Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste

Mi a tiszta Igét hirdetjük. Hiszünk Jézus Szent Nevében!Az Üdvösséget és a Szent Szellem keresztséget hirdetjük az egész világon.Küldjétek mindenkinek tovább a Szent Evangéliumot, amit leírunk az egész világra.Jézust hirdetjük. Abba Atyánk. Ámen.

Jórám uralkodása
21 És meghala Jósafát az õ atyáival
egyetemben, és eltemetteték az õ
atyáival a Dávid városában; és uralkodék
helyette az õ fia, Jórám.
2. És az õ testvérei, a Jósafát fiai ezek
valának: Azária, Jéhiel, Zakariás, Azáriás,
Mikáel és Sefátja. Ezek mind Jósafátnak,
az Izrael királyának fiai voltak.
3. És adott nékik az õ atyjuk sok ajándékot
ezüstben, aranyban és drágaságokban,
júdabeli megerõsített városokkal;
de a királyságot Jórámnak adá, mivel õ
volt elsõszülötte. 2Kir. 8,16.
4. Kezde azért Jórám az õ atyjának
királyságában uralkodni, és mikor immár
abban megerõsödött, az õ testvéreit mind
megölé fegyverrel; sõt Izrael fejedelmei
közül is némelyeket. 1Móz. 4,8. Bír. 9,5.
5. Harminckét esztendõs korában kezdett
uralkodni Jórám, és nyolc esztendeig
uralkodék Jeruzsálemben.
6. És jára az Izrael királyainak útján,
amint cselekszik vala az Aháb háznépe;
mert az Aháb leányát vette magának
feleségül; és az Úr szemei elõtt gonosz
dolgot cselekedék.
KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 20. 21. 479
7. Nem akará mindazáltal az Úr a Dávid
házát elveszteni a szövetségért, amelyet
Dáviddal kötött, és mivel ígéretet tett,
hogy szövétneket ad néki és az õ fiainak
minden idõben.
2Sám. 7,12. 1Kir. 11,36. 2Kir. 8,19. Zsolt. 132,11.
Az edomiták elpártolása
8. Az õ idejében szakada el Edóm Júda
keze alól, és királyt választánakmaguknak.
2Kir. 8,20.
9. Elméne ugyan Jórám az õ vezéreivel
és a szekerekmind õvele, és felkelvén éjjel,
megveré az edomitákat, akik õt körülvették,
és szekereiknek fejedelmeit;
10.MindazáltalEdómelszakada Júdának
keze alól mind e mai napig. Ugyanakkor
elszakada Libna is az õ keze alól, mivel
elhagyta az Urat, atyái Istenét. 1Móz. 27,40.
11.Õ is csináltatott magaslatokat Júda
hegyein, és aztmûvelé, hogy a jeruzsálembeliek
paráználkodának, sõt Júdát is felbíztatá
erre. 3Móz. 17,7. 20,5.
Illés levele
12. Juta pedig azonközben az Illés próféta
írása hozzá,mondván: Eztmondja az Úr,
a te atyádnak, Dávidnak Istene:Mivel nem
járál a te atyádnak, Jósafátnak útján, sem a
Júda királyának, Asának útján;
13. Hanem járál az Izrael királyainak
útján, és azt mûveléd, hogy Júda és Jeruzsálem
lakói paráználkodjanak, amint az
Aháb háza is paráználkodik; annak felette
testvéreidet, atyádnak házátmegöléd, akik
jobbak voltak nálad:
14. Ímé, az Úr nagy csapást bocsát a te
népedre, fiaidra, feleségeidre és minden
jószágodra.
15. Te pedig súlyos betegségbe, bélbajba
esel, mindaddig, míg a te béled naponként
kimegy a betegség miatt.
Jórám halála
16. Felindítá azért az Úr Jórám ellen a
filiszteusok és az arábiabeliek szellemét,
akik a szerecsenekkel határosok voltak.
1Kir. 11,14. 23.
17. És feljövének Júda ellen és megtámadván
õt, zsákmányul vittékmindazt a
vagyont, ami a király házában található
volt, sõt fiait és feleségeit is, és nemmaradt
néki más fia, csak Joáház, a legkisebbik.
18. És mindezek után megveré õt az
Úr felette nagy bélbajjal, mely gyógyíthatatlan
volt.
19. És ez így volt napról napra, egészen
a második év végéig, midõn belei kifolytak
a betegség miatt, és meghala nagy
kínokban: és népe nem égete néki drága
illatú fûszereket, mint az õ atyáinak égettek.
20. Harminckét esztendõs volt, mikor
uralkodni kezde, és nyolc esztendeig uralkodék
Jeruzsálemben. És mikor minden
részvét nélkül kimúla, eltemeték õt a
Dávid városában; de nema királyok sírjába.
Aházia uralma
22 És királlyá tevék Jeruzsálem lakosai
helyette az õ legkisebb fiát,
Aháziát; mert az idõsebbeket mind megölték
azok, akik az arábiabeliekkel jöttek a
táborba. Uralkodék azért Aházia, Jórámnak,
a Júda királyának fia.
rész 21,17. 2Kir. 8,24.
2. Aházia huszonkét esztendõs volt,
mikor királlyá lett, és egy esztendeig uralkodék
Jeruzsálemben. Anyjának neve
Atália volt, aki az Omri leánya vala.
3. Õ is az Aháb házának útjain jára;mert
az õ anyja volt néki tanácsadója az istentelen
cselekedetre.
4. És gonoszul cselekedék az Úr szemei
elõtt, miképpen az Aháb háznépe, mert
azok voltak tanácsadói atyja halála után,
az õ veszedelmére. Péld. 13,20.
5. Sõt azoknak tanácsa után indulva,
hadba méne Jórámmal, az Aháb fiával az
Izrael királyával Hazáel ellen a szíriabeli
király ellen, Rámót-Gileádba; de a szíriabeliek
Jórámot megverék. 2Kir. 8,28.
6. Visszatért azért Jórám, hogymeggyógyíttassa
magát Jezréel városában; mert
sebek voltak rajta,melyekkelmegsebesíttetett
Rámában,mikor Hazáel ellen, Szíria
királya ellen harcolt. Aházia pedig, Jórámnak,
a Júda királyának fia, aláméne, hogy
meglátogatná Jórámot, az Aháb fiát Jezréelben,
mert beteg volt. 2Kir. 9,15.
480 KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 21. 22.
7. Hogy Aházia Jórámhoz méne, Isten
akaratából, az õ romlása volt, mert odaérkezvén,
elméne Jórámmal Jéhu ellen,
aki a Nimsi fia volt, akit az Úr felkenetett,
hogy kiirtaná az Aháb háznépét.
Bír. 14,4. 1Kir. 12,15. 2Kir. 9,21.
8. Lõn azért, mikor Jéhu az Aháb házán
bosszút álla, rátalált a Júda fejedelmeire
és az Aházia testvéreinek fiaira, akik
Aháziának szolgálnak vala, és megölé
õket. 2Kir. 10,10. 11.
9. Aháziát is keresé és megfogák õt, ki
Samariában rejtõzött el, és Jéhuhoz vitték,
aki megöleté õt. De eltemették, mert ezt
mondják róla: Mégis a Jósafát fia volt, aki
teljes szívvel keresé az Urat. És nem volt
immár senki az Aházia háznépe közül aki
képes lett volna a királyságra.
1Kir. 15,24. 2Kir. 9,27.
Atália gyilkossága
10. És Atália, az Aházia anyja, látván,
hogy az õ fia meghalt: felkele és megölé
a Júda háznépének minden királyi sarját.
2Kir. 11,1–3.
11. De Jósabát, a király leánya vevé
Joást, az Aházia fiát, és kivitte õt titkon a
király fiai közül, akik megölettek, és elrejté
õt és az õ dajkáját az ágyasházban.
És elrejté õt Jósabát, a Jórám király
leánya, aki a Jójada pap felesége volt,mert
Aháziának húga volt, Atália elõl, hogy õt
meg ne ölhesse. 2Kir. 12,18.
12. És náluk volt az Úr házában elrejtve
hat esztendeig. Atália pedig uralkodék az
ország felett.
Jójada Joást királlyá teszi
23 A hetedik esztendõben pedig
felbátorodván Jójada, szövetséget
kötött a századosokkal, Azáriával a
Jérohámfiával, Izmáellel, a Jóhanán fiával,
Azáriával az Obed fiával, Maaséjával az
Adája fiával, és Elisafáttal, a Zikri fiával;
2Kir. 11,4. 1Krón. 2,37. 38.
2. Akik Júda országát körüljárván, öszszegyûjték
Júdának minden városaiból a
levitákat és az Izrael családfõit, és jövének
Jeruzsálembe. Zsolt. 112,5.
3. Szövetséget kötött pedig mind az
egész gyülekezet a királlyal az Isten házában,
minekutána Jójada ekképpen szólott
nékik: Ímé, a király fia fog uralkodni,
amint az Úr szólott a Dávid fiairól;
2Sám. 7,12. 1Kir. 2,4. 9,5.
4. Azért ez az a dolog, amit cselekednetek
kell: Harmadrész közületek, akik
a szombatra szoktatok feljönni a papok
és a leviták közül, ajtónálló legyen;
1Krón. 9,26.
5. Harmadrész a király házánál, és harmadrész
a fõkapunál álljon; az egész nép
pedig legyen az Úr házának pitvaraiban;
Csel. 3,2.
6. Senki ne menjen be az Úr házába,
hanem csak a papok és akik szolgálnak a
leviták közül, csak õk menjenek be, mert
szent dologra rendeltettek; az egész nép
tartsa magát az Úr parancsolatjához.
4Móz. 16,5. 1Krón. 23,28. Ezsdr. 8,24.
7. És a leviták vegyék körül a királyt,
fegyvere mindenkinek kezében legyen,
és ha valaki bemenne a házba, ott megölettessék;
és a király mellett legyetek,
mikor bemegy és mikor kijön.
8. És mind aszerint cselekedének a leviták
és az egész Júda, amint Jójada pap
megparancsolá, és mindenki maga mellé
vevé az õ embereit, mindazokat, akik
felmennek vala a szombatra, mind akik
kijõnek vala szombaton; mert Jójada pap
nem ereszté el a csapatokat.
9. És Jójada pap a századosoknak azokat
a dárdákat, pajzsokat és páncélokat adá,
amelyekDávid királyéi voltak, amelyek az
Isten házában voltak.
10. És állítá az egész népet, mindenkinek
fegyvere kezében lévén, a ház jobb
oldalától fogva a ház bal oldaláig, az oltár
mellett és a ház mellett a király körül.
11. Akkor kihozák a király fiát, és reá
tevék a koronát és a bizonyságtételt, és
királlyá tevék õt, és megkenék õt, Jójada
és az õ fiai, mondván: Éljen a király!
5Móz. 17,18. 1Sám. 10,24.
2Sám. 16,16. 1Kir. 1,39. Zsolt. 2,10--12.
12.Mikor pedig meghallotta Atália a
futkosó nép szavát, akik a királyt dicsérik
vala; akkor õ is felméne a nép közé az Úr
házába.
13. És mikor látta, hogy a király az õ
oszlopánál áll a bejáratnál, s a fejedelmek
KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 22. 23. 481
és a trombitások a király mellett vannak,
és hogy az egész föld népe örül, trombitál,
s az énekesek a zengõ szerszámokkal
énekelnek, akik tudósok voltak az isteni
dicséretben: megszaggatá Atália az õ
ruháit, és monda: Árulás, árulás!
1Kir. 18,17. 1Krón. 25,8. Róm. 2,3.
14. És kiküldé Jójada pap a századosokat,
a sereg elöljáróit, mondván nékik: Vezessétek
ki a rendek között; és ha valaki
utánamenne, fegyverrel ölettessék meg.
Mert ezt mondja vala a pap: Ne öljétek
meg õt az Úr házában. 4Móz. 5,2. 19,14.
15. Helyet adának azért néki, hogy kimehessen,
és mikor jutott volna a király
háza felé a lovak kapujáig, ottmegölték õt.
Neh. 3,28.
16. Szövetséget kötött pedig Jójada önmaga
között, az egész nép között és a király
között, hogy õk az Úr népei legyenek.
17. És beméne az egész sokaság a Baál
házába, és azt elrontá, és annakmind oltárait,
mind bálványait összetöré; Mattánt
pedig, a Baál papját az oltárok elõtt ölék
meg. 5Móz. 13,9. 2Kir. 11,18.
18. És gondviselõket állíta Jójada az
Úr házába, a levita papok által, akiket
Dávid csoportokba osztott az Úr házában,
hogy áldoznának égõáldozatokkal az
Úrnak, amint a Mózes törvényében megíratott,
nagy vigassággal és énekszóval,
a Dávid rendelése szerint.
2Móz. 29,38. 4Móz. 28,2. 1Krón. 23,6. 24,1.
19. És állítá az ajtónállókat az Úr házának
kapuihoz, hogy be ne mehessen,
aki tisztátalan bármely dolog által.
1Krón. 26,1.
20. Azután maga mellé vevé a századosokat
és a fõembereket, és akik a nép
felett uralkodnak, s az egész ország népét,
és kivezetvén a királyt az Úr házából,
bemenének a király házának felsõ kapuján,
és ülteték a királyt a királyiszékbe.
21. És örvendezett a föld minden népe,
és a város is megnyugovék; minekutána
Atáliát megölék fegyverrel. Péld. 11,10. 29,2.
Joás király dicséretes tettei
24 Hétesztendõs volt Joás, mikor
uralkodni kezde, és uralkodék
Jeruzsálemben negyven esztendeig; az õ
anyjának neve Sibia vala, ki Beersebának
városából származék. 2Kir. 11,21. 12,1.
2. És cselekedék Joás az Úr elõtt kedves
dolgot, Jójada papnak teljes életében.
3. Vett pedig néki Jójada két feleséget,
és nemze fiakat és leányokat.
4. Ezek után elvégezé magában Joás,
hogy megújítja az Úrnak házát.
5. És összehívatá a papokat és a levitákat,
és monda nékik: Menjetek el a Júda
városaiba, és szedjetek az Izrael népétõl
fejenként pénzt, hogy a ti Istenetek háza
esztendõnként kijavíttassék. Ti pedig siessetek
e dologgal; de a leviták nem sietének.
Zsolt. 119,60. Ésa. 51,14.
6. Akkor hívatá a király Jójadát, a papifejedelmet,
és monda néki: Miért nem
gondoltál a levitákra, hogy behozzák Júdából
és Jeruzsálembõl az ajándékot, amelyet
rendelt Mózes, az Úr szolgája és az
Izrael gyülekezete, a gyülekezet sátorához?
7.Mert az istentelen Atália és az õ fiai
elpusztították az Isten házát, és mindazt,
ami az Úr házának volt szentelve, a bálványokra
költötték. Zsolt. 12,8.
8. És mikor parancsolt a király, csinálának
egy ládát,melyet az Úr házának kapuja
elõtt helyezének el, kívül.
9. És kihirdeték Júdában és Jeruzsálemben,
hogy hozzák el az Úrnak az ajándékot,
amelyet az Isten szolgája Mózes
parancsolt a pusztában Izraelnek.
10. Akkor a vezérek mindnyájan és az
egész nép örömmel vitték az õ ajándékaikat
és veték a ládába, míg megtelék.
11. És idõnként a leviták által elviteték a
ládát a király gondviselõjéhez, és mikor
látták, hogy sok pénz van benne, eljövén a
király íródeákja és a fõpap választott
embere, kiüríték a ládát, s az után ismét
visszavitték helyére. Ezt mûvelék idõnként,
és nagy összeg pénzt gyûjtének.
12. És adá azt a király és Jójada az Úr
háza körül való munka felügyelõjének;
és fogadának favágókat és ácsokat az Úr
házának újítására, vas- és rézmûveseket
is az Úr házának megerõsítésére.
13.Munkálkodának azért a mûvesek,
és az õ kezük által a kijavítás elõrehaladt,
482 KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 23. 24.
s az Úrnak házát elõbbi állapotába helyezék,
és megerõsíték azt.
14.Mikor pedig elvégezték, a megmaradt
pénzt vitték a királynak és Jójadának,
melybõl csinálának az Úr háza számára
edényeket, az isteni tisztelet és áldozat
számára kanalakat, s arany és ezüst edényeket.
És áldozának vala égõáldozatokkal
szüntelen az Úrnak házában, Jójadának
teljes életében. 2Móz. 29,30. 1Kir. 7,5.
15.Megvénhedék pedig Jójada, és megelégedvén
életével, meghala. Százharminc
esztendõs korában hala meg.
16. És eltemeték õt a Dávid városában
a királyok között, mivel kedves dolgot
cselekedett vala Izraelben mind Istennel
smind az õ házával. 1Kir. 2,10.
17.Minekutána pedig meghala Jójada,
eljövének a Júda fejedelmei, ésmeghajták
magukat a király elõtt; a király pedig hallgatott
reájuk. Csel. 20,29.
18. És elhagyák az Úrnak, atyáik Istenének
házát, és szolgálának az aseráknak és
bálványoknak; mely vétkük miatt lõn az
Úrnak haragja Júda és Jeruzsálem ellen.
Bír. 5,8. 1Kir. 14,23.
19. És külde hozzájuk prófétákat, hogy
visszatérítenék õket az Úrhoz, akik
bizonyságot tevének ellenük, de nem
hallgattak reájuk. Jer. 7,25. 26. 25,4.
20. Az Isten Szelleme pedig felindítá
Zakariást, a Jójada pap fiát, aki felálla a
nép között, és monda nékik: Ezt mondja
az Isten: Miért szegtétek meg az Úrnak
parancsolatait? Mert az nem használ
néktek. Ha elhagytátok az Urat, Õ is
elhagy titeket. Bír. 6,34.Mát. 23,35. Csel. 7,58.
21. Amazok pedig reátámadván, ott az
Úr háza pitvarában megkövezék õt a
király parancsolatjából.
22. És nem emlékezék meg Joás király
a jótéteményrõl, amellyel annak atyja,
Jójada volt õhozzá éltében, hanem megöleté
a fiát. Mikor pedig meghalna, ezt
mondá: Látja az Úr és bosszút áll!
23. És már az esztendõ elmúltával feljöve
ellene Szíria királyának serege, és
méne Júdára és Jeruzsálemre, és kiirtották
a népnekminden vezéreit a nép közül,
és minden zsákmányukat küldék Damaszkuszba
a királynak;
24.Mert noha kevés emberrel jött rájuk
a szíriabeli had, mindazáltal az Úr kezükbe
adá Júdának nagy seregét, mivel
az Urat, atyáiknak Istenét elhagyták; és
Joáson is bosszút állának.
3Móz. 26,8. 25. 5Móz. 32,30. Ésa. 10,5. 30,17.
25. És mikor tõle elmentek, súlyos betegségben
hagyták hátra: pártot ütének
ellene az õ szolgái, a Jójada pap fiának
haláláért, ésmegölék õt ágyában, ésmeghala.
És eltemeték õt a Dávid városában,
de nem temeték õt a királyok sírjába.
2Kir. 12,20. Zsolt. 10,14.
26. Ezek ütöttek ellene pártot: Zabád,
az ammonbeli Simeát asszony fia, és
Józabád, a moábbeli Simrit fia.
27. Az õ fiai, és alatta az adónakmegszaporodása,
s az Isten házának kijavítása,
ímé meg vannak írva a királyok könyvének
magyarázatában. Uralkodék helyette
az õ fia, Amásia. 2Kir. 12,18.
Amásia országlása Júdában
25 Huszonöt esztendõs korában kezdett
Amásia uralkodni, és huszonkilenc
esztendeig uralkodék Jeruzsálemben;
az õ anyjának neve Jéhoaddán volt,
Jeruzsálembõl való. 2Kir. 14,2.
2. És kedves dolgot cselekedék az Úr
elõtt; de nem tiszta szívbõl. 2Kir. 13,4.
3. Lõn pedig az után, hogy országában
megerõsödék, megölé az õ szolgáit, akik
a királyt, az õ atyját megölték.
Jer. 31,30. Ezék. 18,20.
4. De azoknak fiait nem öleté meg,
hanem aszerint cselekedék, amint a törvényben,
a Mózes könyvében megíratott,
amelyben az Úr parancsolt, mondván:
Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért
és a fiak se ölettessenek meg az atyákért,
hanem mindenki az õ saját bûnéért ölettessék
meg.
5Móz. 24,16. 2Kir. 4,6. Jer. 31,30. Ezék. 18,20.
5. Összegyûjté annak felette Amásia a
Júda népét, és választa közülük a nemzetségek
szerint egész Júdában és Benjáminban
ezredeseket és századosokat; ésmegszámlálá
õket a húszesztendõsöktõl fogva
és akik feljebb voltak, és talála azok közül
KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 24. 25. 483
válogatott fegyverfoghatókat, kopjásokat
és pajzsosokat, háromszázezret.
6. Annak felette az izraeliták közül százezer
erõs vitézt fogadott fel, száz tálentum
ezüstön.
7. Eljöve pedig az Isten embere õhozzá,
mondván:Oh király!Nemenjen el teveled
Izrael serege, mert az Úr nem lesz Izraellel,
Efraimminden fiaival. Jób 42,2.Mát. 19,26.
8. Ha nem hiszed, ám menj el, készülj a
viadalhoz; de megver az Isten téged az
ellenség elõtt;mert az Isten hatalmában
van mind a segítség, mind a megveretés.
1Sám. 14,6. Zsolt. 118,6. Jer. 32,17. Róm. 8,31.
9. Akkor monda Amásia az Isten emberének:
De mit tegyünk a száz tálentum
ezüsttel, amelyet Izrael seregének adtam?
És felele az Isten embere: Az Úr néked
annál sokkal többet adhat. Péld. 10,22.
10. Kiválasztá azért Amásia azt a sereget,
amely Efraimból jött vala õhozzá,
hogy mennének helyükre; mely dologért
igen megharagvának a Júda népére, és
felgerjedt haraggal tértek vissza helyeikre.
11. Amásia pedig felbátorodván, elindítá
népét, ésméne a Sós-völgybe; ésmegvere
a Széir fiai közül tízezret. 2Kir. 14,7.
12. És Júda fiai tízezret élve fogtak el,
akiket egy magas kõszikla tetejére vittek,
és letaszították õket a magas kõszikláról,
és mindnyájan összeroncsoltattak.
13. Annak a seregnek fiai pedig, akiket
visszakülde Amásia, hogy ne menjenek
õvele hadba: Júdának városaira ütének
Samariától fogva mind Bét-Hóronig; és
levágván háromezret azok közül, nagy
zsákmányt vittek el.
14. Lõn az után, hogy Amásia megtére
az edomitákmegverésébõl, a Széir fiainak
isteneit elhozá és Isten gyanánt tisztelé
azokat, akik elõttmagátmeghajtja vala, és
nékik jó illatot gerjeszte. 2Móz. 20,3. 5.
15. Ezért megharaguvék az Úr Amásiára,
és prófétát külde hozzá, aki monda
néki: Miért imádod annak a népnek isteneit,
akik nem szabadíthatták meg az õ
népüket a te kezedbõl? Zsolt. 96,5.
16. Lõn pedig, mikor ekképpen szólott
volna néki, monda néki a király: Vajon te
tanácsosa vagy-é a királynak? Hallgass,
mert rosszul jársz.Megszûnék azért a
próféta, minekutána ezt mondotta volna:
Látom, hogy az Isten el akar téged veszteni,
mivel ezt mûveléd, és tanácsomat nem
fogadtad meg. 1Sám. 2,25.
2Kir. 14,11. Jer. 33,3. Róm. 10,13. 2Tim. 4,3.
17. Amásia pedig, a Júda királya, tanácsot
tartván, követet külde Joáshoz, a
Joáház fiához, aki Jéhunak fia vala, az
Izrael királyához, mondván: Nosza, szálljunk
szembe egymással! 2Kir. 14,8. 9.
18. Akkor Joás, az Izrael királya ilyen
választ ada Amásiának, a Júda királyának:
A Libánus hegyén való tövis külde a
Libánuson való cédrusfához, mondván:
Add a te leányodat az én fiamnak feleségül;
eközben azonban arra menvén egy
fenevad, amely a Libánuson lakik vala,
eltapodá azt a tövist.
19. Te magadban így gondolkodtál:
Megveréd az edomitákat, azért fuvalkodtál
fel magadban, hogy dicsekedjél.
Kérlek, maradj otthon, miért szereznél
magadnak veszedelmet, hogy te és Júda
elvesszen általam. Péld. 18,6.
20. De Amásia nem nyugodhatott, mert
Isten elvégezte, hogy az ellenség kezébe
adja õket, mivel az edomiták isteneit
keresték. 1Kir. 12,15.
21. Felindula azért Joás, az Izrael királya,
és szembeszállának egymással õ és
Amásia, a Júda királya Bét-Semesnél,
amely Júdában van.
22. És Júda megveretteték Izrael által, és
elmenekülének mindnyájan sátoraikba.
23. Amásiát pedig, a Júda királyát, a Joás
fiát, aki Joáház fia volt, Joás, az Izrael királya
elfogá Bét-Semesben, és Jeruzsálembe
vitte, és Jeruzsálem kõfalát lerontá az
Efraimkaputól fogvamind a szeglet kapujáig
négyszáz singnyire.
24. És az aranyat, az ezüstöt és mindenféle
edényeket, amelyek az Isten házában,
az Obed-Edom birtokában találtatának,
és a király házának kincseit, s a kezesek
fiait mind Samariába vitte.
25. Amásia, a Joás fia, a Júda királya,
minekutána meghala Joás, a Joáház fia,
az Izrael királya, még tizenöt esztendeig
éle. 2Kir. 14,17.
484 KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 25.
26. Amásiának pedig többi dolgai, az
elsõk és utolsók, avagy nincsenek-é megírva
a Júda és az Izrael királyainak könyvében?
2Kir. 14,17.
27. Azon idõtõl fogva pedig, hogy Amásia
az Úrtól elszakada, összeesküvést
szõttek ellene Jeruzsálemben; és elmeneküle
Lákisba, de utána küldöttek Lákisba,
és megölték ott õt.
28. És elhozák onnét lovakon, és eltemeték
õt az õ atyáival, Júdának városában.
2Kir. 14,20.
Uzziás, másnéven Azariás
uralkodik Júdában
26 Akkor elõhozván az egész Júda
nemzetsége Uzziást, ki tizenhat
esztendõs volt, királlyá tevék õt az õ atyja,
Amásia helyett. 2Kir. 14,21. 22.
2. Õ építé meg Elótot, és csatolta ismét
Júdához, minekutána Amásia király meghalt
az õ atyáival egybe.
3. Tizenhat esztendõs korában kezdett
uralkodni Uzziás, és ötvenkét esztendeig
uralkodék Jeruzsálemben; az õ anyjának
neve Jékólia volt, Jeruzsálembõl való.
4. És az Úr elõtt kedves dolgot cselekedék,
amint az õ atyja, Amásia is
cselekedett.
5. És keresi vala az Istent Zakariás próféta
idejében, aki az isteni látásokban értelmes
vala; és mindaddig, míg az Urat
keresé, jó elõmenetelt adott néki Isten;
Jób 36,11. Zsolt. 35,27. 118,25. Dán. 1,17. 2,19.
6.Mert kimenvén, hadakozék a filiszteusok
ellen; és aGát kerítését, a Jabné kerítését
és az Asdód kerítését letöré, és építe
városokat Asdódban és a filiszteusok
tartományában. Ésa. 14,29.
7. Ésmegsegíté õt az Isten a filiszteusok
ellen és az arábiabeliek ellen, akik lakoznak
vala Gúr-Baálban ésMeunimban.
8. És adának az ammoniták Uzziásnak
ajándékot, és elterjede az õ híre Egyiptomig;
mert felette igen megnevekedett az
õ hatalma; 2Sám. 8,2.
9. És építeUzziás tornyokat Jeruzsálemben
a szeglet kapuja felett, a völgy kapuja
felett és a szegletek felett, és igenmegerõsítteté
azokat. 2Kir. 14,13. Neh. 3,13. Zak. 14,10.
10. A pusztában is tornyokat épített, és
sok kutat ásatott; mert sok nyája volt
mind a völgyekben, mind a lapályon, és
szántóvetõ szolgái, vincellérei a hegyeken
és Kármelben, mert a földmûvelést
kedvelte.
11. Uzziásnak hadakozó serege is volt,
amely harcba mehetett csapatonként,
amint megszámláltatott Jéhiel íródeák és
Maaséja elõjáró által Hanániás vezetése
alatt, aki a király vezérei közül való.
12. A családfõk egész száma a hadakozó
vitézek között kétezerhatszáz volt.
13. És az õ kezük alatt levõ hadakozó
sereg háromszázhétezer-ötszáz harcosból
állott, akik képesek voltak megsegíteni a
királyt ellenségei ellen.
14. És készíttete Uzziás nékik, az egész
sereg számára pajzsokat, kopjákat, sisakokat,
páncélokat, íveket és parittyába való
köveket.
15. Készíttete annak felette Jeruzsálemben
értelmes mesteremberek által gépezeteket
a tornyok tetején és a kõfal szegletein,
nyilaknak és nagy köveknek kihajigálására.
És az õ híre messzire elterjede;
mert csodálatosan megsegítteték, míglen
megerõsödék.
16.Mikor pedig ilyen módon megerõsödött
volna, felfuvalkodék, hogy
megfertõztetné magát és vétkezék az
Úr ellen, az õ Istene ellen. Beméne az
Úr templomába, hogy a füstölõ oltáron
füstölne. 5Móz. 8,14. 32,15. 2Kir. 16,12. Hab. 2,4.
17. És beméne õutána Azáriás pap, és
vele az Úr papjai nyolcvanan, igen erõsek.
1Krón. 6,10.
18. És ellene állának Uzziás királynak,
és mondának néki: Uzziás! Nem a te
dolgod az Úrnak füstölni, hanem az Áron
pap fiaié, akik felszenteltetének, hogy
füstöljenek.Menj ki e szent helybõl; mert
igen vétkeztél és dicsõségedre nem lesz
az Úr Istentõl. 4Móz. 16,40. 18,7.Mát. 14,4.
19. És megharaguvék Uzziás, akinek
kezében volt a füstölõ szerszám, hogy
füstölne; és mikor haragudnék a papokra,
bélpoklosság támada a homlokán ott a
papok elõtt, az Úr házában, a füstölõoltár
elõtt. 4Móz. 12,10. 2Kir. 5,27.
KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 25. 26. 485
20. És mikor tekintett volna õreá Azáriás
fõpap, és velemind a többi papok, láták
a bélpoklosságot az õ homlokán; és elûzék
õt onnét, sõt maga is sietett kimenni,
mert az Úr megverte õt. Eszt. 6,12.
21. És lõn Uzziás király halála napjáig
bélpoklos; és lakik vala egy elkülönített
házban bélpoklosan, mert az Úr házából
kivettetett volt. És Jótám, az õ fia volt a
király házában, aki ítélkezék az ország
népe felett. 3Móz. 13,46. 4Móz. 5,2. 2Kir. 15,5.
22. Uzziásnak pedig elsõ és utolsó dolgait
megírta Ésaiás próféta, az Ámós fia.
Ésa. 1,1.
23. És meghala Uzziás az õ atyáival
egybe, és eltemeték õt az õ atyáival a
temetõbe, amely a királyoké volt, mert
eztmondják felõle: bélpoklos volt. És uralkodék
helyette Jótám, az õ fia. Ésa. 6,1.
Jótám uralma
27 Huszonöt esztendõs volt Jótám,
mikor uralkodni kezde, és tizenhat
esztendeig uralkodék Jeruzsálemben;
az õ anyjának neve Jérusa volt, a Sádók
leánya. 2Kir. 15,32.
2. És kedves dolgot cselekedék az Úr
elõtt,mint az õ atyja,Uzziás is cselekedett,
csakhogy nem méne az Úr templomába;
a nép azonban tovább is vétkezék.
2Kir. 15,35. Zsolt. 119,120.
3. Õ építé meg az Úr házának felsõ
kapuját; a vár kõfalán is sokat építe.
Neh. 3,26.
4. Annak felette a Júda hegyes földjén
városokat építe, és a ligetekben palotákat
és tornyokat építe.
5. Õ is hadakozott az Ammon fiainak
királyai ellen, akiket megvere; és adának
néki az Ammon fiai azon esztendõben
száz tálentum ezüstöt s tízezer véka búzát
és tízezer véka árpát. Ezt fizették néki
az Ammon fiai a második és harmadik
esztendõben is.
6. És hatalmassá lett Jótám, mert útjában
az Úr elõtt, az õ Istene elõtt járt.
Jób 11,13--18. Péld. 24,27.
7. Jótámnak pedig több dolgait, minden
hadakozásait és útjait, ímé megírták az
Izrael és a Júda királyainak könyvében.
1Sám. 2,3.
8. Huszonöt esztendõs korában kezdett
uralkodni, és tizenhat esztendeig uralkodék
Jeruzsálemben.
9. És elaluvék Jótám az õ atyjával, és
eltemeték õt a Dávid városában; és uralkodék
Aház, az õ fia helyette.
Aház királysága
28 Húszesztendõs volt Aház, mikor
uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig
uralkodék Jeruzsálemben, és
nem cselekedék kedves dolgot az Úr
elõtt, mint Dávid, az õ atyja; 2Kir. 16,2.
2. Hanemaz Izrael királyainak útján járt,
és öntött bálványokat is csináltatott a Baál
tiszteletére. 2Móz. 34,17. Bír. 2,11.
3. Annak felette tömjéneze a Hinnom fiának
völgyében; fiait is megégeté tûzben,
a pogányok utálatosságai szerint, akiket
az Úr az Izrael fiai elõl kiûzött.
3Móz. 18,21. 2Kir. 16,3. 23,10.
4. Áldozék és tömjéneze a magaslatokon
is, a halmokon is és minden zöld fa
alatt. Jer. 7,31.
5. Ezért az Úr, az õ Istene adá õt a szíriabeli
király kezébe, és õt igen megverék,
és sok foglyot hurcolának el tõle, akiket
Damaszkuszba vittek. Sõt még az Izrael
királya kezébe is adaték, és az is igen
megveré õt.
6.Mert Péka, a Rémália fia, Júdában
egy nap levága százhúszezer embert,
mind vitézeket; mivel elhagyták az Urat,
atyáik Istenét. 2Kir. 16,5–7. Ésa. 7,1. 9,21. Jer. 2,19.
7. Annak felette az efraimbeli vitéz Zikri
megölé Maásiát, a király fiát, Azrikámot,
az õ házának gondviselõjét, és Elkánát,
aki a király után második vala.
8. És elvittek az Izrael fiai az õ atyjukfiai
közül kétszázezer asszonyt, fiút, leányt,
és nagy vagyont rablának el tõlük, és azzal
a zsákmánnyal mennek vala Samariába.
Odéd próféta intése
9. Volt pedig ott az Úrnak egy prófétája,
akinek neve Odéd, aki eleibe menvén a
hadnak, amely Samariába megy vala,
monda nékik: Ímé, mivel az Úrnak, atyáitok
Istenének haragja Júda ellen felgerje-
486 KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 26. 27. 28.
dett, õket kezetekbe adta, és ti sokat
megölétek közülük haragotokban, amely
szintén az égig felhatott; 1Móz. 4,10.
Zsolt. 69,26. Ésa. 10,5. 47,6. Zak. 1,15. Jel. 18,5.
10. És immár arra gondoltok, hogy
Júdának és Jeruzsálemnek fiait megalázzátok,
hogy néktek szolgáitok és szolgálóleányaitok
legyenek: avagy ezáltal nem
teszitek-émagatokat bûnösökké az Úrnál,
a ti Isteneteknél? Jer. 25,29. 1Pét. 4,17.
11. Azért halljátok meg szómat: Vigyétek
vissza a ti atyátokfiai közül való foglyokat,
akiket ide hoztatok; különben az
Úrnak nagy haragja lészen rajtatok.
Jak. 2,13.
12. Akkor felkelének némelyek az Efraimból
való vezérek közül: Azáriás, a Jóhanán
fia; Berékiás, a Mesillemót fia; Ezékiás,
a Sallum fia, és Amása a Hadlai fia,
azok ellen, akik a viadalból jönnek vala.
13. És mondának nékik: Ne hozzátok
ide be a foglyokat, mert felette igen nagy
bûn lesz az, amit akartok mûvelni, és
ezzel a mi bûneinket és vétkeinket megsokasítjátok;
mert enélkül is sok bûnünk
van, és felgerjedt a harag Izrael ellen.
14. Otthagyá azért a sereg a foglyokat
és a zsákmányt a vezérek és az egész
gyülekezet elõtt.
15. És felállának a név szerint megnevezett
férfiak, s felvevék a foglyokat, és akik
mezítelenek voltak közülük, felöltözteték
a zsákmányból; felöltözteték azokat, sarukat
is adának lábaikra; ételt és italt is
adának nékik; sõt meg is kenék õket, és a
gyengélkedõket szamarakra helyezék, és
vitték õket a pálmafák városába, Jérikóba,
az õ atyjukfiaihoz; azután megtérének
Samariába. 5Móz. 34,3. Bír. 1,16.
2Kir. 6,22. Péld. 25,21. Luk. 6,27. Róm. 12,20.
16. Az idõben külde Aház király az asszíriabeli
királyhoz, hogy megsegítené õt.
17.Mert még az edomiták is eljöttek
vala, és a júdabeliek közül sokat levágának,
vagy rabságba hurcolának.
18. A filiszteusok is mind ellepék a lapályon
való városokat és Júdának dél felõl
való részét, és elfoglalák Bét-Semest,
Ajalont, Gederótot, Sókot és annak faluit;
Timnát és annak faluit; Gimzót és annak
faluit, és ott laknak vala; Józs. 15,22.
19.Mert azÚrmegalázta Júdát Aházért,
az Izrael királyáért;mert arra indítá Júdát,
hogy vétkezzék az Úr ellen.
rész 21,2. 2Móz. 32,25.
20. Eljöve azért ellene Tiglát-Piléser,
Asszíria királya, aki sanyargatá õt, és nem
segítette meg. 2Kir. 15,29. 16,7. Ésa. 7,20.
21.Mert Aház kifosztá az Úr házát, a
királyét, a fejedelmekét, és az asszíriabeli
királynak adá, de azért nemlõn néki segítségére.
22. Sõt még a szorongattatás idejében
is tovább vétkezék az Úr ellen; ilyen volt
Aház király. Ésa. 1,5. Jer. 5,3. Jel. 16,11.
23.Mert áldozék Damaszkusz isteneinek,
akik õt megverték, ezt mondván:
Mivel Szíria királyainak istenei megsegítik
õket, azért én is azoknak áldozom,
hogy segítsenek engem is, holott mind
néki, mind az egész Izraelnek azok okozták
romlását. Jer. 44,17. 18.
24. És összehordá Aház az Isten házának
edényeit, és összetöré az Isten házának
edényeit, és az Úr házának ajtait bezárá,
és csinála a maga számára oltárokat
Jeruzsálemnek minden szegletén;
2Kir. 16,18. 17,16.
25. Júdának minden városaiban is
magaslatokat építe, hogy az idegen isteneknek
tömjénezzen, és haragra ingerlé
az Urat, atyái Istenét.
26. Az õ több dolgai pedig és útjai,
úgy az elsõk, mint utolsók, ímé meg
vannak írva a Júda és az Izrael királyainak
könyvében.
27.Meghala pedig Aház az õ atyáival, és
eltemeték õt Jeruzsálem városában; mert
nem vitték õt az Izrael királyainak sírjába.
És uralkodék az õ fia, Ezékiás, õhelyette.
Ezékiás helyreállítja az istentiszteletet
29 Ezékiás huszonöt esztendõs korában
kezdett uralkodni, és uralkodék
huszonkilenc esztendeig Jeruzsálemben;
az õ anyjának neve Abija volt, a Zakariás
leánya. 2Kir. 18,1.
2. És kedves dolgot cselekedék az Úr
elõtt, mind aszerint, amint Dávid, az õ
atyja is cselekedett.
KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 28. 29. 487
3. És az õ királyságának elsõ esztendejében,
az elsõ hónapban kinyitá az Úr házának
ajtait, és azokat megújíttatá. Péld. 8,17.
4. És egybehívatá a papokat és a levitákat,
és összegyûjté õket a napkelet felõl
való utcában;
5. És monda nékik: Hallgassatok meg
engem, leviták! Most szenteljétek meg
magatokat, az Úrnak, atyáitok Istenének
házát is szenteljétek meg, és hordjatok ki
minden tisztátalanságot a szent helyrõl;
1Krón. 15,12.
6.Mert vétkeztek a mi atyáink, és az Úr
elõtt, a mi Istenünk elõtt gonoszul cselekedének,
és elhagyták Õt, az Úr sátorától
elfordították orcájukat, hátat fordítván
annak. Jer. 2,27. Ezék. 8,16.
7. A tornác ajtait is bezárták, a szövétnekeket
eloltották, és füstölõszert nem
füstölögtettek és égõáldozatot nem áldoztak
az Izrael Istenének a szent helyen.
8. És ezért volt az Úrnak haragja Júdán
és Jeruzsálemen, és adta õket rabságra
és pusztulásra és kigúnyoltatásra, amint ti
magatok is látjátok.
1Kir. 9,8. Jer. 18,16. 19,8. 25,9. 18.
9. És ímé a mi atyáink fegyver által
hullottak el, fiaink, leányaink és feleségeink
fogságba vitettek e dolog miatt.
10.Most azért elvégeztem magamban,
hogy az Úrral, Izrael Istenével szövetséget
szerzek, hogy haragját tõlünk elfordítsa.
11. Fiaim, most ne tévelyegjetek;
mert az Úr választott titeket, hogy
Õelõtte állván, néki szolgáljatok; hogy
szolgái legyetek néki és jó illatot szerezzetek.
4Móz. 3,6. 1Kor. 6,9. 8,4.
12. Felkelének azért a leviták: Máhát,
az Amásai fia, Jóel, az Azárja fia, akik
kéhátiták voltak; aMérári fiai közül pedig
Kis, az Abdi fia, és Azária, a Jéhalélel fia,
és a gersoniták közül Joah, a Zimma fia,
és Éden, a Joah fia;
13. Az Elisáfán fiai közül Simri és Jéhiel;
az Asáf fiai közül Zakariás ésMattánia;
14. A Hemán fiai közül Jéhiel és Simei;
a Jédutun fiai közül Semája és Uzziel.
15. Összegyûjték az õ atyjukfiait, és
megszentelék magukat, és bemenének a
király parancsolatjából az Úrnak beszédei
szerint, az Úr házának megtisztítására.
16. És bemenének a papok az Úr házának
belsõ részébe, hogy aztmegtisztítsák;
kihordának belõle minden tisztátalanságot,
amelyet az Úr templomában találának,
az Úr házának pitvarába; és a leviták
felszedék, hogy onnan kihordják a Kidron
patakjába.
17. Elkezdék pedig a megszentelést az
elsõ hónap elsõ napján, és a hónap nyolcadik
napján bemenének az Úr házának
tornácába, és megszentelék az Úr házát
nyolc napon át, úgyhogy az elsõ hónap
tizenhatodik napján végezték be.
18. És akkor bemenének Ezékiás királyhoz,
és mondának: Megtisztítottuk mindenestõl
az Úr házát, az égõáldozat oltárát
is, minden hozzá tartozó edényekkel
egybe, a szent asztalt is, minden szerszámaival;
19.Minden egyéb eszközöket is, amelyeket
Aház király az õ királysága alatt megszentségtelenített,
mikor Isten ellen vétkezett,
helyreállítottunk és megszenteltünk,
és ímé mind az Úr oltára elõtt vannak.
20. Reggel azért felkele Ezékiás király,
és összegyûjté a város fejedelmeit, és
felméne az Úr házába.
21. És hét tulkot és hét kost, hét bárányt
és hét bakot vittek fel bûnért való áldozatra
az országért, a szent hajlékért és
Júdáért, és megparancsolá az Áron fiainak,
a papoknak, hogy megáldozzák az
Úr oltárán. 3Móz. 4,3. 14.
22.Megölék azért a tulkokat, és a papok
azoknak vérüket vévén, elhinték az oltárra;
hasonlatosképpen megölvén a kosokat,
elhinték azoknak vérüket az oltárra;
a bárányokat is megölvén, azoknak vérét
az oltárra hinték. Zsid. 9,21.
23. Azután elõhozák a bûnért való bakokat
a király és a gyülekezet elé, és kezüket
rájuk tevék. 3Móz. 4,15. 24.
24.Minekutána a papok azokat megölték,
bûnért való áldozást végeztek a
vérükkel az oltáron, az egész Izrael megtisztulására;
mert az egész Izraelért
parancsolta a király az égõáldozatot és
a bûnért való áldozatot.
488 KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 29.
25. És beállítá a levitákat az Úr házába
cimbalmokkal, lantokkal és citerákkal
Dávidnak és Gádnak, a király prófétájának,
és Nátán prófétának parancsolatja
szerint; mert az Úrtól volt a parancs az Õ
prófétái által. 2Sám. 24,11. 1Krón. 16,4. 23,5.
26. Elõállának azért a leviták a Dávid
zengõ szerszámaival; a papok is a trombitákkal.
4Móz. 10,8. 10. Ámós 6,5.
27. És megparancsolá Ezékiás, hogy
egészenégõ áldozatot áldozzanak az oltáron.
És mikor megkezdõdött az áldozás,
ugyanakkor megkezdõdött az Úrnak
éneke is és a trombiták harsonája Dávidnak,
az Izrael királyának szerszámaival.
28. És az egész gyülekezet leborula, az
énekesek énekelének, és a trombitások
trombitálának mindaddig, míg az egészenégõ
áldozatnak vége lõn.
29. És amikor elvégezték az áldozatokat,
a király és mindnyájan a vele valók
leborulván arccal, imádkozának.
30. És megparancsolá Ezékiás király és
a fejedelmek a levitáknak, hogy az Urat
dicsérjék a Dávid és az Asáf próféta dicséreteivel;
akik, mikor nagy örömmel
dicsérték az Urat, meghajoltak és leborulának.
Zsolt. 100,1. 106,12.
31. Azután szóla és monda Ezékiás:
Most már felavattátok magatokat az Úrnak,
azért jöjjetek, és hozzatok áldozatokat
és dicsérõ áldozatokat az Úr házában.
És az egész gyülekezet hoza áldozatokat
és dicsérõ áldozatokat, és mindaz, akit a
szíve indított, egészenégõ áldozatot.
32. És az égõáldozatra való barmok
száma, amelyeket a gyülekezet hozott, ez
volt: hetven tulok, száz kos, kétszáz
bárány.Mindezek egészenégõ áldozatul
voltak az Úrnak.
33. Azonkívül szenteltek az Úrnak hatszáz
tulkot és háromezer juhot.
34. De mivel a papok kevesen voltak,
és nemgyõzték az áldozatokatmindmegnyúzni,
ezért az õ atyjukfiai, a leviták segítségükre
voltak nékikmindaddig,míg azt a
munkát elvégezék, és míg a többi papok
magukat megszentelék; mert a leviták
igazabb szívûek voltak amagukmegszentelésében,
mint a papok. Zsolt. 7,10.
35. Az egészenégõ áldozat is igen sok
volt a hálaáldozatok kövérivel és az
egészenégõ áldozatokhoz való italáldozatokkal;
és ekképpen helyreállíttatott az
Úr házának szolgálata. 4Móz. 15,5. 7.
36. Örvendeze azért Ezékiás és õvele az
egész gyülekezet, hogy az Isten erre
hajlandóvá tette a népet; mert hirtelen
történt ez a dolog. Zsolt. 118,23.
Ésa. 60,22.Mal. 3,1. Csel. 2,2. Róm. 9,28.
A pászka megünneplése
30 És külde Ezékiás az egész Izraelhez
és Júdához, sõt Efraimnak és
Manassénak is íra leveleket, hogy jönnének
el az Úr házához Jeruzsálembe, hogy
megtartanák a pászkát az Úrnak, Izrael
Istenének.
2. És tanácsot tarta a király és fejedelmei
s az egész gyülekezet Jeruzsálemben,
hogy a második hónapban tartsák meg a
pászkát. 4Móz. 9,10.
3.Mert azt akkor nem tarthatták meg,
mert a papok nem szentelhették meg
magukat kellõ számban, s a nép semgyûlt
vala össze Jeruzsálemben. 2Móz. 12,16.
4. És e dolog igen tetszék mind a királynak,
mind az egész gyülekezetnek.
5. Elhatározták tehát, hogy kihirdetik
egész Izraelben Beersebától fogva Dánig,
hogy jöjjenek Jeruzsálembe pászkát
szentelni az Úrnak, Izrael Istenének,mert
már régóta nem tartották meg úgy, amint
megíratott.
6. Elmenének azért a híradók a király
levelével és a fejedelmekével az egész
Izraelhez és Júdához, és a király parancsolatjából
ezt mondják vala: Izrael fiai!
Térjetek meg az Úrhoz, Ábrahámnak,
Izsáknak és Izraelnek Istenéhez, s Õ is
megtér a maradékhoz, mely megmaradt
még köztetek az asszíriabeli királyok
kezétõl. 2Kir. 15,19. Hós. 14,1. Jóel 2,13.Mal. 3,7.
7. És ne legyetek olyanok,mint a ti atyáitok
és atyátokfiai, akik vétkeztek az Úr
ellen, atyáik Istene ellen és elpusztította
õket, amint ti magatok látjátok. Ezék. 20,18.
8.Most azért meg ne keményítsétek
nyakatokat, mint a ti atyáitok; adjatok
kezet az Úrnak, és bemenvén az Õ szent
KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 29. 30. 489
helyébe, amelyet megszentelt örökké,
szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek,
és elfordul rólatok haragja. 5Móz. 10,16.
9.Mert hogyha ti megtértek az Úrhoz,
a ti atyátokfiai és fiaitok kegyelmet találnak
azoknál akik õket fogságba vitték,
és viszszatérnek erre a földre,mert irgalmas
és kegyelmes az Úr, a ti Istenetek,
és nem fordítja el orcáját tõletek, ha
Õhozzá megtértek. Ésa. 55,7. Jer. 33,6.
10. Mikor pedig a híradók városról
városra menének az Efraim és aManasse
földjén,mind Zebulonig, nevetik és csúfolják
vala õket; Mát. 21,35.
11.Mindazáltal némelyek az Áser, Manasse
és a Zebulon nemzetségébõlmegalázák
magukat, és eljövének Jeruzsálembe.
12. Júdában is ezt cselekedé az Istennek
keze, adván beléjük egyakaratot, hogy
engednének a király parancsolatjának és
a fejedelmekének az Úr beszéde szerint.
13. Sok nép gyûle azért Jeruzsálembe,
hogy a kovásztalan kenyerek ünnepét
megtartsák a második hónapban; igen
nagy gyülekezet volt. Fil. 2,13. Zsid. 13,21.
14. És felkelének, és elronták az oltárokat,
amelyek Jeruzsálemben voltak, és
a füstölõoltárokat is mind elronták, és a
Kidron patakjába hányták. Ésa. 2,17--21.
15. És megölék a pászkabárányt a
második hónap tizennegyedik napján;
s a papok és leviták megszégyenlék és
megszentelék magukat, és égõáldozatokat
vittek az Úr házába; 2Kor. 3,5.
16. És ki-ki álla az õ helyére az õ szokásuk
szerint és Mózesnek, az Isten emberének
törvénye szerint, és a papok hintik
vala a vért a leviták kezébõl.
17.Minthogy pedig igen sokan voltak a
gyülekezetben, akik magukat meg nem
szentelték, ezért a leviták a pászkabárány
megölésével foglalkozának azokért, akik
tisztátalanok voltak, hogy megszenteljék
az Úrnak;
18.Mert a népnek nagy része, sokan
az Efraim, Manasse, Issakár és Zebulon
nemzetségébõl, nem szentelték meg
magukat, mindazáltal megevék a pászkabárányt,
nem úgy, amint megíratott; de
könyörge Ezékiás érettük, mondván:
A kegyes Úr tisztítsa meg azt; 2Móz. 12,43.
19.Mindenkit, aki szívét elkészítette,
hogy keresse az Istent, az Urat, az õ atyái
Istenét, ha nem a szentségnek tisztasága
szerint is. Jer. 33,6. Zsid. 4,16.
20. És meghallgatá az Úr Ezékiást,
és a népnek megkegyelmeze. Zsolt. 103,3.
21.Megtartották tehát az Izrael fiai, akik
Jeruzsálemben találtatának, a kovásztalan
kenyerek ünnepét hét napon át nagy
örömmel, és dicsérik vala az Urat minden
nap a leviták és a papok, azÚr erejét éneklõ
szerszámokkal. 2Móz. 12,15. 13,6.
22. És kegyesen beszéle Ezékiás minden
levitával, akik értelmesek és jóindulattal
voltak azÚr iránt. És ünnepi lakomát tartottak
hét napon át, áldozván hálaadó áldozatokkal,
és dicsérvén az Urat, atyáik Istenét.
23. Tanácsot tarta pedig az egész gyülekezet,
hogy még hét napig szentelne
ünnepet; és így még hét napot töltöttek el
vigasságban; 1Kir. 8,65.
24.Mert Ezékiás, a Júda királya ada a
gyülekezetnek ezer tulkot és hétezer
juhot, a fejedelmek is adának a gyülekezetnek
ezer tulkot és tízezer juhot; és
megszentelék magukat a papok elegen.
25.Nagy örömben volt azért az egész
Júda gyülekezete, a papok és a leviták és
azoknak egész gyülekezete, akik Izraelbõl
odamentek;mind az idegenek, akik az Izrael
földjérõl jöttek,mind a Júdában lakozók.
26. És volt nagy vigasság Jeruzsálemben;
mert Salamonnak, az Izrael királyának,
Dávid fiának idejétõl fogva nem volt
ehhez hasonló ünnep Jeruzsálemben.
27. Ezek után felállának a papok és a
leviták, és megáldák a gyülekezetet; és
meghallgatásra talált az õ szavuk, és felhata
az õ könyörgésük a mennybe az
Isten szentséges lakhelyébe. Ésa. 57,15.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 579
Tegnapi: 336
Heti: 579
Havi: 2 868
Össz.: 825 502

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: 44.Krónikák II.könyve 21-30.
Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste - © 2008 - 2017 - szeretet.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: ima izraelert - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »