Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste

Mi a tiszta Igét hirdetjük. Hiszünk Jézus Szent Nevében!Az Üdvösséget és a Szent Szellem keresztséget hirdetjük az egész világon.Küldjétek mindenkinek tovább a Szent Evangéliumot, amit leírunk az egész világra.Jézust hirdetjük. Abba Atyánk. Ámen.

Jób negyedik védekezése
16 Felele pedig Jób, és monda:
2. Efféle dolgokat sokat hallottam.
Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3. Vége lesz-émár a légbõl kapott beszédeknek,
avagy mi ingerel téged, hogy így
felelsz?
4. Én is szólhatnék úgy mint ti, csak
volnátok ti az én helyemben! Szavakat
fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám
miattatok a fejemet; Zsolt. 22,7. 109,25.
5. Erõsíthetnélek titeket csak a szájammal
és ajakimmozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6. Ha szólnék is, nem kevesbednék a
keserûségem; ha veszteglek is: micsoda
távozik el tõlem?
7.Most pedig már fáraszt engem. Elpusztítád
egész házam népét.
8.Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság
lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem
is, szemtõl szembe bizonyít ellenem.
9. Haragja széttépett és üldöz engem.
Fogait csikorgatta rám, ellenségemként
villogtatja felém tekintetét.
10. Feltátották ellenem szájukat, gyalázatosan
arcul csapdostak engem, összecsõdültek
ellenem. Zsolt. 22,13. 35,15.
11. Adott engem az Isten az álnoknak,
és a gonoszok kezébe ejte engem.
12. Nyugalomban valék, de szétszaggata
engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott
engem, céltáblává tûzött ki magának.
13. Körülvettek az õ íjászai; veséimet
meghasítja és nemkímél; epémet a földre
kiontja.
14. Csapást csapás után mér rám, és
rám rohan, mint valami hõs.
15. Zsákruhát varrék az én fekélyes
bõrömre, és a porba fúrtam be az én
szarvamat. Zsolt. 7,5.
16. Arcom a sírástól kivörösödött, szempilláimra
a halál árnyéka szállt;
17. Noha erõszakosság nem tapad
kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18. Oh föld, az én véremet el ne takard,
és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
Zsolt. 66,18. 19.
19.Még most is ímé az égben van az én
bizonyságom, és az én tanúim a magasságban!
Róm. 1,9. 1Thess. 2,5.
20. Csúfolóim a saját barátaim, azért
az Istenhez sír fel az én szemem,
546 JÓB KÖNYVE 15. 16.
21. Hogy ítélje meg az embernek Istennel,
és az ember fiának az õ felebarátjával
való dolgát. Préd. 6,10. Ésa. 43,25. 26. Gal. 4,19.
22.Mert a kiszabott esztendõk letelnek,
és én útra kelek és nem térek vissza.
Préd. 12,5.
Jób barátaira panaszkodik
17 Szellemem meghanyatlott, napjaim
elfogynak, vár rám a sír.
Zsolt. 88,3. 4.
2.Még mindig csúfot ûznek belõlem!
Szemem az õ patvarkodásuk között virraszt.
1Sám. 1,6.
3. Kezest magadnál rendelj, kérlek,
nékem; különben ki csap velem kezet?
Péld. 6,1.
4.Minthogy az õ szívüket elzártad az
értelemelõl, azért nemismagasztalhatod
fel õket.
5. Aki prédává juttatja barátait, annak
fiainak szemei elfogyatkoznak.
6. Példabeszéddé tett engem a népek
elõtt, és ijesztõvé lettem elõttük.
7. A bosszúság miatt szemem elhomályosodik,
és minden tagom olyan, mint az
árnyék.
8. Elálmélkodnak ezen a becsületesek,
és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9. Ámaz igaz kitart az õ útján, és a tisztakezû
ember még erõsebbé lesz.
Zsolt. 24,3. 4. Péld. 4,18. Ésa. 52,11.
10. Nosza hát, térjetek ide mindnyájan;
jöjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset
köztetek.
11. Napjaim elmúlának, szívemnek kincsei:
terveim meghiúsulának.
12. Az éjszakát nappallá változtatják, és
a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
13. Ha reménykedem is, a sír már az
én házam, a sötétségben vetettem az én
ágyamat.
14. A sírnak mondom: Te vagy az én
atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az
én anyám és néném.
15. Hol tehát az én reménységem, ki
törõdik az én reménységemmel?
16. Leszáll az majd a sír üregébe, velem
együtt nyugoszik a porban.
Zsolt. 88,4--6. 2Krón. 1,9.
Bildád második beszéde
18 Felele pedig a suhi Bildád, és
monda:
2.Mikor akartok a beszédnek véget vetni?
Értsétekmeg a dolgot, azután szóljunk.
3.Miért állíttatunk barmoknak, és miért
vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
Zsolt. 73,22.
4. Teéretted, aki szaggatja lelkét haragjában,
vajon elhagyattatik-é a föld, és
felszakasztatik-é a kõszikla helyérõl?
5. Sõt, inkább a gonoszok világa kialuszik,
és nemfénylik az õ tüzüknek szikrája.
Péld. 13,9. 20,20.
6. A világosság elsötétedik az õ sátorában,
szövétneke kialszik felette.
7. Erõs léptei aprókká lesznek, saját
tanácsa rontja meg õt.
8.Mert lábaival hálóba bonyolódik, és
ó-verem felett jár.
9. A sarka tõrbe akad, és kelepce fogja
meg õt.
10. Hurok rejtetett el a földbe ellene, és
zsineg az õ szokott ösvényén.
11.Mindenfelõl félelmek rettentik õt,
és üldözik õt lépten nyomon.
12. Éhség emészti fel az õ erejét, és
nyomorúság leselkedik oldala mellett.
Jer. 6,25.
13.Megemészti testének izmait, megemészti
izmait a halál zsengéje.
14. Eltûnik sátorából az õ bátorsága, és
a félelmek királyához folyamodik õ.
Péld. 10,28.
15. Az lakik sátorában, aki nem az övé,
és hajlékára kénkövet szórnak. 1Móz. 19,24.
16. Alant elszáradnak gyökerei, és felülrõl
levágatik az ága.
17. Emlékezete elvész a földrõl, még az
utcákon sem marad fenn a neve.
Zsolt. 34,16. Péld. 2,22. 10,7.
18. A világosságról a sötétségbe taszítják,
a föld kerekségérõl elüldözik õt.
19. Se fia, se unokája nemlesz az õ népében,
és semmi maradéka az õ tanyáján.
20. Az õ pusztulásától megborzadnak,
akik következnek, és rettegés fogja el a
most élõ embereket.
21. Ilyenek az álnok embernek hajlékai,
és ilyen annak lakóhelye, aki nem tiszteli
Istent. 1Thess. 4,5. 2Thess. 1,8. Tit. 1,16.
JÓB KÖNYVE 16. 17. 18. 547
Jób ötödik védekezése
Elhagyták az emberek
19 Felele pedig Jób, és monda:
2.Meddig kínozzátok még a lelkemet,
és zúztok darabokra beszédeitekkel?
1Sám. 1,6.
3. Tízszer ismeggyaláztatokmár engem;
nem pirultok, hogy így erõsködtök ellenem?
4.Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem
énmagamra hárul.
Zsolt. 19,12. Ezék. 18,4.
5. Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok
ellenem, és feddõdni az én gyalázatom
felett? Zsolt. 38,16.Mik. 7,8.
6. Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott
meg engem, és az Õ hálójával Õ vett
engem körül. JerSir. 1,13.
7. Ímé, kiáltozom az erõszak miatt, de
meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok,
de nincsen igazság.
8. Utamat úgy elgátolta, hogy nem
mehetek át rajta, és az én ösvényemre
sötétséget vetett. JerSir. 3,6. 7.
9. Tisztességembõl kivetkõztetett, és
fejemnek koronáját elvevé.
10.Megronta köröskörül, hogy elveszszek,
és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11. Felgerjesztette haragját ellenem, és
úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
5Móz. 32,22.
12. Seregei együtt jövének be és utat
csinálnak ellenem, és az én sátorom
mellett táboroznak. Zsolt. 34,19.
13. Atyámfiait távol ûzé mellõlem, barátaim
egészen elidegenedtek tõlem.
Zsolt. 38,11. Ésa. 53,3. Ján. 1,11.
14. Rokonaim visszahúzódtak, ismerõseim
pedig elfelejtkeznek rólam.
15. Házam zsellérei és szolgálóim idegennek
tartanak engem, jövevény lettem
elõttük.
16. Ha a szolgámat kiáltom, nem felel,
még ha könyörgök is néki.
17. Leheletem idegenné lett házastársam
elõtt, s könyörgésem az én ágyékom
magzatai elõtt.
18.Még a kisdedek is megvetnek engem,
ha fölkelek, ellenemszólnak nékem.
19.Megutáltmindenmeghitt emberem;
akiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20. Bõrömhöz és húsomhoz ragadt az
én csontom, csak fogam húsával menekültem
meg.
21. Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek
rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze
érintett engem!
22.Miért üldöztök engem úgy, mint
az Isten, és mért nem elégesztek meg a
testemmel?
23. Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának,
oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24. Vasvesszõvel és ónnal örökre kõsziklába
metszetnének!
25.Mert én tudom, hogy az én Megváltóm
él, és végül itt áll majd a földön.
26. És miután ezt a bõrömet megrágják,
mégis testemben látom meg az
Istent. Zsolt. 17,15.Mát. 5,8. Csel. 24,15.
1Kor. 13,12. 15,35--49. 2Kor. 5,6. 8. 1Ján. 3,2.
27. Akit magam látok meg magamnak;
az én szemeim látják meg, nem más. Az
én veséim megemészttettek énbennem;
28.Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk
õt üldözni! Látva, hogy a dolog gyökere
énbennem rejlik.
29. Féljetek a fegyvertõl, mert a fegyver
a bûnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok,
hogy van ítélet!
Cófár második beszéde
A gonoszok jóléte ideigvaló
20 Felele pedig a Naamából való
Cófár, és monda:
2.Mindamellett az én gondolataim feleletre
kényszerítenek engem, és emiatt
nagy az izgatottság bennem.
3. Hallom gyalázatos dorgáltatásomat,
de az én értelmes szellemem megfelel
majd értem.
4. Tudod-é azt, hogy eleitõl fogva, mióta
az embert e földre helyeztette,
5. Az istentelenek vigassága rövid ideig
tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig
való? Zsolt. 37,35. 36.
6. Ha szinte az égig érne is az õ magassága,
és a felleget érné is a fejével:
548 JÓB KÖNYVE 19. 20.
7.Mint a ganéj, úgy vész el örökre, és
akik látták, azt mondják: Hol van õ?
8.Mint az álom, úgy elrepül és nem
találják õt; eltûnik, mint az éjjeli látomás.
Zsolt. 73,20.
9. A szem, amely ráragyogott, nem látja
többé, és az õ helye semtörõdikmár vele.
10. Fiai a szegények kedvében járnak,
és kezei visszaadják az õ rablott vagyonát.
11. Csontjai, ha megtelnek is ifjú erõvel,
de vele együtt roskad az a porba.
12. Ha édes az õ szájában a gonoszság,
és elrejti azt az õ nyelve alá;
13. És kedvez annak, és ki nem veti azt,
hanem ott tartogatja ínyei között:
14. Az õ étke elváltozik az õ gyomrában,
vipera mérgévé lesz a belében. Jer. 4,18.
15. Gazdagságot nyelt el, de kihányja
azt, az õ hasából kiûzi azt az Isten.
16. A viperánakmérgét szopta és a siklónak
fullánkja öli meg õt,
17. Hogy ne lássa a folyóvizeket, a tejjel
és mézzel folyó patakokat. Jer. 17,6.
18. Amit másoktól szerzett, vissza kell
adnia, nem nyelheti el, épp így az õ cserébe
kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen
annak.
19.Mert megrontotta és otthagyta a
szegényeket, házat rabolt, de nem építi
meg azt. Péld. 22,22.
20.Mivel gyomra nem tudott betelni
azzal, amit megkívánt, nem menekül meg.
21. Az õ falánksága elõl semmi sem maradt
meg, azért nem lesz tartós az õ jóléte.
22.Mikor teljes az õ bõsége, akkor is
szükséget lát, és mindenféle nyomorúság
támad reá.
23.Mikormeg akarja tölteni a hasát, reá
bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá
étele gyanánt. 4Móz. 11,33.
24.Mikor vasból csinált fegyver elõl fut,
acélból csinált íj veri át. Ésa. 24,18.
25. Kihúzza és az kijön a testébõl és kivillan
az epéjébõl; rettegés támad felette.
26.Mindenféle titkos sötétség van az õ
vagyonán; fúvás nélkül való tûz emészti
meg õt; elpusztíttatik az is, ami sátrában
megmaradt.
27.Megjelentik álnokságát az egek, és
a föld ellene támad. Ésa. 26,21.
28. Házának jövedelme eltûnik, szétfoly
az az õ haragjának napján.
29. Ez a gonosz ember fizetése Istentõl,
és az õ beszédének jutalma a Mindenhatótól.
Jób hatodik védekezése
A gonoszokat utóléri a büntetés
21 Felele pedig Jób, és monda:
2. Jól hallgassátok meg az én beszédemet,
és legyen ez a ti vigasztalástok
helyett.
3. Szenvedjetek el engem, amíg szólok,
azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4. Avagy én embernek panaszkodom-é?
Miért ne volna hát keserû a szellemem?
5. Tekintsetek reám és álmélkodjatok
el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6. Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom,
és reszketés fogja el testemet.
7.Mi az oka, hogy a gonoszok élnek,
vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?
Jer. 12,1--3.
8. Az õ magvuk elõttük nõ fel õvelük,
és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.
9. Házuk békességes a félelemtõl, és
az Isten vesszeje nincsen õrajtuk.
10. Bikája folyat és nem terméketlen,
tehene megellik és el nem vetél.
11. Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket,
és ugrándoznak az õ magzataik.
12. Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek
a síp zengésének.
13. Jólétben töltik el napjaikat, és egy
pillanat alatt szállnak alá a sírba;
14. Noha azt mondják Istennek: Távozzál
el tõlünk, mert a Te útjaidnak tudásában
nem gyönyörködünk!
15.Micsoda aMindenható, hogy tiszteljük
Õt, ésmit nyerünk vele, ha esedezünk
elõtte?
16.Mindazáltal az õ javuk nincsen hatalmukban,
azért a gonoszok tanácsa távol
legyen tõlem!
17. Hányszor aluszik el a gonoszok
szövétneke, és jön rájuk az õ veszedelmük!
Hányszor osztogatja részüket haragjában.
18. Olyanok lesznek, mint a pozdorja a
szél elõtt, és mint a polyva, amelyet forgószél
ragad el. Zsolt. 1,4. 5. 35,5. Ésa. 29,5.
JÓB KÖNYVE 20. 21. 549
19. Isten az õ fiai számára tartja fenn
annak büntetését. Megfizet néki, hogy
megérzi majd.
20.Maga látjameg amaga veszedelmét,
és aMindenható haragjából iszik.
Jel. 14,10. 19,15.
21.Mertmi gondja van néki házanépére
halála után, ha az õ hónapjainak száma
letelt?!
22. Ki taníthatja Istent bölcsességre,
hiszÕítélimeg amagasságban levõket is!
Ésa. 40,13. 45,9. Róm. 11,34. 1Kor. 2,14. 16.
23. Ez meghal az õ ereje teljében, egészen
megelégedetten és nyugodtan;
24. Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak
velõje nedvességtõl árad. Péld. 3,8.
25. Amaz elkeseredett lélekkel hal meg,
mert nem élhetett a jóval.
26. Együtt feküsznek a porban, és féreg
lepi õket. Préd. 9,2.
27. Ímé, jól tudom a ti gondolataitokat
és a hamisságokat, amelyekkel méltatlankodtok
ellenem;
28.Mert ezt mondjátok: Hol van ama
fõembernek háza, hol van a gonoszok
lakozásának sátora?
29. Avagy nem kérdeztétek-é meg
azokat, akik sokat utaznak és jeleiket nem
ismeritek-é?
30. Bizony a veszedelemnek napján
elrejtetik a gonosz, a haragnak napján
kiszabadul. Péld. 16,4. 2Pét. 2,9.
31. Kicsoda veti szemére az õ útját, és
amit cselekedett, kicsoda fizet meg néki
azért?
32.Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb
felett is él.
33. Édesek lesznek néki a sírnak hantjai,
és maga után vonsz minden embert,
amint számtalanok mentek el elõtte.
Zsid. 9,27.
34. Hogyan vigasztalnátok hát engem
hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság
marad.
Elifáz utolsó beszéde
22 Felele pedig a Témánból való
Elifáz, és monda:
2. Az Istennek használ-é az ember?
Sõt, önmagának használ az okos!
Zsolt. 16,2. Luk. 17,10.
3. Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak,
ha te igaz vagy; avagy nyereség-
é, hogy feddhetetlenül jársz?
4. A te istenfélelmedért fedd-é téged,
és azért perel-é veled?
5. Avagy nem sok-é a te gonoszságod,
és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
6. Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától
méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké
tetted.
7. Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni,
és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.
8. Aki hatalmas volt, azé vala az ország,
és aki nagytekintélyû volt, az lakik vala
rajta. Mát. 25,42.
9. Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad
el, és az árváknak karjai eltörettek.
10. Azért vett körül téged a veszedelem,
és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11. Avagy a sötétség, hogy ne láthass,
és a vizek árja, amely elborít!
12. Hát nem olyan magas-é Isten, mint
az egek? És lásd, a csillagok is ott fent
mily igen magasak!
13. És mégis azt mondod: Mit tud az
Isten; megítélheti-é, ami a homály mögött
van?
14. Sûrû felhõk leplezik el Õt és nemlát,
és az ég körületén jár. Zsolt. 139,12.
15. Az õsvilág ösvényét követed-é, amelyen
az álnok emberek jártak;
16. Akik idõnap elõtt ragadtattak el, és
alapjukat elmosta a víz?!
1Móz. 6,5. Zsolt. 90,5. Ésa. 28,4.Mát. 7,26. 27.
17. Akik azt mondják vala Istennek:
Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék
velük aMindenható?
18. Õ pedig megtöltötte házaikat jóval.
De az istentelenek tanácsa távol legyen
tõlem.
19. Látják ezt az igazak és örülnek rajta,
az ártatlan pedig csúfolja õket: Zsolt. 107,42.
20. Valósággal kigyomláltatott a mi
ellenségünk, és az õ maradékukat tûz
emészti meg! Zsolt. 17,13. 14.
21. Bízd csak azért magadat Õreá és
légy békességben: ezekbõl jó származik
reád. Zsolt. 34,10. Ésa. 27,5. Róm. 5,1.
22. Végy csak oktatást az Õ szájából,
és vésd szívedbe az Õ beszédeit!
Zsolt. 119,11. Péld. 2,6.
550 JÓB KÖNYVE 21. 22.
23. Ha megtérsz a Mindenhatóhoz,
megépíttetel, és az álnokságot távol ûzöd
a te sátorodtól.
24. Ha olybá tekinted az aranyat, mint a
port, és az ofiri aranyat, mint a patakok
kavicsát:
25. Akkor a Mindenható lesz a te aranyad,
és ragyogó ezüstöd,
26. Bizony akkor a Mindenhatóban
gyönyörködöl, és a te orcádat Istenhez
emeled.
27. Hozzá könyörögsz és meghallgat
téged, és lefizeted fogadásaidat.
28. Rendeld el, és meglesz az néked,
és a te útjaidon világosság fénylik.
2Móz. 10,23. Zsolt. 2,7. 37,6. 92,10.
119,105. 130. Péld. 4,18. 18,21.Mát. 18,18.
29. Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak
mondod azt, és Õ az alázatost
megtartja. Zsolt. 138,6. Jak. 4,6. 1Pét. 5,5. 6.
30.Megszabadítja a nem ártatlant is,
és pedig a te kezeidnek tisztaságáért
szabadul meg az. 1Móz. 18,26.
Jób hetedik védekezése
23 Felele pedig Jób, és monda:
2.Még most is keserû az én beszédem;
súlyosabb rajtam a csapás, ha
panaszkodom.
3. Oh ha tudnám, hogy megtalálom Õt,
elmennék szinte az Õ székéig.
4. Elébe terjeszteném ügyemet, számat
megtölteném mentõ erõsségekkel.
5. Hadd tudnám meg, mely szavakkal
felelne nékem; hadd érteném meg, mit
szólana hozzám.
6. Vajon erejének nagy volta szerint
perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne
reám! Ésa. 27,4.
7. Ott egy igaz perelne Õvele; azért
megszabadulhatnék Bírámtól örökre!
8. Ámde kelet felé megyek és nincsen
Õ, nyugat felé és nem veszem Õt észre.
9. Bal kéz felõl cselekszik, de meg nem
foghatom; jobb kéz felõl rejtõzködik és
nem láthatom.
10. De Õ jól tudja az én utamat. Hamegvizsgálna
engem, úgy kerülnék ki,mint az
arany. Zsolt. 17,3. Jak. 1,12. 1Pét. 1,7.
11. Lábam az Õ nyomdokát követte;
útját megõriztem és nem hajoltam el.
12. Az Õ ajakinak parancsolatától sem
tértem el; szájának beszédeit többre
becsültem, mint életem táplálékát.
13. Õ azonban ugyanaz marad. Kicsoda
téríthetné el Õt? És véghezviszi, amit
akar. Róm. 9,19.
14. Bizony végbe viszi, ami felõlem
elrendeltetett, és ilyen még sok van
Õnála. 1Thess. 3,3.
15. Azért rettegek az Õ színe elõtt, és ha
csak rá gondolok is, félek tõle. Zsolt. 119,120.
16.Mert Isten félemlítette meg az én
szívemet, a Mindenható rettentett meg
engem.
17.Miért is nem pusztultam el e sötétség
elõtt, vagy miért nem takarta el elõlem
e homályt?! Ésa. 57,1.
A gonosz emberek vétkei
24 Miért is nem titkolja el a Mindenható
az Õ büntetésének idejét,
ésmiért is nem látják meg az Õt ismerõk
az Õ ítéletének napjait?! Csel. 1,7.
2. A határokat odébb tolják, a nyájat elrabolják
és legeltetik. 5Móz. 19,14. Péld. 23,10.
3. Az árvák szamarát elhajtják, és az
özvegynek ökrét zálogba viszik.
4. Lelökik az útról a szegényeket, és a
föld nyomorultjai együtt lappanganak.
Péld. 28,28.
5. Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban,
úgy mennek ki munkájukra élelmet
keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik
számára.
6. A mezõn a más vetését aratják, és a
gonosznak szõlõjét szedik.
7.Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül,
még a hidegben sincs takarójuk.
2Móz. 22,26. 5Móz. 24,12.
8. A hegyi zápor csurog le róluk, s hajlékuk
nem lévén, a sziklát ölelik.
9. Elszakítják az emlõtõl az árvát, és a
szegényen levõt zálogba viszik.
10.Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és
éhesen vonszolják a kévét.
11. Az õ kerítéseik közt ütik az olajat, és
tapossák a kádakat, de szomjúhoznak.
12. A városból haldoklók rimánkodnak,
a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem
törõdik e méltatlansággal. Préd. 8,11.
JÓB KÖNYVE 22. 23. 24. 551
13. Ezek pártot ütöttek a világosság
ellen, útjait nem is ismerik, nem ülnek
annak ösvényein.
14. Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli
a szegényt és szûkölködõt, éjjel pedig
olyan, mint a tolvaj.
15. A paráznának szeme pedig az alkonyatot
lesi, mondván: Ne nézzen szem
reám, és orcájára álarcot teszen.
16. Sötétben tör be a házakba; nappal
elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
Ján. 3,20.
17. Sõt inkább a reggel nékik olyan,
mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak
a halál árnyékának félelmeivel.
A méltó büntetés
18. Könnyen siklik tova a víz színén,
birtoka átkozott a földön, nem tér a
szõlõkbe vivõ útra.
19. Szárazság és hõség nyeli el a hó
vizét, a pokol azokat, akik vétkeznek.
20. Elfelejti õt az anyaméh, féregnek
lesz édességévé, nem emlékeznek róla
többé, és összetörik, mint a reves fa.
Péld. 10,7.
21. Aki megrontotta a meddõt, aki nem
szül, és az özveggyel jót nem tett.
22. De megtámogatja erejével a hatalmasokat;
felkel az, pedig nem bízott már
az élethez.
23. Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék,
de szemei vigyáznak azoknak
útjaira. Zsid. 4,13.
24.Magasra emelkednek, egy kevés idõ
és már nincsenek! Alásüllyednek, mint
akárki, és elenyésznek; és levágattatnak,
mint a búzakalász. Zsolt. 37,35. 36.
25. Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna
meg engem, és tehetné semmivé
beszédemet?
Bildád utolsó beszéde
25 Felele pedig a Suhból való Bildád,
és monda:
2. Hatalom és fenség az övé, aki békességet
szerez az Õ magasságaiban.
3. Van-é száma az Õ seregeinek, és kire
nem kél fel az Õ világossága?
Zsolt. 139,8. 11.Mát. 5,45. Jak. 1,17.
4. Hogyan is lehetne igaz a halandó
Isten elõtt, hogyan lehetne tiszta, aki
asszonytól született? Zsolt. 130,3. 143,2.
Csel. 20,28. Róm. 5,9. Ef. 1,7.
Kol. 1,14. Zsid. 9,12. 1Pét. 1,19. 1Ján. 1,7. Jel. 1,5.
5. Nézd a holdat, az sem ragyogó, még
a csillagok sem tiszták az Õ szemei elõtt.
6.Mennyivel kevésbé a halandó, aki
féreg, és az embernek fia, aki hernyó.
Zsolt. 22,6.
Jób nyolcadik védekezése,
dicsõíti Isten hatalmát
26 Jób pedig felele, és monda:
2. Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen,
meggyámolítottad az erõtlen kart!
Péld. 25,11.
3. Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak,
és sok értelmet tanúsítottál! 1Kor. 2,4.
4. Kivel beszélgettél, és kinek a szelleme
jött ki belõled?
5. A halottak is megremegnek tõle; a
vizek alatt levõk és azok lakói is.
6. Az alvilág mezítelen elõtte, és eltakaratlan
a holtak országa.
Zsolt. 139,8. Péld. 15,11. Zsid. 4,13.
7. Õ terjeszti ki északot az üresség fölé
és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
Zsolt. 24,2. 104,2.
8. Õ köti össze felhõibe a vizeket úgy,
hogy a felhõ alattuk meg nem hasad.
Péld. 30,4.
9. Õ rejti el királyiszékének színét, felhõjét
fölibe terítvén.
10. Õ szab határt a víz színe fölé, a világosságnak
és sötétségnek elvégzõdéséig.
Jer. 5,22.
11. Az egek oszlopai megrendülnek, és
düledeznek fenyegetéseitõl.
Zsolt. 8,29. 33,7. 104,9.
12. Erejével felriasztja a tengert, és
bölcsességével megtöri Ráhábot. rész 9,13.
2Móz. 14,31. Ésa. 51,15. Jer. 31,35.
13. Leheletévelmegékesíti az eget, keze
átdöfi a futó kígyót.
14. Ímé, ezek az Õ útjainak részei, de
mily kicsiny rész az, amit meghallunk
abból! Ám az Õ hatalmának mennydörgését
ki érthetné meg? rész 9,8.
Zsolt. 33,6. Péld. 3,11--13. Ésa. 27,1.
552 JÓB KÖNYVE 24. 25. 26.
Jób védi ártatlanságát
27 Jób pedig folytatá az õ beszédét,
ésmonda:
2. Él az Isten, aki az én igazamat elfordította,
és a Mindenható, aki keserûséggel
illette az én életemet,
3. Hogy mindaddig, amíg az én életem
bennem van, és az Istennek lehelete van
az én orromban;
4. Az én ajakimnemszólnak álnokságot,
és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
5. Távol legyen tõlem, hogy igazat adjak
néktek! Amíg lelkemet ki nem lehelem,
ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
6.Megigazultságomhoz ragaszkodom,
róla le nem mondok; napjaim miatt nem
korhol az én szívem. Csel. 24,16.
7. Ellenségemlesz olyan,mint a gonosz,
és aki ellenem támad, mint az álnok.
8.Mert micsoda reménysége lehet a
képmutatónak, hogy telhetetlenkedett,
ha az Isten mégis elragadja az õ életét?
Mát. 16,26. Luk. 12,20.
9.Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljön
a nyomorúság reá? rész 35,12.
Zsolt. 18,41. Péld. 1,28. 28,9. Ésa. 1,15.
Jer. 14,12. Ezék. 8,18.Mik. 3,4. Ján. 9,31. Jak. 4,3.
10. Vajon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban;
segítségül hívhatja-é mindenkor
az Istent? Zsolt. 37,4. Ésa. 58,14.
A gonoszok sorsa rosszra fordul
11.Megtanítlak benneteket Isten dolgaira;
amik a Mindenhatónál vannak, nem
titkolom el.
12. Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért
van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
13. Ez a gonosz embernek osztályrésze
Istentõl, és a kegyetlenek öröksége a
Mindenhatótól, amelyet elvesznek: Gal. 6,7.
14. Ha megsokasulnak is az õ fiai, a
kardnak sokasulnak meg, és az õ magzatai
nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
Eszt. 9,10. Hós. 9,13.
15. Az õ maradékai dögvész miatt temettetnek
el, és az õ özvegyeik meg sem siratják.
16. Ha mint a port, úgy halmozná is
össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze
ruháit, mint a sarat:
17. Összeszerezheti ugyan, de az igaz
ruházza magára, az ezüstön pedig az
ártatlan osztozik. Péld. 13,22. 28,8. Préd. 2,26.
18. Házát pók módjára építette föl, és
olyanná, mint a csõszcsinálta kunyhó.
Ésa. 1,8. JerSir. 2,6.
19. Gazdagon fekszik le, mert nincsen
kifosztva; felnyitja szemeit és semmije
sincsen. 4Móz. 20,26.
20.Meglepi õt, mint az árvíz, a félelem,
éjjel ragadja el a zivatar.
21. Felkapja õt a keleti szél és elviszi,
elragadja õt helyérõl.
22. Nyilakat szór reá és nem kíméli;
futva kell futnia keze elõl.
23. Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik
õt az õ lakhelyébõl.
Isten bölcsessége kikutathatatlan
28 Bizony az ezüstnek bányája van,
és helye az aranynak, ahol tisztítják.
2. A vasat a földbõl hozzák elõ, a követ
pedig érccé olvasztják.
3. Határt vet az ember a sötétségnek, és
átkutatja egészen és végig a homálynak
és a halál árnyékának kövét. Préd. 1,13.
4. Aknát tör távol a lakóktól: mintha
lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek
és lebegnek emberektõl messze.
5. Van föld, amelybõl kenyér terem,
alant pedig fel van forgatva, mintegy tûz
által;
6. Köveiben zafir található, göröngyeiben
arany van.
7. Van ösvény, amelyet nem ismer a sas,
sem a sólyom szeme nem látja azt.
8. Nem ismerik azt büszke vadak, az
oroszlán sem lépked azon.
9. Ráveti kezét az ember a kovakõre,
a hegyeket tövükbõl kiforgatja.
10. A sziklákban tárnákat hasít, és
minden drága dolgot meglát a szeme.
11. Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett
dolgot pedig világosságra hozza.
12. De a bölcsesség hol található, és az
értelemnek hol van a helye? Préd. 7,24.
JÓB KÖNYVE 27. 28. 553
13. Halandó a hozzá vivõ utat nem ismeri,
az élõk földjén az nem található.
Péld. 3,15.Mát. 13,44--46.
14. A mélység azt mondja: Nincsen az
bennem; a tenger azt mondja: Énnálam
sincsen. Róm. 11,33.
15. Színaranyért meg nem szerezhetõ,
ára ezüsttel meg nem fizethetõ.
Péld. 3,13. 16,16.
16. Nem mérhetõ össze Ofir aranyával,
sem drága ónixszal, sem zafírral.
17. Nemér fel vele az arany és gyémánt,
aranyedényekért be nem cserélhetõ.
18. Korall és kristály említeni sem való;
a bölcsesség ára drágább a gyöngyöknél.
19. Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színarannyal
sem mérhetõ össze.
20. A bölcsesség honnan jön tehát, és
hol van helye az értelemnek?
21. Rejtve van az minden élõ szemei
elõtt, az ég madarai elõl is fedve van.
22. A pokol és halál azt mondják: Csak
hírét hallottuk füleinkkel!
23. Isten tudja annak útját, Õ ismeri
annak helyét. Csel. 15,18. Zsid. 4,13.
24.Mert Õ ellát a föld határaira, Õ lát
mindent az ég alatt. Péld. 15,3.
25.Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a
vizeket mértékre vette; Zsolt. 135,7.
26.Mikor az esõnek határt szabott, és
mennydörgõ villámoknak utat:
27. Akkor látta és kijelentette azt,
megalapította és meg is vizsgálta azt.
28. Az embernek pedig mondá: Ímé,
az Úrnak félelme a bölcsesség, és az
értelem a gonosztól való eltávozás.
5Móz. 4,6. 29,29. Zsolt. 111,10. Péld. 1,7. 9,10.

Jób visszagondol elõbbi boldogságára
29 Jób pedig folytatá az õ beszédét, és
monda:
2. Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani
hónapokban, amikor Isten õrzött
engem!
3. Mikor az Õ szövétneke fénylett
fejem fölött, s világánál jártam a sötétet;
4. Amint javakorom napjaiban valék,
amikor Isten gondossága borult sátoromra!
Zsolt. 25,14. 91,1.
5.Mikor még a Mindenható velem
volt, és körülöttem voltak gyermekeim;
6.Mikor lábaimat édes tejben mostam,
és mellettem a szikla olajpatakokat
ontott; 5Móz. 32,13. Zsolt. 81,16. Luk. 3,21.
7.Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon;
a köztéren székemet fölállítám:
8. Ha megláttak az ifjak, félrevonultak,
az öregek is fölkeltek és állottak.
9. A fejedelmek abbahagyták a beszédet,
és tenyerüket szájukra tették.
10. A fõemberek szava elnémult, és
nyelvük az ínyükhöz ragadt. Zsolt. 137,6.
11.Mert amely fül hallott, boldognak
mondott engem, és amely szem látott,
bizonyságot tett énfelõlem.
12.Mert megmentém a kiáltozó szegényt,
és az árvát, akinek nem volt segítsége.
Zsolt. 72,12. Péld. 21,13. 24,11.
13. A veszni indultnak áldása szállt reám,
az özvegynek szívét megörvendeztetém.
14. A megigazulást magamra öltém
és az is magára ölte engem; palást és
süveg gyanánt volt az én ítéletem.
Ésa. 11,5. 59,17. 61,10. Ef. 6,14. Jel. 19,8.
15. A vaknak én szeme valék, és a sántának
lába. 4Móz. 10,31.
16. A szûkölködõknek én atyjuk valék,
az ismeretlennek ügyét is jól meghányámvetém.
Péld. 29,7.
17. Az álnoknak zápfogait kitördösém,
és fogai közül a prédát kiütém vala.
18. Azt gondoltam azért: fészkemmel
veszek el, és mint a homok, megsokasodnak
napjaim. Zsolt. 30,6.
19. Gyökerem a víznek nyitva lesz,
és ágamon hál meg a harmat.
Zsolt. 1,3. Jer. 17,7. 8.
20. Dicsõségem megújul velem, és
kézívem erõsebbé lesz kezemben.
21. Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak
az én tanácsomra. 1Móz. 49,24.
22. Az én szavaim után nem szóltak
többet, s harmatként hullt rájuk beszédem.
5Móz. 32,2.
23.Mint az esõre, úgy vártak rám, és
szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
24.Ha rájukmosolyogtam, nembizakodtak
el, és orcám derûjét nem sötétíték be.
25. Örömest választottam útjukat, mint
fõember ültem ott; úgy laktam ott, mint
király a hadseregben, mint aki bánkódókat
vigasztal.
554 JÓB KÖNYVE 28. 29.
Jób leírja mostani nyomorúságát
30 Most pedig nevetnek rajtam, akik
fiatalabbak nálam, akiknek atyjukat
az én juhaimnak komondorai közé
sem számláltam volna.
2.Mire való lett volna nékemmég kezük
ereje is? Rájuk nézve a vénség elveszett!
3. Szükség és éhség miatt összeaszottak,
akik a kopár földet futják, a sötét, sivatag
pusztaságot.
4. Akik keserû füvet tépnek a bokor
mellett, és rekettyegyökér a kenyerük.
5. Az emberek közül kiûzik õket, úgy
megszégyenítik õket, mint a tolvajt.
6. Félelmetes völgyekben kell lakniuk,
a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7. A bokrok között ordítanak, a csalánok
alatt gyülekeznek.
8. Esztelen legények, sõt becstelen fiak,
akiket kivertek az országból.
9. És most ezeknek lettem gúnydalává,
nékik levék beszédtárgyuk!
Zsolt. 35,15. 69,11. JerSir. 3,14. 63.
10. Utálnak engem, messze távoznak
tõlem, és nemátallanak pökdösni elõttem.
11. Sõt leoldják kötelüket és bántalmaznak
engem, és a zabolát elõttem kivetik.
12. Jobb felõl ifjak támadnak ellenem,
gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt
törnek felém, hogy megrontsanak.
13. Az én utamat elrontják, romlásomat
öregbítik, nincsen segítség ellenük.
Zsolt. 69,26.
14.Mint valami széles résen, úgy rontanak
elõ, pusztulás között hömpölyögnek
ide. Zsolt. 18,4.
15. Rettegések fordultak ellenem, mint
vihar ûzik el tisztességemet, gazdagságom
eltûnt, mint a felhõ.
Jób Istentõl kér segítséget
16.Mostan azért enmagamért ontja ki
magát életem; nyomorúságnak napjai
fognak meg engem. 1Sám. 1,15.
17. Az éjszakameglyuggatja csontjaimat
bennem, és nemnyugosznak az én inaim.
Zsolt. 6,2.
18. A sok erõlködés miatt elváltozott az
én ruházatom; úgy szorít engem, mint a
köntösöm gallérja.
19. A sárba vetett engem, hasonlóvá
lettem porhoz és hamuhoz.
20. Kiáltok hozzád, de nem felelsz;
megállok és csak nézel reám!
Zsolt. 22,2.Mát. 15,23.
21. Kegyetlenné változtál irántam; kezed
erejével harcolsz ellenem.
22. Felemelsz, szélnek eresztesz engem,
és széttépsz engem a viharban.
23. Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz
engema halálba, és aminden élõ gyülekezõ
házába;
24. De a roskadóban levõ ne nyújtsa-é
ki kezét? Avagy ha veszendõben van, ne
kiáltson-é segítségért?
25. Avagy nem sírtam-é azon, akinek
kemény napja volt; a szûkölködõ miatt
nem volt-é lelkem szomorú?
Róm. 12,15. 2Kor. 11,29.
26. Bizony jót reméltem és rossz következék,
világosságot vártamés homály jöve.
27. Az én bensõm forr és nem nyugoszik;
megrohantak engem a nyomorúságnak
napjai.
28. Feketülten járok, de nema nap hõsége
miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
Zsolt. 102,6. JerSir. 3,12.
29. Atyjukfiává lettem a sakáloknak, és
társokká a strucc madaraknak.
30. Bõröm feketülten hámlik le rólam,
és csontom elég a hõség miatt.
31. Hegedûm sírássá változék, sípom
pedig jajgatók szavává.
Jóbnak tiszta a lelkiismerete
31 Szövetségre léptem szemeimmel,
és hajadonra mit sem ügyeltem.
Mát. 5,28.
2. És mi volt jutalmam Istentõl felülrõl;
vagy örökségem a Mindenhatótól a
magasságból?
3. Avagy nem az istentelent illeti-é romlás,
és nem a gonosztevõt-é veszedelem?
4. Avagy nemláthatta-é útjaimat, és nem
számlálhatta-é meg lépéseimet?
2Krón. 16,9. Péld. 5,21. 15,3. Jer. 32,19.
5. Ha én csalárdsággal jártam, vagy az
én lábam álnokságra sietett:
6. Az Õ igazságának mérlegével mérjen
meg engem, és megismeri Isten az én
ártatlanságomat!
JÓB KÖNYVE 30. 31. 555
7. Ha az én lépésem letért az útról és
az én szívem követte szemeimet, vagy
kezeimhez szenny tapadt:
4Móz. 15,39.Mát. 5,29.
8. Hadd vessek én és más egye meg,
és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestõl!
9. Ha az én szívem asszony után bomlott,
és leselkedtem az én felebarátomnak
ajtaján:
10. Az én feleségem másnak õröljön,
ésmások hajoljanak rája.
11. Mert gyalázatosság volna ez, és
bírák elé tartozó bûn.
12.Mert tûz volna ez, amely pokolig
emésztene, és minden jövedelmemet
tövestõl kiirtaná.
13. Ha megvetettem volna igazát az én
szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert
kezdtek ellenem:
14.Mitévõ lennék, ha felkelne az Isten,
és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15. Nem Õ teremtette-é õt is, aki engem
teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz
formált-é bennünket anyánk ölében?
Péld. 14,31. 22,2.Mal. 2,10. Ef. 4,6.
16. Ha a szegények kívánságát megtagadtam,
és az özvegy szemeit epedni
engedtem;
17. És ha falatomat egymagam ettem
meg, és az árva abból nem evett;
18. Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál
növekedett nálam, és anyámnak méhétõl
kezdve vezettem õt!
19. Ha láttam a ruhátlant veszni indulni,
és takaró nélkül a szegényt;
20. Hogyha nem áldottak engem az õ
ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel
nem melegedett;
21. Ha az árva ellen kezemet felemeltem,
mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22. A lapockájáról essék ki a vállam, és
a forgócsontról szakadjon le karom!
23. Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától,
és fensége elõtt tehetetlen valék!
24. Ha reménységemet aranyba vetettem,
és azt mondtam az olvasztott aranynak:
Én bizodalmam!
25. Ha örültem azon, hogy nagy a
gazdagságom, és hogy sokat szerzett
az én kezem;
26. Ha néztem a napot, mikor fényesen
ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal
haladt, 5Móz. 4,19. 11,16. Ezék. 8,16.
27. És az én szívem titkon elcsábult,
és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28. Ez is bíró elé tartozó bûn volna,
mert ámítottam volna az Istent odafent!
Ésa. 42,8.
29. Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek
nyomorúságán, és ugráltamörömömben,
hogy azt baj érte;
30. De nem engedtem, hogy szájam
vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az õ
életére! Mát. 5,44. Róm. 12,14.
31. Ha nem mondták az én sátorom
cselédei: Van-é, aki az õ húsával jól nem
lakott?
32. A jövevény nem hált az utcán, ajtóimat
az utas elõtt megnyitám.
1Móz. 19,2. Zsid. 13,2. 1Pét. 4,9.
33. Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet,
keblembe rejtve bûnömet:
34. Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtõl,
rettegnem kellene nemzetségek
megvetésétõl; elnémulnék és az ajtón sem
lépnék ki! 1Móz. 23,2. Péld. 29,25.
35. Oh, bárcsak volna valaki, aki meghallgatna
engem! Ímé, ez a végszóm: a
Mindenható feleljen meg nékem; és írjon
könyvet ellenem az én vádlóm.
36. Bizony én azt a vállamon hordanám,
és korona gyanánt a fejemre tenném!
37. Lépteimnek számát megmondanám
néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék
hozzá!
38. Ha földem ellenem kiáltott és annak
barázdái együtt siránkoztak;
39. Ha annak termését fizetés nélkül
ettem, vagy gazdájának életét kioltottam:
40. Búza helyett tövis teremjen és árpa
helyett konkoly! Itt végzõdnek a Jób
beszédei.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 142
Tegnapi: 249
Heti: 1 044
Havi: 4 551
Össz.: 784 569

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: 51.Jób könyve 16-31.
Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste - © 2008 - 2017 - szeretet.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: kihoztalak titeket egyiptombol - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »