Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste

Mi a tiszta Igét hirdetjük. Hiszünk Jézus Szent Nevében!Az Üdvösséget és a Szent Szellem keresztséget hirdetjük az egész világon.Küldjétek mindenkinek tovább a Szent Evangéliumot, amit leírunk az egész világra.Jézust hirdetjük. Abba Atyánk. Ámen.

AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI

17-20.FEJEZET

Pál Thessalonikában tanít

acts17.jpg

1.Miután pedig általmentek Ámfi−
polison és Apollónián, Thessalo−
nikába érkeztek, ahol volt a zsidóknak
zsinagógájuk. Fil. 4,16. 2Tim. 4,10.
2. Pál pedig, amint szokása volt,
beméne hozzájuk, és három szombaton
át vetekedék velük az Írásokból, Luk. 4,16.
3. Megmagyarázva és kimutatva,
hogy a Krisztusnak szükség volt
szenvedni és feltámadni a halálból;
és hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én
hirdetek néktek. 1Kor. 1,23. Gal. 3,1. Zsid. 2,9.
4. És némelyek azok közül hittek és
csatlakozának Pálhoz és Siláshoz; úgy−
szintén az istenfélő görögök közül nagy
sokaság, és az előkelő asszonyok közül
nem kevesen. Luk. 2,11. 4,41. Ján. 1,41.
5. De a zsidók, akik nem hisznek vala,
irigységtől felindíttatván, és maguk
mellé vévén a piaci népségből némely
gonosz férfiakat, csődületet támasztván
felháboríták a várost; és a Jáson házát
megostromolván, igyekeztek őket ki−
hozni a nép közé. Róm. 16,21.
6. Mikor pedig őket nem találák,
Jásont és némely atyafiakat vonszolák a
város elöljárói elé, kiáltozva, hogy ezek
az országháborítók itt is megjelentek;
7. Kiket Jáson házába fogadott: pedig
ezek mindnyájan a császár parancsola−
tai ellen cselekszenek, mivelhogy mást
tartanak királynak, Jézust. rész 4,12.
Ján. 1,49. 1Tim. 1,17. 6,15. 1Pét. 2,15. Jel. 19,16.
8. Fel is indíták a sokaságot és a város
előljáróit, kik hallják vala ezeket.
9. De mikor kezességet nyertek Jáson
és a többiek részéről, elbocsáták őket.
10. Az atyafiak pedig azonnal, azon
éjszakán elküldék Pált Silással egye−
temben Béreába; kik mikor odamen−
tek, elmenének a zsidóknak zsinagógá−
jába. rész 5,21. 9,25. 13,5.
11. Ezek pedig nemesb lelkűek voltak
a thessalonikabelieknél, úgymint kik
bevevék az Igét teljes készséggel, na−
ponként tudakozva az Írásokat, ha úgy
vannak−é ezek. Ésa. 34,16.
Ján. 5,39. 1Thess. 2,13. Jak. 1,21. 1Pét. 2,2.
12. Sokan hittek azért őközülük; sőt
az előkelő görög asszonyok és férfiak
közül is nem kevesen.
Róm. 5,1. 10,9−−13. 17. Gal. 2,16. 20. 1Ján. 5,1. 13.
13. Mikor azonban tudtukra esett a
Thessalonikából való zsidóknak, hogy
Béreában is prédikálta Pál az Istennek
Igéjét, elmenének, és a sokaságot ott is
felháboríták. Luk. 11,52. 1Thess. 2,15.
14. De akkor mindjárt kibocsáták az
atyafiak Pált, hogy utazzék a tenger
felé; Silás és Timótheus azonban ott
maradának. Mát. 10,23.
15. Akik pedig elkísérték Pált, elvitték
őt egész Athénig; és parancsát vivén
Siláshoz és Timótheushoz, hogy minél
hamarább menjenek őhozzá, elmené−
nek. rész 18,5. 1Thess. 3,1.

athens1.jpg
16. Athénben pedig, mikor azokat
várá Pál, szelleme háborog vala őben−
ne, látván, hogy a város bálványokkal
van tele. Zsolt. 119,158. 2Pét. 2,8. 1Ján. 5,21.
17. Vetekedik vala azért a zsinagógá−
ban a zsidókkal és az istenfélő embe−
rekkel, és a piacon mindennap azokkal,
akiket éppen ott talált. 1Kor. 1,20. 21.
18. Némelyek pedig az epikureus és
stoikus filozófusok közül összeakadtak
ővele. És némelyek mondának: Mit
akarhat ez a csacsogó mondani? Mások
meg: Idegen istenségek hirdetőjének
látszik. Mivelhogy a Jézust, és a feltá−
madást hirdeti vala nékik. Róm. 16,25.
19. És megragadván őt, az Areopágus−
ra vitték, ezt mondván: Vajon megért−
hetjük−é, mi az az új tanítás, amelyet te
hirdetsz? 1Kor. 1,23. 2Kor. 4,5.
20. Mert valami idegen dolgokat
beszélsz a mi füleinknek; meg akarjuk
azért érteni, mik lehetnek ezek.
21. Az athéniek pedig mindnyájan, és
az ott lakó jövevények, semmi másban
nem voltak foglalatosok, mint valami új−
ságnak beszélésében és hallgatásában.
22. Előállván pedig Pál az Areopágus−
nak közepette, monda: Athéni férfiak,
minden tekintetben nagyon istenfélők−
nek látlak titeket. 1Kor. 8,5. Gal. 4,8.
23. Mert mikor bejárám és szemlélém
a ti szentélyeiteket, találkozám egy ol−
tárral is, melyre ez volt ráírva: Ismeret−
len Istennek. Akit azért ti nem ismerve
tiszteltek, Őt hirdetem én néktek.
24. Az Isten, aki teremtette a világot
és mindazt, ami abban van, mivel−
hogy Ő mennynek és földnek Ura,
kézzel csinált templomokban nem
lakik. 1Kor. 3,16. Kol. 1,16. 17. Zsid. 1,2. 3,4.
25. Sem embereknek kezeitől nem
tiszteltetik, mintha valami nélkül
szűkölködnék, holott Ő ád minde−
neknek életet, leheletet és mindent;
Zsolt. 50,5. Ésa. 42,5. Dán. 4,35. Róm. 11,36.
26. És az egész emberi nemzetséget
egy vérből teremtette, hogy lakozzanak
a földnek egész színén, meghatározván
előre rendelt idejüket és lakásuknak ha−
tárait; 5Móz. 32,8. Mal. 2,10. 1Tim. 6,17.
27. Hogy keressék az Urat, ha talán
kitapogathatnák Őt és megtalálhat−
nák, jóllehet bizony nincs messze
egyikünktől sem: 1Kir. 8,27.
Róm. 1,20. 1Kor. 3,16. 6,19. 2Kor. 6,16. 1Ján. 4,4.
28. Mert Őbenne élünk, mozgunk
és vagyunk; miképpen a költőitek
közül is mondották némelyek: Mert az
Ő nemzetsége is vagyunk.
Ef. 1,4. 11. 12. Kol. 1,17. Tit. 1,12. Zsid. 1,3.
29. Mivelhogy azért az Istennek
nemzetsége vagyunk, nem kell azt gon−
dolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüst−
höz, vagy kőhöz, emberi mesterség
és kitalálás faragványához hasonlatos
az Istenség. Ésa. 40,18. Róm. 2,29. 8,16. 17.
2Kor. 3,3. 5,17. Jak. 1,18. 1Pét. 1,23. 1Ján. 3,2.

Isten parancsolata az embereknek

30. E tudatlanságnak idejét azért el−
nézvén az Isten, mostan parancsolja
az embereknek, mindenkinek min−
denütt, hogy megtérjenek: Ján. 1,13.
Róm. 3,25. 10,13. Gal. 6,15. Ef. 2,8. Tit. 3,5.
31. Mivelhogy rendelt egy napot,
melyen megítéli majd a föld kereksé−
gét igazságban egy férfiú által, akit er−
re rendelt; bizonyságot tévén min−
denkinek, azáltal, hogy feltámasztá
Őt halottaiból. Róm. 2,16. 8,29. 1Kor. 15,20.
Kol. 1,18. Zsid. 1,6. 9,28. 12,23. Jel. 1,5.
32. Mikor pedig a halottak feltámadá−
sáról hallottak, némelyek gúnyolódtak;
mások pedig mondának: Majd még
meghallgatunk téged efelől.
33. És ilyen módon Pál kiméne azok
közül.
34. Némely férfiak azonban csatlakoz−
ván hozzá, hívők lettek; ezek között az
areopágita Dienes is, és egy Damaris
nevű asszony, és mások ővelük.

acts_18-19-20.jpg

Pál Korinthusban

1.Ezekután Pál Athénből eltávoz−
ván, méne Korinthusba.
2. És mikor egy Akvila nevű, pontusi
származású zsidóra talált, ki nem régen
jött Itáliából, és feleségére Priscillára,
mivelhogy Klaudius megparancsolta,
hogy a zsidók mind távozzanak Rómá−
ból, hozzájuk csatlakozék.
Róm. 16,1−−4. 1Kor. 16,19. 2Tim. 4,19.
3. És mivel ugyanaz volt a mester−
sége, náluk marada és dolgozik vala.
Mesterségükre nézve ugyanis sátor−
készítők voltak. 1Kor. 4,12. 1Thess. 2,9.
4. Vetekedék pedig minden szomba−
ton a zsinagógában, és igyekezék mind
zsidókat, mind görögöket meggyőzni.
5. Mikor pedig megérkeztek Macedó−
niából Silás és Timótheus, szorongatá
a Szellem Pált, és bizonyságot tett a
zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.
rész 17,14. 15. Róm. 8,26. Gal. 4,29.
6. Mikor pedig azok ellenszegülének
és káromlásokat szólának, ruháit meg−
rázva monda nékik: Véretek a ti fejetek−
re szálljon; én tiszta vagyok: mostantól
fogva a pogányokhoz megyek.
rész 13,46−−48. Ezék. 3,18. 33,4. Mát. 10,14.
Róm. 3,29. 9,25. 26. 11,11−−15. Jak. 2,6. 7. 1Pét. 4,4.
7. És általmenvén onnét, méne egy
Justus nevű istenfélő ember házához,
kinek háza szomszédos volt a zsinagó−
gával.
8. Krispus pedig, a zsinagógának feje,
hitt az Úrban egész házanépével együtt;
a korinthusbeliek közül is sokan hall−
ván, hisznek vala, és megkeresztelked−
nek vala. Ján. 3,15. 16. Róm. 10,9. 10. 1Kor. 1,14.
Gal. 3,22. 26. Ef. 2,8. Jak. 1,18. 1Ján. 5,10−−13.
9. Monda pedig az Úr látás által éjsza−
ka Pálnak: Ne félj, hanem szólj, és ne
hallgass: rész 23,11.
10. Mert én veled vagyok, és senki
sem támad reád, hogy néked ártson;
mert nékem sok népem van ebben a
városban. Ésa. 41,10. Jer. 1,18. 19.
Mát. 28,20. Márk 16,17. 18. Róm. 8,31. 16,20.
Ef. 6,12. Fil. 2,8. Kol. 1,12.13. 2,14. 15. 2Tim. 2,19.
11. És ott lakozék egy esztendeig és
hat hónapig, tanítván köztük az Isten
Igéjét.
12. Mikor pedig Gallió volt Akhája
tiszttartója, reátámadának a zsidók
egyakarattal Pálra, és a törvényszék elé−
be vitték,
13. Mondván: Ez a törvény ellen való
istentiszteletre csábítja az embereket.
14. Mikor pedig Pál meg akará nyitni
száját, monda Gallió a zsidóknak: Ha
valóban valami bosszútételről, vagy
gonosz cselekedetről volna szó: zsidók,
igazság szerint meghallgatnálak benne−
teket: rész 23,29. 25,11. 19.
15. De ha tanításról, nevekről és a ti
törvényetekről van szó, a ti dolgotok;
én ezekben bíró nem akarok lenni.
16. És elűzé őket a törvényszék elől.
17. A görögök pedig mindnyájan Sos−
thenest, a zsinagógának fejét megra−
gadván, verik vala a törvényszék előtt;
de Gallió velük semmit sem gondola.
18. Pál pedig még több napig ott ma−
rada, majd az atyafiaktól elbúcsúzván,
Szíriába hajózék, és vele együtt Priscilla
és Akvila, előbb azonban fejét megnyi−
ratta Kenkreában; mert fogadása volt.
4Móz. 6,18. Róm. 16,1. 1Kor. 9,20.
19. Juta pedig Efézusba, és azokat
otthagyá; maga pedig bemenvén a
zsinagógába, vetekedék a zsidókkal.
rész 19,26.
20. Mikor pedig azok kérék, hogy
több ideig maradjon náluk, nem álla
reá;
21. Hanem búcsút vett tőlük, mond−
ván: Mindenképpen Jeruzsálemben
kell nékem a közelgő ünnepet tölte−
nem; de ismét megjövök hozzátok, ha
Isten akarja. És elhajózék Efézusból.
1Kor. 4,19. Zsid. 6,3. Jak. 4,15.
22. És miután Cézáreába érkezék, fel−
menvén Jeruzsálembe és köszöntvén a
gyülekezetet, leméne Antiókhiába.
rész 8,40. 9,30.
23. És miután ott bizonyos időt eltöl−
tött, elméne, eljárván renddel Galácia
tartományát és Frigiát, erősítve a tanít−
ványokat mind. Ésa. 35,3.
Gal. 1,2. 1Thess. 3,2. Zsid. 12,12.

acts18.jpg

Apollós Efézusban

24. Érkezék pedig Efézusba egy Apol−
lós nevű zsidó, alekszandriai származá−
sú, ékesenszóló férfiú, ki az Írásokban
jártas volt. 1Kor. 1,12. 4,6. Tit. 3,13.
25. Ez meg volt tanítva az Úrnak
útjára; és szellemben buzgó lévén, szól−
ja és tanítja vala nagy szorgalmatosan
az Úrra tartozó dolgokat, jóllehet csak
a János keresztségét ismerte. rész 8,31.
Róm. 12,11. Kol. 1,28. 29. 2Tim. 3,16. Jak. 5,16.
26. És ez kezde nagy bátorsággal szól−
ni a zsinagógában. Mikor pedig meg−
hallgatta őt Akvila és Priscilla, maguk
mellé vevék őt, és pontosabban kifejtet−
ték előtte az Istennek útját. Péld. 22,17.
27. Mikor pedig Akhájába akart át−
menni, buzdítván őt az atyafiak, írtak a
tanítványoknak, hogy fogadják be őt.
Ki mikor odajutott, sokat használa
azoknak, akik hittek a kegyelem által:
28. Mert hatalmasan meggyőzi vala
a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az
Írásokból, hogy Jézus a Krisztus.
Zsolt. 16,9. 132,11. Ésa. 53,1−−11. Jer. 23,5.
Mik. 5,2. Mal. 3,1. 1Kor. 3,3. 6. 15,3. 4. 2Kor. 1,24.

Az efézusi tanítványok keresztsége

1. Lőn pedig azonközben, míg
Apollós Korinthusban volt, hogy
Pál, eljárván a felsőbb tartományokat,
Efézusba érkezék; és mikor némely
tanítványokra talált, 1Kor. 16,8. 2Tim. 4,12.
2. Monda nékik: Vajon vettetek−é
Szent Szellemet, minekutána hívőkké
lettetek? Azok pedig mondának néki:
Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van
Szent Szellem. Ján. 7,39.
3. És monda nékik: Mire keresztel−
kedtetek meg tehát? Azok pedig mon−
dának: A János keresztségére.
4. Monda pedig Pál: János megtérés−
nek keresztségével keresztelt, azt
mondván a népnek, hogy aki utána
jövendő, abban higgyenek, tudniillik
a Krisztus Jézusban.
rész 1,5. 11,16. 13,24. Ján. 1,15. 26. Gal. 3,27.
5. Mikor pedig ezt hallák, megkeresz−
telkedének az Úr Jézusnak nevére.
6. És mikor Pál reájuk vetette kezét,
szálla a Szent Szellem őreájuk; és
szólnak vala nyelveken, és prófétál−
nak vala. rész 2,4. 17. 8,17. 10,44. 1Kor. 14,2.
7. Valának pedig azok a férfiak össze−
sen mintegy tizenketten.
8. Bemenvén pedig a zsinagógába,
bátorsággal szól vala, három hónapon
át vetekedvén és igyekezvén meggyőz−
ni őket az Isten országára tartozó dol−
gokról. rész 1,3. 17,2. 28,23.
9. Mikor pedig némelyek megkemé−
nyíték magukat és nem hittek, gono−
szul szólván az Úrnak útjáról a sokaság
előtt, azoktól eltávozván, elszakasztá a
tanítványokat, mindennap egy bizonyos
Tirannus iskolájában prédikálván.
rész 9,2. 2Tim. 1,15. 2Pét. 2,2. Júd. 10.
10. Ez pedig lőn két esztendeig; úgy−
annyira, hogy mindazok, akik lakoznak
vala Ázsiában, mind zsidók, mind görö−
gök, hallgatták az Úr Jézusnak Igéjét.
Róm. 1,16. 10,12. 1Kor. 1,22−−24. Gal. 3,28. Kol. 3,11.
11. És nem közönséges csodákat
cselekszik vala az Isten Pál keze
által: rész 5,12. Márk 16,18. 20.
Luk. 6,19. Róm. 15,19. Gal. 3,5. Zsid. 2,4.
12. Annyira, hogy a betegekhez is
elvitték az ő testéről a keszkenőket,
vagy kötényeket, és eltávozának
azoktól a betegségek, és a gonosz
szellemek kimenének belőlük
Mát. 9,20−−22. Márk 5,25−−34. Luk. 6,19. 8,43−−48.

Skévának hét fia

13. Elkezdték pedig némelyek a
lézengő zsidó ördögűzők közül az Úr
Jézus nevét hívni azokra, akikben
gonosz szellemek voltak, mondván:
Kényszerítünk titeket a Jézusra, akit Pál
prédikál. Mát. 12,27. Márk 9,38. Luk. 11,19.
14. Valának pedig némelyek Skévá−
nak, egy zsidó főpapnak fiai heten, akik
ezt művelik vala.
15. Felelvén pedig a gonosz szellem,
monda: A Jézust ismerem, Pálról is
tudok; de ti kik vagytok? rész 16,17.
Mát. 8,29. Márk 1,24. 5,7. Luk. 4,34. Jak. 2,19.
16. És reájuk ugorván az az ember,
akiben a gonosz szellem volt, és legyőz−
vén őket, hatalmat vett rajtuk annyira,
hogy mezítelenen és megsebesülve
szaladának ki abból a házból.

Magasztaltatik az Úr Jézusnak neve

17. Ez pedig tudtukra lett mindenek−
nek, mind zsidóknak, mind görögök−
nek, kik Efézusban laknak vala, és féle−
lem szálla mindnyájukra, és magasztal−
tatik vala az Úr Jézusnak neve.
Luk. 1,65. 7,16. Fil. 2,9−−11. 2Thess. 1,12.
18. És sokan a hívők közül eljönnek
vala, megvallván és megjelentvén csele−
kedeteiket. Róm. 5,1. 2. 10,9. 10.
Gal. 3,22−−26. Ef. 2,8. 1Ján. 1,9. 5,10−−13.

apcel_19-19..jpg
19. Sokan pedig azok közül, akik
ördögi mesterségeket gyakoroltak,
könyveiket összehordva, mindenki
szeme láttára elégették. És összeszám−
lálák azoknak árát, és találák ötvenezer
ezüstpénznek. Ésa. 30,22.
20. Ekképpen az Úrnak Igéje erősen
növekedik és hatalmat vesz vala.
rész 6,7. 12,24. Kol. 1,16.
21. Midőn pedig ezek elteltek, Pál a
Szellemtől indítván elhatározta, hogy
Macedóniát és Akháját eljárván, Jeru−
zsálembe megy, mondván: Ottlétem
után Rómát is meg kell nékem látnom.
22. Elküldvén pedig Macedóniába
kettőt azok közül, akik néki szolgálnak
vala, Timótheust és Erástust, ő egy ide−
ig Ázsiában marada. 1Tim. 1,2. 2Tim. 4,20.

Az ötvösök lázongása

23. Azon időtájban nem csekély hábo−
rúság támada az Úrnak útjáért.
rész 9,2. 2Kor. 1,8.
24. Mert egy Demeter nevű ötvös,
ezüstből Diána templomokat készítvén,
a mesterembereknek nem csekély nye−
reséget ád vala; rész 16,16. 19.
25. Ez összehívta a hasonló foglalko−
zású kézműveseket, és monda: Férfiak,
tudjátok, hogy ebből a mesterségből
van a mi jólétünk. Péld. 15,27.
26. Látjátok pedig és halljátok, hogy
ez a Pál nemcsak Efézusnak, hanem kö−
zel az egész Ázsiának sok népét eláltat−
ván, elfordította, mivelhogy azt mondja,
hogy nem istenek azok, amelyek kézzel
csináltatnak. Zsolt. 115,4. Jer. 16,20.
27. Nemcsak az a veszély fenyeget
bennünket, hogy ez a mesterség tönk−
remegy, hanem hogy a nagy isten−
asszonynak, Diánának temploma is
semmibe vétetik, és el is vész az ő nagy−
sága, kit az egész Ázsia és a világ tisztel.
28. Mikor pedig ezeket hallották és
megtelének haraggal, kiáltanak vala,
mondván: Nagy az efézusi Diána!
29. És betelék az egész város háború−
sággal; és egyakarattal a színházba
rohanának, megfogván Gájust és
Aristárkhust, kik Macedóniából valók
és Pálnak útitársai voltak. rész 20,4. 27,2.
Róm. 16,23. 1Kor. 1,14. Kol. 4,10. Filem. 24.
30. Pál pedig mikor a nép közé akara
menni, nem ereszték őt a tanítványok.
31. És az ázsiai főpapok közül is né−
melyek, kik barátai voltak néki, küld−
vén őhozzá, kérék, hogy ne menjen a
színházba. 1Pét. 1,1. Jel. 1,11.
32. Ott pedig az egyik ezt, a másik azt
kiáltoz vala, mert a népgyűlés össze−
zavarodott, és a többség nem tudta,
miért gyűltek össze.
33. A sokaság közül pedig előállaták
Alekszandert, minthogy előre tuszkol−
ták őt a zsidók. Alekszander pedig kezé−
vel intvén, védekezni akara a nép előtt.
34. Megismervén azonban, hogy
zsidó, egy kiáltás tört ki mindnyájukból,
mintegy két óra hosszáig kiáltozván:
Nagy az efézusi Diána!
35. Miután pedig a városi jegyző le−
csendesítette a sokaságot, monda:
Efézusbeli férfiak, ugyan kicsoda az az
ember, aki ne tudná, hogy Efézus városa
a nagy Diána istenasszonynak és a Jupi−
tertől leesett képnek templomőrzője?
36. Mivelhogy azért ezeknek senki
ellene nem szólhat, szükség, hogy meg−
csendesedjetek, és semmi vakmerő
dolgot ne cselekedjetek.
37. Mert idehoztátok ez embereket,
kik sem nem szentségrontók, sem a ti
istenasszonyotok ellen káromlást nem
szóltak.
38. Ha tehát Demeternek és a hozzá−
tartozó mesterembereknek valaki ellen
panaszuk van, vannak törvényszékek
és tiszttartók: pereljenek egymással.
39. Ha pedig egyéb dolgok felől van
valami panaszotok, a törvényes népgyű−
lésen majd elintéztetik.
40. Mert félő, hogy lázadással vádol−
tatunk a mai napért, mivelhogy semmi
ok sincs, amellyel számot tudnánk adni
ezért a csődületért. És ezeket mondván,
feloszlatá a gyűlést.

Pál további útjai

1. Minekutána pedig megszűnt a
háborúság, magához híván Pál
a tanítványokat és tőlük búcsút vévén,
elindula, hogy Macedóniába menjen.
1Kor. 16,5. 2Kor. 7,5. 1Tim. 1,3.
2. Miután pedig azokat a tartomá−
nyokat eljárta, és erősítette őket sok
beszéddel, Görögországba méne.
3. És ott töltött három hónapot. És
mivelhogy a zsidók csapdát állítottak
néki, amint Szíriába készült hajózni,
úgy végezé, hogy Macedónián át tér
vissza. 2Kor. 11,26.
4. Kíséré pedig őt Ázsiáig a béreai
Sopater, a thessalonikabeliek közül
pedig Aristárkhus és Sekundus, és a
derbéi Gájus és Timótheus; ázsiabeliek
pedig Tikhikus és Trofimus.
Ef. 6,21. Kol. 4,7. 10. 2Tim. 4,12. 20. Tit. 3,12.
5. Ezek előremenvén, megvárának
minket Troásban.
6. Mi pedig a kovásztalan kenyerek
napjai után kievezénk Filippiből, és
menénk őhozzájuk Troásba öt nap alatt;
hol hét napot tölténk. 2Kor. 2,12.

Pál feltámasztja Eutikhust

7. A hétnek első napján pedig a tanít−
ványok egybegyűlvén a kenyér meg−
szegésére, Pál prédikál vala nékik,
mivelhogy másnap el akara menni; és
a tanítást megnyújtá éjfélig.
Ján. 20,1. 1Kor. 10,16. 11,20. 16,2. Jel. 1,10.
8. Vala pedig elegendő szövétnek
abban a felházban, ahol egybe voltak
gyülekezve. rész 1,13.
9. Egy Eutikhus nevű ifjú pedig ül
vala az ablakban, mély álomba merülve:
és mivelhogy Pál sok ideig prédikála,
elnyomta az álom, aláesék a harmadik
rend házból, és halva véteték föl.
10. Pál pedig alámenvén, reáborula,
és magához ölelve monda: Ne háborog−
jatok, mert életben van. 1Kir. 17,21. 22.
2Kir. 4,34. Mát. 9,24. Luk. 7,13. Ján. 11,11.
11. Azután fölment, megszegte a
kenyeret és evett, és sokáig, mind vir−
radatig beszélgetvén, úgy indula el.
12. Felhozák pedig az ifjat elevenen,
és felette igen megvigasztalódának.
13. Mi pedig előremenvén a hajóra,
Assusba evezénk, ott akarván fölvenni
Pált; mert így rendelkezett, maga
gyalog akarván jönni.
14. Mikor pedig Assusban összetalál−
kozott velünk, felvévén őt, menénk
Mitilénébe.
15. És onnét elevezvén, másnap elju−
tánk Khius ellenébe; a következőn
pedig áthajózánk Sámusba, és Tro−
gilliumban megszállván, másnap men−
tünk Milétusba.
16. Mert elvégezé Pál, hogy Efézus
mellett elhajózik, hogy ne vesztegesse
az időt Ázsiában; mert siet vala, hogy ha
lehetne néki, pünkösd napjára Jeruzsá−
lemben legyen. rész 18,19−−21.
Róm. 15,24−−28. 1Kor. 16,8. 1Tim. 1,3. 2Tim. 1,18.

Pál búcsúja az
efézusi gyülekezet véneitől

17. Milétusból azonban küldvén Efé−
zusba, magához hívatá a gyülekezet
véneit. 1Tim. 4,14.
18. Mikor pedig hozzá mentek, mon−
da nékik: Ti tudjátok, hogy az első
naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem,
mint viseltem magamat tiköztetek az
egész idő alatt,
19. Szolgálván az Úrnak teljes aláza−
tossággal és sok könnyhullatás és
kísértések közt, melyek énrajtam a
zsidóknak utánam való leselkedése
miatt estek; Róm. 12,11. Gal. 1,10. Kol. 3,24.
20. Hogy semmitől sem vonogattam
magamat, hogy hirdessem néktek ami
hasznos, és tanítsalak titeket nyilváno−
san és házanként,
1Kor. 12,7. 14,6. 2Tim. 3,16. 17.
21. Bizonyságot tévén mind zsidók−
nak, mind görögöknek az Istenhez való
megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisz−
tusban való hit felől. Luk. 24,47. Róm. 10,9.

acts20_22-35.jpg
22. És most ímé, én a Szellemtől kény−
szerítve megyek Jeruzsálembe, nem
tudván, mik következnek ott énreám.
23. Kivéve, hogy a Szent Szellem
városonként bizonyságot tesz, mond−
ván, hogy énreám fogság és nyomorú−
ság következik. rész 21,4. 11. 1Thess. 3,3.
24. De semmivel sem gondolok,
még az én életem sem drága nékem,
csakhogy elvégezhessem az én futá−
somat örömmel, és azt a szolgálatot,
melyet vettem az Úr Jézustól, hogy
bizonyságot tegyek az Isten kegyel−
mének Evangéliumáról.
rész 1,17.
Róm. 8,35. 2Kor. 4,16. Fil. 2,17. 2Tim. 4,7.
25. És most ímé én tudom, hogy nem
látjátok többé az én orcámat ti mindnyá−
jan, kik között általmentem, prédikál−
ván az Istennek országát. Róm. 15,23.
26. Azért bizonyságot teszek előttetek
a mai napon, hogy én mindenki vérétől
tiszta vagyok. 2Kor. 7,2. 1Thess. 2,10.
27. Mert nem vonakodtam attól, hogy
hirdessem néktek az Istennek teljes
akaratát. Luk. 7,30. Ján. 15,15. Ef. 1,11.
28. Viseljetek gondot azért maga−
tokra és az egész nyájra, melyben a
Szent Szellem titeket vigyázókká tett,
az Isten gyülekezetének legeltetésé−
re, amelyet a tulajdon vérével szer−
zett. Róm. 5,9. 1Kor. 12,28.
Ef. 1,7. 4,11. Kol. 1,14. 1Tim. 4,16. Tit. 1,7.
Zsid. 9,14. 10,19. 1Pét. 1,19. 5,2. Jel. 1,5. 5,9. 12,11.
29. Mert én tudom azt, hogy az én
eltávozásom után jönnek tiközétek
gonosz farkasok, akik nem kedveznek
a nyájnak. Mát. 7,15. Ján. 21,15−−27. 2Pét. 2,1.
30. Sőt, ti magatok közül is támadnak
férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek,
hogy a tanítványokat maguk után von−
ják. 1Tim. 1,19. 20. 1Ján. 2,18. 19.
31. Azért vigyázzatok, megemlékez−
vén arról, hogy én három esztendeig
éjjel és nappal meg nem szűntem
könnyhullatással inteni mindenkit.
32. És most, atyámfiai, ajánllak tite−
ket az Istennek és az Ő kegyelmessé−
ge Igéjének, aki felépíthet és adhat
néktek örökséget minden megszen−
teltek között. rész 9,31. 14,3. 19,20. Ján. 15,7.
17,17. 1Kor. 6,11. Ef. 1,18. Kol. 2,7. 3,24.
Zsid. 2,11. 9,15. 10,14. 13,9. 1Pét. 1,4. Júd. 20.
33. Senkinek ezüstjét vagy aranyát,
vagy ruháját nem kívántam:
1Sám. 12,3. 1Kor. 9,12. 2Kor. 7,2. 11,9. 12,17.
34. Sőt magatok tudjátok, hogy a
magam szükségeiről és a velem együtt
lévőkről ezek a kezek gondoskodtak.
1Kor. 4,12. 1Thess. 2,9. 2Thess. 3,8.
35. Mindenestől megmutattam nék−
tek, hogy ilymódon munkálkodva kell
az erőtlenekről gondot viselni, és meg−
emlékezni az Úr Jézus szavairól, mert Ő
mondá: Jobb adni, mint kapni.
Péld. 19,17. Mát. 10,8. Luk. 6,38.
Róm. 15,1. 1Kor. 9,11. 2Kor. 8,9. 9,6−−12. Ef. 4,28.
Fil. 4,17−−20. 1Thess. 4,11. 5,14. Zsid. 13,1. 3. 16.

A tanítványok búcsút vesznek Páltól

36. És mikor ezeket mondotta, térdre
esve imádkozék mindazokkal egybe.
37. Mindnyájan pedig nagy sírásra
fakadtak, és Pálnak nyakába borulva
csókolgaták őt.
38. Keseregve kiváltképpen azon a
szaván, amelyet mondott, hogy többé
az ő orcáját nem fogják látni. Aztán
elkísérték őt a hajóra.

ÁMEN.

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 203
Tegnapi: 249
Heti: 1 105
Havi: 4 612
Össz.: 784 630

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: 78. Apostolok Cselekedetei 17-20. 2009.02.21.
Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste - © 2008 - 2017 - szeretet.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: kihoztalak titeket egyiptombol - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »