Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste

Mi a tiszta Igét hirdetjük. Hiszünk Jézus Szent Nevében!Az Üdvösséget és a Szent Szellem keresztséget hirdetjük az egész világon.Küldjétek mindenkinek tovább a Szent Evangéliumot, amit leírunk az egész világra.Jézust hirdetjük. Abba Atyánk. Ámen.

ISTEN AZ IGAZSÁGOSAN ÍTÉLŐ BÍRÓ

Példázat a tíz szűzről

1. Akkor hasonlatos lesz a meny−
nyeknek országa ama tíz szűz−
höz, akik elővevén az ő lámpásaikat,
kimenének a vőlegény elé.
Ef. 5,29. 30. Jel. 19,7. 21,2. 9.
2. Öt pedig közülük eszes volt, és öt
bolond. rész 13,47. 22,10.
3. Akik bolondok voltak, mikor lámpá−
saikat elővették, nem vittek magukkal
olajat; 2Tim. 3,5.
4. Az eszesek pedig lámpásaikkal
együtt olajat is vittek az ő edényeikben.
5. Késvén pedig a vőlegény, mind−
annyian elszunnyadának és aluvának.
1Thess. 5,6.
6. Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jön
a vőlegény! Jöjjetek elébe!
rész 24,31. 1Thess. 4,16.
7. Akkor felkelének mindazok a szü−
zek, és elkészíték az ő lámpásaikat.
Luk. 12,35.
8. A bolondok pedig mondának az
eszeseknek: Adjatok nékünk a ti ola−
jotokból, mert a mi lámpásaink kialusz−
nak.
9. Az eszesek pedig felelének, mond−
ván: Netalán nem lenne elegendő né−
künk és néktek; menjetek inkább az
árusokhoz, és vegyetek magatoknak.
10. Mikor pedig venni járnak vala,
megérkezék a vőlegény; és akik készen
voltak, bemenének ővele a menyegző−
be, és bezáraték az ajtó.
11. Később pedig a többi szüzek is
megjövének, mondván: Uram! Uram!
Nyisd meg minékünk! rész 7,21.
12. Ő pedig felelvén, monda: Bizony
mondom néktek, nem ismerlek titeket.
Zsolt. 5,5. Hab. 1,13. Ján. 9,31.
13. Vigyázzatok azért, mert sem a na−
pot, sem az órát nem tudjátok, amelyen
az embernek Fia eljön. rész 24,42.


Példázat a tálentumokról

14. Mert éppen úgy van ez, mint az
az ember, aki útra akarván kelni, elé−

hívatá az ő szolgáit, és amije volt, átadá
nékik. Márk 13,34. Luk. 19,12.
15. És ada az egyiknek öt tálentumot,
a másiknak kettőt, a harmadiknak
pedig egyet, kinek−kinek az ő erejéhez
képest; és azonnal útra kelt.
Róm. 12,6. 1Kor. 12,7. Ef. 4,11.
16. Elmenvén pedig aki az öt tálentu−
mot kapta, kereskedék azokkal, és szer−
ze más öt tálentumot. Péld. 3,14. 1Pét. 4,10.
17. Azonképpen akié a kettő volt, az is
más kettőt nyert.
18. Aki pedig az egyet kapta, elmen−
vén, elásta azt a földbe, és elrejtette az ő
urának pénzét. Fil. 2,21.
19. Sok idő múlva pedig megjött ama
szolgáknak ura, és számot vetett velük.
20. És előjövén aki az öt tálentumot
kapta, hozott más öt tálentumot, mond−
ván: Uram, öt tálentumot adtál nékem;
ímé, más öt tálentumot nyertem azo−
kon.
21. Az ő ura pedig monda néki: Jól
vagyon jó és hű szolgám, kevesen
voltál hű, sokra bízlak ezután; menj
be a te uradnak örömébe.
rész 24,47. Luk. 12,44. 22,29.
Csel. 2,28. 2Tim. 2,12. Zsid. 12,2. 1Pét. 1,8.
22. Előjövén pedig az is, aki a két
tálentumot kapta, ezt monda: Uram,
két tálentumot adtál nékem; ímé, más
két tálentumot nyertem azokon.
23. Monda néki az ő ura: Jól vagyon,
jó és hű szolgám, kevesen voltál hű,
sokra bízlak ezután; menj be a te
uradnak örömébe.
24. Előjövén pedig az is, aki az egy
tálentumot kapta, ezt monda: Uram,
tudtam, hogy te kemény ember vagy,
aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és
onnan is gyűjtesz, ahová magot nem
szórtál;
25. Azért félvén, elmentem és elástam
a te tálentumodat a földbe; ímé, megvan
ami a tiéd.
26. Az ő ura pedig felelvén, monda
néki: Gonosz és rest szolga, tudtad,
hogy ott is aratok, ahol nem vetettem,
és onnan is gyűjtök, ahová magot nem
szórtam;
27. El kellett volna tehát helyezned
az én pénzemet a pénzváltóknál; és én,
megjövén, nyereséggel kaptam volna
meg a magamét.
28. Vegyétek el azért tőle a tálen−
tumot, és adjátok annak, akinek tíz
tálentuma van.
29. Mert mindenkinek, akinek van,
adatik, és megszaporíttatik; akinek
pedig nincs, attól az is elvétetik, ami−
je van. Luk. 8,18. Ján. 15,2. 1Kor. 15,10.
30. És a haszontalan szolgát vessétek
a külső sötétségre; ott lészen sírás és
fogcsikorgatás.


Az utolsó ítéletről

ISTEN AZ IGAZSÁGOSAN ÍTÉLŐ BÍRÓ

31. Mikor pedig eljön az embernek
Fia az Ő dicsőségében, és Ővele mind
a szent angyalok, akkor beül majd az
Ő dicsőségének királyiszékébe
.

Csel. 1,11. 3,21. 17,31. Fil. 2,9. 10.
1Thess. 4,16. 5,9. 2Thess. 1,7. Zsid. 9,28. Jel. 1,7.
32. És elébe gyűjtetnek mind a népek,
és elválasztja őket egymástól, miként a
pásztor elválasztja a juhokat a kecskék−
től.
Róm 14,10. Júd. 14. Jel. 20,12.
33. És a juhokat jobb keze felől, a
kecskéket pedig bal keze felől állítja.

34. Akkor ezt mondja a király a jobb
keze felől állóknak: Jertek, én Atyám−
nak áldottai, örököljétek ez országot,
amely számotokra készíttetett a világ
megalapítása óta.
Róm. 8,17. 1Kor. 2,9.
Zsid. 11,16. 1Pét. 1,4. 9. 3,9. Jel. 21,7.
35. Mert éheztem, és ennem adtatok;
szomjúhoztam, és innom adtatok; jöve−
vény voltam, és befogadtatok engem;

Ésa. 58,7. Zsid. 13,2. Jak. 1,27. 3Ján. 5.
36. Mezítelen voltam, és felruházta−
tok; beteg voltam, és meglátogattatok;
fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.

37. Akkor felelnek majd néki az iga−
zak, mondván: Uram, mikor láttuk,
hogy éheztél, és tápláltunk volna? Vagy
szomjúhoztál, és innod adtunk volna?

Jak. 2,15.
38. És mikor láttuk, hogy jövevény
voltál, és befogadtunk volna? Vagy
mezítelen voltál, és felruháztunk volna?

39. Mikor láttuk, hogy beteg vagy
fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?

40. És felelvén a király, azt mondja
majd nékik: Bizony mondom néktek,
amennyiben megcselekedtétek egy−
gyel az én legkisebb atyámfiai közül,
énvelem cselekedtétek meg.

Péld. 14,31. 19,17. Zsid. 6,10.
41. Akkor szól majd az Ő bal keze felől
állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átko−
zottak, az örök tűzre, amely az ördögök−
nek és az ő angyalainak készíttetett.
42. Mert éheztem, és nem adtatok
ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok
innom;
rész 13,40. Zsolt. 6,8.
43. Jövevény voltam, és nem fogad−
tatok be engem; mezítelen voltam,
és nem ruháztatok fel engem; beteg és
fogoly voltam, és nem látogattatok meg
engem.

44. Akkor ezek is felelnek majd néki,
mondván: Uram, mikor láttuk, hogy
éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy
jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg,
vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk
volna néked?

45. Akkor felel majd nékik, mondván:
Bizony mondom néktek, amennyiben
nem cselekedtétek meg eggyel eme
legkisebbek közül, énvelem sem csele−
kedtétek meg.

46. És ezek elmennek majd az örök
gyötrelemre; az igazak pedig az örök
életre
. Dán. 12,12.
Ján. 5,29. Róm. 2,7. Jel. 3,21. 7,15. 20,10. 15.

Máté Evangéliuma 25.fejezet


11. Mikor gyermek voltam, úgy szól−
tam, mint gyermek, úgy gondolkod−
tam, mint gyermek, úgy értettem, mint
gyermek: minekutána pedig férfiúvá
lettem, elhagytam a gyermekhez illő
dolgokat.
12. Mert most tükör által homályosan
látunk, akkor pedig színről színre; most
rész szerint van bennem az ismeret,
akkor pedig úgy ismerek majd, ahogy
Isten ismer engem. 2Kor. 3,18. 5,7. 1Ján. 3,2.
13. Most azért megmarad a hit, re−
mény, szeretet, e három; ezek között
pedig legnagyobb a szeretet. 1Ján. 4,18.

1KORINTHUS 13:11-13.


Bálint Anita és Bálint István János

Isten szent gyermekei, pásztorai és evangélistái

az Örökkévalóságra

akik teljes bizalommal várják az utolsó ítéletet

Isten dicsőségére.

Jézus Szent Nevében.

Igen és Ámen.


NEVEINK JELENTÉSE

BÁLINT
- latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.

ANITA
- az Anna és a Juanita (magyarul: Johanna) spanyol becézőjéből.

- héber eredetű; jelentése: kegyelem, Isten kegyelme, kellem, kecsesség, báj.

ISTVÁN
- görög-német-magyar eredetű; jelentése: virágkoszorú,

az Egyház első áldozata

JÁNOS
- héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten kegyelme, Isten kegyelmes.

Én, én vagyok az Úr
és rajtam kívül nincs Megváltó

1. És most, oh Jákób, így szól az Úr,
a te Teremtőd és a te Alkotód:
Izrael, ne félj, mert megváltottalak,
neveden hívtalak téged, enyém vagy!
rész 42,6. 44,6. 45,4.
2. Mikor vízen mégy át, én veled va−
gyok, és ha folyókon, azok el nem borít−
nak, ha tűzben jársz, nem égsz meg,
és a láng meg nem perzsel téged.
5Móz. 31,6. 8. Zsolt. 66,12. Dán. 3,25.
3. Mert én vagyok az Úr, a te Istened,
Izraelnek Szentje, a te Megváltód, adtam
váltságodba Egyiptomot, Kúst és Sebát
helyetted. Péld. 21,18.
4. Mivel kedves vagy az én szemeim−
ben, becses vagy és én szeretlek: embe−
reket adok helyetted, és népeket a te
életedért: 2Móz. 19,5.
5. Ne félj, mert én veled vagyok, nap−
keletről meghozom magodat, és nap−
nyugatról egybegyűjtelek. Zsolt. 107,3.
Jer. 30,10. 31,8. 9. 46,27. 50,4. 5. Zsid. 13,5.
6. Mondom északnak: add meg; és
délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én
fiaimat messzünnen, és leányaimat
a földnek végéről,
7. Mindenki, aki csak az én nevemről
neveztetik, akit dicsőségemre teremtet−
tem, akit alkottam és készítettem!
rész 29,23. 63,19. Zsolt. 100,3.
Ján. 3,3. Róm. 10,13. 2Kor. 5,17. Ef. 2,10. Jak. 2,7.
8. Hozd ki a vak népet, amelynek
szemei vannak, és a süketeket, akiknek
füleik vannak!
rész 6,9. 29,18. 42,18. Jer. 31,8. 9. Ezék. 12,2.
9. Minden népek gyűljenek egybe, és
seregeljenek össze a nemzetek: ki hirdet−
het közülük ilyet? Vagy a régieket tudas−
sák velünk, állítsák elő tanúikat, hogy
igazuk legyen, hogy ezek hallván, ezt
mondják: Igaz.
10. Ti vagytok az én tanúim, így szól az
Úr; és az én szolgám, akit választottam,
hogy megtudjátok és higgyetek nekem
és megértsétek, hogy én vagyok az,
előttem Isten nem alkottatott, és utá−
nam nem lesz! rész 44,8.
11. Én, én vagyok az Úr, és rajtam
kívül nincsen Megváltó!
12. Én hirdettem, és megszabadítottam,
és megjelentettem, és nem volt idegen
isten köztetek, és ti vagytok az én tanúim,
így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.
5Móz. 32,16.
13. Mostantól fogva is én vagyok, és
nincs, aki az én kezemből kimentsen;
én cselekszem, és ki változtatja azt meg?
Jób 9,12. Péld. 21,30. Ján. 8,58.
14. Így szól az Úr, a ti Megváltótok,
Izrael Szentje. Tiértetek küldöttem el
Babilonba, és leszállítom mindnyájukat,
mint menekülőket a káldeusokkal együtt
vidámságuk hajóiba.
15. Én az Úr vagyok, a ti szent Istenetek,
Izrael Teremtője, Királyotok. Hós. 13,10.
16. Így szól az Úr, aki utat készít a tenge−
ren, és ösvényt a hatalmas vizeken,
17. Aki kihozott szekeret és lovat, sere−
get és vitézt; együtt hevernek ottan, nem
kelnek föl, kialudtak, mint gyertyabél
elhamvadtak! 2Móz. 14,4.
18. Ne emlékezzetek a régiekről, és az
előbbiekről ne gondolkodjatok! rész 42,9.
19. Ímé, újat cselekszem; most készül,
avagy nem tudjátok még? Igen, a pusz−
tában utat szerzek, és a kietlenben
folyóvizeket. rész 48,6. 7. 2Kor. 5,17. Jel. 21,5.
20. Dicsőíteni fog engem a mező vada,
a sakálok és struccok, hogy vizet szerez−
tem a pusztában; a kietlenben folyó−
vizeket, hogy választott népemnek inni
adjak. rész 48,21. 2Móz. 17,6.
21. A nép, amelyet magamnak alkot−
tam, hirdesse dicséretemet!
Zsolt. 102,18. Luk. 1,74. Ef. 1,5. 1Pét. 2,9.
22. És mégsem engem hívtál segítségül
Jákób, hanem megfáradtál bennem Izrael!
23. Nem adtad nékem égőáldozatul bárá−
nyaidat, és áldozataiddal nem dicsőítettél
engem; nem terheltelek ételáldozattal,
és tömjénből illatáldozatot nem kértem.
24. Nem vettél pénzen nékem jó illatú
nádat, és áldozataid kövérével jól nem
tartottál, csak bűneiddel terheltél, gonosz−
ságaiddal fárasztál engem.
25. Én, én vagyok, aki eltörlöm álnok−
ságaidat önmagamért, és bűneidről
nem emlékezem meg! rész 1,18.
Jer. 50,20. Ezék. 36,22.
Csel. 3,19. Ef. 1,7. Kol. 1,14. 1Pét. 1,19. Jel. 1,5.
26. Juttasd eszembe, no pereljünk
együtt, beszéld el, hogy igaznak talál−
tassál! Róm. 8,27. Jak. 4,3. 1Ján. 5,14. 15.
27. Az első atyád vétkezett, és tanítóid
elpártoltak tőlem! Róm. 5,12.
28. Ezért én is megfertőztettem a szent
fejedelmeket, és veszedelemre adtam
Jákóbot, és gyalázatra Izraelt!
5Móz. 23,5. Neh. 13,2. Jer. 31,33. 34.
Mik. 7,19. Csel. 5,31. 26,18. Gal. 3,13.

ÉZSAIÁS KÖNYVE 43.FEJEZET


A hét diakónus kijelölése

1. Azokban a napokban pedig, mikor
a tanítványok sokasodának, a gö−
rög zsidók közt panaszkodás támada
a héberek ellen, hogy az őközülük való
özvegyasszonyok mellőztetnek a min−
dennapi szolgálatban. Zsolt. 72,16. Mát. 13,31.
2. Annakokáért a tizenkettő egybe−
gyűjtvén a tanítványok sokaságát, mon−
dának: Nem helyes, hogy mi az Isten
Igéjét elhagyjuk és az asztalok körül
szolgáljunk. 2Móz. 18,17. 2Tim. 2,4.
3. Válasszatok azért, atyámfiai, hét fér−
fiút közületek, kiknek jó bizony−ságuk
van, kik Szent Szellemmel és bölcses−
séggel teljesek, kiket erre a foglalatos−
ságra beállítsunk. 1Tim. 3,7.
4. Mi pedig foglalatosok maradunk
az imádkozásban és az igehirdetés szol−
gálatában. rész 2,42.
5. És tetszék e beszéd az egész soka−
ságnak: és kiválaszták Istvánt, ki hittel
és Szent Szellemmel teljes férfiú volt,
Fülöpöt, Prokhórust, Nikánórt, Timónt,
Párménást és Nikolaust, ki Antiókhiá−
ból való prozelita volt; Jel. 2,6. 15.
6. Kiket állítottak az apostolok elébe;
és miután imádkoztak, kezeiket reájuk
veték. Zsolt. 37,5. Péld. 16,3. Fil. 4,6.
1Tim. 4,14. 5,22. 2Tim. 1,6. Zsid. 6,2. Júd. 20.
7. És az Isten Igéje növekedék; és
sokasodék nagyon a tanítványok
száma Jeruzsálemben; és a papok
közül is nagyon sokan követték a
hitet. Józs. 1,8. Ján. 12,42. Róm. 16,26. Kol. 1,6.


István nagy csodákat és jeleket tesz

8. István pedig teljes lévén hittel
és erővel, nagy csodákat és jeleket
cselekszik vala a nép között. rész 1,8.

9. Előálltak azonban néhányan a
szabadosok, ciréneiek és alexandriaiak
zsinagógájából, valamint néhányan a
ciliciaiak és ázsiaiak közül, és vitat−
koztak Istvánnal.
10. De nem állhattak ellene a böl−
csességnek és a Szellemnek, mely
által szól vala. Ésa. 54,17. Luk. 21,15. 1Kor. 2,4.


Hamis tanúbizonyságok István ellen

11. Akkor felbujtottak valami embe−
reket, kik mondának: Hallottuk őt
káromló beszédeket szólni Mózes ellen
és az Isten ellen. Mát. 26,59.
12. És felzendíték a népet, a véneket
és az írástudókat; és rárohanván,
magukkal ragadták őt, és a tanács elé
vitték;
13. És hamis tanúkat állítottak elő, kik
mondának: Ez az ember nem szűnik
meg káromló beszédeket szólni e szent
hely ellen és a törvény ellen:
14. Mert hallottuk, amint azt mondá,
hogy az a názáreti Jézus ezt a helyet
lerombolja, és megváltoztatja a szoká−
sokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.
Dán. 9,26.
15. És szemeiket reávetvén a tanács−
ban ülők mindnyájan, olyannak látták
az ő orcáját, mint egy angyalnak orcáját.
Mát. 28,3. 1Pét. 4,14.



István védőbeszéde
 

1.Monda pedig a főpap: Vajon így
vannak−é hát ezek?
2. Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai
és atyák, halljátok meg! A dicsőségnek
Istene megjelenék a mi atyánknak,
Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában
volt, minekelőtte Háránban lakott,
3. És monda néki: Menj ki a te földed−
ről és a te nemzetséged közül, és menj
arra a földre, amelyet mutatok néked.
1Móz. 12,1−−3.
4. Akkor kimenvén a Káldeusok föld−
jéről, lakozott Háránban: és onnét,
minekutána meghalt az ő atyja, kihozta
őt e földre, amelyen ti most laktok:
1Móz. 11,31. 12,4. Zsid. 11,8.
5. És nem adott néki abban örökségül
egy talpalatnyit sem, de azt ígérte, hogy
néki adja azt birtokul és az ő magvának
őutána, holott nem volt néki gyermeke.
1Móz. 12,7. 13,15. 17,8. 26,3.
6. Szólt pedig az Isten akképpen, hogy
az ő magva jövevény lészen idegen
földön, és szolgálat alá vetik azt, és
nyomorgatják, négyszáz esztendeig.
1Móz. 15,13. 16. Gal. 3,17. 1Pét. 2,11.
7. De azt a népet, melynek szolgálnak,
én megítélem, monda az Isten: és ezek
után kijönnek, és szolgálnak nékem e
helyen. 2Móz. 3,12.
8. És adta néki a körülmetélés szövet−
ségét: és így Ábrahám nemzé Izsákot,
és körülmetélé őt nyolcadnapon; és
Izsák Jákóbot, és Jákób a tizenkét pát−
riárkát. 1Móz. 17,9. 21,4. 1Krón. 1,34. Mát. 1,2.


István védőbeszédének folytatása.
József története

9. A pátriárkák pedig irigységből elad−
ták Józsefet Egyiptomba; de Isten vele
volt, 1Móz. 37,26−−28. Zsolt. 105,17.
10. És megszabadította őt minden
nyomorúságából, és adott néki ked−
vességet és bölcsességet a fáraó előtt,
Egyiptom királya előtt, ki őt Egyiptom
fölé és az ő egész háza fölé kormány−
zóul helyezte. 1Móz. 42,6. 1Sám. 2,30.
Zsolt. 37,39. Péld. 8,15. 12,2.
11. Következék pedig éhség Egyip−
tom és Kánaán egész földjére, és nagy
nyomorúság; és nem találnak vala ele−
delt a mi atyáink.
12. Mikor pedig meghallotta Jákób,
hogy Egyiptomban van gabona, elküldé
először a mi atyáinkat. 1Móz. 42,2−−3.
13. És második alkalommal fölismer−
ték Józsefet testvérei, és a fáraó meg−
tudta a József nemzetségét.
14. És József elküldvén, magához
hivatta az ő atyját, Jákóbot, és egész
hetvenöt főből álló nemzetségét.
1Móz. 46,26. 5Móz. 10,22.
15. Lement azért Jákób Egyiptomba,
és meghalt ő és a mi atyáink;
1Móz. 49,33. 2Móz. 1,6.
16. És elvitetének Sikembe, és helyez−
tetének a sírba, melyet Ábrahám vett
ezüstpénzen, Hámornak, a Sikem atyjá−
nak fiaitól. 1Móz. 23,16. 33,19. 50,13.
2Móz. 13,19. Józs. 24,32.
17. Mikor pedig elközelgetett az ígé−
retnek ideje, melyet Isten esküvel ígért
Ábrahámnak, megnevekedék a nép és
megsokasodék Egyiptomban,
1Móz. 15,13.
18. Mindaddig, mígnem más király
támada, ki nem ismeri vala Józsefet.
2Móz. 1,8−−22.
19. Ez a mi nemzetségünkkel álnokul
bánva nyomorgatta a mi atyáinkat,
hogy magzataikat kitétesse, hogy élet−
ben ne maradjanak. 1Móz. 1,22.
20. Akkor születék Mózes, és ékes
volt az Isten előtt. Ez három hónapig
atyja házában tartaték.
2Móz. 2,1. 2. Zsid. 11,23.
21. Mikor pedig kitétetett, a fáraó leá−
nya felvevé, és felnevelé őt a saját fia
gyanánt.
22. És Mózes taníttaték az egyiptomi−
ak minden bölcsességére; és hatalmas
volt beszédben és cselekedetben.
2Móz. 4,10. Luk. 24,19.
23. Mikor pedig negyvenéves kora
betölt, vágy támadt szívében, hogy
meglátogassa atyjafiait, az Izrael fiait.
24. És mikor látta, hogy egyik bánta−
lommal illettetik, megoltalmazá, és az
egyiptomi embert megölvén, bosszút
álla azért, akit bántalmaztak. 2Móz. 2,12.
25. És azt gondolá, hogy az ő atyjafiai
megértik, hogy az Isten az ő keze által
ád nékik szabadulást; de azok nem
értették meg.
26. Másnap meg olyankor jelent meg
köztük, mikor összevesztek, és inté
őket békességre, mondván: Férfiak,
testvérek vagytok ti; miért illetitek egy−
mást bosszúsággal? 2Móz. 2,13.
27. De az, aki felebarátját bántal−
mazta, elutasítá őt magától, mondván:
Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíró−
vá felettünk? 2Móz. 2,14. Luk. 12,14.
28. Csak nem akarsz engem is megöl−
ni, miképpen megöléd tegnap az egyip−
tomit?
29. E beszédre aztán Mózes elfuta,
és jövevény lett a Midián földjén, ahol
két fia születék. 4Móz. 12,1.
30. És negyven esztendő elteltével az
Úrnak angyala megjelenék néki a Sínai
hegy pusztájában csipkebokornak tü−
zes lángjában.1Móz. 48,16. 2Móz. 3,2. Ésa. 63,9.
31. Mózes pedig mikor meglátta, el−
csodálkozék a látáson. Mikor pedig
odaméne, hogy megszemlélje, lőn az
Úrnak szava hozzá: 5Móz. 33,16.
32. Én vagyok a te atyáidnak Istene,
Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Iste−
ne, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig
megrémülvén, nem meré megnézni.
2Móz. 3,15. Mát. 22,32. Zsid. 11,16.
33. Az Úr pedig monda néki: Oldozd
le sarudat lábaidról; mert a hely, ame−
lyen állsz, szent föld. 2Móz. 3,5. Józs. 5,15.
34. Látván láttam az én népemnek
nyomorúságát, mely Egyiptomban van,
és az ő fohászkodásukat meghallgat−
tam, és azért szállottam le, hogy őket
megszabadítsam; most azért jöjj, elkül−
delek téged Egyiptomba. 2Móz. 3,7−−10.
35. Ezt a Mózest, akit megtagadának,
mondván: Ki tett téged fejedelemmé és
bíróvá? Ezt az Isten fejedelmül és szaba−
dítóul küldé angyal keze által, aki meg−
jelent néki a csipkebokorban. 2Móz. 14,19.
36. Ez hozta ki őket, csodákat és
jeleket tévén Egyiptomnak földjében
és a Vörös tengeren és a pusztában
negyven esztendeig.
2Móz. 12,41. 14,9. 16,1. 4Móz. 20,16.
37. Ez ama Mózes, ki az Izrael fiai−
nak ezt mondotta: Prófétát támaszt
néktek az Úr, a ti Istenetek, a ti
atyátokfiai közül, mint engem: Őt
hallgassátok. 5Móz. 18,15. Mát. 17,5.
38. Ez az, aki ott volt a gyülekezetben
a pusztában a Sínai hegyen vele beszé−
lő angyallal és a mi atyáinkkal; ki élő
Igéket vőn, hogy nékünk adja;
2Móz. 19,3. 21,1. Ésa. 63,9. Ján. 1,17.
Róm. 3,2. Gal. 3,19. Zsid. 2,2. 4,12. 1Pét. 1,23.
39. Akinek nem akartak engedni a
mi atyáink, hanem eltaszíták maguktól,
és szívükben Egyiptom felé fordulának,
40. Ezt mondván Áronnak: Csinálj
nékünk isteneket, kik előttünk járjanak:
mert ez a Mózes, ki minket Egyiptom
földjéből kihozott, nem tudjuk, mi tör−
tént ővele. 2Móz. 32,1.
41. És borjúképet csinálának azokban
a napokban, és áldozatot vittek a bál−
ványnak, és gyönyörködtek kezük
csinálmányában. 2Móz. 32,4−−6.
42. Az Isten pedig elfordula, és adá
őket, hogy szolgáljanak az ég seregé−
nek; amint meg van írva a próféták
könyvében: Vajon áldozati barmokat és
áldozatokat hoztatok−é nékem negyven
esztendeig a pusztában, Izraelnek háza?
Ezék. 20,25. Ámós 5,25. Róm. 1,24. 2Thess. 2,11.
43. Sőt inkább hordoztátok a Molok
sátorát, és a ti isteneteknek, Remfánnak
csillagát, a képeket, melyeket csinálta−
tok, hogy azokat imádjátok: elviszlek
azért titeket Babilonon túl.
44. A bizonyságnak sátora a mi atyá−
inknál volt a pusztában, amint paran−
csolta Ő, aki mondotta Mózesnek,
hogy azt arra a mintára készítse el,
melyet látott. 2Móz. 25,9. 40. Zsid. 8,5.
45. Melyet a mi atyáink átvévén, be is
hoztak Józsuéval, mikor birodalmukba
vették a pogányokat, kiket kiűzött az
Isten a mi atyáink színe elől, mind a
Dávidnak napjaiig; Józs. 3,13−−15.
46. Ki kegyelmet talált az Isten előtt,
és könyörgött, hogy hajlékot találhas−
son a Jákób Istenének.
1Sám. 16,1. 1Kir. 8,17.
47. Salamon építe pedig néki házat.
48. De ama Magasságos nem kézzel
csinált templomokban lakik, mint a
próféta mondja: 1Kir. 8,27. 2Krón. 2,6.
49. A menny nékem ülőszékem, a
föld pedig az én lábaimnak zsámolya;
micsoda házat építhettek nékem? azt
mondja az Úr, vagy mi az én nyugo−
dalmamnak helye?
Ésa. 66,1. 2. Mát. 5,34. 23,22.
50. Nem az én kezem alkotta−é mind−
ezeket?
51. Keménynyakú és körülmetéletlen
szívű és fülű emberek, ti mindenkor
ellenálltok a Szent Szellemnek, hason−
lóképpen mint atyáitok.
5Móz. 10,16. Ésa. 48,4. Ezék. 44,9.
52. A próféták közül kit nem üldöztek
a ti atyáitok? és megölték azokat, akik
eleve hirdették amaz Igaznak eljövete−
lét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá
lettetek; 2Krón. 36,16. Mát. 23,34. 1Thess. 2,15.
53. Kik a törvényt angyalok rende−
lésére vettétek, és nem tartottátok meg.
rész 22,14. 2Móz. 20,1. 5Móz. 33,2.
Gal. 3,19. 4,4. Zsid. 2,2.


István megkövezése

54. Mikor pedig ezeket hallották,
szívükben dühösködnek és fogaikat
csikorgatják vala őellene.
55. Mivel pedig teljes volt Szent
Szellemmel, a mennybe függesztvén
szemeit, látá Istennek dicsőségét, és
Jézust állani az Istennek jobbja felől,
rész 2,33. 34. Zsolt. 110,1.
Mát. 26,64. Márk 14,62. Luk. 22,69.
Róm. 8,34. Kol. 3,1. Zsid. 1,3. 8,1. 10,12.
56. És monda: Ímé, látom az egeket
megnyílni, és az embernek Fiát az
Isten jobbja felől állani.
Dán. 7,13. Mát. 3,16. Zsid. 9,24.
57. Felkiáltván pedig nagy fennszóval,
füleiket bédugák, és egyakarattal reá
rohanának;
58. És kiűzvén a városon kívül, meg−
kövezék; a tanúbizonyságok pedig fel−
sőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú
lábaihoz rakták le. 3Móz. 24,14. Zsid. 13,12.


István imája

59. Megkövezék azért Istvánt, ki
imádkozik és ezt mondja vala: Uram
Jézus, vedd magadhoz az én szelleme−
met!
Zsolt. 31,5. 2Kor. 5,4. Jak. 2,26.
60. Térdre esvén pedig, nagy fenn−
szóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd
nékik e bűnt! És ezt mondván, elalu−
vék.
Mát. 5,44. Luk. 23,34.
Róm. 12,14. 1Thess. 4,13. 1Ján. 5,16. Jel. 14,13.

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 6. és 7.FEJEZET

MINDEN DICSŐSÉG ISTENÉ!

JÉZUS SZENT NEVÉBEN!

HALLELUJA!

ÁMEN.


én

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 123
Tegnapi: 362
Heti: 1 327
Havi: 5 030
Össz.: 812 367

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: 63. Isten az igazságosan ítélő bíró 2009.02.08.
Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste - © 2008 - 2017 - szeretet.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: jános evangéliuma 14-17 fejezet - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »