Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste

Mi a tiszta Igét hirdetjük. Hiszünk Jézus Szent Nevében!Az Üdvösséget és a Szent Szellem keresztséget hirdetjük az egész világon.Küldjétek mindenkinek tovább a Szent Evangéliumot, amit leírunk az egész világra.Jézust hirdetjük. Abba Atyánk. Ámen.

AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI

21-24. FEJEZET

Pál Milétusból Jeruzsálembe utazik

1. Amint pedig őtőlük elszakadván
elindultunk, egyenesen haladva
Kósba érkezénk, másnap pedig Rho−
dusba, és onnét Patarába.
2. És mikor találtunk egy hajót, mely
Föniciába méne által, abba beszállván,
elhajózánk.
3. És miután megláttuk Ciprust, és el−
hagytuk azt balkézre, evezénk Szíriába,
és Tíruszban köténk ki: mert a hajó ott
rakja vala ki a terhét.
4. És ott maradánk hét napig, miután
megtaláltuk a tanítványokat, kik Pálnak
mondják vala a Szellem által, hogy ne
menjen fel Jeruzsálembe.
rész 20,23. 1Kor. 14,4. 1Thess. 5,20.
5. Mikor pedig eltöltöttük azokat a
napokat, kimenvén, elutazánk; kikísér−
vén bennünket mindnyájan feleséges−
től, gyermekestől egészen a városon
kívülre. És a tenger partján térdreesve
imádkozánk. rész 20,36.
6. És egymástól elbúcsúzván, beszál−
lánk a hajóba, azok pedig megtérének
az övéikhez.
7. Mi pedig a hajózást bevégezvén,
Tíruszból eljutánk Ptolemaisba, és kö−
szöntvén az atyafiakat, náluk maradánk
egy napig.
8. Másnap pedig elmenvén Pál és mi,
akik vele voltunk, megérkezénk Cézá−
reába; és bemenvén a Fülöp evangé−
lista házába, aki ama hét közül való volt,
nála maradánk. rész 6,5. Ef. 4,11. 2Tim. 4,5.
9. Ennek pedig volt négy szűz leánya,
akik prófétálnak vala. Jóel 2,28.
10. Mialatt pedig mi több napig ott
maradánk, alájöve egy Júdeából való
próféta, név szerint Agabus. Csel. 11,28.
11. És mikor hozzánk jött, vevé Pál−
nak az övét, és megkötözvén a maga
kezeit és lábait, monda: Ezt mondja a
Szent Szellem: A férfiút, akié ez az öv,
ekképpen kötözik meg a zsidók Jeru−
zsálemben, és adják a pogányoknak
kezébe. rész 20,23. Ef. 3,1. 6,20.
12. Mikor pedig ezeket hallottuk,
mind mi, mind a helybeliek kértük,
hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
13. De Pál felele: Mit cselekedtek,
sírván és az én szívemet kesergetvén?
mert én nemcsak megkötöztetni, ha−
nem meghalni is kész vagyok Jeruzsá−
lemben az Úr Jézusnak nevéért.
Róm. 8,35. 2Kor. 4,10. Kol. 1,24. 2Tim. 4,6.
14. Mikor azért nem engedett, meg−
nyugodtunk, mondván: Legyen meg az
Úrnak akaratja. Mát. 26,42.
15. E napok után pedig felkészülőd−
vén, felmenénk Jeruzsálembe.
16. Jövének pedig mivelünk együtt a
tanítványok közül is Cézáreából, kik
elvezetének bizonyos ciprusi Mnáson−
hoz, egy régi tanítványhoz, hogy ott
legyen szállásunk.

Pál a jeruzsálemi templomban

17. Mikor azért Jeruzsálembe jutot−
tunk, örömmel fogadának minket az
atyafiak. rész 15,4.
18. Másnap pedig beméne Pál velünk
együtt Jakabhoz; és a vének mindnyá−
jan ott voltak. rész 15,13. Gal. 1,19. Jak. 1,1.
19. És köszöntvén őket, elbeszélé
egyenként, amiket az Isten a pogányok
között az ő szolgálata által cselekedett.
Mát. 5,47. Róm. 15,18. 19. Zsid. 13,24.
20. Azok pedig ezt hallván, dicsőíték
az Urat; és mondának néki: Látod,
atyánkfia, mely sok ezren vannak
zsidók, kik hívőkké lettek; és mind−
nyájan buzognak a törvény mellett:
Róm. 10,2. 14,1−−6. Gal. 1,14. Ef. 6,21. Jel. 1,9.
21. Felőled pedig azt hallották, hogy
te mindazokat a zsidókat, kik a pogá−
nyok között vannak, Mózestől való el−
szakadásra tanítod, azt mondván, hogy
ne metéljék körül fiaikat, se a zsidó
szokások szerint ne járjanak. Gal. 5,1−−6.
22. Mi legyen hát? A sokaság minden−
képpen össze fog gyűlni, mert meghall−
ják, hogy idejöttél. Gal. 6,12−−15.
23. Tedd meg azért, amit néked
mondunk: Van köztünk négy férfiú, kik
fogadalmat tettek;
24. Ezeket magad mellé vévén, tisztulj
meg velük, és vállald a költségeiket,
hogy megnyirathassák fejüket, így
megtudja mindenki, hogy semmi sincs
azokban, amiket felőled hallottak; ha−
nem magad is úgy jársz, hogy a tör−
vényt megtartod. Ján. 3,25. Zsid. 9,10−−14.
25. A pogányokból lett hívőkkel pedig
már közöltük a határozatunkat, hogy
tartózkodjanak a bálványoknak áldozott
hústól és a vértől, a fúlvaholt állattól és
a paráznaságtól. rész 15,20. 29.
1Kor. 8,4−−13. 10,20−−22. Jel. 2,14. 20.
26. Akkor Pál maga mellé véve azokat
a férfiakat, másnap ővelük megtisztul−
ván, beméne a templomba, bejelentvén
a tisztulás napjainak eltelését, amíg
mindegyikükért elvégeztetik az áldozat.
27. Mikor pedig a hét nap immár elte−
lőben volt, az Ázsiából való zsidók, meg−
látván őt a templomban, felindíták az
egész sokaságot, és reáveték kezüket,
Róm. 8,35. 2Kor. 4,9. 1Thess. 2,14. 2Tim. 3,12.
28. Kiáltván: Izraelita férfiak, legyetek
segítségül: ez az az ember, ki e nép el−
len, a törvény ellen és e hely ellen tanít
mindenkit mindenütt; ezen felül még
görögöket is hozott be a templomba, és
megfertéztette ezt a szent helyet.
rész 6,13. 16,20. 17,6. 24,5. 6. 4Móz. 1,51.
Mát. 5,11. Ján. 15,20. 1Kor. 4,12. 1Pét. 2,12.
29. Mert látták annakelőtte az efézusi
Trofimust ővele a városban, kiről azt
vélték, hogy Pál bevitte a templomba.
rész 20,4. 2Tim. 4,20.
30. Megmozdula azért az egész város,
és a nép összecsődüle: és Pált meg−
ragadván, vonszolják vala ki őt a
templomból: és mindjárt bezáratának
az ajtók.
31. Mikor pedig meg akarták őt ölni,
feljuta a hír a sereg ezredeséhez, hogy
az egész Jeruzsálem felzendült.
32. Ki azonnal vitézeket és századoso−
kat vévén maga mellé, lefutott hozzá−
juk. Azok pedig mikor meglátták az
ezredest és a vitézeket, megszűnének
Pált verni. rész 23,27.
33. Akkor odaérvén az ezredes, elfo−
gatá őt, és parancsolá, hogy kötözzék
meg két lánccal; és tudakozá, hogy
kicsoda és mit cselekedett. rész 20,23.
34. De ki egyet, ki mást kiált vala a
sokaság között; és mikor nem értheté
meg a bizonyos valóságot a zajongás
miatt, parancsolá, hogy vigyék el őt a
várba.
35. Mikor pedig a lépcsőkhöz jutott,
lőn, hogy úgy vitték őt a vitézek a nép−
tömeg erőszaktétele miatt;
36. Mert követi vala a népnek sokasá−
ga, kiáltozva: Öld meg őt!
rész 22,22. Luk. 23,18. Ján. 19,15.
37. És mikor immár a várba akarták
bevinni Pált, monda az ezredesnek:
Vajon szabad−e nékem valamit szóla−
nom tehozzád? Az pedig monda:
Tudsz görögül?
38. Hát nem te vagy az az egyiptomi,
ki e napoknak előtte fellázította és kivit−
te a pusztába azt a négyezer orgyilkos
férfiút?
39. Monda pedig Pál: Én ugyan
tárzusi zsidó ember vagyok, Cilicia nem
ismeretlen városának polgára; de kér−
lek téged, engedd meg nékem, hogy
szóljak a néphez. Fil. 3,5. Kol. 4,3. 1Pét. 3,15.
40. Mikor aztán az megengedte, Pál a
lépcsőkön állva intett kezével a népnek:
és mikor nagy csendesség lett, meg−
szólala zsidó nyelven, mondván:

Pál beszéde a néphez

1. Atyámfiai, férfiak és atyák, hall−
gassátok meg az én beszéde−
met, amellyel most magamat előttetek
mentem. rész 7,2.
2. Mikor pedig hallották, hogy zsidó
nyelven szól hozzájuk, méginkább nyu−
galmat tanúsítottak. És monda:
3. Én zsidó ember vagyok, születtem
a ciliciai Tárzusban, fölneveltettem pe−
dig ebben a városban a Gamáliel lábai−
nál, taníttattam az atyák törvényének
pontossága szerint, buzgó lévén az
Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok
ma: Róm. 10,2. 2Kor. 11,22. Gal. 1,14. Fil. 3,5.
4. És ezt a tanítást üldöztem mind
halálig, megkötözvén és tömlöcbe vet−
vén mind férfiakat, mind asszonyokat.
5. Miképpen a főpap is bizonyságom
nékem, és a véneknek egész tanácsa;
kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz,
Damaszkuszba menék, hogy az oda−
valókat is fogva hozzam Jeruzsálembe,
hogy bűnhődjenek. Róm. 9,3.
6. Lőn pedig, hogy amint menék és
közelgeték Damaszkuszhoz, déltájban
nagy hirtelenséggel az égből nagy
világosság sugárzott körül engem.
7. És leesém a földre, és hallék szót,
mely monda nékem: Saul, Saul, miért
üldözöl engem? rész 9,3−−8. 26,12.
8. Én pedig felelék: Kicsoda vagy,
Uram? És monda nékem: Én vagyok
a názáreti Jézus, akit te üldözöl.
9. Akik pedig velem voltak, a világos−
ságot ugyan látták, és megrémültek;
de annak szavát, aki velem szólt, nem
hallották. Dán. 10,7. Ján. 8,43. Jel. 1,16.
10. Én pedig mondék: Mit cselekedjem,
Uram? Az Úr pedig monda nékem: Kelj
fel és menj el Damaszkuszba; és ott meg−
mondják néked mindazokat, amik elren−
delvék néked, hogy véghezvigyed.
11. Mikor pedig nem láték annak a
világosságnak dicsősége miatt, a velem
lévőktől kézenfogva vezettetve menék
Damaszkuszba.
12. Egy bizonyos Ananiás pedig, ki
a törvény szerint istenfélő férfiú, kiről
az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot
tesznek, rész 9,17. 10,22. 1Tim. 3,7.
13. Hozzám jöve és mellém állva
monda nékem: Saul atyámfia, nyerd
vissza szemed világát. És én azon szem−
pillantásban reá tekintettem.
14. Ő pedig monda: A mi atyáinknak
Istene választott téged, hogy meg−
ismerd az Ő akaratát, és meglásd
amaz Igazat, és szót hallj az Ő szájá−
ból. Róm. 1,15. 1Kor. 9,1. 15,8. Gal. 1,15. Kol. 1,9.
15. Mert leszel néki tanúbizonysága
minden ember előtt azok felől, amiket
láttál és hallottál. 1Kor. 11,23. Zsid. 7,26.
16. Most azért mit késlekedsz? Kelj
fel, és keresztelkedjél meg, és mosd
le a te bűneidet, segítségül híván az
Úrnak nevét. Róm. 10,12−−14. Zsid. 10,22.

acts22-17-30.jpg
17. Lőn pedig, hogy mikor Jeruzsá−
lembe megtértem és imádkozám a
templomban, elragadtatásba estem,
18. És látám Őt, aki ezt mondá né−
kem: Siess és menj ki hamar Jeruzsá−
lemből: mert nem veszik be a te tanú−
bizonyságtételedet énfelőlem. Mát. 10,14.
19. És én mondék: Uram, ők maguk
tudják, hogy én tömlöcbe vetettem és
vertem zsinagógánként azokat, akik
hisznek vala Tebenned: rész 8,3.
20. És mikor ama Te mártírodnak,
Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék
és helyeslém az ő megöletését, és
őrizém azoknak köntösét, akik őt meg−
ölték. rész 8,1. Luk. 11,48. Róm. 1,32. Jel. 2,13.
21. És monda nékem: Eredj el, mert
én téged messze küldelek a pogányok
közé. Róm. 11,13. 15,16. Gal. 2,7. 8. 1Tim. 2,7.
22. Hallgatják vala pedig őt e szóig;
de most felemelék szavukat, mondván:
Töröld el a föld színéről az ilyent, mert
nem illik néki élni. rész 21,36.
23. Mikor pedig azok kiabáltak, és
köntösüket elhányák, és port szórának
a levegőbe,
24. Parancsolá az ezredes, hogy vigyék
őt a várba, mondván, hogy korbácsüté−
sekkel vallassák ki őt, hogy megtudhas−
sa, mi okért kiabáltak úgy reá.
Ján. 19,1. Zsid. 11,35.

Pál érvényesíti római polgárjogait

25. Amint azonban lekötötték őt a
szíjakkal, monda Pál az ott álló száza−
dosnak: Vajon szabad−é néktek római
embert, kit el nem ítéltek, megkorbá−
csolni? rész 16,37. 39.
26. Miután pedig ezt meghallá a szá−
zados, elmenvén megjelenté az ezre−
desnek, mondván: Meglásd, mit akarsz
cselekedni; mert ez az ember római.
27. Hozzá menvén azért az ezredes,
monda néki: Mondd meg nékem, te
római vagy−é? Ő pedig monda: Az.
28. És felele az ezredes: Én nagy
összegért vettem meg ezt a polgárjo−
got. Pál pedig monda: Én pedig benne
is születtem.
29. Mindjárt eltávozának azért tőle,
akik őt vallatni akarták. Sőt az ezredes
is megijede, mikor megértette, hogy
római, és hogy őt megkötöztette.
rész 16,38.
30. Másnap pedig meg akarván tudni
a bizonyos valóságot, miben vádoltatik
a zsidóktól, feloldatá őt bilincseiből, és
megparancsolá, hogy a főpapok az ő
egész tanácsukkal egyben hozzá men−
jenek; és levezetvén Pált, eleikbe állatá.

Pál a főtanács előtt

apcsel23.jpg

1.Mikor pedig a tanácsra vetette
szemét Pál, monda: Atyámfiai,
férfiak, én teljes jó lelkiismerettel szol−
gáltam az Istennek mind e mai napig.
rész 24,14. 16. Róm. 1,9. 1Kor. 4,4.
2Kor. 1,12. 4,2. 8,19. 2Tim. 1,3. Zsid. 13,18.
2. Ananiás főpap pedig megparan−
csolá azoknak, akik mellette állanak
vala, hogy üssék őt szájon.
1Kir. 22,24. Jer. 20,2. Mát. 26,67. Ján. 18,22.
3. Akkor Pál monda néki: Megver az
Isten téged, te kimeszelt fal! Te leülsz
engem a törvény szerint megítélni, és
törvényellenesen cselekedve parancso−
lod, hogy engem verjenek? 3Móz. 19,35.
5Móz. 25,1. Préd. 3,16. Mát. 23,27. Ján. 7,51.
4. Az ott állók pedig mondának: Az
Istennek főpapját szidalmazod−é?
5. Pál pedig monda: Nem tudtam,
atyámfiai, hogy főpap. Mert meg van
írva: A te néped fejedelmét ne átkozd!
rész 24,17. 2Móz. 22,28. Préd. 10,20. 2Pét. 2,10.
6. Mikor pedig Pál eszébe vette, hogy
az egyik részük a sadduceusok, a másik
pedig a farizeusok közül való, felkiálta
a tanács előtt: Atyámfiai, férfiak, én
farizeus vagyok, farizeus fia, a halottak
reménysége és feltámadása miatt vá−
doltatom én. rész 26,6. 28,20. Mát. 22,23. Fil. 3,5.
7. Amint pedig ő ezt mondta, megha−
sonlás támada a farizeusok és a saddu−
ceusok között, és a sokaság megoszlott.
8. Mert a sadduceusok azt mondják,
hogy nincs feltámadás, sem angyal,
sem szellem; a farizeusok pedig mind a
kettőt vallják. Mát. 22,23. Luk. 20,27.
9. Támada azért nagy kiáltozás: és
felkelvén az írástudók a farizeusok
pártjából, tusakodnak vala, mondván:
Semmi rosszat sem találunk ez ember−
ben; ha pedig szellem szólott néki, vagy
angyal, ne tusakodjunk Isten ellen.
rész 5,39. 9,4. 5. Péld. 16,7. Luk. 23,4.
10. Mikor pedig nagy hasonlás tá−
madt, félvén az ezredes, hogy Pál szét−
szaggattatik azoktól, parancsolá, hogy
a sereg alájővén, ragadja ki őt közülük,
és vigye el a várba.

Az Úr Jézus bátorítja Pált

11. A következő éjszakán pedig mellé−
állván az Úr, monda néki: Légy bátor
Pál! Mert miképpen bizonyságot tettél
az énfelőlem való dolgokról Jeruzsá−
lemben, azonképpen kell néked Rómá−
ban is bizonyságot tenned. Zsolt. 109,31.
Ésa. 41,10. 43,2. Mát. 28,20. Ján. 14,18. 16,33.
12. Midőn pedig nappal lett, a zsidók
közül némelyek összeszövetkezvén,
átok alatt kötelezék el magukat, mond−
ván, hogy sem nem esznek, sem nem
isznak addig, míg meg nem ölik Pált.
5Móz. 23,5. Neh. 13,2.
Zsolt. 109,17. 18. 28. Péld. 6,2. Préd. 5,4. 5.
13. Többen voltak pedig negyvennél,
kik ezt az összeesküvést szőtték.
14. Ezek elmenvén a főpapokhoz és a
vénekhez, mondának: Átok alatt meg−
esküdtünk, hogy semmit nem eszünk
addig, amíg meg nem öljük Pált.
4Móz. 23,8. 20. Mát. 5,44. Ján. 16,2. Gal. 3,13.
15. Most azért ti jelentsétek be az
ezredesnek a tanáccsal egybe, hogy
holnap hozza le őt tihozzátok, mintha az
ő dolgának tüzetesebben végére akar−
nátok járni. Mi pedig, minekelőtte ő ide−
érne, készek vagyunk őt megölni.
16. Meghallván azonban a Pál nőtest−
vérének fia e cselvetést, megjelenvén
és bemenvén a várba, tudtára adá Pál−
nak. Jób 5,13. Péld. 21,30.
17. Pál pedig egyet a századosok
közül magához hivatván, monda: Ezt az
ifjat vezesd az ezredeshez; mert valamit
akar néki jelenteni. rész 22,26.
18. Az annakokáért maga mellé vévén
őt, az ezredeshez vitte, és monda: A
fogoly Pál magához hivatván engem,
kéré, hogy ez ifjat hozzád vezessem,
mert valamit akar néked mondani.
19. Az ezredes pedig őt kézenfogván,
és félrevonulván külön, tudakolá: Mi−
csoda az, amit nékem jelenteni akarsz?
20. Az pedig monda: A zsidók elvégez−
ték, hogy megkérnek téged, hogy Pált
holnap vidd le a tanács elé, mintha vala−
mit tüzetesebben meg akarnának tuda−
kozni őfelőle. rész 20,3. 25,3.
21. Te azért ne engedj nékik: mert
közülük negyvennél több férfiú leselke−
dik őutána, kik átok alatt kötelezték el
magukat, hogy sem nem esznek, sem
nem isznak addig, amíg meg nem ölik
őt. És immár készen vannak, várakozva
a te üzenetedre. Péld. 1,16. Ésa. 59,7.
22. Az ezredes tehát elbocsátá az ifjat,
meghagyván néki: El ne mondd senki−
nek, hogy ezeket megjelentetted né−
kem. Zsolt. 10,9. 37,12. 32.
23. És magához hivatván kettőt a
századosok közül, monda: Készítsetek
föl kétszáz vitézt, hogy induljanak
Cézáreába, és hetven lovast, és kétszáz
parittyást, az éjszakának harmadik
órájától fogva.
24. És hogy hátasállatot is adjanak
melléjük, hogy Pált felültetve békesség−
gel vigyék Félix tiszttartóhoz.
25. Levelet is írt, melynek tartalma ez
volt:
26. Klaudius Lisiás a nemes Félix
tiszttartónak üdvöt!
27. Ezt a férfiút, kit a zsidók megfog−
tak és meg akartak ölni, odamenvén
a sereggel, kiszabadítám, megértvén,
hogy római. rész 21,33. 23,10. 24,7.
28. Meg akarván pedig tudni az okát,
miért vádolják őt, levittem őt az ő taná−
csuk elébe. rész 22,30.
29. És úgy találtam, hogy ő az ő tör−
vényüknek kérdései felől vádoltatik,
de semmi halálra vagy fogságra méltó
vétke nincs. rész 18,15. 26,31.
30. Minthogy pedig nékem megjelen−
tették, hogy a zsidók e férfiú után ólál−
kodni akarnak, azonnal hozzád küldém,
meghagyva vádolóinak is, hogy ami
dolguk van ellene, előtted mondják
meg. Légy jó egészségben!
31. A vitézek tehát, amint nékik meg−
parancsolták, Pált felvévén, elvitték
azon éjszakán Antipatrisba.
32. Másnap pedig a lovasokat tovább
küldték vele, ők pedig visszatérének a
várba.
33. Azok pedig eljutván Cézáreába,
és átadván a levelet a tiszttartónak,
Pált is elébe állaták. rész 8,40.
34. Mikor pedig elolvasta a tiszttartó,
és megkérdezte, melyik tartományból
való, és megértette, hogy Ciliciából,
35. Monda: Majd kihallgatlak, mikor
vádlóid is megérkeznek. És megparan−
csolá, hogy a Héródes palotájában őriz−
zék őt. rész 24,1. 25,16. Mát. 27,27.

Pál Félix helytartó előtt

pauls_story_of_his_adventure_apcsel_24_1-10..jpg

1. Öt nap múlva aztán aláméne
Ananiás főpap a vénekkel és egy
Tertullus nevű ügyvéddel, akik panaszt
tettek a tiszttartónál Pál ellen.
2. Mikor pedig ő előszólíttatott, Ter−
tullus vádolni kezdé, mondván:
3. Nagyságos Félix, teljes háládatos−
sággal ismerjük el, hogy teáltalad nagy
békességet nyerünk, és a te gondosko−
dásod folytán igen jó intézkedések tör−
ténnek e népre nézve, minden tekintet−
ben és mindenütt.
4. De hogy téged sok ideig ne tartóz−
tassalak, kérlek, hallgass meg minket
röviden a te kegyelmességed szerint.
5. Mi ugyanis úgy találtuk, hogy ez
veszedelmes ember, és hasonlást tá−
maszt a föld kerekségén levő vala−
mennyi zsidó közt, és a nazarénusok
szektájának feje, Mát. 5,11. Róm. 8,35.
1Kor. 4,12. 13. 2Kor. 12,10. 1Thess. 2,14−−16.
6. Ki a templomot is meg akarta
fertőztetni. Meg is fogtuk őt, és a mi
törvényünk szerint akartuk megítélni.
7. De Lisiás, az ezredes, nagy karhata−
lommal odajövén, kivevé őt kezünkből.
8. És azt parancsolá, hogy az ő vádolói
hozzád jöjjenek. Tőle temagad, ha ki−
hallgatod, értesülhetsz mindezekről,
melyekkel mi őt vádoljuk. rész 23,30.
9. Helybenhagyák pedig a zsidók is,
mondogatván, hogy úgy vannak ezek.
10. Felele pedig Pál, miután intett
néki a tiszttartó a szólásra: Mivelhogy
tudom, hogy te sok esztendő óta vagy
e népnek bírája, bátorságosabban véde−
kezem a magam ügyében,
11. Mert megtudhatod, hogy nincs
több, mint tizenkét napja annak, hogy
feljöttem imádkozni Jeruzsálembe.
12. És sem a templomban nem láttak
engem, hogy bárkivel is vitatkoztam
volna, a népet sem csődítettem magam
köré, sem a zsinagógákban, sem a
városban. rész 25,8. 28,17.
13. Rám sem bizonyíthatják azokat,
amikkel most engem vádolnak.
14. Erről pedig vallást teszek né−
ked, hogy én aszerint az út szerint,
melyet eretnekségnek mondanak,
úgy szolgálok az én atyáim Istené−
nek, mint aki hiszek mindazokban,
amik a törvényben és a prófétákban
meg vannak írva. rész 5,30. Zsolt. 119,46.
Luk. 24,27. 44. Róm. 3,21. 2Tim. 1,3.
15. Reménységem lévén az Isten−
ben, hogy amit ezek maguk is vár−
nak, lesz feltámadásuk a halottak−
nak, mind igazaknak, mind hamisak−
nak. Ján. 5,28. Fil. 3,21. 1Thess. 4,14−−16. Jel. 20,12.
16. Ebben gyakorlom pedig maga−
mat, hogy botránkozás nélkül való
lelkiismeretem legyen az Isten és
emberek előtt mindenkor. rész 23,1.
17. Sok esztendő múlva pedig eljövék,
hogy az én népemnek alamizsnát hoz−
zak és áldozatokat.
rész 11,29. Róm. 15,25. 2Kor. 8,4. Gal. 2,10.
18. Ezek közben találának engem
megtisztulva a templomban, nem soka−
sággal, sem pedig háborúságtámasztás−
ban, némely Ázsiából való zsidók,
19. Akiknek ide kellett volna teelődbe
jönni és vádolni, ha valami panaszuk
volna ellenem.
20. Vagy ezek maguk mondják meg,
hogy találtak−é bennem valami hamis
cselekedetet, mikor én a tanács előtt
álltam;
21. Hacsak ez egy szó tekintetében
nem, melyet közöttük állva kiáltottam,
hogy: A halottak feltámadása felől
vádoltatom én tőletek e mai napon.
Jób 19,25. 26.
Mát. 22,31. 32. Fil. 3,21. 1Thess. 4,14−−16.
22. Mikor pedig ezeket hallotta Félix,
elhalasztá dolgukat, mivelhogy tüzete−
sebb tudomása volt e szerzet dolgai
felől, és monda: Mikor Lisias ezredes
alájő, dönteni fogok ügyetekben.
23. És megparancsolá a századosnak,
hogy Pált őrizzék, de enyhébb fogság−
ban legyen, és senkit ne tiltsanak el az
övéi közül attól, hogy szolgáljon néki,
vagy hozzá menjen. rész 27,3.
24. Egynéhány nap múlva pedig Félix
megjelenvén feleségével, Drusillával
együtt, ki zsidó asszony volt, maga elé
hívatá Pált, és hallgatá őt a Krisztusban
való hit felől.
25. Mikor pedig ő megigazulásról,
önmegtartóztatásról és az eljövendő íté−
letről szólt, megrémülve monda Félix:
Mostan eredj el; de mikor alkalmatos−
ságom lesz, magamhoz hivatlak téged.
rész 26,28. Zsolt. 119,120. 2Kor. 6,2.
26. Egyszersmind pedig azt is re−
ményli vala, hogy Pál pénzt ad néki,
hogy őt szabadon bocsássa: ezért gyak−
rabban is magához hivatván őt, beszél−
get vala véle. Zsolt. 26,10. 1Tim. 6,10.
27. Mikor pedig két esztendő elmúlt,
Félix utóda Porcius Festus lett; és a
zsidóknak kedveskedni akarván Félix,
Pált fogságban hagyá. rész 25,9.

ÁMEN.

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 125
Tegnapi: 249
Heti: 1 027
Havi: 4 534
Össz.: 784 552

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: 79. Apostolok Cselekedetei 21-24. 2009.02.22.
Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste - © 2008 - 2017 - szeretet.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: kihoztalak titeket egyiptombol - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »