Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste

Mi a tiszta Igét hirdetjük. Hiszünk Jézus Szent Nevében!Az Üdvösséget és a Szent Szellem keresztséget hirdetjük az egész világon.Küldjétek mindenkinek tovább a Szent Evangéliumot, amit leírunk az egész világra.Jézust hirdetjük. Abba Atyánk. Ámen.

AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI

25-28.FEJEZET

Pál a császárhoz fellebbez

1. Festus tehát, miután bement a
tartományba, három nap múlva
felméne Jeruzsálembe Cézáreából.
2. Panaszt tettek pedig néki a főpap és
a zsidók főemberei Pál ellen, és kérték
őt,
3. Kérvén maguk számára jóindulatát
őellene, hogy hozassa át őt Jeruzsálem−
be, cselt vetvén, hogy megölhessék őt
az úton. rész 23,12.
4. Festus azonban azt felelé, hogy Pált
Cézáreában őrzik, őmaga pedig hamar
el fog oda menni:
5. Akik azért köztetek, úgymond, fő−
emberek, jöjjenek alá velem, és ha va−
lami gonoszság van abban a férfiúban,
emeljenek vádat ellene. rész 18,4.
6. Miután pedig tíz napnál tovább
időzött közöttük, lemenvén Cézáreába,
másnap ítélőszékébe ült, és Pált elő−
hozatá. Ján. 19,13. 2Kor. 5,10. Jak. 2,6.
7. Mikor pedig az megjelent, körül−
állák a zsidók, akik alámentek Jeruzsá−
lemből, sok és súlyos vádat hozván fel
Pál ellen, melyeket nem bírtak bebizo−
nyítani; Eszt. 3,8. Zsolt. 27,12. Mát. 5,11. 12.
Márk 15,3. 1Thess. 2,15. 1Pét. 4,14−−16.
8. Mivelhogy ő a maga mentségére
ezt feleli vala: Sem a zsidók törvénye
ellen, sem a templom ellen, sem a
császár ellen semmit sem vétettem.
9. Festus pedig a zsidóknak kedves−
kedni akarván, felelvén Pálnak, monda:
Akarsz−é Jeruzsálembe felmenni és ott
ítéltetni meg ezekről énelőttem?
rész 12,3. 22,26. 2Krón. 19,6. Péld. 29,25.
Márk 15,15. Gal. 1,10. Jak. 2,6. 9.
10. Pál azonban monda: A császár
ítélőszéke előtt állok, itt kell nékem
megítéltetnem. A zsidóknak semmit
sem vétettem, miként te is jól tudod.
Mát. 27,19. Ján. 19,13. 2Kor. 5,10. Jak. 2,6.
11. Mert ha vétkes vagyok és valami
halálra méltót cselekedtem, nem vona−
kodom a haláltól; ha azonban semmi
sincs azokban, amikkel ezek vádolnak
engem, senki sem ajándékozhat oda
engem azoknak. A császárhoz fellebbe−
zek! Péld. 14,8. 21,22. Mát. 10,16. Ef. 5,15.
12. Akkor Festus, tanácsával értekez−
vén, felele: A császárhoz fellebbeztél,
a császár elé fogsz menni!

Pált Agrippa zsidó király elé állítják

13. Néhány nap múlva pedig Agrippa
király és Bernicé érkezék Cézáreába,
hogy köszöntsék Festust.
14. Mikor pedig több napig időztek
ott, Festus elébe adá a királynak a Pál
dolgát, mondván: Van itt egy férfiú, kit
Félix hagyott fogva.
15. Ki felől, mikor Jeruzsálembe
mentem, jelentést tettek a főpapok és a
zsidóknak vénei, kérve őellene ítéletet.
16. Kiknek azt felelém, hogy nem
szokásuk a rómaiaknak, hogy valamely
embert halálra adjanak, mielőtt a vád−
lottat szembe nem állítják vádlóival,
és alkalmat nem nyer a vád felől való
mentségére. rész 23,30. 24,19.
17. Mikor azért ők idegyűltek, min−
den haladék nélkül másnap az ítélő−
székbe ülvén, előhozatám azt a férfiút,
18. Ki ellen, mikor vádlói előálltak,
semmi bűnt nem hoztak fel azok közül,
amiket én sejtettem: 1Kor. 1,18. 2,14.
19. Hanem valami vitás kérdéseik
voltak ővele az ő saját vallásuk felől, és
bizonyos meghalt Jézus felől, akiről Pál
azt állítja vala, hogy él. 1Kor. 15,4. Jel. 1,18.
20. Én pedig bizonytalanságban lé−
vén az efelől való vitára nézve, kérdém,
vajon akar−é Jeruzsálembe menni, és
ott ítéltetni meg ezek felől.
21. Mivel azonban Pál fellebbezett,
hogy ő Augustus döntésére tartassék
fenn, parancsolám, hogy tartassék
fogva, míg őt a császárhoz nem küld−
hetem. Préd. 1,2.
22. Agrippa pedig monda Festusnak:
Szeretném magam is azt az embert
hallani. Ő pedig monda: Holnap meg
fogod őt hallani. Jak. 1,11. 1Pét. 1,24.
23. Másnap tehát eljövén Agrippa és
Bernicé nagy pompával, és bemenvén
a kihallgatási terembe az ezredesekkel
és a város kiválóságaival együtt, Festus
parancsolatjára előhozák Pált.
24. És monda Festus: Agrippa király,
és ti férfiak mindnyájan, kik velünk
egybe itt vagytok! Látjátok őt, ki felől a
zsidóknak egész sokasága megkeresett
engem, mind Jeruzsálemben, mind itt,
azt kiáltva, hogy nem kell néki tovább
élnie. Róm. 8,28. Fil. 1,12. 13.
25. Én pedig, ámbár megértém, hogy
semmi halálra méltó dolgot sem csele−
kedett, de mivel éppen ő maga felleb−
bezett Augustushoz, elvégeztem, hogy
elküldöm őt. Luk. 23,4. Ján. 18,38.
26. Ki felől nem tudok semmi bizo−
nyosat írni az én uramnak. Ezért hoz−
tam őt előtökbe, és kiváltképpen teelőd−
be, Agrippa király, hogy a kihallgatás
megtörténtével tudjak mit írni.
27. Mert esztelen dolognak látszik
nékem, hogy aki foglyot küld, az ellene
való vádakat is meg ne jelentse.

Pál Festus és Agrippa király előtt

paul-agrippa.jpg

1. Agrippa pedig monda Pálnak:
Megengedtetik néked, hogy
szólj a magad mentségére. Akkor Pál
kinyújtván kezét, védőbeszédet tartott:
1Pét. 3,15.
2. Agrippa király! Boldognak tartom
magamat, hogy mindazok felől, amik−
kel a zsidóktól vádoltatom, előtted
fogok védekezni e mai napon;
3. Mivel te nagyon jól ismered a
zsidók minden szokását és vitás kérdé−
sét. Azért kérlek, hallgass meg engem
türelmesen!
4. Az én ifjúságomtól fogva való élete−
met tehát, mely kezdetétől az én népem
közt Jeruzsálemben folyt le, tudják a zsi−
dók mindnyájan.
5. Kik tudják rólam eleitől fogva, ha
bizonyságot akarnak tenni, hogy én a
mi vallásunknak legszigorúbb felekeze−
te szerint éltem, mint farizeus. Fil. 3,5. 6.
6. Most is az Istentől a mi atyáinknak
tett ígéret reménységéért állok itt ítélet
alatt: rész 13,32. Zsolt. 132,11. Ésa. 4,2.
7,14. 9,6. 40,10. Jer. 23,5. 33,14. Dán. 9,24.
Mik. 7,20. Mal. 3,1. 4,2. Róm. 15,8. Tit. 2,13.
7. Melyre a mi tizenkét nemzetsé−
günk, éjjel és nappal buzgón szolgálva
reményli, hogy eljut; mely remény−
ségért vádoltatom, Agrippa király, a
zsidóktól. Jak. 1,1. Fil. 3,11.
8. Micsoda? Hihetetlen dolognak
tetszik néktek, hogy Isten halottakat
támaszt fel? Luk. 1,37. 18,27. Róm. 8,13.
9. Én bizonyára elvégeztem magam−
ban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen
sok ellenséges dolgot kell cseleked−
nem. Ján. 16,2. 1Tim. 1,13.
10. Mit meg is cselekedtem Jeruzsá−
lemben: és a szentek közül én sokat
börtönbe vettettem, a főpapoktól való
felhatalmazást megnyervén. Sőt, mikor
megölettetének, szavazatommal hozzá−
járultam. rész 8,3. 22,5.
11. És minden zsinagógában gya−
korta büntetvén őket, káromlásra
kényszerítettem; és felettébb dühös−
ködvén ellenük, üldöztem mind az
idegen városokig is.
12. E dologban éppen útban lévén
Damaszkusz felé a főpapoktól vett
felhatalmazással és engedelemmel,
13. Délben látám az úton, király, hogy
a mennyből a napnak fényességét
meghaladó világosság sugárzott körül
engem és azokat, kik velem együtt
haladnak vala. Mát. 17,2. Jel. 1,16.
14. Mikor pedig mi mindnyájan le−
estünk a földre, hallék szózatot, mely
énhozzám szól és ezt mondja vala zsidó
nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl
engem? Nehéz néked az ösztöke ellen
rugódoznod. rész 9,5.
15. Én pedig mondék: Kicsoda vagy,
Uram? És az monda: Én vagyok Jézus,
akit te üldözöl.

rs231.jpg
16. De kelj fel, és állj lábaidra: mert
azért jelentem meg néked, hogy téged
szolgává és bizonysággá rendeljelek
úgy azokban, amiket láttál, mint
azokban, amikre nézve meg fogok
néked jelenni; 2Kor. 12,1−−7. Kol. 1,25.
17. Megszabadítván téged e néptől és
a pogányoktól, kik közé most küldelek,
Róm. 1,5. 11,13. 15,16. Gal. 1,15. 16. 2,7. 8.
18. Hogy megnyissad szemeiket,
hogy a sötétségből a világosságra és
a sátánnak hatalmából az Istenhez
térjenek, hogy bűneiknek eltörlését
és a megszenteltek között osztály−
részt nyerjenek az énbennem való hit
által. Ján. 1,4−−9. 8,12. 2Kor. 4,6. 6,14.
Ef. 1,18. 4,18. 5,8. Kol. 1,13. 2Tim. 2,26.
Zsid. 2,14. 9,15. Jak. 2,5. 1Pét. 1,4. 2,9. 1Ján. 3,8.
19. Azért, Agrippa király, nem levék
engedetlen a mennyei látás iránt;
20. Hanem először a damaszkuszbeli−
eknek és jeruzsálembelieknek, majd Jú−
deának egész tartományában és a pogá−
nyoknak hirdettem, hogy bánják meg
bűneiket és térjenek meg az Istenhez, a
megtéréshez méltó cselekedeteket cse−
lekedvén. Róm. 2,29. 10,9. 10. 13.
Gal. 6,15. Ef. 2,8. 9. 1Tim. 1,15. Tit. 3,5.
21. Ezekért akartak engem megölni
a zsidók, megfogván a templomban.
22. De Istentől segítséget vévén,
mind e mai napig állok, bizonyságot
tévén mind kicsinynek, mind nagynak,
semmit sem mondván azokon kívül,
amikről mind a próféták megmondot−
ták, mind Mózes, hogy be fognak telje−
sedni: Ján. 1,45. 5,46. Róm. 3,21.
23. Hogy a Krisztusnak szenvedni
kell, hogy mint a halottak feltámadá−
sából első, világosságot fog hirdetni e
népnek és a pogányoknak. Zsolt. 22,1−−31.
Ésa. 42,6. 53,4. Róm. 8,29. 1Kor. 15,20. Kol. 1,18.
1Tim. 2,5. Zsid. 1,6. 9,12. 28. 1Pét. 1,23. Jel. 1,5.
24. Mikor pedig ő ezeket mondá a
maga mentségére, Festus nagy fenn−
szóval monda: Bolond vagy te, Pál!
A sok tudomány téged őrültségbe visz.
2Kir. 9,11. Ján. 10,20. 1Kor. 2,13. 14,23.
25. Ő pedig monda: Nem vagyok
bolond, nemes Festus, hanem igaz és
józan beszédeket szólok.
26. Mert tud ezekről a király, kihez
bátorságosan is szólok: mert éppen
nem gondolom, hogy ezek közül őelőt−
te bármi is ismeretlen volna; mert nem
valami eldugott helyen történt e dolog.
27. Hiszel−e, Agrippa király, a prófé−
táknak? Tudom, hogy hiszel.
28. Agrippa pedig monda Pálnak:
Majdnem ráveszel engem, hogy ke−
reszténnyé legyek. Márk 6,20.
29. Pál pedig monda: Kívánnám Isten−
től, hogy ne csak majdnem, hanem
nagyon is, ne csak te, hanem mindazok
is, akik ma engem hallgatnak, lennétek
olyanok, amilyen én is vagyok, leszá−
mítva e bilincseket. 1Kor. 7,7.
30. És mikor ő ezeket mondá, felkele
a király és a tiszttartó és Bernicé és akik
velük együtt ültek;
31. És visszavonultukban beszélget−
nek vala egymással, mondván: Semmi
halálra, vagy fogságra méltó dolgot
nem cselekszik ez az ember. 1Pét. 3,16.
32. Agrippa pedig monda Festusnak:
Ezt az embert szabadon lehetett volna
bocsátani, ha a császárra nem apellált
volna. rész 25,11.

Pált fogolyként Rómába viszik

1. Midőn pedig elvégeztetett, hogy
mi Itáliába hajózzunk, átadák
mind Pált, mind némely egyéb foglyo−
kat egy Július nevű századosnak a
császári seregből. rész 25,12. 25.
2. Beülvén azért egy Adramittiumból
való hajóba, az Ázsia mentében fekvő
helyeket akarván behajózni, elindulánk,
velünk lévén a macedóniai Aris−
tárkhus, ki Thessalonikából való.
rész 19,29. 20,4. Kol. 4,10.
3. És másnap megérkezénk Szidónba.
És Július emberséggel bánván Pállal,
megengedé, hogy barátaihoz elmenve
gondoskodásukban részesüljön.
Mát. 11,21. 22. Luk. 4,26.
4. És onnan elindulván, Ciprus alatt
evezénk el, mivelhogy a szelek ellen−
kezők voltak.
5. És a Cilicia és Pámfilia mellett levő
tengeren átevezvén, eljutánk a liciai
Mirába.
6. És mivel ott a százados egy Itáliába
menő alexandriai hajót talált, abba
szállított be minket.
7. Több napon át azonban lassan
hajózván és nehezen érkezvén Knidus−
hoz, mivel nem enged vala bennünket
odajutni a szél, elhajózánk Kréta alatt,
Salmóné mellett,
8. És nagy üggyel−bajjal elhajózván
mellette, jutánk egy helyre, melyet
Szépkikötőknek neveznek, melyhez
közel volt Lásea városa.

rs230.jpg
9. Mivel pedig sok idő múlt el, és a
hajózás már veszedelmes volt, mivel−
hogy a böjt is elmúlt immár, inti vala
Pál őket, 3Móz. 16,29−−31. 23,26−−32.
10. Ezt mondván nékik: Férfiak, lá−
tom, hogy nemcsak a rakománynak
és a hajónak, hanem a mi életünknek
is bántódásával és nagy kárával fog
történni e hajózás.
11. De a százados inkább hisz vala a
kormányosmesternek és a hajótulaj−
donosnak, hogynem annak, amit Pál
mond vala. Péld. 27,12.
12. Mivel pedig az a kikötő telelésre
nem volt alkalmas, a többség azt hatá−
rozá, hogy hajózzanak el onnan is, ha
valami módon eljutva Fénixbe, Kréta
kikötőjébe, mely délnyugat és észak−
nyugat felé néz, kitelelhetnének.
13. Mivel pedig déli szél kezdett las−
san fújni, azt gondolván, hogy feltett
szándékuknak uraivá lettek, elindulván,
közelebb hajóztak el Kréta mellett.

417754.jpg
14. Nemsokára azonban viharos szél−
vész csapott le oda, mely észak−keleti
szélnek neveztetik. Zsolt. 107,25−−27.
15. Mikor pedig a hajó elragadtatott,
és nem bírt a széllel szembe menni,
nekieresztvén azt, vitetünk vala tova.
16. Mikor pedig egy kis sziget alá
futottunk, mely Klaudának hívattatik,
csak alig bírtuk hatalmunkba keríteni a
mentőcsónakot.
17. Melyet miután felvontak, védő−
eszközöket alkalmaztak, alól meg−
övedzvén a hajót; és mivel féltek, hogy
zátonyra futunk, lebocsátván a vitorlát,
úgy vitettünk tova.
18. Mikor pedig a szélvésztől nagyon
hányattatánk, másnap a hajóterhet ki−
hányták; Jón. 1,4. 5.
19. És harmadnap tulajdon kezeink−
kel hajigáltuk ki a hajó felszerelését.
20. Mikor pedig több napon át sem
nap, sem csillagok nem látszottak, és
nem kis vihar szorongatott, a további−
akra minden reménységünk elvétetett
életben maradásunk felől.
21. Mikor pedig hosszas volt már az
étlenség, akkor Pál felállván őközöttük,
monda: Jóllehet szükséges lett volna,
oh férfiak, hogy engedelmeskedve
nékem, ne indultunk volna el Krétából,
és elkerültük volna ezt a bajt és kárt:
22. Mindazáltal mostanra nézve is
kérlek benneteket, hogy jó reménység−
ben legyetek; mert senki sem vész el
közületek, hanem csak a hajó. rész 27,37.
23. Mert ez éjjel mellém álla egy
angyala az Istennek, akié vagyok,
akinek szolgálok is, Zsolt. 25,14.
Dán. 6,16. Ámós 3,7. Róm. 1,9. 2Tim. 1,3.
24. Ezt mondván: Ne félj, Pál! A
császár elé kell néked állanod. És ímé,
az Isten ajándékba adta néked mindazo−
kat, kik teveled hajóznak. rész 23,11.
Jób 42,8. Ésa. 41,10. 43,1. Jel. 1,17.
25. Annakokáért jó reménységben le−
gyetek, férfiak! Mert hiszek az Isten−
nek, hogy úgy lesz, amint nékem
megmondatott. 2Krón. 20,20.
Luk. 1,45. Róm. 4,20. 21. 2Tim. 1,12. Tit. 1,2.
26. Egy szigetre kell pedig nékünk
kivetődnünk. rész 28,1.
27. Mikor pedig a tizennegyedik éjsza−
ka eljött, amint ide s tova hányatánk az
Adrián, éjféltájban észrevevék a hajósok,
hogy valami szárazföld közelget hozzá−
juk.
28. És lebocsátván a vízmérő ónt,
húsz ölnyinek találák, majd egy kevés−
sé továbbmenvén és ismét lebocsátván
a vízmérő ónt, találák tizenöt ölnyinek.
29. És mivel féltek, hogy szirtes he−
lyekre vetődhetnek, a hajónak hátulsó
részéből négy vasmacskát vetvén ki,
kívánják vala, hogy nappal legyen.
30. A hajósok pedig mikor el akará−
nak menekülni a hajóból, és a csónakot
lebocsáták a tengerre, annak színe alatt,
mintha a hajó orrából vasmacskákat
akarnának vetni,
31. Monda Pál a századosnak és a
vitézeknek: Ha ezek a hajóban nem
maradnak, ti meg nem menekülhettek.
Mát. 4,7. 8,25. Ján. 12,27. 1Tim. 2,15.
32. Akkor a vitézek elvágták a csónak
köteleit, és ki hagyák esni azt.
33. Addig pedig, míg nappal lenne,
inti vala Pál mindnyájukat, hogy egye−
nek, mondván: Ma tizennegyedik nap−
ja, mióta folyton étlen várakoztok, sem−
mit sem véve magatokhoz.
34. Azért intelek benneteket, hogy
egyetek, mert ez a ti javatokra szolgál.
Mert közületek senkinek sem esik le
egy hajszál se a fejéről.
1Kir. 1,52. Mát. 10,30. Luk. 12,7. 21,18.
35. Mikor pedig ezeket mondá, és
kenyeret vett kezébe, hálákat ada Isten−
nek mindnyájuk előtt, és megtörvén,
kezde enni. 1Sám. 9,13. Mát. 15,36. Márk 8,6.
Ján. 6,11. Róm. 14,6. 1Kor. 10,30. 31. 1Tim. 4,3. 4.
36. Felbátorodván pedig mindnyájan,
szintén vevének magukhoz táplálékot.
37. A hajóban pedig szám szerint
összesen kétszázhetvenhatan voltunk.
38. Miután pedig megelégedtek ele−
dellel, a hajót könnyebbítik vala, a
gabonát kihányván a tengerbe. Jón. 1,5.
39. Mikor pedig megvirradt, a száraz−
földet nem ismerték fel; hanem egy
tengeröblöt vettek észre, melynek sima
partja volt, és elhatározták, hogy ha
lehetséges, erre futtatják ki a hajót.
40. A vasmacskákat azért köröskörül
elvagdalván, a tengerben hagyták, egy−
szersmind eloldván a kormányrudak
köteleit és felvonván a nagyvitorlát a
szélfúvásnak, igyekeznek vala a part
felé haladni.
41. De mikor egy zátonyos helyre
találtak, ráhajtották a hajót. És az első
része ugyan megakadván, mozdíthatat−
lanul maradt, a hátulsó része azonban
szakadozott a habok ereje miatt.
2Kor. 11,25. 26.
42. A vitézeknek pedig az volt a taná−
csa, hogy a foglyokat vágják le, hogy
senki el ne szaladhasson, minekutána
kiúszott. Zsolt. 1,1. Ésa. 59,7. Róm. 3,15.
43. De a százados meg akarván tarta−
ni Pált, eltiltá őket e szándéktól, és meg−
parancsolá, hogy akik úszni tudnak,
először azok szökdössenek a tengerbe
és meneküljenek ki a szárazföldre.
Zsolt. 34,17. 19. Péld. 16,7. Jer. 38,10. 1Pét. 2,9.
44. A többiek pedig ki deszkákon, ki a
hajó egyéb darabjain. És így történt,
hogy mindnyájan szerencsésen kime−
nekültek a szárazföldre. 2Kor. 1,8−−10.

Pál Málta szigetén

malta.jpg

1. És miután szerencsésen meg−
menekültek, akkor megtudták,
hogy Máltának neveztetik az a sziget.
2. A barbárok pedig nem közönséges
emberséget cselekedtek mivelünk:
mert tüzet gerjesztvén, befogadának
mindnyájunkat a rajtunk való záporért
és a hidegért. Róm. 1,14. 2,14. 15. 27.
1Kor. 14,11. Kol. 3,11. Zsid. 13,1. 2.
3. Mikor pedig Pál nagy sok venyigét
szedett és a tűzre tette, egy vipera a
melegből kimászva, az ő kezére ragada.
4. Mikor pedig látták a barbárok az ő
kezéről függeni a mérges kígyót, mond−
ják vala egymásnak: Nyilván gyilkos ez
az ember, kit nem hagya élni a bosszú−
állás, noha a tengerből megszabadult.

stpaul.jpg

5. De néki, minekutána a kígyót
lerázta a tűzbe, semmi baja sem lett.
Zsolt. 91,13. Márk 16,18. Luk. 10,19.
6. Azok pedig azt várták, hogy ő meg
fog dagadni, vagy nagyhirtelenséggel
halva rogyik le. Mikor azonban sok ide−
ig várták, és látták, hogy semmi baja
nem lesz, megváltoztatva értelmüket,
istennek mondják vala őt.

Pál kézrátétellel imádkozik,
a betegek meggyógyulnak

7. Annak a helynek környékén voltak
pedig a sziget főemberének, névszerint
Publiusnak mezei jószágai, ki befogad−
ván minket, három napig nagy ember−
ségesen vendégül látott.
8. Lőn pedig, hogy a Publius atyja
hideglelésben és vérhasban betegen
feküvék. Kihez Pál beméne, és
minekutána imádkozott, kezeit reá−
vetve meggyógyítá őt. Mát. 9,18. Márk 6,5.
7,32. 16,18. Luk 4,40. 1Kor. 12,9. 28. Jak. 5,14.
9. Minekutána azért ez megtörtént,
egyebek is, kik betegek voltak a szige−
ten, hozzá jövének és meggyógyulá−
nak. Ésa. 53,4. Mát. 8,17. Márk 16,18. 1Pét. 2,24.
10. Kik nékünk nagy tisztességet is
tettek, és mikor elindulánk, a szüksé−
ges dolgokkal ellátának. Fil. 4,11. 12. 19.

Pál megérkezése Rómába

11. Három hónap múlva tudniillik egy
Alexandriába való hajón elindulánk,
mely a szigeten telelt, melynek címere
Kásztor és Pollux volt.
12. És Szirakúzába eljutván, ott mara−
dánk három napig.
13. Onnét körülkerülvén, eljutánk
Régiumba, és egy nap múlva déli szél
támadván, másnap megérkezénk Pu−
teóliba.
14. Hol mikor atyafiakat találtunk,
kérének minket, hogy náluk maradjunk
hét napig; és úgy menénk Rómába.
Róm. 8,29. Zsid. 2,11.
15. Onnét is az atyafiak, mikor a
mi dolgainkat meghallották, nékünk
előnkbe jövének Appii Forumig és Tres
Tabernaeig. És mikor Pál meglátta
őket, hálákat adván az Istennek, bátor−
ságot merített. Róm. 1,8. 11.
16. Mikor pedig Rómába jutottunk,
a százados átadá a foglyokat a testőr−
sereg fővezérének. Pálnak azonban
megengedteték, hogy külön lakjék az
őt őriző vitézzel. rész 24,23. 27,3.

Pál Rómában prédikál
a zsidó főemberek előtt

17. Lőn pedig, hogy három nap múlva
magához hívatá Pál a zsidók között való
főembereket. Mikor pedig egybegyűl−
tek, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, én
jóllehet semmit sem vétkeztem a nép
ellen, vagy az ősi szokások ellen, mind−
azáltal foglyul adattam át Jeruzsálemből
a rómaiak kezébe. rész 21,33.
18. Akik miután kihallgattak, el akará−
nak engem bocsátani, mivelhogy én−
bennem semmi halálra méltó vétek
nincs. rész 22,24. 24,10. 25,8.
19. De mivel a zsidók ellene mondtak,
ezért kénytelen voltam a császárhoz
fellebbezni, nem mintha az én népem
ellen volna valami vádam. rész 25,11.
20. Ennekokáért hivattalak tehát tite−
ket, hogy lássalak benneteket és szól−
jak veletek; mert az Izraelnek remény−
ségéért vétettem körül e lánccal. Ef. 6,20.
Fil. 1,13. Kol. 4,18. 2Tim. 2,9. Filem. 10. 13.
21. Azok pedig mondának néki: Mi
tefelőled sem levelet nem vettünk Júde−
ából, sem pedig az atyafiak közül ide−
jőve valaki, nem jelentett, vagy szólott
felőled semmi rosszat.
22. Azért tőled akarjuk hallani, micso−
da értelemben vagy. Mert ez eretnek−
ség felől tudva van előttünk, hogy min−
denütt ellene mondanak.
rész 24,5. 14. Luk. 2,34. 1Pét. 2,12. 14.
23. Kitűzvén tehát néki egy napot,
eljövének hozzá a szállására többen;
kiknek nagy bizonyságtétellel szólt az
Istennek országa felől, igyekezvén elhi−
tetni ővelük a Jézus felől való dolgokat,
úgy a Mózes törvényéből, mint a prófé−
tákból, reggeltől fogva mind estvéig.
24. És némelyek hittek az ő beszédé−
nek, mások nem.
25. Mivel pedig nem egyezének meg
egymással, eloszlának, miután Pál ez
egy szót mondá: Jól szólott a Szent Szel−
lem Ésaiás próféta által a mi atyáink−
nak, mondván: Róm. 3,3. 11,8−−10.
26. Eredj el a néphez és mondd: Hall−
ván halljatok, és ne értsetek; és nézvén
nézzetek, és ne lássatok!
Ésa. 6,9. 10. Jer. 5,21. Ezék. 12,2.
Mát. 13,14. Márk 4,12. Luk. 8,10. Ján. 12,39. 40.
27. Mert megkövéredett e népnek
szíve, és füleikkel nehezen hallanak,
és szemeiket behunyják; hogy sze−
meikkel ne lássanak, füleikkel ne
halljanak, szívükkel ne értsenek és
meg ne térjenek, és meg ne gyógyít−
sam őket. Ésa. 44,18.
28. Legyen azért néktek tudtotokra,
hogy a pogány népeknek küldetett az
Istennek ez az üdvössége, és ők meg
is hallgatják. Mát. 21,41. Róm. 11,11.

Pál szabadon prédikál és tanít

paul_in_rome_acts_28.jpg

29. És mikor ezeket mondotta, elme−
nének a zsidók, maguk között sokat
vetekedve.
30. Marada pedig Pál két egész esz−
tendeig az ő tulajdon bérelt szállásán, és
mindazokat befogadja vala, kik őhozzá
menének.
31. Prédikálván az Istennek orszá−
gát és tanítván az Úr Jézus Krisztus
felől való dolgokat teljes bátorsággal,
minden tiltás nélkül.
rész 4,29−−31. Ef. 6,19. Fil. 1,13. Kol. 4,3. 4.

ÁMEN.

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 266
Tegnapi: 336
Heti: 266
Havi: 2 555
Össz.: 825 189

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: 80. Apostolok Cselekedetei 25-28. 2009.02.23.
Isten Egyháza Jézus Krisztus Gyülekezeti Teste - © 2008 - 2017 - szeretet.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: ima izraelert - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »