Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste

Mi a tiszta Igét hirdetjük. Hiszünk Jézus Szent Nevében!Az Üdvösséget és a Szent Szellem keresztséget hirdetjük az egész világon.Küldjétek mindenkinek tovább a Szent Evangéliumot, amit leírunk az egész világra.Jézust hirdetjük. Abba Atyánk. Ámen.

A bálványozás eltörlése
31 Amint mindezeknek vége lett:
kiméne az egész Izrael, akik Júdának
városaiban találtatának, s a bálványokat
széttörték, az aserákat kivagdalák,
s leronták a magaslatokat és oltárokat
egész Júdában, Benjáminban, Efraimban
490 KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 30. 31.
és Manasseban, mígnem befejezték; azután
visszatérének az Izrael fiai mind, mindenki
az õ örökségébe és városaiba.
2. És helyreállítá Ezékiás a papok és leviták
osztályait csoportjaik szerint, kit-kit az
õ szolgálata szerint, a papokat és a levitákat
az égõáldozatokra és a hálaadó áldozatokra,
a szolgálatra, hálaadásra és dicséretre
az Úr táborinak kapuiban. 1Krón. 23,6.
3. És rendelé a király az õ jövedelmének
egy részét az égõáldozatok számára, a
reggeli és estvéli égõáldozatok, a szombatnapok,
az újhold és az ünnepek égõáldozatai
számára, amint megíratott az Úr
törvényében. 4Móz. 28,2. 29,1.
4.Meghagyá a népnek is, Jeruzsálem
lakosainak, hogy megadják a papok és a
leviták járandóságát, hogy azÚr törvényéhez
annál inkább ragaszkodjanak.
5. Amint ez intézkedés híre elterjedt: az
Izrael fiai a búzának, a bornak és olajnak,
a méznek és minden mezei termésnek
zsengéjét bõséggel megadák; és mindenbõl
a tizedet bõséggel meghozák. Péld. 3,9.
6. És az Izrael és Júda fiai, akik lakoznak
vala a Júda városaiban, õk is elhozák a barmokból
és juhokból a tizedet, és annak
tizedét, ami az Úrnak, az õ Istenüknek
szenteltetett, és rakásonként felhalmozák.
7. A harmadik hónapban kezdék a rakásokat
rakni, és a hetedik hónapban végezék
el.
8. Odamenvén pedig Ezékiás és a
fejedelmek, és látván a rakásokat: áldák
az Urat és az Õ népét, Izraelt. Zsolt. 33,12.
9.Megkérdé pedig Ezékiás a papokat
és a levitákat a rakások felõl.
10. Kinek felelvén Azáriás, a fõpap, a
Sádók nemzetségébõl való,monda:Mióta
az Úr házába kezdék az ajándékokat
hozni: eleget ettünk és sok meg is maradt
belõle, mert az Úr megáldotta az Õ
népét; és ez a rakás, ami megmaradt.
11. És monda Ezékiás, hogy az Úr házában
csináljanak tárházakat, és megcsinálák.
Zsolt. 118,24. 25.
12. Behordák azért az ajándékokat, a
tizedeket, és ami megszenteltetett, nagy
hûséggel, és ezeknek fõgondviselõje
Konánia levita volt, a második pedig
ennek atyjafia, Simei. Mát. 6,11. Zsid. 7,8.
13. Jéhiel pedig és Azáriás, Náhát, Asáel,
Jérimot, Józabád, Eliel, Ismákia,Máhát
és Benája, gondviselõk voltak, Konániának
és atyjafiának, Simeinek keze alatt,
Ezékiás királynak és Azáriásnak, az Isten
háza elõjárójának parancsolatából.
14. Kóré levita pedig, a Jemna fia, aki
ajtónálló volt napkelet felõl, az Isten
számára tett önkéntes adományok gondviselõje
volt, hogy kiadja az Úrnak és a
szentek szentjének áldozatát.
15. Keze alatt voltak: Eden, Minjámin,
Jésua, Semája, Amária és Sekánia a papok
városaiban, hogy hûségesen osztogassák
a csapatok szerint az õ atyjukfiainak, úgy
a nagynak, mint a kicsinynek, Józs. 21,9.
16. Az õ nemzetségük férfiain kívül, a
háromesztendõs fiútól fogva feljebb, mindenkinek,
akinek bejárása volt az Úr házába
a maga napján, a naponként való szolgálatra,
rendtartásuk és csapataik szerint;
17. A papok nemzetségének családjaik
szerint; a levitáknak is, akik húszesztendõsök
és idõsebbek volnának, az õ rendtartásuk
és csapataik szerint. 1Krón. 23,24.
18. És azok családjának minden kisdeddel,
feleségeikkel, fiaikkal, leányaikkal, s
az egész gyülekezetnek; mert az õ hitük
szerint szentelték magukat a szentségre;
19. Az Áron fiainak is, a papoknak, az õ
városaikhoz tartozó vidék környékén,
minden városban valának név szerint
megnevezett emberek, hogy kiadják a
részét minden férfinak a papok közül, és
minden nemzetségnek a leviták között.
20. És így cselekedék Ezékiás egész
Júdában. Ami jó, igaz és helyes volt az
Úr elõtt, az õ Istene elõtt, azt mûvelé.
21. És minden munkában, amelyet
elkezdett az Isten házának szolgálatában,
a törvényben és parancsolatban,
keresvén az õ Istenét, teljes szívvel jár
vala, és ezért áldott volt útja. 5Móz. 29,9.
Zsolt. 35,27. Jer. 33,9.Mal. 3,10. 1Tim. 4,8.
Sénahérib Jeruzsálemre támad
32 Ezen dolgok és igazságos cselekedetek
után eljõve Sénahérib, az
asszíriabeli király, és Júdába menvén,
megszállá a megerõsített városokat, azt
KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 31. 32. 491
mondván, hogy elfoglalja azokat magának.
2Kir. 18,13. Ésa. 36,1.
2.Mikor tehát Ezékiás látta, hogy Sénahérib
eljõve, és Jeruzsálemet meg akarná
szállani:
3. Tanácsot tarta vezéreivel és vitézeivel,
hogy a városon kívül való forrásokat
betöltsék; és azok segítségére lõnek néki;
4.Mert összegyûlvén a sokaság, bedugának
minden forrást és az ország közepén
folyó patakot, mondván: Miért találjanak
az asszíriai királyok elegendõ vizet,
ha eljönnek?!
5. És felbátorodván,megépíté a város leromlott
kerítését, felemelvén a tornyokig,
és kívül másik kõfalat is emelt, s Millót a
Dávid városában megerõsíté; ennek felette
szerze sok fegyvert és pajzsot.
6. És a nép fölé seregvezéreket tett, ésmaga
köré gyûjtvén õket a város kapujának utcájára,
szóla az õ szívük szerint ekképpen:
7. Erõsek legyetek és bátrak, semmit
se féljetek, meg se rettenjetek az asszíriai
királytól és a vele való egész sokaságtól,
mert velünk többen vannak, hogynem
õvele.
8. Õvele testi erõ van, velünk pedig
az Úr, a mi Istenünk, hogy megsegítsen
minket és érettünk hadakozzék. És
megbátorodék a nép, ezt hallván Ezékiástól,
a Júda királyától. 4Móz. 14,9. Zsolt. 2,12.
27,1--3. 118,6. Péld. 18,10. Ésa. 41,11. Róm. 8,31.
9. Ezek után elküldé szolgáit Sénahérib,
az asszíriai király Jeruzsálembe, õ pedig
Lákis mellett volt egész seregével, Ezékiáshoz
a Júda királyához, és az egész Júdához,
mely Jeruzsálemben volt, mondván:
10. Ezt mondja Sénahérib, az asszíriai
király: Kiben bíztok, hogy Jeruzsálemben
maradtok a megszállás idején?
11. Avagy nem Ezékiás áltatott-é el
titeket, hogy éhséggel és szomjúsággal
ölne meg titeket, mondván: Az Úr, a mi
Istenünk megszabadít minket az asszíriabeli
király kezébõl!
12. Avagy nem Ezékiás pusztította-é el
az Õ magaslatait és oltárait, mikor így
szólott Júdához és Jeruzsálemhez, mondván:
Csak egy oltár elõtt imádkozzatok,
és csak azon tömjénezzetek?!
13. Avagy nemtudjátok-é,mitmûveltem
én és az én atyáime földminden népeivel?
Vajon e föld nemzetségeinek istenei
megszabadíthatták-é az én kezembõl az õ
földjüket? 2Kir. 18,33--35. Zsolt. 115,4--8.
14. És kicsoda e nemzetségek istenei
közül az, amelyeket az én atyáimelvesztettek,
aki az én kezembõl az õ népét megszabadíthatta
volna, hogy a ti Istenetek is
az én kezembõl titeketmegszabadíthatna?
15.Most azért Ezékiás titeket el ne
ámítson és meg ne csaljon ily módon; ne
higgyetek néki, mert ha egy népnek és
országnak istene sem szabadíthatta meg
az õ népét kezembõl és az én atyáimkezébõl:
mennyivel kevésbé szabadíthat meg
titeket a ti Istenetek az én kezembõl!
2Móz. 5,2. Dán. 3,15.
16. Sõt ezenkívül az õ szolgái még sokat
szólának az Úr Isten ellen, és az õ szolgája,
Ezékiás ellen.
17. Levelet is íra, az Urat, Izrael Istenét
káromlással illetvén, és szólván ellene
ilyenmódon: amint e földön lakozó népek
istenei meg nem szabadíthatták az õ
népüket az én kezembõl: ekképpen az
Ezékiás Istene sem szabadíthatja meg az
Õ népét kezembõl. 2Kir. 19,9.
18. És kiáltanak nagy felszóval zsidó
nyelven Jeruzsálem népe ellen, mely a
kerítésen volt, hogy õket megrettentenék
és megháborítanák, abban a reményben,
hogy így a várost elfoglalhatják.
2Kir. 18,28. Csel. 1,8. 2Tim. 1,7.
19. És úgy szólának a Jeruzsálem Istenérõl,
mint a föld népeinek istenei felõl,
melyek emberi kézzel csináltattak.
5Móz. 4,28. 2Kir. 19,18. Zsolt. 115,4. Ésa. 10,10.
20. Akkor Ezékiás király könyörge, és
õvele Ésaiás próféta, az Ámós fia e káromlásért,
és felkiáltának az égre.
21. És elbocsátá az Úr az Õ angyalát, aki
megöle minden erõs vitézt, elõjárót és
vezért az asszíriai király táborában, és
nagy szégyennel megtére az õ földjébe.
Bemenvén pedig az õ istenének házába,
ott az õ saját fiai fegyverrel ölék meg õt.
2Kir. 19,35. Zsolt. 44,7. Ésa. 10,12–19. Zak. 14,3.
22.Megszabadítá azért az Úr Ezékiást
és a Jeruzsálem népét Sénahéribtõl az
492 KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 32.
asszíriai királytól, és minden másoktól,
és védelmezé õket mindenfelõl.
23. És sokan ajándékokat hoznak vala
Jeruzsálembe az Úrnak, Ezékiásnak is,
a Júda királyának drágaságokat, és õ felmagasztaltatott
minden pogányok szemei
elõtt az után.
24. Az idõben Ezékiás halálos betegségbe
esék; de könyörgött az Úrhoz, aki
szóla hozzá és csodajelt adott néki.
2Móz. 23,25. Ésa. 38,1. Jer. 33,13.
25. De nem cselekedék Ezékiás az
õhozzá való jótétemény szerint, mert
magában felfuvalkodék, azért Istennek
haragja lõn rajta, Júdán és Jeruzsálemen.
Zsolt. 116,12. Jer. 33,6. 8. Hab. 2,4.
26. Azonban megalázta magát Ezékiás
az õ felfuvalkodottságában, Jeruzsálem
lakosaival egybe; ezért nem szálla többé
reájuk az Úrnak haragja Ezékiás életében.
2Kir. 20,19. Jak. 4,6. 1Pét. 5,5. 6.
27. És igen nagy gazdagsága és dicsõsége
volt Ezékiásnak. És csináltatott magának
kincsesházat az ezüst, arany, drágakövek
és drága fûszerek, pajzsok és mindenféle
drága szerszámok számára;
28. És tárházakat jövedelmének a
gabonának, bornak, olajnak számára,
és mindenféle barom számára istállókat,
a nyájaknak pedig aklokat. Jób 36,11.
29. Városokat is építe magának, és
szerze igen sok juhot és barmot, mert
az Isten nagy gazdagságot adott néki.
5Móz. 8,18. Zsolt. 35,27. 118,25. 2Kor. 8,9. 9,8.
30. És Ezékiás volt az, aki betömé a
Gihon vizeinek felsõ forrását, és Dávid
városának napnyugat felõl való részén
vezeté lefelé. És minden dolgában igen
áldott volt Ezékiás; Ésa. 22,9.
31. De mivel a babilóniabeli fejedelmek
követeivel megbarátkozék, akik õhozzá
küldettek, hogy megtudakoznák a csodajelt,
mely a földön lõn; elhagyá õt az Isten,
hogy megkísértené õt és meglátná, mi
volna az õ szívében. 5Móz. 8,2. Jer. 17,9. 10.
Luk. 2,35. Ján. 1,12. Zsid. 4,12.
32. Ezékiásnak pedig többi dolgai és
jótéteményei ímé meg vannak írva az
Ésaiás prófétának, az Ámós fiának látásában,
és a Júda és Izrael királyainak
könyvében. 2Kir. 18,1. Ésa. 36,1.
33.Meghala pedig Ezékiás az õ atyáival,
és eltemeték õt a Dávid fiainak sírjaihoz
vivõ feljárón, és mind az egész Júda és
Jeruzsálem nagy tisztességet tettek néki
az õ halálának idején. És uralkodék Manasse,
az õ fia helyette. 1Sám. 2,30. Péld. 10,7.
Manasse bálványozása
33 Tizenkét esztendõs volt Manasse,
mikor uralkodni kezdett, és ötvenöt
esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
2Kir. 21,1.
2. És gonoszul cselekedék az Úr szemei
elõtt a pogányok utálatosságai szerint,
akiket az Úr az Izrael fiai elõl kiûzött vala.
3.Mert a magaslatokat ismét megépíté,
amelyeket Ezékiás, az õ atyja azelõtt
elrontott, és oltárokat emele Baálnak,
aserákat is plántála, és tisztelé az ég
minden seregeit, és szolgála azoknak.
5Móz. 16,21. 17,3. 2Kir. 17,10.
4. Sõt az Úr házában is építe oltárokat,
amelyrõl az Úr azt mondotta: Jeruzsálemben
lészen az én nevem örökké.
5Móz. 12,11. 2Kir. 8,29.
5. És építe oltárokat az ég minden seregeinek,
azÚr házánakmindkét pitvarában.
6. És fiait átvitte a tûzön a Hinnom
fiának völgyében; és az idõnek forgására
ügyelt, jövendõmondásokat, varázslásokat
és szemfényvesztéseket ûzött, ördöngösöket
és jövendõmondókat szerzett,
és sok gonoszságot cselekedett az Úr
szemei elõtt, hogy õt haragra indítaná.
3Móz. 18,21. 5Móz. 18,10. 1Sám. 15,23. Gal. 5,19.
7. A faragott bálványt, amelyet csináltatott,
az Úr házában állítá fel, amelyrõl azt
mondá az Isten Dávidnak, és az õ fiának,
Salamonnak: E házban és Jeruzsálemben,
amelyet választottam az Izrael minden
nemzetségei közül, helyeztetem az én
nevemet mindörökké; 1Kir. 21,7. Zsolt. 132,14.
8. És nem ûzöm ki az Izraelt e földrõl,
melyet adtam a ti atyáitoknak; de csak
úgy, ha õk is mind megtartják, amelyeket
nékik Mózes által parancsoltam, minden
törvényt, rendeléseket és ítéleteket;
Jer. 31,33. 34. Ezék. 18,19--22.Mik. 7,19.
9. De Manasse elcsábítá Júdát és Jeruzsálem
lakóit, hogy még gonoszabbul
KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 32. 33. 493
cselekedjenek, mint a pogányok, akiket
az Úr kigyomlált az Izrael fiai elõl.
10. És noha megszólította az Úr Manassét
és az Õ népét; de nem figyelmezének
reá. Neh. 9,29. Jer. 25,4.
11. Reájuk hozá azért az Úr az asszíriabeli
király seregének vezéreit, akik
Manassét megfogták és vasba vervén
megkötözék õt két lánccal, és Babilóniába
vitték. 5Móz. 28,36. Jób 36,8. Zsolt. 107,10.
12.Mikor pedig nagy nyomorúságban
volna, fohászkodék az Úrhoz, az õ Istenéhez,
és teljes alázattal volt az õ atyáinak
Istene elõtt. Zsolt. 118,5. 130,1. Hós. 5,15.
Jón. 2,2.Mik. 6,9. Jak. 4,6. 1Pét. 5,5. 6.
13. És könyörögvén hozzá megkegyelmeze
néki, és meghallgatván könyörgését,
visszahozá õt Jeruzsálembe, az õ
országába. Akkor ismeré meg Manasse,
hogy az Úr az igaz Isten. 1Krón. 5,20.
Ezsdr. 8,23. JerSir. 3,55.Mik. 7,19. Róm. 2,4.
14. Ezek után a Dávid városának külsõ
kõfalát felépíté Gihontól napnyugat felé a
völgyben, a halkapu bemeneteléig; Ofelt
is körülvéteté magas kerítéssel, és Júdánakmindenmegerõsített
városaiba seregvezéreket
helyeze. 1Kir. 1,33.
15. És eltávolítá az idegen isteneket és a
bálványt az Úr házából, és minden oltárt,
amelyet az Úr házának hegyén és Jeruzsálemben
emeltetett, kihányatá azokat a
városon kívül.
16. Ésmegépíté azÚr oltárát, és áldozék
rajta hálaadó és dicsõítõ áldozatokkal, és
megparancsolá Júdának, hogy szolgáljanak
az Úrnak, Izrael Istenének.
17.Mindazáltalmég akkor a nép áldozik
vala a magaslatokon; de csak az Úrnak,
az õ Istenének. 3Móz. 7,11.
18. Manassénak pedig többi dolgai,
Istenéhez való könyörgése, a próféták
intése, akik az Úrnak, Izrael Istenének
nevében szólának néki, ímé meg vannak
írva az Izrael királyainak dolgai között.
19. Az õ könyörgése pedig, és hogy az
Isten mint kegyelmezett meg néki, s az õ
minden bûne és vétke; és a helyek, amelyeken
magaslatokat épített, s aserákat és
bálványokat állított fel, minekelõtte megalázta
volna magát: ímé meg vannak írva
a Hózai beszédei között.
20. És meghala Manasse az õ atyáival,
és eltemeték õt az õ házában; és uralkodék
Amon, az õ fia helyette.
21. Huszonkét esztendõs volt Amon,
mikor uralkodni kezdett, és két esztendeig
uralkodék Jeruzsálemben.
22. És gonoszul cselekedék az Úr
szemei elõtt, miként az õ atyja, Manasse
cselekedett, mert áldozék Amon mindama
bálványoknak, amelyeket az õ atyja,
Manasse csináltatott, és azoknak szolgál
vala.
23.Meg sem alázá magát az Úr elõtt,
mint az õ atyja, Manasse megalázta
magát; hanemmég sokasítá Amon a bûnt.
24. Pártot ütének pedig az õ szolgái ellene,
és õt saját házában megölék.
2Kir. 21,23. 24.
25. A föld népe pedig levágá mindazokat,
akik Amon király ellen pártot ütének,
és királlyá tevé a föld népe Jósiást, az õ fiát
helyette.
Jósiás eltörli a bálványozást
34 Nyolcesztendõs volt Jósiás, mikor
uralkodni kezdett, és uralkodott
harmincegy esztendeig Jeruzsálemben.
2Kir. 22,1. Jer. 1,2.
2. És jó dolgot cselekedék az Úr elõtt,
és jára az õ atyjának Dávidnak útjain,
és nem hajolt el sem jobbra, sem balra;
3.Mert az õ királyságának nyolcadik
esztendejében, mikor még gyermek volna,
kezdé keresni az õ atyjának, Dávidnak
Istenét; tizenkettedik esztendejében pedig
Júdát és Jeruzsálemet kezdé megtisztítani
a magaslatoktól, aseráktól, bálványoktól
és öntött képektõl. 1Sám. 1,24.
Zsolt. 119,9. Péld. 8,17. Préd. 12,1. 2Tim. 3,15.
4. Leronták õelõtte a Baálok oltárait és
az azokon levõ szobrokat lehányatá; az
aserákat is a bálványokkal és öntött
képekkel egyetembe szétrombolá és
apróra töreté, és elhinteté azoknak temetõhelyén,
akik azoknak áldoztak vala.
2Móz. 32,20. 3Móz. 26,30. 2Kir. 23,4.
5. A papok csontjait megégeté azoknak
oltárain, és megtisztítá Júdát és Jeruzsálemet.
1Kir. 13,2.
494 KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 33. 34.
6. Így cselekedék Manassénak, Efraimnak
és Simeonnak városaiban is, mind
Naftaliig, azoknak pusztáiban köröskörül.
7. Lehányatá azért az oltárokat; az aserákat
és a bálványokat összetördelé mind
porrá, és minden naposzlopot elpusztított
Izrael egész földjén; azután megtére Jeruzsálembe.
5Móz. 9,21.
8. Királyságának tizennyolcadik esztendejében
pedig, minekutána a földet és a
házat megtisztítá, elküldé Sáfánt az Asália
fiát, és Maaséját a város elöljáróját, és
Joát, a Joáház fiát, az emlékírót, hogy kijavíttatnák
az Úrnak, az õ Istenének házát.
9. És menének Hilkiás fõpaphoz, és átadták
néki az Isten házába begyült pénzt,
amelyet a leviták, az ajtónállók gyûjtöttek
Manassétól, Efraimtól és az egész Izrael
maradékaitól, és egész Júdától és Benjámintól,
és Jeruzsálem lakóitól. 2Kir. 12,4.
10. És adák a munkavezetõknek, akik
felvigyáztak azÚr házában, hogy adják azt
a munkásoknak, akik dolgoztak az Úr
házában, hogy kijavítsák és helyreállítsák
a házat.
11. És adának pénzt az ácsoknak és a
kõmûveseknek, hogy vegyenek faragott
köveket, és fákat a kapcsolásokra, és a
házak gerendázására, amelyeket elrontottak
a Júda királyai.
12. És az emberek hûségesen végzik
vala a munkát; akikre felügyelének Jáhát
és Obádia leviták, a Mérári fiai közül
valók; és Zakariás, Mésullám, a kéhátiták
fiai közül valók, akik szorgalmazzák vala
õket. E leviták pedig mindnyájan mesterek
valának az éneklõszerszámokban.
2Kir. 12,15. Neh. 7,2. Péld. 28,20. 1Kor. 4,2.
13. A teherhordókat pedig, mert voltak
felügyelõk a munkások felett mindenféle
dologban, szorgalmazák a leviták közül
való íródeákok, igazgatók és ajtónállók.
1Krón. 23,6.
Megtalálják Mózes törvénykönyvét
14.Mikor pedig kihozák azok a pénzt,
amely az Úr házában gyûlt össze: megtalálá
Hilkia pap az Úr törvénykönyvét,
amelyetMózes által adott.
5Móz. 31,24–26. 2Kir. 22,8.
15. Szóla pedig Hilkia, és monda Sáfánnak,
az íródeáknak: A törvénykönyvet
megtalálám az Úr házában. És adá Hilkia
a könyvet Sáfánnak.
16. És vitte Sáfán a könyvet a királyhoz,
és elbeszélé néki a dolgot, mondván:
Valamit bíztál a te szolgáidra, abban híven
eljárnak;
17.Mert az Úr házában talált pénzt
összeszedvén, adák a felügyelõknek és
munkásoknak kezébe.
18. Továbbá jelenté Sáfán íródeák a
királynak, mondván: Hilkia pap nékem
egy könyvet ada; és olvasott abból Sáfán
a király elõtt. 5Móz. 17,19. Józs. 1,8.
19. Mikor pedig a király hallotta a
törvény beszédeit, ruháit megszaggatá.
Zsolt. 1,3. 4. 119,120. Jer. 23,9. Zsid. 3,16.
20. És parancsola a király Hilkia papnak
és Ahikámnak, a Sáfán fiának, Abdonnak,
aMika fiának, és az íródeáknak Sáfánnak,
és Asájának, a király szolgájának,mondván:
21.Menjetek el, és keressétek meg az
Urat énérettem, s az Izrael és Júda maradékaiért,
a könyv beszédei felõl, amely
megtaláltatott, mert nagy az Úr haragja,
amely mireánk szállott azért, hogy a mi
atyáink nem tartották meg az Úrnak
beszédét, hogymind aszerint cselekedtek
volna, amint e könyvben megíratott.
22. Elméne azért Hilkia és a király
embere Húlda prófétaasszonyhoz, a
Sallum feleségéhez, aki Tókéhát fia, aki
Hasrának, a ruhák gondviselõjének fia
vala, õ pedig Jeruzsálemben, a második
utcában lakik vala, és aszerint szólának
néki. Bír. 4,4. Luk. 2,36. Csel. 21,9. Gal. 3,28.
23. Ki monda nékik: Így szól az Úr, Izrael
Istene:Mondjátokmeg a férfinak, aki titeket
hozzám küldött;
24. Ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet
hozok e helyre és ennek lakosaira,
mindazokat az átkokat, amelyek meg
vannak írva a könyvben, amelyet felolvastak
a Júda királya elõtt; 5Móz. 23,5. Neh. 13,2.
Ezék. 18,19. 20. Csel. 5,31. Gal. 3,10. 13.
25.Mivel elhagytak engem, és idegen
isteneknek tömjéneztek, hogy engem
haragra gerjesszenek az õ kezeiknekminden
cselekedetei által. Felgerjedt az én
haragom e hely ellen, és el sem oltatik.
KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 34. 495
26. A Júda királyának pedig, aki titeket
küldött, hogy az Urat megkérdjétek, így
szóljatok: Így szól az Úr, Izrael Istene:
Ami a beszédeket illeti, amelyeket hallottál:
Zsolt. 51,17. 86,5. Dán. 9,9.
27.Mivel a te szíved meglágyult, és
teljes alázattal voltál az Isten elõtt,mikor
hallád az Õ beszédeit e hely ellen és az õ
lakosai ellen; mivel alázattal voltál elõttem,
és ruháidat megszaggattad és sírtál
elõttem: én is meghallgattalak, ezt mondja
az Úr. 5Móz. 24,16. Ésa. 1,18. Jer. 31,33. 34.
33,8. Ezék. 18,19--22.Mik. 7,19. Csel. 10,43.
28. Ímé, én téged a te atyáid közé takarítlak,
és tétetel a te sírodba békességben,
és nem látják a te szemeid azt a veszedelmet,
amelyet én hozok e helyre és ennek
lakóira. És eszerint beszélték el ezt a
királynak. 5Móz. 23,5. Neh. 13,2.
A szövetség megújítása
29. Akkor a király elkülde, és összegyûjteté
Júdának és Jeruzsálemnek
minden véneit. 2Kir. 23,1.
30. És felméne a király az Úr házába, és
õvele Júdának minden férfiai, és Jeruzsálem
lakosai, a papok, a leviták és az egész
nép kicsinytõl fogva nagyig, és elolvasá
fülük hallására a szövetség könyvének
minden beszédeit, amelyet találtak az
Úr házában.
31. Azután felállván a király az õ helyén,
fogadást tett az Úr elõtt, hogy õ az Urat
követi, és hogy parancsolatait, bizonyságtételeit
és rendeléseit teljes szívébõl és
teljes lelkébõl megõrzi, cselekedvén a
szövetség beszédeit, amelyek megírattak
abban a könyvben. Józs. 1,8. 2Kir. 11,14.
32. És elfogadtatá e dolgotmindazokkal,
akik Jeruzsálembõl és Benjáminból valók.
És Jeruzsálem lakói az Istennek, az õ
atyáik Istenének szövetsége szerint cselekedének.
33. Akkor elpusztított Jósiás minden
utálatos bálványt Izrael fiainak egész
földjérõl, és kényszeríte mindenkit, valaki
találtatik vala Izraelben, hogy szolgáljon
az Úrnak, az õ Istenüknek; és az õ egész
életében nem szakadának el az Úrtól,
atyáik Istenétõl. 1Kir. 11,5. Jer. 33,8.
Jósiás pászkaünneplése
35 Ésmegtartá Jósiás Jeruzsálemben
a húsvétünnepet az Úrnak; és
megölék a pászkabárányt az elsõ hónap
tizennegyedik napján. 2Kir. 23,21.
2. És állítá a papokat az õrállásukra, és
buzdítá õket az Úr házának szolgálatára.
2Móz. 12,6. Ezsdr. 6,18.
3. És monda a levitáknak, akik az egész
Izraelt oktatják, és magukat az Úrnak
szentelék: Helyeztessétek a szent ládát a
házba, amelyet Salamon készített a Dávid
fia, az Izrael királya; nemkellmost vállatokon
hordoznotok; hanem szolgáljatok az
Úrnak, a ti Isteneteknek, és az Õ népének,
az Izraelnek.
5Móz. 33,10. 1Krón. 23,26.Mal. 2,7.
4. És készítsétek el magatokat a ti
családjaitok és csoportjaitok szerint,
amint Dávid, az Izrael királya elrendelte,
és megírta az õ fia, Salamon.
1Krón. 9,10. 23,1. 26,1.
5. És álljatok a szent helyen, a nép közül
való testvéreitek családjainak csoportjai
és a leviták családjának egy-egy csoportja
szerint. Zsolt. 134,1.
6. Azután öljétek meg a pászkabárányt,
és szenteljétek meg magatokat, és készítsétek
el azt a ti atyátokfiainak, hogy az
Úrnak Mózes által tett beszéde szerint
cselekedjetek. Ezsdr. 6,20.
7. És ada Jósiás a nép fiai számára juhokat,
bárányokat és gödölyéket, mindezeket
a húsvéti áldozatokra; mindenkinek,
valaki ott találtatik vala, szám szerint
harmincezret, és háromezer tulkot; ezek
mind a királyéból voltak. Mik. 6,7.
8. Az õ fejedelmei is szabad akaratukból
a községnek, a papoknak és a levitáknak
adakozának; Hilkia, Zakariás és Jéhiel,
az Isten házának fejedelmei, adának a
papoknak a húsvét áldozatira kétezerhatszáz
juhot és háromszáz tulkot.
9. Konánia pedig és Semája ésNétanéel,
az õ atyjafiai, Hasábia, Jéhiel és Józabád,
a leviták fejedelmei, adának a levitáknak a
húsvét áldozataira ötezer juhot és ötszáz
tulkot.
10. Készen levén a szolgálat, a papok
helyeikre állának, a leviták is csapataik
szerint, amint a király parancsolta.
496 KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 34. 35.
11.Megölék azért a pászkabárányt, és
a papok hintik vala kezükbõl a vért, a
léviták pedig a bárányok bõrét húzák le.
2Móz. 12,22.
12. És külön választák az egészenégõ
áldozatra valókat, hogy adnák azokat a
nép közül való családok csoportjainak,
hogy áldoznának az Úrnak, amint a
Mózes könyvében megíratott; azonképpen
a tulkokból is elválaszták.
3Móz. 3,3.
13. És megsüték a pászkabárányt szokás
szerint a tûznél; a megszenteltetett
állatokat pedig megfõzék fazekakban,
vasfazekakban és üstökben: és nagy
hamarsággal adák az egész községnek.
2Móz. 12,8. 5Móz. 16,7. 1Sám. 2,13.
14. Ezek után maguknak és a papoknak
is elkészíték a pászkabárányt, mert a
papok, az Áron fiai az égõáldozatoknak és
a kövérségeknek megáldozásával el
voltak foglalva késõ éjszakáig, azért a
leviták készíték el mind maguknak, mind
a papoknak, az Áron fiainak.
15. Az éneklõk is, az Asáf fiai, szolgálatukban
voltak, Dávidnak, Asáfnak,
Hémánnak és Jédutunnak, a király prófétájának
parancsolatja szerint; az ajtónállók
is mindnyájan az ajtóknál voltak; nem
távozhatának szolgálatukból, hanem az õ
atyjukfiai, a leviták készíték vala el nékik.
1Krón. 25,1. 26,14.
16. És elkészüle az Úrnak minden
szolgálata azon a napon, hogy megtartanák
a pászkát, egészenégõ áldozatokkal
áldozván az Úr oltárán, a Jósiás király
parancsolatja szerint.
17.Megtartották tehát az Izrael fiai, akik
jelen lehetének, a pászkát abban az
idõben, és a kovász nélkül való kenyerek
ünnepét hét napon át.
rész 30,21. 2Móz. 12,15. 13,6.
18. Ehhez hasonló pászkát nem tartottak
Izraelben a Sámuel próféta idejétõl
fogva; Izrael királyai közül is senki sem
tartott olyan pászkát, amilyet Jósiás tartott
és a papok, a leviták, egész Júda, és akik
Izraelbõl jelen voltak, és Jeruzsálem lakosai.
2Kir. 23,22.
19. Jósiás királyságának tizennyolcadik
évében tartatott ez a pászka.
20.Mindezek után, hogy az Isten házát
Jósiás helyreállítá, feljöve Nékó, Egyiptom
királya, hogy az Eufrátesz mellett
való Kárkemis városát elfoglalná; és
Jósiás ellene ment. 2Kir. 23,29. Jer. 46,2.
21. És noha követeket külde õhozzá
Nékó, ezt mondván: Mi közöm tehozzád
nékem, Júda királya? Mert én most nem
ellened megyek, hanem az én országom
ellensége ellen, és Isten parancsolta, hogy
siessek; ne tusakodjál az Isten ellen, aki
énvelem van, hogy el ne veszítsen téged;
22. Mindazáltal Jósiás nem tére ki
õelõle, hanem, hogy megütköznék vele,
öltözetit megváltoztatá, és nem hallgatott
Nékó beszédeire, amelyek az Isten szájából
származtak. Elméne azért, hogy megütközzék
veleMegiddó mezején.
1Kir. 22,30. Dán. 4,35. Zak. 12,11.
23. Akkor a kézívesek nyilakat lövének
Jósiás királyra, és monda a király az õ
szolgáinak: Vigyetek ki engem innét;
mert nagyon megsebesültem.
24. Levévén azért õt az õ szolgái a
szekérbõl, másik szekerére helyezék, és
Jeruzsálembe vitték: És meghala, és
eltemetteték az õ atyáinak sírjába; s egész
Júda és Jeruzsálem siránkozék Jósiás
felett.
25. Jeremiás is siratá Jósiást, és siralmas
énekekkel siratják vala õt az éneklõ
férfiak és asszonyok mindnyájan mind e
mai napig, amelyek szokásossá lettek
Izraelben, s ímé, azok meg vannak írva a
Jeremiás siralmaiban. Préd. 12,5. Jer. 9,17.
22,20. JerSir. 4,20. Ámós 5,16.Mát. 9,23.
26. Jósiásnak pedig többi dolgai, és
aszerint való jótettei, amint az Úrnak
törvényében meg van írva; Zsolt. 112,6.
27. És az õ elsõ és utolsó dolgai, ímé
meg vannak írva az Izrael és Júda királyainak
könyvében.
Joáház
36 És elõhozá a föld népe Joáházt, a
Jósiás fiát, és királlyá tette õt atyja
helyett Jeruzsálemben. 2Kir. 23,30.
2. Huszonhárom esztendõs volt Joáház,
mikor uralkodni kezde, és háromhónapig
uralkodék Jeruzsálemben.
KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 35. 36. 497
3. És letevé õt Egyiptomkirálya Jeruzsálemben,
és a földre adót vetett, száz tálentum
ezüstöt és egy tálentum aranyat.
Joákim
4. És Egyiptom királya Eliákimot, az õ
testvérét tette királlyá Júda és Jeruzsálem
felett, megváltoztatván nevét Joákimra;
Joáházt pedig, az õ testvérét fogta és elvitte
Nékó Egyiptomba. Ezék. 19,3.
5. Huszonöt esztendõs volt Joákim,
mikor uralkodni kezdett, és tizenegy
esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; de
gonoszul cselekedék az Úr elõtt, az õ
Istene elõtt. 2Kir. 23,36.
6. És feljöve ellene Nabukodonozor, a
babilóniai király, és kettõs béklyót vete
lábaira, hogy Babilóniába vinné õt.
2Kir. 24,1. 6. Hab. 1,6. 10.
7. Az Úr házában való edények egy
részét is elvitte Nabukodonozor Babilóniába,
és helyezteté azokat az õ templomába,
Babilóniában. Dán. 1,1.
8. Joákimnak pedig többi dolgai és az
õ utálatosságai, amelyeket cselekedett, s
amelyek találtattak õbenne, ímé meg
vannak írva az Izrael és Júda királyainak
könyvében; és uralkodék helyette Joákin,
az õ fia. 1Krón. 3,16.
Joákin fogságra jut
9. Tizennyolc esztendõs korában kezdett
uralkodni Joákin, és három hónapig
és tíz napig uralkodék Jeruzsálemben;
de õ is gonoszul cselekedék az Úr elõtt.
2Kir. 24,8.
10. Az esztendõ fordultával pedig elkülde
Nabukodonozor király, és elviteté õt
Babilóniába, az Úr házának drága edényeivel
együtt, és királlyá tevé az õ testvérét,
Sédékiást Júda és Jeruzsálem felett.
11. Huszonegy esztendõs korában kezdett
uralkodni Sédékiás, és uralkodék
tizenegy esztendeig Jeruzsálemben.
2Kir. 24,17. Jer. 52,1.
12. És gonoszul cselekedék az Úr elõtt,
az õ Istene elõtt, és nemaláztamegmagát
Jeremiás próféta elõtt, aki az Úr képében
szól vala néki. 1Pét. 5,5. 6.
13. SõtmégNabukodonozor király ellen
is pártot ütött, aki õt az Isten nevére megesküdtette,
s makaccsá és önfejûvé lett,
ahelyett, hogy megtért volna az Úrhoz,
Izrael Istenéhez. 2Móz. 17,15. 2Kir. 17,14.
14. Sõt még a papok fejedelmei és a nép
is, mindnyájan szaporították a bûnt a
pogányok minden undokságai szerint, és
megfertõztették az Úr házát, amelyet
megszentelt Jeruzsálemben.
Isten kedvez mindvégig az Õ népének
15. És az Úr, az õ atyáiknak Istene
elküldé hozzájuk követeit jó idején,
mert kedvez vala az Õ népének és
az Õ lakhelyének. Jer. 25,3. Hós. 11,8.
Mik. 7,19.Mát. 1,21. 5,44. Róm. 11,27. 1Tim. 1,15.
16. De õk az Isten követeit kigúnyolták,
azÕbeszédeitmegvetették, és prófétáival
gúnyt ûztek; míglen az Úrnak haragja
felgerjede az Õ népe ellen, s többé nem
volt segítség. rész 30,10.
Zsolt. 74,1. 105,15. Péld. 1,25. Jer. 32,3.
Ezék. 33,31. 32.Mát. 23,34. 2Thess. 1,6.
17. És reájuk hozá a káldeusok királyát,
aki fegyverrel ölé meg ifjaikat az õ szent
hajlékukban, s nem kedveze sem az ifjaknak
és szüzeknek, sem a vén és elaggott
embereknek, mindnyájukat kezébe adá.
Ezsdr. 9,7.
18. És az Isten házának mindenféle
edényeit, nagyokat, kicsinyeket, és az Úr
házának kincseit, s a királynak és az õ
vezéreinek kincseit, mindezeket Babilóniába
viteté. 2Kir. 25,13.
19. Az Isten házát meggyújták, Jeruzsálem
kõfalait lerontották, palotáit mind
elégeték tûzzel, és minden drágaságait
elpusztították. Zsolt. 74,6. 7.
20. És akik a fegyver elõl megmenekültek,
azokat elhurcolta Babilóniába, és
néki és fiainak szolgáivá lettek mindaddig,
míg a perzsiai birodalom fel nem
támadott; Jer. 27,7.
21. Hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás
szája által mondott beszéde, míg
lerója a föld az õ szombatjait, mert az
elpusztulás egész ideje alatt nyugovék,
hogy betelnének a hetven esztendõk.
3Móz. 25,4. 5. 26,34. Jer. 25,9.
498 KRÓNIKÁK II. KÖNYVE 36.
Círus megengedi a hazatérést
22. És Círus perzsa király elsõ esztendejében,
hogy beteljesednék az Úrnak
Jeremiás szája által mondott beszéde, az
Úr felindítá Círus perzsa király szellemét,
és õ kihirdetteté az õ egész birodalmában,
élõszóval és írásban is, mondván:
Ésa. 44,28. Jer. 29,10.
23. Így szól Círus, a perzsa király: Az Úr,
a mennynek Istene e föld minden országait
nékem adta, és Õ parancsolta meg
nékem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben,
amely Júdában van; valaki azért
tiköztetek az Õ népe közül való, legyen
vele az Úr, az õ Istene, és menjen fel.
Dán. 2,21.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 176
Tegnapi: 200
Heti: 176
Havi: 4 098
Össz.: 797 347

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: 45.Krónikák II.könyve 31-36.
Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste - © 2008 - 2017 - szeretet.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: jános evangéliuma 14-17 fejezet - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »