Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste

Mi a tiszta Igét hirdetjük. Hiszünk Jézus Szent Nevében!Az Üdvösséget és a Szent Szellem keresztséget hirdetjük az egész világon.Küldjétek mindenkinek tovább a Szent Evangéliumot, amit leírunk az egész világra.Jézust hirdetjük. Abba Atyánk. Ámen.

JÓB KÖNYVE

A kegyes Jób jóléte
1 Vala Úz földjén egy ember, akinek
Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen,
igaz, istenfélõ vala és bûngyûlölõ.
1Móz. 6,9. 21,22. Péld. 8,13. Jak. 5,11.
2. Születék pedig néki hét fia és három
leánya.
3. És volt az õ marhája: hétezer juh, háromezer
teve és ötszáz igabarom és ötszáz
szamár; cselédje is igen sok vala, és ez a
férfiú nagyobb vala keletnekminden fiánál.
4. Eljártak vala pedig az õ fiai egymáshoz
és vendégséget szerzének otthon,
mindegyik a maga napján. Elküldtek és
meghívták vala az õ három húgukat is,
hogy együtt egyenek és igyanak velük.
5.Mikor pedig a vendégség napjai sorra
lejártak vala, elkülde értük Jób és megszentelé
õket, és jóreggel felserkene és
áldozik vala égõáldozattal mindnyájuk
száma szerint; mert ezt mondja vala Jób:
Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt
gondoltak az Isten ellen az õ szívükben!
Így cselekedik vala Jób minden napon.
1Móz. 8,20. 1Kir. 21,10. 2Kor. 11,2. 2Tim. 1,7.
6. Lõn pedig egy napon, hogy eljövének
az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr
elõtt; és eljöve a sátán is közöttük.
1Kir. 22,19. 1Krón. 21,1. Jel. 12,9.
7. És monda az Úr a sátánnak: Honnét
jössz? És felele a sátán az Úrnak és monda:
Körülkerültem és át meg át jártam a
földet. Mát. 12,43. 2Kor. 4,4. 1Pét. 5,8. 1Ján. 4,4.
8. És monda az Úr a sátánnak: Észrevetted-
é az én szolgámat, Jóbot? Bizony
nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen,
igaz, istenfélõ és bûngyûlölõ.
9. Felele pedig az Úrnak a sátán ésmonda:
Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?
Ésa. 45,19.
ESZTER KÖNYVE 9. 10. — JÓB KÖNYVE 1.
JÓB KÖNYVE
536 JÓB KÖNYVE 1. 2.
10. Avagy nem Te építettél-é sövényt
Jób köré, és vetted körbe házát és mindenét,
amije van? Keze munkáját megáldottad,
marhája igen elszaporodott e
földön. Zsolt. 34,7. 128,1. Ésa. 5,2.
11. De bocsássad csak rá a Te kezedet,
verdmegmindazt, ami az övé, avagy nem
átkoz-é meg szemtõl szembe téged?!
12. Az Úr pedigmonda a sátánnak: Ímé,
mindazt, amije van, kezedbe adom; csak
õreá ne nyújtsd ki kezedet. És kiméne a
sátán az Úr elõl.
Jób a bajban is istenfélõ marad
13. Lõn pedig egy napon, hogy az õ fiai
és leányai esznek és bort isznak vala az õ
elsõszülött bátyjuknak házában.
Préd. 9,12. 13.
14. És követ jöve Jóbhoz, és monda:
Az ökrök szántanak, a szamarak pedig
mellettük legelésznek vala.
15. De a sabeusok rajtuk ütének és
elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel
ölék meg. Csak én magam szaladék
el, hogy hírt adjak néked. 1Móz. 10,7.
16.Még szól vala ez, mikor jöve egy
másik, ésmonda: Istennek tüze esék le az
égbõl, és megégeté a juhokat és a szolgákat,
és megemészté õket. Csak én
magamszaladék el, hogy hírt adjak néked.
17.Még ez is szól vala, mikor jöve egy
másik, és monda: A káldeusok három
csapatot alkotának és ráütének a tevékre,
és elhajták azokat; a szolgákat pedig
fegyverrel ölék meg, csak én magam
szaladék el, hogy hírt adjak néked.
18.Még ez is szól vala, mikor jöve egy
másik, és monda: A te fiaid és leányaid
esznek és bort isznak vala az õ elsõszülött
bátyjuknak házában;
19. És ímé, nagy szél támada a puszta
felõl, megrendíté a ház négy szegeletét,
és rászakada az a gyermekekre és meghalának.
Csak én magam szaladék el,
hogy hírt adjak néked.
20. Akkor felkele Jób, megszaggatá
köntösét,megberetválá a fejét, és a földre
esék és leborula. 1Pét. 5,6.
21. Ésmonda:Mezítelen jöttemki az én
anyámnak méhébõl, és mezítelen térek
oda vissza. Az Úr adta, az Úr vette el.
Áldott legyen az Úrnak neve!
Ef. 5,20. Jak. 1,17.
22.Mindezekben nem vétkezék Jób,
és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék.
Jób a betegségben is istenfélõ marad
2 Lõn pedig, hogy egy napon eljövének
az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az
Úr elõtt. Eljöve a sátán is közöttük, hogy
udvaroljon az Úr elõtt.
2. És monda az Úr a sátánnak: Honnét
jössz? És felele a sátán az Úrnak, és monda:
Körülkerültem és át meg átjártam a
földet.
3.Monda pedig az Úr a sátánnak: Észrevetted-
é az én szolgámat, Jóbot? Bizony
nincs a földön olyan,mint õ; feddhetetlen,
igaz, istenfélõ, bûngyûlölõ. Még erõsen
áll a õ feddhetetlenségében, noha ellene
ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg
õt. 1Móz. 22,1.Mát. 7,11. Ján. 9,2.
4. És felele a sátán az Úrnak, és monda:
Bõrt bõrért; demindent amije van, odaad
az ember az életéért.
5. Azért bocsásd ki csak a Te kezedet, és
verdmeg õt csontjában és testében: avagy
nem átkoz-é meg szemtõl szembe téged?
6.Monda pedig az Úr a sátánnak: Ímé,
kezedbe van õ, csak életét kíméld.
Ján. 10,10. 2Kor. 4,4. Jak. 4,7.
7. És kiméne a sátán az Úr elõl, és megveré
Jóbot undok fekéllyel talpától fogva a
feje tetejéig. Luk. 13,11. 16. 1Ján. 4,4. 1Pét. 2,24.
8. És vett egy cserepet, hogy azzal
vakarja magát, és így ül vala a hamu
közepette. 2Sám. 13,19. Ezék. 27,30.Mát. 11,21.
9.Monda pedig õnéki az õ felesége:
Erõsen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben?
Átkozd meg az Istent,
és halj meg! 1Móz. 3,6.
10. Õ pedig monda néki: Úgy szólsz,
mint szól egy a bolondok közül. Hamár a
jót elvettük Istentõl, a rosszat nem vennõk-
é el?Mindezekben semvétkezék Jób
az õ ajkaival. Zsolt. 39,1. Róm. 12,19. Jak. 3,2.
11.Mikor pedig meghallá Jóbnak három
barátja mindezt a nyomorúságot,
amely esett volt rajta, eljöve mindegyik
az õ lakó helyébõl: a témáni Elifáz, a suhi
Bildád és a naamai Cófár; és elvégezék,
hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak
vele és vigasztalják õt. Róm. 12,15.
12. És amint ráveték szemüket távolról,
nem ismerék meg õt, és fennhangon
zokognak vala; azután pedigmegszaggatá
mindegyik a maga köntösét, és port hintének
fejükre az ég felé. Neh. 9,1. JerSir. 2,10.
13. És ülének vele hét napon és hét
éjszakán a földön, és nem szóla egyetlen
egy szót egyik sem,mert látják vala, hogy
igen nagy az õ fájdalma. 1Móz. 50,10.
Jób ajka átokszóra nyílik
3 Ezután megnyitá Jób az õ száját, és
megátkozá az õ napját. Jer. 20,14. 18.
2. És szóla Jób és monda:
3. Vesszen el az a nap, amelyen születtem,
és az az éjszaka, amelyen azt
mondták: fiú fogantatott. Jer. 15,10. 20,14.
4. Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék
azzal az Isten onnét felül, és világosság ne
fényljék azon.
5. Tartsa azt fogva sötétség és a halál
árnyéka; a felhõ lakozzék rajta, nappali
borulatok tegyék rettenetessé. Zsolt. 23,4.
6. Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be
azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz,
ne számláltassék a hónapokhoz.
7. Az az éjszaka! Legyen az magtalan,
ne legyen örvendezés azon.
8. Átkozzák meg azt, akik a nappalt átkozzák,
akik bátrak felingerelni a leviatánt.
9. Sötétüljenek el az õ estjének csillagai;
várja a világosságot, de az ne legyen, és ne
lássa a hajnalnak pírját!
10.Mert nem zárta be az én anyám
méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim
elõl a nyomorúságot.
11.Miért is nem haltam meg fogantatásomkor;
miért is ki nem múltam, mihelyt
megszülettem?
12.Miért vettek fel engem térdre, és
miért az emlõkre, hogy szopjam?!
13.Mertmost feküdnémés nyugodnám,
aludnám és akkor nyugton pihenhetnék,
14. Királyokkal és az ország tanácsosaival,
akikmaguknak kõhalmokat építenek.
15. Vagy fejedelmekkel, akiknek aranyuk
van, akik ezüsttel töltik meg házaikat.
16. Vagy miért nem lettem olyan, mint
az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot
sem látott kisdedek?
17. Ott a gonoszokmegszûnnek a fenyegetéstõl,
és ott megnyugosznak, akiknek
erejük ellankadt.
18. A foglyok ott mind megnyugosznak,
nem hallják a szorongatónak szavát.
19. Kicsiny és nagy ott egyenlõ, és a
szolga az õ urától szabad.
20.Miért is ad Isten a nyomorultnak
világosságot, és életet a keseredett szívûeknek?
Jer. 20,18.
21. Akik a halált várják, de nem jön az,
és szorgalmasabban keresikmint az elrejtett
kincset.
22. Akik nagy örömmel örvendeznek,
vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23. A férfiúnak, aki útvesztõbe jutott, és
akit az Isten bekerített köröskörül.
JerSir. 3,7.
24.Mert kenyerem gyanánt van az én
fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek,
mint habok.
25.Mert amitõl remegve remegtem,
az jöve reám, és amitõl rettegtem, az
esék rajtam. Józs. 1,9. 2Tim. 1,7.
26. Nincs békességem, sem nyugtom,
sem pihenésem, mert nyomorúság támadt
reám.
Elifáz elsõ beszéde
Ártatlanul senki sem szenved
4 És felele a témáni Elifáz, és monda:
2. Ha szólni próbálunk hozzád, zokon
veszed-é? De hát ki bírná türtõztetni
magát a beszédben?
3. Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott
kezeket megerõsítetted; Ésa. 53,3.
4. A tántorgót a te beszédeid fenntartották,
és a reszketõ térdeketmegerõsítetted;
5.Most, hogy rád jött a sor, zokon
veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
Luk. 4,23.
6. Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed,
s nem reménységed-é útjaidnak becsületessége?
7. Emlékezzél, kérlek, ki az, aki elveszett
ártatlanul, és hol töröltettek el
az igazak?
JÓB KÖNYVE 2. 3. 4. 537
Amit vet az ember, azt aratja is
8. Amint én láttam, akik hamisságot
szántanak és gonoszságot vetnek,
ugyanazt aratnak. Zsolt. 109,17. 18. 28.
Péld. 22,8.Mát. 5,44. 7,12. Luk. 6,31. Gal. 6,7.
9. Az Istennek leheletétõl elvesznek,
az Õ haragjának szelétõl elpusztulnak.
Ésa. 30,33. 2Kor. 4,4.
10. Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése,
és az oroszlánkölykök fogai megsemmisülnek.
Zsolt. 58,6.
11. Az agg oroszlán elvész, ha nincs
martaléka, a nõstény oroszlán kölykei
elszélednek. Zsolt. 34,10.
12. Szó lopódzék hozzám, s valami nesz
üté meg abból fülemet.
13. Éjjeli látásokon való töprengések
között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14. Félelem szálla rám, és rettegés, s
megreszketteté minden csontomat.
15. Valami szellem suhant el elõttem, s
testemnek szõre felborzolódék. Zsid. 1,14.
16.Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém,
egy alak vala szemeim elõtt, mély
csend, és ilyen szót hallék:
17. Vajon a halandó igaz-é Istennél, az
õ Teremtõje elõtt tiszta-é az ember?
Zsolt. 130,3.
18. Ímé, az Õ szolgáiban sem bízhatik
és az Õ angyalaiban is talál hibát:
Zsolt. 103,20. 2Pét. 2,4.
19.Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban,
akiknek fundamentumuk a porban
van, és könnyebben szétnyomhatók
a molynál?!
20. Reggeltõl estig gyötrõdnek, s anélkül,
hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21. Ha kiszakíttatik belõlük sátoruk
kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség
nélkül?
Jób csak Istentõl várhat segítséget
5 Kiálts csak! Van-é, aki felelne néked?
A szentek közül melyikhez fordulsz?
2.Mert a bolondot bosszúság öli meg,
az együgyût pedig buzgóság veszti el.
3. Láttam, hogy egy bolond gyökerezni
kezdett, de nagy hamar megátkoztam
szép hajlékát.
4. Fiai messze estek a szabadulástól: a
kapuban megrontatnak, mert nincs, aki
kimentse õket.
5. Amit learatnak néki, az éhezõ eszi
meg, a töviskerítésbõl is elviszi azt,
kincseiket tõrvetõk nyelik el.
6.Mert nem porból támad a veszedelem
s nem földbõl sarjad a nyomorúság!
7. Hanemnyomorúságra születik az ember,
amint felfelé szállnak a parázs szikrái.
8. Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám,
az Istenre bíznám ügyemet.
Zsolt. 50,15. Jer. 33,3. Róm. 10,13.
9. Aki nagy, végére mehetetlen dolgokat
mûvel, és csodákat, amiknek száma
nincsen. Zsolt. 72,18. Ján. 14,12. 20,30. 31.
Róm. 11,33. 15,4. Ef. 3,20. Zsid. 2,2--4.
10. Aki esõt ad a földnek színére, és a
mezõkre vizet bocsát.
Zsolt. 135,7. 147,7. 8. Mát. 5,45.
11. Hogy az alázatosokat felmagasztalja,
és a gyászolókat szabadulással
vidámítsa.
12. Aki semmivé teszi a csalárdok
gondolatait, hogy szándékukat kezeik
véghez ne vihessék. Neh. 4,15. Zsolt. 33,10.
13. Aki megfogja a bölcseket az õ
csalárdságukban, és a hamisak tanácsát
hiábavalóvá teszi.
14. Nappal sötétségre bukkannak, és
délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
15. Aki megszabadítja a fegyvertõl,
az õ szájuktól, és az erõsnek kezébõl a
szegényt;
16. Hogy legyen reménysége a szegénynek,
és a hamisság befogja az õ
száját. Zsolt. 107,42. Ésa. 52,15.
17. Ímé, boldog ember az, akit Isten
megdorgál; azért a Mindenhatónak fenyítését
meg ne utáljad!
Péld. 3,11. 12. Zsid. 12,5. Jak. 1,12.
18.Mert Õ megsebez, de be is kötöz,
összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
5Móz. 32,39.
19. Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben
sem illet a veszedelem téged.
Zsolt. 34,17. 19. 91,10. 13. Péld. 12,13. 24,16.
20. Az éhínségben megment téged a
haláltól, és a háborúban a fegyveres
kezektõl. Zsolt. 33,18.19. 37,19. Péld. 10,3.
538 JÓB KÖNYVE 4. 5.
21. A nyelvek ostora elõl rejtve leszel,
és nem kell félned, hogy a pusztulás
rád következik.
Zsolt. 31,20. Péld. 26,2. Ésa. 54,17.
22. A pusztulást és éhínséget neveted,
és a fenevadaktól sem félsz.
Zsolt. 34,10. 91,13. Csel. 20,33.
23.Mert a mezõn való kövekkel is
szövetséged lesz, és a mezei vad is
békességben lesz veled.
Zsolt. 91,12. Hós. 2,18.
24.Majd megtudod, hogy békességben
lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod
a te hajlékodat, nem találsz benne
hiányt. Zsolt. 39,1. Jak. 3,13.
25.Majd megtudod, hogy a te magod
megszaporodik, és a te sarjadékod,
mint a mezõn a fû.
26. Érett korban térsz a koporsóba,
amint a maga idején takaríttatik be a
learatott gabona.
2Móz. 23,26. Zsolt. 91,16. Ésa. 46,4.
27. Ímé, ezt kutattuk mi ki, így van ez.
Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.
Jób menti magát és panaszkodik
6 Jób pedig felele, és monda:
2. Oh, ha az én bosszankodásomat
mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat
vele együtt tennék a fontba!
3. Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél;
azért balgatagok az én szavaim.
4.Mert a Mindenható nyilai vannak
énbennem, amelyeknek mérge emészti
az én szellememet, és az Istennek rettentései
ostromolnak engem. Zsolt. 38,2.
5. Ordít-é a vadszamár a zöld füvön,
avagy bõg-é az ökör az õ abrakja mellett?
6. Vajon ízetlen, sótalan étket eszik-é az
ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7. Lelkemiszonyodik érinteni is; olyanok
azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8. Oh, ha az én kérésemteljesülne, és az
Isten megadná, amit reménylek;
1Krón. 4,10. Fil. 4,6. 1Ján. 5,14. 15.
9. És tetszenék Istennek, hogy összetörjön
engem, megoldaná kezét, hogy
szétvagdaljon engem!
10.Még akkor lenne valami vigasztalásom;
ujjonganék a fájdalomban, amely
nem kímél, mert nem tagadtam meg a
Szentnek beszédét.
11.Micsoda az én erõm, hogy várakozzam;
mi az én végem, hogy türtõztessem
magam?!
12. Kövek ereje-é az én erõm, avagy az
én testem acélból van-é?
13. Hát nincsen-é segítség számomra;
avagy a szabadulás elfutott-é tõlem?!
14. A szerencsétlent barátjától részvét
illetimeg,még ha elhagyja is aMindenhatónak
félelmét.
15. Atyámfiai hûtlenül elhagytak, mint
a patak, amint túláradnak medrükön a
patakok.
16. Amelyek szennyesek a jégtõl, amelyekben
olvadt hó hömpölyög;
17.Mikor átmelegülnek, elapadnak, a
hõség miatt fenékig száradnak.
18. Letérnek útjukról a vándorok; felmennek
a sivatagba utánuk és elvesznek.
19. Nézegetnek utánuk Téma vándorai;
Sébának utasai bennük reménykednek.
20.Megszégyenlik, hogy bíztak, közel
mennek és elpirulnak.
21. Így lettetek timost semmivé; látjátok
a nyomort és féltek. Zsolt. 38,11.
22. Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit,
és a ti jószágotokból ajándékozzatok
meg engem? Csel. 20,33.
23. Szabadítsatok ki engem az ellenség
kezébõl, és a hatalmasok kezébõl vegyetek
ki engem? Zsolt. 39,1.
24. Tanítsatok meg és én elnémulok, s
amiben tévedek, értessétek meg velem.
25. Oh, mily hathatósak az igaz beszédek!
De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26. Szavak ostorozására készültök-é?
Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek
szavai!
27.Még az árvának is néki esnétek, és
sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28.Most hát tessék néktek rám tekintenetek,
és szemetekbe csak nemhazudom?
29. Kezdjétek újra kérlek, ne legyen
hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom
még mindig áll.
30. Van-é az én nyelvemen hamisság,
avagy az én ínyem nem veheti-é észre a
nyomorúságot? Jak. 3,13.
JÓB KÖNYVE 5. 6. 539
Folytatás, Jób újabb panasza
7 Nem rabszolga élete van-é az embernek
a földön, és az õ napjai nem
olyanok-é, mint a béresnek napjai?
Zsolt. 39,4. Préd. 3,1. 2.
2. Amint a szolga kívánja az árnyékot,
és amint a béres reményli az õ bérét:
3. Úgy részesültem én keserves hónapokban,
és nyomorúságnak éjszakái jutottak
számomra.
4. Ha lefekszem, azt mondom: mikor
kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a
hánykolódással reggeli szürkületig.
Zsolt. 39,5.
5. Testem férgekkel van fedve és a
pornak piszokjával; bõröm összehúzódik
és meggennyed.
6. Napjaim gyorsabbak voltak a vetélõnél,
és most reménység nélkül tûnnek el.
7. Emlékezzél meg, hogy az én életem
csak egy lehelet, és az én szememnemlát
többé jót. Zsolt. 78,39. Jak. 4,14.
8. Nemlát engemszem, amely rámnéz;
Te rám veted szemed, de már nem vagyok!
9. A felhõ eltûnik és elmegy, így aki
leszáll a sírba, nem jön fel többé.
2Sám. 12,23. Zsolt. 39,13. 103,16.
10. Nem tér vissza többé az õ hajlékába,
és az õ helye nem ismeri õt többé.
11. Én sem tartóztatom hát meg az
én számat; szólok az én szellemem fájdalmában,
és panaszkodom az én lelkem
keserûségében. Zsolt. 39,1. 9. 40,9.
12. Tenger vagyok-é én, avagy cethal,
hogy õrt állítasz ellenem?
13.Mikor azt gondolom, megvigasztal
engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti
panaszkodásomat az én ágyasházam:
14. Akkor álmokkal rettentesz meg engemés
látásokkal háborítaszmeg engem;
15. Úgy, hogy inkább választom a megfojtatást,
inkább a halált,mint csontjaimat.
16. Utálom! Nem akarok örökké élni.
Távozzál el tõlem, mert nyomorúság az
én életem. Zsolt. 62,9.
17.Micsoda az ember, hogy õt ily nagyra
becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod
reá? Zsolt. 8,4. 17,3. 144,3. 2Kor. 11,20. Zsid. 2,6.
18.Meglátogatod õt minden reggel, és
minden szempillantásban próbálod õt.
19.Míglen nemfordítod el tõlemszemedet,
nemtávozol csak addig is tõlem, amíg
nyálamat lenyelem?
20. Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked,
oh embereknek õrizõje? Miért tettél
ki céltáblául magadnak? Miért legyek
magamnak is terhére.
Zsolt. 11,4. 36,6. Zsid. 4,13. Jel. 2,23.
21. És miért nem bocsátod meg vétkemet
és nem törlöd el az én bûnömet?
Hiszen immár a porban fekszem, és ha
keresel engem, nem leszek.
Bildád elsõ beszéde
Isten nem veti meg az ártatlant
8 Akkor felele a suhi Bildád, és monda:
2.Meddig szólasz még efféléket, és
lesz a te szádnak beszéde sebes szél?
3. Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a
Mindenható elforgatja-é az igazságot?
1Móz. 18,25. 5Móz. 32,4. 2Krón. 19,7. Dán. 9,14.
4. Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az õ
gonoszságuk miatt vetette el õket.
5. De ha te az Istent buzgón keresed,
és a Mindenhatóhoz könyörögsz;
6. Ha tiszta és becsületes vagy, akkor
legott felserken éretted, és bõvölködõvé
teszi a te megigazulásod hajlékát.
7. Bár a kezdet kicsiny volt, a vége felé
hatalmasan növekedni fog.
Zsolt. 138,8. Róm. 9,28. 1Kor. 3,7. Fil. 1,6.
8.Mert kérdezd meg csak az azelõtti
nemzedéket, és készülj csak fel az õ
atyáikról való tudakozódásra! 5Móz. 4,32.
9.Mert mi csak tegnapiak vagyunk és
semmit nem tudunk, mert a mi napjaink
csak árnyék e földön. Zsolt. 39,5.
10. Nem tanítanak-é meg azok téged?
Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-
é meg szívük szerint néked?!
11. Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül,
felnyúlik-é a sás víz nélkül?
12.Még gyenge korában, ha fel nem
szakasztják is, minden fûnél elébb elszárad.
Zsolt. 129,6.
13. Ilyenek az ösvényeik mindazoknak,
akik Istenrõl elfeledkeznek, és a képmutatónak
reménysége is elvész.
Zsolt. 112,10. Péld. 10,28.
14.Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma
olyan lesz, mint a pókháló. Ésa. 59,6.
540 JÓB KÖNYVE 7. 8.
15. Házára támaszkodik, és nem áll
meg; kapaszkodik belé, és nem marad
meg.
16. Bõ nedvességû ez a napfényen is,
és ágazata túlnõ a kertjén.
17. Gyökerei átfonódnak a kõhalmon;
átfúródnak a sziklarétegen.
18. Ámha kiirtják helyérõl, megtagadja
ez õt: Nem láttalak! Zsolt. 37,36.
19. Ímé, ez az õ pályájának öröme! És
más hajt ki a porból. Zsolt. 113,7.
20. Ahogy az Isten nem veti meg az
ártatlant, úgy a gonoszoknak sem ád
elõmenetelt. Zsolt. 37,24. 1Thess. 5,23. 24.
21.Még betölti szádat nevetéssel, és
ajakidat örömteli kiáltással.
22. Gyûlölõid szégyenbe öltöznek, és a
gonoszok sátora megsemmisül.
Jób második védekezése
A Mindenhatóval senki nem perelhet
9 Felele pedig Jób, és monda:
2. Igaz, jól tudom, hogy így van;
hogyan is lehetne igaz a halandó ember
Istennél? Zsolt. 143,2. Róm. 3,20.
3. Ha perelni akarna Õvele, ezer közül
egy sem felelhetne meg néki.
4. Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki
szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5. Aki hegyeket mozdít tova, hogy észre
se veszik, ésmegfordítja õket haragjában.
6. Aki kirengeti helyébõl a földet, úgyhogy
oszlopai megrepedeznek.
Ésa. 2,19. 21. Agg. 2,6. 21. Zsid. 12,26.
7. Aki szól a napnak és az fel nem kél,
és bepecsételi a csillagokat.
8. Aki egymaga feszítette ki az egeket,
és a tenger hullámain tapos.
9. Aki teremtette a Göncölszekeret, a
Kaszáscsillagot és a Fiastyúkot és a délnek
titkos tárait. Ésa. 45,9. Jer. 18,6. Ámós 5,8.
10. Aki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul,
és csodákat megszámlálhatatlanul.
Ján. 20,30.
11. Ímé, elvonul mellettem, de nem
látom, átmegy elõttem, de nem veszem
észre. Ésa. 45,2. 2Kor. 6,16.
12. Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza
meg; ki mondhatja néki: Mit
cselekszel?
13. Ha az Isten el nem fordítja az Õ
haragját, alatta meghajolnak Ráháb cinkosai
is.
14. Hogyan felelhetnék hát én meg
Õnéki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15. Én, aki ha szinte igazam volna, sem
felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék
ítélõ bírámhoz.
16. Ha segítségül hívnám és felelne is
nékem, mégsem hinném, hogy szavamat
fülébe vevé;
17. Aki forgószélben rohanmeg engem,
és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18. Nem hagyna még lélegzetet se
vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.
19. Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, Õ
igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki énnékem
napot?
20. Ha igaznak mondanám magamat, a
szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak:
bûnössé tenne engem.
21. Ártatlan vagyok, nem törõdöm
magammal, utálom az életemet.
22.Mindegy ez! Azért azt mondom:
elveszít Õ ártatlant és gonoszt!
23. Ha ostorával hirtelenmegöl, neveti a
bûntelenek megpróbáltatását.
24. A föld a gonosz kezébe adatik, aki az
Õ bíráinak orcáját elfedezi. Nem így van?
Kicsoda hát Õ? 2Sám. 15,30. 19,4. Jer. 4,14.
25. Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál:
elfutának, nem láttak semmi
jót.
26. Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók,
miként zsákmányára csap a keselyû.
27. Ha azt mondom: Nosza elfelejtem
panaszomat, felhagyok haragoskodásommal
és vidám leszek:
28.Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól;
tudom, hogy nem találsz
bûntelennek engem.
29. Rossz ember vagyok én! Minek
fárasszam hát magamat hiába?
30. Ha hóvízzel mosakodom is meg,
ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Ján. 15,3.
JÓB KÖNYVE 8. 9. 541
31. Akkor is a posványba mártanál engem
és az én ruháim is utálnának engem.
32. Mert nem ember Õ, mint én,
hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe
állanánk. Ésa. 45,9. Jer. 49,19. Róm. 9,20.
33. Nincs is közöttünk közbenjáró, aki
kezét közbevethesse kettõnk között!
1Sám. 2,25.
34. Venné csak el rólam az Õ vesszejét,
és az Õ rettentésével ne rettegtetne
engem: Zsolt. 39,10.
35. Akkor szólanék és nem félnék tõle:
mert nem így vagyok én magammal!
1Ján. 3,21.
Jób kutatja szenvedése okát
10 Lelkembõl utálom az életemet,
megeresztem felõle panaszomat;
szólok az én lelkem keserûségében.
2. Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass
engem; add tudtomra, miért perlesz
velem?!
3. Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz,
hogy megutálod kezednek munkáját, és a
gonoszok tanácsát támogatod?
Zsolt. 138,8. Ésa. 64,8.
4. Testi szemeid vannak-é néked, és úgy
látsz-é Te, amint halandó lát?
5.Mint a halandónak napjai, olyanok-é
a Te napjaid, avagy a Te éveid, mint az
embernek napjai?
6. Hogy az én álnokságomról tudakozol,
és az én vétkem után kutatsz.
7. Jól tudod Te azt, hogy én nemvagyok
gonosz, még sincs, aki kezedbõl kiszabadítson!
8. Kezeid formáltak engem és készítének
engem egészen köröskörül, és mégis
megrontasz engem?! Zsolt. 119,73.
9. Emlékezzél, kérlek, hogymint valami
agyagedényt, úgy készítettél engem, és
ismét porrá tennél engem? Ésa. 64,8.
10. Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet
és mint a sajtot, megoltottál engem?
11. Bõrrel és hússal ruháztál fel engem,
csontokkal és inakkal befedeztél engem.
12. Életet és kegyelmet szereztél
számomra, és a Te gondviselésed õrizte
az én szellememet.
13.De ezeket elrejtetted a Te szívedben,
és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
14. Ha vétkezem, mindjárt észreveszed
rajtam, és bûnöm alól nem mentesz föl
engem.
15. Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha
igaz vagyok, sem emelem föl fejemet,
eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
Ésa. 3,11.
16. Ha pedig felemelkednék az, mint
oroszlán kergetnél engem, és ismét csodafájdalmakat
bocsátanál reám. Ésa. 38,13.
17.Megújítanád a Te bizonyságidat ellenem,
megöregbítenéd a Te bosszúállásodat
rajtam; váltakozó és állandó sereg
volna ellenem.
18.Miért is hoztál ki engem anyámnak
méhébõl? Vajha meghaltam volna, és
szem nem látott volna engem!
19. Lettem volna, mintha nem is voltam
volna; anyámnak méhébõl sírba vittek
volna!
20. Hiszen kevés napom van még;
szûnjék meg! Forduljon el tõlem, hadd
viduljak fel egy kevéssé, Zsolt. 39,13.
21.Mielõtt odamegyek, honnét nem
térhetek vissza: a sötétségnek és a halál
árnyékának földjébe; Zsolt. 23,4. 88,12.
22. Az éjféli homálynak földjébe, amely
olyan, mint a halál árnyékának sûrû sötétsége;
hol nincs rend, és a világosság
olyan, mint a sûrû sötétség.
Cófár elsõ beszéde
Jób Isten elõtt alázza meg magát
11 Felele a Naamából való Cófár, és
monda:
2. A sok beszédre ne legyen-é felelet?
Avagy a csácsogó embernek legyen-é
igaza?
3. Fecsegéseid elnémítják az embereket,
és csúfolódol is, és ne legyen, aki
megszégyenítsen?!
4. Azt mondod: Értelmes az én beszédem,
tiszta vagyok a Te szemeid elõtt.
5. De vajha szólalna meg maga az Isten,
és nyitná meg ajkait ellened!
6. És jelentenémeg néked a bölcsességnek
titkait, hogy kétszerte többet ér az az
okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az
Isten még el is engedett néked a te bûneidbõl.
Ezsdr. 9,13. Zsolt. 104,24. 111,10.
542 JÓB KÖNYVE 9. 10. 11.
7. Az Istenmélységét elérheted-é, avagy
a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-
é? Préd. 3,11. Róm. 11,33.
8.Magasabb az égnél; mit teszel tehát?
Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted
meg?
9. Hosszabb annak mértéke a földnél,
és szélesebb a tengernél.
10. Ha megtapos, elzár és ítéletet tart:
ki akadályozhatja meg?
11.Mert Õ jól ismeri a csalárd embereket,
látja az álnokságot, még ha nem
figyelmez is arra! Zsolt. 10,11.
12. És értelmessé teheti a bolond embert
is, és emberré szülheti a vadszamár
csikóját is.
13. Ha te a te szívedet felkészítenéd,
és kezedet felé terjesztenéd;
1Sám. 7,3. 2Krón. 27,6. Zsolt. 78,8. 143,6.
14. Ha a hamisságot, amely a te kezedben
van, távol tartanád magadtól, és nem
lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
Zsolt. 119,6. Péld. 24,7.
15. Akkor a te orcádat fölemelhetnéd
szégyen nélkül, erõs lennél és nem félnél;
1Móz. 4,5. 1Ján. 3,21.
16. Sõt a nyomorúságról is elfelejtkeznél,
ésmint lefutott vizekrõl, úgy emlékeznél
arról.
17. Ragyogóbban kelne idõd a déli fénynél,
és az éjféli sötétség is olyan lenne,
mint a kora reggel. Zsolt. 37,6.
18. Akkor bíznál, mert volna reménységed;
és ha széttekintenél, biztonságban
aludnál. Péld. 10,28.
Róm. 5,5. Kol. 1,25. 27. 1Ján. 3,2. 3.
19. Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene,
sõt sokan hízelegnének néked.
Zsolt. 91,10. 142,7. Péld. 3,24. Ésa. 49,23. 60,3.
20. De a gonoszok szemei elepednek,
menedékük eltûnik elõlük, és reménységök:
a lélek kilehelése!

Jób harmadik védekezése
Csak Isten bölcs és hatalmas
12 Felele erre Jób, és monda:
2. Bizonyára ti magatok vagytok a
nép, és veletek kihal a bölcsesség!
3. Nékem is van annyi eszem, mint
néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok,
és ki ne tudna ilyenféléket?
4. Kikacagják a saját barátai azt,mint engem,
aki Istenhez kiált ésmeghallgatja õt.
Kikacagják az igazat, az ártatlant!
Zsolt. 91,15. Péld. 14,2.
5. A szerencsétlen megvetni való, gondolja,
aki boldog; ez vár azokra, akiknek
lábuk roskadoz.
6. A fosztogatók sátrai csendesek és
biztonságban vannak, akik ingerlik az
Istent, és akiknek kezében Isten bõsége.
Zsolt. 37,7.
7. Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat,
majd megtanítanak, és az égnek
madarait, azok megmondják néked.
8. Avagy beszélj a földdel és azmegtanít
téged, a tengernek halai is elbeszélik
néked.
9.Mindezek közül melyik nem tudja,
hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
10. Akinek kezében van minden élõlénynek
az élete, és minden egyes
embernek a szelleme.
4Móz. 16,22. Dán. 5,23. Csel. 17,28.
11. Nemde nem a fül próbálja-é meg a
szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
12. A vén emberekben van-é a bölcsesség,
és az értelem a hosszú életben-é?
Luk. 11,49.
13. Õnála van a bölcsesség és hatalom,
övé a tanács és az értelem.
Péld. 8,14. Dán. 2,20--23.Mát. 13,54. 1Kor. 1,23. 24.
14. Ímé, amit leront, nem épül föl az;
ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl
az. Jel. 3,7.
15. Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak;
ha kibocsátja õket, felforgatják a
földet. 1Móz. 7,11. 1Kir. 17,1.
16. Õnála van az erõ és okosság; övé az
eltévelyedett, és aki tévelygésre visz.
17. A tanácsadókat fogságra viszi, és a
bírákat megbolondítja.
Ésa. 19,11. 12. 1Kor. 1,19.
18. A királyok bilincseit feloldja, és övet
köt derekukra.
19. A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat
megbuktatja.
20. Az ékesenszólótól eltávolítja a beszédet
és a vénektõl elveszi a tanácsot.
21. Szégyent zúdít az elõkelõkre, és a
hatalmasok övét megtágítja.
JÓB KÖNYVE 11. 12. 543
22. Feltárja a sötétségbõl a mélységes
titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra
hozza. Mát. 10,26. 1Kor. 4,5.
23. Nemzeteket növel fel, azután elveszíti
õket; nemzeteket terjeszt ki messzire,
azután elûzi õket.
24. Elveszi eszüket a föld népe vezetõinek,
és úttalan pusztában bujdostatja õket.
25. És világtalan sötétben tapogatóznak,
és tántorognak, mint a részeg.
Jób vádolja barátait
13 Ímé, mindezeket látta az én szemem,
hallotta az én fülem és
megértette.
2. Amint ti tudjátok, úgy tudom én is,
és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3. Azonban én a Mindenhatóval akarok
szólani; Isten elõtt kívánom védeni ügyemet.
4.Mert ti hazugságnak mesterei vagytok,
és mindnyájan haszontalan orvosok.
5. Vajha legalább mélyen hallgatnátok,
az még bölcsességtekre lenne. Péld. 17,27. 28.
6. Halljátok meg, kérlek, az én feddõzésemet,
és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7. Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot,
és Õérette szóltok-é csalárdságot?
Péld. 24,23.
8. Az Õ személyére néztek-é, ha Isten
mellett tusakodtok?
9. Jó lesz-é az, ha egészen kiismer
benneteket, avagy megcsalhatjátok-é Õt,
amint megcsalható az ember?
10. Keményen megbüntet, ha titkon
vagytok is személyválogatók.
11. Az Õ fensége nemrettent-émeg titeket,
a tõle való félelem nem száll-é rátok?
12. A ti emlékezéseitek hamuba írott
példabeszédek, a ti menedékváraitok
sárvárak.
Jób Isten elé akar állni
13. Hallgassatok, ne bántsatok: hadd
szóljak én, akármi essék is rajtam.
14.Miért szaggatnám fogaimmal testemet,
és miért szorítanám markomba
lelkemet? Zsolt. 119,109.
15.Még ha meg is öl engem, akkor is
Õbenne bízom; de útjaimat megvédem
Õelõtte! Zsolt. 23,4. Péld. 14,32.
16. Sõt az lesz nékem segítségül, hogy
képmutató nem juthat elébe. Ésa. 12,1. 2.
17. Hallgassátok meg figyelmesen az én
beszédemet, vegyétek füleitekbe az én
mondásomat.
18. Ímé, elõterjesztem ügyemet, tudom,
hogy nékem lesz igazam.
19. Ki az, aki perelhetne velem? Ha
most hallgatnom kellene, úgy kimúlnék.
Ésa. 50,8.
20. Csak kettõt ne cselekedj velem,
színed elõl akkor nem rejtõzöm el.
21. Vedd le rólam kezedet, és a Te
rettentésed ne rettentsen engem.
22. Azután szólíts és én felelek, avagy én
szólok hozzád és Te válaszolj.
23. Mennyi bûnöm és vétkem van
nékem? Gonoszságomat és vétkemet add
tudtomra!
24.Miért rejted el orcádat, és tartasz
engem ellenségedül?
Zsolt. 13,1. Ésa. 8,17. JerSir. 2,5.
25. A letépett falevelet rettegteted-é, és
a száraz pozdorját üldözöd-é?
26. Hogy ily sok keserûséget szabtál
reám, és az én ifjúságomnak vétkét
örökölteted velem?! Zsolt. 25,7. 90,8.
27. Hogy béklyóba teszed lábaimat,
vigyázol minden én utamra, és vizsgálod
lábamnak nyomait?
28. Az pedig elsenyved,mint a redves fa,
mint ruha, amelyet moly emészt.
Jób befejezi beszédét
14 Az asszonytól született ember
rövid életû és háborúságokkal
bõvölködõ. Préd. 2,23.
2.Mint a virág, kinyílik és elhervad,
és eltûnik, mint az árnyék, és nem állandó.
Ésa. 40,6. Jak. 1,10. 1Pét. 1,24.
3. Még az ilyen ellen is felnyitod-é
szemeidet, magaddal törvénybe állítasz-é
engem? Zsolt. 143,2. 144,3.
4. Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
1Móz. 5,3. Ján. 3,5. Róm. 5,12. Ef. 2,3.
5. Nincsenek-é meghatározva napjai?
Az õ hónapjainak számát te tudod; határt
vetettél néki, amelyet nem hághat át.
544 JÓB KÖNYVE 12. 13. 14.
6. Fordulj el azért tõle, hogy nyugodalma
legyen, hogy legyen napjában annyi
öröme, mint egy béresnek. Zsolt. 39,13.
7.Mert a fának van reménysége; ha
levágják, ismét kihajt, és az õ hajtásai el
nem fogynak.
8.Még ha megvénül is a földben a
gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
9. A víznek illatától kifakad, ágakat hajt,
mint a csemete.
10. De ha a férfi meghal és elterül; ha
az ember kimúlik, hol van õ?
11.Mint a víz kiapad a tóból, a patak
elapad, kiszárad:
12. Úgy fekszik le az ember és nem kél
fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek,
nem költetnek föl az õ álmukból.
Zsolt. 102,26. Ésa. 51,6. 65,17. 66,22.
Csel. 3,21. Róm. 8,20. 2Pét. 3,7. Jel. 20,11. 21,1.
13. Vajha engem a holtak országában
tartanál; rejtegetnél engem addig, amíg
elmúlik a Te haragod; határt vetnél
nékem, azután megemlékeznél rólam!
14. Ha meghal az ember, vajon feltámad-
é? Akkor az én hadakozásom
minden idejében reménylenék, míglen
elkövetkeznék az én elváltozásom.
Zsolt. 16,10. 1Kor. 15,42.
15. Szólítanál és én felelnék néked,
kívánkoznál a Te kezednek alkotása
után. Zsolt. 50,4. Ján. 5,28. 1Thess. 4,16.
16. De most számlálgatod az én lépéseimet,
és nem nézed el az én vétkeimet!
Zsolt. 56,8. 103,12. 139,1--3.
Péld. 5,21. Ésa. 1,18. Jer. 33,8.Mik. 7,19.
17. Gonoszságom egy csomóba van
lepecsételve, és hozzáadod bûneimhez.
Mát. 1,21. 1Tim. 1,15. 2Tim. 1,10.
18.Még a hegy is szétomlik, ha eldõl;
a szikla is elmozdul helyérõl; Zsolt. 130,3.
19. A köveket lekoptatja a víz, a földet
elsodorja annak árja: az ember reménységét
is úgy teszed semmivé.
20. Hatalmaskodol rajta szüntelen és
õ elmegy; megváltoztatván az orcáját,
úgy bocsátod el õt.
21. Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja;
ha megszégyenülnek, nem törõdik velük.
Préd. 9,5. Ésa. 63,16.
22. Csak önmagáért fáj még a teste, és
a lelke is önmagáért kesereg.
Zsolt. 49,14. Péld. 14,32.Mát. 8,12.
Elifáz második beszéde
Önteltséggel vádolja Jóbot
15 Majd felele a Témánból való
Elifáz, és monda:
2. Vajon a bölcs felelhet-é ilyen légbõl
kapott tudománnyal, és megtöltheti-é a
hasát keleti széllel?
3. Vetekedvén oly beszéddel, amely
nem használ, és oly szavakkal, amelyekkel
semmit sem segít.
4. Te már semmivé akarod tenni az
Isten félelmét is; és megkevesbíted az
Isten elõtt való buzgólkodást is!
5.Mert gonoszságod oktatja a te szádat,
és a csalárdok nyelvét választottad.
6. A te szád kárhoztat téged, nem én,
és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
7. Te születtél-é az elsõ embernek;
elébb formáltattál-é, mint a halmok?
Péld. 8,25.
8. Az Isten tanácsában hallgatóztál-é,
és a bölcsességet magadhoz ragadtad-é?
Róm. 11,34. 1Kor. 2,11.
9.Mit tudsz te, amit mi nem tudunk, és
mit értesz olyat, ami nálunk nem volna
meg?
10. Õsz is, agg is van közöttünk, jóval
idõsebb a te atyádnál.
11. Csekélységek-é elõtted Istennek
vigasztalásai, és a beszéd, amely szelíden
bánt veled?
12.Merre ragadt téged a szíved, és
merre pillantottak a te szemeid?
13. Hogy Isten ellen fordítod a te szellemedet,
és ilyen szavakat eresztesz ki a
szádon?
14.Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne,
és hogy igaz volna, aki asszonytól
születik? Zsolt. 14,3. Péld. 20,9. Préd. 7,20.
15. Ímé, még az Õ szentjeiben sem bízik,
az egek sem tiszták az Õ szemében:
16.Mennyivel kevésbé az utálatos és a
megromlott ember, aki úgy nyeli a hamisságot,
mint a vizet?! Zsolt. 14,3. Péld. 19,28.
17. Elmondom néked, hallgass rám, és
amint láttam, úgy beszélem el;
18. Amit a bölcsek is hirdettek, és nem
titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19. Akiknek egyedül adatott vala a föld,
és közöttük idegen nem megy vala.
JÓB KÖNYVE 14. 15. 545
20. Az istentelen kínozza önmagát egész
életében, és az erõszakoskodó elõtt is
rejtve van az õ esztendeinek száma.
Zsolt. 90,12.
21. A félelemhangja cseng az õ füleiben;
jóléte idején tör rá a pusztító!
2Kir. 7,6. 7. Zsolt. 53,5. Ján. 10,10.
22. Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl,
mert kard hegyére van õ kiszemelve.
23. Kenyér után futkos, hogy hol volna?
Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség
napja. Zsolt. 59,15.
24. Háborgatják õt a nyomorúság és
rettegés; leverik õt, mint valami háborúra
felkészült király.
25. Mert az Isten ellen nyújtotta ki
kezét, és erõsködött aMindenható ellen;
Mal. 3,13.
26. Kinyújtott nyakkal rohant ellene,
domború pajzsainak fellege alatt.
27.Mivel befedezte az orcáját kövérséggel,
és hájat borított tomporára;
Zsolt. 17,10. 73,7.
28. És lakozott elrombolt városokban;
lakatlan házakban, amelyek dûlõfélben
vannak:
29.Meg nem gazdagodik, vagyona meg
nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30. Nem menekül meg a sötétségtõl,
sarjadékát láng perzseli el, és szájának
leheletétõl pusztul el.
31. Ne higgyen a hívságnak, aki megcsalatott,
mert hívság lészen annak jutalma.
Ésa. 59,4.
32. Nemidejében telik el élete, és az ága
ki nem virágzik. Zsolt. 55,23.
33. Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ
egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát.
Zsolt. 1,4.
34.Mert a képmutató házanépe meddõ,
és tûz emészti meg az ajándékból való
sátrakat. Ésa. 33,14.
35. Nyomorúságot fogan, álnokságot
szül, és az õ méhük csalárdságot érlel.
Zsolt. 7,14. Ésa. 59,4.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 266
Tegnapi: 336
Heti: 266
Havi: 2 555
Össz.: 825 189

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: 50.Jób könyve 1-15.
Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste - © 2008 - 2017 - szeretet.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: ima izraelert - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »