 21,5.
18. És járt az Izrael királyainak útján,
amiképpen cselekedtek az Aháb házából
valók;mert az Aháb leánya volt a felesége,
és gonoszul cselekedék az Úr szemei
elõtt.
19. De az Úr mégsem akarta elveszteni
Júdát Dávidért, az Õ szolgájáért;
amint megígérte néki, hogy szövétneket
ad néki és az õ fiainak mindörökké.
2Sám. 7,11. 16. 1Kir. 11,36. 15,4.
2Krón. 21,7. Zsolt. 89,4. 29. 132,11.
20. Az õ idejében szakadt el Edóma Júda
birodalmától, és választott királyt magának.
1Móz. 27,40. 1Kir. 22,47.
21. És átment Jórám Seirbe és minden
harci szekere õvele, s mikor éjjel felkelt
és megtámadta az edomitákat, akik körülzárták
õt, és a szekerek fejedelmeit, megfutott
a nép, mindenki a saját hajlékába.
2Sám. 14,17.
22. És elszakadt Edóm a Júda birodalmától
mind e mai napig; ugyanebben az
idõben szakadt el Libna is.
1Móz. 27,40. Józs. 21,13. 2Krón. 21,10.
23. Jórámnak egyéb dolgai pedig és
minden cselekedetei, vajon nincsenek-é
megírva a Júda királyainak krónikakönyvében?
2Krón. 21,1--11.
24. És elaluvék Jórám az õ atyáival, és
eltemetteték az õ atyáival a Dávid városában,
és uralkodék helyette Aházia, az õ
fia. 2Krón. 22,20. 25,23.
Aházia Júda királya
25. Jórámnak az Aháb, az Izrael királya
fiának tizenkettedik esztendejében kezdett
uralkodni Aházia, Jórámnak, a júdabeli
királynak fia.
26. Huszonkét esztendõs volt Aházia,
mikor uralkodni kezdett, és egy esztendeig
uralkodott Jeruzsálemben; az õ anyjának
neve Atália volt, Omrinak, az Izrael
királyának leánya.
rész 11,1. 2Krón. 22,2. 1Kir. 22,3. 29.
27. És járt az Aháb házának útján, és
gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt,
mint az Aháb háza; mert az Aháb házának
veje volt.
28. És hadba ment Jórámmal, az Aháb
fiával, Szíria királya, Hazáel ellen, Rámót-
Gileádba; de a szíriabeliek megverték
Jórámot.
29. Akkor visszatért Jórám király, hogy
meggyógyíttassa magát Jezréelben a
sebekbõl, amelyeket rajta a szíriabeliek
Ráma alatt ütöttek, mikor Hazáel, Szíria
királya ellen harcolt. Aházia pedig, a Jórám
fia, Júda királya aláméne, hogy meglátogassa
Jórámot, az Aháb fiát Jezréelben,
ahol az betegen feküdt.
Izraelben Jéhu királlyá lesz
9 Elizeus próféta pedig szólíta egyet a
próféták fiai közül, és monda néki:
Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe e
korsócska olajat, és menj el Rámót-Gileádba.
1Kir. 20,35. Jer. 1,9. 10. 17.
2. És menj be oda, és nézd meg, hol van
Jéhu, Josafátnak, aNimsi fiának fia.Mikor
pedig odaérsz, költsd fel õt az õ atyjafiai
közül, és vidd be a belsõ kamarába,
3. És vedd elõ e korsócska olajat, és
töltsd az õ fejére, ezt mondván: Azt mondja
az Úr: Téged kentelek királlyá Izraelen!
És az ajtót kinyitván, fuss el, és semmit ott
ne idõzz. 1Kir. 19,16.
4. És elment az ifjú, a próféta tanítványa,
Rámót-Gileádba.
5. És mikor bement, ímé a seregek
fejedelmei ott ültek együtt, és õ monda:
Beszédem volna veled, fejedelem! És
monda Jéhu: Kivel volna beszéded ennyiünk
közül? Ésmonda: Teveled, fejedelem!
6. Felkele azért, és bement a házba, és
fejére tölté az olajat, és monda néki: Azt
mondja az Úr, Izrael Istene: Királlyá kentelek
téged az Úrnak népén, az Izraelen,
2Krón. 22,7. Zsolt. 75,6. 7. 83,18. Dán. 2,21. 4,17.
7.Hogy elveszítsed Ahábnak, a te uradnak
háznépét; mert bosszút állok az én
szolgáimnak, a prófétáknak véréért, és
mind az Úr szolgáinak véréért Jézabelen.
1Kir. 18,4. 21,15. Zsolt. 58,10. 11. 116,15.
8. És kivész egészen az Aháb háza, és
kigyomlálom mind az Ahábhoz tartozókat,
mind a berekesztettet, mind az elhagyottat
Izraelben;
1Kir. 14,10. 21,21. Zsolt. 76,8--10. 110,5.
KIRÁLYOK II. KÖNYVE 8. 9. 403
9. És olyanná teszem az Aháb házát,
mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát,
és mint Baasának, az Ahija fiának házát.
1Kir. 15,29. 16,3.
10. Jézabelt pedig az ebek eszik meg
Jezréelmezején, és nemlesz, aki eltemesse
õt. És kinyitván az ajtót, elfutott.
11. És mikor Jéhu kiment az õ urának
szolgáihoz, mondának néki: Békességesé
a dolog? Miért jött e bolond hozzád? És
felele nékik: Hiszen ismeritek ez embert
és az õ beszédét!
Jer. 29,26. Ján. 10,20. Csel. 26,24. 1Kor. 4,10.
12. És mondának: Hazugság! Mondd
meg az igazat. És monda: Így s így szóla
nékem, mondván: Azt mondja az Úr:
Királlyá kentelek téged Izraelen.
13. Akkor nagy sietséggel ki-ki mind vevé
az õ ruháját, és alája terítették a grádics
felsõ részére ésmegfuvaták a harsonákat,
és kikiálták: Jéhu uralkodik!
14. Így ütött pártot Jéhu, Josafátnak, a
Nimsi fiának fia, Jórámellen. Jórámpedig
ott táborozott Rámót-Gileád alatt az egész
Izraellel, Hazáel, Szíria királya ellen.
15. De visszatért Jórám király, hogy
magát Jezréelben gyógyíttassa a sebekbõl,
amelyeket a szíriabeliek ütöttek rajta,
mikor Hazáel, Szíria királya ellen harcolt.
És monda Jéhu: Ha néktek is úgy tetszik,
ne engedjetek senkit kimenni a városból,
aki elmenjen és hírül vigye ezt Jezréelbe.
16. És befogatott Jéhu, és elment Jezréelbe,
ahol Jórám feküdt, és ahova Aházia is,
a Júda királya lement, hogy meglátogassa
Jórámot.
17.Mikor pedig az õrálló, aki Jezréelben
a tornyon állott, meglátta Jéhu seregét,
hogy jön, monda: Valami sereget látok.
Akkor monda Jórám: Válassz egy lovast
és küldj eléjük, és mondja ezt: Békességes-
é a dolog?
18. És odalovagolt a lovas eléjük, ésmonda:
Azt kérdi a király: Békességes-é a dolog?
Felele Jéhu: Mi gondod van a békességgel?
Kerülj a hátam mögé.Megjelenté
pedig ezt az õrálló, mondván: Hozzájuk
ment ugyan a követ; de nem tért vissza.
19. Akkor elküldött egy másik lovast,
aki hozzájuk ment, és monda: Azt kérdi a
király: Békességes-é a dolog? Felele Jéhu:
Mi gondod van a békességgel? Kerülj a
hátam mögé.
20. Hírül adá ezt is az õrálló, mondván:
Hozzájuk ment ugyan; de nem jött vissza.
De a hajtás olyan, mint Jéhunak, a Nimsi
fiának hajtása; mert mint egy õrült, úgy
hajt.
21. Akkor monda Jórám: Fogjatok be!
És befogván az õ szekerét, kiméne Jórám,
az Izrael királya, és Aházia, a Júda királya,
mindegyik a maga szekerén, Jéhu eleibe,
és a jezréelbeli Nábótmezején találkoztak
vele.
22. És mikor meglátta Jórám Jéhut,
monda: Békességes-é a dolog, Jéhu? Felele
õ: Mit békesség?! Mikor Jézabelnek,
a te anyádnak paráznasága és varázslása
mindig nagyobb lesz! Náh. 3,4.
23. Akkor megfordítá Jórám az õ kezét
és futni kezde, és monda Aháziának:
Árulás ez, Aházia?
24. Jéhu pedig meghúzván az ívét, Jórámot
hátba lövé a lapockák között úgy,
hogy a szívén ment át a nyíl, és lerogyott
a szekérben.
25. És monda Bidkárnak, az õ hadnagyának:
Fogd meg és vesd a jezréelbeli
Nábótmezejére;mert emlékezz csak viszsza,
mikor mi, én és te, ketten az õ atyja,
Aháb után lovagoltunk, és az Úr õfelõle
ezt a fenyegetést mondotta:
26. Bizonyára megkeresem a Nábót
vérét és az õ fiainak vérét, amelyet tegnap
láttam, azt mondja az Úr: Azért megfizetek
néked ezen a szántóföldön, azt mondja
az Úr: Most azért fogjad õt, és vesd a
szántóföldre, az Úr beszéde szerint.
1Kir. 21,13. 19. 29. Ésa. 13,1.
27. Aházia pedig, a Júda királya, mikor
látta ezt, futni kezde a kert házának útján;
de Jéhu utánamenvén,monda: Ezt is vágjátok
le a szekérben és megsebesíték õt
a Gúr hágójánál, amely Jibleám mellett
van; és õ Megiddóba menekülvén, ott
meghalt. Bír. 1,27. 5,19. 1Kir. 9,15.
2Krón. 22,9. 35,22. Zak. 12,11.
28. És az õ szolgái elvitték õt szekéren
Jeruzsálembe, és eltemették az õ sírboltjába
az õ atyáival a Dávid városában.
404 KIRÁLYOK II. KÖNYVE 9.
29. Aházia pedig uralkodni kezdett Júdában
Jórámnak, az Aháb fiának tizenegyedik
esztendejében.
30. És mikor Jéhu Jezréelbe ment és
Jézabel eztmeghallotta, orcájátmegékesíté
kenettel, felékesítette fejét, és kitámaszkodott
az ablakon. Jer. 4,30. Ezék. 23,40.
31. És mikor Jéhu bevonult a kapun,
monda: Békesség van-é, oh Zimri, uradnak
gyilkosa? 1Kir. 16,9–20.
32. Õ pedig feltekintve az ablakra, monda:
Ki van ott velem? Ki? És alátekintett
két vagy három fõember.
33. És monda azoknak: Vessétek alá õt.
És aláveték, és az õ vére szétfrecskendezett
a falra és a lovakra, és eltapodtatá õt.
34. Bemenvén pedig oda, evett és ivott,
és monda: Nézzetek utána annak az átkozottnak
és temessétek el; hiszen mégis
csak király leánya. 1Kir. 16,31. Péld. 10,7.
35. De mikor kimentek, hogy eltemetnék
õt, már semmit sem találtak belõle,
csak a koponyáját, a lábait és a keze fejeit.
36. És visszamenvén, megmondták néki,
és õmonda: Ez az Úr beszéde, amelyet
szólott az Õ szolgája, a tisbei Illés által,
mondván: Az ebek eszik meg Jézabel
testét a Jezréel földjén, 1Kir. 21,23.
37. És olyan lesz Jezréel földjén a Jézabel
teste,mint amezõn a ganéj, úgy, hogy
senki meg nem mondhatja: Ez Jézabel!
Jéhu kiírtja Aháb családját
10 Ahábnak pedig hetven fia volt
Samariában. És levelet írt Jéhu,
és elküldé azt Samariába Jezréel fejedelmeihez,
a vénekhez, és az Aháb fiainak
gyámolaihoz, ilyen parancsolattal:
2.Mihelyt e levél hozzátok jut, akiknél
vannak a ti uratok fiai a szekerekkel,
lovakkal, az erõs városokkal és fegyverekkel
együtt,
3. Nézzétek meg, melyik a legjobb és
a legigazabb a ti uratok fiai közül, azt
ültessétek az õ atyjának királyiszékébe,
és harcoljatok a ti uratok házáért.
4. És megrettenének felette igen, és
mondának: Ímé, már két király nem
maradhatott meg õelõtte, mi módon
maradhatnánk hát mi meg? Luk. 14,31.
5. És elküldének mind a király házának,
mind a városnak fejedelmei, és a vének
és a gyámolok Jéhuhoz, mondván: A te
szolgáid vagyunk mi, valamit parancsolsz
nékünk, azt cselekesszük; mi senkit királlyá
nemteszünk, ami néked tetszik, azt
cselekedjed! Józs. 9,11. 1Kir. 20,4.
6. És írt nékik levelet másodszor is,
mondván: Ha velem tartotok és az én
beszédemre hallgattok, vegyétek fejüket
a férfiaknak, a ti uratok fiainak, és jöjjetek
hozzám holnap ilyenkor Jezréelbe. És a
király fiai: hetven férfiú, és a város nagyjaival
tartottak, akik nevelték õket.
2Móz. 20,5. Józs. 7,24.
7. És mikor a levél hozzájuk jutott, vették
a király fiait, ésmegölték a hetven férfiút,
és fejeiket kosarakba rakták, és õhozzá
küldték Jezréelbe. 1Kir. 21,21.
8. És mikor odaérkezett a követ, és bejelenté
néki, mondván: Elhozták a király
fiainak fejeit, monda: Rakjátok két rakásba
azokat a kapu elõtt reggelig.
9. Ésmikor reggel kiment,megállott, és
monda az egész népnek: Ti igazak vagytok.
Ímé, az én uram ellen én ütöttem
pártot és én öltem meg õt; de ki ölte meg
mindezeket?
10. Azért vegyétek eszetekbe ebbõl,
hogy az Úrnak beszédébõl egyetlen egy
semesik a földre, amit azÚr az Aháb háza
ellen szólott, és az Úr véghezvitte, amit az
Õ szolgája, Illés által mondott. 1Sám. 3,19.
Zsolt. 33,11. Ésa. 40,8.Mát. 24,35. 1Pét. 1,25.
11. Azután levágá Jéhu mindazokat,
akikmegmaradtak az Aháb házából Jezréelben,
ésminden fõemberét, egész rokonságát
és minden papját, míg csak ki nem
irtotta a maradékát is. 1Kir. 18,19.
12. És felkelvén, elindult és elment
Samariába. De útközben volt a pásztorok
juhnyíró háza.
13. És itt Aháziának, a Júda királyának
atyjafiaira talált Jéhu, és monda: Kik vagytok?
És felelének azok: Aházia atyjafiai
vagyunk, és alájöttünk, hogy köszöntsük
a király gyermekeit és a királyné fiait.
2Krón. 22,8.
14. Õ pedig monda: Fogjátok meg õket
elevenen. Ésmegfogták õket elevenen, és
megölték õket a juhnyíróház kútja mel-
KIRÁLYOK II. KÖNYVE 9. 10. 405
lett, negyvenkét férfiút; és egyetlen egyet
sem hagyott meg közülük.
15. És mikor elment onnét, Jonadábbal,
a Rékáb fiával találkozott, aki elébe jött, és
köszönté õt, és monda néki: Vajon olyan
igaz-é a te szíved, mint az én szívem a
te szívedhez? És felele Jonadáb: Olyan.
Ha így van, nyújts kezet. És õ kezet nyújta,
és felülteté õt maga mellé a szekérbe.
1Krón. 2,55. Ezsdr. 10,19. Jer. 35,6.
16. És monda: Jer velem és lásd meg,
mint állok bosszút az Úrért. És vele
együtt vitték õt az õ szekerén. 1Kir. 18,40.
17. Ésmegérkezett Samariába, és levágta
mindazokat, akik az Aháb nemzetségébõl
megmaradtak Samariában, míg ki
nem veszté azt az Úr beszéde szerint,
amelyet szólott Illésnek. 1Kir. 21,21. Jób 31,3.
Zsolt. 34,16. 145,20. Péld. 2,22. 10,7. 15,25.
18. És Jéhu összegyûjté az egész népet,
és monda néki: Aháb kevéssé szolgálta
Baált; Jéhu sokkal jobban akarja szolgálni.
1Kir. 16,31–33.
19.Most azért hívjátok hozzám a Baál
minden prófétáit, minden papját és minden
szolgáját; senki el ne maradjon; mert
nagy áldozatot akarok tenni a Baálnak;
valaki elmarad, meg kell halni annak.
Jéhu pedig ezt álnokságból cselekedte,
hogy elveszítse a Baál tisztelõit.
20. És monda Jéhu: Szenteljetek ünnepet
Baálnak. És kikiálták.
21. És szétküldött Jéhu egész Izraelbe,
és eljövének mind a Baál tisztelõi, és senki
el nem maradt aki el nem jött volna, és
bemenének a Baál templomába, és megtelék
a Baál temploma minden zugában.
1Kir. 16,32.
22. Akkor monda a ruhatárnoknak:
Hozz ruhákat ki a Baál minden tisztelõinek.
És hozott nékik ruhákat.
23. És bement Jéhu és Jonadáb, a Rékáb
fia a Baál templomába, és monda a Baál
tisztelõinek: Tudakozzátok meg és lássátokmeg,
hogy valamiképpen ne legyen itt
veletek az Úr szolgái közül valaki, hanem
csak a Baál tisztelõi.
24. És mikor bementek, hogy ajándékokkal
és égõáldozatokkal áldozzanak,
Jéhu odaállított kívül nyolcvan embert,
akiknek azt mondta: aki egyet elszalaszt
azok közül, akiket én kezetekbe adok,
annak meg kell érette halni.
25.Mikor pedig elvégezték az égõáldozatot,
monda Jéhu a vitézeknek és
hadnagyoknak: Menjetek be, vágjátok le
õket, csak egy is közülük meg ne meneküljön!
És levágták õket fegyver élével,
és elhányták az õ holttestüket a vitézek
és a hadnagyok. Azután elmentek a Baál
templomának városába,
26. És kihordván a Baál templomának
bálványait, megégeték azokat.
5Móz. 7,5. Dán. 2,5.
27. És lerontották a Baál képét is templomostól
együtt, és azt árnyékszékké tették
mind e mai napig.
28. Így veszté ki Jéhu a Baált Izraelbõl.
29. De Jeroboámnak, a Nébát fiának
bûneitõl, aki vétekbe ejté az Izraelt, nem
szakadt el Jéhu, az arany borjúktól, melyek
Bételben és Dánban valának.
1Kir. 12,28. 29.
30. És monda az Úr Jéhunak: Amiért
szorgalmatosan megcselekedted azt, ami
nékemtetszett, és az én szívemkívánsága
szerint cselekedtél az Aháb házával, azért
a te fiaid negyedízig ülnek az Izrael királyiszékében.
rész 15,12.
31. De Jéhu mégsem igyekezett azon,
hogy azÚrnak, Izrael Istenének törvényében
járjon teljes szívébõl, mert nem szakadt
el a Jeroboám bûneitõl, aki bûnbe
ejtette az Izraelt.
3Móz. 26,14. 5Móz. 28,15. 1Kir. 12,30. 16,26.
Hazáél gyõzelme Izraelen
32. Abban az idõben kezdett az Úr pusztítani
Izraelben, és megveré õket Hazáel,
Izrael minden határában.
33. A Jordántól egész napkeletig, a gileádbelieknek,
a Gád nemzetségének, a
Rúben nemzetségének,Manasse nemzetségének
egész földjét. Aroertõl fogva;
mely az Arnon patak mellett van, mind
Gileádot, mind Básánt. Ámós 1,3.
34. Jéhunak egyéb dolgai pedig és minden
cselekedetei, és minden erõssége,
vajon nincsenek-é megírva az Izrael királyainak
krónikakönyvében?
406 KIRÁLYOK II. KÖNYVE 10.
35. És elaluvék Jéhu az õ atyáival, és
eltemeték õt Samariában. És uralkodék
Joáház, az õ fia, helyette.
36. A napok pedig, amelyekben uralkodott
Jéhu Izraelen Samariában, huszonnyolc
esztendõ.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 75
Tegnapi: 200
Heti: 75
Havi: 3 997
Össz.: 797 246

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: 36.A királyokról írott II.könyv 1-10.
Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste - © 2008 - 2017 - szeretet.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: jános evangéliuma 14-17 fejezet - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »