Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste

Mi a tiszta Igét hirdetjük. Hiszünk Jézus Szent Nevében!Az Üdvösséget és a Szent Szellem keresztséget hirdetjük az egész világon.Küldjétek mindenkinek tovább a Szent Evangéliumot, amit leírunk az egész világra.Jézust hirdetjük. Abba Atyánk. Ámen.

Roboám uralma Júdában
11 Méne azért Roboám Jeruzsálembe,
és összegyûjté a Júda és Benjámin
házát, száznyolcvanezer válogatott
hadviselõket, hogy hadakoznának Izrael
ellen, és visszanyernék az országot Roboámnak.
1Kir. 12,21.
2. Szóla pedig az Úr Semájának, az Isten
emberének, mondván: 1Sám. 2,27.
3.Mondd meg Roboámnak, Salamon
fiának, Júda királyának és az egész Izraelnek
Júdában és Benjáminban, így szólván:
4. Ezt mondja az Úr: Ne menjetek fel és
ne hadakozzatok atyátokfiai ellen; térjetek
meg mindenki a maga házába, mert
éntõlem lett e dolog. És engedének az
Úr szavának, és megtérének ahelyett,
hogy Jeroboám ellen mennének.
5. Lakozék azért Roboám Jeruzsálemben,
és megerõsíté a városokat Júdában.
6. Így megépíté Betlehemet, Etámot és
Tékoát, 1Móz. 35,19. Bír. 15,8.
2Sám. 14,2. 1Krón. 4,32. Jer. 6,1.Mát. 2,1.
7. Betsúrt, Sókót és Adullámot,
8. Gátot,Marésát és Zifet,
9. Adoráimot, Lákist és Azekát,
10. Sorát, Ajalont és Hebront, melyek
erõs városok voltak Júdában és Benjáminban.
11. Ésmikormegerõsítette ez erõsségeket,
helyezett azokba elöljárókat és szerze
tárházakat eleségnek és bornak és olajnak.
12. És mindegyik városban szerze pajzsokat
és kopjákat, és rendkívül megerõsíté
azokat. És az övé lõn Júda és Benjámin.
A papok és a leviták Roboámot követik
13. Továbbá a papok és a leviták, akik
az egész Izraelben voltak, õhozzá csatlakozának
minden õ határukból;
14.Mert a leviták elhagyták az õ faluikat
és jószágukat, és Júdába és Jeruzsálembe
menének, mert kiûzte õket Jeroboám és
az õ fiai, hogy az Úrnak ne szolgálnának.
4Móz. 35,2. Józs. 21,20--42.
15. És rendele magának papokat a
magaslatokhoz, a bakokhoz és a borjúkhoz,
amelyeket csináltatott. 3Móz. 17,7.
5Móz. 32,15--17. 1Kir. 12,31. Hós. 13,2. 1Kor. 10,20.
16. És utánuk Izrael minden nemzetségei
közül azok, akik szívük szerint keresték
az Urat, Izraelnek Istenét, menének
Jeruzsálembe, hogy áldoznának az Úrnak,
az õ atyáik Istenének.
17. És megerõsíték Júda országát, és
megerõsíték Roboámot, a Salamon fiát
három esztendeig; mert három esztendeig
járának Dávidnak és Salamonnak útján.
Hós. 6,4.
18. És feleségül vevé Roboám Mahalátát,
Jérimótnak, a Dávid fiának leányát és
Abihailt, Eliábnak, az Isai fiának leányát,
470 KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 10. 11.
19. Aki szüle néki fiakat: Jeust, Semáriát
és Zahámot,
20. És õutána vevé Maakát, az Absolon
leányát, aki szülé néki Abiját, Attait, Zizát
és Selómitot. 1Kir. 15,2.
21. Legjobban szereté pedig Roboám
Maakát, az Absolon leányát minden feleségei
és ágyasai között; mert tizennyolc
felesége és hatvan ágyasa volt. És nemze
huszonnyolc fiút és hatvan leányt.
5Móz. 21,15--17.
22. És Roboám Abiját, aMaaka fiát tette
testvérei között vezérré és elöljáróvá,
mert õt akará királlyá tenni.
23. És okosan gondolkodván, szétosztá
fiaitmind Júda és Benjámin földjén amegerõsített
városokba, akiknek bõségesen
adott eleséget és sok feleséget szerzett
számukra. 5Móz. 17,17. 1Kir. 11,3.
Sésák fáraó hadjárata Júda ellen
12 Lõn pedig, amikor Roboám az
õ királyságát megszilárdította és
abban megerõsödött: elhagyta az Úr törvényét,
és vele együtt az egész Izrael.
1Kir. 14,21–24.
2. Azért a Roboám királyságának ötödik
esztendejében feljöve Sésák, az egyiptomi
király Jeruzsálem ellen, mert az Úr ellen
vétkezének. 1Kir. 14,25.
3. Ezerkétszáz fegyveres szekérrel és
hatvanezer lovaggal, és megszámlálhatatlan
volt a nép, amely vele Egyiptomból
feljött, a líbiabeliekkel, sukkeusokkal és
szerecsenekkel;
4. És elfoglalá Júdának erõs városait,
azután méne Jeruzsálem alá.
5. Akkor Semája próféta méne Roboámhoz
és a Júda fejedelmeihez, akik Jeruzsálembe
gyûltek össze Sésáktól való féltükben,
és monda nékik: Ezt mondja az Úr:
Mivel ti engem elhagytatok, én is a Sésák
kezébe bocsátlak titeket.
6. Akkor megalázák magukat az Izrael
fejedelmei és a király, s mondának:
Az Úr igaz! 2Móz. 9,27.
3Móz. 26,40--42. Zsolt. 78,34. Jak. 4,10.
7. Ésmikor azÚr látta, hogymegalázták
magukat, ekképpen szóla az Úr Semája
prófétának: Megalázták magukat, nem
vesztem el õket, hanem némi szabadulást
szerzek nékik, és nem ontom ki az én
haragomat Jeruzsálem ellen Sésák által;
1Kir. 21,29.
8. Mindazáltal szolgái lesznek néki,
hogy megtudják a különbséget az én
szolgálatom és más országok királyságainak
szolgálatai között. Ésa. 26,13.
9. Feljöve azért Sésák, az egyiptomi
király Jeruzsálem ellen, és elvitte az Úr
házának kincsét, s a király házának kincsét;
mindazokat elvitte; az arany pajzsokat
is elvitte, amelyeket Salamon csináltatott.
1Kir. 10,16. 14,25.
10. Ezek helyett Roboám király rézpajzsokat
csináltata, és bízá azokat a gyalogosok
fejedelmeinek kezére, akik õrzik a
király házának ajtaját. 2Sám. 8,18.
11. És mikor a király felmegy az Úr
házába, mennek a gyalogosok is, és
felviszik azokat, s azután visszahozzák a
gyalogosok szobájába.
12.Mikor azért megalázta magát Roboám,
eltávozék az Úr haragja õróla, hogy
meg ne semmisülne mindenestõl, mert
Júdában is volt még jó dolog.
Roboám halála
13.Megerõsödék azért Roboám király
Jeruzsálemben és uralkodék; mert negyvenegy
esztendõs volt Roboám, mikor
uralkodni kezdett, és tizenhét esztendeig
uralkodék Jeruzsálemben, a városban,
amelyet az Úr választott az Izrael minden
nemzetségei közül, hogy ott helyeztesse
az Õ nevét; és az õ anyjának neve Naáma,
aki ammonita volt.
14. Cselekedék pedig gonoszt, mert az
Urat szíve szerint keresni nem akará.
Mát. 7,7. Csel. 9,11.
15. Roboámnak pedig elsõ és utolsó
dolgai avagy nincsenek-é megírva a
Semája próféta könyvében, és Iddónak,
a látnoknak könyvében, a nemzetségi
lajstromban? És hadakozás volt Roboám
és Jeroboám között egész éltükben.
1Kir. 14,30.
16. És elaluvék Roboám az õ atyáival,
és eltemetteték a Dávid városában; és
uralkodék az õ fia, Abija, helyette.
rész 11,20--22.
KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 11. 12. 471
Abija legyõzi Jeroboámot
13 Jeroboám királynak tizennyolcadik
esztendejében kezde uralkodni
Abija Júdában. 1Kir. 15,1.
2. Három esztendeig uralkodék Jeruzsálemben.
Az õ anyjának neve Mikája
volt, aki a Gibeából való Uriel leánya.
És Abija és Jeroboám között háború volt.
3. Azért felkészüle Abija a háborúra
négyszázezer válogatott harcosból álló
sereggel; és Jeroboám vele szembeszállott
nyolcszázezer válogatott harcosból
álló sereggel.
4. Akkor felálla Abija a Semáraimhegyének
tetején, amely az Efraim hegységében
volt, és monda: Hallgassátok meg
szómat, Jeroboám és az egész Izrael!
5. Avagy nemkellene-é néktekmeggondolnotok,
hogy az Úr, az Izrael Istene
Dávidnak adta volt a királyságot Izrael
felett örökre; néki és fiainak, sónak
szövetsége által? 4Móz. 18,19. 2Sám. 7,12. 16.
6. Mindazáltal felkele Jeroboám, a
Nébát fia, Salamonnak, a Dávid fiának
szolgája, és támada az õ ura ellen;
7. Azután gyûlének õhozzá a haszontalan
emberek, Beliál fiai, akik ellene
szegültek Roboámnak, a Salamon fiának,
mikor Roboám gyermek és félénk szívû
volt, és azok ellenmagát nemoltalmazhatta.
8. És most azt gondoljátok, hogy ti ellene
állhattok az Úr királyságának, amely a
Dávid fiainak kezében van, mivel sokan
vagytok, s veletek vannak az aranyborjúk
is, amelyeket Jeroboám öntetett néktek
istenek gyanánt. Hós. 8,6.
9. Avagy nem ti ûztétek-é el az Úrnak
papjait, az Áron fiait és a levitákat? És nem
ti szerzettetek-é magatoknak papokat,
mint egyéb országoknak nemzetségei,
akárkit, aki az õ szolgálatának felszentelésére
egy gyermekded tulokkal és hét kossal
eljött, és lett a bálványok papja, amelyek
nem istenek. 2Móz. 29,35.
10.Mimellettünk van pedig az Úr, a
mi Istenünk, akit mi el nem hagytunk;
a papok pedig, akik az Úrnak szolgálnak,
az Áron fiai, és vannak leviták, akik forgolódnak
az õ tisztükben.
11. És áldoznak az Úrnak égõáldozattal
minden reggel ésminden estve, és füstölõáldozattal,
és a kenyérnek a tiszta asztalra
való tételére és az arany gyertyatartóra,
szövétnekeivel egybe gondot viselnek,
meggyújtván azokat minden este; mert
mi megtartjuk az Úrnak, a mi Istenünknek
rendelését; ti pedig elhagytátok Õt.
12. Azért ímé, mivelünk van az Isten
vezér gyanánt, és az Õ papjai a riadó
kürtökkel, hogy ellenetek kürtöljenek.
Izrael fiai! Ne harcoljatok az Úr ellen,
a ti atyáitok Istene ellen, mert útjaitok
nem mennek végbe! 4Móz. 10,8.
5Móz. 20,4. Józs. 5,14. Zsolt. 20,7. Csel. 5,39.
13. Jeroboám pedig lest vetett ellenük,
hogy hátukmögé kerüljön, s ilyenmódon
Júda elõtt is õk legyenek, hátuk mögött is
a les.
14. Látván pedig Júda, hogy ímé mind
elõl, mind hátul megtámadtatának: kiáltának
az Úrhoz, a papok pedig trombitálnak
vala a trombitákkal.
15. És kiáltának Júda férfiai; és mikor
kiáltának a Júda férfiai, az Isten megveré
Jeroboámot és az egész Izraelt, Abija és
Júda elõtt.
16. És az Izrael fiai menekülének Júda
elõl, de az Isten kezükbe adá õket;
17.Mert megveré õket Abija és az õ
népe nagy csapással, úgyannyira, hogy
az izraeliták közül seb miatt ötszázezer
válogatott férfi esett el.
18. És ilyen módon aláztatának meg
az Izrael fiai abban az idõben; Júda fiai
pedigmegerõsödének, mert õk az Úrra,
az õ atyáik Istenére támaszkodtak.
19. És üldözé Abija Jeroboámot, és elfoglala
tõle egynéhány várost, Bételt és
annak faluit, Jésanát és annak faluit, s
Efrávint és annak faluit. Józs. 15,9.
20. És nem jutott többé erõhöz Jeroboám
Abija idejében, hanem megveré õt
az Úr, és meghala. 1Sám. 25,38. 1Kir. 14,20.
21. Abija pedig hatalmassá lett, és vett
magának tizennégy feleséget, akiktõl
nemze huszonkét fiút és tizenhat leányt.
22. Abijának pedig több dolgai, útjai
és beszédei megírattak az Iddó próféta
könyvében.
472 KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 13.
Asa eltörli a bálványozást
és megerõsíti magát
14 Elaluvék pedig Abija az õ atyáival,
és eltemeték õt aDávid városában,
s uralkodék helyette az õ fia, Asa, akinek
idejében tíz esztendeig volt békesség a
földön. 1Kir. 15,8.
2. És Asa mindazt cselekedé, ami jó
és igaz volt az Úr elõtt, az õ Istene elõtt;
3. Elrontá az idegen istenek oltárait és
a magaslatokat; a bálványokat eltöreté,
és az aserákat kivágatá;
4. És megparancsolá Júdának, hogy
az Urat, az õ atyáik Istenét keressék, és
cselekedjék az Isten törvényét és parancsolatját.
2Móz. 34,13. 1Kir. 11,7.
5. Kipusztítá Júda minden városaiból a
magaslatokat és a naposzlopokat, és az
ország csendes lõn alatta.
6. És építtetett megerõsített városokat
Júdában, mivelhogy nyugodalomban volt
a föld, és senki sem folytatott ellene háborút
azokban az esztendõkben, mert az Úr
nyugodalmat adott néki.
7.Mert ezt mondja vala Júdának: Építsük
meg a városokat és vegyük körül
kerítéssel, tornyokkal, kapukkal, zárakkal,
míg a föld birodalmunkban van; mert
megkerestük az Urat, a mi Istenünket,
megkerestük és nyugodalmat adott
nékünk mindenfelõl. Azért építének és
lett jó elõmenetelük.
8. Volt pedig az Asa serege, amely pajzsot
és kopját viselt, Júdából háromszázezer;
és Benjáminból pajzsot viselõk és
kézívesek kétszáznyolcvanezren voltak;
mindezek erõs vitézek.
9. És kijöve ellenük a szerecsen Zérah,
ezerszer ezer emberrel és háromszáz
szekérrel, és méneMarésáig.
Józs. 15,44.Mik. 1,15.
10. Kiméne Asa is ellene, és viadalhoz
készülének a Sefáta völgyben, Marésa
mellett. 2Móz. 14,10. Zsolt. 22,5.
11. Akkor kiálta Asa az Úrhoz, az õ
Istenéhez, és monda: Oh Uram, nincs
különbség elõtted a sok között és az erõ
nélkül való között, hogy megsegítsd!
Segíts meg minket, oh mi Urunk Istenünk,
mert benned bízunk, és a Te
nevedben jöttünk e sokaság ellen! Oh
Uram, Te vagy ami Istenünk, ne vegyen
ember Terajtad erõt.
1Sám. 14,6. 17,45. Péld. 18,10. Náh. 1,7.
12.Megveré azért az Úr a szerecseneket
Asa és Júda elõtt, és elfutának a szerecsenek.
1Móz. 10,19.
13. És üldözé õket Asa az õ seregével
Gerárig, és elhullának a szerecsenek közül
sokan, hogy közülük senki sem marada
életben,mert leverettek az Úr elõtt és azÕ
serege elõtt; és hozának nagy zsákmányt.
14. És Gérár környékén elpusztítának
minden várost, mert az Úrtól való rettegés
szállotta meg õket. És a városokat
mind feldúlták, mivelhogy sok ragadomány
volt azokban. 1Móz. 35,5.
15. A barmok tanyáit is lerombolták, és
sok juhot és tevét elhajtának, s úgy tértek
vissza Jeruzsálembe.
Azáriás próféta intelme
15 És Azáriást, az Obed fiát felindítá
az Isten Szelleme: Bír. 3,10.
2. Aki Asa elé lépett, és monda: Hallgassatok
meg engem, Asa s egész Júda és
Benjámin! Az Úr van veletek, ha ti is
Õvele lesztek; ha Õt keresitek, megtaláljátok;
de ha Õt elhagyjátok, Õ is
elhagy titeket. Jer. 29,13.Mát. 7,7. Jak. 4,8.
3. Sok ideje, hogy Izrael az igaz Isten
nélkül, tanító pap nélkül, és törvény
nélkül van. 5Móz. 4,29. Hós. 3,4.
4. Ha megtért volna az õ nyomorúságában
az Úrhoz, Izrael Istenéhez: megtalálták
volna azok, akik Õt keresik.
5. De ezekben az idõkben nincs békessége
sem a kimenõnek, sem a hazajövõnek,
mivelhogy nagy a nyomorúsága
mindazoknak, akik e földön laknak; Bír. 5,6.
6. Annyira, hogy egy nemzetség amásik
nemzetséget és egyik város a másik
várost elpusztítja; mert az Isten gyötri
õket minden sanyarúsággal. Mát. 24,7.
7. Ti azért bátrak legyetek, kezeiteket
le ne eresszétek, mert a ti munkátoknak
jutalma van. Ruth 2,12.
Zsolt. 58,11. 90,17. Ésa. 65,22. Kol. 3,24.
8.Mikor pedig Asameghallotta e beszédeket
és az Obed prófétának próféciáját,
KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 14. 15. 473
megbátorodék, és elpusztítá a Júda és
Benjámin földjérõl mindenestõl a bálványokat,
a városokból is, amelyeket elfoglalt
az Efraim hegységén, és megújítá
az Úr oltárát is, amely az Úr tornáca elõtt
volt.
9. És összegyûjtötte az egész Júda és
Benjámin nemzetségét és azokat, akik
jövevények voltak köztük az Efraim,
Manasse és Simeon nemzetségébõl;mert
az Izrael nemzetségébõl sokan csatlakoztak
õhozzá, látván, hogy az Úr, az õ Istene,
õvele volt.
10. Összegyûlének azért Jeruzsálembe
a harmadik hónapban, Asa királyságának
tizenötödik esztendejében.
11. És áldozának az Úrnak azon a napon
a nyert zsákmányból hétszáz ökörrel és
hétezer juhval;
12. És fogadást tettek, hogy ez után az
Urat, az õ atyáik Istenét teljes szívvel és
teljes lélekkel fogják keresni.
2Kir. 23,3. Neh. 10,29.
13. És ha valaki nem keresné az Urat,
az Izrael Istenét,megölettessék kicsinytõl
fogva nagyig, úgy a férfi, mint az asszony.
2Móz. 22,20.
14. És megesküvének az Úrnak felszóval,
kiáltással, trombita- és kürtszókkal.
5Móz. 13,5. 15.
15. És örvendezett az egész Júda az
eskü felett;mert teljes szívükbõl esküdtek,
és egyenlõ akarattal keresték az
Urat; és megtaláltaték általuk, és az Úr
nyugodalmat szerze nékik minden felõl.
2Móz. 33,14. Ésa. 14,3. Jer. 6,16. Zsid. 4,9--11.
16. De még Maakát, Asa király anyját
ismegfosztá a királynéságtól, mivel egy
iszonyú bálványt emelt Aserának, és Asa
elrontá és összetörte annak iszonyú bálványát,
és a Kedron patakjánál megégeté.
1Kir. 15,13.
17. Jóllehet Izraelbõl a magaslatokat
nem irtották ki, mindazáltal Asának tiszta
szíve volt egész életében. 1Kir. 3,2.
18. És bevitte az Isten házába, amit atyja
és õ megszentelének, ezüstöt, aranyat és
edényeket.
19. És nemvolt háborúAsa király országlásának
harmincötödik esztendejéig.
Asa szövetsége
az arámokkal Izrael ellen
16 Asa király uralkodásának harminchatodik
esztendejében feljött
Baása, az Izrael királya Júda ellen, ésmegépíté
Rámát, hogy ne engedjen senkit se
kimenni, se bemenni Asához, a Júda királyához.
1Kir. 15,17.
2. De Asa az Úrnak és a királynak tárházából
hozott ki ezüstöt, aranyat, és küldé
azt Benhadádnak, a szíriabeli királynak,
aki lakik vala Damaszkuszban, mondván:
3. Szövetség van köztem és közötted,
amint az én atyám és a te atyád között is
volt azelõtt. Ímé, küldök néked ezüstöt és
aranyat.Menj el, bontsd fel a te szövetségedet
Baásával, az Izrael királyával, hogy
távozzék el tõlem.
4. És engedvén Benhadád Asa királynak,
elküldé az õ seregének vezéreit
Izrael városai ellen, és bevevé Ijont, Dánt,
Abelmáimot és Naftali minden kincses
városait.
5. Amit mikor meghallott Baása, abbahagyta
Ráma építését és megszünteté
munkáját.
6. Akkor Asa király felvevé az egész
Júda népét, és Rámából a köveket és a
fákat mind elhordák, amelyekkel Baása
a várost építi vala, és azokból Gébát és
Mispát építé.
7. Az idõben méne Hanáni próféta Asához,
a Júda királyához, és monda néki:
Mivel a szíriabeli királyban volt bizodalmad,
és nem az Úrban, a te Istenedben
bíztál: ezért szabadult meg a szíriabeli
király hada a te kezedbõl.
1Kir. 16,2. Ésa. 31,1. Jer. 17,5.
8. Avagy nem volt-é a szerecseneknek
és a libiabelieknek nagy seregük, felette
sok szekereik és lovagjaik? Mindazáltal,
mivel az Úrban volt bizodalmad, kezedbe
adta azokat;
9.Mert az Úr szemei forognak az
egész földön, hogy hatalmát megmutassa
azokhoz, akik Õhozzá teljes szívvel
ragaszkodnak; bolondul cselekedtél
ebben; azért mostantól kezdve háborúk
lesznek ellened. Zsolt. 34,15. Péld. 15,3.
Jer. 5,1. 16,17. 32,19. Ezék. 22,30. Zak. 4,10.
474 KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 15. 16.
10. Akkor megharaguvék Asa a prófétára,
és vetette õt a tömlöcházba, mert
igen megharagudott e szóért reá; és
ugyanakkor Asa a nép közül is sokatmegnyomorított.
Jer. 20,2.Mát. 14,3.
11. De ímé Asának mind elsõ, mind
utolsó dolgai meg vannak írva a Júda és
az Izrael királyainak könyvében.
12. És megbetegedett Asa, királyságának
harminckilencedik esztendejében
lábaira, annyira, hogy igen súlyos volt az õ
betegsége; mindazáltal betegségében is
nem az Urat keresé, hanem az orvosokat.
Ésa. 53,4. 5. Jer. 17,5. 33,6.
13. És elaludt Asa az õ atyáival, és meghalt
az õ királyságának negyvenegyedik
esztendejében.
14. És eltemeték õt az õ sírjába, amelyet
magának vágatott vala a Dávid városában;
és helyezék õt az ágyba, amelyet megtöltének
drága fûszerekkel, s kenõccsé feldolgozott
jó illatokkal, és érette felette
nagy égést rendezének. 1Móz. 50,2.
Jósafát kegyes és áldott országlása
17 Uralkodott pedig õhelyette az õ
fia, Jósafát, és megerõsítette magát
Izrael ellen.
2. És sereget helyezett Júda minden
erõs városaiba, és õrségeket helyezett
Júda országába és Efraim városaiba, amelyeket
az õ atyja, Asa meghódított vala.
3. És az Úr Jósafáttal volt, mivel az õ
atyjának Dávidnak elõbbi útjain járt, és
nem kért segítséget a bálványoktól,
4. Hanem az õ atyjának Istenét kereste,
és az Õ parancsolataiban járt, és nem
Izraelnek cselekedetei szerint.
1Kir. 12,28. Luk. 1,6. Róm. 8,31.
5. Azért az Úr megerõsíté a királyságot
az õ kezében, és az egész Júda adott
Jósafátnak ajándékot, s gazdagsága és
dicsõsége igen nagy volt. 1Kir. 10,27.
6. És az õ szíve felemelkedett az Úr
útjain, és mégjobban kiirtotta Júdából a
magaslatokat és az aserákat. 1Kir. 22,43.
7. Királyságának harmadik esztendejében
elküldé az õ vezérei közül Benhailát,
Obádiást, Zakariást, Nétanéelt ésMikáját,
hogy tanítsanak a Júda városaiban,
8. És velük levitákat: Semája, Nétánia,
Zebádia, Asáel, Semirámót, Jónatán,
Adónia, Tóbiás és Tóbadónia levitákat,
és velük Elisáma és Jórám papokat.
9. Tanítának azért Júdában, és az Úr
törvényének könyve velük volt, mikor
jártak Júda városaiban, tanítván a népet.
3Móz. 10,11. Neh. 8,7.Mal. 2,7.
10. Ezért az Úr igen megrettenté a
földnek minden országait, amelyek
Júda körül voltak, annyira, hogy nem
mertek Jósafát ellen hadakozni.
1Móz. 35,5. 2Móz. 15,15. 5Móz. 11,25.
11. A filiszteusoktól is hoztak Jósafátnak
ajándékot és adópénzt; az arábiabeliek is
hoztak néki nyájakat, hétezerhétszáz kost
és hétezerhétszáz bakot. 2Sám. 8,2.
12. És Jósafát mindig nagyobb és
hatalmasabb lett, és épített Júdában
kastélyokat és tárházakat.
13. És sok munkája volt néki Júda
városaiban, és erõs hadakozó férfiakból
álló serege volt Jeruzsálemben.
14. Ez pedig azoknak száma nemzetségeik
szerint: Júdában az ezredesek: Adna,
a fõvezér, és vele háromszázezer harcos.
15.Mellette Johanán volt a vezér, és vele
kétszáznyolcvanezer ember.
16.Mellette Amásia, a Zikri fia, aki
magát szabad akaratából az Úrnak kötelezte;
és õvele kétszázezer harcos.
17. A Benjámin nemzetségébõl vitéz
harcos volt Eljada, és vele a kézívesek és
pajzsosok kétszázezren.
18.Mellette Józabád, és vele száznyolcvanezren
harcra felszerelve.
19. Ezek szolgálnak vala a királynak azokon
kívül, akiket a király egész Júdában
a megerõsített városokba helyezett.
Jósafát Ahábbal a szíriaiak ellen vonul
18 Jósafátnak nagy gazdagsága és
dicsõsége vala. Õ sógorságot szerze
Ahábbal. 1Móz. 6,2. 1Kir. 3,13. 2Kir. 8,18.
Zsolt. 112,2. 3. Péld. 3,13. 4,5--8. 10,22. 22,4.
Préd. 5,19. 2Kor. 6,14. 1Tim. 4,8.
2. Néhány esztendõ múlva aláment
Ahábhoz Samariába, és levágatott Aháb
az õ és a vele való nép számára sok juhot
és ökröt, és rávette õt, hogy felmenjen
vele Rámót-Gileádba. 1Kir. 22,1. 2.
KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 16. 17. 18. 475
3.Mert ezt mondá Aháb, Izrael királya
Jósafátnak, a Júda királyának: Feljössz-é
velem Rámót-Gileádba? Felele néki, és
monda: Úgy én,mint te; úgy az én népem,
mint a te néped együtt lesz a harcban.
4. Azután monda Jósafát az Izrael királyának:
Kérdezõsködjél még ma az Úr
beszéde után. 1Sám. 23,2. 9.
5. És összegyûjté az Izrael királya a
prófétákat, mintegy négyszáz férfiút, és
monda nékik: Elmenjünk-é Rámót-Gileád
ellen hadba, vagy elhagyjam? Felelének:
Menj el, és az Isten a király kezébe adja.
Jer. 23,17. Ezék. 13,3.
6. És monda Jósafát: Nincsen-é itt több
prófétája az Úrnak, hogy attól is tudakozódhatnánk?
7. És monda az Izrael királya Jósafátnak:
Van még egy férfiú, aki által az Urat megkérdezhetjük,
de én gyûlölöm õt, mert
soha nem jövendöl nékem jót, hanem
mindig csak rosszat; ezMikeás, a Jimla fia.
Ésmonda Jósafát:Ne beszéljen így a király!
8. Szólíta azért az Izrael királya egyet az
õ szolgái közül, ésmonda:Hívd ide hamar
Mikeást, a Jimla fiát.
9. És az Izrael királya és Jósafát, a Júda
királya ott ülnek vala, ki-ki az õ királyiszékében,
királyi ruhákba öltözötten; ott
ültek Samaria kapuja elõtt, a térségen;
és a próféták mind prófétáltak elõttük.
10. Csináltatott pedig magának Sédékiás,
a Kénaána fia vasszarvakat, és monda:
Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled
a szíriabelieket, mígnem megemészted
õket!
11. A többi próféták is mind ekképpen
jövendöltek, mondván: Menj fel Rámót-
Gileád ellen, szerencsés leszel; mert azt
az Úr a király kezébe adja.
12. A követ pedig, aki elment, hogy
elhívná Mikeást, szóla néki, mondván:
Ímé, a próféták egyenlõ akarattal jót
jövendölnek a királynak; szólj, kérlek, te
is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj
jót.
13. Akkor monda Mikeás: Él az Úr,
hogy csak azt fogom mondani, amit
az én Istenem nékem mond!
4Móz. 22,18. 24,13.
14.Mikor azért a király elé jutott, akkor
monda a király néki:Mikeás! Elmenjünk-é
Rámót-Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam?
És monda: Menjetek el, és jó szerencsétek
leszen, kezetekbe adattatnak azok.
1Kir. 18,27. 22,15. Jer. 42,4.
15. És monda a király néki: Hányszor
esküdtesselek meg téged, hogy az igaznál
egyebet ne mondj nékem az Úr nevében?
16. Akkor monda: Látám az egész Izraelt
elszéledve a hegyeken,mint a juhokat,melyeknek
pásztoruk nincsen. És azt mondá
az Úr: Nincsen ezeknek uruk. Térjen meg
mindenki az õ házához békességben.
17. Ésmonda az Izrael királya Jósafátnak:
Nemde nem megmondottam-é, hogy nem
fog nékem jót jövendölni, hanem rosszat?
18. Ismét monda: Halljátok meg azért az
Úr szavát. Látám az Urat ülni az Õ királyiszékében,
és az egészmennyei sereget jobb
és bal keze felõl mellette állani. Dán. 7,9.
19. És monda az Úr: Kicsoda csalja meg
Ahábot, az Izrael királyát, hogy felmenjen
és elvesszen Rámót-Gileádban? És ki
egyet, ki mást szóla.
20. Akkor eljöve egy szellem, aki megállván
az Úr elõtt, monda: Én akarom
megcsalni õt. Az Úr pedig monda néki:
Mi módon? Jób 1,6. 2Thess. 2,9.
21. És felele: Kimegyek és hazug szellem
leszek az õ összes prófétái szájában.
Monda azért: Csald meg és gyõzd meg,
menj ki és cselekedjél úgy. Ján. 8,44.
22. Ímé, azért most az Úr adta a hazugságnak
szellemét ezen te prófétáid szájába,
és az Úr szólott veszedelmes dolgot
ellened. Ésa. 19,14. Ezék. 14,9. Jak. 1,13.
23. Akkor odalépett Sédékiás, a Kénaána
fia, s arcul csapá Mikeást, és monda:
Melyik úton távozott el az Úrnak Szelleme
tõlem, hogy csak néked szólana?
Jer. 20,2.Márk 14,65. Csel. 23,2.
24. Felele Mikeás: Ímé, meglátod magad
azon a napon, amikor egyik kamarából
a másik kamarába mégy, hogy elrejtõzhessél.
25. Akkor monda az Izrael királya: FogjátokmegMikeást,
és vigyétek Amonhoz,
a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király
fiához.
476 KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 18.
26. És mondjátok: Ezt mondja a király:
Vessétek õt a tömlöcbe, s tápláljátok õt a
nyomorúság kenyerével és a nyomorúság
vizével, míg békességgel megjövök.
27. És monda Mikeás: Ha békével térsz
vissza, akkor nem az Úr szólott én általam.
Ismét monda: Halljátok meg minden
népek! 5Móz. 18,21. 22.
28. És felvonult az Izrael királya és Jósafát,
a Júda királya Rámót-Gileád ellen.
29. És monda az Izrael királya Jósafátnak:
Ruhámat megváltoztatom, és úgy
megyek a viadalra; te pedig öltözzél fel
ruhádba. És megváltoztatá az Izrael királya
az õ ruháját, és menének viadalra.
30. Szíria királya pedig meghagyta az õ
szekerei fejedelmeinek, mondván: Ne
harcoljatok se kicsiny, se nagy ellen,
hanem csak az Izrael királya ellen.
31. És amikormeglátták a szekerek fejedelmei
Jósafátot, mondának: Ez az Izrael
királya! És körülfogták õt, hogy legyõzzék.
Akkor felkiálta Jósafát, és az Úr
megsegíté õt, és az Isten azokat elfordítá
tõle;
32.Mertmikor látták a szekerek fejedelmei,
hogy nem az Izrael királya, otthagyták.
33. Egy férfi pedig kifeszíté kézívét csak
úgy találomra, és találá az Izrael királyát a
páncél és a kapocs között. És õ monda
az õ kocsisának: Fordulj meg, és vígy ki
engem a táborból, mert megsebesültem.
34. És az ütközetmind erõsebb lett azon
a napon, és az Izrael királya az õ szekerében
állott a szíriabeliek ellen estvéig, és
naplementekor meghala.
Jéhu látnok megdorgálja Jósafátot
19 Megtére pedig Jósafát, a Júda királya
az õ házához Jeruzsálembe
békével.
2. És eleibe méne Jéhu próféta, a Hanáni
fia, és monda Jósafát királynak: Avagy az
istentelennek kellett-é segítségül lenned,
és az Úrnak gyûlölõit szeretned? Ezért
nagy az Úrnak haragja ellened.
1Sám. 9,9. Zsolt. 15,4. Péld. 1,10.
3.Mindazáltal némi jó dolog találtatott
benned, hogy e földrõl kivágattad az
aserákat és az Istennek keresésére
adtad magadat. Ezsdr. 7,10.
4. És Jósafát egy ideig Jeruzsálemben
tartózkodék, azután pedig kiméne a nép
közé, Beersebától fogva mind az Efraim
hegységéig, és megtéríté õket az Úrhoz,
az õ atyáiknak Istenéhez;
5. És rendele bírákat azon a földön, Júdának
minden erõs városaiba, városonként.
6. Ésmonda a bíráknak: Jólmeglássátok,
amit cselekedtek; mert nem ember nevében
ítéltek, hanem az Úrnak nevében,
aki az ítéletben veletek lesz. Zsolt. 82,1.
7. Azért az Úr félelme legyen rajtatok,
vigyázzatok arra, amit tesztek; mert az
Úrnál, a mi Istenünknél nincsen hamisság,
sem személyválogatás, sem ajándékvétel.
5Móz. 10,17. 32,4. Csel. 10,34.
Róm. 9,14. Gal. 2,6. Ef. 6,9. Kol. 3,25. 1Pét. 1,17.
8. Sõt Jeruzsálemben is beállíta némelyeket
Jósafát a leviták, papok és az Izrael
nemzetségeibõl való fejedelmek közül az
Úr ítéletére és a perlekedésekre. És õk
Jeruzsálembe visszatérének. 5Móz. 16,18.
9. És meghagyá nékik, mondván: Így
cselekedjetek az Úrnak félelmében
hûséggel és tökéletes szívvel.
10. Ha valamely pert elõtökbe hoznak a
ti atyátokfiai, akik lakoznak az õ városaikban,
emberhalál, törvény és parancsolat,
a rendtartások és ítéletek miatt: intsétek
õket, hogy ne vétkezzenek az Úr ellen,
és ne szálljon reátok és a ti atyátokfiaira
az Úr haragja. Így cselekedjetek és ne
vétkezzetek. 4Móz. 16,46. Ezék. 3,18.
11. És ímé, Amária pap lesz a fõ tiköztetek
az Úrnak minden dolgaiban; és
Zebádia, az Izmáel fia lesz a Júda házának
vezére a királyminden dolgában; a leviták
is elöljáróitok lesznek. Legyetek azért
erõsek a ti tisztetekben és az Úr mellette
lesz az igaznak.
Jósafát diadala Moábon
20 És lõn ezek után, eljövének aMoáb
fiai és Ammon fiai, és velük mások
is az ammoniták közül, Jósafát ellen, hogy
hadakozzanak vele.
2. Eljövének pedig a hírmondók, ésmegmondták
Jósafátnak, mondván: A tenger
KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 18. 19. 20. 477
túlsó részérõl nagy sokaság jön ellened
Szíriából, és már Haséson-Tamárban vannak;
ez az Engedi. 1Móz. 14,7. Józs. 15,62.
3.Megfélemlék azért Jósafát, és az
Urat kezdé keresni és hirdete az egész
Júda országában böjtöt. Józs. 3,5.
4. Azért felgyûlének a júdabeliek, hogy
az Úr segítségét keressék, Júdának minden
városaiból is jövének, hogy az Urat
megkeressék. Jóel 1,14.
5. És megálla Jósafát Júda és Jeruzsálem
gyülekezetiben, az Úr házában az új
pitvar elõtt;
6. És monda: Oh Uram, mi atyáink
Istene! Nem Te vagy-é egyedül Isten a
mennyben, aki uralkodol a pogányoknak
minden országain? A Te kezedben
van az erõ és hatalom, és senki nincsen,
aki ellened megállhatna. 5Móz. 4,39.
1Kir. 8,23. Zsolt. 47,2. Dán. 4,17.Mát. 6,9. 13.
7. Oh mi Istenünk! Nem Te ûzéd-é ki
e földnek lakóit a Te néped az Izrael
elõtt, és nem Te adtad-é azt Ábrahámnak,
a Te barátod magvának mindörökké?
1Móz. 17,7. 2Móz. 6,7. Ésa. 41,8. Jak. 2,23.
8. És lakának azon, és építettek azon a Te
nevednek szentséges hajlékot, mondván:
9. Amikor veszedelem jövend mireánk,
háború, ítélet, döghalál vagy éhség,
megállunk e házban elõtted, mert a Te
neved e házban van, és amikor kiáltunk
hozzád a mi nyomorúságainkban: hallgass
meg és szabadíts meg minket.
1Kir. 8,33–37.
10. Ésmost ímé az ammoniták, amoábiták
és a Széir hegyén lakozók, akiknek
földjén nem akarád, hogy általmenjenek
az Izrael fiai, mikor Egyiptom földjébõl
kijöttek, hanem mellettük menének el és
nem pusztíták el õket; 5Móz. 2,4.
11. Ímé, ezért azzal fizetnek nékünk,
hogy ellenünk jönnek, hogy kiûzzenek a
Te örökségedbõl, melyet örökségül adtál
nékünk. Zsolt. 83,12.
12. Oh mi Istenünk, nem ítéled-é meg
õket? Mert nincsen mi bennünk erõ e
nagy sokasággal szemben, mely ellenünk
jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk,
hanem csak tereád néznek a mi
szemeink. 1Sám. 3,13. Zsolt. 25,15. 2Kor. 3,5.
13. És a júdabeliek mindnyájan állanak
vala az Úr elõtt, gyermekeikkel, feleségeikkel
és fiaikkal egyetemben.
14. Akkor Jaházielre, a Zakariás fiára, ki
Benája fia, ki Jéhiel fia, kiMattániás fia, és
az Asáf fiai közül való levita volt, az Úrnak
Szelleme szálla, a gyülekezet közepette,
15. És monda: Mindnyájan, akik Júdában
és Jeruzsálemben lakoztok, és te
Jósafát király, halljátok meg szómat! Így
szól az Úr néktek: Ne féljetek és ne
rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert
nem ti harcoltok velük, hanem az Isten.
16. Holnap szálljatok szembe velük!
Ímé, õk a Cic hágóján fognak felmenni,
és rájuk találtok a völgynek szélénél, a
Jeruel pusztájával szemben.
17. Nem kell néktek harcolnotok,
hanem csak álljatok veszteg, és lássátok
az Úrnak szabadítását rajtatok.
Júda és Jeruzsálem, ne féljetek és ne
rettegjetek! Holnap menjetek ellenük,
mert az Úr veletek lesz.
2Móz. 14,13. 14. 4Móz. 9,8. Gal. 5,1. Ef. 6,11--18.
18. Akkor Jósafát meghajtá fejét a föld
felé, s Júda és Jeruzsálem lakói leborulának
az Úr elõtt és imádák az Urat.
19. A kéhátiták fiai közül és a kóriták
fiai közül való leviták pedig felállának,
hogy az Urat, Izrael Istenét nagy felszóval
dicsérjék.
20. És reggel felkészülvén, kimenének a
Tékoa pusztájára; és mikor kiindulnának
onnan, megálla Jósafát, és monda: Halljátok
meg szómat, Júda és Jeruzsálemben
lakozók! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben,
és megerõsít benneteket; bízzatok
az Õ prófétáiban, és útjaitok beteljesednek!
Zsolt. 118,20. Ésa. 7,9.
21. Tanácsot tartván pedig a néppel, elõállítá
az Úr énekeseit, hogy dicsérjék az
Õ szentségének ékességét, a sereg elõtt
menvén, és mondják: Tiszteljétek az
Urat, mert örökkévaló az Õ irgalmassága;
1Krón. 16,29. 34. Zsolt. 106,1.
22. És amint elkezdették az éneklést és
a dicséretet: az Úr ellenséget szerze az
Ammon fiai és a moábiták és a Széir hegyén
lakozók ellen, akik Júdára jövének,
és megverettetének. Bír. 7,22. 1Sám. 14,20.
478 KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 20.
23.Mert az Ammon és a Moáb fiai a
Széir hegyén lakozók ellen támadának,
hogy õket levágnák és elvesztenék; és
mikor mind elvesztették a Széir hegyén
lakozókat, az után egymás elpusztítását
segítették elõ.
24. A Júda népe pedig méne Mispába a
puszta felé, és mikor a sokaság felé fordulának:
ímé, csak elesett holttestek voltak a
földön, és senki sem menekült meg.
2Móz. 14,13.
25. Akkor elméne Jósafát és az õ népe,
hogy azoknak jószágait megzsákmányolják,
és találának náluk temérdek gazdagságot
és a holttesteken drága szép ruhákat,
melyeket lefosztának róluk, oly sokat,
hogy alig vihették el, és harmadnapig
kapdosták a zsákmányt, mert felette sok
volt.
26. Negyednapra pedig gyûlének a
hálaadásnak völgyébe, mivel az Úrnak
ott adának hálákat; azért azt a helyet
hálaadás völgyének nevezék mind e
mai napig.
27.Megtére azért Júdának és Jeruzsálemnek
egész népe Jósafáttal, az õ fejedelmükkel
egybe, hogy visszamenjen
Jeruzsálembe nagy örömmel; mert az
Úr megvigasztalta õket az õ ellenségeik
felett. Neh. 12,43.
28. És bemenének Jeruzsálembe, lantokkal,
citerákkal és trombitákkal, az Úr
házához.
29. És lõn az Istennek félelme az
országok minden királyságain, mikor
meghallották, hogy az Úr hadakozott
vala az Izrael ellenségei ellen.
30.Megnyugovék azért a Jósafát országa,
és békességet ada néki az õ Istene
mindenfelõl.
Jósafát barátkozása Aháziával
31. És uralkodék Jósafát Júda felett.
Harmincöt esztendõs volt, mikor uralkodni
kezde, és uralkodék Jeruzsálemben
huszonöt esztendeig; és az õ anyjának
neve Azuba volt, a Silhi leánya. 1Kir. 22,42.
32. És jára Asának, az õ atyjának útján,
el sem távozék attól, cselekedvén azt, ami
az Úr szeme elõtt kedves dolog volt.
33. Csakhogy még a magaslatok nem
rontattak le, és a nép nem készítette az õ
szívét az õ atyái Istenéhez.
34. Jósafátnak pedig elsõ és utolsó
dolgai ímé meg vannak írva Jéhunak, a
Hanáni fiának könyvében, aki azokat
beírta az Izrael királyainak könyvébe.
1Kir. 16,1.
35. Azután Jósafát, a Júda királya megbarátkozék
Aháziával, az Izrael királyával,
aki gonoszul cselekedett;
rész 18,1. 1Kir. 22,48--53.
36. Mindazáltal vele megbarátkozék,
hogy hajókat készítenének, melyeken
Társisbamennének; és a hajókat Esiongáberben
készíték. 1Kir. 22,49.
37. Jövendöle azért Eliézer, aMaresából
való Dódava fia Jósafát ellen, mondván:
Minthogy megbarátkozál Aháziával, az
Úr megsemmisíti a te munkádat. És a
hajók mind összetörének, és nem mehetének
Társisba.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 123
Tegnapi: 362
Heti: 1 327
Havi: 5 030
Össz.: 812 367

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: 43.Krónikák II.könyve 11-20.
Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste - © 2008 - 2017 - szeretet.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: jános evangéliuma 14-17 fejezet - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »