Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste

Mi a tiszta Igét hirdetjük. Hiszünk Jézus Szent Nevében!Az Üdvösséget és a Szent Szellem keresztséget hirdetjük az egész világon.Küldjétek mindenkinek tovább a Szent Evangéliumot, amit leírunk az egész világra.Jézust hirdetjük. Abba Atyánk. Ámen.

AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI

13-16.FEJEZET

A Szent Szellem elhívása

1. Valának pedig Antiókhiában az
ott levő gyülekezetben némely
próféták és tanítók: Barnabás és Sime−
on, ki hivattatik vala Nigernek, és a Ci−
rénei Lucius és Manaen, ki Heródessel,
a negyedes fejedelemmel együtt nevel−
tetett, és Saulus. Róm. 16,21.
2. Mikor azért azok szolgálának az Úr−
nak és böjtölének, monda a Szent Szel−
lem: Válasszátok el nékem Barnabást
és Saulust a munkára, amelyre én őket
elhívtam.
Mát. 9,38. Róm. 10,15.
Gal. 1,15. 2,9. Ef. 3,7. 1Tim. 2,7. Zsid. 5,4.

paul_missionary.jpg
3. Akkor, miután böjtöltek és imád−
koztak, és kezeiket reájuk vetették,
elbocsáták őket.

rész 6,6. Mát. 9,15. Márk 2,20. Luk. 5,35.

acts22b.jpg
4. Ők annakokáért, miután kibocsát−
tattak a Szent Szellemtől, lemenének
Szeleuciába; és onnét elevezének Cip−
rusba.
Róm. 8,14. 16. Gal. 5,18.


Az ördöngös Barjézus

5. És mikor Salamisba jutottak, hir−
deték az Isten beszédét a zsidóknak
zsinagógáiban: és János is velük volt,
mint segítőtárs. 2Tim. 4,2. Tit. 1,3. Zsid. 4,2.
6. És eljárván a szigetet mind Páfusig,
egy ördöngös hamispróféta zsidóra
találtak, kinek neve Barjézus volt;
2Tim. 3,8. 9. 2Pét. 2,1−−3. 1Ján. 4,1−−3. Jel. 19,20.
7. Ki Sergius Paulus tiszttartóval, ez
okos emberrel volt. Ez magához hivat−
ván Barnabást és Saulust, kíváná hal−
lani az Isten Igéjét.
8. Elimás, az ördöngös azonban, mert
így magyaráztatik az ő neve, ellenkezik
vala velük, igyekezvén a tiszttartót el−
fordítani a hittől. Márk 9,42. 2Tim. 3,8.
9. De Saulus, kit Pálnak is neveztek,
megtelvén Szent Szellemmel, szemeit
reávetve,
10. Monda: Oh, minden álnoksággal
és minden gonoszsággal teljes ördögfi,
minden igazságnak ellensége, nem
szűnöl−é meg az Úrnak igaz útjait elfor−
dítani? Mát. 13,38. Ján. 8,44. Gal. 1,7. 1Ján. 3,8.

barnabas_and_saul_go_out_as_missionaries_acts_13_6-12..jpg

11. Most azért ímé, az Úrnak keze van
ellened, és vak leszel és nem látod a na−
pot egy ideig. És azonnal homály és sö−
tétség szálla reá; és kerengve keres va−
la vezetőket.

2Kir. 6,18. Zsolt. 32,4. Luk. 4,13. Zsid. 10,31.
12. Akkor a tiszttartó, mikor látta a
történt dolgot, hitt; elálmélkodván az Úr
tanításán.

Pál Antiókhiában prédikál

13. Elhajózván pedig Páfusból Pál és
kísérői, Pergába, Pámfiliának városába
menének. János azonban elválván tő−
lük, megtére Jeruzsálembe. rész 15,38.

antiochia_pisidan.jpg

14. Ők pedig Pergából továbbmenve,
eljutának Antiókhiába, Pisidiának váro−
sába, és bemenvén szombatnapon a zsi−
nagógába; leülének.

15. És a törvénynek és a prófétáknak
felolvasása után küldének a zsinagó−
gának elöljárói őhozzájuk, mondván:
Atyánkfiai, férfiak, ha van valami vi−
gasztaló beszédetek a néphez, szólja−
tok. Márk 5,22. Luk. 4,17. Róm. 12,8. 1Kor. 14,3.

raphael_-_st_paul_apcsel_13..jpg

16. Pál azért felkelvén és kezével
intvén, monda: Izraelnek férfiai, és ti,
kik félitek az Istent, halljátok meg.
17. Ennek a népnek, Izraelnek Istene
kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet
fölemelte, mikor Egyiptomnak földjén
jövevények voltak, és onnét kihozá őket
hatalmas karja által.
rész 7,36. 2Móz. 1,1. 5Móz. 7,6−−8.
18. És közel negyven esztendőnek
idejéig tűrte az ő erkölcsüket a pusztá−
ban. 4Móz. 14,34. Zsolt. 95,10.
19. És minekutána eltörölt hét népet a
Kánaán földjén, azoknak földjét sors−
vetés által elosztá nékik.
5Móz. 7,1. Józs. 14,1. 2. 19,51.
20. És azután mintegy négyszázötven
esztendeig adott bírákat mind Sámuel
prófétáig; Bír. 2,16. 3,9. 11,26.
21. Annakutána pedig királyt kérének
maguknak, és adá nékik az Isten Sault,
a Kis fiát, a Benjamin nemzetségéből
való férfiút negyven esztendeig.
1Sám. 8,5. 9,1. 2.
22. És mikor őt elveté, támasztá nékik
Dávidot királyul; kiről bizonyságot is
tett és monda: Találtam szívem szerint
való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki
minden akaratomat véghezviszi.

1Sám. 13,14. 16,13. Zsolt. 89,20. Hós. 13,11.
23. Ennek magvából támasztott Isten,
ígérete szerint, Izraelnek Megváltót,
Jézust; 2Sám. 7,12. Ésa. 11,1. 2. Jer. 23,5. 6.
Luk. 2,11. Róm. 1,3. 11,26. Tit. 1,4. 3,4−−6.
2Pét. 1,11. 2,20. 3,18. 1Ján. 4,14. Jel. 22,16.
24. Akinek eljövetele előtt előbb
János hirdette Izrael egész népének
a megtérésnek keresztségét.

25. És mikor János bevégezte pályafu−
tását, monda: Kinek gondoltok engem?
Nem én vagyok az, hanem ímé, énutá−
nam jön, akinek nem vagyok méltó
megoldani lábainak saruját.
Mát. 3,11. Márk 1,7. Ján. 1,20. 27.

acts13-26.jpg
26. Atyámfiai, férfiak, Ábrahám
nemzetének fiai, és akik köztetek
félik az Istent, ez üdvösségnek Igéje
néktek küldetett.
Róm. 1,16.
27. De Jeruzsálem lakói és vezetői
nem ismerték fel Őt, és a próféták
szavait, amelyeket minden szombaton
felolvasnak, betöltötték azáltal, hogy
elítélték. rész 3,13−−16. Zsolt. 22,7. 8. 12. 18.
Ésa. 53,1. Luk. 24,27. Ján. 19,28−−30. 1Kor. 2,8.
28. És bár semmi halálra való okot
nem találtak Őbenne, kérék Pilátustól,
hogy ölettessék meg. Mát. 27,22. Márk 15,13.
Ján. 19,15. 2Kor. 5,21. Zsid. 4,15. 1Pét. 2,22.
29. És mikor mindazokat elvégez−
ték, amik Őfelőle megírattak, a fáról
levéve sírba helyezteték.
rész 5,31. 10,39.
Gal. 1,4. 3,13. Zsid. 7,27. 1Pét. 2,24. 3,18.
30. De az Isten feltámasztá Őt
halottaiból:
rész 2,24. Ésa. 53,5. 6. 10.
Róm. 4,24. 25. 8,11. Kol. 1,14. 1Tim. 2,6. Jel. 1,18.
31. És Ő több napon át megjelent
azoknak, akik együtt jöttek fel Ővele
Galileából Jeruzsálembe, akik néki
bizonyságai a nép előtt. 1Kor. 15,5.
32. És mi hirdetjük néktek az
atyáknak tett ígéretet, hogy azt az
Isten betöltötte nékünk, az Ő fiaik−
nak, feltámasztván Jézust:
1Móz. 3,16.
Jer. 23,5. Luk. 1,68−−73. Róm. 4,13. Gal. 3,16−−18.
33. Mint a második Zsoltárban is
meg van írva: Én Fiam vagy Te; ma
nemzettelek Téged.
Zsolt. 2,7.
Róm. 8,29. 1Kor. 15,20.
Kol. 1,18. Zsid. 1,5. 6. 5,5. 9,28. Jel. 1,5. 6.
34. Hogy pedig feltámasztotta Őt
halottaiból, úgyhogy nem is fog többé
az enyészetbe visszatérni, azt így
mondotta: Néktek adom Dávidnak
ígért biztos és szent áldásaimat.

2Sám. 7,16. Zsolt. 89,28. Ésa. 55,3. Róm. 6,9.
35. Azért mondja másutt is: Nem
engeded, hogy a Te Szented rotha−
dást lásson.
rész 2,27. 31. Zsolt. 16,10.
36. Mert Dávid, minekutána a saját
idejében szolgált az Isten akaratának,
elaludt, és helyezteték az ő atyáihoz,
és rothadást látott. rész 2,29.
37. De akit Isten feltámasztott, Ő
nem látott rothadást.

38. Azért legyen néktek tudtotokra
atyámfiai, férfiak, hogy Őáltala hirdet−
tetik néktek a bűnöknek eltörlése:

rész 5,31. Luk. 24,47. Ef. 1,7. Kol. 1,14. 1Ján. 2,12.
39. És mindenekből, amikből a
Mózes törvénye nem volt képes meg−
igazítani titeket, Őáltala mindenki,
aki hisz, megigazul.
Ésa. 53,11.
Ján. 3,16. Róm. 2,13. 3,28. 8,3. Gal. 2,16.
40. Meglássátok azért, hogy be ne
teljesedjék rajtatok, amit a próféták
megmondottak: Hab. 1,5.
41. Lássátok meg, ti megvetők, és cso−
dálkozzatok és semmisüljetek meg;
mert én oly dolgot cselekszem a ti
időtökben, oly dolgot, melyet nem
hinnétek, ha valaki elmondaná néktek.
42. Mikor pedig kimentek a zsidók
zsinagógájából, kérék a pogányok,
hogy a következő szombaton prédikál−
ják nékik ezen beszédeket.
43. Mikor pedig eloszlott a gyüleke−
zet, sokan a zsidók közül és az istenfélő
prozeliták közül követék Pált és Barna−
bást; akik szólván hozzájuk, biztaták
őket, hogy maradjanak meg az Isten
kegyelmében. Tit. 2,11. Zsid. 12,15. 1Pét. 5,12.
44. A következő szombaton aztán
majdnem az egész város egybegyűle
az Isten Igéjének hallgatására,
45. Mikor pedig látták a zsidók a soka−
ságot, betelének irigységgel, és ellene
mondának azoknak, miket Pál mond
vala, ellenkezve és káromlást szólva.
46. Akkor Pál és Barnabás nagy bátor−
sággal szólva mondának: Szükséges
volt, hogy először néktek hirdettessék
az Isten Igéje; de mivelhogy ti megve−
titek azt, és nem tartjátok méltóknak
magatokat az örök életre, ímé a pogá−
nyokhoz fordulunk. rész 18,6. 28,28.
Péld. 28,1. Ésa. 55,5. Mát. 10,6. Róm. 1,16. 10,19.
47. Mert így parancsolta nékünk az
Úr: Rendeltelek téged világosságul a
pogányoknak, hogy légy üdvösségük−
re a földnek széléig.
Ésa. 49,6. Márk 16,15.
48. A pogányok pedig ezeket hallván
örvendezének, és magasztalják vala az
Úrnak Igéjét; és akik csak örök életre
választattak vala, hittek. Ján. 1,12.
Róm. 8,29. 30. 9,23. Ef. 1,4−−6. 2Tim. 2,19.
49. Terjede pedig az Úrnak Igéje az
egész tartományban.
50. A zsidók azonban felindíták az
istenfélő és előkelő asszonyokat és a
város vezetőit, és üldözést támasztának
Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket
határukból. 1Thess. 2,14−−16. 2Tim. 3,11.
51. Azok pedig lábuknak porát leráz−
ván ellenük, elmenének Ikóniumba.
52. A tanítványok pedig betelnek
vala örömmel és Szent Szellemmel.

Mát. 5,12. Ján. 16,22. 2Thess. 1,6. 1Pét. 1,8.

1stmiss.jpg

Az Evangélium bátorsággal hirdettetik

1.Lőn pedig Ikóniumban, hogy
ők együtt menének be a zsidók
zsinagógájába, és prédikálának, úgy−
annyira, hogy mind zsidóknak, mind
görögöknek nagy sokasága lett hívővé.
2. Akik azonban a zsidók közül nem
hittek, felindíták és megharagíták a
pogányoknak lelkét az atyafiak ellen.
3. Mégis sok időt töltöttek ott, bátran
prédikálva az Úrban, aki bizonyságot
tett az Ő kegyelmének Igéje mellett,
és megadta, hogy jelek és csodák
történjenek az ő kezeik által.
Márk 16,20.
Róm. 1,16. 15,19. 1Thess. 2,2. Zsid. 2,4.
4. De a városnak sokasága meghason−
lék; és némelyek a zsidók mellett, má−
sok pedig az apostolok mellett voltak.
5. És mikor a pogányok és zsidók az ő
főembereikkel egybe támadást indítá−
nak, hogy bosszúsággal illessék és
megkövezzék őket, 1Thess. 2,14−−16.
6. Ők megtudták, és elfutának Likaó−
niának városaiba, Listrába és Derbébe,
és a körülvaló tartományokba,
7. És ott prédikálják vala az Evangé−
liumot. Róm. 10,17. 1Thess. 2,2. 2Tim. 4,2.

Csoda Listrában


8. És Listrában ül vala egy lábaival
tehetetlen ember, ki az ő anyjának mé−
hétől fogva sánta volt, és soha nem járt.
9. Ez hallá Pált beszélni, aki szemeit
reáfüggesztvén, és látván, hogy van hite
hogy meggyógyul, Mát. 8,10. Márk 10,52.

paul_cures_a_lame_man_at_lystra_apcsel_14_8-18..jpg
10. Monda nagy fenszóval: Állj fel
lábaidra egyenesen! És felszökött, és
járt.
rész 3,16. 9,33. 34. Ésa. 35,6. Ján. 5,8.
11. A sokaság pedig mikor látta, amit
Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyel−
ven mondván: Az istenek jöttek le mi−
hozzánk emberi ábrázatban! rész 28,6.
12. És hívják vala Barnabást Jupiter−
nek, Pált pedig Merkúriusnak, mint−
hogy ő volt a szóvivő.

paulus_barnabas.jpg
13. Jupiter papja pedig, akinek temp−
loma az ő városuk előtt volt, felkoszorú−
zott bikákat hajtva a kapukhoz, a soka−
sággal együtt áldozni akart.
Dán. 2,46.
14. Mikor azonban ezt meghallották
az apostolok, Barnabás és Pál, köntösü−
ket megszaggatván, a sokaság közé fu−
tottak és így kiáltottak: rész 10,25. 26.
15. Férfiak, miért művelitek ezeket?
Mi is hozzátok hasonló természetű em−
berek vagyunk, és azt az örvendetes
üzenetet hirdetjük néktek, hogy
ezektől a hiábavaló dolgoktól az élő
Istenhez térjetek, aki teremtette a
mennyet, a földet, a tengert és min−
dent, ami azokban van:
5Móz. 32,21.
1Sám. 12,21. Zsolt. 146,6. Ámós 2,4. Mát. 16,16.
1Kor. 8,4. 1Thess. 1,9. Jak. 5,17. Jel. 14,7. 19,10.
16. Ki az elmúlt időkben hagyta
a pogányokat mind a maguk útján
haladni:
Zsolt. 81,12. 1Pét. 4,3.
17. Jóllehet nem hagyta magát
tanúbizonyság nélkül, mert jólte−
vőnk volt, adván mennyből esőket és
termő időket nékünk, és betöltvén
eledellel és örömmel a mi szívünket.

rész 17,27. 3Móz. 26,4. Zsolt. 65,10. 104,15.
147,8. Jer. 14,22. Mát. 5,45. Róm. 1,20. 2,4.
18. És ezeket mondván, nagynehezen
lecsendesíték a sokaságot, hogy ne
áldozzanak nekik.

stoning_of_paul_and_barnabas_at_lystra_sm.jpg

19. Jövének azonban Antiókhiából
és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot
felbújtván, megkövezék Pált, és kivon−
szolák a városból, azt gondolván, hogy
meghalt
. rész 7,58. 2Kor. 1,8. 11,25.
20. De mikor körülvették őt a tanítvá−
nyok, felkelvén beméne a városba; és
másnap Barnabással elméne Derbébe.
21. És miután hirdették az Evangé−
liumot annak a városnak, és sokakat
tanítványokká tettek, megtérének
Listrába, Ikóniumba és Antiókhiába.

22. Erősítve a tanítványok lelkét,
buzdítván, hogy maradjanak meg a hit−
ben, és hogy sok háborúságon által
kell nékünk az Isten országába bemen−
nünk. Ján. 16,33. Róm. 15,18. 2Tim. 3,12.
23. Miután pedig választottak nékik
gyülekezetenként véneket, imádkoz−
ván böjtölésekkel egybe, ajánlák őket
az Úrnak, akiben hittek. Tit. 1,5.
24. És Pisidián általmenvén, mené−
nek Pamfiliába.
25. És miután Pergában hirdették az
Igét, lemenének Attáliába;
26. És onnét elhajózának Antiókhiá−
ba, ahonnét az Isten kegyelmére bízták
vala őket, arra a munkára, melyet elvé−
geztek. rész 13,1. 3. 2Kor. 1,12.
27. Mikor pedig megérkeztek és a
gyülekezetet egybehívták, elbeszélék,
mily nagy dolgokat cselekedett az
Isten ővelük, és hogy a pogányoknak
kaput nyitott a hitre.

1Kor. 16,9. 2Kor. 2,12. Kol. 4,3. Jel. 3,8.
28. Ott aztán nem kevés időt töltöttek
a tanítványokkal.

Az apostolok gyűlése Jeruzsálemben

1.Némelyek pedig, kik Júdeából
jöttek alá, így tanítják vala az
atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek
Mózes rendtartása szerint, nem üdvö−
zülhettek. 3Móz. 12,3. Ján. 7,22.
Róm. 2,28. 29. Gal. 2,12. 5,1−−6. Fil. 3,2. Kol. 2,8.

paul_stirs_up_antioch_apcsel_15_2.jpg
2. Mikor azért Pálnak és Barnabásnak
nagy háborúsága és vetekedése lőn
azok ellen, azt végezék, hogy Pál és
Barnabás és némely mások őközülük
menjenek fel az apostolokhoz és a
vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyé−
ben.
Gal. 2,1. 2.
3. Miután a gyülekezet útnak indította
őket, általmentek Fönicián és Samari−
án, elbeszélve a pogányok megtérését;
és nagy örömet szerzének az összes
atyafiaknak. Róm. 15,24. 1Kor. 16,6. 2Kor. 5,17.
4. Mikor pedig megérkeztek Jeruzsá−
lembe, a gyülekezet és az apostolok és
a vének fogadák őket, és ők elbeszélék,
mily nagy dolgokat cselekedék az Isten
ővelük.
5. Előállának azonban némely hívők
a farizeusok felekezetéből valók közül,
mondván, hogy körül kell metélni őket,
és megparancsolni, hogy a Mózes tör−
vényét megtartsák. Gal. 5,1−−4.
6. Egybegyűltek azért az apostolok és
a vének, hogy e dolog felől végezzenek.

Péter beszéde

peter_acts_15.jpg

7. És mikor nagy vetekedés támadt,
felkelvén Péter, monda nékik: Atyám−
fiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten
régtől fogva kiválasztott engem mi−
közülünk, hogy a pogányok az én
számból hallják az Evangéliumnak
beszédét, és higgyenek.
Róm. 10,17.
8. És a szíveket ismerő Isten bi−
zonyságot tett mellettük, mert adta
nékik a Szent Szellemet, miként né−
künk is;
rész 2,4. 10,44−−46. Zsid. 4,13. Jel. 2,23.
9. És semmi különbséget sem tett
köztünk és azok között, mert a hit
által tisztította meg azoknak szívét.

Zsid. 9,13. 14. 1Pét. 1,22.
10. Most azért mit kísértitek az Istent,
hogy a tanítványok nyakába oly igát
tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem
mi el nem hordozhattunk?
Gal. 5,1. Zsid. 3,8–9.
11. Sőt inkább hisszük, hogy az Úr
Jézus Krisztus kegyelme által üdvö−
zülünk, miképpen azok is.
Róm. 3,24.
Gal. 1,6. 2,16. Ef. 1,7. 2,5. 8. Tit. 2,11. 3,4−−7.
12. Elhallgatott azért az egész soka−
ság; és hallgatják vala Barnabást és
Pált, amint elbeszélék, mennyi jelt és
csodát tett az Isten őáltaluk a pogá−
nyok között.
Róm. 15,18. 19. 2Kor. 12,12.
13. Miután pedig ők elhallgattak,
felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfi−
ak, hallgassatok meg engem! rész 12,17.
14. Simon elbeszélé, mimódon gon−
doskodott először az Isten, hogy a
pogányok közül vegyen népet az Ő
nevének,

15. És ezzel egyeznek a próféták mon−
dásai, amint meg van írva: Ésa. 11,10.
16. Ezek után megtérek és felépí−
tem a Dávidnak leomlott sátorát;
és annak omladékait helyreállítom,
és ismét felállatom azt:

Ésa. 54,1−−5. Ámós 9,11. 12.
17. Hogy megkeresse az emberek−
nek többi része az Urat, és a pogá−
nyok mindnyájan, akik az én nevem−
ről neveztetnek. Ezt mondja az Úr,
aki mindezeket megcselekszi.

18. Tudja az Isten öröktől fogva min−
den Ő cselekedeteit.

19. Azokáért én azt mondom, hogy
nem kell háborgatni azokat, kik a pogá−
nyok közül térnek meg az Istenhez;
Gal. 1,7. 2,4. 5,11. 12. 1Thess. 1,9.
20. Hanem írjuk meg nékik, hogy tar−
tózkodjanak a bálványok fertelmessé−
geitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állat−
tól és a vértől. 1Móz. 9,4. 35,2. 1Kor. 6,9. 8,1.
Kol. 3,5. 1Thess. 4,3. 1Pét. 4,3. Jel. 2,14. 20.
21. Mert Mózesnek régi nemzedékek
óta városonként megvannak a hirdetői,
mivelhogy a zsinagógákban minden
szombaton felolvassák. rész 13,15.

Az apostolok határozata

22. Akkor tetszék az apostoloknak
és a véneknek az egész gyülekezettel
egybe, hogy férfiakat válasszanak ki
maguk közül és elküldjék Antiókhiába
Pállal és Barnabással Júdást, kinek
mellékneve Barsabás, és Silást, kik az
atyafiak között főemberek voltak.
23. Megírván azok keze által ezeket:
Az apostolok, a vének, és az atyafiak az
Antiókhiában, Szíriában és Ciliciában
levő, a pogányok közül való atyafiaknak
üdvözletüket!
24. Mivelhogy meghallottuk, hogy
némelyek miközülünk kimenvén, meg−
zavartak titeket beszédeikkel, feldúlva a
ti lelkeiteket, azt mondván, hogy
körülmetélkedjetek és a törvényt meg−
tartsátok; kiknek mi parancsot nem
adtunk: Gal. 2,4. 5,12. Tit. 1,10.
25. Tetszék nékünk, miután egyet−
értésre jutottunk, hogy férfiakat vá−
lasszunk ki és elküldjük hozzátok a mi
szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,
26. Oly emberekkel, kik életüket
tették kockára a mi Urunk Jézus
Krisztus nevéért. 1Kor. 15,30. 2Kor. 11,23. 26.
27. Küldöttük azért Júdást és Silást,
kik élőszóval szintén tudtotokra adják
ugyanezeket.
28. Mert tetszék a Szent Szellemnek
és nékünk, hogy semmi több teher
ne vettessék tireátok ezeken a szük−
séges dolgokon kívül,

Mát. 11,29. 30. Ján. 16,13. Jel. 2,24.
29. Hogy tartózkodjatok a bálványok−
nak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlva−
holt állattól, és a paráznaságtól; melyek−
től ha megóvjátok magatokat, jól lesz
dolgotok. Legyetek egészségben!
rész 21,25. 3Móz. 17,10−−14. Jel. 2,14.
30. Azok annakokáért elbocsáttatván,
elmenének Antiókhiába; és egybegyűjt−
vén a sokaságot, átadák a levelet.
31. És mikor elolvasták, örvendezé−
nek az intésen.
32. Júdás és Silás pedig, maguk is pró−
féták lévén, sok beszéddel bátoríták az
atyafiakat, és megerősíték őket.
1Kor. 12,28. 2Kor. 1,19. 2Tim. 4,2. 1Pét. 5,12.
33. Miután pedig bizonyos időt eltöl−
töttek, elbocsáták őket az atyafiak bé−
kességgel az apostolokhoz. 1Kor. 16,11.
34. De Silásnak tetszék ott maradni.
35. Pál és Barnabás is Antiókhiában
időztek, tanítva és prédikálva többekkel
együtt az Úrnak Igéjét. Kol. 1,28. 1Tim. 2,7.

apcsel_vagy_15_vagy_16.fejezet.jpg

36. Egynéhány nap múlva pedig
monda Pál Barnabásnak: Visszatérve
most, látogassuk meg a mi atyánkfiait
minden városban, melyben hirdettük
az Úrnak Igéjét, hogyan vannak.
37. És Barnabás azt tanácsolá, hogy
vegyék maguk mellé Jánost, ki Márk−
nak hívatik. Kol. 4,10. 2Tim. 4,11. Filem. 24.
38. Pál azonban azt tartá méltónak,
hogy aki elszakadt tőlük Pamfiliától
fogva, és nem ment velük a munkára,
ne vegyék maguk mellé azt. rész 13,13.
39. Meghasonlás támada azért, úgy−
hogy elszakadának egymástól, és
Barnabás maga mellé véve Márkot,
elhajózék Ciprusba;
40. Pál pedig Silást választván maga
mellé, elméne, az Isten kegyelmére
bízatván az atyafiaktól. 1Kor. 15,10.
41. És eljárá Szíriát és Ciliciát, erősítve
a gyülekezeteket. Gal. 1,21.

paul2nd_15_36_18_22_acts.jpg

Az Evangélium terjedése
Ázsiából Európába

1. Juta pedig Derbébe és Listrába:
És ímé, volt ott egy Timótheus
nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszony−
nak, de görög atyának fia; Róm. 16,21.
1Kor. 4,17. Fil. 2,19. 1Thess. 3,2. 2Tim. 1,2. 5.
2. Kiről jó bizonyságot tesznek vala a
Listrában és Ikóniumban lévő atyafiak.
3. Ezt Pál magával akará vinni; és
vévén, körülmetélé őt a zsidókért, akik
azokon a helyeken voltak: mert ismer−
ték mindnyájan az ő atyját, hogy görög
volt. 1Kor. 9,20. Gal. 2,3. 5,2. 6.
4. És amint általmentek a városokon,
meghagyák nékik, hogy tartsák meg
a rendeléseket, melyeket végeztek a
Jeruzsálemben levő apostolok és vének.
5. A gyülekezetek azért erősödének
a hitben, és gyarapodának számban
naponként.
rész 2,47. 13,49. 15,41. 19,20.
Ef. 4,16. Kol. 1,10. 22. 2,7. 19. 2Tim. 2,1. Júd. 20.
6. Eljárván pedig Frigiát és Galácia
tartományát, mivelhogy eltiltá őket a
Szent Szellem, hogy az Igét Ázsiában
hirdessék, 1Kor. 16,1. Gal. 1,2. 3,1.
7. Misia felé menvén, igyekeznek vala
Bithiniába jutni; de nem ereszté őket a
Szellem.
8. Áthaladván azért Misián, lemené−
nek Troásba. 2Kor. 2,12. 2Tim. 4,13.
9. És azon az éjszakán látás jelenék
meg Pálnak: egy macedón férfiú állt
előtte, kérve őt és ezt mondva: Jer által
Macedóniába, és légy segítségül né−
künk! Róm. 15,26. 2Kor. 8,1. 9,2. 1Thess. 1,7. 8.
10. Mihelyt pedig a látást látta, azon−
nal igyekezénk elmenni Macedóniába,
megértvén, hogy odahívott minket az
Úr, hogy azoknak prédikáljuk az Evan−
géliumot. Zsolt. 119,60. Préd. 9,10. 2Kor. 2,13.
11. Elhajózván azért Troásból, egye−
nesen Sámothrákéba mentünk, és más−
nap Neápolisba; 2Tim. 4,13.
12. Onnét pedig Filippibe, mely
Macedónia azon részének első gyar−
matvárosa. És ebben a városban töltöt−
tünk néhány napot. Fil. 1,1. 1Thess. 2,2.
13. És szombatnapon kimenénk a
városon kívül egy folyóvíz mellé, hol az
imádkozás szokott lenni; és leülvén, be−
szélgeténk az egybegyűlt asszonyokkal.

lydia_hears_the_good_news_apcsel_16_14..jpg

14. És egy Lidia nevű, Thiatira város−
beli bíborárus asszony, ki féli vala az
Istent, hallgata reánk. Ennek az Úr
megnyitá szívét, hogy figyelmezzen
azokra, amiket Pál mond vala
. Ef. 1,17.
15. Mikor pedig megkeresztelkedék
mind házanépével egybe, kére minket,
mondván: Ha úgy látjátok, hogy az Úr
híve vagyok, jertek az én házamhoz,
és maradjatok ott. És unszola minket.
1Kor. 1,16. 2Kor. 5,14. Gal. 6,10. Zsid. 13,2.
16. Lőn pedig, hogy mikor mentünk
az imádkozásra, egy szolgálóleányka
jöve előnkbe, akiben jövendőmondás−
nak szelleme volt, aki az ő urainak nagy
hasznot hajta jövendőmondásával.
1Sám. 28,7. 2Kir. 17,17. 1Krón. 10,13. Ésa. 8,19.
17. Ez követvén Pált és minket kiált,
mondván: Ezek az emberek a Magas−
ságos Istennek szolgái, akik néktek az
üdvösségnek útját hirdetik.
Zsolt. 57,2. Dán. 3,26. 5,18. 21.

Pál kiűzi a jövendőmondás
szellemét a szolgálóleányból

18. Ezt pedig több napon át tette. Pál
azonban megbosszankodván, és hátra−
fordulván, mondá a szellemnek: Paran−
csolom néked a Jézus Krisztus nevé−
ben, hogy menj ki belőle. És kiméne
abban az órában.

Mát. 28,18. Márk 16,17. Luk. 10,19.
Ef. 4,27. 6,12. Fil. 2,9. 10. Kol. 1,13. 2,15.
Jak. 4,7. 1Pét. 5,8. 9. 1Ján. 4,4. Jel. 1,18. 12,11.
19. Látván pedig annak az urai, hogy
keresetüknek a reménysége elveszett,
megfogva Pált és Silást, vonák a piacra
a hatóságok elé. rész 19,25. Fil. 3,19.
20. És odavezetvén őket a bírákhoz,
mondának: Ezek az emberek zsidó
létükre megháborítják a mi városunkat,
21. És olyan szertartásokat hirdetnek,
melyeket nem szabad nékünk beven−
nünk, sem cselekednünk, mivelhogy
rómaiak vagyunk.

Pál és Silás csodás kiszabadulása

22. És velük egyben feltámada a soka−
ság őellenük. A bírák pedig letépetvén
ruháikat, megvesszőzteték őket.
23. És miután sok ütést mértek rájuk,
tömlöcbe veték őket, megparancsolva a
tömlöctartónak, hogy gondosan őrizze
őket. 2Kor. 6,5. 11,23. Ef. 3,1. 13. Jel. 2,10.
24. Ki ilyen parancsolatot vévén, veté
őket a belső tömlöcbe, és lábaikat
kalodába szorítá.

paul_silas.gif

25. Éjféltájban pedig Pál és Silás imád−
kozván, énekkel dicsőíték az Istent.
A foglyok pedig hallgatják vala őket.

Zsolt. 34,1. Luk. 6,22. 23. Fil. 4,4. 1Thess. 5,16−−18.
26. És hirtelen nagy földindulás lett,
úgyannyira, hogy megrendülének a
tömlöc fundamentumai; és azonnal
megnyílának az ajtók mind, és mind−
nyájuknak a bilincsei feloldódnak.
27. Fölserkenvén pedig a tömlöctartó,
és látván, hogy nyitva vannak a tömlöc−
nek ajtai, kivonva fegyverét, meg akará
magát ölni, azt gondolván, hogy elszök−
tek a foglyok.
28. Pál azonban nagy fennszóval kiál−
tá, mondván: Semmi kárt ne tégy ma−
gadban; mert mindnyájan itt vagyunk!
29. Az pedig világot kérve beugrott, és
remegve borult Pál és Silás elé,

acts16.jpg
30. És kihozván őket, monda: Uraim,
mit kell nékem cselekednem, hogy
üdvözüljek?
rész 9,6. Ján. 6,28. Róm. 10,9. 10.
31. Azok pedig mondának: Higgy az
Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz
mind te, mind a te házadnépe!

Ján. 1,12. 3,3. Róm. 5,12. Gal. 3,22. 26. Ef. 2,8.
32. És hirdeték néki az Úrnak Igéjét,
és mindazoknak, akik az ő házánál
voltak. Róm. 10,17. Jak. 1,18. 1Pét. 1,23.
33. És az magához vévén őket az
éjszakának azon órájában, megmosá
az ütésektől; és megkeresztelkedék
azonnal ő és az övéi mindnyájan.
34. És bevivén őket házába, asztalt te−
ríte nékik, és egész házanépével együtt
örvendeze, hogy hitt az Istennek.
35. Mikor pedig megvirradt, a bírák
elküldék a poroszlókat, mondván:
Bocsásd el azokat az embereket.
36. A tömlöctartó pedig tudtára adá
e szavakat Pálnak: A bírák ideküldtek,
hogy bocsássalak el titeket: most azért
kimenvén, menjetek el békességgel!
37. Pál pedig monda nékik: Megvesz−
szőztek minket nyilvánosan, ítélet nél−
kül, holott római polgárok vagyunk, és
tömlöcbe vetettek: és most alattomban
akarnak bennünket kiküldeni? Nem
úgy; hanem jöjjenek ők maguk és
vezessenek ki minket. rész 22,25. 26. 29.
38. A poroszlók pedig megmondák a
bíráknak e beszédeket; és azok meg−
félemlének, mikor meghallották, hogy
rómaiak, Zsolt. 37,6. Mik. 7,9. Mát. 8,34. 10,16.
39. És odamenvén, megkérék őket:
és kivezetvén, kérék, hogy menjenek ki
a városból.
40. Kijövén pedig a tömlöcből, beme−
nének Lidiához; és mikor látták az atya−
fiakat, vigasztalák őket, és eltávozának.
2Kor. 1,3−−7. 1Thess. 3,2. 4,16−−18. 5,9.

ÁMEN.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 52
Tegnapi: 133
Heti: 1 635
Havi: 5 338
Össz.: 812 675

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: 77. Apostolok Cselekedetei 13-16. 2009.02.20.
Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste - © 2008 - 2017 - szeretet.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: jános evangéliuma 14-17 fejezet - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »